Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

á NEB javaslata ! Vonzóbb feltételekkel növelni az ösztöndíjasok számát Kevés a jól képzett szakem­ber elsősorban mezőgazdaság üzemeinkben. Egyre gyarapod ipari üzemeink sem büszkéi kedhetnek azzal, hogy minden fontos poszton a feladatát, e modern technikát jól ismerő értő szakember áll. Ezért elgondolkoztató annak a vizsgálatnak a megállapítása amelyet a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak fel használásával, illetve a vég zett ösztöndíjasok foglalkozta­tásánál tapasztalt. Csak száz jelentkező A társadalmi tanulmány ösztöndíj gazdasági és szociális célkitűzései a gyakorlatban csak részben valósulnak meg — állapították meg a vizsgá­lat tapasztalatait összegező je­lentésben. Ennek sok oka van. Az ösz­töndíjat alapító vállalatok szakemberigényüknek megfele­lően nem minden esetben tud­nak alkalmas hallgatóval szerződést kötni. A vállalatok érdekeit az ösztöndíj alapítás? csak részben elégíti ki. A szer­ződés ideje alatt a hallgatók tanulmányi, családi, szociális körülményei változnak, ezt nem minden adományozó kísé­ri figyelemmel, mert a kapcso­lat legtöbb esetben csak for­mális. Sokat mond az is, hogy 1966—1970 között 210 ösztöndíj kiadására volt lehetőség, de csak száz szerződést kötöttek meg. S a korábbi éveket figye­lembe véve azt lehet megálla­pítani, hogy a társadalmi ta­nulmányi ösztöndíjjal tanulók száma egyre csökken. Nyilvánosság nélkül Legtöbb adományozó első­sorban dolgozóit tájékoztatja, hogy továbbtanulni óhajtó gyermekeik részére milyen szakra és hány személy szá­mára tud ösztöndíjat biztosíta­ni. Ezt tapasztalni a megyei tanácsnál, amely valamennyi egyetem tanulmányi osztályá­hoz és a középiskolák végzős tanulóihoz is eljuttatja a pá­lyázati felhívást. Jó módszer az, amelyet a kaposvári Közúti Üzemi Vál­lalatnál alkalmaztak. Levélben értesítették minden dolgozóju­kat, hogy általános iskolát végzett gyermekeik számára milyen továbbtanulási lehető­séget tudnak biztosítani, s mi­hez tudnak hozzájárulni. Persze tapasztaltak olyat is a népi ellenőrök, hogy a nyil­vánosság kizárásával kezelték íz ösztöndíjakat. A kaposvári batinca Tsz vezetősége nem tá­jékoztatta a tagságot, a vészi Egyesült Űj Élet Tsz pedig nem tárgyalta meg az alapí­tást közgyűlésen. Huszonöt százalékuk nem kötne szerződést! ötvenegy jelenleg tanuló, s ötvenhárom végzett hallgató véleményét is megkérdezték a népi ellenőrök. Elgondolkozta­tó, hogy a most tanulók hu- ■zonöt százaléka jelentette ki: ha most kellene döntenie, nem kötne szerződést! Alacsonynak tartják a havi 100—400 forintnyi ösztöndíjat, s nem látják értelmét, hogy ízért a tanulmányi idővel együtt tíz évre lekössék magu­kat. Zavarja a szerződés őket a családalapításban, s amikor végeznek, nem válogathatnak a kedvezőbb lehetőségek kö­zött. Rendszertelenül kapják 'ó néhányan az ösztöndíjat, el­képzelésük sincs leendő mun­kahelyükről, a már említett, több helyen is tapasztalható formális kapcsolat miatt. Ritka az olyan ösztöndíjat úapító, adományozó, mint a megyei tanács, amelynek veze­tői a budapesti egyetemeken tanuló fiatalokat rendszeresen tájékoztatják a Somogyiak Klubjában megyénk helyzeté­ről, fejlődéséről, gondjairól. Bizonytalanságot vált ki be­lőlük az is, hogy munkába ál­lásukról, munkakörükről több­ségük nem kap tájékoztatást. S az sincs jó hatással az ösztöndíjasok számának növe­lésére, hogy a végzett és meg­kérdezett ötvenhárom hallgató közül tizennyolc szerint vég- :ettsége csak részben szüksé­ges munkakörének ellátásához. ' izenhat pedig azt tette szóvá, hogy munkájában nem biztosí­tanak számára önállóságot. Vajon a tanulni akaró fiata­lok hogyan fogadták azt az esetet, amely a nagyatádi Bú zakalász Tsz-nél történt egyik társukkal. A tsz nem akart munkát biztosítani, mert az ösztöndíjat a járási tanács ado­mányozta. Vonzóbb feltételekkel, körültekintőbben Pártunk X. kongresszusa is fontosnak tartja a szakember­képzést, s különösen azt, hog1 »a fizikai dolgozóic gyermekei a tanulás minden szintjén kü­lön támogatásban részesülje­nek.« Ehhez nagyon jó lenne, ha az eddigieknél többen igé­nyelnék a társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjat. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a fizikai dől gozók gyermekei, s főleg azok akik falusi iskolákba járnak nem élnek ezzel a lehetőséggel. Vonzóbb föltételekkel, kö­rültekintőbb munkával, gon­dosabb szerződéskötésekkel le­hetne ezen a helyzeten változ­tatni. Azt kellene vállalataink termelőszövetkezeteink veze­tőivel megértetni, hogy a szak­emberképzés nem csupán az C érdekük, hanem egész társa dalműnké! S ha nagyobb figyelemmel kísérnék a szerződést kötők ta­nulását, differenciált ösztön­díjjal sarkallnák őket, segíte­nék családi gondjaik megoldá­sát, bizonyára több jelentkező lenne. A tapsonyi Rákóczi Tsz egyik ösztöndíjasa özvegy édesanyjának havi háromszáz forint segélyt ad, s ezért nem kér ellenszolgáltatást. Ez bizo­nyára jobb tanulásra serkent: a fiatalt. Az viszont, hogy a ladi—patosfai tsz a tanulmá­nyi eredménytől függetlenül havi hatszázötven forint ösz­töndíjat fizet, senkit sem ösz­tönöz elmélyültebb tanulásra. Változtatni kellene azon a szemléleten, amely elsősorbar a barcsi járásban és másutt ir tapasztalható. Szakembergond­jaik megoldását az államtó' várják, s önmaguk semmit sem, vagy alig valamit tesznek hogy segítsék, anyagilag támo­gassák a tanulni vágyó fiatalo­kat. Szalai László KÜRTI ANDRflS Csókol: Senate 19. Haleluja, szép a világ, gyö­nyörű az élet! Ez a tündér Hansnak csak az eszét tiszteli, de nem szerelmes belé! Sőt, seprűt ragad, ha a vörös képű zaklatja. Most szinte sajnálom a szerencsétlen fickót. Tulaj­donképpen nem is olyan ellen­szenves. — Szóval — köszörüli meg a torkát a levelező tagocska —, ez csak egy eset volt a sok kö­zül annak szemléltetésére, hogy mit is jelent az önfejlesztő potenciál. És ennek kapcsán rögtön rámutathatok a Törpe néhány más, ugyancsak majd­nem emberi tulajdonságára: a kezdeményező és szervező készségre, az örök elégedetlen­ségre a meglevő állapotokkal, a mindig ’óbbra való törekvés­re. Megeml'thetem, hogy a ho­mo sapiens példájára a Törpe is kénes rá. hogy egyidejűleg a legkülönfélébb feladatokkal foglalkozzék. Sokkalta többel, mint száz vagy ezer ember. Ná­la elektronikus úton, fantaszti­kus sebességgel történik a szá­mít'- összehasonlítás, szelek­tálás, értékelés, döntés, utasí­tás és az utasítás végrehajtása nyomán mutatkozó tapasztala­tok összesítése. Minthogy rá­adásul a különböző funkciójú vezérelt automaták is segítenek neki mindebben, mondhatnám: a keze alá dolgoznak, összeha­sonlíthatatlanul gyorsabban »-gondolkodik-« a Törpe, mint egy egész tudományos társu­lat. Ezenkívül... — Kedves uram — állítom meg a dicshimnuszt —, zavar­ban vagyok. A Törpéről elő­ször csak rosszat hallottam, miatta van bajban a város, és így tovább, most pedig kiderül, hogy okos, tevékeny, jó szán­dékú. Nem csapás, hanem va­lóságos áldás. Szerintem is az ő működése tetőzi be Aarles mintavárossá való alakulását. Bárcsak már nekünk is volna odahaza egy ilyen Törpénk, és egy ilyen kibaut-hálózatunk! Mindjárt vidámabb, gondtala­nabb lenne az élet. Minden­esetre viszek magammal egy kiló prospektust, és csinálok neki Pesten némi felhajtást. — Ezzel még várjál, Tibi! — kapcsolódik be a társalgásba Renate. — A Törpével van ugyanis egy kis bibi... Orsted Professzor meghalt, mielőtt véglegesen beszabályozhatta volna, és .. . — Elnézést — vág közbe Hans —, ez így nem egészen pontos. Az ilyen magas kvali- ftkációjú kibernetikus gépeket voltaképpen soha nem lehet véglegesen beszabályozni. Üzembe állításuk előtt csak működésük alaptendenciáit határozhatjuk meg, és menet közben kell rendszeresen be­avatkoznunk, ha úgy látszik, hogy valamilyen problémakör­ben a készülék önkorrekciós elemei nem teszik lehetővé a hiba elhárítását. — Milyen hibákról van szó a Törpénél? — Akad bőven. Vegyük pél­dául uniformizálási törekvé­sét! Ez az üzemi technológiá­ban célszerű irányzat tragiko­mikus helyzeteket teremthet emberi közösségben. Itt van az öltözködés. A Törpe, minthogy jelenjeg fogalma sincs arról, hogy mi az ízlés vagy mi a divat, úgy véli célszerűnek és gazdaságosnak, ha mindenki egyforma fehérneműt, ruhát és lábbelit visel. Minthogy Aar- lesben textilüzem, konfekciós ruha- és cipőipar nincsen, a kereskedelem ezeket az áru­cikkeket máshonnan hozza be. Bő választékban. Az import­ügyletek lebonyolításában, a szállítás megszervezésétől a raktározásig, a pénzügyek ren­dezéséig a kibautnak kezdettől jelentős szerepe volt. Ment is minden simán. Amikor azon­ban a Törpe került az automa­tarendszer csúcsára, rövid időn belül tökéletesen azonos min­tájú, egyszínű textíliák, egy­azon anyagból készült, azonor fazonú férfi és női ruhák meg cipők jelentek meg a kiraka­tokban. Megváltoztatta ugyanis a megrendeléseket, mert kiszá mította, hogy így a lakosság olcsóbban jut a portékához, könnyebb lesz a nyilvántartás, az árusítás, a raktározás, tisztí­tás és így tovább. Csak a külső kereskedelmi partnerekkel va­ló közvetlen, személyes tár­gyalásokkal, a Törpe megke­B SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. február 9 GYÁR A HAZAK KÖZÖTT AZ ELŐZMÉNY: A kapos­vári kenyérgyár megépítésének gondolata három évvel ezelőtt született meg, s megjárva a hivatalos utakat, eljutott a győri tervezőintézethez. Hely­színi szemlék, bejárások kö­vetkezményeként úgy készült el a terv, hogy a gyár az '.■szeknyugati városrész köze­pébe, a sávház és a toronyház közé kerül. Bár az üzem »be- Lurakodását« egyesek fenntar­tásokkal fogadták, még a vá­rosrész makettjén sem volt ro- conszenves a szolgáltatóházhoz kapcsolódó szürke kocka, a ki­viteli tervek már készen vol­tak, s az Állami Építőipari éállalat is megkockáztatta a óslást: 1972 elején megkezdi az építkezést. Januárban kiderült, hogy a kenyérgyár elvi építési engedé- 'ye törvénysértő, az általános rendezési tervekkel ellentétes, és a környékbeliek panaszos levéláradata is azt támasztotta alá, hogy máshol kell helyet keresni az üzemnek. A FOLYTATÁS: A veszett :ejsze nyelét mentendő, érte­kezletet hívott össze a városi tanács, hogy a kenyérgyár épí­tésében érdekeltek véleményé­re támaszkodva módosítsa /agy megváltoztassa eredeti döntését. A helyzet megisme­réséhez azonban az olvasónak szüksége van még néhány datra, mely nélkül a házak közé épülő gvár izgalmas tör­ténete fabatkát sem ér. A kenyérgyár napi két mű- ;zakban 37 tonna kenyeret és péksüteményt állítana elő, be­kerülési költsége 52 millió fo­rint. A lakóházaktól mért tá­volsága — a tervek szerint — 12—16 méter. Óránkénti gázfo­gyasztása kétszáz köbméter, szellőztetése óránként 20 000 köbméter levegő cseréjét je­lenti. Az üzem gépkocsiforgal­ma nagy, műszakonként há­rom 8—10 tonnás tankkocsi ’-.ózza a lisztet, s percenként üzenhet gépkocsi viszi a kész­árutól. Ilyen működési feltételekkel a gyárnak semmi keresnivaló­ja nincs a lakóházak között — hangzott a városi tanács ÉKV- osztályának a véleménye. A város és a megye kenyér- ülátása korántsem mondható kielégítőnek, új üzemre vagy izemekre feltétlenül szükség /an. A sütőipar a kezdet kez- letén csupán irodaházat és egy linóm péksüteményt gyártó, kis teljesítményű üzemet ki­ránt a két ház közé építeni, aminek ma sincs akadálya, dőközben azonban megválto­zott az eredeti elképzelés. Mi­után ebbe az iparágba se tó­dulnak a szakmunkások, csak és kizárólag az automatizált aagy teljesítményű kenyérgyá­raké a jövő. Ha Kaposváron nem ilyen lesz, nem vállaljuk a felelősséget a város kenyér- ellátásáért — fejtette ki állás­pontját a megyei Sütőipari Vállalat vezetője. Régi — s egyelőre még elér­hetetlen vágya — a vásárló­nak, hogy olyan kenyeret vá­sároljon, amelyikhez előtte emberi kéz nem ért. A fóliás csomagolás több szomszédos országban már polgárjogot nyert, nálunk viszont ebben az üzemben kezdhetnék meg a csomagolt kenyér gyártását. \z automata berendezést Ju­goszláviából kétszázezer dol­lárért vásároljuk meg. Zárt és fedett udvar, korszerű lisztsi­ló, s a kemencékben 85—90 százalékos égési hatásfokú gázégők tennék az üzemet ste­rillé. Igazság szerint nem a lakó­idat kellene félteni a gyártól, hanem a gyárat a lakóktól — összegezte véleményét a terve­ző. Ami a gyár és a lakóházak kö­zötti távolságot illeti, ez el­lentétes a tűzrendészeti elő- 'rásokkal, s ha ez maradna, az építéshez nem járulunk hoz­zá — így a tűzoltóság képvi­selője. AZ ÉRTÉKELÉS: Azt, hogy az új és nagy teljesítményű kenyérgyárra szükség van Ka­posváron, senki sem vitatja. Sőt bárcsak működne már. Az is egyértelmű, hogy mindany- nyian jobb ízű kenyeret sze­retnénk enni, s lehetőleg frisset. A tervezők érvelését, rülmények között, a lakótelep kellős közepén, lakóházaktól övezve épül egy ugyanilyen gyár, tudomásul kell venni, de elfogadni mégsem szabad. A helytelent ugyanis nem indo­kolt követni, még akkor sem, ha az később majd a szeg©-' beknek okoz fejfájást. A városrendezők »bibliája«, íz Országos Építészeti Sza­bályzat ilyen nagyságrendű pari létesítmény lakótelepi építését nem engedélyezi, s hogy erre a gyárra mégis ki­adták az elvi építési enge­délyt — enyhén szólva — bak­lövés volt. Az események sorrendjét és öszefüggéseit végigtekintve az a vélemény alakulhat ki az ol­vasóban, hogy a tüzet és a vi­zet akarják egyesíteni. Ez pe­dig ugyebár fizikai lehetetlen­ség. Szerencsére erről szó sincs, a gyár valahol Kaposváron megépül. Annál is inkább, mert ha esetleg olyan helyet jelölnének ki, ahol új tervek­re van szükség, akkor a győri építészek csak 1975 után húz­hatnák meg az első vonalakat a kaposvári kenyérgyár ter­vein. ÉS A JELENLEGI ÁLLA­POT? A már korábban emlí­tett értekezlet részvevői a ta­nácskozás után a város térké­pe fölé hajoltak, s megjelölték azokat a területeket, amelyek a kenyérgyár telepítésére szá­mításba jöhetnek. Egyelőre döntés még nem született, mi­után a sütőipar nem akar ki­menni a perifériára, a belvá­rosban — ide értjük az észak- nyugati városrészt is — viszont nincs üres, közművesített, gyárépítésre alkalmas terület. Ez hát a kaposvári kenyér­gyár eddigi története. Nem az első és nem az utolsó eset a megye életében, hogy a hu­szonnegyedik órában alapjai­ban kell megváltoztatni vala­mit. Lehet, hogy itt túlzásnak hogy Szegeden is hasonló kö-í (hangzik az »alap« szó, hiszen a gyár marad, csak a helye vál­tozik, de annyiban fedi a va­lóságot, hogy ezekben a na­pokban a gyár alapját keresik. Reméljük, minél hamarább si­kerül megtalálni. Saly Géza Szemétszállítás gondokkal Télen-nyáron mindig téma a szemétszállítás akadozása. Szidjuk a költségvetési üze­met, a köztisztasági részleget, mindenkit, akinek csak köze lehet a szemét szállításához, illetve el nem szállításához. A téli időjárás, a hó, a csú­szós utak csak nehezítik a helyzetet. Nyáron a melegben ? gyorsabban romlik az élelmi- rülésével biztosítható jelenlegiszermaradék, még inkább is a város választékos áruellá-^^^Sórezzük-«, ha nem viszik tása fel időben a hulladékot.- Képzeld - teszi hozzá* nMof bírálunk, annak _ . , . . , . fellenére, hogy a hiányosságok Renate—, azt is szeretné, haf közismertek, nézzük egyszer mindnyájan mindennap ugyan-?az é-rem másik oldalát. Milyen azokat az ételeket ennénk.'gondokkal, nehézségekkel küzd Tudja, hogy a testsúlytól füg Kaposváron a költségvetési gően az emberi szervezet ka-jíi^em köztisztasági részlege? lória- és vitaminszükségletét ] ( Mindenekelőtt nincs elég és ennek megfelelő alapanya-(tr unkaerő, kevés az ember, gokat bocsát például a gyárid^* megy ma el szemetesnek? nagy étterem rendelkezésére.^í?fS!?e^K>r negy­Mindennap ugyanazokat. Ma , ., , , ((pillanatban meg erős fizikai mar alig néhányan járnák oda,Jmunka a szemétszállítás, az hisz a szakácsok a legnagyobb^ adények kiborogatása. Az erőfeszítéssel, leleményességgel megy el szemetesnek, aki is­sem képesek hónapszámra há-(l kólái végzettsége, képességei rom-négy fajta ételnél egyebet^szerint más munkára nem al- készíteni az azonos matériák-? kalmas. Szemetesnek lenni, ból. Belekotnyeleskedik a házi-**ha nem is szégyen, de nem asszonyok dolgába is. Hiába? dicsekedni való_ dolog. Mivel rendel a mamám hazulról vágyj a munkakörülmények rosszak az üzletben ezt vagy azt, amiJa,^ZP^ Pecü£ ezerhat-ezer- mondjuk egy tésztás ebédhez? hétszáz forint. a közvéleménv kell, az érkező csomagban biz-? ítéletétől függetlenül sem tosan lesz egy gerezd fokhagy-? tülekednek a felvételt kérők, ma, némi bab, pár szelet son-? Sajnos, az az igazság, hogv a ka, velőscsont, és még mit tu- társadalom perifériáján élők dóm én micsoda. Azért, hogy? mennek a köztisztasági rész- a szükséges kalória- és vita-? léghez dolgozni, s ezt alkalmi minmennyiség milligrammra? munkának tekintik. Sokan belekerüljön a szervezetünkbe.? vannak közöttük, akik csak \ papáméba a mamáméba és? az első fizetésig dolgoznak 'Z enyémbe. ? aztán amíg az tart. nem ie­Kipukkan belőlem a kacagás t ™r"ek munkára. Előfon- m- ”1 »J. * . , , , Anni. hoefv ^Cfv övhon Ticjvan­- Torokot fogtatok és most, R,t az Pmbe„* m enge . '[négyszer veszik föl illetve Hans és Rena összenéz: '.vissza dolgozni STZr* ígv is — Bocsánat — magyarázom , nágv-öt eirh^noi kevesobk sietve —, ez egy régi magyar', van a szállítási csoportnál szólásmondás. Nem érdekes.*, mint k«U«no és mág ebből Ic Folytassák, kérem! |,mindig hiányoznak, a A szállítóeszköz is kevés. Pormentes kocsi, amely úgy (Folytatjuk.) szippantja be a kukákból a •szemetet, kettő van a város­ban. Ez pillanatnyilag el is látja a munkát a belváros­ban. Több kellene természe­tesen, már csak higiéniai szempontból is, viszont sok helyen nincs szabályos kuka­edény, márpedig a ‘pormentes kocsi csak ezek esetében használható. Az IKV beszerezte a szük­séges edényeket, a magánhá­zak lakói viszont más edé­nyeket használnak szeméttá­rolásra. Igaz, hogy egy kuka háromszáznyolcvan forint, de em vesz az ember min­dennap újat. Az úgynevezett í álpormentes kocsikra kézzel intik fel a szemetet. A régi, "cska edényekből pedig már 'tközben kiszóródik a szemét *?le. Vannak városrészek, sáros keskeny utak, ahova gépkocsi nem is , tud bemenni, ezekre a helyekre két lófogat jár a szemetet elszállítani. Huszon­öt kilónál nehezebb szemetes- edényt egyetlen szállító sem köteles emelgetni, különösen akkor nem, ha azt a kötelező nyolc méternél távolabb"ól kell vinnie, mert nem tud kö­zelebb állni a kocsi, vagy mert messze rakták az edényt az úttól. Van. aki bitumenes hor­dóba gyűiti a szemete* ez oedig mée üresen is több hu­szonöt kilónál. Az emberhiány és a szállítás kezdetlegessége összefügg. Ha a szó szoros ér­telmében nem lenne »njszkos munka-« a szemétszállítás, ak­kor mindjárt több ember menne a köztisztasági részleg­hez. Természetesen a fizeté­km ewoir>í Jr-u-me Ha t re »-f é parv» 1 '-vr-> c*rt 37 "xf-f H rrr-\«7 ' V jg rn í» gtt i ír o + a ‘''■xcrloHrrvT’^csiV worm lorn tv*» oltván 1''becsült és nern n áriak arra ho^v pgv hét múlva úgyis visszaveszik ókét, hatodszorra is. L L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents