Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

Vádemelés a harrisburgi hatok ellen A harrisburgi bíróságon hét­főn megkezdődött a vádemelé­si eljárás az indokínai háború ellen küzdő »-harrisburgi ha­tok« — katolikus papok, apá­cák, illetve pacifista szerveze­tek tagjai — ügyében. A viet­nami háború ellen tiltakozó akciók miatt 6, illetve 3 évi börtönbüntetésüket töltő Berri- gan-fivérek és társaik egybe­hangzóan ártatlannak vallják magukat a bíróság előtt. Taktikázik az izraeli kabinet Az izraeli kabinet vasárnap négy órán át tárgyalt a tűz­szünet meghosszabbítását és a Szuezi-csatoma újbóli megnyi­tását célzó egyiptomi békeja- ’vaslatra adandó hivatalos iz­raeli válaszról, döntés azonban nem született. Bár a kormány szóvivője az ülés részleteiről nem volt hajlandó nyilatkozni, a politikai megfigyelők úgy tudják, hogy a kabinet »nem utasítja el kategorikusan« a kairói javaslatokat, de további — főként az Egyesült Államok­kal folytatandó — konzultáció­kat tart szükségesnek. Az izraeli magatartást vár­hatóan Golda Meir miniszter- elnök fogalmazza meg kedden a parlament előtt elhangzó be­szédében. Megállítottuk az események veszélyes menetét, feloldottuk a társadalmi feszlsápf Edward Gierek beszéde az LEMP KB ülésén invázió Laosz ellen A LEMP Központi Bizottságának 8. plénumán vasárnap kétórás beszédet mondott Edward Gierek, a kb első titkára. 1970. december 20-án, a köz­ponti bizottság 7. plénumán fontos politikai változásokat hajtottunk végre — mondotta a többi között Edward Gierek. — A változásokat akkor nehéz helyzetben, az ország sorsa és a szocializmus ügye iránti leg­nagyobb felelősségérzettel va­lósították meg. Ily módon vé­get vetettünk a tengermelléki tragikus eseményeknek, ame­lyek mélyen megrázták a párt tot, az egész társadalmat. Megállítottuk az események veszélyes menetét. Feloldottuk a társadalmi feszültséget, mely kiszámíthatatlan következmé­nyekkel fenyegetett. A decemberi események köz­vetlen oka a december 12-én végrehajtott élelmiszer-áreme­lés volt. A robbanásra a ten­germelléki városokban került sor. A munkástiltakozás, amely a későbbi szakaszban a tragi­kus eseményekké fejlődött, a gdanski hajógyárban kezdő­dött, és elsősorban a hajógyár­ra vonatkozott. A hajógyári munkások fellépése Gdansk­ban — csakúgy, mint a többi tengermelléki városban — kez­detben nyugodt jellegű volt. Nem kezdtek azonban őszint? megbeszélést a munkásokkal, nem tettek elegendő erőfeszí­tést a feszültség feloldására. Ennek következtében az ese­mények kikerültek az utcára, az utcákon pedig gyorsan ösz­tönössé váltak, amit a munkás­tüntetés részvevői nem akar­Közel-ke!e!i kilátások || jabb harminc nap, újabb lehetőség. Előre­jutnak-e New Yorkban a Jarring vezette közvetett béketárgyalások? Milyen »esélyei« vannak az ellensé­geskedések kiújulásának? Egymásnak ront-e a Szuezi- csatorna partjain egymással farkasszemet néző két hadse­reg? Ezek a kérdések bukkan­nak fel a világsajtó hasáb­jain. Elemzések, interjúk bon­colgatják a bizonyosság leg­csekélyebb jele nélkül a kö­zel-keleti béke kilátásait. A térségben ugyanis csak a szemben álló felek akarata biztos. Minden más ezenkívül bonyolult, kúsza. Egyik olda­lon a cionista szervezetektől és a világ leghatalmasabb im­perialista államából ömlő dol­rmilliókkal és korszerű ígyverekkel »injekciózott« Izrael, vele szemben az óriási embertartalékokkal rendelke­ző, s a mérhetetlen olajkincs­re támaszkodó, de mélysége­sen megosztott, állandó moz­gásban levő arab világ. Négy évvel korábban, a há­ború kirobbanása idején a po­litikai célok is egyértelműek­nek látszottak. Biztonságos határok között, a szomszédok által is elismert állami lét s a szabad hajózás biztosítása volt a zsidó állam ügyes, pro- pagandisztikus köntösbe öl­töztetett hivatalosan vallott célja. Ezzel indokolták az arabok elleni agressziót is. S a győzelem után a világ köz­véleményének nagy része helyt adott ennek a magyará­zatnak. (Nem utolsósorban néhány arab vezető és szerve­zet szélsőséges megnyilvánulá­sainak hatására.) Mégis a Biztonsági Tanács tűzszünetre szólító parancsa, majd a ren­dezést szolgáló határozat — pontatlan megfogalmazása el­lenére is — jó kiindulási alap­nak látszott. Ám Jarring köz­vetítő tárgyalásai már akkor zsákutcába torkolltak, mert a győztes Izrael akkor még egy­értelműen diktálni akart. Az eltelt időszak azonban lassú, de feltartóztathatatlan előretolódást hozott létre az arabok javára. Néhány látvá­nyos egyiptomi katonai siker (az Eilath romboló elsüly- lyesztése, a csatornán átkelő kommandók), a hadsereg tel­jes átszervezése, a belső front megszilárdulása, a szomszéd­ban lezajló kedvező fordula­tok (Líbiában, Szudánban, Szíriában), s a kormánykörök­ben felülkerekedő realitásér­zék és a nagyszabású arab diplomáciai offenzíva mind­mind az arab világ — különö­sen az Egyesült Arab Köztár­saság pozícióját erősítették. Izrael álláspontja pedig a sokszor egymásnak ellentmon­dó nyilatkozatok következté­ben egyre kevésbé elfogadha­tó az arabok, de a világ köz­véleménye számára is. Szadat elnök az International Herald Tribune-nak adott interjújá­ban világosan leszögezte: el­ismerik a Szuezi-csatorna és az Áqabai-öböl szabad hajó­zásának jogát, s de facto, tu­domásul veszik Izrael állam létec. Ezzel szemben egyetlen négyzetcentiméternyi terüle­tet sem engedhetnek át az ag- resszomak. S itt az izraeli politika Achilles-sarka. A győző po­zíciójából egyre lehetetlenebb­nek tűnik számukra, hogy le­mondjanak a meghódított arab területekről. Először ki­sebb határkiigazításokról be­széltek, azután Jeruzsálem és a Golan-fennsík bekebelezé­sét tűzték ki célul. Ma már a gazai övezet és Sharm el- Sheik tulajdonjogát is vitat­ják. Sőt néhány szélsőséges hang »bibliai határokról« har­sog. S ez a makacsság az oka, hogy a tárgyalások nem jut­nak tovább a holtpontróL A ’. EAK a napokban is­mét békevágyról és a politikai megoldás szün­telen kereséséről tett tanúsá­got, amikor másodszor is be­leegyezett a tűzszünet meg­hosszabbításába. Sőt Szadat elnök gyakorlati lépést is kez­deményezett: részleges izrae­li viszsavonulás esetén kilá­tásba helyezte, hogy néhány hónap múlva megnyitnák a Szuezi-csatornát. Golda Meir válasza: nem. S ezzel becsapta a kaput a gyorsabb ütemű, érdemi tár­gyalások előtt. Pedig a Jarring-misszió ku­darca és a nagyhatalmak meg­egyezési képtelensége ismét a háborús pártiak malmára hajtja a vizet. S egy újabb háború igen súlyosnak, véres­nek és bizonytalan kimenete­lűnek ígérkezne. S ezzel min­den eddiginél jobban szá­molni kell az izraeli héják­nak is. CX T. tak. De akkor már nem tudtak úrrá lenni a helyzeten. A tün­tetési hullámra kitódultak az utcára a társadalomellenes ele­mek is, akik pusztítottak és ál­talános fosztogatást folytattak. Később maguk a munkások fo­ganatosítottak lépéseket a to­vábbi rombolás megakadályo­zására. A munkásosztállyal való konfliktus erő alkalmazásával történő megoldásának kísérlete — ami egyébként mélysége­sen ellenkezik a szocializmus elveivel — csupán vérontáshoz vezethetett, tovább mélyítette a néphatalom és a nép közti szakadékot, és tevékenységi te­ret nyitott a valóban reakció"- és antiszocialista erők előtt E döntést a pártaktíva óriás5 többsége ellenére, a politika5 bizottság egészével folytatott tanácskozás, sőt a központi bi­zottságnak — amely december 14-én éppen ülésezett — a ten­germelléki eseményekről való tájékoztatása nélkül hozták meg. A helyzet tragikus volta ab­ban van, hogy olyan értéke­lést erőltettek, amely szerint az események ellenforradalmi 'ellegűek. Ennek az álláspont­nak az elfogadása nemcsak téves, hanem következményei­ben katasztrofális is lett volna. Gierek elmondotta, hogy az összecsapások során és a sebe­süléseik következtében összesen 45-en életüket vesztették. 1165-en megsebesülték. A se­besültek között 564 polgári sze­mély, 531 rendőrségi funkcio­nárius, 70 katona és tiszt. A sebesültek közül 153-an lőtt se­bet kaptak. Természetes dolog — foly­tatta Gierek —, hogy a decem­beri válság forrását nem lehet egyedül az áremelés és az ár­emelés végrehajtási módja okozta elkeseredésben látni. A válság éveken át növekedett, és mélyebb okai voltak. Fő forrása a pártvezetés, valamint a munkásosztály és a dolgozók más rétegei között a mi társa­dalmunkban szükséges kapcso­lat meggyengülése és megsér­tése volt. Gierek szólt a továbbiakban a lakosság szükségleteinek el­hanyagolásáról, a reálbérek stagnálásáról, a lakásproblé­ma kiéleződéséről. Rámutatott, hogy nem volt hosszú távú társadalom- és gazdaságfej­lesztési koncepció sem. A növekvő társadalmi elége­detlenség körülményei között különösen nehéz helyzetbe ke­rült a párt. Az ideológiai front egyes te­rületeinek elhanyagolása foly­tán revizionista nézetek és el­képzelések jöttek létre. Á LEMP V. kongresszusa he­lyes határozatokat hozott, eze­ket azonban nem valósítottál; meg. Most még nem lehet telje­sen és sokoldalúan értékelni az elmúlt évek helyzetét,, az előző vezetőség politikáját — mondotta Gierek —, erre hosszabb idő elteltére van szükség. Különösen vonatko­zik ez Wladyslaw Gomulka .-.Ívtárs szerepének értékelésé­re. Ennek az értékelésnek igazságosnak kell lennie, már­pedig ez a közelmúltban le­játszódott események, a kese­rűség és a napi gondok kö­zepette igen nehéz. Anélkül azonban, hogy csökkentenénk 'zemélyes eredményeit a párt és az állam szolgálatában, meg kell állapítanunk, hogy '•ajnos, valahol a hatvanas évek közepe táján, a IV. kongresszus után egyre in­kább érződni kezdett a válság a párt- és az állam vezetésé­ben. Edward Gierek a továb­bi altban a párt soron levő fel­adatait összegezte. Hangoztat­ta, hogy a legfontosabb és legsürgetőbb feladat most a termelés fejlesztése, a mun­katermelékenység növelése, és ezen az alapon a dolgozók életkörülményeinek, szociális helyzetének javítása. Megálla­pította, hogy a pártvezetés és a kormány mindent elkövet az élelmiszer- és iparcikk-el­látás megjavításáért. E téren bizonyos javulás már érződik is. Kifejtette, hogy új beru­házásokat eszközölnek a fo­gyasztási cikkeket gyártó iparban. A továbbiakban elmondotta, hogy az új ötéves tervben eredetileg a reálbéreknek mindössze 10 százalékos eme­lését tervezték. Rámutatott: azt akarják, hogy a reáljö­vedelem növekedése az emlí­tett időszakban lényegesen nagyobb legyen. Az LEMP KB első titkára a továbbiakban ezeket mon­dotta: — Világos, hogy hosz- ezútávú feladatainkat a Szov­jetunióval és a többi testvéri szocialista országgal szoros '•gyüttmüködésben fogjuk meg- atárosni és megvalósítani. A kömontí bizottság 7. plé­numa óta eltelt időben — je- gvezte meg Gierek — rövid ’átogatást tettünk szomszé­dainknál, a Szovjetunióban, nz NDK-ban, Csehszlovákiá­ban. A pb- és a kb-titkárség tag;ai látogatást tettek más 5estvérnártoknál is. A meg- beszéléselcen teljes megértésre találtunk helyzetiünket és je- '"‘nlegi tevékenységünket ille­tően. Az előttünk álló feladatok, a lengyelországi szocialista építés továbbfejlesztése arra késztet, hogv foglalkozzunk a •'árt VI. kongresszusának ko­rábbi összehívásával. Ezt a kérdést a központi bizottság ’■övetkező plénumán megvi- t"'t5a — hangoztatta végül Edward Gierek. (MTI) WASHINGTONBAN újabb botrány robbant ki amiatt, hogy lehallgatják a szenáto­rok telefonbeszélgetéseit. Ko­moly esély van arra, hogy azok, akik mostanában ezzel az illusztris tevékenységgel foglalkoznak, meglehetősen heves mondatokat továbbít­hatnak főnökeiknek. A Fehér Ház és a Pentagon ugyanis Indokínával kapcsolatban — immár nagyon sokadszor — ismét kész helyzet elé állítot­ta az amerikai törvényhozást: egyértelmű, deklarált ag­ressziót követett el Laosz el­len. Ezt az alapvető tényt nem homályosítják el a washing­toni—saigoni propagandagé­pezet által hangoztatott szó­lamok sem, amelyek szerint nincs és a jövőben sem lesz szó amerikai szárazföldi csa­patok laoszi benyomulásáról, és hogy a saigoni rezsim egy­ségeinek támadása »időben és térben korlátozott«. Ennél is vérlázítóbb Thieu dél-vietnami elnöknek az a kijelentése, hogy rezsimje »tiszteletben tartja Laosz függetlenségét, semlegességét és szuverenitását«. A politika történetében mindig is el­hangzottak groteszk, olykor a tragikomikum határát súroló nyilatkozatok. A dél-vietnami bábrezsim vezetőjének azon­ban Laosz szuverenitásának tiszteletben tartásáról szóló manifesztuma az agresszió pillanatában — még a legcini- kusabb nyugati kommentáto- • roknak Is sok. A HIVATALOS bevonulási parancsot a hivatalos közle­mény szerint Thieu adta ki. Ez természetesen merő for« malzimus, a nemzetközi köz­vélemény szellemi színvonalát durván lebecsülő álcázási kí­sérlet. Ilyen horderejű elha­tározásokat semmiképpen nem hozhatnak a saigoni el­nöki palotában, erre egyetlen hely alkalmas vagy tizenhat- ezer kilométerrel távolabb: a washingtoni Fehér Ház. Rész­letkérdésekben talán Thieu is adhat utasításokat, de ilyen világpolitikai mércével mérve is —- súlyos döntések esetén a dél-vietnami rezsim első embere legfeljebb to­vábbíthatja azt a parancsot, amelyet ő maga is kapott. Az események fényében azonnal érthetővé válik, miért találkozott Thieu többször is Bunker amerikai nagykövet­tel, és miért született ameri­kai óriásgépekből álló légihíd a főváros térsége és a laoszi határ között. MI VAN a washingtoni döntés mögött? 1. Vietnamot egyértelműen Amerikának engedelmeskedő rezsimekkel akarják körül­venni, és Szihanuk megdönté­se után Kambodzsáról Laosz- ra akarják kiterjeszteni ag­resszív erőfeszítéseket. 2. A saigoni rezsim csapa­tait az eddiginél jobban fel akarják használni, hogy ezzel Is csökkentsék az amerikai emberveszteségeket. Nem tudni, mit hoz a közel­jövő Indokínában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy az amerikai elnök, aki a béke ígéretével választatta meg magát, az eddiginél is na­gyobb területeket borít láng­tengerbe. ÉSZAK-IRORSZAG Titokban temetnek Emelkedik a halottak száma A vasárnapra virradó éjsza­ka ismét utcai harcok és sok véres összetűzés volt Észak- trországban. Nem hivatalos je­lentések szerint egy »orvlö­vészt« és egy másik férfit agyonlőttek, s ezzel péntek óta legalább tizenkettőre emel­kedett a halottak száma. Pon­tos adat nincs, mert az ír pol­gárháborús hagyományokkal összhangban az áldozatokat a családtagok gyakran titokban temetik el. Az özvegyek és árvák sok esetben internálá­suktól félnek, s ezért nem me­rik bevallani a haláleseteket — írja a Sunday Times. Londonderryben sok kis­gyermek is részt vett az angol katonaság és a rendőrség elle­ni polgárjogi megmozdulások­ban. Az ír Köztársaság határán Killeenben pokolgép vetett szét agy vadonatúj vámhivatali épületet. Hétfőn folytatódtak a több napja tartó súlyos fegyveres összetűzések. Az esti tűzharc­ban legalább két embert ért golyó. A hétfői összetűzésekben négy gyerek sebesült meg. Svájci 2:1 Népszavazás a nők szavazati jogáról Vasárnap Svájcban nép­szavazást tar­tottak annak eldöntésére, hogy ki terjes z- szék-e a sza­vazati jogot a nőkre is. A szavazásra jo­gosult férfiak 2:1 arányban úgy határoztak, hogy elfogad­ják a szövetsé­gi alkotmány­nak a kormány által is java­solt módosítá­sát, és a nyu­gat-európai polgári demok­ráciák között utolsónak meg­adják a nőknek is avoks jogát. Képűnkön: Szavaznak a svájci férfiak. (Telefoto — AP—MTI—KS) nsBtm&miiAisoi Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke, Moszkvába érke­zett. Az angol postásszakszervezet vasárnap a harmadik hetébe lépő sztrájk folytatása mellett döntött. A toscanai földrengés halá­los áldozatainak száma 18-ra emelkedett, a sebesültek száma pedig kétszáz felett van. Közös védelmi rendszer ki­dolgozásán fáradozik Guinea és Sierra Leone. Letartóztattak 227 rendőrt Szumátra szigetén. A rendőrök a kommunistaellenes kam­pánynak estek áldozatuL A Közös Piac tagállamainak külügy- és pénzügyminiszterei két napig tartó értekezletet kezdtek Brüsszelben, a tagál­lamok tervezett gazdasági és valutauniójának megtárgyalá­sára Pokolgépek robbantak hét­főn re esel Athénban, és meg­rongálták az amerikai görögor­szági katonai segálycsoport két tagjának, egy görög miniszter­nek és egy*ausztráliai diplo­matának a gépkocsiját Az atombombákat szállító hadihajókat, illetve katonai re­pülőgépeket a ceyloni kormány kitiltotta az ország kikötőiből. Kétórás sötétség borult va­sárnap este New York több kerületére. Állítólag ismeretlen eredetű robbanás történt a vá­ros egyik elektromos elosztó­központjában. Bronxban és Manhattanban leálltak a föld­alattik és a felvonók, kihuny­tak a közlekedési lámpák. 2 lOMOGTl NÉPLAP Kedd, 1971. február 9.

Next

/
Thumbnails
Contents