Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-06 / 31. szám
\ ZÁRSZÁMADÁS - TERVKÉSZÍTÉS Rangos választások A zárszámadások által tükrözött helyzet megyénként, járásonként másmás, mint ahogyan a tsz-ek múlt évi eredményei is vidékenként igen nagy eltérést mutatnak egymástól. Az ár- és belvíz sújtotta tájak nagyüzemi társas gazdaságaiban bizony sokféle gondról adnak számot a vezetőségi beszámolók. De tájékoztatják a tagokat arról is, hqgy az állam — lehetőségeihez mérten — különféle módszerekkel segíti az önhibájukon kívül bajba jutott tsz-eket Érthető, hogy a rendkívül viszontagságos 1970-es esztendő után a nehéz körülmények közé került termelőszövetkezetekről esik a legtöbb szó. Kevesebbet beszélünk, írunk arról, hogy minden probléma ellenére sem lett kisebb a tsz-ek tavalyi termelési értéke, mint amekkorát a közismerten jó 1969-es évben elértek. Igaz, hogy a növénytermelés, amely különösen megsínylette a kedvezőtlen időjárást és az elemi csapásokat, kevesebbet adott, az állattenyésztés és a tsz-ek egyéb üzemágai azonban együttesen pótolták a veszteségeket. Ez a tény önmagában is újabb döntő bizonyíték a termelőszövetkezeti gazdálkodás ereje, életrevalósága mellett. Olyan igazság ez, amit egyetlen zárszámadé közgyűlésen sem lenne helyes elhallgatni. Még azokon sem, amelyeket veszteségessé vált tsz-ekben tartanak. Azok a szövetkezetek egyébként, ahol szanálásra kerül sor, a kereken 2500 tsz mintegy 15—20 százalékát teszik ki. Ezt sem árt tudni, ha a valóságnak megfelelő képet akarunk kapni a termelőszövetkezeti gazdálkodás mai országos helyzetéről. Nincs olyan termelőszövetkezet, amelyikben ne volnának kijavítani való hibák, pótlásra váró mulasztások. Nem lehet mindent az időjárásra fogni. A vezetés, a munkaszervezés, a fegyelmezettség, a pénzgazdálkodás, a különféle Vállalkozások: mindez módot I ad arra, hogy gondos elemzés után hasznos tanulságokat vonjanak le vezetők és tagok egyaránt Receptet adni nem lehet arra, hogv milyen legyen a gazdasági beszámoló, a zárszám adási közgyűlés. Arra viszont •sokéves és a már megtartott mostani közgyűléseken szerzett tapasztalatok is figyelmeztetnek, hogy nem sokar ér az a zárszámadás, amelyik csak az irodában készül el. Vitathatatlan ugyan, hogy ennek a munkának a legfelelelősség- teljesebb része a vezetőségre, r szakemberekre, a bizottságokra — főként az ellenőrző bizottságra — hárul. Éppen a nagy felelősség kötelezi azon ban őket — a törvény, az alapszabály mellett — arra, hog: az egész tagság segítségével állítsák össze a gazdasági beszámolót. Többféle, jól bevált módszere van annak, hogy a zárszámadás a tagok véleményét, javaslatait is tükrözze. Mindegyiknek alapkövetelménye azonban, hogy az egész tagságot idejében és őszintén tájé« koztassák a tsz ügyeiről. Enél- kül ugyanis hiába várnak hozzászólásokat, észrevételeket. Feltétele az eredményes közgyűlésnek az is, hogy előtte üzemegységenként, brigádonként vitassanak meg minden lényeges kérdést az ott dolgozó tagokkal. Az egyes kisebb közösségek így kialakított álláspontját valaki elmondja a közgyűlésen, hogy a többiek is megismerjék azoknak az elgondolásait, akikkel esetleg kevés kapcsolatuk van és közijén. Főként azokban a tsz-ek- hen van ennek nagy jelentősébe, amelyek több községet is nagukban foglalnak, vág; sak egy községre terjednek ki de a gazdaság méretei nagyok. Szorosan összefügg a zárszámadással a tervkészítés. A tanulságokat nem is lehei anélkül jól számba Venni, hogy a további teendők ne kerüljelek szóba. Éppen az 1970-es ••sztendő sok gondja indokolja hogy a mostani közgyűléseken gén körültekintően, megfontoltan tárgyaljanak az idei '•dadátokról is. Különösen arról, hogy mivel új beruházások megkezdésére alig van mód, mit lehet tenni a termelés, a gazdálkodás javításáért ami nélkülözhetetlen feltétele a kedvezőbb anyagi körülmé- ayek megteremtésének. E ’sősorban saját erejéből adottságainak ésszerűbb hasznosításával juthat előbbre minden tsz. Ha ez a ^elismerés hatja át a zárszámadó közgyűlést, akkor és csatákkor felel meg rendeltetésé- i nek, hozhatja felszínre, állíthatja a közösség szolgálatába azokat a jó hatású erőket is. amelyek eddig valamilyen okból nem bontakoztak ki eléggé S ilyen erők minden termelő- szövetkezetben vannak. G. P. Magyar és szlovák építőművészek megállapodása A Magyar Építőművészek Szövetségének és a Szlovák Építőművészeli Szövetségének képviselői február 1-től 5-ig Budapesten tárgyalásokat folytattak kapcsolataik fejlesztéséről. A megbeszélések alapján együttműködési egyezményt kötöttek. Az 1971—72. évi együttműködést meghatározó egyezményben megállapodtak abban, hogy elsősorban a távlati lakásformák kialakításában, a tervezés korszerűsítésében, a városfejlesztésben, az építésiparosításban és a fiatal építészek nevelésében cserélik ki tapasztalataikat és erősítik kapcsolataikat. Az idén kölcsönösen megrendeznék egy- egy kiállítást, a magyar és a szlovák építőművészek alkotásainak bemutatására. Gondok, tervek a téglaiparban 20 millió bérfejlesztésre Sok SZŐ esik mostanában j a szakszervezeti választások eddigi tapasztalatairól. Noha még nem fejeződtek be az j alapszervezeti tisztújítások, a szakmai szakszervezetek megyei küldöttértekezletei pedig most kezdődtek meg, nagyon érdekes kép rajzolódik ki, amely legföljebb árnyalataiban változhat. Első helyen említeném hogy a X. kongresszus állás- foglalásai, határozatai kiérződtek a beszámolókból, a felszólalásokból és a taggyűlésen hozott határozatokból. Ez a szellem áthatotta a szakszervezeti tagokat s felelősséggel, nagyon őszintén beszéltek mindarról, ami őket foglalkoztatja, a törzsgárda jobb megbecsülésétől a lengyelországi eseményekig. Az emberek nem tévesztették össze a szakszervezeti választást a termelési tanácskozással, éppen ezért nem »munkabakancs-ügyek- kel« foglalkoztak. E jó politikai légkör kialakításához hozzájárultak a pártszervezetek, amelyek az előkészítéstől a választásig minden segítséget megadtak a szakszervezeti bizottságoknak. Oldalakon lehetne sorolni a felszólalások témáját, ehelyett azonban a szakszervezeti demokráciával kapcsolatos kérdéseket emelem ki e gazdag tárházból. A beszámolók színvonalának emelkedése, a részvevők és felszólalók számának növekedése, a kritikai légkör nagy előrelépést mutat az előző választásokhoz képest. Különösen jellemző, hogy a tisztségviselők és a tagok is elemezték, milyen mértékben élhetnek a hatás- és jogkörökkel a különböző szinteken. Ezt az érdeklődést az táplálta, hogy minden üzemben és gazdaságban nemcsak fent, hanem lent és középen is egyre több kérdésben döntenek. A bizalmiválasztásokon például azért kérték, hogy sokkal jobban vegye figyelembe a gazdasági vezetőség a bizalmi javaslatait, a bizalmiak pedig minden esetben támaszkodjanak a szakszervezeti tagok véleményére, amikor egy-egy feladatot meg kell oldaniuk. A tagok — nagyon helyesen — elvárják a bizalmiaktól, hogy következeteseb- ben harcoljanak szociális és munkakörülményeik javításáért, a differenciált bérezésért. Csaknem mindenütt A negyedik ötéves terv so- • rán fontos feladat hárul az építőalapanyag-gyártó vállalatokra. A nagyszabású, minden eddiginél gyorsabb ütemű lakásépítést kell zavartalanul ellátni téglával, cseréppel, cementtel stb. A jelenlegi feltételek alapján azonban nem ígérkezik zökkenőmentesnek a termelés és az ellátás. Az iparágon belül különösen a tégla- és cserépipart nyomasztják súlyos gondok. A fejlődést leginkább hátráltató ok, hogy a tégla értékesítési ára és a termelési költségek azonos színvonalon vannak. Ez nem ösztönzi a termelést: az ország 11 vállalata közül a múlt évben hét veszteséges volt. Ahhoz, hogy az igényeket az építőipar fejlődési ütemével párhuzamosan sikerüljön kielégíteni, évi 9—10 százalékos növekedésre lenne szükség. Ezzel szemben 1968 óta országszerte csökkent a termelés. A múlt évben mintegy 18 millió forinttal segítette a minisztérium a téglaipart. A közeljövőben a Gazdasági Bizottság napirendre tűzi ezt a kérdést, s várható, hogy az iparág olyan ösztönző támogatást kap, amely föllendíti és' fokozza a termelőkedvet. A téglaipar tehát mozgalmas napok elé néz. Erről tanácskozott tegnap Kaposváron, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat székházában a téglaipar teljes »vezérkara«: az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a téglaipari egyesülés képviselői és az egy> vállalatok igazgatói, párt- és szakszervezeti titkárai. A szokásos évi értekezlet volt az a fórum, ahol felszínre kerültek a legégetőbb problémák és az iparág alapvető, a további fejlődést meghatározó kérdései. A kapott körkép nem a legkedvezőbb. - tavalyi ex'edményeket alapul véve a vállalatok többnyire eleve veszteségesre tervezték az idei évet is. A termelés szintje eszerint azonos lenne a múlt évivel. (Kétmilliárd tégla és 176 millió cserép.) Nyereségre csak a Békés és a Somogy—Zala me-, gyei vállalatok számítanak. A minisztérium főelőadója, Koska János kérte a vállalatokat, hogy ezeket a túlzottan szerényre méretezett terveket — harminchárommillió forint a tervezett veszteség — vizsgálják felül. Az egyes vállalatoknál ugyanis számos olyan — munkaszervezésből, minőségi munkából adódó — lehetőség van, amit ki kell használni. Ha a vállalatoknak sikerült február 20—25-re befejezni a nagyjavíátsokat, akkor március elején megindulhat a íyersgyártás — természetesen, ha az időjárás nem szól ismét közbe. Ugyanakkor a vállalatok a leállításra ítélt gyárakat is vizsgálják meg, milyen mértékben lehetne kihasználni azt a kapacitást, amely az üzem elavultsága ellenére is fokozhatja a termelést. A minisztérium képviselője szólt a programszintű üzemelés fontosságáról is. A vállalatok egy részénél ugyanis idegenkednek attól, hogy a már felépült új gyárakban az eredeti programnak megfelelően tervezzenek. Az ilyen gyárak tehát jóval kevesebb téglát gyártanak, mint amennyire korszerű berendezésük alapján számítani lehetne. (A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat pártszervezete a múlt év decemberében hasonló javaslattal fordult az ország többi vállalatához.) Tsak így lehet elérni ebben az évben a termelés hétszázalékos és a termelékenység 4,6 százalékos növekedését. — A minisztérium az idei bérszínvonalon felül összesen 20 millió forintot juttat a vállalatok számára, hogy a téglaipari dolgozók anyagi ösztönzését tovább fokozza — jelentette be Androsovszky György, a felügyeleti főosztály vezetője. Ez az összeg iparági szinten mintegy négyszázalékos bérfejlesztést jelent. A pénz több mint tíz százalékát — 2,9 millió forintot — kapta a Somogy—Zala megyei vállalat. Ez az összeg jelentős, legalább tízszázalékos bérfejlesztést tesz lehetővé. Cs. T. szükségesnek tartják a bizalmi, a bizalmicsoport hatáskörének részletes és érthetőbb kidolgozását. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében sokkal nagyobb önállósággal dolgozik egy-egy üzemrész, mint régen. A mostani választás alkalmával mindenhol gondos- kódtak a gazdasági vezetőség megfelelő szakszervezeti partneréről. Először választottak osztály- és műhelybizottságokat a Mezőgépgyárban, az elektroncsőgyárban, a Finom- mechanikai Vállalat 3. számú Rádió- és tv-javítás Nagybajomban Rádió- és televíziójavító részleg működik a Nagybajomi Építő- és Vegyesipari Ktsz-nél. 65 ezer forintért vásároltak különböző bemérő műszereket a javításhoz. Öt községben hibabejelentő helyet szerveztek, így a szerelő a helyszínen tudja megjavítani az elromlott készülékeket. gyárában, más helyeken pedig újabbak alakultak a már tevékenykedők mellett. Nagyon fontos e bizottságok tevékenysége az egy-egy üzemrészben dolgozó kollektíva érdekei védelmének szempontjából. Eredményes tevékenységükhöz elengedhetetlenül szükség van arra, hogy a gazdasági vezetőség, a szakszervezeti bizottság tiszteletben tartsa önállóságukat, hatás- és jogkörüket, s ne döntsön a véleményük meghallgatása nélkül. E követelmények jegyében bírálták például a műhelybizottságokat az építőipari vállalatoknál, mert nem tartották kielégítőnek érdek- védelmi tevékenységüket. A Tégla- és Cserépipari Vállalatnál a műhelybizottságokat is ludasnak tartották, mert az egészségre ártalmas munkakörben dolgozókat is nagy mértékben túlóráztatták. A szakszervezeti tanácsok, bizottságok választásain szóba került a tisztségviselők megbecsülése, védelme. Elismeréssel nyilatkoztak a szak- szervezeti bizottságok érdek- képviseleti tevékenységéről a mezőgazdasági üzemekben, de azt is elmondták emellett, hogy egynémely esetben azért kap kevesebb prémiumot, nyereségrészesedést az szb-titkár, mert nem mindig ért egyet a gazdasági vezetők döntéseivel. Több pedagógus alapszervezetben megfogalmazták azt az igényt, Hogy a megyei bizottság készítse föl szakszervezeti bizottságaikat a pedagógusok érdekeinek védelmére. A tisztújítás demokratizmusát a jelölő bizottságok munkája és a választás is biztosította. Elsősorban azokat választották meg bizalminak, titkárnak, valamelyik testület tagjának, akik politikai szempontból képzettek és ‘ szilárdak, felelősséget éreznek e rendszerért, értik és érvényesíteni tudják a párt politikáját. Ahol az előkészítés során esetleg hibát vétettek — a jelölő bizottság nem kérdezett meg minden szakszervezeti tagot, nem a többség jelöltje került a listára —, a választás ott is demokratikus volt, mert az emberek arra adták szavazatukat, aki élvezi a bizalmukat, s a legalkalmasabb. Ha volt is heves vita, sőt konfliktus, végeredményben mégis azokat választották meg a tisztségekbe, akik képesek "leget tenni a megnövekedett követelményeknek, jól képviselni a társadalom, a gyár és a dolgozók érdekeit. A színvonalasabb munka biztosítéka, hogy sokkal több munkás, fiatal és nő került a különféle testületekbe, mint két évvel azelőtt. Nagyon fontos, hogy mindenhol összegezzék azokat a véleményeket, javaslatokat és bírálatokat, amelyek a választások során elhangzottak, rendszeresen térjenek vissza rájuk, s amint lehet, valósítsák meg. Sok javaslat elhangzott, amelynek a »kivitelezéséhez« még pénz sem s-'ikséges, csupán nagyobb sze.. tettség, a határozatok következetesebb végrehajtása, a rendeletek gondosabb megtartása. Jó példa a textilművek, ahol tizennyolc javaslatot letettek a gazdasági vezetők asztalára, s most már rajtuk a sor. Az ilyen intézkedés alakítja ki azt a kellemes érzést a felszólalókban, hogy érdemes szót kérniük, mert hamarosan megoldást is várhatnak. A választások pezsgővé tették a szakszervezetek belső életét, emelték a vezetés színvonalút. Az öt évre szóló kollektív szerződések elkészítéséhez, majd a szakszervezeti kongresszus határozatainak végrehajtásához szükség is van e jó légkörre és tettrekészség- re. Bajos Géza A tervezés idején Termelési célok a tabi körzet tsz-eiben CSÜTÖRTÖKÖN Tabon a Siófoki Járási Pártbizottság és a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége által összehívott tanácskozással véget ért az a háromnapos rendezvénysorozat, amely kedden Kaposváron kezdődött, és a közép-somogyi termelőszövetkezetek negyedik ötéves terve irányelveinek megvitatását szolgálta. A megbeszélésnek külön jelentőséget adott, hogy azon a volt tabi járás termelőszövetkezeteinek elnökei, párttitkárai, főagronómu- sai és főkönyvelői vettek részt — kár, hogy a távolmaradottak száma meglehetősen nagy volt. A megye ama részének gazdasági és politikai vezetői gyűltek össze Tabon, ahol a természeti adottságok, a »sűrű és meredek dombok a Zselic- séghez hasonlóan megnehezítik a mezőgazdasági termelést. Erre utalt bevezetőjében Pfeiffer Elemér szövetségi titkár, egyebek között ezt említette felszólalásában Horváth Pál, a Siófoki Járási Pártbizottság titkára, Országh Zoltán, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, és szóltak róla előadásukban a szövetség munkatársai is. A tabi körzetben — a szövetség készítette tervjavaslat szerint — számolnak azzal, hogy a művelési ágak Helyes kialakítására igénybe veszik a már elkészített üzemi talajvédelmi terveket az itteni közös gazdaságok, hiszen ezek megfelelő támpontot adnak a rendezéshez. A kukoricaterület fokozatos emelkedését tervezik, ugyanis ez idő szerint ennek a fontos abraknövénynek a vetésterülete itt 16—17 százalékkal alacsonyabb, mint a megye más rész*“’", a takarmánygabona részaránya viszont magasabb. Szorosan kapcsolódik ehhez a gépekre vonatkozó fokozott igény: 1975-re a hol- dankénti 21—22 mázsás, májusi morzsoltban számolt termés itt is elérhető, ha megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmag, illetőleg gép áll — idejében — a közös gazdaságok rendelkezésére. Figyelembe kell venni a kukoricánál. hogy a szárítóberendezéseknek meghatározó szerepük van. A napraforgó-termesztésről érdekes tapasztalatokat hallhattak a tanácskozás részvevői: a kaposvári járás termelőszövetkezetei együttvéve nem termesztenek akkora területen napraforgót, mint a siófoki járás tabi körzetébe tartozó tsz-ek — a hozamok viszont korántsem kielégítőek. Megszívlelendő az a tanács, amely szerint ez a nővén] több törődést érdemel — annál is inkább, mert kifizetődő a termesztése —, indokolt jó földbe vetni. A tabi körzetben meglehetősen nagy a viszonylag kis területen gazdálkodó tsz-ek száma. A tervezésben az igényeket ezeknek a tényeknek a figyelembevételével, a lehetőségekre támaszkodva — és azokat jobban kihasználva — indokolt összeállítani — mutatott rá Horváth Pál, a Siófok: Járási Pártbizottság titkára, s a Iullaiak példájával érzékeltette, hogyan érhető el eredményes állattenyésztés-fej lesztés a meglévő épületek bővítésével, korszerűsítésével. A TANÁCSKOZÁS az új rendelkezések helyes értelmezésének, a vitás kérdések megbeszélésével ért véget. rl. F. SOMOGYI NÉPLAP Snmibat, 1971, február 6.
