Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-05 / 30. szám

Nemes célokért, nagyobb szakértelemmel (Folytatás az 5. oldalról.) csak úgy képzelhető el, ha a fiatalok és az idősek problé­máit, helyzetét egységesen ke­zelik a szövetkezetben.* A- továbbiakban Németh elv­társ méltatta a beszámoló őszinte, önkritikus hangját, hangsúlyozta, hogy a múlt év nemcsak a Vörös Csillag szö­vetkezetben, hanem az egész népgazdaságban nehéz eszten­dő volt, s ez nemcsak a ter­més- és a jövedelemkiesésben érezteti hatását, hanem az idei és a jövő évi beruházásokban is. — Mindennek ellenére azt mondjuk és valljuk — foly­tatta Németh Ferenc —, hogy megtorpanásra nincs ok. Pár­tunk és kormányunk helyes politikája, szocialista rendsze­rünk szilárdsága biztosítja, hogy megrázkódtatások nélkül jutunk túl a nehézségeken. Ügy is mondhatnám, hogy ép­pen a nehéz 1970-es esztendő bizonyította szocialista mező- gazdaságunk életrevalóságát. Egymagában az árvíz nyolc- milliárd forinttal terhelte nép­gazdaságunkat, mégis emelke­dett életszínvonalunk, nincs zavar az ellátásban, nem kell átértékelni gazdaságpolitikán­kat. Köszönhető ez a Magyar Szocialista Munkáspárt reális politikájának, annak, hogy ez a politika szüntelenül figye­lembe veszi a lehetőségeket, kiegyensúlyozott, és a magyar nép céljainak megfelelően a jövőbe mutat. Ezért a politi­káért érdemes dolgozni, küz­deni. A megtett út méltatása után Németh elvtárs a Vörös Csil­lag szövetkezet és ezzel kap­csolatban egész szövetkezeti mozgalmunk jövőjéről szólott. — Itt Barcson olyan korsze­rű sertéstelep épül, amely pil­lanatnyilag ezen a vidéke: egyedülálló. De nemcsak err. a gazdaságra, hanem megyén!, más szövetkezetére is jellemző ez a dinamikus, intenzív fejlő­dés. Ahogy ezen a zárszám­adáson is kiderült, vannak gondjaink, problémáink is. Kö­zülük talán a legfontosabbról a szakemberhelyzetről, a szak­mai hozzáértés fontosságáról kívánok szólni Barcs híres volt régen, az ma is. De hogy a jövőben is az legyen, azért még sokat kell tenni. A tudo­mány, a technika, a mezőgaz­dasági termelés mai fejlődési szakaszában egyszerűen nél­külözhetetlenek a korszerű el­járásokat ismerő, azokat al­kalmazni tudó, - okos, hozzáér­tő szakemberek. Megyénknek a legközelebbi években igen nagy hiányokat kell pótolni, meg kell kétszerezni a szak­emberek számát. S ennél a gondolatnál szeretném hang­súlyozni: érthetetlen, tulajdon­képpen semmivel sem magya­rázható, hogy éppen a barcsi járás termelőszövetkezeteiben legkevesebb a szakember. Tarthatatlan helyzet ez, egész közösségek, egész falvak érzik meg ennek hátrányát. Ezért fordulok elsősorban a tsz-ta- gokhoz, hogy szorgalmazzák, biztassák, ösztönözzék vezetői- I két arra, hogy több szakem­berrel, nagyobb szakmai hoz­záértéssel gazdálkodjanak a jövőben. Ezzel a gonddal függ össze az is, hogy szövetkeze­teink nem élnek azokkal a ra­gyogó lehetőségekkel, melyeket a megyében élő, tevékenykedő kutatók nyújtanak nekik. Gon­dolok Itt például arra a kötet­len tartású hízómarha-istálló­ra, melyet a Kaposvári Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum kutatói terveztek. Bala- tonszabadiban már látható ez. Dicső, gazdaságos^ kiemelkedő eredményeket biztosító tartá­si mód, a megyében mégis mindössze 900 ilyen férőhely épült, míg országosan öt-hat­ezer. Hasonló a helyzet a kö­tetlen rendszerű tehénistálló­val is. Figyelmeztető és elgon­dolkodtató tények ezek, s a szövetkezeteknek jól felfogott saját érdekük, hogy változtas­sanak rajta és alkalmazzák az olcsó, korszerű megoldásokat. Végezetül Németh Ferenc a társulások jelentőségéről, fon­tosságáról szólt. Hangsúlyozta, hogy'éppen ez a jövő útja, az eszköz-, a tőkeszegénység miatt, nemcsak Somogybán, hanem országosan is. Beruház­ni, fejleszteni, korszerűsíteni, magasabb színvonalon gazdál­kodni csak úgy lehet, ha több tsz anyagi lehetőségét koncent­rálják, és ezáltal többre képe­sek. — Amikor az összefogásról, az egységről beszélünk, akkor nemcsak a szövetkezeten belül értjük ezt, hanem a szövetke­zetek között is. Feladat ez is éppúgy, mint az előbb emlí­tettek. S ha a feladatokból tett, valóság lesz, akkor elértük cé­lunkat: magasabb színvonalon gazdálkodunk a tsz-tagság izebb életéért, jövőjéért — fe­jezte be felszólalását Németh slvtárs. Egyetértés, taps fogadta a közvetlen szavakat, a hasznos, jó tanácsokat. A Vörös Csillag Ősz huszonkettedik zárszám- j adása Losonczi Mihály elnök • zárszavával ért véget. V. M. MII JELENT A LAKBERRENDELET? P ártunk tíz évvel ezelőtt meghirdetett tizenöt éves lakásprogramja egymillió lakás megépítését tűzte ki célul. A tizenöt év kétharmadán túllépve a 609 510 megépült lakást értékelve azt állapít­hatjuk meg, hogy a terv tel­jesíthető, sőt túlteljesíthető, és az ez évre tervezett nyolc­vanezer lakás sem vágyálom. Ahhoz, hogy Magyarországon a lakáskérdés minél előbb megoldódjék, sok és még több laikást kell építeni lehetőleg úgy, hogy az ezzel járó terhek az életszínvonal növekedését ne gátolják. Nincs szándékomban a júli­us elsején életbe lépő lakbér­rendelet valamennyi parag­rafusát ismertetni, csupán né­hányat az intézkedések közül. A lakások bére megdrágul, ez vitathatalan, de az államház­tartás a vállalatokon, intézmé­nyeken, a munkáltatókon ke­resztül kifizeti helyettünk. Ha valaki már kiszámolta, hogy a jelenlegi száz négyzetméte­res, összkomfortos lakásának bére kis híján a háromszoro­sára emelkedik, s kétségbe­esett, az a rendelet kivonatos ismertetése után bizonyára már megnyugodott. A lakbér­törvény nem azért született meg háromévi munka ered­ményeképpen, hogy a lakosság életszínvonalát csökkentse, a lakásterheket növelje, hanem azért, hogy értéket adjon a lakásoknak, s ösztönözze az embereket saját vagy szövet­kezeti lakások vásárlására. Sokan gondolhatnák, hogy ez visszalépés a korábbi évek rendszerétől, amikor az igény- jogosult megkapta az állaim lakás kulcsát, s ez nem került pénzébe. Erről szó sincs, a rendelet igazodott a mához és a holnaphoz, s különösen a fi­atal házasoknál és a nagycsa­ládosoknál olyan kedvezmé­nyeket nyújt, amelykről ko­rábban nem volt szó. Arról nem beszélve, hogy a tizenöt évvel ezelőtt megállapított lak­bérek ma már nem állják meg helyüket, mert sem a karbantartás, sem a felújítás kiadásait nem fedezik. A miniszteri sajtótájékozta­tó, amelyet szombati lapunk­ban közöltünk, utalt arra is, hogy a korábbi lakáselosztás vitatható igazságossága arra az elhatározásra vitte a jogal­kotókat, hogy ebben is meg­változtassák az idejétmúlt rendszert Az évenkénti lakás­elosztási terv nyilvánosságra hozatala, az igénylők jövedel mi, szociális helyzetének vizs­gálata mindenképpen oda ve­zet, hogy elsősorban az kap­jon állami vagy szövetkezeti lakást, akinek erejéből nem te­lik többre. A lákbérrendelet másik in­tézkedése a társbérletek meg­szüntetését hivatott biztosítani. A társbérlet kényszermegoldás volt. A kiutaló után édeske­veset törődtek azzal, hogy családok élete borul fel, há­zasságok mennek tönkre, hi­szen a társadalmi együttélés szabályait egy lakásban két család nehezebben tudja meg­tartani. Persze a meglevő társbérle­tek eltűnéséhez kell néhány év, de a rendelet megindítja ezt a folyamatot. Az ai- és ágybérletek árait maximálják. Csodát ettől sem lehet várni, hiszen a saját házban lakó tulajdonost nem lehet arra kötelezni, hogy az állami lakások tarifájának megfelelő bért kérjen. Az egy személyre jutó minimális la­kóterületet hat négyzetméter­ben szabják meg, s a bérbe adó a lakásra kivetett négy­A TERVEZÉS IDEIÉN A zselici szövetkezetek negyedik ötéves tervéről Az átlagostól eltérő, kedvezőtlen adottságok megköve­telik, hogy a Zselicségben és a belső-somogyi homokhá­ton gazdálkodó szövetkezetek fokozott körültekintéssel, gonddal, az új szabályozó rendszer részletes elemzése mellett készítsék el negyedik ötéves tervüket. A termelé­si viszonyok, a természeti adottságok miatt ezek a nagy­üzemek az országos, a megyei átlagtól eltérő, bizonyos vo­natkozásban mérsékeltebb célokat tűzhetnek maguk elé. Számba vették & lehe­tőségeket, meghatározták a tervkészítés legfontosabb el­veit — így lehetne összegezni annak a tanácskozásnak a lé­nyegét, melyen a zselici és a belső-somogyi homokháti ter­melőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői vettek részt. A szövetkezetek negyedik öt­éves tervének elkészítéséhez adott jelentős segítséget ez a tanácskozás. Reális, végrehajt­ható tervet csak az adottságok, a lehetőségek ismeretében le­het készíteni. A felmérések, a számítások, a meglehetősen nagyfokú eszközszegénység, a kedvezőtlen természeti adott­ságok magyarázzák, hogy ezen a tájegységen gazdálkodó szö­vetkezetek az országos 33 szá­zalékos termelésnövekedés he­lyett mintegy 25—27 százalé­kos termelésnövekedést érhet­nek el a ner*vedik ötéves terv során. Hosszú, körültekintő elemzés, mérlegelés következ­ménye ez a kialakított és meg­vitatott elv, s érdemes soi'ra venni — a teljesség igénye nélkül — azokat a fontos fel­adatokat, melyeket a szövet­kezeti gazdálkodás fejlődése érdekében ebben a tájegység­ben el kell végezni. szerkezet egyszerűsítéséért, a növénytermesztés — főként az árunövénytermesztés — szako­sításáért (Cukorrépa, napra­forgó, burgonyatermelés kon­centrációja.) Nem csupán a szakszerű irányítás, a gazda- iságosság kívánja ezt, hanem a gépesítés fokozása is. Egy sza­kosított üzem gépesítése célra­vezetőbben, gyorsabban oldha­tó meg. A Zselicség legfontosabb árunövénye változatlanul a búza. S bár az uralkodó fajta a Bezosztája, célszerű nagyobb figyelmet fordítani az újabb fajták kipróbálására is. Az el­térő érési, betakarítási idő mindenképpen hozzájárulhat a jobb gépkihasználáshoz, illet­ve a kombájnszükséglet csök­kenéséhez. Ugyanez az elv vonatkozhat az egyre növekvő jelentőségű kukorica termelé­sére is. Meg kell azonban itt jegyezni — hiszen a tanácsko­záson többen is felvetették —, hogy a termeléssel egyenran­gúan kell kezelni a szárítást és a tárolást. Mindenképpen hasznos és jó kezdeményezés, hogy a tsz-szövetség segítségé­vel több szövetkezet társulásos alapon oldja meg ezt az egyre sürgetőbb feladatot. tik szövetkezeteinket — s most elsősorban a szóban for­gó zselici, homokháti tsz-ekre gondolunk —, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a megle­vő éoületek korszerűsítésére, a rekonstrukciókra, s ezzel együtt természetesen — jobb tenyésztési munkával — az épületek teljes kihasználására. Az a cél, hogy ezen a tájegy­ségen 38 százalékkal emelked­jen az állattenyésztés termelé­se. Ez nemcsal; a szarvasmar­ha, a sertés, a juh létszámá­nak növelését kívánja meg, hanem a tenyésztői munka ja­vítását is. A Zselicségben — éppen az adottságok miatt — a juhtenyészt'' érdemli a na­gyobb figyelmet. Természete­sen a nagy lehetőségeket rej­tő juhhústermelés fokozása igényli a fejlett tenyésztési és tartási eljárások bevezetését. A tagság közös ügye Egy tájegység középtávú fej­lesztésének néhány főbb elvé­ről szóltunk. Üzemenként a célok megjelölése, a feladatok meghatározása, kimunkálása a szövetkezeti vezetők dolga. De hadd tegyük mindjárt hozzá, nem valószínű, hogy jó lesz az a terv, melyet csak a vezetők készítenek. Valaki úgy jegyez­te meg a tanácskozáson: »Ezek­ről a célokról beszélgetni kell az emberekkel. Ki kell kérni véleményüket, meg kell hall­gatni javaslataikat, észrevéte­leiket, s csak ezután szabad és lehet összeállítani a vezetők­nek a középtávú fejlesztési cé­Szakosodás a növénytermesztésben A közgazdasági szabályozók ás a tervidőszakra kialakított ösztönző rendszer hatására várhatóan csökkenni fog a szántóterület mind a Zselic­ségben, mind pedig a homok­háton. A Zselicségben, most a tervkészítés idején, külön fi­gyelmet kell fordítani az üze­mi talajvédelmi tervekre, mi­vel ezek megfelelő támpontot nyújtanak a művelési ágak he­lyes kialakítására, rendezésé­re. Gondolunk itt arra, hogy a dombvidék egyes területeit ki kell vonni a szántóföldi műve­lésből, mert a termés nincs arányban a befektetéssel. Vi­szont a vízrendezéssel a völ­gyekben kialakíthatók olyan területek, melyek szántóföldi ■ művelésre alkalmasakká vál- í nak. Fontos és nagyon lényeges feladat, hogy ezek a nagyüze­meink a következő években többet tegyenek a termelési ze {méterenkénti díj három­szorosát kérheti albérlőjétől. Ez egy 3x3 méteres szoba ese­tében, összkomfortos lakást tekintve 162 forint Lényege sen jobban hangzik így, mint a ma még általános 3—600 fo­rintos uzsoraárak! A sajtótájékoztatón részt vevő újságírók a lakbérrende- leten kívül elsősorban arra voltak kíváncsiak — különö­sen a lakásszövetkezetek lét­rehozásának említésekor je­gyeztek sokan a noteszeikbe —, hogy mi várható az épílő- és az építőanyag-ipartól a kö­vetkező ötéves tervben? A házgyári technológia egy- are inkább tért hódít de ha olyan nagy mértékű lesz a hi­ány cementből, mint tavaly és tavalyelőtt, akkor veszélyben a lakásprogram — vetették föl többen is. Téglából körülbelül az igényeknek megfelelően termel az ipar, cserép is lesz, s a DCM-en kívül a beremen- di és a helyőcsabai cement­gyár hivatott biztosítani a ce­mentellátást Importról is szó van. |,| gy gondoljuk, a lakás- y rendelet kivonatos is­mertetése is megnyug­tatja a bérlőket, s átérzik hu­mánus, szocialista rendsze­rünkből fakadó intézkedései­nek lényegét S. G. Rekonstrukciók és a juhászat fejlesztése Az állattenyésztés fejleszté­sét célszerű a beruházásokkal összefüggésben elemezni. A közép-somogyi tsz-szövetség, figyelembe véve a területéhez tartozó szövetkezetek anyagi helyzetét, a hitelpolitikai el­veket az állami támogatás rendszerét, úgy értékeli, hogy mintegy 800—850 millió forin­tos beruházásra lesz lehetősé­gük a negyedik ötéves tervben az ide tartozó gazdaságoknak. Ez természetesen korántsem egyezik azzal az igénnyel, ami­re szükség lenne. Ám — ahogy említettük — a tervezés alap­ja a realitás. Ezek a tények, ezek a körülmények arra in­lokat.« Az átlagostól eltérő, nehéz körülmények között termelő, több gonddal küzdő szövetke­zetekről van szó. Talán nem túlzás úgy mondani, hogy a fejlődés, a magasabb szinten való gazdálkodás tőlük több erőfeszítést kíván, mint a jobb adottságokkal rendelkező üzem dolgozóitól. S ha ott nél- különzhetetlenül szükség van az egyetértésre, a tennivalók részletes ismeretére, akkor itt még inkább követelmény ez. A lehetőségek felméré­se után a feladatok körülte­kintő meghatározása közös ügy. S ha valóban azzá válik, akkor közös ügy lesz a célok valóra váltása is. Vörös Márta Óránként 6009 darab menetes hüvely A VBKM Kaposvári Gyárában üzembe helyezték a DF n. típusú gépet, amely menetes hüvelyeket gyárt. A DF II. óránkénti teljesítménye 6000 darab, míg a korábbi típusé 1600 volt. A gépet az Egyesült Izzó célgépgyárától vásárol­ták csaknem másfél millió forintért. SOMOÜf! NÉPLAP Péntek, 1971.. február 5.

Next

/
Thumbnails
Contents