Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

Visszafelé folynak majd a folyók Helikopter a mocsár fölött — Merész terv a megvalósulás küszöbén Fizetnek a vízi erőművek Az éfacsony fá’ lassan euiyOJ s d terepjá­rót hatalmas szál vörösfenyő' vették körül, mintha mélyen t földbe vert vasoszlopok közöt' jártunk volna. — Azt hiszem, túljutottunk r mocsaras részen. Innen már csak egy köhajításnyira van a magassági pont — fordult fe­lénk Szergej Vorobjev, a főfú- róme3ter, ám be sem t.udt£ fe­jezni a mondatot, amikor meg­nyílt a föld a lánctalpak alatt s a terepjáró a fúróberende- zéasel együtt visszatarthatatla- nul süllyedni kezdett az ingó ványos talajon. Végül is este lett, mire a fú róbrigád elírta a 371-es ma­gassági porttot. Mindenki holt- fáradt volt. S mégis, a reflsk torok'fínyénél szó nélkül hoz záláttak a szereléshez. Nerr csoda: ez volt az utolsó fúró' a terv szerint, amelyet hthetet len nehézségek órán, 8 hoaz szú év munkájával hajtotta' végre a tajga sűrűjében. Köztudott, hogy a Föld víz tartalékai évről évre jelentő mértékben csökkennek. / Szovjetunió európai és dili te­rületei — ahol a lakosság 8' százaléka él — az összes folyó’ 14 százalékának vizát gyűjt csak össze, a ezért már most h vízszűkében vannak. A követ kező évtizedben a nagyarányi talajjavítási program végre­hajtáséval a helyzet csak rósz szabbodik: az Aral-tó és e Kaszpi-tenger szintje csökken ni fog. Azért, hogy mindez ne kö­vetkezhessek be, a szovjet tu­dósok már a harmincas évek­ben fölvetették az északi és r szibériai folyók »megfordítá­sának-" gondolatát. A külföld újságok a inak idején képtc lennek minősítették a tervet 1001 márciusára azonban a Hidroprojekt tervező- é3 kuta­tóintézet kidolgozta azt a ter­vet, amelynek végrehajtás' után a Pecsora és a Vlcsegd- folyó vizének egy része a- Azovi- és a Kaszpi-tengerbe ömlik. A terv Jóváhagyásé' követően Viktor Csisztyakov kutatómérnök vezetésével ex­pedíció indult a Pecsora—Ká­na medencéjébe, hogy kijelöl- e a megépítendő csatornák helyét. A brigád, amelyről a beve­tőben szóltunk, majdnem ninden fontos objektumnál dolgozott. A brigádtagok átlag­életkora 23 év; az egész expe­dícióé 26; a munkások többsé­ge tartalékos katona. Borisz Satyllov őrvezető egy -sendes kisvárosban szolgált fi i’ekete-tsnger partján. Jó nunkát, szépen berendezett la­kást kínáltak neki, de Boris:- mta a meleg éghajlatot Iszakra kívánkozott. Most c brigád egyik legjobb műszak mestere. Megtalálta a helyét beilleszkedett a közösségbe a jbbi katona Is. Alskszej Isz- ov őrvezető (a legjobb sofŐr z egész expedícióban), Anato !j Sutnyakov, a volt határőr, 'aszilij Romanov rakétáé ' natolij Malvesev és Nyikola; 'rohorov harckocsizok. Egyszer a brigád azt a fel- datot kapta, hogy derítsék f-' i Milvinszki-mocsarakat. A orv szerint ebben a térségben '.em folyna munka, a Pecsore -Vics3gda»C3atorna megkerül- i volna a mocsarat. Az expe- Ució vezetője azonban el­mondta a brigád tagjainak: hr ikerül bebizonyítani, hogy r csatornát át lehet vezetni ezer a területen, ez nagy pénzmeg akarítást tenne lehetővé. Elindult tehát a brigád elder,tenl a mocsarat. Rögtön íz első napon úgy elsüllyedt bét traktor, hogy tízmátgrés butatórudakkal sem érték el zokat. Elhatározták, hogy he- ‘ikopterrel derítik föl a tere- aat. Előbb fát szállítottak a mocsárhoz három réteg gömb- "ából tízszer tízméteres »re­pülőteret« építettek, s ezután zállftották át a berendezése­ket. Négy hónapot töltöttek a mocsaraknál mostoha körül­mények között. Még az ivóvi­zet is helikopteren kellett ide- zállitanl. Annál nagyobb örö­met szerzmt az eredmény: be­bizonyosodott, hogy át lehet vezetni a csatornát a mocsá­ron. Az expedíció főhadiszállásán feszült a légkör. Mérnökök, geológusok és közgazdászok az utolsó számításokat végzik az áj csatornák mentén épülő vízi erőművek építéséhez. A vízi erőművek villamosenergia-ter- melésável négy éven belü’ megtérülnek a csatornarend­szer építésének' költségei... Viktor Csisztyakov, az expe­díció vezetője már idestova harminc éve dolgozik hasonló ípítkezések előkészítésén. Mű- merőivel ott volt Gorovnál, Ki- évnél, a Kámánál, a Janyi- mejnél, az Irt!s—Karaganda- -satorna énftésénél. — A Pecsorához képes' nlndegyik könnyebb volt —. mondja Csisztyakov —, nehe­zen, nagyon nehezen engedel­meskedik nekünk ez a folyó le végül is engedelmeskednie '-.all. S tulajdonképpen már si­került is megtörnünk ellenál- 'ását. Ez a mi ajándékunk az 3ZKP közelgő XXIV, kong­resszusának. P. Bs. így készül a könyv A világon évente 200 ezer könyv és 80 ezer időszaki kiad­vány lát napvilágot. A XV. izázad közepétől — amikor Gutenberg feltalálta a könyv- nyomtatást — 1800-ig 3 millió féle könyv jelent meg. Az utóbbi százötven év alatt több mint 12 milliói A fába, agyagtáblákba, papi­rusz- vagy pergamentekercsek- -a vésett, rajzolt betűk, mon­datok. Míg Európában kolosto­rok mélyén púpok, apácák mú­latták a kódexeket, Kínában már táblanyomatokat készítet­tek, a XI. században már felfe­dezték a szétszedhető, égetett egyag, majd fabetflt. FémbetŰ- bet 1300-ben használtak elő- izjr Koreában. Aztán Európá­ban Is fölfedezik a betűöntést is a szedés-nyomást. Lichtenberg német írő sze- ■int »az ólom jobban megvál­toztatta a világot, mint az arany, a betűszekrény ólma pe­dig még inkább, mint a puska- -mb-ó ólma«. Hangosan kopogó gépek, be­tűkké, sorokká olvadó ólom­tömbök, íestéltes kezű, vlssz- eres Iáiul nyomdászok. Olda­lak, ívek. Nyomják, hajtogat­ják, borítóba kötik. Könyv — egy, száz, ezer. Tele betűvel, szóval, gondolattal. Lírával vagy tudománnyal. Az Egyetemi Nyomdában könyveket, időszaki kiadvá­nyokat, folyóiratokat, lapokat nyomnak, A Műszaki, a Köz­gazdaság!, a Jogi, a Medicina, a Kossuth, a Móra, a Zenemű, a Tankönyvkiadótól önönlc" bt Ide a kéziratok. (Nálunk kevés a ayomda, még kevesebb a kor­szerű nyomda. Kapacitásuk ívekre előre lekötött.) A megrendelő —- a kiadó — részletes gyártási utasítással küldi nyomdába a kéziratot. Iroda az emeleten. A prog­ramozók, a gyártásszervezés) ssztály anyag- és munkaenalí- ilst készít, műhelyek részére dátum és munkaóra szerint be­osztja a feladatot. A gépterem kicai és hangos. Pedig itt korszerű gépen dol­goznak. A monotype szedőgép billentyűin gyakorlott mozdu­latokkal kopognak az ujjak, betűk helvett lyukat üt a gép. \ perforált tekercsek másik gépre kerülnek, amely a sza­lagtól vez 'reive kiönti — most már ólomból a megfelelő be­tűt. A monotype szedőgápen a bonyolultabb, finomabb, Igé­nyesebb munkákat szedik. A 19'70-ben létesült Együtt lapozzuk < a Somogyi Szövetkezeti Életet Mér az olvasó kezében van az első példány, s a nyom dában készül a következő. Egy új üzemi lap a megye törté­netében: Somogyi Szövetkezet' Elet. Havonta hat oldalon megjelenő új fórum. Nyomta­tott szó, gondolatok. Űt, ka­pocs az ember szivéhez, eszé­hez. Együtt lapozzuk, olvassuk a köszöntő sorokat, az interjúi a riportot, a tudósításokat, n híreket, s közben valahai megfogalmazódik bennünk c gondolat: a szövetkezeti moz­galom, a szövetkezeti elet hú­szon'.'tiklik jubileumi évét ta ^ láh legszebben így köszöntötte} megyénk. Ezzel a lappal, mely < már a címében is magában í hordja -célját: Szövetkezeti f Élet. Mert ahogy az életbe’ hozzátartozik minden — öröm bánat, erő'eszítis, feladat, ku darc, újrakezdés, törekvés —1 ez a lap is fórumot ad'— és1 akar adni — mindannak, ami * a a-öv'ákozstl é'ethez tartozik. * A mi megyénkben, Somogy * ba his- á a k! .Ipari és a fogyás-'ás! sz vet’ • -a*a' ' en — Mhb min* hatvan-, x •» e-.ib-r dolgozik, s még enn'l Is t"bb azoknak i száma akik a tsz-eknél be- do’’kánt, mis szövetkeze­teknél más rzéden kapcsolat­ban vannak a mozgalommal. Az 1 'a!adataik megvi'atására. az 6 életük, tapasztalataik be- mwtatAzá"-. több tVékoztatá­— rt '• 1 £•/- z-amta *■' r ’ '- --v-za ;gy mondatban talán- minden benne van. Az is, hogy a szövet­kezeti mozgalom negyedszáza­da, az eredmények, a tények többre köteleznek. Többre, to vábbl nagyobb feladatok el­végzésére. S ehhez egy kis se­gítség, szerény, de olykor Igen hatásos, Jó segítség ez a fó­rum. Bízunk benne, hogy a szép célt. a nemes hivatást betölti a Somogyi Szövetkezeti Élet, valóban sajátja, hű tükörké­pe lesz szövetkezeti életünk­nek. Hazánk 1070. évi gazdasági eredményei biztos alapot nyúj­tanak a IV. ötéves terv meg­valósításához. A múlt évben a nemzeti jövedelem 4—5 száza­lékos növekedési ütemet ért el. Jelentős eredményként könyvelhetjük el, hogy az 1960-ben tapasztalt stagnálás­sal szemben a növekedés 75— 00 százalékban a termelékeny­ség emelkedéséből származott. Ipari termelésünk 7, ezen be­lül a vegyipar 11—12, a gép Ipar 8—9, a könnyűipar 8 Százalékkal növekedett az alig 1 százalékos létszámnöveke­déssel szemben. Az építőipar­ban v'szont, amely ugyancsak 7 százalékkal növelte terme­lését, az eredményt főleg a létszámnöveléssel érték el. Me zőgazdaságí termelésünk, a yO Vegyipar H Házgyár ;<s Papírgyártás -■Textilipar fl Cipőgyártás 0 Óelmisaripár iCP Slmnázkim ku Műrclódüsi otthon .• Kürtiéi V természeti tényezők kedvezőt­len alakulása ellenére is telje_- síteni tudta a III. ötéves terv célkitűzéseit. A múlt évben 83 milliárd Ft-ot fordítottak beruházások­ra, ami az összehasonlító áron 8—9 százalékos emelkedés1 mulatott az 1969-63 évhez ké­pest. Térképünk a tavaly üzembe helyezett fontosabb létesítményeket mutatja be. liontyp szedőgép gyorsabb, so­ronként mindjárt ólomba sze­di a szövegűt. (Regényeket, fo­lyamatos, ábrák nélküli íráso­kat szednek vele.) Ez a matematikai osztály. \z asztalok mellett, között fé­lig kész szedések; tengernyi betű. Gondosan rendszerezve, megjelölve, hová tartoznak. Mégis — el aim tudom képzel­ni, hogy találnak Itt meg vr.- 'amít. Nevetnek. Nem !.1 taná­csolnák. bo.gv kívülálló hozzá­nyúljon! A monoszadésba kézzel sze­dik ba a matematikai képletek, műveletek sorait, táblázatokat Unténak össze. Angol, francia, orosz, magyar sorokba illesztik az emeletes képleteket, jeleket. Feszülten figyelnek. Egy ol­dallal egy napig is foglalkoz­nak. Azt mondják, nemcsak fi­gyelem, intellektus is Ítéli a munkájukhoz. A hosszú terem­ben csupa érettségizett nyom­dász all az asztalok mellett. Panaszkodnak: — Harminc éve vagyok nyomdász, 2000 törtöt a fizetésem. Nem mon­dom, túlórával több is össze­jön. De meddig lehet ezt bír­ni? A másik: — Nézze, alig van köztünk fiatal. Pedig az el­múlt években 300 tanulót ké­peztünk ki itt. Jó, ha 10 ma­radt belőlük a szakmában. El­mentek máshová. Több pén­zért. Kis példányszámú, munka­igényes egyetemi tankönyvek. Matematikai, fizikai, kémiai kiadványok. Mondják, neves tudósok, professzorok gyakran Ideállnak a nyomdász mellé. Nézik, követik, hogyan válik könyvvé a kézirat. Korrektorok ellenőrzik, ol­vassák össze a levonatót az eredetivel. A javított szedést Oldalakba tördelik, formába zárják, előkészítik a nyomás­ra. A magasnyomású gépen Kertész Erzsébet »Elizabeth« című regényének lapjai nyo­módnak. A gép óránként két- czerötszázszor fordul, Gép hajtogatja és rakja össze íven­ként a könyvet. Azelőtt Össze­hordónők gyalogoltak naponta vagy 10—15 kilométert. Most gépre adagolják, s ellenőrzik a könyv Eerincén — ahova, olyan lelet nyomtak előzőleg, hogy ‘‘.Önnyen észrevehető legven —, egymás után következnek-e az Vek? Cérnafűző gépen fűzik, ra­gasztják, gömbölyítik a könyv­testet. Kézzel vagy géppel izabják, formálják a borítót. Amott, a sarokban a »poni* nak« nevezett svájci gép az ívekben összehordott könyv szélét levágja, ragasztja, a bo­rítót rárakja — egy fordulat alatt. Az Egyetemi Nyomdában íven te 3 ezer tonna papírból készül könyv. Majd ötszázféle könyv, kiadvány, köztük 80— ’00 féle tankönyv. K. M. DANIEL LANG: Incidens a 192-as migaslaton 7. Tíz óra harminckor, már nem messze a 192-es magaslat tetejétől, Meserve megtalálta, amit keresett — az aznapi szálláshelyet. Elhagyott viskó volt, k ereszt _ ben es függőlegesen két és fél méteres, két szellőzőnyílással az északi és déli oldalán. Ab­laka kelet, ajtaja nyugat fel* -i üzemi lap i nézett, és néhány méterre pa­ct* so~ok hi - / tak folyt, ahonnan bármikor A ' , t vízhez juthatott az osztag. A ‘ ~’''1 t viskóban egy asztal állt, ala rnnn A ^ ’ sir'~n C° *• v~ rr ' f, ", h (hokon 4 '’SonvPOdka volt a falába épl' tí i 'njvk a sző jve> az egyik sötét sarokban vet: teli t ; kát, dolgozókat (| gyékényszőnyeg szétzilált ma­a szövetkezetek egészét érintő »radványai hevertek, és a vá- for*'- '-m-désekről.« Ebben az é lyogpadlót elborították a vas­nuUadókak, a kődarabok és üres konzervdobozok. Az építmény siralmas álla­potban volt, vályogfalaiban jó­kora rések tátongtak. Vala­mennyire mégis épségben ma­radt, és Meserve egykettőre fegyverraktárré alakította át. A vályogpadlóra halmozták tölténytáraikat és élelmiszer- készletüket. A viskót ráadá­sul arra is fel lehetett hasz­nálni, hogy benne rejtegessék Maót Az őrmester utasította Erik- sont és Rafe-et, hogy takarít sák ki a viskót, majd Maót a gondjaikra bízva, Clark és és Manuel társaságában elin­dult, hogy tüzetesen körül­nézzen. Odabenn — emlékezik Erik­sson — a Raíe hátizsákjától megszabadított lány egy kis ideig figyelte őket, ahogyan kihordják a hulladékot, majd kérés nélkül felajánlotta, hogy segít nekik. »Nem is sej­tette, mire segített előkészí­teni a helyszínt.« Meserve és a többiek egy óra múlva, dél felé érkeztek vissza, és jóízűen falatozni kezdtek a szabadban, a vis­kó bejáratához közel. Evés után, elterpeszkedve a földön, a felfrissült Meserve társaira pillantott, és cinkos mosollyal a romos építményre bökött. »Ideje, hogy egy kicsit szó­rakozzunk« — mondta. Clark szemmel láthatólag magán kívül volt az örömtől — mondja Eriksson —, Ma­nuel és Rafe már kevésbé lel­kesedett. ö maga, gondolja, meglehetősen savanyú képet vághatott »Rosszul éreztem magam Elképzelhetetlennek tartot­tam, hogy részt vegyek abban, aminek következnie kelett.« Meserve valószínűleg meg­G érezte ezt, mert mielőtt bár­mi történt volna, kérdőre von­na beosztottját:1 ő is bemegy -e majd a kunyhóba, ha rá ke­rül a sor. Eriksson a fejét rázta. A feldühödött őrmester fe- nyegetéssorozattal folytatta. Ha Eriksson nem lenne haj­landó úgy tenni, mint a töb­biek, figyelmezteti, hogy köny- nyen nélküle térhetnek visz- sza, és majd azt jelentik, hogy tévedésből ő is a háború ál- 'dozata lett. Clark buzgón visszhangozta a fenyegetést, a két Diaz pe­dig értetlenül bámulta az osz­tag »nehéz emberét«. Eriksson újból a fejét rázta. »Addigra már elegem lett az örökös ütlegelésekből és az esőgalléros faj togatásokból, amelyeket végig kellett néz­nem.« A második visszautasításra Meserve Eriksson férfiasságá­ról vágott ki egy epés tirá- rát, »buzinak«, »beszart alak­nak« nevezte beosztottját. Eriksson elmondta nekem, hogy a sértegetések nem ha­tottak rá, de a bírósági jegy­zőkönyvekből kiderült, hogy Rafe-ra annál inkább, aki is azt vallotta, hogy ő nem tud­ta volna elviselni • azokat a jelzőket, amelyeket az őrmes­ter Eriksson fejéhez vágott. Rafe kijelentette, hogy a ki­gúnyolástól való félelmében csatlakozott azokhoz, akik be­mentek a kunyhóba, amelynek kitakarításában közreműkö­dött. Manuel vallomása Is hason­lóan hangzott. »Attól féltem, uram, hogy kinevetnek« — mondta az ügyésznek. Mikor megkérdezték tőle; miért?, így válaszolt: •Tegyük fel; hogy maga vesz részt az akcióban. A tár­sai kigúnyolják. Nem telik be­le sok idő, és kivetik maguk közül. Ez a fiú ettől Is be­gyulladt, meg attól is begyul­ladt. Mindenki ki fogja „ne­vetni. A következő akcióban már nem lehet teljes értékű katona, mert a társai nem se­gítik semmiben. Magára ma-' rád. Négy tagból fog állni az osztag, meg egy magányos ötödikből.« (Folytatjuk^ .OMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. február /

Next

/
Thumbnails
Contents