Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-24 / 46. szám
Túl a megyehatáron Busójárás Mohácson HÁROM DOLOG MIATT marad emlékezetes az 1971-es busójárás. Soha ennyi vendéget nem köszönthettek eddig városukban a mohácsiak; több mint tizenötezren vettek részi a télbúcsúztatón (legalább a fele jugoszláv volt). A busójárás történetében először ünnepeltek a Duna mentiekkel külföldi — bolgár, jugoszláv — népi együttesek. Ahogy a helybeliek is mondták: Mohács arcát teljesen kicserélték. A falakon plakátok, a Széchenyi téren hatalmas busóálarcok, rőzserakásolc. Az utcákat gépkocsisorok torlaszolták el, az úttesten farsangi kalapokban, dudákkal, léggömbökkel és féktelen jókedvvel hömpölygőt! az emberár. A háromnapos program rendező bizottságának nem kellett szégyenkeznie. A kirándulók kedvükre válogathattak: r.épdalműsort, farsangtemetést, busómaszk faragó kiállítást, színes néptáncestet vagy népviselet-bemutatót akarnak-a látni. Fényképező, filmező vendég mindenhová bőven jutott. Egy-egy rendezvényen Baranya megye és Mohács pórt- és állami vezetőivel, valamint a nemzetiségek vezetőivel is találkozhattunk. (Legelőször a Gólya utcai iskolánál, ahol Schneider Lajos mohácsi népdalgyűjtő domborművét — Kecskés Lajos szobrászművész ulkotása — avatták.) A legtöbben azonban az utcán szórakoztak, mert szórakoztató látvány jócskán akadt. A fő esemény, a busójátéK, délután kezdődött. A Kóló térre (régen is itt gyülekeztek a faálarcba öltözött férfiak) két óra után indult meg a busók «népvándorlása«. Szőrével kifordított rövid bundákban, szalmával kitömött gatyákban, gyapjú harisnyákban, bocskor- ban. bakancsban, derekukon kötéllel vagy lánccal, amelyre tehénkolompokat akasztottak A levegőben alabárdokkal, fa kardokkal, kereplőkkel és sok- 1ollú, fából összeállított buzogánnyal hadonásztak. Mögöttük és mellettük «testőreik«, az ijesztő rongyemberek, a lankelék ugrándoztak; homok- zsiákukkal a sikongató lányok hátát püfölték. A Kóló téren még meg-meg- pillanthatta egy szemfüles fotós a busók kölyökképű arcát, m-'-ügyelhette szerszámaikat, és szóba is elegyedhetett velük. A busók fiatalok voltak, akik a mesékből tudn?k a hagyományról, nemigen olvasgattak még tudományos magyarázatot. A kolompokit — mivel ipari tanulók — többen maguk öntötték, kalapálták. Néhányan maszkfaragásra is ráadták a fejüket, de a? most is az öregek dolga. Az ősrégi álarcok már csak, mutatóban vannak, ma a színesebb, mulatságosabb forma «dívától«. (Érdekes, hogy az ötödik maszkfaragó kiállításon sem tudták kiadni az első díjakat..) Kihalóban van a nagy kézügyességet és türelmét igénylő remekművek, a buzogányok készítése is. A kereplők praktikusak: szólnak, de nem díszesek. TALÄN a KORÁBBI túlrendezett farsangolások felöl-' dódásaként most a busómondás ismét életre kelt: farsangkor mindent szabadi Az újszerű elképzelés bevált, közös szórakozást, mulatóst jelentett 3. karnevál. Bárhol állt is meg a nézelődő, mindenhol játszhatott vagy a busókkal, vagv •i bohókás jankeléltkel, vagy a néptánoosokkal. Ha mégis bírálni akarnánk: nem tetszett, hogy a «török foglyok« teherautón gördültek be. vlsz- szatetsző látvány volt. S egyáltalán, a törökök bevonultat.-i- sát sem értjük, hiszen ma már bizonyított tény, hogy a busójárásnak semmi köze sincs a törökök kiűzéséhez. A néprajzkutatók azt szorgalmazzák. hogy a busójárás — az eredt'ib ez híven — a régi termés- és termékenységvarázsló. télbúcsőztató népi játék folytatása legyen. Bán Zsuzsa Harc a tűzzel Az állatok félnek a tűitől. Már az ősember is máglyákat gyújtott, hogy a vadakat távol tartsa magától. Tüzet szítani csak az ember tud. Ha a «palackba zárt szellem« kiszabadul, az állatok menekülnek, akkor minden más ösztönt háttérbe szorít a menekülési vágy, a félelem. Együtt rohan a gazella az oroszlánnal. Szembeszállni a tűzzel csak az ember tud, csak az ember mer. Részlet ,egy tudósításból: «A múlt héten tűznyelvek világítottak be éjszaka az ablakokon a magyaratádi Barátság Tsz patalom üzemegységében. Tűz keletkezett az istállóban. Legközelebb a tűzhöz a magyaratádi emberek voltak.« Csak a faszerkezet pörkölésein látszik, hogy körülnyal- dosték a lángok, és a füstszagot nem lehetett még kUzel- lőztetni. A hosszú épület másik végéből most vezetik viasszá a lovakat, nem Is vezetik, vonszolják, biztatják, hivják őket, nem akarnak visszamenni, Még mindig félnek attól a helytől, ahol veszélyben voltak, érzik a füst szagát, A kocsma kilenc órakor zár... Egy kis domb tét aj é- re épült; aki kilép az ajtón, éppen a lóistállóra lát. Tűzfala nincs, a lángok így több levegőhöz jutottak ugyan, de jobban is látszott a tűz. Nyolc férfi, Kuzma János, Zsigrai József, V/elner Ferenc, Nándor és Gábor, Kokas István, ifi- László Sándor és József István utolsó vendégek voltak, körülbelül negyed tízkor hagyták el a kocsmát. Azonnal meglátták a tüzet, szaladni kezdtek. Kuzma János kövér ember, kicsit lemaradt, de azért igyekezett a többiek után. Valaki elszaladt telefonálni. Wellner Nándor: — Arra gondoltam, nálunk ég, a feleségem tegnap gazt égetett, képtelenség, tudtam, mégis ez volt az első gondolatom, a következő pillanatban már láttam, hogy az Istálló. De azért nem lassított. Zsigrai József önkéntes tűzoltó; — Csak arra gondoltam, tűz van, oltani kell, falrémlett előttem, amit minden ember tud. de altkor mintha egy tűzrendészet! . oktatáson lettem volna. Először az embert kell menteni, aztán az állatokat, végül a többit, az anyagi értékeket. Mindenki pontosan megtalálta a helyét. Két oldalról mentek be az istállóba, a tűz felől, és oldalról. Már futás közben kinyitották a zsebkéseket. Hárman a jászolba álltak és vagdosták a lovak köteleit. • Az állatok megvadultak, alig lehetett hozzájuk férni, a tűzhöz, közel állók már fulladoztak n füstben, de elszabadulva sem találtak ki, mert mindig azon az ajtón jártak, amelyiket eltorlaszol tál: a lángok, A csikók között állt egy nyolcéves ló is. Mindenki tudta, ha azt sikerül kivinni, a többiek mennek utána. Már létrát is hoztak, a padlástérből villával szórták le az égő szalmát, nehogy kigyulladjon a tetőszerkezet, mert akkor el kell menni és elpusztul minden, vagy leszakad a tető, és akkor már nem lehet elmenni... Az öreg éjjeliőrt is klvitték — aki mint később kiderült, a tűz okozója volt mert már teljesen elvesztette a fejét, meggondolás nélkül összevissza kapkodott, csak akadályozta a többiek munkáját. Még soha ilyen összhangot, mint akkor éjszaka az égő szalma melletti és fölött. Mindenki tette a dolgát, nem féltek — arra nem volt idő —, de közben mindenki tudta, hol áll, mit csinál az összes többi: azonnal segítettek ott, ahol kellett, és mentették volna azt, akit kell. A tűzoltók is megérkeztek, a falubeliek, az asszonyok is hordták a vizet, a nyolc ember része lett a közösségnek. Tíz ómra már egy idősebb lovat vezettek a karámba, hogy a többiek is utána menjenek. Mikor később beszéltem velük, kezdetben nem egészen értették, mit is akarok, hiszen ők csak a kötelességüket teljesítették, ezért nem jár elismerés. Aztán ahogy a részleteket mesélték, egyre jobban belemelegedve, csillogó szemükből az az érzés világított: Szép harc, igazi férfimunka volt. Mellesleg milliónyi értéket mentettek meg a közösségnek. Iharost Ibolya Boleró és antik hangulatok A budapesti MÁV Szimfonikusok műsora Hétfő esti hangverseny Neves hazai együttesünk tartott hangversenyt hétfőn aste a Latince Művelődési Központban. a budapesti MÁV Szimfonikusok. Műsorukban Sárai Tibor és Boccherini egy-egy művét hallhattuk, majd két kortárs művész «klasszikus-modern« zenéjét, Debussy és Ravel muzsikáját. Sárai Tibor vonósszerenád- ja elé a műsorvezető Mozartot Idézte, pontosabban á Kis éji zenét. Nos, a rokonság annyi csupán, hogy Sárai műve Is «egy kis magyar éji zene« tulajdonképpen. Ami alapvetően megkülönböztető és meghatározó, az az, hogy magyar, a népzenei folklórtól Ihletett muzsika. Bizonyítóivá, hogy zeneköltő kortársunk Bartók és Kodály útját járja. Dallamépítésben is az utóbbi mestert idézi inkább. Őrzi, megtartja a népdalmelódiák líráját, a ritmikát kovácsolja, olvasztja a vonósszerenád finom könnyeddségébe. Felelőtlenség lenne azért egyfajta finomításnak nevezni ezt a művet, mert a kánonban ismétlődő dallamvilágba nemegyszer beszűrődik a rapszodikus villódzású sorsot idéző lefojtottság is. Mintha Kodály Nyári estéje térne vissza egy-egy mélyre bukó dallamban. A MÁV Szimfonikusok mindvégig megtartották a vonósszerenád diszkrét könnyedségét, Németh Gyula karnagy vezényletével inkább sejtették csak ezeket a mélységeket a vlrág- ének-dallamként felszökő lágy melódiák között. Balassa Imre műsorvezető anekdotázó gazdagsággal megáldott zenei rétor, nagyon szépen bocsátotta a közönségeié Boccherini gordonkaversenyét. Plasztikus veretű, játékos dallamvilág jellemzi ezt a művet, amely utolsó tételeiben egyre inkább átcsap a mély és magas zenei kontrasztok világába. Mező László gordonkajátéka a zenei átélés szép példája volt. Az első tétel óriási lendületében a hangok viharzása mintha elsodorta volna néhol a gordonkaszóló tisztaságát is. «Klasszikus-modern zene — írtam a bevezetőben. Van-e ilyen? A század utolsó évtizedének művészetében már ott él a fin de siécle, a jellegzetes század végi hangulat. A realizmus talajából hatalmasra emelkedett polgári művészetben egyre több az olyan új hajtás, amely új fényt, másfajta hangulatokat, különös impressziókat áhítozik. Tétova rezdülések még, de az avantgárd biztos előfutárai. Szimbolisták, impresszionisták hökkentik meg a polgárt, keresnek levegőt, új témákat és új zenét. Debussyt és Ravelt egyaránt vonzotta az antik világ. Az utóbbi Daphnis és Chole címmel balettjátékot írt, az előbbi Mallarmé versének hatására. Előjátékot a faun délutánjához. De akár barátjának, Verlaine-nek költészetét hallanánk! Lágy álomvilég, a művészi intuíció életérzést, elvágyódást tükröz, amikor a pán-sípos Árkádiát hozza el zenéjében, amely képes teret és távolságot felidézni. A mitológia meséi ezek; megszépült, igéző, zenei hipnózis, igazi antik fogantatású impresszionista muzsika. Egy dallam hallatszik — egészen messziről. A' kisdob hozza egyre közelebb, és a ritmus éppen ős-szülőjét, a gyors szívverést idézi meg. A boleró! Hatalmába kerít minden hangszert, végül óriási temperamentummal együtt szédül az egész zenekar a csattogó ritmusban. Ravel és Debussy, micsoda távolságok egy korban. A MÁV Szimfonikusok mindkét zeneköltő világára nagyon érzékeny hűségű előadása méltóképpen reprezentálta ebben az igényes és szép műsorban, hogy hány ágon, milyen forrásokból fakad századunk muzsikája. Tröszt Tibor fantasztikus Az elegáns kis édességbolt pultja mögött élénk diskurzusban volt a két eladó. Az idősebbnek látszó, sovány, fekete nő vitte a szót: — Képzeld, Olgieám, a Plomberger Baba, tudod, aki pénztáros itt a sarki illatszerboltban, az a szemüveges, nagyfogú nő házassági hirdetést adott fel az újságban. Az Olgicámnak nevezett gömbölyű, szőke hölgy ámuldozott a hír hallatán. — Ugyan, ne beszélj, Arankám! Az ő korában? Hiszen van már vagy negyven éves! — Negyvenhárom — vágta rá a jólértesültek büszkeségével Aranka. -— És tudod, mennyinek írta magát a hirdetésben? Harminckilencnek! — Nahát, hogy mik vannak! — hüledezett Qlgica. — Ekkor belépett a boltba gróf Zrínyi Miklós, költő és hadvezér, és megkérdezte, van-e török áfium ellen való orvosság. — Csak gyógypemetefü-cu- korkát tartunk. Tessék talán a szemközti patikában próbálkozni! — mondta kifogástalan udvariassággal Aranka, majd, mintha mi sem történt volna, visszafordult kolleganőjéhez, és folytatta: — És képzeld, akadt jelentkező is a hirdetésre! Méghozzá egy középiskolai kémiatanár! — Egy kémiatanár? Hihetetlen, Arankám, hihetetlen! Nyílt az ajtó, és Sophia Loren jött be. Fehér lovon ült. Wallington-csizma és bikini volta rajta, a fülében pedig két kriptonégő lógott. — Kérek harmincöt kiló málnazselét — mondotta egy kis felső-magyarországi akcentussal. A két hölgy kicipelte a zselésdobozokat a raktárból, segítettek felkötözni a nagy csomagot a lóra, majd szívélyes búcsút vett a kedves vevőtől, visszament a pult mögé, és folytatta a diskurzust. — És képzeld, Olgieám, az a tanár már kétszer volt nős, de kénytelen volt elválni, mert mind a két felesége ugyanazzal a mozigépéssze! csalta. — Te, jó isten! — csapta össze a kezét Qlgica, és nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Az ajtón most egy hirdető- oszlop lépett be, hosszú pórázon vezetve egy bengáli tigrist — Kérek hat deka krumpli- cukrot! De jó savanyú legyen! — tette hozzá. Olgica kiszolgálta a vevőt, visszaadta az aprópénzt. — Figyelek azért, Arankám, csak folytasd! — Persze, a Plomberger így is veszkődik érte, és mindent megtesz, hogy fessen neki. Még ősz csíkot is festetett a hajába, mert a tanárnak is olyan van... Olga teljesen oda volt a meglepetéstől, — Még ilyetI Nahát! ősz csíkot festetett a hajába! őrület.,. Az ajtó előtt megállt egy. repülő csészealj, kiszállt belőle egy marslakó, és azt mondta: — W5xyz3yzx3zxySbbbrrrssss! — Ik sprehe nikt dájcs —■ közölte lebilincselő mosollyal Aranka— ka, de a legjobbat még nem is mondtam. Tegnap este bementünk a férjemmel a presszóba. Hát ki ül ott? A Plomberger a tanárjával. És tudod, mi volt a Babán? Sötétlila szoknya és méregzöld kardigán. Olgieának még az álla is leesett. — Lila szoknyához zöld kardigán? Fantasztikus!!! Radványi Barna SOMOGYI NCPLAP Swrda, 1m. fefcraár 84 5
