Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

KÖZÖS A CÉL

Táncos dalos főzőtanfolyam

A mester és tanítványai a szebbnél szebb hidegtálakkal.

Végy két tojást, tíz deka lisztet, egy csipetnyi sót, és így tovább, míg a sok-sok alapanyagból hosszú és türelmes kotyvasztás után kialakul az ínycsiklandozó étel.

Mernye lányai, asszonyai, pontosan harminchármán, az év első két hónapjában heti két alkalommal sütő-főző tanfolyamon vettek részt, hogy megtanulják olyan ételek készítését, melyeket a falusi asz szonyok nemigen ismernek, s megismerjék a kevés zsírtartalmú, kalóriadús, valamin' diétás ételek készítését.

— Nagy szó az egy falu életében, hogy egy felhívásra ilyen sokan jelentkeztek — mondta dr. Batsányi Czypri- ánné, a Hazafias Népfront mernyei nőbizottságának elnöke.

— Három nőbizottság van a faluban. - Egyik a fogyasztási szövetkezeté, a másik a gépjavítónál, a harmadik pedig a miénk. Az volt a célunk, hogy a faluban létrehozzunk egy kis kollektívát. Olyat, amelyik összetartja a lányokat-asszo- nyokat. Eredmény ez a nap is,

amikor a tanfolyam hallgató1 a záróünnepélyen megmutr ják, hogyan tanulták meg szakácsmesterség csínját-bín- ját.

Igen szorgalmasak voltak valamennyien. Minden tanfolyamon pontosan részt vettek nehogy valamelyik étel elkészítésének oktatásáról hiányozzanak. Tanítójuk Bajzi'.. Lászlóné szakképzett szakács, sz ő felügyelete mellett »fő zőcskéztek« a hallgatók.

S hogy mi mindent tanul iák, nehéz lenne felsorolni Csak néhány a sok jóból megtanulták, hogyan kell a bevert tojást bakonyi mártással elkészíteni, vagy hogyan csinálják a régi falusi emberek kedvencét, a mór feledés be merült vargabél est. A záróvizsgára hidegtálakat és tortákat készítettek. Az ember csodálkozott, amikor meglátta a hatalmas asztalon elhelyezett finomabbnál finomabb ételeket. S hogy nagy siker-* volt az asszonyok főztjének mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a bál megkezdése előtt minden elfogyott.

Az igazi rheglepetés persz ik ezután következett. A trminchárom asszonyról mindenki csak a főztje alapján beszélt. Később azonban bebizonyították. hogy a tánchoz és az énekléshez is értenek. Vidáman ropták a táncot a színpadon. majd utána népdalösz- ■zeállítással szórakoztatták a közönréget, amely sok-sok tapssal jutalmazta szereplésü két.

A tanfolyam fiataljai külör

számokat is előadtak. Egyikük verset szavalt, egy másik kis- íny népdalokat játszott hege tűn.

S hogy a lányok, asszo nyok életkoráról se feledkezzünk meg, a harminchárom nő között a legfiatalabb tizenöt éves, a legidősebb — olyan nem volt. A tanfolyam hallgatói a bemutatkozás után jól sikerült farsangi bált rendeztek.

A nőbizottság első rendezvé nye sikerrel járt, s hogy a többi is ilyen legyen, az már a falu közösségétől is függ.

Gyertyás László

DANIEL LANG:

Incidens

a 192-fis nngas'a!o!i

5.

A haditörvényszék előtt Rak: később így vallott: »Meserve kijelentette: egy

órával a kitűzött idő előtt indulunk, hogy találjunk magunknak nőt, akit magunkkal vigyünk az útra. Meserve azt mondta, hogy a nő bumbum- ra kell, azaz. hogy nemileg kö- zösüíjön vele, és öt nap után meg fogjuk ölni.«

Manuel vallomásából:

»Az eligazítás végén Meserve azt mondta, hogy viszünk magunkkal egy lányt, legalábbis megpróbáljuk, azért, hogy elszirakozzunk vele. Azt mondta, jót fog tenni az osztag harci moráljának,«

A7 őrmester szenvtelen arccal jelentette be a hírt, ki-ki értse belőle azt, amit akar.

Clark nyomban lelkesen helyeselt.

A két Diaz nevetni kezdett. Vagy azért, mert zavarban voltak, vagy pedig azért — találgatta Eriksson —, mert azt hitték, hogy Meserve csak tréfái, ugyanis amit »az osztag harci moráljáról« mondott, az visszatérő szólamnak számított az egész szakaszban, Eriksson elmondta, hogy maga egy szót sem szólt, de miután Meserve és a többiek különböző irányban elszéled- tek a reggeli gyülekezőig, elment a barátjához, a nyugatvirginiai Curly Rowan tizedeshez, aki ugyanolyan régen szolgált Vietnamban, illetve a szakasznál, mint Meserve.

Rowan meglepődve hallgatta Eriksson beszámolóját az őrmester tervéről, de amikor Eriksson megkérdezte tőle, jelentse-e Meserve szándékát egy tisztnek, még mielőtt elhagyják a tábort, Rowan rögtön megrázta a fejét, és — a bírósági jegyzőkönyv szerint — így válaszolt:

»Meserve nem mer ilyen marhaságot csinálni.«

Rowan, ha nem is hitte, mégsem örült a hímek. Egyszerre érkezett Meserve-vel Vie'namba, megfontolt, jóra- való embernek ismerte meg. De azt is elmondta Eriksson nak, hogy négy-öt hét óta szemlátomást megváltozott az őrmester, csúnyán kezdett' bánni a vietnamiakkal; néhány hete rálőtt egyre, meg !s sebesítette, amit később csak azzal Indokolt, hogy »úgy tartotta a kedve«.

Curly szavaiból Eriksson azt vette ki, hogy valamiképpen Meserve is a háború áldozata lett.

Másnap hajnalban — négy

óra harminc perckor — Meserve szorgosan ellenőrizte emberei fölszerelését a tábor ki járatánál. Megnézte, rendben van-e az élelmük, a gépfegyverük, a tölténykészletük, megvannak-e füst- és kézigránátjaik és a többi szükséges holmijuk. Ennek végeztével az osztag kisorjázott a táborból az enyhén nedves sötétbe.

Senki sem tudta, mi a parancsnok szándéka.

Húsz perccel később már valamennyien tudták.

Sietség nélkül meneteltek a szürke pirkadatban, köteles- ségtudóan követték az őrmestert. Kétezer métert tettek meg keleti irányban, ami — ezt Eriksson és a többiek rögtön észrevették — éles eltérést jelentett attól a nyugati útvonaltól, amelyet oly pontosan jelölt meg az őrmester az eligazításon.

A Phu My körzet Cat Tuong nevű falucskája felé közeledtek, és Eriksson gondolatban elátkozta magát, hogy Rowan- ra hallgatott. Dobogó szívvel, zavartan és hitetlenkedve látta, hogy Meserve minden teketória nélkül hozzákezd terve végrehajtásához: Clarkkal

a nyomában, szisztematikusan átkutatta a falucska viskóit.

Üres kézzel bújtak ki öt vagy hat kunyhóból, amikor a mindig kedves és előzékeny Rafe egv fehér kunyhóra bökve felkiáltott:

»Ott egy csinos lány lakik. Aranyfoga van!«

Az őrmester azonnal döntött:

»Ö lesz az, akit megtalálunk.«

Rafe elképedt javaslata várható horderején, és keserves arccal Manuelre és Erikssort- ra nézett, miközben Meserve és Clark meggyorsították lépteiket a csinos, aranyfogú lánvt rejtegető fehér viskó felé.

Eriksson, Manuel és az idó- Közben elszerencsétlenedett Rafe kinn ácsorgóit, Meserve pedig Clark társaságában belépett a kunyhóba, Mao otthonába. Tovább időztek, mint

D

iOMOGYI NÉPLAP Kedd, 197L február 23.

■ 'Rím ' ■' "I

flz

és az értékesítésről tanácskoztak

Hasznos tanácskozás volt

Balatoniöld váron. A termelőszövetkezetek vezetői és az Állatíorgalmi és Húsipari Tröszt képviselői között sok közös gond került »terítékre«, s nem egyre megoldási javaslat is hangzott el.

Élénk érdeklődés kísérte Ostoros Istvánnak, a Kaposvári Húskombinát igazgatójának beszámolóját, melyet az élőállat-felvásárlás és értékesítés 1970. évi munkájáról, az I971-es feladatokról tartott. Ahogy maga is mondta: szükséges a »párbeszéd« a mező- gazdasági üzemek és a felvásárló szerv között. A célkitűzések csak jól szervezett, közös munkával valósulhatnak meg.

Részletesen Ismertette a ta- valvi eredményeket. Ezek szerint a múlt évben tanácsi szektorból 157 ezer sertést vásároltak. Az előző évekhez vi- szonyítva nőtt az átvett állatok átlagsúlya. A takarmány- félék jó hozama is közrejátszott ebben. Ismertette a háztáji ép a közösből történt értékesítés részeredménveit. A múlt évben a felvásárlás a háztáji gazdaságokban 11 000- rel nőtt. 5500 állatot ebből a termelőszövetkezetek segítségével értékesítettek a tsz-ta- gok.

A húskombinát sonkaüzem létesítését tervezi. Ez segítség lenne a megye termelőszövetkezeteinek is. A süldők és malacok elhelyezéséről gondoskodnak. A sertéstenyésztésber ösztönző hatású volt az árren dezés — ezt bizonyítja a ta valyi év.

A szarvasmarha-állomány — a felvásárló vállalat tapasztalata szerint — csökken 1700 állattal kevesebbet tudlak átvenni, mint az előző évben. Tavaly egyébként 16 00C aő- és 17 200 hímivarú szarvasmarhát vettek át. Ezen belül a háztájiban 400-zal nőtt a felvásárolt állatok száma. Ez pozitív vonás. Ugyancsak sikernek könyvelhető el az is, hogy az exportra szállított állatok 29,6 százaléka A minőségű volt. Itt is ösztönző volt a felármegállapítás.

A juhtenyés~'ő gazdaságok a múlt évben *. 1 500 áll adtak el a húskombinátnak. A tervezett 800 vagon baromfi átvételét 24 vagonnal megtoldottók. A 110 millió tojás helyett 126 milliót vettek át.

Ostoros István szólt a szerződéskötések fontosságáról is. Az ezt elmulasztó gazdaságok olykor értékesítési nehézségekkel küzdöttek.

A megye húsellátásáról elmondta, hogy a biztosított húskeret fedezte volna az igényeket. A fogyasztói vásárlásoknál azonban a sertéshús dominált, a marhahúskészletet nem mentették ki. Az export- értékesítésnél pedig a felvásárlások ingadozása okozott

zavart.

A húskombinát termelésfejlesztési, kooperációs, tanácsadási tevékenységet is folytat a termelő gazdaságoknál. Nem egy helyen javasolták a sza- badtartásos marhatenyésztés bevezetését a hatékonyabb tenyésztés és nevelés érdekében. A cél közös: eredményes

kapcsolat létrehozása és erősítése a felvásárló és a mezőgazdasági üzem között. Felhívta a figyelmet a háztáji sgronórnus kinevezésének jelentőségére. Ennek tervező, szervező munkájára minden gazdaságnak szüksége van.

Vitaindítójának befejezéseképpen ismertette az 1971-es esztendő főbb célkitűzéseit. 194 ezer sertést vásárolnak fel ebben az esztendőben. Ez húsz-huszonkét százalékos fejlődést jelent a tavalyi eredményhez képest. A feltételek adottak: 14 ezer darabbal több a gazdaságok sertéslétszáma, mint a múlt év első hónapjaiban. A háztájiban pedig 18 ezer sertéssel többet nevelnek az idén. Utalt a szerződési fegyelem betartásának fontosságára is.

Beszámolóját vita követte. Az állattenyésztés legégetőbb kérdései kerültek megbeszélésre. Az érdeklődők nemcsak a közös, hanem a háztáji gondjait is elemezték. S ami közvetlen kapcsolatban áll a tenyésztéssel: a takar- mányellátás helyzetéről és a tápellátásról, a tárolás gondjairól is szó esett. A válaszokat a termelőszövetkezeti vezetők Regős Bélától és Szeke- ies Imrétől, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt képviselőitől, valamint Tárkányi Lászlótól, a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatóhelyettesétől kapták. A vitát Solymossy Dezső, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának munkatársa vezette.

L. L.

A divat szeszélye miatt

A kockázatot vállalni ke!l

Az idén különösen nehéz helyzetben vannak a ruházat1 -ikkekkel foglalkozó üzletek. A írni és maxi harcában a válasz egyelőre egy nagy kérdőa többi viskóban, és mivel i Eriksson kint állt, nem tud| számot adni arról, mi történt! odabenn.

Phan Thi Loc — Mao húga*

— azonban, aki benn volt az] egyik tárgyaláson elmondta (őj két évvel volt fiatalabb Mao-; nál).

A vallomását fordító tolmács! ezt közölte:

»Azt mondja, hogy bejöttek. | elemlámpa volt náluk. Körbe-» világítottak. Meglátta az anyja meg a nővére arcát; mind-i nyáján egyszerre ébredtek fel Reggel hat óra volt, még nemi volt világos.«

Az apa a Phu My-i piacra] ment — folytatta a tolmács.]

— Az anya zokogva könyör-] gött, a lányai meg összebúj-] va a fal mellé kueorodtak Lochoz nem nyúltak, de] Maót megragadták, s hátra-] kötötték a kezét egy darab] kókuszkötéllel.

Loc egy másik válaszát a fordító így közvetítette:

»Azt mondja: a nővérének van egy aranyfoga az alsó^ állkapcsában, jobboldalt.« f Mikor Meserve és Clark csatlakozott a három várakozó katonához, már megkötöz ve vonszolták Maót. Clark a könyökénél fogva taszigálta előre, amikor Meserve induln parancsolt az osztagnak.

»Közeledett a napkelte, ési azt akarta, hogy a lányt minél i kevesebben lássák« — folytatta Eriksson. — »Egy helikopter legénysége megláthatta volna Az osztag még a falu területén járt, amikor helybeli gyerekek sereglettek össze, körülvették Maót, izgatottan be széliek egymáshoz, majd kilépett a viskóból Loc. A két nővér egymásra nézett. »Rémület volt a szemükben«

— emlékezik vissza Eriksson

(Folytatjuk.)

iel. A vállalkozó szellemű fiatalok már maxit viselnek, az óvatosabbak még minit, de — i két szélsőség közötti kompromisszumként— midit is hordhatnak a hölgyek. A másik gondot a szokatlanul kellemer időjárás okozza. A kereskede lem mindezt tudomásul vesz1 ás a lehető legkevesebb idő alatt kell alkalmazkodnia a tömeg ízléséhez, igényéhez.

Csollik Józseffel, a Csibi Áruház üzletvezetőjével a tavaszi felkészülésről beszélgettünk.

— Tapogatózunk, piackutatást végzünk. Két hete Pesten a Női és Gyermekruházat1 Nagykereskedelmi Vállalat az Tntercontinentálban tartott bemutatót.

— Ott mit ígért a divat?

— A midi kabát laminál' ;zövetből olcsó is, korszerű is a nadrágkosztümben csupár modellváltozás történt, nem a trapéz, hanem az egyenes szárú lesz a tavaszi sláger, hosz- szított kabáttal. A hai profilunk a gyermekruházati cikkekre korlátozódik. A b«kfi- soknak a midi szoknya csak akkor lesz érdekes, ha már a télikabátot levethetik.

— Milyen különlegességek érkeznek tavaszra?

— Jugoszláv importból piros-fekete pettyes, rövid szárú esőcsizma mérsékelt áron a jövő héttől kapható, vagy a midis fazonú ballonkabát amelyet világos színekben gyárt a Május 1. Ruhagyár.

— És mit nem lehet majd

kapni?

— Tavaly a habselyem cikkekből volt kevés, most többet szeretnénk beszerezni. Ezen kívül a bébi kötött szintetikus áruból nem gyártanak eleget, s így nem a kereskedelem hibá ja, hogy a vásárlók igényeit nem tudja kielégíteni.

— Sok volt a panasz a minőségre. Várható-e javulás?

— Két év óta valamit javu a minőség, de még sok a hib,

Egy jellemző példa: rendeltünk 22—26-os méretű fehér bstétes, száras gyermekcipőt, ;s amikor befűzték a kisma- nák, rövid volt a fűző. Szab- /ánykifogással fordulunk a ’.agykereskedelmi vállalathoz, ’gyébként kevesebb gyermekcipőt hoztak vissza, s ez az új módszerrel készült fröcsi talpnak köszönhető.

— A forgalom?

— Tavaly az első negyedévben 9 millió forint volt. Erre a tavaszra tízet terveztünk. Sokat várok a ruhabemutató .zakkörtől. Ezt az Ifjúsági lázban szervezzük, s főleg a "iataloknak ad ötletet, hogyan öltözzenek egészségesen és célszerűen. Tájékoztatjuk majd őket arról, hogy mi kapható.

A Divatsarok vezetője Mar- Xó József.

— Ennyire függnek önök is zz időjárástól és a divattól?

— Nem egészen — mondja —, az alsóruházati bolt köny- cyebb helyzetben van. Nálunk i kiegészítő darabok — táska, kesztyű, sál, kalap — fazonja változik gyorsan. Á szolidabb fazonokat kiszorította a széles karima, és ehhez kell igazodnunk.

— Miért nem lehet frottír zoknit kapni?

— Többnyire a gyapjúzoknit •ásárolják, idegenkednek a frottírtól, meg meleg is. Soha nem lehet előre tudni, mi lesz liánycikk, csak menet közben derül ki, hogy ebből vagy abból az áruból több kellene. Kivételes vásárlók persze mindig akadnak, akik különleges kéréssel jönnek, és ha nem tudunk adni, akkor szidják a kereskedelmet. Számunkra a fő cél a tömegigények kielégítése. Figyelembe kell venni azt is, hogy a vevők ma már igényesebbek, kényesek a minőjégre, mindenütt a legújabbat keresik. Ebből persze az is következik, hogy az ellátottság nem is olyan rossz, ha mindenből a legjobbat, legújabbat tudjuk nyújtani.

Ss. A.

010201000132