Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
IÍJ TERVEK - RÉGI HIBÁK M egyeszerte elkészültek az idei közművelődési tervek, és folyik az összesítés. Nem túlzás azt állítani, hogy ezt a tevékenységet széles érdeklődés övezte, mert a terv- készítés egyszersmind próbatétel is volt. Próbatétel? — kérdezhetné valaki, de akkor mi lesz a megvalósítás? Pedig próbatétel volt; az együttműködés, a közös tervezés próbatétele. És talán »megméretett« az is, ki hogyan látja, ki mennyire érzi magáénak azt a sokat emlegetett »közös közművelődést.« A tervezés előtt minden érdekeltnek figyelmébe ajánlottak két alapvető feltételt. Az egyik gazdasági vonatkozású. Olyan legyen ez az éves terv, amely alapul szolgál a többi négy évhez is, szinkronban tehát a negyedik ötéves terv adta lehetőségekkel. A másik feltétel közigazgatási jellegű, a községi tanácsok és a közművelődési intézmények újszerű felügyeleti munkakapcsolatára vonatkozik. A járások megváltozott — pontosabban megváltozó — szerepével összhangban. A summája mindennek az, hogy nem egyfajta járási koncepció községi adatokkal behelyettesítve, hanem közös községi terv szülessen! És ez a két szempont nem két elválasztható alpont, hanem szerves kapcsolatban álló alapkritériumok. Ezek után jogos a kérdés; vajon ilyen tervek születtek? Ha pontos választ akarunk fogalmazni, leírhatjuk: születtek ilyen tervek is. De nem mindenütt, sőt a jó tervekbe is csúszott hiba. Szemléleti hiba is. Tyrápszerűen úgy fogalmaz_[\ ták az év elején, hogy most nincsenek »mankók«, tessék szemügyre venni, mégpedig közös szemrevételezéssel a községeket, mérjék föl az érdeklődést, és körvonalazzák a feltámasztandó igényeket. Persze ez a tervező tevékenység megyei közegben foKészul a fiatalok dunnája Tollfosztóban Orvos és beteg Az orvosé a legrégibb foglalkozások egyike, csaknem egy idős a betegségekkel. Az orvosi történelem sze- r*~it rendkívül nagy és érdekes múltja van. Orvos alatt olyan embert értünk, aki gyógyít. Olyan embert, aki akár a betegágy mellett, akár a rendelőben meghallgatja a beteg panaszait, vizsgálja és gyógyszert ír. A köztudatban ez az igazi orvos és sokan elfelejtik vagy nem tudják, hogy van egy más orvostípus is: o betegségek megelőzésének az orvosa. Érdekes, hogy egyesek ezt az orvostípust másodrendűnek tartják. Ez téves felfogás és a tájékozottság hiánya. Régebben az orvos a tőle elválaszhatatlan hallgatócsővel, térdkalapáccsal, fejtükörrel és fecskendővel együtt élt az emberek elképzelésében. Ma a technika világában megváltozott a kép. A modem orvos bonyolult műszerekkel rendelkezik, készülékekkel. Vizsgál és gyógyít, és már ott tart, hogy korunk egyik legnagyobb vívmányát, a televíziót is a betegség elleni küzdelem szolgálatába állította. A betegek elképzelésében ma már ez a típusú orvos él, és csak akkor bizalmasak hozzá, ha a vizsgálatokat »gépek segítségével végzi«. Ez a felfogás sajnos rendkívül nagy méretet ölt. Számtalan példa is igazolja. Nehéz feladat és talán nem egészen helyes szembeszállni az orvostudomány technikai fejlődésével, de feltétlenül vitatható, hogy a gépekben nagyobb a bizalom, mint az orvosokban. Ez viszont feltétlenül veszélyes f*'*1 a betegek számára! A génekbe helyezett nagyobb bizalom káros hatással van az orv'* és a beteg közötti kapcsolatra. a beteg kételkedik az orvos diagnózisában és helyes kezelésében. Mi ennek az eredménye? Orvostól orvosig jár. és végül neuropathiás (idegbeteg) lesz. Megfordíthatjuk azonban a kérdést. Ki szerkesztette a gépeket? Az ember. Kinek vannak alárendelve ezek a gének? Az embernek. Az ember dönt és mérlegeli. mikor van szöksé" a gének segítségére. A beteg érdeke, hogv telí“s bizalommal l«zven az orvosával s»em- b»n. Bí»za az orvosára, hogy milyen vizsgálatok szükségesek betegsége megállapítására, mert nem minden vizsgálat közömbös a szervezetre. Például a sokszori indokolatlan röntgenvizsgálat káros a szervezetre, és helytelen, amikor a beteg ragaszkodik hozzá, sőt követeli elvégzését. Hasonló a helyzet a kierőszakolt gyógyszerekkel is. Ilyenkor a beteg saját maga ellen vét, de vét a családjával és az utódaival szemben is. Az emberi szervezet legbonyolultabb »élő gép«, gyógyítása és gondozása ma már nem bízható egy emberre. Az orvostudomány sok ágra vált szét, létrejöttek a különböző speciálizálódott gyógyászati szakok. Ez módot adott az emberi szervezet legfinomabb részleteinek precíz tanulmányozására. A szakorvos csaknem mindig szükségesnek tartja, hogy tanácskozzon más szakorvosokkal. Ezt a beteg azonban sokszor félreérti és ilyenkor elképzeli, hogy olyan baja van, amelyet egy orvos nem tud megállapítani. Az orvosi konzílium ma mindennapi dolog és nélkülözhetetlen, sokszor még az egyszerűbb megbetegedéseknél is. A beteg panaszokkal keresi fel az orvost, hogy minél előbb gyógyítsa meg. A gyógyítást mindig megelőzi a diagnózis. A beteg nagyon sokat segíthet orvosának, ha őszintén mindent elmond neki, még olyat is, amit jelentéktelennek tart. Nem helytelen az a felfogás, hogy »az orvos előtt testileg és lelkileg is le kell vetkőzni«. Az eltitkolások sokszor okai lehetnek a betegségek helytelen megállapításának is. A beteg mindent mondjon el orvosának nyugodtan, mert az orvost titoktartás kötelezi. A betegtől az orvos türelmet, utasításainak betartását kéri. A türelmetlen beteg hamar szeretne meggyógyulni, és ha az eredmény nem az ő elképzelései szerint jelentkezik, elveszti hitét az orvosban, és fut egy másikhoz, sőt néha más városok orvosaihoz, esetleg híres »csodadoktorokhoz«. Ez pedig nagy kár, mert megfosztja orvosát attól a lehetőségtől, hogy betegségét kellőképpen megfigyelhesse. Csak az orvos és a beteg közötti jó kapcsolat hozhat meg- "elelő eredményt, egészséget. Dr. Iliev Illa AZ EGYESÜLT IZZÓ NAGYKANIZSAI FÉNYFORRÁS GYÁRA fölvHelre keres mérnököket, technikusokat és adminisztratív gazdasági szakembereket. Fizetés megegyezés szerint. Komoly perspektivikus lehetőség. Je’entkezés levél útján a fenti címen. (73126) lyik, nem pedig szigetszerűen, ezért bizonyos irányelvek segítettek a tájékozódásban. De hány népművelő, népműveléssel foglalkozó pedagógus, tanácsi vezető, szakszervezeti illetékes számára volt az irányelvek léte kényelmes megoldás. Receptként fogták fel. így aztán az történt, ami korábban általános volt. »Itt az irányelv, kapaszkodjunk bele, keressük meg, hova lehet behelyettesíteni a községünk nevét.« Ami irányelv, korántsem recept. És, hogy nagyon egyszerű hasonlatnál maradjunk, nem az a jó szakácsnő, aki csak a recept szerint főz! Hiányzik a tervekből az, ami tulajdonképpen a célja. Hol áll a falu közművelődése, hova kellene eljutnia. A múlt másik »kísértése« a formákban rögződött gondolkodás, illetve fogalmazás. Esztétikai nevelés plusz címszó. Világnézeti nevelés plusz címszó. És így tovább. Mire jó ez? Egyszerűen arra, hogy a terv külseje szép legyen. »Itt mindennek megvan a pontos helye, akár tudományos munkának is lehetne nevezni.« Nos, ami a tudományosságot illeti, legföljebb a rosszízű »akadémikus« jelzővel illet-1 hetnénk az ilyenfajta okosságot! Mert ez a terv magában hordja a megvalósíthatatlan ságot is. Mit ér az olyan esztétikai nevelés, amelyik nem tételezi föl a világnézetit? Fordítva is áll a tétel. És nem is a keret, a forma a lényeg, hanem a tartalmi tevékenység. A hibák emlegetése mellett meg kell állapítani, hogy sok alapos és jó terv is született. Nem egy ilyenről számoltunk be már lapunkban. Ahol valóban a közös munka volt a jellemző. Azonban — mint minden terv után — itt is ide kívánkozik egy kérdés: mi a biztosíték arra, hogy ezek megvalósulnak? Közös nagyközségi tanácsaink alkalmazásában egy, mindössze egy helyen dolgozik főállású népművelő — Nagyatádon. Tudom, a legnagyobb felelőtlenség és embertelenség lenne azt állítani, hogy a sokágú feladatért egy ember lehet a felelős. Sokkal jobb, igazabb úgy, hogy a sok felelős ember között azért legyen egy, aki teljes egészében, hivatástudattal és korszerű felkészültséggel felvértezve képes a munka összehangolására. S zükséges és megéri tehát a függetlenített állású népművelő alkalmazása — ahol lehetőség van erre —, mert csak ő lehet az, aki a frissen elkészült közművelődési tervek megvalósításának legfőbb összehangolója és szervezőjeként dolgozik, hogy valósággá kovácsolódjanak az elképzelések. Tröszt Tibor — Kinek a tollát fosztjuk? — A menyasszonyét! — Dehogy a menyasszonyét, a lúdét... Régen, amikor minden faluban szokás volt még a toll- fosztás, a praktikum mellett a szórakozást is jelentette. A falusi nép a pinceszeren, a fonóban, a fosztóban, az évszakok szerinti közös munkában találta meg örömét, vígságát. Ilyen hangulatot éreztem öz vegy Kottán Józsefné házában, ahol a fölidézett párbeszéddel kezdődött a tollfosztó. Karácsony után, a disznóvágások végeztével mgekezdődtek Torvajban a tollfosztóesték, úgy, gyes gyümölcskompót — körtéjét, ki gondolná, a lányoknak kínálják, és kíváncsi szemmel nézik, milyet vett ki... Stiner Évát és Hanner Gézát hiányolom a fosztóból. Sajnálom, hogy velük nem is talál- kozhatom. A menyasszony Siófokon dolgozik, ápolónő, a vőlegény még messzebb van, Székesfehérváron gépkocsivezető. Az idő kerekével nincsen semmi baj — a jelenben járunk — ez a legbiztosabb fogódzó. — Ég a tanító néni arca. — Emlegetik. Harapja meg gyorsan a ruha gallérját — adják neki a tanácsot, hogy '-^van nr sok évtizeddel ez- megszabaduljon a pírtól. Ott ült mellettem Együd Árpád néprajzos is, és ha érdekeset hallott, bekapcsolta a magnetofont. A felvételt megszokták már az asszonyok. A »tanár urat« nagy szeretettel veszik körül, mert érzik, hogy ő tanította ismét meg őket énekelni. Az első találkozáskor együtt volt még a búza meg a pelyva, a népdal és a. műdal, nem tudták melyik melyik. — Ez jó? — alighogy egy sort énekeltek, ezt kérdezték. Most már tudják, hol patakzik a tiszta forrás... — »Fosszunk, fosszunk, fosztó lányok, úgy menjünk haza...« — énekelik kórusban. A történeteket áhítattal hallgatják. előtt is történt. Játékkal, énekkel, és közben észre sem venni hogy telik a ciha a finom liba- tollal. A hosszú asztal mellett ül Stinerné és Hannerné, elképzelni lehet csak, hogy hol jár gondolatuk. A fiatalok hamarosan egybekelnek, az eljegyzés már megvolt. Stiner Éva és Hanner Géza dunnája készül most a fosztóban. Este, csak ha rájuk kérdezek, veszik a nyelvükre a fiatalok nevét, de ekkor őket sem kímélik a csipkelődéstől. A tollfosztóban leginkább a szerelemről esik szó, szinte mindent erre vezetnek vissza. A keszőce — ve»Nem kell olyan apróra tépni, megtörik a fiatalok is...« Magatartásukban érzem, hogy nem lesz zavaró ez a kérdés: mit gondolnak, miért veszik föl hangszalagra az éneküket? Válaszuk tiszta egyszerűsége, várt igazsága most mégis meglep: — »Azért gyűjti a tanár úr, hogy megmaradjon örök időre ...« Férfi nincs a házban. Későbbre várják csak őket. A ci- tera az asztalon lesi a gazdáját. A kutyák ugatása felerősödik egyszer csak, s az ajtó nyíló hasadékában szép csillagos ég néz be. Tsz-vezetőségi ülésen voltak a férfiak. Megjöttek. Tíz óra. Ha eddig a kedvünkért tréfáztak, daloltak az asszonyok, ezt most már nem érezzük. Kézbe került a citera, felcsendült a dal... Az ánekhangok között egy apró felkiáltás: Él itt még a népdal! Szinte lakodalmi evés-ivás kezdődött ezután. A hosszú asztalokról elfogyott a lúdtoll, halványpiros bor, sütemény foglalja el a helyét. Horányi Barna, Helyi szakemberek — Somogy közlekedéséért Ülést tartott pénteken a MTESZ Somogy megyei szervezetének elnöksége. A Közlekedéstudományi Egyesület helyi csoportja számolt be munkájáról. A közúti közlekedés rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy a legfontosabb ismereteket megszerezzék a közlekedésben dolgozó műszakiak, ugyanakkor a fejlesztés kérdéseiben mondott véleményük, tanácsaik nélkülözhetetlenek. Ebben körvonalazható a helyi csoport munkája, amely már ezép hagyományokkal rendelkezik. A csoport zömmel a Közúti Igazgatóság és a Közúti Építő Vállalat dolgozóiból, kisebb mértékben a vasút és a Volán dolgozóiból tevődik ösz- sze. A helyi csoport 1961-ben kezdte a rendszeres munkát \ szervezeti élet megteremtő se volt az első komoly felada ta. 1963-tól foglalkoztak foko zottabban Somogy megye közlekedési problémáival. Ekkor rendezték meg a Somogy megyei közlekedési tudományos napot is. A szonáták virtuóza Grumlikova hegedűestje A csoport munkáját ezután a közlekedés fejlesztése érdekelte elsősorban. Kérdőíveket bocsátottak ki a járásokban, felmérve az igényeket, majd ankéton meg is vitatták ezeket. Később is végeztek ilyen felméréseket, például 1967— 69-ben a közúti hálózat fejlesztésére vonatkozóan. Az idei terv szerint három munkabizottság foglalkozik a három legfontosabb témakörrel: a vasút körzetesítésébő’ adódó személy- és áruforgalmi változások vizsgálata Kaposváron, Somogy megye köz- úthálózatának fejlesztésére vonatkozó műszaki és forgalmi vizsgálatok, valamint a tüskevári felüljáró fejlesztési terveinek kidolgozása. Szeptemberben ankétot rendeznek, ahol a dél-dunántúli vasút’ mérnökök és közgazdászok találkoznak. Minden olyan prob iéma felvethető itt, mely a negyedik ötéves tervhez kapcsolódik. Az éves programot elő adások, tanulmányutak, szakmai, ismeretterjesztő és kulturális filmek vetítése egészíti iki. VIRTUÓZ hegedűművész mutatkozott be a kaposvári zeneiskola nagytermében — Nora Grumlikova, a prágai konzervatórium tanára, Magyarországi turnéjára gazdag repertoárral érkezett, hangversenytermeinkben ritkán hallható szonátákkal. Tartini g-moll szonátájával kezdte műsorát. A kalandos életű, XVIII. századi olasz komponista muzsikáját erőteljes, tiszta dallamvezetés jellemzi. Grumlikova magas játéktechnikával interpretálta művét, dinamikus ívelésű, lendületes hegedűjátékát csodáltuk. Először mintha csak magas színvonalú, magabiztos játéktudásáról * akart volna meggyőzni bennünket. És valóban, magávalragadó, sodró erejű ez a játék. Ysaye németalföldi szerző szólószonátája tulajdonképpen a zenei iskolázottság, a játéktudás szintjének mércéje. Óriási ellentétekből, összezáruló, szétváló futamokból áll, rendkívül hatásos kontrasztokra épül. Kíséret nélkül csak a hegedű idézi a hangok kozmoszát, a hangszer szinte valamennyi »képességét« sűríti ebbe a brilliáns formavilágba. A zeneszerző stílusát hősies jelzővel látták el, így méltatja a zenetörténet is. Nos az előadás is méltó volt ehhez és hasonlóképpen jellemezhető. A meggyőző, erőteljes játék technika szinte hiányérzetet keltett bennünk, és érdeklődéssel vártuk Smetana műv; — vajon hallunk-e lírai zer is. A Hazámból előadott rés: let nehezen jellemezhető, tu lajdonképpen nem is átira‘ inkább valamifajta zenei absztrakció, a nagy mű kis szerves öszefoglalója hegedűre, zongorára. A szimfónikus-cik- lus részleteit hallhattuk, de nem tételszerűen, hanem amolyan zenei reminiszcenciák emlékképszerű összekapcsolásában. Mindenesetre tökéletesen visszaadta a Hazám valamennyi darabjának líraiságát, a mesélő és valló Smetana gazdag érzelemvilágát. S egyben szép bizonyíték volt ez Grumlikova sokoldalú tehetségéről. Itt említjük meg kísérőjét, Jaroslav Kolarskit. Tehetségéről legjobban a 3metana-mű és a Franck-szo- náta zongorakísérete árulkodott. Ysaye kortársa és barátja, C. Franck szonátáját adták elő műsoruk második részében. A "rancia szimfonikus zene meg- ieremtőjeként tartják számon, szonátája is végtelen tisztaságot, egyszerűséget áraszt. Nem a látványos virtuozitás, hanem a magabiztos, tökéletes zenei struktúra, az alapdallam szinte analízisszerű szétbontása iellemző. Ö még megtartja és *iszteli a harmónia sajátos szabályait, kereteit, nem töri szét, pedig századában szokásos már. A zongora gyakran ismétli a lágy futamot, amely később új felépítésben tér vissza a hegedűn. Grumlikova és Kolarski szép, együttes játékának itt örülhettünk a leg- i óbban. A KIS SZAMŰ, de elégedett özönség vastapsai nyomán há- ■om ráadással ajándékoztak meg bennünket az előadók. 'endelssohn könnyed »hangos ’■peslapjával«, maid Suk ipassionatajával. A harmadik adás szintén a cseh Josef ’uk műve volt, c'me Burlesk. .lodern zenei intuíció, ihletője a kor ritmusa, a filmmontézs. T. T SOMOGYI NÉPIA I Vasárnap, 1971. fibrnár íl. 1
