Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 7. szám
Megmentett kincsek A modem nagyüzem tábláiról elfújta a szel a régi, idillikus paraszti élet nyomát. Nem hajtja tarlóra gunaras seregét a kis libapásztor. A nagyobbacska lány sem viszi nyári délidőben övéinek a meleg ebédet. A fiatal pár sem indul harmatos reggelen sarlóval, kaszával az első aratásra. A férfi ereje, az asszony szépsége nem őrlődik fel többé a hajnaltól napesetig tartó örökös fáradozásban és az apa halálos ágyát sem veszik körül, a földért veszekedő fiúk, pörlekedő rokonok. A nagy változásban azonban veszélyben voltak olyan kincsek, amelyeket a nép ezer éven át alkotott, használt és megőrzött mind a mai napig. A nagyüzem számokkal jelöli tábáit, a dűlőnevek lassan kiszorulnak a mindennapi használatból. Pedig ezek, mint eleven erezet, behálózzák az egész országot, annak minden erdejét-mezejét, völgyét, zugát. A dűlőnév és a munka ezer éven át összeforrt. Nemzedékek adták át nemzedéknek a régről megőrzők, szépen csengő neveket, melyek felbecsülhetetlen hagyományokat őriznek. Megmentettük e kincseket! Szerte az országban a pedagógusok százai, néprajzosok, nyugdíjasok, főiskolások és a gyűjtés más segítői azon fáradoztak éveken át, hogy -nagy éneket írjanak a nagy búzamezőkről.-« A dűlőnevek egy- magukban is sokat mondanak. Mutatják a földek fekvését, nagyságát. (Pl. Erdőre dűlő, Szépszeg, Kisíöldek). Találóan jellemzik a felszínformákat. (Lapostelek, Dudori-domb, Küeshegy). Utalnak a termesztett növényekre. (Sáfránykert, Árpáskert, Borocos). A föld értékére is támpontot nyújtanak. (Aranymező, Kódistelek, Mocsármányos.) Megmondják, milyen foglalkozási ág virult régen azon a területen. (Homoki szőlők, Vízvári-cser, Gyöp.) Az állattenyésztés sokféleségét tanúsítják. (Borjúmező, Juhál- lás, ökörtilos.) Néha nagy eseményeket örökítenek meg. (Sátordomb, Török hagyás, Szűcs halála). Intézkedések színhelyét jelölik. (Bitófák, Akasztó-domb, Nyárshegy.) Régi, évszázados tényeket bizonyítanak. (Hottó-Holt tó, Tó- torok-Tó torok, Égés.) Nagyon sok dűlőnév őrzi elpusztult fal- vaink nevét. (Gyönködi erdő, Kis-zamárdi rét, Kéki völgy). Régi, ma már kipusztult családi neveket örökítenek meg. (Csente-tető, Sós-dűlő, Kom- lós-kert.) Nemegyszer a föld megszerzésének módját árulják el. (Irtásföldek, Százpön- gős, Proletárföld.) A dűlőnevekhez tartoznak a dűlőrész nevek is, valamint az árkok, gödrök, sarkok, erek, patakok, folyók, hidak, keresztek, források nevei. A nagy fák, nagy kövek, régi romck nevei. Tavak és folyók mellett a halászóhelyek neveit is ösz- sze kellett gyűjteni. ' A gyűjtők minden faluban, pusztán megvallatták a szívesen beszélő, jó emlékezésű öregeket. Ezek elmondták, mit hallottak elődeiktől, melyik Köszönöm. Az egész házban égett a gáz. Csak nekem nem jutott konvektor. Próbáljon szerezni — mondta a lakóbizottság elnöke. Próbáltam. Nem sikerült. (Ibsen egyik drámája jutott eszembe: Vannak emberek, akik tizenharrpadiknak ülnek az asztalhoz.) Közeledett a karácsony. Kint sűrű pelyhekben hullott a hó. Megadtam magam a sorsnak. La — Köszönöm. Másnap hét óra harminckor élesen berregett a csengő. Két fiatal és egy idősebb ember állt az ajtó előtt. — Gázosok vagyunk. — Köszönöm... — felcsillant a szemem, de sietnem kellett. Rohantam a munkahelyemre. Délben vissza. — Ég a gáz — mondta egy dűlőhöz milyen hagyomány fűződik. A levéltári adatok is sokat mondanak! Régen eltűnt dűlőneveket említenek. (Kelőrét, Vépszőlő, Gyilkoshegy.) Ezeréves neveket is őriznek. (Vizes vár, Hármashegy, Besenyő.) Elárulják a megsárguit, régi írások azt is, hogy melyik dűlőben kellett a jobbágyoknak szántani, bozótot, erdőt irtani, szőlőt telepíteni, kutat építeni, aratni, rétet kaszálni. Azt is elárulják, hol, hány ember, milyen jószágát találták az uraság »réttyén«, »szénájában«, »sargyújában« a legelők elégtelensége miatt. Hol, melyik réten, búzaföldön vagy kútépítésnél tagadták meg a munkát, mert az uraság többet követelt, mint kellett volna. Az akkori szántók, legelők, »apasztások« sok-sok pőre elénk tárja a jobbágyok nehéz helyzetét, az uraság kapzsiságát is. Ha még azt is felírtuk, hol, mit adott elő a föld, és szám- bavesszük az előkerült leleteket, tisztán áll előttünk falunk, határunk múltja, története. Egy helyen kőfejszét, vagy szarvasagancs-darabot találtak, más helyen nagy urnát ástak ki, sok kisebb edénnyel. Az öntőminták, salakdombok, fúvókörték a vaskorról értesítenék. A kengyelek, kétélű kardok, korongolt edények: népvándorlás kora. Aranyékszerek: hun fejedelmi sírok. Futó szarvasdísz: szkíták. Játszadozó, ugrándozó állatkákat (nyest, nyuszt) ábrázoló szíj- csatvég: avar lelet. Tarsolylemez, lófej, lólábak, nyílhegyek: honfoglalás kora. Kőkoporsók, szobrok, mécsesek, vaskos, emberfejes pénzek, a római kor jelei. Kardok, szuronyok, sarkantyúk, kő- és vasgolyók vallanak a török időkr.íl vagy a szabadságharc idejéről. ■j-j-a mindezeket feljegyezJ—j tűk dűlőneveink mellé, kimondhatatlan értékű hagyományokat mentettünk meg az utókor számára. Az országosan összegyűjtött anyag évtizedekig munkát ad kitűnő nyelvészeinknek, történészeinknek, muzeológusainknak, néprajzkutatóinknak, a földrajz és biológia tudósainak, kimeríthetetlen anyagot nyújt íróinknak és ezeken át magának a népnek. Mi, somogyiak büszkék lehetünk! Az utolsó percekben, de megmentettük, betakarítottuk a somogyi föld ezer éves dűlőnév-termését. Pillér Dezső Esti beszélgetés Színjátszókból irodalmi színpad VE BEDIVUJ A SZÁMLÁT 3. ülőket figyelte hát cigarettázás ürügyén. Már kialakult a végleges ülési sorrend. Vé akaratlanul tolgattam; a fürdőszobában barna szetnű fiatalember, akit vagy a konyhában töltsem-e reggel is láttam, az ünnepet?) Itt ugyanis né- — Köszönöm ... nagyon kötni meleget árasztottak a fali- szőnöm — ismételgettem a fűtok.) szavakat. Éreztem, valamit — Hoztak neked egy kon- mást, többet kellene mondavektort — mondta egyik kol- ni. Hiába... nem tudtam be- léganőm. — Siófokról, az Épí- szólni. tőipari Ktsz. Szakács Erzsébet — Nekem?!! Hihetetlen! — De igazán hoztak. Nézd f meg, ott van az udvaron. ( Néztem. Háromszor is elöl-' vastam a téglalap alakú kartondoboz fekete betűit: > típusú 4500 kalória hőteljesítményű gázfűtőkészülék.« Hív tam a Gázszerelő Vállalatot, — A művezetőt kérem. ^ — Nincs itthon, Siófokon van. — Konvektorszerelést kér- f nék. f — Hívja Rőth Lajos elvtár- f Sät/ ^ ’, , i Vé hátat fordított a látványrtivtam. inak. Nem szerette az ilyen te— Nincs benn kérem... azifületeket: a meddőség érzetét is feltérképezte, és elraktároz - egyik munkahelyre ment. i keltették benne. A fülkében ta magában. Hogy mikor? Talán délután, 4) — Köszönöm. i Délután újra tárcsáztam a i számot. J — Rőth Lajos művezetőt ké- f rém a telefonhoz. i — Az vagyok. f — Kérem, ha lenne szíves beszereltetni a lakásomba egy J konvektort, ugyanis korábban * ■ nem kaptam ... most végre sikerült. — Szívesen segítenék, de a szerelés nem tartozik hozzám, csak a karbantartás. A szerelők különben is szabadságon vannak. Hogy meddig? Az év végéig biztosan. Kint hordta — az ablakhoz vágta — a havat a decemberi szél. Elcsuklott a hangom. — Bocsásson meg, hogy za- i vártám. i — Tartsa kérem a készülé * két... megpróbálom. (Izga- \ tottan vártam.) Reggel nyolc-i kor ott les k jk a szerelők, i Megoldjuk. Szabó Miklós. ESTE VAN MAR, hat óra. A népdal szerint ugyan nyolcat kellene mondani, de a nagyatádi művelődési házban már hatkor »ég a világ« — az ifjúsági klub termében. Az irodalmi színpad tagjai gyülekeznek, s amíg mindany- nyian leülnek a kézzel, géppel írt szerepkönyvek mellé, az együttes vezetőjével, Szabó Miklóssal beszélgetünk. Mint minden beszélgetés, ez is a múlttal kezdődik — pontosabban — a színjátszó múlttal. — Színjátszóként kezdtem, aztán a Népművelési intézet rendezői tanfolyamot hirdetett, így lettem színjátszóból rendező — emlékezik. — De hogyan lett a színjátszó csoportból irodalmi színpad? — Belső igényből. Láttunk a tv-ben is hasonló produkciókat, és a csoport is igényelte a mélyebb ismerkedést az irodalommal, versekkel. A csoport most a Komfort Ktsz és a művelődési ház közös irodalmi színpada. — Miben segít a ktsz? — Anyagiakban elsősorban, de a tagok között van ktsz- ben dolgozó fiatal is. — A színpad összetétele? — Munkásfiatalok, ipari, középiskolai tanulók. Van, aki a középiskolában alaposabban tanulja az irodalmat, van, aki közöttünk ismerkedik vele. — És sikeres ez az ismerkedés? ' — Mértéktartóan és nagy türelemmel kell kezdeni. Ahogyan a versek világával találkozik a fiatal, úgy találkozzon párhuzamosan a szép magyar beszéd technikájával is. És tudja, nagyon fontos az, hogy sikerüljön az első fellépés, Ezért nem szabad mindjárt nehéz szerepet adni... Az irodalmi színpad csaknem húsztagú. Az oklevelek, díjak szép múltról — lelkes együttesről tanúskodnak. — Végleg szakítottak a színjátszással? — Én nem tudok végleg szakítani vele soha. Nézze, a népfrontmozgalom a munka- területem — ez a másik, meg majdnem a minden azonkívül. Éppen ezért — felhasználva a csoport jó irodalmi ismereteit, jártasságát — úgy vélem, a színpadi feldolgozás sem lesz sikertelen. Lengve’ József: Prenn Ferenc hányatott élete című könyvének egy dramatizált részletével készülünk a művészeti szemlére. — Ennek sok somogyi vonatkozása van. — Igen, elsősorban azt fel-, használva. Két lány próbál. Verset mond az egyik — hallgatja a másik. Mészáros Ági — a konzervgyárban dolgozik. — Ezzel a névvel már nem lehet »művészkarriert« csinálni. — Pedig szeretnék foglalkozni a játékkal később hivatásszerűen is. — És jó »előképzés« az, amit itt csinálnak? — Hallgassa meg a műsort. Forgács Katalin óvónő. — Amikor Sopronból, a főiskoláról ide kerültem, mindjárt kérdeztem, van-e itt irodalmi színpad. Folytatni szerettem volna, és jó, hogy társakra találtam. Én azt szeretném elmondani, hogy jó kö- zösségbarátok vagyunk. Pontosabban barátok... Lehet, hogy ez a siker titka is? A most készülő műsor másik felét Acs József, a helyi ÁFÉSZ dolgozója állította ösz- sze. — A címe Sodrásban. A nyári árvíz történetét, napjait szeretném megeleveníteni. Újságcikkeket, riportokat használtam fel. Minden szigorúan dokumentum. A turpisság legfeljebb annyi, hogy az 1965- ös árvíz krónikájából is válogattam bele... Hogy mi a célja ennek az irodalmi műsornak, azt ismét Mészáros Ágitól kérdeztem meg. — BIZONYÍTANI szeretnénk a színpadon az ország összefogását, az emberi sorsközösség példáival. De őszintén bemutatva a közömbösséget, az embertelen passzivitást is... ‘ Tröszt Tibor «Sä aj v -í v ^ <• SS: - i i" ;.á * <\* fi HM . 4 L <',, • te y> •• A .< < > í'.TT í Két leány próbál. Sámuel Verner Lajos Andor özvegy I Zólyominé Horváth Tünde Csák István Vé helye Fonyó H. Simon Gábor Vé tudatosan fejlesztette a memóriáját. Az újságírásban ugyanis nagy feladat hárul az emlékezőtehetségre. Gyakran került olyan helyzetbe ő i3, hogy jegyzetfüzetét nem használhatta. Ilyenkor szemével •»fényképezte le« a beszélgetés színhelyét, agya pedig magnetofonszalagként őrizte a riportalany szavait. Sok gyakorlás alakította ki Vé-nek eme képességét. Az újságíró a fülke ajtójának üveges észén át látta, hogy a tá ^aságot Werner főkönyvelő tartja szóvaL Csak mondatfoszlányok érték el Vé füléig. A főkönyvelő éppen ezt mondta az ablaknál ülő Simonnak: — Mondja csak ... van az, hogy ... néhány hónap munka után ... szocialista összeköttetés ... hehehe... A többiek mosolya megnyugtatta Vé-t, hogy jól egészítette ki magában Werner töredékmondatát: »Mondja csak, kartársam, hogy van az, hogy magát né- liány hónap munka után üdüi- ni küldték? Szocialista összeköttetés? Hehehe!« Simon nem szólt semmit, csak egy pillantást vetett napszemüvege mögül Wernerre. Orrnyerge fölött konok, gyűlölködő ráncba szaladt össze a szemöldöke. A főkönyvelő most Tündéhez fordult: — Nincs melege, Tünde? Mert akkor följebb is húzhatná a szoknyáját! Kellemetlen ember ez a Werner. Szándékosan sértegeti útitársait, vagy tudatlan elefántként lép be a porcelánbolt kirakatán? Vé nem tudta ezt eldönteni. Mindenesetre egy ideig ő is Tünde mini szoknyájának határát kezdte vizsgálgatni. A főkönyvelő egyszer egy nagy halom képet húzott elő levéltárcájából. Szerencsétlenségére olyan ügyetlenül, hogy a képek és a levéltárca tartalma a padlóra szóródott. Félbehajtott iratok, kutyaképek, két- három aktfotó, egy apró rózsaszínű cédula, egy nagy betűkkel megírt levél és százasok hulltak az olajos deszkákra. Többen odakaptak, hogy segítsenek. A főkönyvelő azonban nem éppen szelíden tuszkolta el Fonyó II. kezét az útból. összemarkolta a szerteszét heverő papírokat, és idegesen kiskabátjának jobb zsebébe gyűrte őket. Sámuel Lajos nem tudott elfojtani egy mosolyt. — Maga meg... vigyo... Vé kiegészítette magában a szófoszlányokat: »Maga meg mit vigyorog?« — Ezt kérdezhette olyan ingerülten Werner az apró termetű raktárostól. Jó játék volt ez Vé számára. Gyűltek az emberi jellemek apró összetevői. Megfigyelte, egyedül özvegy Zólyominé nem mosolyog a történteken. A nagy, kövér özvegyasszony szemében mintha a kelleténél több szánalom lappangott volna, amikor a zsíros arcú főkönyvelőre nézett. Most Csák István, a kultúr- felelős mondhatott valamit Vé nem látta őt, mert Csák az ajtóhoz legközelebbi helyen ült, s csak újságot tartó kezét tudta megfigyelni a kintről befelé néző. Valószínűleg a főkönyvelőnek mondhatott valamit, mert az felszisszent, és paprikavörösen förmedt rá: — Suszter... a kaptafánál... örüljön, hogy... az irodájában és a... vakarhatja. Amiből Vé egy nem éppen hízelgőn hangzó megállapításra következtetett: »Suszter csak maradjon a kaptafánál. Örüljön, hogy ülhet az irodájában és a (itt egy bizonyos testrész következett) vakarhatja.« Később Wemer jóízű falatozásba kezdett. Rántott csirkecombot evett furcsa, hal alakú késével A hal farka végén ismeretlen rendeltetésű karika fityegett. Vé az órájára pillantott: féltizenkettő múlt öt perccel. Elhatározta, ho"v bemegy és elfoglalja helyét. Mielőtt azonban a kilmcsre tette volna ? kezét, sö -tség borult a szerelvényre. Alagútban robogott velük a vonat. A kerekek zaja és a sivítva visszaverődő hangkáosz nyomasztóan hatott az újságíróra. A hangzavarban egyszer mintha valami szokatlant is hallott volna. De aztán elnyomta ezt a kerekek monoton kattogása. Három-négy percig tarthatott a sötétségben való rohanás. Hirtelen, szinte átmenet nélkül lett világos. Vé elószö-JPo- nyó II. kezét pillantotta meg. A fehér arcú futballista mutatóujja a főkönyvelőre hívta fel a figyelmét Werner félrebillent fejjel ült a helyén, ölében a megkezdett csirkecomb, s melléből a furcsa, hal alakú kés nyele ágaskodott, végén az ismeretlen rendeltetésű karikával. Özvegy Zólyominé sikoltott fel először, majd Tünde szopránja csatlakozott hozzá. A személyzetis — felocsúdva a rémületből — az ajtónak akart rohanni, de Vé belépve elállta az útját: — Gondolkodjunk! — mondta lassan. — Ha összecsődítjük a vonaton utazókat, pánik tör ki. Kinek van erre szüksége? A nyílt pályán megállni sem ésszerű, a gyilkos elszelelhet Egy negyedóra múlva Duna- várra érkezünk. Véleményem szerint ott kell jelentést tennünk a történtekről. Addig húzzuk be az ajtó üvegén a függönyt! — Ne várjunk Dunavárig! Az első állomáson keressük meg az ügyeletes rendőrt! — kiáltotta Zólyominé. — Követeién), kérem! (Folytatjuk) SOMOGY« NÉPLAP U71> január 9.
