Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
„Sikerült egységes szövetkezetét létrehozni 99 Az év utolsó napja. Az ember akarva és akaratlanul is összegez, számot vet. Háromszázhatvanöt naptól búcsúzunk. Már nem tudjuk, mi történt szerdán és szombaton, március 24-én vagy október 19-én. Csak az egész, csak • a lényeg marad meg. Van, akinek ez az év olyan, mint a többi, van akinek más, akinek különösen emlékezetes. A marcali egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkezet 1970. január elseje óta írja közös történetét. Mit adott, mit hozott az első esztendő? Az eseményeket olykor nehéz rendezett gondolatokba foglalni. Laskai János, a szövetkezet elnöke emlékezik... — Négy szövetkezet tagsága — Marcali, Horvátkút, Boron- ka, Csömend közössége — kimondta az egyesülést. De az ész meg a szív csak ritkán jár együtt Négy szövetkezet vezetőinek, tagságának meg-meg- ingó, de mindig reménykedő bizalmát kellett megszilárdítani. Csoportgyűléseket tartottunk, megszámlálhatatlanul sok egyéni beszélgetést folytattunk egyetlen céllal: megláttatni, mit akarunk, bemutatni, hogy az új viszonyok közöl mit érhetünk el. A szokások, a hagyományok eltérőek, a belső írott és íratlan törvénye' másként szábályoztók a koráb Eredményes időszak telt el A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat eredményekben gazdag öt évre tekinthet vissza. Erről beszélgettünk Gábor Dávid igazgatóval, aki elmondta, hogy az elmúlt években kereken 31 000 négyzetméter területtel bővült a vállalat raktár- kapacitása. A falakon a bekeretezett oklevelek mást is bizonyítanak. 1967-ben elnyerték az élüzem címet, 1968-ban és 1969- ben miniszteri dicséret, illetve oklevél birtokába jutottak. Az elismerések bizonyságai a javuló munkafegyelemnek is. Az eredmények eléréséhez az új beruházások is hozzásegítették a vállalatot A Kaposvári Nagymalomban ezer vagon befogadó képességű betonsilót helyeztek üzembe, Barcson pedig háromszázhatvan vagonos lemezsilót. Az új létesítmények beruházási ösz- szege hatvanmillió forint. A Kaposvári Nagymalomban a lisztcsomagolást teljesen automatizálták hárommillió forintos bekerülési költséggel. Nőtt a szárítókapacitás, az 1965-ös helyzethez viszonyítva a háromszorosára. A jövő év februárjától már kilencven vagon kukoricát tudnak majd naponta szárítani. Felújítást végeztek az elmúlt öt évben a balatonboglá- ri és a kaposvári malomban, valamint a fonói keverőüzemben. Kapacitásnövelő átalakítást hajtottak végre a bala- tonszemesi és a mernyei keverőüzemben. 1967-ben megoldották a na- turgabona átvételének problémáját is. Azóta jelentős ösz- szegeket fordítottak anyag- mozgató és tisztítógépek vásárlására. Minden Somogy megyei mezőgazdasági üzemmel kapcsolatuk van. Takarmány- keverékkel, koncentrátumok- kal látják el ezeket. Az őrlés jelenleg tizenegy malomban folyik. Nagy gondot fordítanak arra, hogy , jó minőségű lisztet gyártsanak. A negyedik ötéves terv új feladatok elé állítja a vállalat üzemeit. Tovább nő majd a raktárterület. Marcaliban kétezer vagon befogadóképességű vasbeton siló, 24 vagon kapacitású keverőüzem s később malom is létesül. A megyében három helyen épül majd fémsiló Az előkészítő munkák már folynak. ban külön gazdálkodó közösségek életét Ezt kellett egységesíteni. Az első lépés természetesen a vezetőség megválasztása volt. Erről talán csak any- nyit — bár mindennek az alapja ez volt —, sikerült egy igen becsületes, egyetértő, felelősségteljes testületet kialakítani. Ahogy az ember egyéni életében, egy nagy közösség életében is szabályok kellenek. Szabályok, melyeknek értelmében élni, dolgozni kell. Az első nagy munka? Ügy vélem, ezeknek a szabályoknak a kialakítása — és elfogadtatása. Még a legtökéletesebbnek hitt vezérfonal is pókháló vékonyságú, szakadékony, ha azt nem érzi sajátjának, magáénak az, akire vonatkozik. A szabályzatok közül csak a legnehezebbet emelném ki: a bérszabályzatot. A négy szövetkezetben korábban ezt más-más elvek szerint határozták meg, a bér- zabályzat más elemek százaiból tevődött össze. Egységesíteni — ez a szó egyébként végigkísérte az évet. Az egész közösségre vonatkozó bérsza .bályzat kialakítása talán az egyik legnehezebb munka volt. A részletekről nem beszélek Végül is összeállítottuk. Kicsi' vért izzadva, harc, viták árán. De az elvtársi, a baráti szálak összefűztek és nem szétválasztottak bennünket. így sikerül; kialakítani egy olyan szabályzatot, melyet mindenki elfogadott. Talán ha csak ez az egy vívmánya lenne az első közös ivünknek, 1970-nek, akkor is emelt fővel köszönhetnénk el tőle... Jó félév telt el, míg mindenki megismerte céljainkat, míg sajátjának, magára nézve kötelezőnek elfogadta belső új életünk szabályozóit. Ez volt az alap, ami után kimondhattuk, jó az összhang. És ez .az alap nemcsak az indulásra megfelelő, hosszú időre mutat utat Csak finomítani, tökéletesíteni kell fejlődő életünkhöz. Alapszabály, ügyrend, munkarend, bizonylati rendszer — szavak ezek, de aki valaha találkozott a kezdet nehézségeivel, és alkotó részese volt valami új valóra váltásának, az tudja, mit jelentenek. A szövetkezeti életre nincs séma, minden üzemben a speciális, sajátos adottságok az iránymutatók. Mindent erre kell építe ni, hogy demokratikusan, szüntelenül előrehaladjon a gazdaság. A gazdálkodás. Ebben az első évben nem terveztünk és nem akartunk strukturálisan semmi különleges változtatást, változást elérni. Talán annyit, hogy az állattenyésztésben — természetesen kellő agitáció mellett — megteremtsük a holnap szakosított telepeinek magvait Elkülönítettük a pozitív állományt a negatívtól, ás adott fajokon belül egy helyre csoportosítottuk az azonos korcsoportú állatokat Ez volt a cél — sikerült elérni A növénytermesztésben sem határoztunk el különösebb változásokat. Megítélésem szerint alapvető, hogy az ember mindig olyan feladatokat tűzzön maga elé, amelyek reálisak, amelyeket végre is tud hajtani. Csak bizonyos mértékig csökkentettük a növények számát, olyan mértékben és formában, ami egyezik nagyüzemünk távolabbi céljaival A fő gondot a termelékenység fokozására, a munkafegyelem erősítésére, szilárdítására for títottuk. Szántóterületünk 61—65 százalékán takarmányt termelünk, 25 százalékán kenyérgabonát, a fennmaradó területen nyolc-tízféle olyan ipari növényt, amely megfelelő hozamot, eredményt biztosít a jelenlegi munkaerő-ellátottságunk mellett. Egy évről — különösen, ha az az első, az indulás éve — igen sokat lehetne beszélni. Említhetném a gépeket, az épületeket, a szakembereket és a temérdek más, kisebb és nagyobb munkát, melyet ez az év hozott. Nem szeretném ezt az évet megismételni — mégis egy nagyon szép volt! Szép és nagyon nehéz! Mert a legfontosabbat elértük: sikerült jgységes szövetkezetét létrehozni. Az ész meg a szív már együtt jár... Az év utolsó napja. Az ember akarva és akaratlanul L> összegez, számot vet. Nem tudjuk, mi történt szerdán és szombaton. Csak a lényeg, csak. az egész marad meg... Vörös Márta Úabb nemes célok előtt A ház épül, a terv, a további cel a múlton alapul Minden új köszöntése egyben a múlt búcsúztatását is jelenti. A múlt. Amikor erről beszélgetünk a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezetben, egyre bizonyosabbá válik: emelt fejjel, jó érzéssel búcsúztathatják itt az 1970-es esztendőt, ami egyben egy nagyobb szakasz, a harmadik ötéves terv lezárulását is jelenti. öt év — a szövetkezet, a nagyüzem történetének csaknem a fele. A megyei pártértekezlet és a kongresszus is úgy állapította meg, hogy ez a tervidőszak mezőgazdaságunk történetében egy rendkívül intenzív fejlődési szakasz volt. Az általános igazság a kéthelyi szövetkezet esetében jól nyomon követhető. Szívós kitartással, céltudatos törekvéssel munkálkodtak évről évre terveik valóra váltásán, és bár gondokkal, nehézségekkel tar- kítottan, de mind az öt évben arról adhatott számot a vezetőség a tagságnak, hogy a kitűzött célokat elérték. A háromezer-hétszáz holdas gazdaságnak nem egészen a fele szántóterület, tehát jelentős réttel és legelővel rendelkeznek. öt évvel ezelőtt többnyire nád és sás »termett-“ ezeken az értékes holdakon. Ma az egész terület vízrendezésre kész, és olyan háromszáz holdas mintalegelője van a szövetkezetnek, amely megyeszer- te példás. Nem egy szövetkezet jött ide tapasztalatokat szerezni. — Az ember a mindennapi munka során, a mindig újabb célok eléréséért tett erőfeszítések következtében hajlamos arra, hogy egy kicsit megfeledkezzen a múltról. Pedig jó és kell az összehasonlítás — mondta Fáró László, a szövetkezet elnöke. A szövetkezet öt év előtti csaknem tizenhétmilliós vagyona megkétszereződött, s ezen belül a tehermentes tisz ta vagyon csaknem megháromszorozódott. S hogy mi van a számottevő gyarapodást jelentő számok mögött? Néhány példa: épült háromszáz izarvasmarha-férőhely, a tizenhét erőgép helyett ma 28 dolgozik az üzemben; a terv- dőszak alatt vásároltak három kombájnt, három teherautót, s felsorolni szinte lehetetlen a >ok fontos, nélkülözhetetlen munkagép sokaságát. Csak az idén több mint kétmillió forintot fordítottak gépekre. A termelési eszközök mellett a vagyon gyarapodását jelzi a szaporodó, fejlődő állatállomány. öt év alatt kétszázzal nőtt a szarvasmarhák száma, az akkori 228 hízómarha helyett ma 552-t értékesítenek évente, és megkétszereződött a hízósertés-értékesítés is. öt éve még nem volt, ma 86 hold gyümölcsöse van a szövetkezetnek, s ennek a fele termő. Amire külön is büszkék, az akkori 53 hold nagyüzemi szőlő ma már 118 holdra nőtt, s maholnap az egyik legjelentősebb bevételi forrása lesz a szövetkezetnek. Abban, hogy 11,2-ről 18,1 mázsára nőtt a holdankénti búzatermés, hogy ma tíz mázsával többet, 31,3 mázsa kukoricát, ad egy hold, s hogy a tervidőszak kezdete óta negyven mázsával emelkedett a cukorrépatermés átlaga, benne van sok egyéb tényezőn kívül a szakmai hozzáértés fokozódása is. Ma négy agrármérnök, nyolc technikus fáradozik a célok eléréséért — 1966-ban még nem volt egy sem a gazdaságban. Mindez a fejlődés, a tervek céltudatos, következetes valóra váltása az emberért, a kéthelyi szövetkezet tagságáért történt. Érdekes és figyelemre méltó mutató: öt évvel ezelőtt három és félmillió, ma a kevesebb létszámú tagságnak hétmillió-háromszázezer forint részesedést fizetnek. Lehetne sorolni tovább' adatokat, mutatókat. Mind azt bizonyítják és bizonyítanák hogy az éves ciklusokra bontott ötéves tervidőszakot széf eredményekkel zárja ez £ nagyüzemünk. Ezekre alapoz va készítették el negyedik öt éves tervüket. Újabb célok újabb nemes feladatok. Mr még terv — holnap a mindennapi munka útmutatója, vezérfonala lesz. A gazdagodást, a szövetkezet gyarapodását új épületek, a tervidőszak alatt kialakult majorok jelzik. Az év eseményei képekben A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat pollgonüzemét szeptemberben adták át. A 18 millió forint költséggel létesült üzem évente 600 lakáshoz szükséges elemet állít elő. Októberben m&r új helyiségben dolgoztak a Mechanikai Müvek marcali elektromos kondenzátor üzemének dolgozói. Az új üzemrész modern gépekkel Is gazdagodott Nagyatád központjában modern, kétemeletes epületet adtak át, amelyben a járási tanács talált otthont. Ez nem -sak a tanács dolgozóinak biztosít kulturált munkahelyet, hanem lel<mtősen emeli a városiasodó Nagyatád kénét is. November végén tanácskozott a Magyar Szocialista Munkáspárt X, az ország lakossága által nagy figyelmmel kísért kongresszusa. Kádár János, a Központi Bizottság első titkára kongresszusi beszámolóját tartja. SOMOGYI NSPIAP NM, tML juMát L 5
