Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
SZEGÉNY ÉS GAZDAG ÜZEMEK A hogy az egyének, családok anyagi, vagyoni helyzete különböző, ügy vállalatolt, mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek között is vannak módosabbak és szegényebbek. Kívánatos, hogy a jövedelmi különbségek még tovább növekedjenek, de csak a végzett munka, az érdemi eredmények arányában. Pénzügyi politikával — például adózással —, adminisztratív eszközökkel viszont szükséges minden olyan jövedelemszerzésnek elejét venni, amely ellenkezik szocialista elveinkkel amely nem a társadalom javát szolgáló erőfeszítésekből származik. így például nem növekedhetnek, sőt valamelyest mérséklődnek majd a kedvező és kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek közötti különbségek. Az államnak, a népgazdaságnak egyértelműen az az érdeke, hogy vállalatai, szövetkezetei minél gyorsabban gyarapodjanak, gazdagodjanak. Hiszen ezzel arányosan növekedhet az adó- és más állami bevétel, és csökkenhet a kiadás: a dotáció, a támogatás. A szegénység kárral és kiadással jár. De ha már megvan, jelzi a gyenge munkát, a rossz gazdálkodást, a kezdeményezéseit hiányát. E jelzések az irányító szerveket, valamint a helyi vezetőket és dolgozókat egyaránt figyel- mezmeztetik, s intézkedésekre késztetik. A szegény vállalat és szövetkezet ugyanis nemcsak pénzügyi, fejlesztési gondokkal küzd, hanem dolgozóinak jövedelme is csökken. A negyedik ötéves tervben előbbre kívánunk lépni a vállalati dolgozók kollektív és egyéni ösztönzésének fokozásában. Ezt célozza a jövedelem szabályozás módosítása, a létszámmegtakarítás ösztönzése, a termelékenység emelé- s a hatékonyabb munka fokozott honorálása. De változásokat terveznek az export- érdekeltségben is. Nem vállalati, hanem ágazati szinten állapítják meg például az export után fizetett állami visz- szatérítéseket. (Az átlagosnál jobban dolgozó vállalatok nyeresége tehát növekszik, az átlagosnál gyengébben dolgozóké pedig csökken.) Ezenfelül külön is ösztönzik az ország fizetési mérlegét javító gazdaságos exportot. Vagyis A primula most is virágzik Az úvegház külső falán jégcsapok lógnak, hegyesek, át- tetszőek. Bent a növényorgia fittyet hány a télnek. A Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat kaposvári kertészeti telepén járunk. Az állványokon száz meg száz cserepes virág pompázik. A szegfű növését hálók vigyázzák, egyenes derekat biztosítva a virágnak. Egy csokorra való fehér, rózsaszínű, égő piros már szedésre kínálkozik. Doboly Jenő telepvezető »prózaibb« dolgokról beszél: a kertészetben folyó munkákról. Megkezdték a melegágyak készítését, a hozzá szükséges anyagok beszerzését. A kertészet dolgozói a hortenziát és a jácintot hajtatják. A primula most is virágzik. Keresettek a fikusz és a páfrányfajták. A meleget két kazán biztosítja. Negyven ember tevékenykedik azért, hogy »tavaszunk legyen a télben«. a hatékonyan működő vállalatok dolgozói a jövőben többet kereshetnek. A vállalatok közötti különbségek növekedésének irányába hat hosszabb távon a beruházási politika is. A vállalatok saját fejlesztési eszközei a jövőben is az elért nyereségtől függően gyarapodnak vagy csökkennek A vállalati beruházásokban pedig növekszik a bankhitelek aránya. Hitelt elsősorban az a gazdálkodó egység kaphat, amelynek saját beruházási eszközei nagyobbak, illetve gazdaságos, gyorsan megtérülő befektetéshez kéri a bank anyagi hozzájárulását. Az eredményesen dolgozó vállalatok növekvő beruházási lehetőségeikkel nem csupán az ország felhalmozási eszközeinek hatékonyabb felhasználásához, gyorsabb műszaki-gazdasági fejlődésük megalapozásához járulnak hozzá, hanem egyben kedvezőbb munkakörülményeket és szociális feltételeket is teremthetnek dolgozóiknak. A nagyobb jövedelmek, a kedvezőbb szociális és munkafeltételek elősegítik majd a munkaerő átáramlását is a gyenge vállalatoktól a gyorsan fejlődőkbe. Ez az áramlás kívánatos és hasznos, hozzájárul a társadalmi hatékonyság emeléséhez, a szükségletek magasabb szintű kielégítéséhez. Jóllehet, mindezzel az életképtelen vállalatok gondjai, nehézségei csak növekednek. A verseny a vállalatok között minden területen tehát éleződik. Ez elől nem lehet kitérni, vállalni kelL Átmene tileg e különbségek — az eladónak, a szállítónak kedvező piaci helyzet vagy az esetleges manipulációk miatt — rejtve maradahatnak, később azon ban annál élesebben kerülnek felszínre. A korszerűtlenül, a határozott elképzelések nélkül dolgozó üzemek rosszul járnak, ha pillanatnyi helyzetüket tartósnak vélik. A múlt év végén a vállalatok ötéves terveiket véglegesítették. Ez jó alkalmat kínált a helyzet sokoldalú, alapos elemzésére, a várható lehető- •.égek az optimális fej lesz tér változatainak számba vételére. A rövid távú éves tervekben ennek menetét csak kis mértékben lehet befolyásolni, öt esztendő előrevetítésével viszont már lehet nagy és merész célokat kitűzni, amikhez az éves tervek s a változó mindennapok operatív döntései igazodhatnak. A z igazi vállalkozó szellem ott kezdődik, ahol nem a meglevőt kívánják egy kicsit jobban csinálni, hanem újat, mást és másként akarnak. A nyereség hosszú távú növelésének különösen hatékony módszere a termelés szerkezetének gyökeres átalakítása: a nyereséges, korszerű, új termékek arányának növelése, s merőben Íj szükségletek fölbeltése és kielégítése. Ha így s ezzel gazdagodnak, senki sem irigyelheti, sajnálhatja tőlük. K. J. Négyszer már sikerült Öntözni télen is kell. Az új év első napjaiban a marcali ÁFÉSZ ABC-áruhá- zában dolgozó szocialista brigád megbeszélést tartott. A huszonkét dolgozó a múlt év tavaszán azt vállalta, hogy tíz százalékkal növeli a forgalmat. Sajnos, az 1971. évi első brigádértekezleten azt kellett megállapítaniuk, hogy két százalékkal elmaradtak a válla- lástóL 1969-ben ugyanis 16,3 millió forint forgalmat értek el és a múlt évben 17,6 millió forintot Az 1,3 millió forint forgalomemelkedés ellenére mégis lemeradtak. Nagyon magasra emelték a mércét Egyéb vállalásaik teljesítése azt bizonyltja, hogy él a közösségi szellem ebben a nagy boltban. Jelentős ösz- szegű társadalmi munkát végeztek. A KISZ-munkában a bolt tizenegy fiatal dolgozója vett részt. Számosán közülük bekapcsolódtak a politikai oktatásba és havonta egyszer a brigádértekezleteken az egyéb ügyek mellett mindig szó esett a szakmai tudás növeléséről. Az idősebbek, tapasztaltabbak nevelik a fiatalokat A közösségi szellem megnyilvánul abban is, hogy a bolton kívüli, otthoni családi munkában is megtalálják egymás segítő kezét Mindezt Abonyi Károly- tól, az ABC igazgatójától tudtam meg, aki egyben a szocialista brigád vezetője is. 1962 óta minden évben tettek bri- gádvállalást — Négyszer sikerült elnyerni a kitüntető szocialista címet. Sajnos, a múlt évben ew hajszállal lemaradtunk, de ez nem keserít el bennünket. Ügy döntöttünk, hogy 1971- ben is megtesszük vállalásainkat Hogy miért nem sikerült a száztíz százalék? — Bevallom őszintén, mi jobb ellátást vártunk 1976-ben a húskombináttól. Nem kaptunk elég üveg-, vas-műszaki árut de az Élelmiszer- és Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat sem tudott többször adni az úgynevezett »lisztes« áruból. Reméljük, hogy az 1971-es évet majd jobban zárjuk. D. Z. Mai kommentárunk Bravó, Koncz! Szombaton hallottam egy mondatot a tv-ben. Nem reagáltam rá rögtön, de igencsak elgondolkoztatott. Egy könnyed, szórakoztató műsor végén társadalompolitikai mondanivaló — hát ez igazán ritka dolog! Tapsolok örömömben. Mert Koncz Zsuzsa ország-világ előtt bebizonyította, hogy nemcsak énekelni tud, hanem amit még harminc percen át művelt a kamerák előtt, azt nem tudja... Őszinte volt, tehát rokonszenves. Nem a műsorról akarok írni, jóllehet szeretem a dalt, az egyszerűt is (ez volt a cím), a folk-beatet is. Sőt, még csak nem is a tv-ről, hiszen a televízión kívül másutt is van még munkahely az országban. De a mondat ott hangzott el. Egy jobb sorsra érdemes szerkesztő jóvoltából az Egyszerű dal című program műsorvezetője volt Koncz Zsuzsa. S mikor már kellőképven »kibakizta« magát, váratlanul óriássá nőtt előttem, mert ezt mondta: — Most, ha megengedik, befejezésül azt csinálom, amihez értek is: énekelni fogok... És énekelt. Jól. Valóban ért hozzá. Dalát elfelejtettem már, de mondata élénken él emlékezetemben. Azt hiszem, ilyen maró bírálatot egyetlen újság, egyetlen kritikusa sem mondott ki még, amióta tv a tv. Hogy miért vállalta Koncz Zsuzsa azt, amihez nem ért? Gondolom, pénzért. Meg aztán nem ő az egyetlen ebben az országban, aki hasonló meggondolatlanságra vetemedik. S ha divat valami, hát azt követni kell. Kiváltképp, ha táncdalénekes az illető. Mégsem hiszem, hogy bárki képes lett volna ilyen őszinte naivitással odavágni a rendező, a stúdióbeli közönség és a tv-nézők millióinak szemébe a könyörtelen igazságot. Csak kérdés, hogy kellőképpen elgondolkodtunk-e raita. Mondhatná valaki, hogy neki könnyű, hiszen ö nem abból él, amihez nem ért. Miért? Talán sokan vannak az országban, akik abból élnek? — vágná rá valaki más. És megindulhatna egy elmélyült és jó szándékú, országvilágra szóló vita. Nem azért, mintha a vita bármikor is megoldott volna valami hasonló, átélt és közvetlen közelről ható, de világosan soha ki nem mondott társadalompolitikai visszásságot. De azt hiszem, megpróbálhatnánk edzeni magunkat. Elképzelhető például, hogy egy ilyen kimondott igazság birtokában, nem az jutna az eszembe, hogy van ám nékem egy szomszédom, aki bizony ... hiszen tudják! Hanem mondjuk azt, hogy mit csinálok én olyat, amihez nem értek. Egyszóval kialakítanám a magambalátás művészetét és megkímélném attól embertársaimat, hogy ők vegyék észre, amit én esetleg évtizedeken át képtelen vagyok belátni. Aztán megindulhatna egy olyanfajta vizsgálódás is, hogy mondjuk Koncz Zsuzsa-e a felelős azért, hogy rossz műsorvezetőt kreáltak belőle, holott jó tancdalénekes. Természetesen jól tudom, hogy kettőn áll a vásár. De azért mégis! Nem hiszem, hogy szükség volna tojás-tyúk vitát folytatni: mi volt előbb, vagy ki a felelő- sebb. Napjaink legdivatosabb játékának szabálya szerint isis a válasz. Csakhogy ezt nem elég fölfedezni! Nem akarom eltúlozni Koncz Zsuzsa szerepét e mindannyiunkat érintő társadalmi visszásság fölfedezésében. De műsorának min-' denképpen ez volt a fo mondanivalója számomra. Elképzelhetőnek tartanám tehát, hogy ezután — ha előfordulhat még ilyen az életben — valaki így kezdené szereplését a kamerák, és átvitt értelemben a társadalom figyelő szeme előtt: — Most olyat fogok csinálni, amihez nem értek. És akkor legalább megismerhetjük egymást. Sőt! Kikapcsolhatjuk a készüléket. J. B. Egy végrehajtó bizottság üléséről X Konzervgyári tapasztalatok A NAGYATÁDI KONZERVGYÁR a fiatalok üzeme; dolgozóinak több mint a fele harminc éven aluli. Sajátossá teszi a gyári fiatalok, helyzetét, hogy a munka idényjellegű, s a szezonban elsősorban nőkre van szükség. A feladatok nem igényelnek különösebb szakmai felkészültséget, a betanítás és a rövid gyakorlat mindenkit alkalmassá tehet a munkára. A gyár három műszakban dolgozik. A nők helyzete emiatt nehéz. Sok gondot okoz a fiatal anyák éjszakai munkája. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a dolgozók jelentős százaléka bejáró. A »kétlaki« életmód a KISZ- szervezetek számára sok fiatalt elérhetetlenné tesz. A konzervgyári fiatalok gondjai szükségessé tették, hogy a nagyközségi KISZ végrehajtó bizottság helyszíni ülésen vitassa meg azokat. A vitát a csúcsvezetőség beszámolója alapozta meg. Adatai azt bizonyítják, hogy sok a megoldatlan probléma. Jelenleg 812 fiatal dolgozik a gyárban, közülük 267 KISZ-tag. A szervezettség mértéke (32,8 százalék) alacsony. A beszélgetés során mindenekelőtt ennek okaira kerestünk választ. Elhangzott, hogy nincs KISZ- helyiség, hogy kevés a lehetőség a közös rendezvényre, hogy baj van az érdekvédelemmel. De mit tesz a csúcsvezetőség azért, hogy a szervezettség aranya megváltozzon, hogy a fiatalok szabad idejüket megfelelően tölthessék el? Többek között klubot szervez. A KISZ-klub régi gondja a gyári fiataloknak. A bejárók fél-háromnegyed órát vártak (és várnak) az autóbuszra, vonatra, s ezt legtöbbször az utcán töltötték. A klubban most könyvek, folyóiratok, újságok várják a fiatalokat. Apró téglái ezek a közművelődésnek, de nagyon fontosak, különösen az ipari tanulóknak. A szakszervezeti könyvtáros minden tanév elején beszervezi az első éves szakmunkástanulókat. A klub megteremtése lehetővé tette a gyári fiatalok közös szórakozását, művelődését. A fiatalok és az idősek között egyaránt van, aki nem fejezte be általános iskolai tanulmányait. A csúcsvezetőség fölismerte, hogy a jövőre nézve nem közömbös a felkészültség; a harminc év alatti fiatalok még az ezredfordulón is termelőmunkát fognak végezni. A gyári KISZ-szervezet termelést segítő tevékenysége nem válik külön a párt-, a szakszervezet tevékenységétől. Ebben az egységes folyamatban mégis jól láthatók a fiatalok tettei. Érdemes idézni a beszámolóból: »A vállalat kétféle módon is intézményeset biztosítja a fiatalok észrevétc leinek hatékony megvalósító sói. Egyrészt felelős és vezető beosztásokkal bízza meg őket. Másrészt pedig a fiatalok részt vesznek a vállalat műszaki és közgazdasági tanácsában, amelyek javaslatokat készítenek a párt- és gazdasági vezetés számára-« A végrehajtó bizottság tagjai különös figyelemmel tárgyalták a csúcsvezetőség érdekvédelmi munkáját. Azt a beszámoló is megállapította, hogy az ifjúság érdekvédelme gyakran nem kielégítő. A vita során arra is fény derült, hogy a kollektív szerződés elkészítésekor a csúcsvezetőség nem kapott megfelelő lehetőséget a javaslatéttel- re. A fiatalok nem mint KISZ-vezetők, hanem mint gazdasági irányítók tették meg észrevételeiket. A gyárban a KISZ-fiatalok közösségének érdekeit szem előtt tartva kell továbblépni a csúcsvezetőségnek — javasolta a községi vb. EGYETÉRTÉS FOGADTA azt a megállapítást is, hogy javítani kell a politikai munka hatékonyságát. Az elmúlt időszakban a gyári alapszervezetek munkája az évfordulók megünneplésére korlátozódott. Nem kapott kellő súlyt a politikai oktatás, és a körök munkája sem volt eredményes. A hibákon okulva a csúcsvezetőség a jövőben üzemrészenként szervezi meg az oktatást, így összeszokott fiatalok dolgoznak majd együtt. Laczkó András SOMOGYI NÉPLAP CBfcértök, 1971. ,január 7. 3
