Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
A görögök és más ókori népek mitológiája élénk színekkel ecseteli a régmúlt aranykort, amelyben bőség és béke uralkodott a földön, az emberek jólétben és boldogságban éltek, nem ismerték a küzdelmet és a háborút, a nélkülözést és a szenvedést. A háborúkat az emberi bűnök következményeiként ábrázolja a mitológia. Ilyen aranykor az emberiség múltjában sohasem létezett, mert az ember élete a távoli múltban nagyon is küzdelmes volt. Az emberiség hajnalán, az állatvilágból való kiemelkedés korszakában szívós küzdelmet kellett folytatni Őseinknek életük fenntartásáért és jobbá tételéért. Küzdenie kellett az ősembernek a reá leselkedő veszélyekkel, a természet ismeretlen és rejtelmesnek tűnő erőivel. De nem azért volt ez így, mintha a hadakozás az ember megváltozhatatlan természetéhez tartoznék, mintha a pusztítás elválaszthatatlan lenne emberi mivoltunktól. Hanem azért volt így, mert a tudatlanság, a természet rejtett dolgainak nem ismerése, a sivár életkörülmények kényszerítették az embert élethalálharcra. Meggyőződésem, hogy a ragadozó állatra emlékeztető magatartás levetése hozzá tartozik az emberré válással járó minőségi változáshoz. Az emberré válás e mozzanata azonban a mostoha körülmények folytán esak késlekedve következik be, S talán a befejezése annak a folyamatnak, amelynek kezdetén a tudat alakult ki. Ma már azonban itt az ideERDEY-GRUZ TIBOR: A tudományos-technikai éke és a háború alternatíváié je az agresszivitás megszüntetéséhez vezető minőségi változás meggyorsulásának is. A sok évezredes tapasztalatok alapján, s e tapasztalatoknak a fejlődő emberi tudat által lehetővé tett általánosítása, elméleti elmélyítése révén, a termelési módok és a termelési viszonyok előrehaladtával, a technika gyorsuló fellendülté- vel még szűk csoportok jóléte is sokkal inkább segíthető elő alkotó munkával, mint másol- alkotásainak elrablása vagy elpusztítása által. Ha még a közelmúltban hihették is elvakul' politikusok, hogv agresszióval más néoek kirablásával, elnyomásával vagy elpusztításával. a maguk kockáztatása nél kül tartós előnyhöz juthatnak ma már ez a remény mindinkább elenyészik, illetve legföljebb a fejletlen népekre korlátozódik. A fejlett' népek tudománya és technikája ma már olyan magás szintet ért el. hogy módjában van ugyan más népek kiirtása, de a nemzetközi viszonyok mai hálózatában ez együtt jár a saját kiirtásuknak elháríthatatlan veszélyével. Hatalomhoz jutott a tudás Lenin, aki szívből gyűlölte a háborút, abban bízott, hogy eljön majd az idő, amikor nem lesznek többé háborúk. Krupsz- kaja visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Lenin egy alkalommal, a jövőről beszélgetve kifejtette azt a véleményét, hogy a háború idővel, a technika fejlődése következtében annyira pusztító erejűvé válik, hogy szinte elképzelhetetlen lesz háborút indítani. A .tudomány és a technika fejlődését önmagában azonban nem tartotta kielégítő tényezőnek a háború elhárításához, hanem hangsúlyozta, hogy ebben a néptőmegeknek van a döntő szerepük. Napjainkban különösen időszerűvé vált az a lenini megállapítás, hogy a háborús veszély az emberek milliói számára élet vagy halál kérdése, s e veszély ellen tudatosan és szívósan kell küz deni. A szinte korlátlan pusztítóképesség tudományosan megalapozott birtoklása azonban teljes mértékben felelőssé ir teszi az embert azért, hogy pusztításra vagy építésre használja-e fel azt a hatalmát a természeten, amelyhez tudása által jutott. A tudás felhasználásáért bizonyos mértékig mindig felelős volt a gyakorlati tapasztalatok és elméleti ismeretek birtokosa Napjainkban azonban ez a felelősség rohamosan megnőtt, mert szédületes hatalomhoz jutott a tudás. A gyakorlat és a tudomány kapcsolata Mik a legfőbb jellemzői napjaink tudományos-technikai forradalmának? A tudomány és a technika egyaránt megélt már forradalmakat azelőtt is. A tudomány és a technika korábbi forradalmai azonban — ha nem voltak is függetlenek — mégis többé- kevésbé elkülönültek egymástól, és hatásuk lassan, emberöltők alatt bontakozott ki. A tudomány forradalmaként fejlődésének azt a szakaszát tekintjük, amelyben az újonnan szerzett ismeretek már nem értelmezhetők az eddigi nézetek alapján, a tapasztalatok mintegy szétfeszítik a korábbi elméletek kereteit. Ilyenkor gyökeresen új nézetek kialakítása, új elméletek kidolgozása válik szükségessé. A technika forradalmáról viszont akkor beszélünk, amikor a termelésben használt munkaeszközök korábban lassú ütemű szakadatlan fejlődése nagymértékben meggyorsul, továbbá minőségileg új eszközök és módszerek törnek gyorsan utat a gyakorlatba. Ilyen volt a XVIII. században megindult és a XIX. században kiteljesedett ipari forradalom, amelyet a munkagépek megalkotása váltott ki. A tudomány — kialakulásától kezdve — mindig a társadalmi gyakorlatból indult ki, s a tapasztalatok általánosítása révén fejlődött. Az ókortól kezdve az újkor elejéig azonban a gyakorlat és a tudomány közötti kapcsolat sok áttételen keresztül, s időben elhúzódva, tétován érvényesült. Gyökeres változások Napjainkban gyökeresen megváltoztak a viszonyok. A legutóbbi évtizedekben mind több tudós dolgozik konkrét gyakorlati feladatok megoldásának az előkészítésén, továbbá a tudománynak és a technikának olyan forradalma bontakozik ki, amelynek során minden eddiginél szorosabb kölcsönhatásba került a tudomány a technikával. Együttesük a társadalomnak szinte minden vonatkozását érintő olyan közvetlen és hatalmas befolyásra tett szert, ami messze túlszárnyal minden múltbelit. Ez nemcsak azzal mr. hogv az átfutási Idő a tudományos felfedezéstől a gyakorlottja vétóiig F—in évre csö'zi'-ent. és a tudósok nagyrészt világosan látták hogv mire használhatók a felfed hanem ennél naRövidítve közöljük Erdey-Gruz Tibornak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének beszédét. Megjelent a Magyar Hírlap 1371. január 16-1 számában. gyobb jelentőségű az, hogy a tudomány felfedezései — mindazon országokban, ahová eljutnak — mélyrehatóan és gyorsan megváltoztatják az emberek széles rétegeinek életmódját. A tudomány legutóbbi forradalmának egyik fő jellemzője az, hogy olyan merőben új anyagfajtákat és mozgásformákat fedeztek föl, amelyek tulajdonságai, illetve kölcsönhatásai, változásaik törvényszerűségei sok vonatkozásban merőben eltérnek a korábban ismertekétől. Nemcsak az derült ki például, hogy a kémiai elemek átalakíthatok egymássá, és atomjaik nem oszthatatlanok; nemcsak az atomoknál kisebb, ún elemi részecskéket fedeztek föl, hanem az is kitűnt, hogy ezek mozgására és kölcsönhatására sok vonatkozásban egészen más törvények érvényesek, mint a makroszkopikus testekre. Még az az összefüggés sem bizonyult a mikrofizikában helytállónak, hogy ha két test egyesül egymással, akkor az uj test tömege egyenlő a két alkotórész tömegének az összegével. A 4 hidrogénatommag egyesülése által keletkező héliumatommag tömege jóval kisebb, mint a 4 hidrogénatommag tömegének az összege, és e tömeghiányon alapszik a pusztító hatású hidrogénbom- na. De ugyanez a tömeghiány ,'álik majd előbb-utóbb az . mberiség szinte kimeríthetetlen energiaforrásává, ha sikerül majd e fúziós reakció se- jességét tervszerűen szabályozni. Kiderült továbbá az is, hogy vannak olyan anyagfajták, amelyek részecskéit felbontva, olyan alkatrészek- nez jutunk, amelyek egyenként sokkal nagyobb töme- gűek, mint az eredeti részecske, vagyis megfordítva; az ilyen alkatrészek egyesüléséből keletkező új részecske tömege sokkal kisebb, mint bármelyik alkatrészé külön-kü- lön. És ez mégsem azt jelenti, hogy érvénytelen az anyagmegmaradás törvénye, hanem — más jelenségekkel együtt — abban a szintén korszakalkotó felfedezésben leli magyarázatát, hogy nem minden anyagfajta áll atomokból, /agyis egymástól viszonylag elkülönült részecskékből, hanem vannak olyan anyagfajták — fizikai mezőknek nevezzük őket —, amelyek ösz- tzefüggő közeget, kontinuumol alkotnak. Az atomos anyag- 'ajták, melyeknek fő képviselői a kémiai elemek, és a fizikai mezők, melyeknek egyik képviselője az elektromágneses mező, megfelelő kö rülmények között kölcsönöser átalakulhatnak egymássá Ilyen átalakulások szolgáltatják például a Nap sugárzó, vezetékben folyamatosan képenergiáját és az atomerőmű-' zödő vegyületek a geológiai ér vek energiáját, de egyben az atombombáét is. Ki gondolhatta volna, akár i . ... , , , . . ,, , csak negyed évszázaddal ez-1 ki olyanokként, amellyel a. biológiai fejlődés több évmilliárdos folyamataiban alakulelőtt is, hogy ha egy anyagot nagyon gondosan tisztítunk, akkor nemcsak az amúgy is ismert sajátságai mutatkoznak meg mind pregnánsabban, hanem újak is megjelennek. Es ki hitte volna, hogy megfelelően megválasztott anyagok milliomod százaléknyi mennyisége némely ilyen szupertiszta anyagban olyan új tulajdonságok kialakulását idézhetik elő, amelyek például a tranzisztor, majd az integrált áramkörök kifejlesztése révén a hírközlés, az automatizálás és a kiberneti- zálás szédületes fejlődéséhez vezettek. E fejlődés nemcsak annak köszönhette forradalmi méretét és ütemét, hogy adott feladatok ellátására a tranzisztorok és az integrált áramkörök révén sokkal kevesebb elektromos energia szükséges, mint akár csak századunk 40-es, 50-es éveinek elektroncsöveihez, hanem terjedelmük is sok ezerszer kisebb a korábbi alkatrészekénél. Ily módon lehetővé vált a miniatürizálás korábban elképzelhetetlen kibontakozása. Ezáltal viszont nemcsak olyan számítógépek készítése vált _ lehetővé, amelyek másodoer- ] cek alatt a műveletek millióit ember tudatos tevékenység? által még nem befolyásolt természeti viszonyoknak megfelelnek. Ezek az anyagok v%- /.ont — érthetően — csak korlátozottan feleltek meg ama alkotások céljára, amelyeket az ember saját műszaki, gazdasági és kulturális igényei és kívánságai kielégítésére kieszelt. Ezek az alkotások, gépek és egyéb műszaki berendezések 73"szs s-.intén a természet ob- : aktív törvényei szerint működnek, de olyan kombinációban, amilyen a természetben — legalábbis a Földön — spontán módon, vagyis az emberi tudat beavatkozása nélkül, nem valósult meg. A mesterségesen előállított, illetve rendelő' szerint előállítható anyagok választékának óriási növekedése lényegesen kibővítette a teret a tervezők alkotóerejének szabad szárnyalása számára. Az idő meggyorsulása végzik el, hanem olyan kibernetikus vezérlésű automaták! következménye, szerkesztése is, amelyek bonyolult munkagépeket automatikusan irányítanak és ellenőriznek, továbbá az előző műveletek tapasztalatai alapján módosítják a következő műveleteket. Az élő szervezeteket utánzó technikai rendszerek A miniatürizálás előrehaladása lehetővé tette egyenként sok ezer féle művelet elvégzésére képes és egymással sokoldalú kölcsönhatásban levő alkatrészekből álló gépek szerkesztését, amelyek már az élő szervezetek működésének némely mozzanatát is tartalmazzák. Ha messze vagyunk is még attól, hogy akár legtökéletesebb gépeink is oly sokféle bonyolult tevékenységet, oly szerteágazó kölcsönhatásban és oly kitűnő koordinációban végezzenek, mint az élő szervezetek, mégis a tudomány új eredményei és azok technikai felhasználása a reális lehetőség körébe vonták a továbbfejlesztésben a biológiai rendszerek működési elvének az utánzását melyet a technika biologizálá- sának is szokás nevezni. A technika biologizálásának a reális lehetőségek körébe vonása nagy lépés lesz azon az úton, amelyet nemrégen a ke- mizálás kezdett egyengetni az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A jó gyomirtó szer például, amely megkímél a gyomnövények kézzel vagy géppel való fáradságos irtásától, működésre képtelenné teszi a gyomnövény valamely életfontosságú enzimjének a molekuláit, s ezáltal elöli a gyomot anélkül, hogy közben a haszonnövény nem nagyon eltérő szerkezetű enzimmolekuláit károsítaná. Hatalmas változásokat tett lehetővé a kemizáció az iparban. A kémia új vívmányai folytán rendkívüli mértékben kibővült az ipar úgyszólván minden ágának a nyersanyag- bázisa és a rendelkezésre álló szerkezeti anyagok választéka. Ma már olyan szegény ércekből lehet gazdaságosan kitermelni vasat, rezet, cinket, uránt és egyéb fémeket, amilyenek kohászati felhasználására azelőtt nem is gondoltak. Levegőből és földgázból lehet szinte korlátlan mennyiségben és gazdaságosan műtrágyát gyártani. Mindezeken túlmenően az ipar, a mezőgazdaság és a közszükséglet úgyszólván minden területén elterjedtek a mesterségesen előállított szerkezeti anyagok, közöttük a műanyagok, ezek a bonyolult, óriás molekulákból álló szintetikus termékek, amelyeket az ipar egyszerű nyersanyagokból; szénből, vízből, földgázból állít elő. A műanyagoknak a különféle felhasználási célokra legjobban megfelelő nagy választékát állítja ma már elő a vegyipar, amelyekből számos célra jobb textíliák, jobb gép- alkatrészek, jobb építőanyagok ás sok egyebek gyárthatók gazdaságosabban, mint a természetes szerkezeti anyagokból. Kibővül a tér a tervezők alkotóereje elótt Mindez — és még sok egyéb — gyökeresen megváltoztatta az ipar, a mezőgazdaság, a köz- egészségügy és egész kultúránk viszonyát a természethez. Azelőtt ugyanis a természetben többé-kevésbé készen levő anyagokból kellett azokat kiválasztani, amelyek az adott műszaki feldolgozás céljára aránylag a leginkább megfeleltek. Jelenleg viszont mindinkább bővülő körben megfordulnak a viszonyok; az ipar, a mezőgazdaság, az orvostudomány stb. írja elő, hogy milyen sajátságú anyagokra van szüksége; a vegyipar pedig előállítja és szállítja őket. A mintegy megrendelésre készíthető szerkezeti anyagok választékának szédületes növekedése és a választék tervszerű további bővítése viszoni nagymértékben hozzájárult a műszaki alkotások tervezésében ama gátak lebontásához amelyeket korábban a szerkezeti anyagok korlátozott és nem is adekvát választéka jelentett. Nem volt e választék adekvát, mert a természetben készen levő, illetve az élő szerKorunk tudománya és technikája nemcsak gyorsítja a társadalmi fejlődést, hanem szorosabbá Is teszi az emberek közötti kapcsolatokat. A telefon, a rádió, a televízió a másodperc tört része alatt juttat el információkat a Föld egyik feléről a másikra, olyan eseményekről szerezhetünk a történéssel szinte egyidejűleg értesülést, amelyekről azelőtt hetekig jött a hír. A szuperszó- nikus repülőgépekkel órák alatt lehet olyan távolságokra eljutni, amelyek megtételéhez azelőtt hetek vagy hónapok kellettek. A gyors jólértesült- ség folytán nemcsak az emberek tájékozottsága nőtt, hanem a távoli eseményekbe való gyors és hatékony beavatkozás lehetősége is megnyílt. A Föld különböző részein élők kapcsolata és kölcsönhatása oly szorossá vált, hogy képletesen a Föld összezsugorodásáról és az idő meggyorsuló sáról beszélhetünk. Mindennek egyben az is a hogy a Föld egyik helyének az eseményei sorsdöntő hatásúak lehetnek olyan távol élőkre, akiknek nincsen közvetlen közük hozzá. Ha például az atombombáktól radioaktive fertőzötté válik a légkör, akkor ez a távol élő primitiv népeket ugyanúgy elpusztíthatja, mint a megtámadott népet. A technika gyorsan bővülő új lehetőségei folytán mind tökéletesebb tudományos műszerek állnak rendelkezésre a természet és a társadalom ismeretlen tárgyainak, összefüggéseinek, illetve folyamatainak a kutatására, valamint a megismert tények elméleti megvilágítására, és elősegítik a jelenségek lényének megértését. A tudomány által újonnan megismert jelenségek uj impulzusokat adnak az ipari és egyéb termelésnek, ami agyrészt tovább gyorsítja a társadalmi haladást, másrészt visszahatván, tovább gyorsítja a tudomány fejlődését. A tudomány és a technika fejlődése napjainkban nemcsak gyors, hanam tovább is gyorsul. Aligha tévedek azonban, ha úgy vélem, hogy ez nem lesz tartósan így, mert napjainkban a társadalmi fejlődés ugrásszerű szakaszát éljük át; azt az emberiség évmilliós fejlődéséhez képest rövid szakaszt, amelyben a természet vad erőinek az uralma alatt álló emberből a természet erőin uralkodó ember válik. Uralma azonban nem önkényen vagy természetfeletti erőkön alapszák, hanem a természet és a társadalom objektív törvényeinek széles körű és mélyenszántó ismeretére épül. A tudomány és a technika fejlődésének mai szédületes üteme azonban nyilván nem tarthat nagyon soká. A tudomány és a technika fejlődése le fog lassulni, miután elég bő lehetőséget nyújtott a természet és a társadalom megismerésére és céltudatos felhasználására, miután az ember ésszerű határok között valóban ura lett a természetnek. Ez az állapot lehetővé fogja tenni — fokozatosan az egész emberiség számára — ésszerű testi és szellemi igényeinek a kielégitését, az élet jóvá, széppé és tartalmassá tételét De ugyanezek az ismeretek egyben lehetővé teszik olyan pusztító fegyverek előállítását és tömeges gyártását, amelyek nemcsak egyes országok, illetve népek elpusztítására, hanem az egész emberiség megsemmisítésére is alkalmasak. A természet törvényei ugyanis sem nem jók és sem nem rosszak, hanem nélkülözik az ilyen minőségbeli sajátosságokat. Az embertől függ, hogy a természet törvényeinek ismerete által tár- gyilag adott lehetőségeket mire használja fel: a társadalmi haladásra-e, az emberiség jólétének békés növelésére-e, vagy az emberiség háború általi elpusztítására. A békés építés szolgálatában Ezt az alternatívát, az emberiség jövőjére vonatkozó e sorsfordító döntés reális lehetőségét a tudományos és technikai forradalom napjainkban adta az ember kezébe. S ez az alternatíva reális, nemcsak a pusztulás, hanem a virágzó jövő vonatkozásában is. A Napban és a Földön végbemenő folyamatokra, főleg a Nap energiatermelésére vonatkozó tudományos ismereteink alapján ugyanis megbízhatóan állíthatjuk, hogy a Földön még sok száz millió évig az emberiség számára kedvezőek lesznek a természeti körülmények. Aligha van tehát természeti akadálya az emberi nem sok száz millió éves továbbélésének. Mivel pedig az emberiség hozzávetőleg egymil lió évvel ezelőtt kezdett különválni az állatvilágtól, nyugodtan mondhatjuk, hogy a? emberiség tulajdonképpen még csak a gyermekkorát éli most válik talán serdültté. A gyermekkor veszélyei fényé getik az emberiséget. A gyér mek megismeri a gyufát, és játszik vele. Amíg ismeretei mellett felelősségtudata és fegyelme ki nem alakult, könnyen olyan tüzet okozhat — szándék nélkül is —, amely környezetével együtt saját magát is elpusztítja. Ezért felügyeletre és nevelésre szorul ebben az életkorban. Felelősségtudatának és fegyelmének kialakultával azonban számára a gyufa csupán hasznos célokat szolgáló tüzek gyújtásának lesz az eszközévé, amelyet úgy kezel, hogy tűzvész ne keletkezzék. Az emberiség most jutott fejlődésének ama fokára, amelyen tőle függ, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányait a jövő iránti felelősségének a tudatában a békés fejlődés szolgálatában, soha nem látott jólét megteremtése érdekében használja-e fel, vagy pedig atomháború által elpusztítja saját magát, s vele együtt a Föld élővilágának nagy részét. Az egész Földre kiterjedő hatalom élet ás halál fölött új dolog, é3 megborzongatóan ijesztő. A politikusok mellett a tudósoknak is hivatásuk őrködni afölött, hogy ez az új hatalom az építést és ne a pusztítást szolgálja. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1871. jaanár 31. 5
