Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

A szovjet turisták eJ.fehg kérdeztek Növekvő idegenforgalom — Baráti találkozó vagy falugyűlés? Danii ó-múzeum Kiskőrös határál] an Az 1970-es esztendő esemé­nyekkel zsúfolt, programok­kal teletűzdelt tizenkét hó­napja különösen a mozgalmak irányító testületéi számára je­lentett fárasztó évet. A Ha­zafias Népfront elsősorban a Lenin-centenárium és felsza­badulásunk negyedszázados évfordulójának méltó meg­ünnepléséből vette ki a ré­szét, a rendezvények egyez­tetése és megszervezése a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság fő feladatai közé is tar­tozott. — A két nagy évforduló előkészítésében és lebonyo­lításában milyen feladato­kat kapott az MSZBT me­gyei szervezete? — kérdez­tük Kiss Józsefné titkárt. — A központi ünnepsége­ken kívül valamennyi köz­ségben rendeztek ünnepséget, s a helyi vezetők azt kérték tőlünk, hogy olyan szovjet tiszteket láthassanak vendégül, akik részesei voltak megyénk felszabadításának. Számtalan levél és telefon váltotta egy­mást, s a felszabadító har­cokban részt vett szovjet elv­társak közül sokan látogattak Kaposvárra, a megyébe. Hoz­zátenném azt is, hogy az MSZBT megyei elnöksége az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet csapatok kép­viselőivel külön megállapo­dást kötött, s ennek alapján huszonöt alkalommal szervez­tünk baráti találkozókat. A szovjet katonák és a so­mogyiak ismerkedésén kívül a KISZ-fiatalok a komszomo- listákkal vették fel a kapcso­latot, sok jól sikerült estét töltöttek együtt, főleg a sió­foki, a marcali és a nagy­atádi járásban. — Hogyan alakult az ide­genforgalom, a turistacso­portok utaztatása és foga­dása? — A Béke és Ba­rátság vonaton több mint háromszáz lány és asszony látogatott a Szovjetunió­ba. Sokan közülük most lép­ték át először a megyeha­tárt ... Kalinyinból négy tu­ristacsoport érkezett hozzánk, a megyéből tíz csoport uta­zott testvérmegyénkbe. A programok megszervezésében és összeállításában sokat se­gített az Inturiszt és az IBUSZ megállapodása, amely szerint a Balatonon kívül Ka­posvárt is bekapcsolták az idegenforgalmi hálózatba. A tó partján huszonhat szovjet turistacsoport üdült tavasztól őszig, s számukra is — az ér­deklődésnek megfelelően — szerveztünk találkozókat. A mezőgazdasági dolgozókat a bogiári, az újhelyi állami gaz­daság és a balatonszabadi termelőszövetkezet látta ven­dégül egy-egy napra. Annak a csoportnak á tagjai, akik a somogysárdi gazdaság lóte­A szocialista brigádokban többet olvasnak A szakszervezet könyvtárai Nyolcvanegy szakszervezeti könyvtár működik jelenleg a megyében, s ezek mellett mód­szertani és állományfrissítő segítségként ott áll'a központi, az SZMT-könyvtár. Húsz ön­álló könyvtárban olvashatnak az üzemek, hivatalok dolgo­zói; ezek már mintegy ötven­háromezer könyvvel rendel­keznek. A hatvanegy letéti könyvtárat a központi készlet­ből látják el, átlagosan kilenc- száz kötetet forgatnak így. Mi a szerepük a szakszerve­zeti könyvtáraknak? Hogyan látják el feladatukat? — ezek­re a kérdésekre kerestem vá­laszt, amikor tíz szakszerve­zeti könyvtáros részvételével az utolsó konzultációt tartot­ták Kaposváron az alapfokú szakszervezeti könyvtároskép­ző tanfolyamon. Amiből a beszélgetés elején kiindultunk: a könyvtárakkal rendelkező üzemek, intézmé­nyek dolgozóinak 24,7 százalé­ka olvasó (munkahelyen be­lül). — A szakszervezeti könyv­táraknak Is az a feladatuk, ami a tanácsi fenntartásban lé­vőknek: olvasóvá nevelni — válaszolta az első kérdésre Gelencsér István, az SZMT központi könyvtárának vezető­je. — A megyében összesen hány szakszervezeti olvasót tartanak nyilván? — 1970-ben 142 ezer dolgo­zó kölcsönzött könyvtáraink­ból. — Az ellátottságról már hallottunk. Milyen az olva sók igénye, mit olvasnak? — A kölcsönzött könyvek 22,4 százaléka az ismeretter­jesztő irodalomból való. Ezen belül a társadalomtudomány az olvasók 29 százalékát érde­kelte, a műszaki irodalom iránti igény is nőtt, az olva­sók 16,8 százaléka kér ezek kö­zül. — Az új gazdasági mecha nizmus hatása is érződik a szakkönyvek iránti fokozot­tabb érdeklődésben? — Valószínű, de leginkább a szocialista brigádok verse­nyei fokozták a szakszervezeti könyvtárak forgalmát, ezért több társadalomtudományi mű is forgott kézen. — A szakszervezeti könyv­tárosok képzése állandó jel­legű feladat. Hogy állnak a könyvtárak képzett kölcsön­zőkkel? — A központi könyvtár ed­dig 146 könyvtárost tanított ki, a foglalkoztatottak közül ma 46-nak nincs képzettsége. — Azt mondta, nyolcvan­egy szakszervezeti könyvtár működik... — Nagy a fluktuáció a szak- szervezeti könyvtárosoknál. A szükségesnek majdnem a két­szeresét képeztük ki, a dolgo­zók felének még sincs bizo­nyítványa. (Főiskolát heten vé­geztek, ötvenöt középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezik, általános iskolát járt huszon­négy.) A könyvtárosok alapfo­kú tanfolyamát harminchár­mán végezték el, a középfo­kút öten, ketten a felsőfokút. — Mondjon valamit azok­ról, akik példamutatóan vég­zik szakszervezeti könyvtá­rosi feladatukat. — Ilyeneket is tudok. Mát­rai Ferencné a kefeüzem hat- száznegyvenhárom dolgozójá­ból százötven embert írt be ol­vasónak. Róják Jánosné az élelmiszer-kiskereskedelmi .vállalatnál elérte, hogy a négy­száztizenhat dolgozóból két- százhuszonheten kölcsönöznek. Molnár Istvánná a VB KM 2-es üzeméből, Kiss László a VBKM 1-es üzeméből. Filiszár Sándorné a vízműveknél száz­negyvennégy olvasót toborzott, ö nyerte meg a szovjet szép- irodalmi pályázatunkat, és a műszaki könyvhónapon is ő di­csekedhetett a legszebb ered­ménnyel. — 1971-re milyen prognó­zist adna? — Központi könyvtárunk megerősödött, három módszer­tani munkatárssal kezdődött meg a munka ez évben, s en­nek bizonyára hatása lesz a szakszervezeti könyvtárakra. Rendszeresebb segítséget tu­dunk nekik nyújtani. Ered­ményt előre nem lehet jósolni. H. B. nyésztésével ismerkedtek, csak felsőfokban beszéltek él­ményeikről. A Kaposvárra érkezők részére a textilmü­vekben és más gyárakban rendeztünk üzemlátogatást és találkozót. — Meg tudná mondani, milyen benyomásokkal tá­voztak Somogyból a szovjet turisták? — Erre hadd mondjak el egy példát. Jól bevált mód­szer, hogy a vendégek szá­mára a párt és a tanács ve­zetői részletes tájékoztatást adnak Somogyról. Volt olyan találkozó, ahol éjfél felé már udvariasan kérni kellett, hogy hagyják abba a kérdezést, mert másnap is lesz nap, és zsúfolt tizenkét óra vár rá­juk. Véleményem szerint jól érezték magukat, a vidéki ba­ráti találkozók kisebb falu­gyűlésnek is beillettek, 250-350 részvevő is megjelent egy- egy esten. — A Hazafias Népfront feladatai közé tartozik a né­pek barátságának elmélyí­tése, gyümölcsöző együttmű­ködés kialakítása a szocia­lista országok kulturális in­tézeteivel. — Nincs olyan hónap — ta­valy sem volt —, amikor a lengyel, csehszlovák, bolgár vagy az NDK kulturális iro­dáinak segítségével ne rendez­nénk bartái esteket. Ezek ko­rábban csak a találkozó ked­véért jöttek létre, de módo­sítottunk, és az idén sok szak­mai jellegű, ismeretterjesztő baráti estet tervezünk. Februárban például Bar­cson és Nagyatádon látják vendégül a bolgár elvtársa­kat, akik Bulgária mezőgaz­daságáról adnak tájékoztatót. Júniusban a Csehszlovák Kul­turális Iroda munkatársai mondják el, hogy milyen sze­repet töltenek be a nők a csehszlovák közéletben. Len­gyelek adnak tájékoztatást a kommunális, elsősorban la­kásépítkezéseikről, májusban pedig az NDK-ból érkezik ipari szakember. Ügy tervez­zük, hogy ezeken a találko­zókon nemcsak az előadás és az esetleges kérdések hangza­nak majd el, hanem filmve­títést vagy egy kisebb kiállí­tást is rendezünk. Szó van arról is, hogy lengyel képző­művészek alkotásaiból vándor­kiállítást állítanak össze, s ezt több somogyi településen bemutatjuk — fejezte be nyi­latkozatát Kiss Józsefné.. S. G. A Kiskőrösi Állami Gazda­ság gondozza egykori híres nótaszerzőnk, Dankő Pista volt villáját. Az épületben most múzeumot rendeztek be, a pincéjében pedig Dankó- csárdát létesítettek, amelyet szívesen látogatnak a hazánk­ba látogató külföldiek is. Ké­pünkön: Dankó Pista hegedű­je a múzeumban. flz ifjúsági törvény tervezetéről A z MSZMP KB ifjúság- ,E nagy feladatok teljesítésé­politikai határozata ja- jhez népköztársaságunk bizto- vasolta az ifjúságról sítja a feltételeket, különös szóló törvény megalkotását, gondot fordít az ifjúság fej- A törvény tervezetét az tlődésére és nevelésére, követ­Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács megvitat­ta, és társadalmi vitára bo­csátotta. így került sor janu­ár 15-én az ifjúsági törvény tervezetének vitájára a Ma­gyar Pedagógiai Társaságban, ahol Lugossy Jenő művelő­désügyi miniszterhelyettes be­vezető referátuma után az ok­tatás-nevelés ismert szakem­berei fejtették ki véleményü­ket az ifjúság »alkotmányáról«. A következőkben néhány gon­dolatot szeretnénk kiemelni ebből a nagyon fontos tör­vénytervezetből. A törvény jellegéit alapve­tően az határozza meg, hogy az ifjúság a társadalom része, alapvető céljai és érdekei azo­nosak a szocializmust építő társadalmával A törvény be­vezetőjében kiemelten szere­pel: »A Magyar Népköztár­saságban az ifjúság az idősebb nemzedékkel együtt építi a szocializmust, küzd a társa­dalmi haladásért, kész a béke és szocialista hazája védelmé­re«. Hangsúlyozza a felnőtt nemzedék szerepét az ifjúság nevelésében, valamint azt, hogy a fiatalokat annak alap­ján ítélték meg, hogyan élnek, dolgoznak, tanulnak, hogyan teljesítik kötelességeiket. »Tár­sadalmunk minden fiataltól elvárja, hogy szorgalmasan ta­nuljon, becsületesen dolgoz­zon, vegyen részt a közüqyek- ben, éljen a szocialista erkölcs szabályai szerint, tisztelje szü­leit, nevelőit, embertársait, éljen tartalmas alkotó életet«. kezetesen védelmezi érdekeit. Megfogalmazza a törvényter­vezetet, hogy az egész társa­dalom ügye az ifjúság szocia­lista nevelése, de • elsőrendű felelősség terheli a szülőket, és különös felelősség a társa­dalmi és tömegszervezeteket, az oktatási-nevelési intézmé­nyeket és a munkahelyek ve­zetőit. F ontos a törvénynek az a passzusa, amely a fiataloknak a munká­ba való zavartalan beillesz­kedéséről és a családalapítás feltételeiről szól. Az az elv, hogy az ifjúságról dönteni az ifjúsággal együtt szabad, több helyen érvényre jut: az álla­mi, társadalmi és gazdasági szerveknél biztosítani kell az ifjúság képviseletét és érde­keinek védelmét; az intézke­dések megtárgyalásába, vég­rehajtásába és ellenőrzésébe be kell vonni a fiatalokat; az ifjúság önkormányzati szervei önállóan határoznak a hatás­körükbe utalt kérdésekben. A választott állami és társadal­mi szervek munkájában bizto­sítani kell a fiatalok részvé­telét. Két fontos gondolat igényel még külön figyelmet az első fejezetből, mely az alapvető elveket határozza meg. Egyik, hogy a kiskorú gyermekek ne­veléséért elsősorban a család a felelős, a másik, hogy az ifjú­ságnak is felelősséget kell éreznie saját neveléséért, tö­rekednie arra, hogy a maga és a társadalom javára hasz­Szuperfúrás Amikor Aligai lett a ta­nácsi vállalat új igazgatója, elterjedt a hír, hogy nála nem lehet fúrni. Kenesei szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen előadói kinevezését is fúrásnak kö­szönhette. Szeretett volna Za­márdi főelőadó helyére ke­rülni, de a terv most az uj igazgató egyéniségébe ütkö­zött. Talán nem is igaz ez a hír — töprengett Kenesei, es elhatározta, hogy megpróbál­kozik Zamárdi eláztatásával. Amikor egyszer a napi aktá­kat Aligaihoz vitte, halkan megjegyezte: — Szabad legyen megem­lítenem, hogy Zamárdi... Tovább nem folytathatta, mert Aligai rászólt: — Fúrás nincs! Kenesei arca elvörösödött, és hogy megmentse a hely­zetet, így folytatta: — Dehogy alcarok én fúr­ni. Pont ellenkezőleg! Azt akartam mondani, hogy Za­márdi a l-lkiismeretes mun­kaerő mintaképe. Boldog va­gyok, hogy ilyen közvetlen felettesem van. — Ja, az más. Tudja, én sohasem tűrtem a fúrást. m — Én is gyűlölöm — mond­ta az előadó. Harmadnap Kenesei szólt az igazgatóhoz: — Zamárdi ismét nőtt a szememben. Példaképem! Olyan lelkiismeretesen dol­gozik egy-egy ügyön, hogy mindig haza is viszi egyiket- másikat. Tegnap is a Reme­te-aktát ... Aligai felfigyelt: — Micsoda? A Remete-ügy még nincs elintézve? Egy héttel később Kenesei ábrándozva mondta az igaz­gatónak: — Ez a Zamárdi! A pon­tosság, a pedantéria, a meg­bízhatóság élő szobra. Csak bámulom! Hatszor is össze­adta a Fenyőfí-tétel szám­oszlopait, nehogy tévedés le­gyen. Aligai összehúzta a szem­öldökét, és egy szót sem szólt. Kenesei úgy érezte, hogy jó úton halad. Mindennap mondott valami elísmerőt Zamárdiról. Hogy jelentéseit háromszor-négyszer legépel teti, ha egyetlen beiühiba van bennük vagy kettőspont helyett véletlenül pontos- vesszőt üt le a gépírókisasz­szony. Agyba-főbe dicsérte a főelőadót, amiért késő estig a hivatalában van, és néha vasárnap is bejár. — Egészen biztos, hogy nem a különóra díja érdek­li, hanem lelkiismeretesség­ből teszi — jegyezte meg ál- nokul. Amikor külföldi kikülde­tésről volt szó, »jóakaratú- lag« megemlítette az igazga­tó előtt: — Azt beszélik, hogy Za­márdi megy Rómába. Meg is nálja fel azokat az eszközö­ket és lehetőségeket, amelye­ket számára a társadalom nyújt. A törvénytervezet II. fejeze­te Az ifjúság nevelése, rész­vétele a szocializmus építésé­ben címet viseli. Előbb rész­letesen Szabályozza az ifjúság részvételét az állami és tár­sadalmi életben a vázolt alap­vető elveknek megfelelően, legsommásabban megfogal­mazva így: »Az ifjúságot be kell vonni az állami, a tár­sadalmi és a gazdasági élet vezetésébe«. Rendelkezik az ifjúság fejlődésének anyagi feltételeiről a törvény, mely szerint a költségvetésben, il­letve a vállalatok, szövetke­zetek a szociális és kulturális alap elkülönített részében gondoskodnak az ifjúságpoliti­kai célok támogatásáról. Az oktatással foglalkozó részből kiemelnénk a tehet­ségek megkülönböztetett kép­zését és a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulá­sát hangsúlyozó gondolatokat. Megfogalmazza a törvény a pályaválasztási munka tovább­fejlesztésének szükségességét. Az ifjúság részvétele a munkában c. részben arról a kiemelkedő szerepről olvasha­tunk, melyet az ifjúság mun­kája jelent saját fejlődésében, kezdve a munka társadalmi hasznosságánál; felismerésén, a munka örömének, szépségé­nek átélésén keresztül az alko­tó tevékenységig, amely a szo­cialista társadalom fejlődésé­nek, az ifjúság jövőjének az alapja. Az ifjúság kulturális neve­lésével és egészségének védel­mével foglalkozó részekre csak utalunk, s külön még néhány gondolatot a III. fejezetről, mely az ifjúság szervezeteivel foglalkozik. Az ifjúság egysé­ges politikai tömegszervezete a KISZ, amely sokrétű tevé­kenységet folytat, és segíti az ifjúság nevelését, védelmezi érdekeit. A szervező, mozgósí­tó és kezdeményező feladat mellett megfogalmazza a tör­vénytervezet a KISZ képvise­leti és érdekvédelmi jogait. »Az állami, társadalmi és gazdasági szervek segítik és érdemli. A leghűségesebb, a legszorgalmasabb, a legpe- | támogatják az ifjúsági szer- dánsabb embere a vállalat- vezetek munkáját. Az ifjúsá­nak. Aligai legyintett: — Ugyan! Zamárdi olyan lassú, hogy már vége is lenne a római konferenciának, mi­re ö oda elindulna. Kenesei ütötte a vasat. Érezte, hogy meleg. — Pedig remekül képvisel­né vállalatunkat. KUütm ember! Negyed év alatt sikerült Kenéseinek alacsonyabb be­osztásba dicsérnie Zamárdit. Amikor elérte célját, és őt nevezték ki főelőadóvá, az igazgató megjegyezte: — Döntő szempontom volt, hogy olyan ember legyen az új főelőadó, aki még gondo­latban sem igyekszik meg­fúrni kartársait! Palásti László got érintő ügyekben ki kell kérniük a KISZ véleményét. A jogszabályokban meghatá­rozott feltételek esetén a KISZ választott tisztségviselőit az állami szerveknél a szakszer­vezeti tisztségviselőkkel azo­nos munkajogi védelem illeti meg.« A z ifjúsági törvény, if­júsági »alkotmány« egyrészt a jelenlegi, helyzetet tükrözi, a realitások­ra támaszkodik, de egyben előre is mutat. Azt a közös felelősséget fogalmazza meg és emeli törvényerőre, mely az idősebb nemzedék és az ifjúság vállán egyaránt nyug­szik. Szeléndi Gábor, a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának titkára SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. Január 29. 5

Next

/
Thumbnails
Contents