Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 21. szám
Megalakult1 a KÓTA Somogy megyei szervezete BERZENCEI HAGYOMÁNY ÉBRESZTŐ Zászlótartó lakodalmas Alakuló ülését tartotta szombaton a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA) Somogy megyei szervezete, amelyen az énekzene tanárok, kórusvezetők, a megyei karnagyi klub tagjai, a társadalmi és politikai szervezetek képviselői, valamint Baranya és Zala megye zenei szakreferensei voltak jelen. A részvevőket a Tóth Lajos Általános Iskola zenetagozatos tanulóinak kórusa és a Munkácsy Gimnázium kamarakórusa köszöntötte műsorral. Tari Jánosnak, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjének megnyitó "szavai után Gulyás József beszélt a kórusmozgalom megyei helyzetéről. — Megyénk kórusmozgalma fellendülőben van — mondotta —, elégedettségre azonban semmi ok nincs. Az 1960-as évek elején például hatvan felnőttkórus működött, az évtized végére azonban ez erősen megcsappant. A középiskolákban kevés helyen dicsekedhetnek kórussal, az általános iskolák felső tagozataiban úgy fin csak lehetne növelni az énekkarok számát. Alig léptek előbbre a munkáskórusok szervezésében. Ehhez a problémához szorosan kapcsolódik, hogy Somogy megye általános iskoláiban a zenei nevelést rendkívüli módon nehezíti a szak- emberhiány. Az iskolákban énekszakos nevelő van a legkevesebb. Az énektanárok, kórusvezetők továbbképzésének színvonala javításra vár. Természetesen a működő (arany-, ezüst- és bronzkoszorús), valamint az alakulóban levő kórusokat dicséret és elismerés illeti. Megbecsülésükről nem feledkezik meg a megye. Köszönet jár a támogatást nyújtó tanácsoknak, a KISZ-nek, a KISZÖV-nek és a MESZÖV- nek. A KÓTA, amely nemrégen alakult meg Budapesten, éppen a kórusmozgalom fellendítésén fáradozik. Megyei szervezete pedig a sajátos megyei gondok megoldásának segítésére lesz hivatott. A megyei szervezet munkájához Maróti Gyula, a KÓTA főtitkára kívánt sok sikert. A kórusok mozgósító, lelkesítő erejéről, a társadalmi fejlődésben betöltött szerepéről szólt, majd minősítő okleveleket nyújtott át. A Somogy megyei pedagógus férfikar és a Vikár Béla vegyes kar aranykoszorút, a Kaposvári Munkáskórus ezüstkoszorút kapott, a balatonboglári és a ladi kórus pedig bronzkoszorút. Az alakuló ülésen megvitatták a KÓTA Somogy megyei szervezetének programját, valamint megválasztották az el-' nökség tagjait és az új tisztségviselőket. A megyei szervezet, amely szakmai, társadalmi testület (munkáját az elnökség és az ügyviteli vezetőség irányítja), a megyei kórustevékenység társadalmi összefogását, mozgalmi eseményeinek összehangolását, művészeti, társadalmi hatásfokának emelését tekinti fő céljának. A szervezetnek művészeti, szervezési, propaganda-, ifjúsági és munkás énekkari bizottsága van. A KÓTA Somogy megyei tanácsának elnöke Horváth Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztály- vezetője lett, titkára pedig Heisz Károly karnagy. A kó- rusmozgalom megyei feladatainak megvalósítását négy társ- és öt alelnök segíti még. A járásoknál egy-egy titkár végzi a teendőket. Jókedvű berzenceiekre nevetett vasárnap reggel a tavaszt ígérő januári nap. Népszokást ébresztett évtizedes álmából a falu apraja és nagyja. Ez pontosan így van, mert a víg öregek példája támasztotta föl a játékos jókedvet a fiatalokban is. Milyen is volt a berzencei »ászlótartós lakodalmas« — kérdezem egy falubelitől, aki élesre töltött fényképezőgéppel leste a gyülekezetek — Drága... nagyon drága vót. Ezért maradt abba. Legutoljára Nagy Irényéknél tartottak ilyent, még az ötvenes évek végén ... Megmondom őszintén, olyan szóbeszédet is hallottam, hogy azért hagyták abba, mert kevesellték a munkaegység értékét ehhez a lakodalomhoz. Mikor rákérdeztem, csak váll- vanás volt a válasz. — Abbamaradt másfajta népszokás is. Ez viszont feltámadt, nagy vígasságra, nevetésre, kakaskukorékolásra, meg cigánymuzsikára — mert a banda már reggel ott gyantá- zott a művelődési ház klubjában. — Itt kérem foxra ment a lakodalom meg csárdásra, és cédurosbul az indulókra. Ez köll a zászlótartóknak... A jó lakodalom sosem az eszem-iszommal kezdődik, hanem hamarabb. — Jelen esetben a fonyó- ban, ahol találkozott a kát fi- jatal — mesélte Sánta Vendelnél, Mari néni, aki amolyan asszonyi apostola, feltámasztó- ja ennek a népszokásnak. — Én a színdarabban ugyan ellenzőm a házasságot, mert szögény a legény, de hát a darab végire úgyis egymásé lösznek. Mindig ilyenek vótak a fiatalok. A vőlegény apjával, anyjával indul a választott házáLevél Debrecenből »Nekünk van egy galambunk. Annak a párját keressük.« A zászlórúdra felkötötték tt sok díszes kendőt, szalagot. Csattogtak, repültek a tavaszt hozó szélben. Büszkén tartják a legények. Tánclépésben viszik a banda muzsikájára. A bolti Saroltnál, ahogy jönnek lefelé a templom lejtőjénél, már hatalmas sokadalom nézi őket. A nézelődők hozzáértők is egyszersmind, koros férfiak, akik hunyorgós, mosolygós szigorfel nézik, no, mit tudnak ezek a mai fiatalok? — Azt hiszitek, én nem járnám el?! Most is megraknám a lépést! — Hát mér nem gyüttél a kultúrba te is? — Á, még azt hitte vóna az asszony, hogy még egyszer nősülni akarok. Egyetértő és tiltakozó nevetés — nősülésből valóban egy is elég. Vonulnak a legények, alakul a násznép sorja, sokasodik, mint a jókedvük. Kisgyerekek kakast visznek. Táncolnak az úton menet közben is, meg-megállva egy-egy forgásra. Nehéz tisztük van a zászlótartóknak. Éjfélig le nem ülhet egyikük sem. A kapuban kérdéssel fogadják őket. Vaskos kérdések, de az igazi legénynek »-nyelve hegyén ül« a válasz. Az örömanya kiváltja a termékenységet jelképező kakast egy szép kendő árán. Komoly tisztük van a zászlótartóknak, mert letéve a kendős lobogót, sorra forgatják valamennyi lányt, gazd- asszonyt. Én meg keresem azt a mondogatós természetű falubelit, aki a régi lakodalmak drágaságát említette. Mégis, mibe kerül egy mai? —-Hát, ha összeszámolnánk, a mai még drágább. Az egyikben múltkor még hűtőszekrényt is vittek ajándékba. A menyasszonytánckor a tiszta pénz húszezer forint volt. Régen — azért nem csináltak ilyet... De ki gondol jókedvében a lakodalmi számvetésre? Húzza a banda — és készül Ber- zence a művészeti szemlére, a híres zászlótartó lakodalmassal Tröszt Tibor Másodszor kapott levelet a szerkesztőség Debrecenből. Az elsőt egy ötpdikes kislány írta, a másodikat pedig az osztályfőnöke. A kis Heller Zsuzsa kedves sorai nyomán készítettem a lap karácsonyi számában Négy úttörő tizennégy év után című riportomat. Egykét megválaszolatlan kérdés volt benne, hisz csak találgatták a felnőtté serdült egykori úttörők is, vajon hogyan került a Berzsenyi Dániel iskola jubileumi úttörőünnepsége alkalmából készült levelezőlap Hajdú-Bihar megye székhelyére. Sándor László tanár most arról tudatott: »Mint úttörő megyei titkár jártam akkor Kaposváron, és így került kezembe a fénykép. Eltettem a többi drága úttörőemlék közé, és büszkén tesszük ki csapatunk, megyénk kiállítási tárgyaihoz. Úttörőcsapatunk Debrecen város ifjúkommunista mártírjáról, Tóthfalusi Sándorról van elnevezve (az iskolánk is), és a megyei pártbizottság vörös vándorzászlóval, az országos úttörőelnökség, a partizánszövetség pedig emlékplakettal tüntette ki. Pajtásaink jártak Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban többször is. Egy kiváló tanuló és sportoló úttörőnk pedig Finnországban volt egy hónapig. Mielőtt tanítványaim a nyolcadik általánost elvégeznék, ígérem, kollektíván ellátogatnak »Somogyországba«! Fölkeressük majd Latinca elvtárs sírját és több más munkásmozgalmi helyet. A Berzsenyi Dániel iskola pajtásaival szeretnénk szorosabb barátságot kötni. Esetleges jövő nyári táborozásukhoz is szívesen nyújtunk testvéri segítséget.« A karácsonyi lapban megjelent fényképre a hajdani úttörő, Magyart Katalin, aki most Makszin Mátyásné, »ragasztással került, ^mert éppen Debrecenben tartózkodik az apó- sáéknál, az ősszel született kisfiával. Az osztályfőnök azt írta a levelében, hogy ők öreg »nyomolvasók«, megkeresik, s meghívják az iskolába. A másik három úttörőt — Zsídeg Lászlót, Csizmadia Csabát és dr. Vass Lajosnét pedig soksok szeretettel üdvözlik. Kaposvár és Debrecen között nagy a távolság. Az úttörőemlékek azonban most nagyon közel hozták. U G. Friss pogácsával érkeznek a lányos házhoz. Hirtelen haragú ember A társaságban a káros emberi tulajdonságokról folyt a szó. Droznicsek Árpád megmarkolta a szürkebaráttal töltött poharat, és így szólt: Én, kérem, hirtelen haragú ember vagyok. Ha dühbe gurulok, akkor nem ismerek pardont. 1958-ban került a vállalatunkhoz Mladonácz Imre. A szomszéd íróasztalt foglalta el. Nem volt ő sem felettesem, sem beosztottam Teljesen egyenrangú dolgozók voltunk. Egy szép napon megtudtam, hogy ez a Mladonácz közölte, a főnökömmel, hogy két garast sem ér a munkám, és helyes lenne, ha velem töltenék be a felszabadult takarítónői státust. Na, erre aztán felfutott bennem a pumpál Másnap odaálltam a pimasz Mladonácz elé, és azt mondtam tömören: »Szívem teljes melegével szeretem önt. Már rég ültem ilyen kedves, rokonszenves kollégával egy szobában. Tartsa meg az ég önt sokáig!*' És gyengéden megcsókoltam a borostás orcáját, jobb- ról-balról. Időközben ugyanis megtudtam, hogy Mladonácz- nak befolyásos támogatói vannak. Nem vagyok bolond, hogy hűbelebalázs módjára fejjel rohanjak a falnak. Két év telt el. 1960-ban megtudtam, hogy leváltották Mladonácz legfőbb patrónusát. No, erre aztán amilyen hirtelen haragú ember vagyok, nem sokat ku- koricáztam, hanem másnap odaálltam Mladonácz elé, mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam: »Az évek múlásával lelkileg sokkal közelebb kerültem önhöz. Kedves barátom, a családja jól van? Bizonyáro gyerekei is ilyen szelíd, szép emberek, mint ön. Tessék, egy kis édesség! Bizonyára örülni fognak otthon.« S ezzel átnyújtottam tíz deka savanyúcukrot. Időközben ugyanis arról értesültem, hogy Mladonácz patrónusát nemhogy leváltották, hanem még magasabb polcra helyezték. Nem ettem meszet, hogy fejjel rohanjak a falnak. Persze, én sem vagyok olyan ember, aki könnyen felejt. Huszonnégy év múlva nyugdíjba megyek. Akkor aztán, amilyen hirtelen haragú ember vagyok, odaállok majd Mladonácz elé, és keményen megmondom a véleményemet. S még óvatosan hozzátette. — Ha csak addig másképp nem alakulnak a körülmények. .. Galambos Szilveszter Berzencei vigalom. Nehéz tisztük van a zászlótartóknak. hoz, és ott a leendő nász meg nászasszony fogadja őket. — Megmondjuk, hogy miért gyüttünk. Nekünk van egy galambunk. Annak a párját keressük. Hát itt láttunk egyet röpködni. Nem adnák-e oda? A »röpködő galamb« szerepéhez és természetéhez híven fülig pirosodva kezét nyújtja a legénynek. És a szülők beleegyező bólintása után megkezdődik a nagy készülődés. A vőlegény barátai harsány énekszóval, pálinkás jókedvvel (az üveg a mellényzsebben lapul) közelednek a menyasz- szonyos házhoz, közrefogván egy kis menyecskét, aki nem más, mint a leendő nyoszolyó- asszony, a násznagy felesége. A menyecske bugyrában friss pogácsa lapul, a menyasszony veszi át. Az első falat szíve választottjáé, a többit szétosztja leánypajtásai és a legények között A jókedvűen félrecsapott kalap csak pánt- likásan igazi, ezért aztán a lányok pántlikás bokrétát tűznek az árvalányhaj mellé. Így járják majd végig a legények a vendégsereget, invitálni a lagziba. Nos," nem kellett sok invitálás ehhez a »műsorlakodalomhoz« sem, mert jött szívesen minden berzencei, aki szereti a táncot, a dalt Egy osztály Kaposvárra készül SOMOGYINBPLAP 1971. január 39., kedd
