Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

Egy oktatási torma - néhány megjegyzés Korábban ^ hirt ad­tunk arról, hogy megállapo­dás jött létre a nagykanizsai Felsőfokú Növénytermesztési Technikum és az észak-somo­gyi tsz-szövetség között. Ennek értelmében a technikum le­hetőséget teremt arra, hogy évente hatvan somogyi közép­szintű vezető háromhónapos, bentlakásos oktatáson vegyen részt. A hír hallatán az első gondolat az volt: végre sike­rült egy olyan módszert talál­ni, amely megoldja a közép­szintű vezetők — brigádveze­tők — valóban szakszerű, szervezett képzését. Hiszen voltak korábban próbálkozások, voltak külön­böző tanfolyamok. Nem vitat­ható ezek haszna — ám az is tény, hogy a várt eredményt nem hozták. Viszont a mező- gazdasági termelés fejlődése mind sürgetőbben kívánta: meg kell oldani a brigádveze­tők képzését. Tarthatatlan helyzet a ma nagyüzemében, a koncentrálódó, szakosodé termelőszövetkezetekben, hogy a kulcsfontosságú emberek, a középszintű vezetők ne ren­delkezzenek a mai kornak megfelelő szakismeretekkel, szaktudással. Számtalan tény­nyel, érvvel, példával lehetne ezt alátámasztani, de talán elegendő megemlíteni, hogy a megyei pártértekezlet, sőt pár­tunk X. kongresszusa is fog­lalkozott a szakmai hozzáér­tés fontosságával, kimondva határozatában: »egyre nő a szakmunkások, valamint az agrárértelmiségiek szerepe« a mezőgazdaságban. Az említett háromhőnapos, bentlakásos, beszámolási kö­telezettséggel is járó oktatási forma tehát nemcsak egy régi hiányt hivatott megszüntetni, hanem messzemenően egybe­vágott termelőszövetkezeteink további céljaival, feladataival is. Ezek után — úgy véljük — várható volt, hogy szövetke­zeteink örömmel fogadják, és élnek ezzel a kedvező lehető­séggel. Még akkor is, ha ez bizonyos anyagi áldozattal jár. Most, alig két héttel az okta­tás megkezdése után, mit mu­tatnak a tények? I technikum harminc so­mogyi brigádvezetőnek biz­tosított lehetőséget a tanulás­ra — és január negyedikén tizennyolcán jelentek meg az­zal az elhatározással, hogy el­végzik a háromhónapos tanfo­lyamot. Az észak-somogyi tsz- szövetség területéről tizenné­gyen, a dél-somogyi szövetség területéről négyen jelentkez­tek. A megye középső ré széről egyetlen szövetkezet, egyetlen brigádvezető sem élt a lehetőséggel. Félreértés ne essék, nem a számonkérés szándékával tesz- szük szóvá ezt az alapjában véve sajnálatos tényt. Ez nem céiunk, és jogunk sincs hozzá, hiszen az önállóság fogalmá­hoz hozzátartozik az ilyen jel­legű, önálló döntés is. Ám aka­ratlanul is felvetődik a kér­dés: azok, akik az anyagi ál­dozatra hivatkozva, vagy arra, hogy egyszerűen nem látják értelmét a brigádvezetők kép­zésének, vajon jól döntöttek-e? Mert, hogy idős vagy egyéb családi körülmények miatt in­dokoltan elfoglalt vezetőt nem iskoláznak be, az megmagya­rázható, érthető. Ám a megye szövetkezeteiben hozzávetőle­ges becslés szerint is él, dol­gozik négy-ötszáz növényter­melési brigádvezető! És tizen­nyolcán kezdtek el tanulni! Szerencsére « okta­tási forma nem egyedi, a ter­vek szerint a jövőben rendsze­res lesz. Van idő gondolkodni, van idő mérlegelni, hogy a befektetés hogyan térül meg a szövetkezetben, s hogy a meg­növekedett feladatokhoz mi­lyen képzettségű emberekre van szüksége a nagyüzemnek. A válasz nem lehet kétséges — és minden bizonnyal a márciusban visszatérő közép­szintű vezetők személyes ta­pasztalatai is biztatólag, ser­kentőleg hatnak majd a to­vábbiakban. Vörös Márta ,,dó úton járunk1 (Somogy udvarhelyi montázs) «■Felhívom a címzett figyel­mét arra, hogy munkaegysé­geinek számából ezennel száz- nyolcvan forintnak megfelelő mennyiséget vonok el. A cím­zett a közös vagyonából egy zsák kukoricát tulajdonított el Felhívom figyelmét, hogy a következő időben az ilyen cse­lekedetektől tartózkodjon, mert ismétlődő esetben szi­gorúbb felelősségre vonást al­kalmazok. Ezen határozat el­len 15 napon belül fellebbe­zéssel fordulhat a tsz vezető­ségéhez. Kelt: Somogyudvar- hely, Március 15. Termelőszö­vetkezet.« Simon Lászlónc és Kovács László. Útnak indult a Magyar If júság nílusi expedíciója Pénteken Ferihegyről Kairó­ba repült a magyar ifjúság há­romtagú Nílus-expedíciója. Vedres László, a KÍSZ köz­ponti bizottságának munkatár­sa, dr. Fodor Sándor, az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem adjunktusa és Magyar György, a Petrik Lajos vegyipari tech­nikum tanára, az asszuáni gát­tól Kairóig 1400 kilométer utat evez végig a Níluson. Megis­merkednek az Egyesült Arab Köztársasággal, s útjuk során tudományos jellegű nyelvészeti összehasonlító vizsgálatokat, etnográfiai kutatásokat is vé­geznek. A fiatal »felfedezők« két túrakenuban három mó- zsányi felszerelést visznek ma­gukkal. A két hónapos expe­díció híreit, tudósításait rend Műkerámia a leilei vegyesipari ktsz-ben A Balatonlellei Vegyesipari Ktsz udvarán éppen vasruda- kat és lemezeket raknak föl egy teherautóra. A kis irodá­ban, kényelmes bőrpuffokon könnyebben indul a beszélge­tés. A falon, üvegezett polcon a ktsz készítményei, műanyag tárgyak, ajándékvitorlások. Az elnöktől, Nagy Gyulától kér­dezem: — Tulajdonképpen miért »vegyesipari« a ktsz neve? — Rendkívüli összetett a profilunk. Végzünk szolgálta­tásokat, mint például a íérfi- és női fodrászat, a kozmetikus és boyszolgálat. Részlegeink 14 községben vannak Balaton- szemes, Balatonberény, öreg­lak körzetében. A javítószol­gáltatások: a ruha-, cipő javí­tás és a harisnyaszemfelsze- dés. A szolgáltatások és a ter­melés aránya az idén 50 szá­zalékos lesz. — És a termelés? — A farészlegben csónako­kat készítünk, a Somogy, Za­la, Fejér megyei kiskereske­delmi vállalatoknak dolgozunk és megrendelésre. A vasipari részlegben stégeket, hidakat, hintákat és játszótéri felszere­léseket gyártunk, főleg a Ba- laton-partra. A műanyagrész­leg plexitből lámpákat, vállfá­kat, piperepolcokat és irodai tárgyakat állít elő. Nagyobb Készülnek a lipcsei tavaszi vásárra szeresen közli Ifjúság. majd a Magyar ; \z 1971-es lipcsei tavaszi vásár mottója: A nemzetközi kc­skcdel-mért és a technikai fölemelkedésért. A vásáron atvanöí országból mintegy tízezer kiállító vesz részt. Ké­nünk: A bejáratnál felállított két huszonhét méteres M- betürőí, a seregszemle szimbólumáról készült. jövőt a műanyag készítmé­nyekben látunk. — Miért? — A napokban fogadták el Krizsovits István mérnök ta­lálmányát, a műkerámiát. A mintadarabok már elkészül­tek, építészkörökben nagy si­kert jósoltak ennek a külső, belső falburkoló lemeznek. — Mi a lényege a talál­mánynak? Lehet-e majd kap­ni? — Természetesen a kereske­delem forgalomba hozza majd. Időálló, törhetetlen műanyag. Fürdőszobacsempe helyett al­kalmazható, a vendéglátóipar­ban pedig díszfáiként is fel­használhatják. Mutatós, színes. A próbaüzemeltetés most fo­lyik, s még ez évben teljes ka­pacitással neki látunk a gyár­tásának. — Ezzel tulajdonképpen már el is mondta az idei terveket? — Nem egészen. Termelési vonalon a fa- és vasmunkák kapacitása már le van kötve, de a műanyagé még nincs. Tízszázalékos termelésemelést irányoztunk elő a múlt évihez képest. A műanyaggal azon­ban új termelési érték jön létre, ettől körülbelül egymil­lió forintot várunk. — Van-e jövője a csónak- készítésnek? — Üj típusú, nagyobb befo­gadóképességű csónakot aka­runk bemutatni. A tavalyi ár­víz miatt megnőtt a ladikok iránt az érdeklődés. Ezenkívül a szolgáltatóhelyiségek tataro­zása a nyári idén:/ elejére van beütemezve. — A negyedik ötéves terv­ben milyen jelentősebb vál­toztatások szerepelnek? — Ki kell települnünk in­nen, az új ipartelep helyét már kijelöltük. Ott bővítésre is lesz lehetőségünk; építő- és szakipari részleget tervezünk. Ez harminc fős létszámfej­lesztést es 10—11 millió forin­tos beruházást jelentene. A ré­gi, rogyadozó szolgáltatóház helyett korszerűbbet szeret­nénk építeni. A boyszolgálatot kocsival végeznénk. —1 Milyen a szakmunkás­utánpótlás? — 21 ipari tanulója van a szövetkeztetek a vas-, a fa­iparban és a cipészetben. Hoz­zá kell még tennem, a megyé­ben alig akad cipészipari ta­nuló, úgy látszik mi kivétel vagyunk, mert tavaly tíz em­ber is végzett , 1 Sz, A. Kozma Géza: »-Amikor el­nök lettem, 1964-ben, nyolc­van ehhez hasonló iratot kel­lett kiküldenünk. A tartalmuk majdnem mindig ugyanez volt: a közös tulajdon megká­rosítása. Az ok? Több elnök, több vezetőség bukott itt már meg. Az Alföldről jött ide ve­zetni valaki. Nem ismerte az itteni viszonyokat, az itteni embereket. Olyan elnök is volt, aki nem értett a mező- gazdasághoz. Az emberek meg látva, hogy fejetlenség ural­kodik a vezetőségben, vittek, amit értek. Brigádvezető vol­tam, nemegyszer figyelmeztet­tem az akkoriakat. Vigyázza­tok, nem lesz ez így jó. Az­tán lett is baj. Utána engem választottak meg. Nem akar­tam én elnök lenni soha. De addig beszéltek, amíg elvállal­tam. /•kkor azt is elhatároz­tam, hogy következetes leszek, végigcsinálom. Hogy az embe­rek ne lopják, hanem gyara­pítsák a közöst.« Kovács Vince: »Amolyan mindenesféle vagyok én a tsz-ben. Mostanában leginkább az autóval járok Pécsre, Za­laegerszegre, Kaposvárra. Barcsra, ahová kell. Rakodok! Az a jó, hogy ebben a veze­tőségben bízni lehet. Amit ed­dig megmondták, az úgy is tett. Most már több éve ugyanazok a vezetők. A ven­dég elnökök ideje úgy látszik lejárt. Kozma Géza gazdálko­dó ember volt, mifajtánk. Emberséges. A főagronómus is tudja a szakmáját. így könnyebb nekünk is. Hat-hét évvel ezelőtt szöktek innen az emberek. Tegnap meg azt mondja az egyik közülük: \ .nce bácsi, visszajönnék én maguk közé. A fiatalabbak is szállingóznak már haza. A Feri fiam itt traktoros. A menyem is a tsz-ben dolgo­zik. Két tehenet, egy üszőt, egy borjút, három hízósüldőt meg öt kicsi süldőt tartunk itthon ... Ketten a menyem­mel negyvenezer forintot ke­restünk az idén a szövetkezet­ben. Simon Lászióné: »-Főköny­velő vagyok. Most, a zárszám­adás előtti napon sem tagad­hatom meg hivatásomat. Szá­mok az érveim. Érvek arra, hogy nagyon nagy dolog tör­tént itt öt év alatt A része­sedés 1965-ben 2 425 000 forint volt, 1970-ben már 5 270 000. A nyereség 1965-ben 4 610 000 forint, most 8 475 000. 1965-ber Kovács Vince. egy munkaegység Í6 forint volt, most egy ledolgozott munkanap értéke 77 forint 60 fillér. 1963-ban 1 500 000 1964-ben 465 000 forint mér­leghiánnyal zárt az akkori ve­zetőség. Már 1965-ben elérte azt az új vezetőség, hogy ki­egyenlítette a tartozást, s nye­reséget tudott felosztani a ta­gok között.« Kovács Ferencné: »Kapál­tam, par' :somot szedtem, szalmakaz»at raktam, mikor Koznia Géza. mit kellett. Dolgoztunk egész évben, együtt, falubeliek. Sok­szor a sötétedés vetett haza. Az anyósom kérdezte is, hogy ilyenkor kell hazajönni? Ne­vettünk hozzá. Mindig elvé­geztük mind a ketten, amit ránk bíztak, így hát csak vicc formájában tesszük fél ezt a kérdést egymásnak. A férjem traktoros, nem keres rosszul ő sem ...« Kovács László: »Fóagronó­musa vagyok a szövetkezetnek most már négy éve. Mit „ is mondhatnék? öt százalékot tudunk még fizetni a tervezet­ten felül. Ez mindent meg­mond, ugye? Nem véletlen, hogy az emberek hangulata kitűnő. Munkájuk gyümölcse érett be. Igaz: a nyár végén voltak keserű órák is a ga­bona miatt. Rosszabb lett a tervezettnél. Körülbelül 611 ezer forintot vesztettünk miat­ta. Á burgonyatermés megvi­gasztalt bennünket, 946 000 fo­rint volt a többletbevételünk belőle. A kukorica is szépen hozott a konyhára. Eredmé­nyesen kertészkedtünk. A pa­radicsomért holdanként 7531 forintot, a paprikáért 6717-et kaptunk. Kavicsbányánk is jö­vedelmező melléküzemág, öt évvel ezelőtt öt saját gépünk volt, most a gépkocsikkal együtt huszonkettő. 1969-ben 2 200 000 forintért vásároltunk új gépeket, kölcsönt nem igé­nyeltünk. És ami számokban is mérhető, de jelentősége ép­nél is nagyobb, az az, hogy a felelősségre vonások száma megcsappant. Lopás nincs. Ami még fontos: tizenkét fia­tal már dolgozik a gépesítés­ben, tizennégy. tanulónk is van. Harminc éven aluli nők is sokan állnak munkába a növénytermesztésben. Ami fontos: megtanultak nagyüze­mi egységben gondolkodni. Távlatokat érzékelnek...« Kovács Vine éné: »Nem va­gyok tagja a tsz-nek. De hát, ahol három családtag is az, ott nehéz kívül maradni a kö­zös gondjain, örömein. A változást én is érzékelem. Most sokkal több traktor pöfög el az ab­lak alatt, mint négy-öt évvel ezelőtt. Ha másból nem, hát már ebből is lehet ítélni. Építeni is tu­dunk az idén — ez is jelez valamit. Könnyű szív­vel várom majd haza az uramat, a fiá- ' mat meg a me­nyemet a zár­számadó köz- gyűlésről.- Kozma Gé­za: -Ott állók majd az embe­rek előtt, ke­zemben a je­lentéssel, a múlt évi munkánkról. És ol­vasom: Annak ellenére, hogy nehéz gazdasági évet éltünk át, lényegesen kevesebb a bi­zalmatlanság, a panasz, mint az előző esztendőkben. Jó úton járunk. Mindenkinek, megköszönöm odaadó munká­ját, és kívánom, hogy ebben a gazdasági évbén újabb nagy utat tegyünk még közös erő­vel, egyetértésben.­Leskó Laszí' SOMOGYI NÉPLAP Ssocúmt, 1971. .január 23,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents