Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

K észülnek a számvetések az ipari es kereskedelmi vállalatoknál, szövetke­zeteknél. Körinterjúnk arról próbál beszámolni, hogy meny­nyivel nőtt a termelés (forga­lom) és a termelékenység (vá­laszték), valamint arról is, hogy milyen jelentősebb beru­házás, szociális létesítmény vagy gépesítési program való­sult meg a múlt évben'? De ugyanakkor arra is választ kértünk, hogy milyen terveik vannak a következő öt évre? Rajta Mihály, a Somogy me­gyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Készletünk huszonnyolc százalékkal volt magasabb, mint 1969-ben. Nemcsak több volt az áru, hanem minőségi­leg jobb és a választékra sem lehetett panasz. A forgalom a nagyon erős 69-es szinttel szemben további 8—9 száza lékkai növekedett. 1970-ben új cipő- és divat­áruüzletet avattunk Marcali­ban, 1600 négyzetméter alapte­rületű műszaki boltot Baia- tonbogláron — igen széles vá­lasztékkal —, a megyeszékhe­lyen pedig nagyarányú portál­korszerűsítést végeztünk és új cipöboltot1 nyitottunk. A be­ruházások és a modernizálás összege hétmillió forint. A következő években erőin­ket az áruház építésére szeret­nénk koncentrálni, és Kapos­vár hálózatának további bőví­tésével is számolunk. Ezenkí­vül Barcson kisáruházat, Nagyatádon ruházati és vegyes iparcikk-boltot, Balatonboglá- ron pedig általános ruházati boltot fogunk nyitni. Azt sze­retnénk, ha végképp sikerülne elszámolni a kis kapacitású boltokat és ahol lehetséges, to­vább szeretnénk fejleszteni az önkiszolgáló rendszert. Ma már országosan miénk a má­sodik hely a hasonló profilú kiskereskedelmi vállalatok kö­zött. A jelek szerint esélyesek leszünk az első helyre is. Géppark és hűtőház Körinterjú Vállalatok a múlt évről Ostoros István, a húskombi­nát igazgatója: — Termelési értékünk csak negyvenötmillióval maradt el az egymilliárdtól. Ezt az ered­ményt tulajdonképpen a terme­lékenység négyszázalékos nö­vekedése mellett értük el. Be­vételeinket tovább gyarapítót- vájuk befejezni, ta az élőállat-forgalmazásból származó 500 millió forint. Húszmillió forintot fordítot­tunk műszaki fejlesztésre és a hűtőház felújítására. A követ­kező tervidőszakban ez az ösz- szeg 57 millióra emelkedik, A vallaiat egyik jelentős létesít­ménye lesz az a 250 vagon évi kapacitású új üzem, melyben a sonkakonzervek készülnek. Üj kazánház épül, bővítjük a szo­ciális épületeket és a vízháló­zat kapacitását is növeljük. Ezzel együtt a csatornahálózat korszerűsítésére is szükség lesz. új raktárak — 10 000 féle árucikk Dévényi Zoltán, a Somogy— Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója: — Forgalomnövekedésünk 14 százalékos volt. 1970-ben elér­tük az 1 milliárd 500 millió forintot. Jelenleg 8—10 ezer féle árucikket forgalmazunk; elsősorban élelmiszert, továbbá vegyi, háztartási és kozmeti­kai cikkeket. Mindinkább sze­retnénk az ABC-profilból adó­dó lehetőségeket kihasználni; nem utolsósorban ezért bővült a forgalmazott cikkek köre is. Húszéves jubileumát ünne­pelte tavaly a FŰSZERT. Ezzel a jelszóval egy nagy raktárfej­lesztési programot hajtottunk végre: teljesen újjáépültek a fiókok Siófokon, Balatonboglá- ron és Nagykanizsán. Moder­nizáltuk a kaposvári fiókot is, megszüntettük a Május 1. ut­cában a rendkívül veszélyes vegyi raktárt, s áttelepítettük a Kanizsai útra. Az új fiókok­nál szociális téren is minden korszerű; étkeztetési lehetőség, hideg-meleg vizes fürdő szol­gálja az ott dolgozók kényel­mét. Ugyanakkor mintegy há­rommillió forintot fordítottunk az anyagmozgatás korszerűsí­tésére is; rakodólapokat, vala­mint elektromos és hidrauli­kus emelővillás targoncákat rendszeresítettünk. — A következő öt évben át­lagosan 10,5 százalékos forga­lomemelkedéssel számolunk, tehát 1975-re szeretnénk elér­ni a 2,2 milliárd forintot. Na­gyobb beruházást már nem tervezünk, csupán a baJaton- boglári fiók építését és a ka­posvári rekonstrukcióját kí­Modera. hidraulikus emelőtargoncák a FÜSZÉRT siófoki fiókjánál. — Alakuló gyár a miénk,' fejező művelete. (16—18 millió egyik részén folyik a termelés, cső.) MAI KOMMENTÁRUNK Megkezdődni a kongresszusi taniö. vamok Beruházások hat éven át Nagy Lm jós, az Egyesült Iz­zó Kaposvári Elektroncsőgyá­rának igazgatója: a másikon pedig a kőművesek dolgoznak. Sok az új munka­folyamat is, melyet meg kell tanulni. így egy-egy adat sok­kal többet takar, mint egyéb­ként. Nos, éves termelési érté­künk 130 millió forint volt, s ez 44 százalékkal több, mint 1969-ben. A felfutásnak csak­nem egyharmada a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazik. Két éve már, hogy folyama­tosan valósítunk meg egy 110 millió forintos beruházást. Üzemcsarnokok építéséről van szó, melyek közül kettőt már átvettünk. Január 1-től szaka­szosan vesszük át a fő épüle­tet, egy 4000 négyzetméter alapterületű csarnokot. 1971 első negyedének végére ké­szülnek el a gázgyár belső sze­relési munkálatai. A tervek szerint augusztus 20-án tarta­nánk aZ ünnepélyes gyárava- tót, amikor az iroda- és szo­ciális helyiségek is elkészülné­nek. Ezután egy újabb beru­házási szakasz következik, ugyancsak 110 millióval. Űj, korszerű gépekre fordítjuk a nénzt, s 1974-ben már Kapos­váron történik teljes mérték­ben az elektroncsőgyártás be­Nő a szolgáltatások aránya Kun József, a Vasipari Ktsz főkönyvelője: — Szövetkezetünkéi egyre növekszik a szolgáltatások részaránya. 1969-ben a ktsz össztevékenységének negyven százalékát tették ki a szolgál­tatások, tavaly már ötvenöt százalékról beszélhettünk. Ez természetesen fékezi a terme­lési érték erőteljesebb növe­kedését. Bár így sem panasz­kodhatunk; 1970-ben elértük a 13,2 millió forintot, a növeke­dés 1,5 millió. Legnagyobb beruházásunk — a korábbi években meg­kezdett üzemház és a gépjár­műjavító műhely az Achim András utcában — elkészült az év végére. Mintegy öt és fél millióba került. Emellett a zománcozó üzemünk kapacitá­sát is kétszeresére bővítettük. Tulajdonképpen ebből követ­kezik az is, hogy a nagy be­ruházások öt évre előre lekö­tik a fejlesztési alapot, tehát 1975-ig más, komolyabb beru­házást vagy fejlesztést nem tervezünk. A mai naptól benépesül a balatoni öld vári pártüdülő. Tíz héten át tanfolyam tan­folyamot követ majd a befa­gyott magyar tenger partján. Több mint ezer propagandis­ta, párttitkár, tsz-elnök készül fel az egy- és kéthetes tan­folyamokon arra, hogy a so- mogni vállalatoknál, mező­gazdasági üzemekben, intéz­ményekben és hivatalokban minél eredményesebben meg­oldják azokat a feladatokat, amelyeket a párt X. kongresz- szusa az ország, a nép elé tűzött. Már akkor megfogalmazó­dott, amikor még ülésezett a kongresszus, hogy a követke­ző időszakban egész párttag­ságunknak tanulmányoznia kell a X. kongresszus hatá­rozatait, útmutatásait, mert céljainkat úgy érhetjük el, e nagy feladatokat úgy valósít­hatjuk meg, ha egységesen képviselik mindenhol a hatá­rozatokat. A balatonföldvári tanfolyamok ahhoz adnak nagy segítséget, hogy a pro­pagandisták, az ipari, keres­kedelmi, közlekedési vállala­tok, a hivatalok párttitkárai, a tsz-párttitkárok és -elnökök szervezetten tanulmányozzák a kongresszus, a megyei párt­értekezlet határozatait, s megismerjék az ebből reájuk, üzemükre, községükre, intéz­ményükre háruló feladatokat. Minden tanfolyamon elsősor­ban a feladatokra összponto­sítanak majd az előadások, a konzultációk és a kötetlen be­szélgetések keretében is, jól ötvözve az országos és a me­gyei tennivalókat. A propagandisták első cso­portja Földváron ma kezdi meg a tanulást: a kongresz- szus és a megyei pártértekez- let határozatain kívül feldol­gozzák a propagandisták ké­zikönyvének az anyagát is. A párt- és a tömegszervezeti oktatás minden formájában tanulmányozzák a kongresz- szus, a megyei pártértekezlet anyagát. Ehhez a propagan­damunkához nagy segítségei ad, hogy csütörtökönként minden járási, városi pártbi­zottság fölkészíti a területé­ről érkezett tanfolyamvezelö- ket a helyi feladatokra, meg­ismertetve velük a járási, vá­rosi pártértekezletek határo­zatait. /I háromszor egyhetes propagandista tanfolyamon részt vesznek a népfront, a szakszervezet és a KISZ ve­zető propagandistái is. Azo­kat a propagandistákat, akik nem lesznek ott Földváron, megyei, járási előkészítőkön ismertetik meg a feladatok­kal. Nemcsak az előbbi tanfo­lyamoknak lesznek sajátságos anyagai. Az ipari, kereskedel­mi, közlekedési vállalatok, a hivatalok párttitkárai, a Isz- párltitkárok és -elnökök tan­folyamán például szó lesz a IV. ötéves terv, az 1971. évi terv összefüggéseiről, a me­gyében megoldandó legfonto­sabb tennivalókról. Ezeket a témákat szintén a kongresz- sztis határozatának szellemé­ben ismertetik meg a több mint ezer hallgatóval. Ez a tíz hét jó alkalmat te­remt egy hatalmas megyei konzultációra, tapasztalatcse­rére is. A megye vezetői, az országos központokból érkező előadók találkozhatnak és vé­leményt cserélhetnek az első vonal parancsnokaival, az alapszervezetek párttitkárai­val. A földvári tanfolyamok eredményét a mindennapi munkában mérhetjük majd le, a kongresszus elgondolá­sainak valóra váltásában. Ép­pen ezért nagyon jó tanulást kívánunk annak a több mint ezer elvtársnak, aki részt vess a tanfolyamokon! L. <S. Tervinduló 141 millió forint beruházásra A fogyasztási-, a takarék- és a lakásszövetkezeti választmá­nyok múlt év végi ülésükön a háztáji árutermelés és értéke­sítés tapasztalatait, a gazdasá­gi társulások működését, a fo­gyasztási szövetkezetek III. öt­éves tervben elért eredmé­nyeit, és a IV. ötéves terv­időszak főbb célkitűzéseit; a takarék- és a lakásszövetkeze­tek fejlesztési irányelveit tár­gyalták meg. Temesi József, az ÁFÉSZ- választmány titkára elmondta, hogy megyénk párt- és álla­mi vezetése nagy súlyt helye­zett a háztáji gazdaságok fej­lesztésére, s a fogyasztási szö­vetkezetek sokoldalúan segí­tették az elképzelések valóra váltását. Az elmúlt öt év alatt jelentősen nőtt a háztáji gazda­ságokban a baromfiállomány, egyre többen kapcsolódtak be a házinyúltenyésztésbe. A mé­hésztársulások gazdasági ered­ményei is egyenletes fejlődést mutatnak. Az utóbbi két esz­tendőben azonban — állapítot­ta meg az előadó — gondot okozott a tojás értékesítése, s az egyébként is alacsony át­vételi ár miatt sokan meg­szüntették baromfiállományu­kat. A jövőben a megyei szö­vetségnek még hathatósabb se­gítséget kell nyújtania a szö­vetkezeteknek a háztáji prog­ramok megvalósításához. A múlt év második felében 4 gazdasági társulást hoztak létre a szövetkezetek. A tüze­lő- és építőanyag-beszerző-, a bútorbeszerző-, a karádi áru- beszerző és értékesítő, vala- min* a kish"'fé*-n->f>nti forgal­mat’ bonvoló' ‘-'••oipásolc kez­deti eredményei biztatóak. A fogyasztási szövetkezetek választmánya megállapította, hogy az ÁFÉSZ-ek a III. öt­éves tervidőszak alatt jelentős eredményeket értek el. Összes bevételük 64,5 százalékkal nőtt, s megközelítette a 2,5 milliárd forintot. Javult a gazdálkodás, a nyereség 1965-höz viszonyít­va két és félszeresére emelke­dett. A szövetkezetek öt év alatt 141 millió forintot fordí­tottak beruházásra. Megállapította a választ­mány, hogy az 1971. január 1-el életbe lépő, módosult sza­bályozók várhatóan kedvezően érintik a szövetkezetek gaz­dálkodását. A kiskereskedelem 48—50, a vendéglátóipar 32— 34. a felvásárlás 15—20 száza­lékos forgalomnövekedéssel számol 1975-ig. A fejlesztési lehetőségek előreláthatóan nem elégítik ki az igényeket. A takarékszövetkezeti vá­lasztmány állást foglalt amel­lett, hogy a takarékszövetke­zetek betétállományát 1975-re a jelenlegi 65 millióról 200 millióra kell növelni. A választmányi üléseket a szövetkezet küldöttgyűlése kö­vette. A MÉSZÖV elnöksége nevében dr. Kiss József tett jelentést a szövetség munká­járól. A küldöttgyűlés megál­lapította, hogy a szövetség hasznos munkát végzett — ezért elismerését fejezte ki —, egyben felhívta a figyelmet az érdekvédelmi és érdekképvise­leti feladatok még jobb ellá­tására. Állást foglalt a kül­döttgyűlés a vezetőségválasztó szövetkezeti közgyűlések, kül­döttgyűlések lebonyolításával kapcsolatos teendőkről, meg­erősítette a választmányok ha­tározatait, és jóváhagyta a kö­zös szövetkezeti alapok fel­használásának alapelveit K ét ötéves tervidőszak határpontja, népgazda­ságunk mérföldköve az 1970-es esztendő vége és a 1971-es év kezdete, öt évre visszatekinteni nem egyszerű, mert bár sokat mondanak az összefoglaló adatok, nem tük­rözhetnek mindent. Az erőfe­szítéseket a gazdasági reform bevezetéséért és kibontakozta­tásáért, a kezdeményezéseket a termékszerkezet megváltoz­tatására, a küzdelmet a mosto­ha időjárással a mezőgazda­ságban nem részletezheti egyetlen tervjelentés sem, ám örömeink és fáradozásaink mérlegéből nem hiányoznak. A népgazdaság eredményeit és gondjait — ha csak tört, mil­liomod részben is — minden ember érzi, viseli, tehát nem szemlélője, hanem részese azoknak. E közös érdekeltség fűz szoros szálakat a termelo- és a nem termelő ágazatok, a népgazdaság valamennyi terü­letének dolgozói között, s e kö­zös érdekeltség magyarázza, hogy az országos számadás a mi saját számadásunk is, a terv a mi tervünk is. Ma már — az előzetes ada­tok alapján is — tény, hogy a harmadik ötéves terv célki­tűzései megvalósul naiv, sőt, több területen túlteljesítésre is mód nyílott» A nemzeti jöve­delem 30—32 százalékos növe­kedése, a beruházásoknál — 1968-as árakon számítva — az 50 milliárd forint körüli túltel­jesítés megvalósítása, az ipari termelés 33—35 százalékos emelkedése nemcsak azt bizo­nyítja, hogy erősödött a nép­gazdaság, az ország, hanem azt is, hogy a források ésszerűbb, hatékonyabb kihasználásával, a munka gazdaságosságának eiőtérbe helyezésével sikerűit az eredeti tervcélok egy részét túlhaladni Erntet köszönhető. hogy a lakosság reáljövedelme 31—32 százalékkal emelkedett a harmadik ötéves terv eszten­deiben, a foglalkoztatottak száma elérte az ötmilliót, s bevezetésre kerülhettek az életkörülményekre jelentősen kiható intézkedések, mint pél­dául a 44 órás munkahét, a gyermekgondozási segély. Az eredmények elérésében fontos szerepet játszott a gaz­dasági reform, de nem kétsé­ges: nem oldhatott meg rövid idő alatt mindent. A munka termelékenységének lassú emelkedése, a beruházási piac feszültsége, a műszaki haladás nem kielégítő üteme olyan is­mert probléma, amelyre egy­aránt rámutatott az országgyű­lés ülésszaka a negyedik öt­éves terv tárgyalásakor, s a párt X. kongresszusa is, a kö­vetkező évek teendőit elemez­ve. Az eredmények mellett te­hát a gondok is indokolják, hogy az 1971—1975. közötti években, a negyedik ötéves terv időszakában olyan fejlődés menjen végbe, amit a terv­törvényben így fogalmaztak meg; -A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell el­érni, amely lehetővé teszi a la­kosság életszínvonalának rend­szeres és viszonylag gyors nö­velését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelés­nek a korszerűség követelmé­nyeivel összhangban álló fej­lesztését, a nemzeti vagyon gyarapítását. A növekedés üte­me teremtsen kedvező feltéte­leket a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásához, biztosítsa a népgazdaság ará­nyos fejlődését Korábban már rámutattunk, a tervtörvények tömören fo- galmazottak, nem részletezik tik mindazt, ami az eredmé­nyek, sikerek elérésében köz­rejátszik. Az áldozatkészséget, az alkotókedv és cselekvés serköltését — vagy éppen le- lohasztását —, mindazt, amit a termelés, gazdálkodós embe­ri tényezőinek nevezünk Alig­ha lehet e tényezők szerepét, jelentőségét túlbecsülni! Mert éppen az emberi és a közgaz­dasági érdekek, indokok, szem­pontok közössége az, ami si­kert kovácsol, ám nem köny- nyű e közös alapot helyben megértetni, megmagyarázni. Nem könnyű, de: elengedhe­tetlen! A negyedik ötéves terv ugyanis nem kevesebbet tűzött ki célként, mint azt, hogy szemben a mai — összehason­lításként átszámított — 750 dollárral, a tervidőszak végén az egy főre jutó nemzeti jöve­delem elérje az 1000 dolláros színvonalat, s ezzel átlépjünk azon a küszöbön, amely a kö­zepesen fejlett és a fejlett or­szágok csoportját elválasztja. Azaz: gazdaságfejlesztésünk intenzív szakaszának kibonta­koztatásával megkezdjük fel­zárkózásunkat a gazdaságilag fejlett országok közé. E nagy, összefoglaló célon belül vilá­gosan meghatározni a részle­teket, megmutatni az egyes emberek szerepét, tevékenysé­ge fontosságát, helyi feladat. Minden kollektíva dolga, hogy egészt és részt egyaránt lásson és láttasson, megvilágítva a becsületes munka és a nemzeti vagyon gyarapodása közötti összefüggéseket. Becsületes munka. Sokszor leírjuk, sűrűn kimondjuk. Mégis, a cselekedetekben a le­hetségesnél, a szükségesnél ke­vésbé tükröződik. Emberi gyengeségeknek éppúgy szere­pük van ebben, mint a szer­vezési, technikai feltételek hiányainak. Am aligha téve­dünk, ha azt állítjuk: a kö vetkező öt esztendőben csak az együttes tökéletesítéssel, az emberi gyengék csökkentésé­vel, s a szervezési, technikai feltételek javításának egyide­jűségével juthatunk előbbre. A nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 százalékos növelése, az ipar termelésének hatszázalé­kos emelkedése, a mezőgazda­ság belterjességének, és jöve­delmezőségének fokozása mint kiragadott példa is érzékelteti a teendők alkotta utat, ame­lyen a következő években já­runk. Ehhez azonban nem ele­gendő egyetérteni az országo­san meghatározott célokkal. Elsősorban önmagunkra, majd környezetünkre tekintve kell meglelnünk a tökéletesebbet, értékesebbet, egyénnek és köz­nek hasznosabbat. Mindenki jobban altar élni, mindenki terveket dédelget, álmokat sző. Egészséges, ért­hető emberi törekvés ez, csak éppen érvényesülésének útja nem mindegy. Tapintat és szi­gor, elvhű becsületesség és nyílt keménység kell, hogy formálja az utat egyéni törek­vések és közös feladatok össz­hangjának megteremtéséért, azért, hogy a társadalmilag hasznos munka, s csakis ez fialja a több figyelmet, az egyéni boldogulást. üssön több pénz, na­gyobb megbecsülés, fo­kozott tisztelet azok­nak, akik — akármilyen posz­ton állnak — értékesebb pro­duktummal szolgálják a társa­dalmat, s érezzék a fegyelme­ző szigort azok, akik csak a markukat nyújtják. Két terv­időszak határpontján állunk Nemzetünk önbizalmát erősítő, jólétét emelő sikerekkel zár­juk a harmadik ötéves tervet, s bizakodva kezdhetjük a ne­gyediket. Bizakodva: erőnk­ben, tehetségünkben, s cél­jaink országgyarapító, népjo- létet emelő eredményeiben. J •»soeyi *ífi»fc.AP Hséfé mm. jamssr \ 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents