Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
Amikor a téliesitésről csak az időjárás gondoskodik Farmernadrágtól a gyermekasztalig Fogcsikorgató hideg van. Amíg az ember a munkahelyére ér, hajót vastagon belepi a dér. A szerkesztőségi szobában két fiatalember fogad mészfoltos, munkásruhában, láthatóan egyenesen a munkahelyről érkeztek. Mondanivalójuk rengeteg, s így előszói izgatottan, kicsit összefüggéstelenül indul köztünk a beszélgetés. De aztán egyre folyékonyabban sikerül mondatokká formálni azt, ami ide vezette őket. Aztán a helyszínre invitálnak. Mégis érzékletesebb az, ha közvetlenül tájékozódhat az ember. Az építőipart még nem is olyan régen tipikusan idénymunkának tartották. Nyáron izzasztó, tíz-tizenkét órás munka, szinte látástól vakulá- sig, télen pedig fagyszünet Tartott ez addig, míg fel nem találták a téliesítést. Gépekkel, fóliákkal, nódpallókkal, melegítő alkalmatossággal és a habarcsba kevert fagyásgátlóval védekeznek a nullpont alá süllyedt hőmérséklet rombol? hatása ellen. S nem egy példa bizonyította már, hogy sikerült így a munkát folyamatossá tenni, s nem veszett kárba a sok értékes téli nap. Gondos szervezés kérdése az egész. Ég az a drága padló A Damjanich utcában, az épülő négyemeletes blokkház mellett ropog a tűz, felette két hatalmas tartályban melegszik a víz. Az emberek körülötte álldogálnak, cél nélkül, munka nélkül. A vízre várnak, hogy felmelegedjen. A keverőgépet ugyanis csak akkor lehet beindítani, ha a meleg víz némiképp feloldotta a csontkeményre fagyott homokot és meszet. Sajnos nem megy gyorsan, mert tüzelő nincs. Illetve csak akkor van, ha szereznek. Hogy honnan? Hulladékfát keresgélnek, s ha ez elfogyott, marad a kőműves- munkához használt padló. Persze a fejsze is hiányzik: egy rossznyelű csákánnyal darabolják a szép szál fenyő- deszkát Annyi rosszat mondanak rólunk, kőművesekről — mondja Árok Károly. — Felelőtlenek vagyunk, pocsékoljuk az anyagot, csapnivaló munkát végzünk, meg hasonlókat. Szeretem a munkámat, s nagyon rossz ezeket hallgatni. Sajnos, van benne igazság is. Mert rákényszerítik az embert. Nézzen körül! öt brigád, 35—40 ember vár arra, hogy végre elkezdhesse a munkát. Órámra nézek: kilenc óra tíz perc. A víz csak némi jóindulattal mondható langyosnak. S ha végre elkészül az első adag malter, mi ez öt brigádnak? Alig több a semminél. Ráadásul mindössze egy felvonó áll rendelkezésükre, hogy az emeletekre szállítsa az anyagot. öltrzT - fagypont alatt — Csináljuk, ha már itt vagyunk — mondja egy másik, az emeleten a vakolásra váró falak között. — A munkánk eredményéről azon bar jobb lenne nem tudni. S mutatják az egyik válasz falat, melyet olyannyira szét mart a hideg, hogy cél nél kül egymásra hányt halomho: inkább hasonlít, mint egészséges kőművesmunkához. — Nem inasok rakták ezt, ha nem mi, ugyanúgy, mint a többit. A vizes habarcs azonban megfagy és szátnyomja az egészet. — És a fagyásálló? Azt if kevernek a kötőanyagba nem? — Igen, de nem sokat ér. Vagy az ellenkezőjéről győz meg ez a fal? Az épület ablakait üvegezni, vagy legalább is fóliázni kellene, s belül fűteni, hogy a hőmérséklet ne süllyedjen nulla fok alá. Akkor kötne maradandóan, s akkor lenne értelme annak, amit csinálunk. Néhány ablakon valóban van fólia, nádpadló is akad imitt-amott. Fűtés azonban nincs. Ugyan van négy-öt gázkályhájuk, ezek nagyobb része azonban rossz, s amelyik üzemképes, azt sem lehet fűteni. A nagy 33 kilogrammos palackokból kifogyott a gáz, f a vállalat nem cseréli ki \hogy az öltözőben beszélge- ;ünk, érzem lábamon, hog\ felfelé kúszik a hideg. Fázósan topogni kezdek. Észreveszik. Nevetnek. — Látja, itt öltözünk nap nap után. Kényelmes lehet itt trikóban, ugye? Az eredmény A Berzsenyi utcában épülő ház műszaki átadása már megtörtént. Rövid kis szeml' meggyőz arról, hogy tavasszal akad még itt mun Ica bőven. A fürdőszobákban felrakott csempéknek elég egy kisebbfajta nyomás, s elválnak a faltól. A vakolás nagy része •rétegesre fagyott — a tavasz: javítás a laikus szerint is elkerülhetetlen. Hát még amit nem vesz észre a szem? Ami csak márciusban bukkan elő? Vajon mennyi rombolást jelent ez a szervezetlen, sőt .zuKszerutien munka? Az em berek érzik, tudják, hogy e: lines rendjén, és tenni szeret lének valamit ellene. Értei nőtlenül senki sem szeret dől gozni s joggal váriák el a: állami Építőipari Vállalat ve zetőságétől, hogy a téliesítés nek értelme legyen. (Esettár úgy, mint a Pázmány Pété- utcai tömbbelső építkezéseinél.) Mert így — ők mondta! — több a kár, mint a haszon S ezt nemcsak a munkások zsebe érzi meg, hanem a vállalat kasszája is. Csupor Tibor húsz évvel ezelőtt Egymilliós nyereség — Autószervizt nyit a böhönyei ktsz Húsz év nagy idő. Egy ember életében is, hát még ha egy szövetkezet életéről van szó. Az elmúlt két évtizedről beszélgettünk Kosaras Istvánnal, a böhönyei Vegyesipari jKtsz elnökével, akit a közel- ri aúltban választottak meg a tagok ismét elnöknek, húsz év óta immár ötödször. — Kérem, mondja el hogyan kezdődött? — Húsz évvel ezelőtt — 1951 elején alakítottuk meg e szövetkezetét. Tudja, nehéz idők jártak akkoriban. Nyomasztó adóprés, sok gond, kevés anyag, még kevesebb munka. Az inaroskörben gyűltünk össze. Kijöttek a KISZÖV-tC! kátéeszt szervezni. Együtt ’-.önnvebb lesz, jobb lesz. Kapnak hitelt, vehetnek anyago' — mondták, és mi hittünk nékik. — Megbánták? — Dehogy bántuk. Szó sincr róla. Hányán kezdték? — Tizenöten. Nyolc cipész négy szabó és három fodrász Első irodánk egy cipöraktár- helyiság volt az Ady Endre utcában. Személyenként 600 forint részjegy, s a tagok ke- vés szerszáma. Ez volt minden vagyonunk. Persze kemény dió volt a kezdet. Amíg az emberek megszokták azt a szót az enyém helyet, hogy a miénk. De 1951 végén há- 'omszáznegyven forint részesedést osztottunk. 1952-ben már negyvenötén dolgoztunk. Beléptek a kovácsok, kőművesek, bognárok is. — Velük mi történt? — Gyönge szálak fűztél, őket a szövetkezethez. 1956- ban le is vált az egészségei magról ez a részleg. Később aztán fa, textilkonfekciós majd vasipari részleggel gya rapodtunk. — Élményei? — Húsz év alatt? Rengeteg — Mégis, minek örült a legjobban? — Annak, amikor már nerr. hallottuk a házigazda szavát: -észt ne tegyék oda, ezt vigyék innen«. Amikor felmondhattuk a régi bérelt műhelyeket, és kialakítottuk ezt a telepet. Kiszórtuk a régi ablakokat. felhúztuk a falakat, új műhelyeket építettünk. Ezt nem lehet elmondani, ezt látni kellett volna. — És most? — Most is dolgozunk. Ha kell, együtt végezzük a társadalmi munkát. Nem állunk rosszul anyagi szempontból sem. Hosszú ideig »kötve volt a kezünk«. Senkitől, sehonnan nem kaptunk támogatást, utasítást annál többet. Az új mechanizmus óta gyorsabban megyünk előre. Magunk dönthetünk szövetkezetünk munkájáról, életünk minden fontos kérdéséről. Az utóbbi három évben két és félszeresére emelkedett a termelés. Meghaladja a tízmilliót, nyereségünk arátaimmal sűrűn levelezek. Rendszerint egy kockás vagy vonalas nagy lapra írják »felejthetetlen-* soraikat, öten egyszerre. Egy borítékba helyezik az irományt, így időt, bélyeget spórolnak meg rajtam. Nem haragszom ezért, s én is egy le vélben válaszolok az égésr társaságnak. A lapok aljá: furcsa, ötéves gyermekkézre emlékeztető aláírás szerepel Sorika. Ki ez a Borika tulajdonkép pen? Mint megtudtam, évfolyam társ az egyetemen, jó barát Soha nem írt mást, csak c nevét, de lassan azért meg tudtam róla néhány dolgot Miután ő is a társasághoz tar tozik, így időtöltései nem is mereilenek számomra. Borikc a fiúkkal tanul, matekból a legjobb köztük. Az ábrázol geometria vizsgán kirúgták. (Ez biztos mm megy ngfá.) Szeret színházba járni meg operába. (Zenekedvelő.) Délutánonként, amikor összeülnek tanulni, nógatja a többieket. (Tehát szorgalmas.) Ked véne presszója a Libella, ahová az ifjúság sörözni jár, szemben az egyetem bejáratával (Szóval az italt sem veti meg.) Amikor találkoztam a fiúkkal, kérdezgettem tőlük: mi lyen lány Borika? Elmaradt találkozás Nem valami bőbeszédűen, le azért leírták a külsejét. Negyvenkét kiló, barna, fél .osszú haj, dió-szemek. Szeret tadrágban járni, mert napon- a elszaggat egy pár harisnyái :z iskolapadokban. Aranyos és rtó jópofa. Ennél többet nem Irultak el róla, pedig rend kívül izgatott. Talán azért, hogy ilyen csodálattal és ra- ongással tekintettek fel rá :zek a kétméteres, tagbaszakadt fiúk. Engem is szeretnek, le őt valami különös módon isztelik. Törékenysége miat vigyáznak rá, óvják a zsúfol: villamoson, a menzai tülekedéstől megkímélik. Súgnál: é; segítenek neki a vizsgákon Mindez olyan szépen hangzott hogy kiváncsi lettem Boríká- ra Megbeszéltük, hogy legkö zelebb ő is jön vitorlázni. (Ál Utólag ezt is szeret.) Eljött a víkend, és én kíváncsi voltam, de hiába. Megint csak a faggatásomra adott válaszokkal kellett beérnem. Vőlegénye van, egy kis faluban gyógy szerész. Elfogultság nélkül kissé tárgyilagosan megállapították: az öcsi rendes srác. A fiúk nagyon megbíztak benne. Titkukat, vágyaikat és reményeiket csendben meghallgatta, s nem adta tovább Ezért az őszinte bizalomért kezdtem valahogy icipicit iri- goelni. De ismeretlenül is megszerettem. Tulajdonképpen csak azért irigyeltem, mert együtt voltak komoly és komolytalan óráikban. Mindenütt együtt. De következett a nyár. A Balaton, ahol szépen átvitor- Tázgattam a fiúk társaságában a júniust, a júliust és az augusztust. Borika nem látogatott mer bennünket, a vőlegényénél töltötte a vakációt. Szeptember, tanév, búcsúzás. Ismét levelek, aláírások. Ügy látszik, már soha nem fogom megismerni Borikát, gondoltam magamban elkeseredve. A leg utolsó levélben ez állt: »Kép zeld, Borika férjhez ment, le- lúöltözött falura. Egész nap az orvos feleségével pingpongo zik. A suli nem sikerűit nek' valami fényesen. Most nem csinál semmit, csak boldog.-* Hát igen. Soha nem sikerül megismernem. Már alig lesz rá alkalmam, mert a legújabl hírek szerint fia született. Né hány év eltelt már, és ha szó- bahozzuk Borikát, már csak az emlékemben él... Szerecz Agnes eléri az egymilliót. Kétmilliót ér a vagyonunk, másfélmilliót 1 gépeink. — Részlegeik? — Jelentős a faipari részlegünk munkája. Facsévéket jártunk a Kábelműveknek a zománchuzalok tekercseléséhez. Tízéves üzleti kapcsolataink alapján évente egyre többet, most már húszezer darabot. A Csepel Gyárnak -akszereket készítünk másfél milliós értékben. A megyei könyvtárnak különböző típusú berendezéseket háromszázezer forintért A BUTORÉRT-nek a Duna gyermekasztalokat — Es a vasipar? — Fejlesztjük azt is. Most clőszobafogasokat szép kivitelű vaskerítéseket, kapukat készítünk a lakosságnak. Harmincegy nő dolgozik a textilkonfekciós műhelyekben. \ közgyűlés megválasztotta a nőbizottságot, most előadás- sorozat indul a nőket érintő kérdésekről a TIT közreműködésével. A nők megállják helyüket a munkában is. A fiatalok részt vettek a szakma ifjú mestere versenyen. A dél-dunántúli és nyugat-magyarországi textilnagykereske- delmi vállalatoknak farmer- nadrágokat, orkándzsekiket adunk el. Megrendelésük meghaladja a négymilliói — A javítások? — öt százalékkal nőtt a Javítás-szolgáltatás értéke. Nyolc szakmában javítunk, és tizennégy műhelyben végezzük a munkál — Terveik? —i Huszonöt százalékkal szeretnénk • növelni a termelést az idén. Korszerűsítjük a szolgáltatási fejlesztjük a fa- és vasipart. Gépesítünk. Egész évre lekötöttük a műhelyek kapacitását. Szeretnénk egy autószervizt is: harminckilométeres körzetben nincs szervizállomás. Csak törpeszervizre gondolunk,' ahol elvégezhetnénk a zsírozást és a kisebb javításokat. És a telep ... Egy új ipartelepet akarunk, ezt a régit kinőttük már. Nagyobb kelL A tagság fele fiatal. Velünk és nekik akarjuk kiépíteni ezt a szövetkezetei Szakács Erzsébet A PAMUTFONÓIPARI VÁLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA fölvesz átképzős tanulónak 16—45 éves korú nőket. Szállást és étkezést térítés ellenében biztosítunk. (10008) Vt BENYÚJTJA A SZÁMLÁT 4. — Az útlevelet csali tőlem kaphattad meg — mondta flegmán a kellemetlen hangú. — Szóval olajra akartak lépni — szögezte le Vé. — Gondolhattam volna. — Majd hirtelen ötlettel a tanítóhoz fordult: — Ez az ember csak önmagára gondolt, tanító úr, higgye el. Nézze csak meg azt az útlevelet! Biztos vagyok benne, hogy hamis. Le akarta magát buktatni... Közben figyelte, milyen ha- t tást vált ki blöffje. f A tanító hirtelen felpat- f tant a" helyéről. Egy mozdulattal leintette a kellemetlen hangút: — Ügy! Szóval így állunk? Át akartál verni!? Ez jellemző is rád! Kamarás tanító úr fejét hirtelen elvesztve Véhez fordult: — Tudja meg, hogy ez az ember kém! — Csakúgy, mint te — mondta sötéten az idegen. — De ez most nem is fontos »raktáros« barátunk számára, úgyis rájött már. És ezért el kell hallgattatnunk, akármilyen ügyesen blöfföl is! — Hirtelen felcsattant a hangja: — Falhoz! Tettének végrehajtására már nem került sor. Ahogy a nyitott ablaknál állt, valaki kívülről ráütött a kezére. A revolver messze röpült. Civilruhás férfiak léptek be az ajtón és az ablakon. Köztük volt az is, akivel Vé az eszpresszóban találkozott. — Zsolt százados! — örült láttára az újságíró. — Üdvözlöm! — itthagyni a finom palacsintát ... — zsörtölődött Teréz. — Micsoda felelőtlenség! — Azt honnan tudtad, hogy Kamarás tanító úr gázolta el a mérnököt, és nem a kellemetlen nézésű? — kérdezte Tamáska, akit az ügy valahogy jobban izgatott, mint az egyszeregy. — A te számtanpéldádból, pupák — mondta Vé. — Figyelj ide! A számok sorrendben ezek voltak: 28, 30, 15, 22, 4, 14, 1, 19, 24, 33, 33, 33, 9, 30, 39, 22, 2, 19, 1, 21. A háromszor előforduló 33-as számjegy volt a gyanús. Azon kezdtem el először gondolkodni: véletlen-e, hogy a b., és a c., részben is megtalálható a 33-as. — Miért lett volna ez gyanús? — kérdezte Teréz egy pillanatra megfeledkezve a mosogatásról. Vé kérdéssel felelt: — Thomas! Hány betűje van az abc-nek? — Hááát... — mondta a fiú az orrát piszkálva. — Negyvennégy — felelte önmagának Vé. — Ideje lesz, ha megtanulod, barátocskám! Namármost: ha minden egyes betűt megszámozok, akkor az »a« lesz az 1-es, a »b« a 2-es, és igy tovább 44-ig. Nézd meg még egyszer a fiad füzetében a számokat, Teréz! Ha az elmondott módon átalakítod a számjegyeket betűvé, akkor értelmes szöveg áll majd össze: »Princ halott, terv nálam« — Nagy vagy öregfiú! — kiáltotta Tamáska. — De honnan jutott eszedbe a számokat átalakítani ? — A háromszor előforduló 33-asról. A b., részben egymás mellett kétszer is ott található. Gyanús. Nem? A szövegből egyébként az is kiderül, hogy a gázoló csakis Kamarás Endre lehetett, hiszen ő diktálta le a példát a gyerekeknek. — Marhaság! FantazmagóD ria! — legyintett Teréz. — Minek csinálta volna? — Így értesítette kémtársát a gyilkosság megtörténtéről — felelte Vé. — Ne felejtsd el, hogy amint kiderült: Horváth Peti szüleinek albérlője volt, s így minden nehézség nélkül hozzájutott a gyerek számtanfüzetéhez. Ez a titkos levelezgetés már fél éve folyt köztük. — No, de mit jelent az, hogy »princ halott, terv nálam«? — kérdezte Teréz értetlenül. — Ma halálra gázolta valaki Herczeg Géza kutatómérnököt. A szöveg szerint valamilyen tervekért, amiket Zsolt százados meg is talált a kél embernél. — No, de a »princ« ... Vé vigyorgott: — Ja a »princ«? A herceg az princ. Sosem hallottad még így mondani ? És most hol az a palacsinta, amit enni kezdtem? Teréz szemérmesen mosolygott: — Azt hittük, már nem jössz aztán ... És mutatta, hogy a palacsinta a gyomrába vándorolt (Vége) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. jumár 17.
