Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 19t0s december Ä ÍGY gyár a bizonyíték Jól érzi magát a két mérnök Van egy fogalom közéleti szótárunkban, amelyet egyre többet használunk. Ez a fogalom: alkotó légkör. Társadalmi méretekben való megteremtéséért scxkat és sokan fáradoznak. Szűkebb — üzemi — közösségekben is egyre inkább fölismerik az örömmel végzett munka jelentőségét. Megvalósulásának egyik oldala az emberi akarás: a lehetőség megteremtése elengedhetetlenül szükséges hozzá. Szokták mondani: szerencse kérdése is, de a végzett munka kiválasztó, eredményt felmutató jelentősége összehasonlíhatatlanul nagyobb a szerencsének Ott voltam az ünnepségen, amikor a budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában jutalmakat, kitüntetéseket osztottak az avatás után az eddig végzett munkáért A híradástechnikai cikkek gyárában két gépészmérnök is a kitüntettek között szerepelt. Az egyik Buda Szabolcs, az alkatrészgyártó üzem vezetője Annyit már tudtam róla, hogy az anyagyárban munkásként kezdte, s szakmai szempontból is előrelépésnek tartja, hogy vidékre került A másik gépészmérnök Varga József. Másfél évtizede együtt diákoskodtunk, a most alig valamivel többet tudok róla, mint azt, hogy főtechnológusa a gyárnak. Az alkotó légkörről, a lehetőségekről, s ha úgy tetszik, a karrierről kérdeztem őket, az avatást követő, egyik munkával teli hétköznapon. Az eddigi munka szintézise BUDA SZABOLCS: — Gyárfejlesztéssel foglalkoztam beosztott mérnökként az anyagyárban. Itt olyan munkakört kaptam, ahol felhasználhatom azokat a tapasztalatokat, amelyeket ott összegyűjtöttem. Tíz évig munkás voltam, a gép mellett. Megismertem a gép természetét, tudom, mit jelent a munkásnak nyolc órát állni mellette. Három évig technológus voltam, s akkor csak a műszaki problémák jutottak el hozzám. Gyárfejlesztőként egy csomó gazdasági problémával kellett küszködnöm. Ezek a beosztások arra voltak jó, hogy hozzászokjam: a műszaki és a gazdasági érdekeket egyeztetni kelL A mostani munkámról azt is mondhatom, hogy szintézise a korábbiaknak. — ön szerint milyen ez a gyár? — A kérdést én így bontanám fel: milyenek az emberek, mikrohullámú átviteltechnikai berendezéseket. Olyan lehetőséget ad ez, amelynél jobbat kívánni sem lehet. Amilyenné teszik a műszaki feltételek és a korszerűsége? Munkásaink igyek- vőek, szorgalmasak. Érák, bármilyen jó szakmunkások is, meg kell tanulniuk a technikát, mely ezt a gyárat jellemzi. Enélkül nem sokra mennének. A műszaki feltételekről azt mondhatom, hogy sok új, jó gépet kaptunk, s kapunk ezután is. Van egy angol gyártmányú revolver-sajtológép. Az országban talán tíz van belőle. Ehhez a géphez a pesti gyár kollektívája adott olyan többletet egy újításul, melyet talán még az angolok sem ismernek. Ha pedig a várható eredményekről beszélünk, elég azt mondani, hogy itt akarják gyártani a — Ez azt is jelenti, hogy a mérnöknek is több lehetősége vsm, mint a pesti gyárban? — Feltétlenül. Itt nincsenek hagyományok, szokások, amelyeket előttünk alakítottak kt és nekünk figyelembe kell venni. A gyáron belüli kapcsolatokat, az emberek közötti viszonyokat mi alakítjuk ki az elképzeléseinknek, a terveknek és a jövőnek leginkább megfelelő módon. Ez sok új lehető séget is feltár, másrészt rákényszeríti az embert arra. hogy gondolkodjon, több lehetőséget mérlegeljen, mert a legtökéletesebbet szeretné megcsinálni. A gyár technológiai tervének kidolgozásában, az anyagyárban, én is részt vettem. A technológiai szerelés egyik irányítója is én voltam. Amit ott elképzeltem, azért itt törhettem a fejemet: hogyan fogom megoldani. VARGA JÓZSEF: — Jó érzés volt, amikor megtudtuk, hogy ők jönnek. Másként láttuk a> terveket is, mint amikor egy külső ember elénk teszi az elképzelését és azt mondja: így gondoltam «1, így csináljátok meg. Egy világjelenség vetülete Kellemes környezetben, udvariasan A községi tanács apparátusának személyi és fegyelmi helyzetét az ügyfelekkel való foglalkozást tárgyalta meg a csurgói tanács vb. A napirend időszerűségét a járás összevonása indokolta, mivel a változás új helyzetét teremtett. Az apparátus politikailag és szakmailag képzett dolgozókkal való erősítése minőségi változást hozott az államigazgatási munkában- A fegyelmi helyzet kielégítő. Késedelmes ügyintézés miatt csupán egy dolgozót kellett írásbeli figyelmeztetésben részesíteni. A regi és új tanácsi dolgozók között megfelelő a kapcsolat, jó kollektív szellem alakult ki. A tanácsi munka javítását eredményezte az is, hogy a régi, zsúfolt elhelyezés megoldó» dott, kényelmesebben dolgoznak ma már az irodában- Az ügyintézésnél még előfordul a túl hivatalos hangnem, de az állampolgároknál is megesik, hogy indokolatlan ügyben kérnek segítséget Viszont, ha vélt sérelmét nem értékelik, akkor rossz véleményt alkot a tanácsi munkáról az ügyfél. Megtörtént eset: az egyik ügyfél az ügyintézőt arra kérte, adjon részére adóigazolást hogy nincs adótartozása. Amikor az ügyintéző erre nem volt hajlandó, az ügyfél elment a vb- elnokböz. Ott sem kapott -elégtételt-, erre indulatában azonnal kifizette az ezer forinton felüli adótartozását Az ügyfelekkel való foglalkozás nem merül ki a személyes érintkezéssel, jóval több annál Fontos figyelmet kell fordítani az udvarias magatartásra, a kölcsönös tisztelet megadására. Ez elengedhetetlen feltétele a kapcsolatok erősítésének- Szervezetten továbbra is biztosítani kell az apparátus szakmai képzését. N. Gy. — Meglep, hogy a gyárat gépészek »^csinálták", s híradás- technikai cikkeket gyárt. — A gyártást nem szabad átengedni az elektromérnököknek. A gyártás irányítása világszerte a gépészek feladata, a tervezés és a késztermékek elkészítése az elektromérnöké, ők áramkörökben gondolkodnak, amit mi nehezen értünk meg, mi viszont elemekben. ' BUDA SZABOLCS: — A kongresszusi irányelvekben és a kongresszus küldöttei elé került előzetes jelentésben is szó van arról, hogy az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a technológiai fejlesztésre. Ez — én úgy érzem — nekünk, gépészeknek szól elsősorban, mert a gyártásfolyamatok kidolgozása a mi feladatunk. VARGA JÓZSEF: — Nekem roppant sok fejtörést okozott: elvállalhatom-e ezt a beosztást? A szakmám vegyipari gépész. A gyárnak nem sok köze van a vegyiparhoz. Az itt alkalmazott technológiát én szerelés közben tanultam meg. Amikor a gyár szerelése megindult, azt mondta az igazgatom: ezért és ezért te felelsz, s ezt tudni nagyon sok izgalmat okozott. Csináltam ilyen munkát máskor is, többnyire más vállalatok embereivel volt dolgom. Akkor csak kérhettem, most viszont adhattam is: amikor vége volt a szerelésnek, megkérdezték tőlem, hogy kik azok, akik a legtöbbet végezték, kinek jár véleményem szerint jutalom. — Ebből az is következik hogy egy új gyárban könnyebb az indulás. — Itt mindenki új, s mindenki tagja a majd kialakuló törzsgárdának. Ügy jöttünk ide, hogy olyan lesz ez a gyár — nem formáját, hanem szellemét, módszereit tekintve —, amilyenné mi alakítjuk. Áz indulás véleményem szerint semmivel sem nehezebb, mint egy megfelelő szervezeti rendszerekkel dolgozó gyárban, de megéri a többletmunkát. Nekem ez a második munkahelyem. A cukorgyárban dolgoztam eddig. Ott is az alakult ki bennem, itt még inkább megerősödött, hogy nem mennék el egy országos hírű nagy- vállalathoz, legyen az akár ipari központban vagy a fővárosban. Vannak évfolyamtársaim, akik ott dolgoznak, s olyan munkát végeznek, ami már az egyetemen is a könyökükön jött ki. Szerintem ez a gyár bizonyítéka annak, hogy vidéken is föl lehet építeni egy korszerű üzemet, s a mai műszaki színvonalon álló gépek mellett nagyobb lehetőséget talál az, aki szereti a szakmáját. Kercza Imre Az asszonyok szószólója Marcali egyre iparosodó járási székhely. Ipart teremteni, a nőknél-: munkát adni csak egy része a feladatnak. Megszüntetni a hagyományos gondolkodásmódot s új szellemet bevezetni — ez a nehezebb. Az Óbudai Gépipari Ktsz marcali telepvezetője, Csőn(j.fir 1 síina híis7.1cén Amlftettp meg Dávid György né es Samu Lászlóné nevét Ök ketten összekovácsoltak egy olyan közösséget, amelyikre mindig lehet számítani. Felvették a termelés diktálta munkaritmust s a többiek követték őket Később határozott vezetői lettek ötven nőnek. Szót emeltek társaik érdekében. Dávid Györgyné. Dávidné a megyei pártértekezleten is a három műszak- bein dolgozó nők helyzetéről beszélt — A ktsz-ben megszűnt már a három műszak, beolvadt kettőbe. A teljesítmény viszont jobb így is, mert pihentebbek vagyunk. A szabad szombat szinte kevés is, a családdal, a gyerekekkel foglalkozni, a kertet rendben tartani, mindez a nőkre hárul — mondta felszólalásában. — Hogyan fogadták ezt az üzemben? — Olvasták az újságot gratuláltak; előtte pedig velem együtt izgultak. Sokat beszélgettem a munkatársnőimmel; nemcsak a saját véleményemet mondtam el, hanem az övékét is. Ezek a nők úgyszólván a kapu mellől jöttek ide, meg kellett szokniuk az üzemi légkört. Nagyon sokan most is a környező falvakból járnak be autóbusszal. — Minek köszönhető, hogy a csoportjában ilyen a munkafegyelem? — Nekem nem volt ismeretlen az üzemi munka, Székes- fehérváron nyolc, évig dolgoztam üzemben. Elmeséltem az asszonyoknak, milyen a nagy gyár, s megbeszéltem velük a gondjaikat, s ha valaki beteg, vagy szabadságon van, beállók helyette a szalagra. Zaj. A beszédhangot alig hallani. Használt, izzadságszagú munkaköpenyek, beidegzett Mozdulatok. Nézem az egyik munkást, fi magyar sajti napja D ecember 7-e a magyar sajtó ünnepi napja. Esztendőnként megidézzük ilyenkor az újságírás haladó hagyományait, szerkesztők és munkatársak alakját, akik utat törtek és mutattak a szocialista szellemű hírközlés számára. Az elnyomottak társadalmi igazságát elsőként kimondó sajtótermék hazánkban a Vörös Üjság -volt. ötvenkét évvel ezelőtt, ezekben a decemberi napokban futottak végig a nyomdai hengereken a lap első példányai, s utana nyolc hónapon át hirdette bátor szóval a kommunista eszméket, leplezte le kíméletlen nyíltsággal a burzsoázia szólamait és mesterkedéseit, erősítette minden cikkével a tömegekben a proletárforradalom győzelmébe vetett hitet. Olyan harcosokat, elvtársakat mondhatott munkatársainak a Vörös Üjság. mint Kun Béla, Szamuely Tibor, Rudas László, Vágó Béla, Révai József, akiknek nevét ma is őszinte tisztelet ragyogja, be, s akiknek hagyatékát őrizni és folytatni megtisztelő kötelességünk. A Tanácsköztársaság dicsó napjai után, a feherlerror idején a legális Vörös Üjságot az illegális kommunista sajtó váltotta fel, melyben bátor tollú marxisták hirdették — ezernyi veszélyt vállalva — a lenini gondolatokat, s azok fényénél mutatták fel az elnyomottak szenvedéseit, a kiáltó társadalmi ellentéteket, a mélyreható és elkerülhetetlen társadalmi változások szükségességét. A felszabadulás oldotta le a kötést a sajtó munkásainak kezéről is, és segítette hivatásának betöltéséhez. Szabad életünk negyedszázada során bizonyossá vált: az újságíró másít hatatlan feladata, hogy népünk munkájának, eredményeinek es gondjainak, jelenünk gazdag eseményeinek hú krónikása legyen. Tiszte és hivatása, hogy partos szenvedéllyel, őszinte szóval és kommunista következetesseggel erősítse a szocialista építés ügyét, melynek szolgálatában tollat fogott a kezébe. Országunkban — és szűkebb hazánkban, Somogybán — soha nem olvastak ennyien újságot, soha nem kisérte még ilyen tömegméretű érdeklődés a belföldi és nemzetközi eseményeket, mint éppen most. A napilapokra előfizető somogyi emberek száma hatvanötezer fölé emelkedett, egyetlen esztendőben mintegy 35 millió sajtóterméket vásárolnak megyénk dolgozói. A családok anyagi lehetőségei együtt nőnek a tájékozódási igénnyel, s az újság ma már a mindennapi — és változatosan kielégíthető — szükségletek sorába tartozik. A sajtó iránti érdeklődés természetesen figyelmeztet az újságírók társadalmi, politikai és morális felelősségére. Naponta tízezrekhez szólni, közérdekű kérdésekről véleményt nyilvánítani: nagy felelősséggel járó feladat. Jó érzés tudni, hogy tennivalóink elvégzéséhez pártunktól, államunktól, népünktől megkapunk minden segítséget. A bizalom, a szerkesztőségbe naponta érkező levelek, az olvasók észrevételei nélkülözhetetlen támogatást jelentenek a kommunista sajtó hivatásának betöltéséhez, feladataink teljesítéséhez. Éppen ezért a magyar sajtó napja nem egyszerűen a szerkesztőségekben dolgozók ünnepe. Az övék is, de az olvasóké, a levelezőké, a tudósítóké, a nyomdászoké, a kiadóhivatali, a postai és a kézbesítő apparátusé is egyben, akik mindannyian közreműködnek az újság összeállításában, szerkesztésében, terjesztésében. m m i, lapunk szerkesztőségében, szamba vesszük, a sajtó fYI ünnepen feladatainkat, s megerősítjük magunkban azt az elhatározást, hogy továbbra is az igaz szó erejével segítjük szocialista hazánk építését, vagy nemzeti céljaink megvalósulását. Az újság előállításában és terjesztésében közreműködő munkatársainknak, valamennyi olvasónknak pedig köszönjük a segítséget, és kérjük: támogassanak bennünket bizalmukkal a továbbiakban is. Samu Lászlóné. két fémlemezt szegei össze újra és újra ütemesen. Samu Lászlóné azt mondja: amikor szalagvezető lett, sokat sírt — Az elődöm férfi volt, de én nő létemre inkább megtaláltam a megfelelő hangot. Bizalmasabbak hozzám, jobban megy a munka. Dávidné sokat segített, pedig a két csoport között állandó a verseny. — Milyen a kapcsolatuk a vezetőkkel? — Megbíznak bennünk. Régen, amikor valaki megéhezett, elővette az uzsonnát é? evett A kukoricakapálás közben meg lehet ezt csinálni, de itt normában dolgozunk. Sok ilyen problémánk volt szót: — A több gyerekes családanyáknak igen nagy gondot okoz, hogy kevés a hely az óvodában és a bölcsődében. Ha nincsenek nagyszülők, hová tegyék a kicsiket? Esetleg kiadhatják házhoz, több száz forintért, de az nem megoldás! Aztán a bevásárlás. Amikor kijövünk műszak után, sorbaál- lunk a boltba. Addigra már elkapkodják az olcsóbbját, Ezek persze csak apróságok, de bosszantó apróságok Szerecz Agnes — Most? Ismét Dávidné veszi át a
