Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-05 / 285. szám

ünnepség So nogycsicsóban Hetvenöt éves az önkéntes tűzoltótestület MÄR NAPOKKAL előtte izgatottan készülődött a falu az ünnepségre. A körülbelül háromszáz lakosú kis falu életében nagy esemény a he­lyi tűzoltótestület megalaku­lásának hetvenötödik évfordu­lója. Hetvenöt év nagy idő. Bármennyire kitolódott is az emberi kor végső határa, már nem él senki azok közül, akik 1895-ben megalapították a tes­tületet. Gósz György, a leg­idősebb önkéntes tűzoltó, most nyolcvanegy éves, az alapítás­kor tizenhat volt. — Emlékszem én, édes fiam, hogyne emlékeznék — mond­ja. De az emlékek szövete itt- ott mór fölfeslik, az esemé­nyek rendszertelenül követik egymást mondataiban. A leg­nagyobb tűzről, melynek meg­fékezésében ő is részt vett, így beszél: — Tizenháromban Lajosma- jorban volt. Az uradalmi magtár gyulladt ki, harmincöt vagon búza, árpa meg zab égett. A teteje leesett. Nagyon nagy tűz volt. Aztán hirtelen a közelünk­ben álló Bedekovics István iskolaigazgatóhoz fordul. — Tanító úr, az én időm­ben még lúdtollal írt a taní­tóm. Az ünnepélyes és nyilvános testületi ülésen mindenki ott volt, aki a faluban számít. Meghívták a régi önkéntes tűzoltókat is. Bedekovics Ist­ván iskolaigazgató beszámoló­jában áttekintette az önkéntes tűzoltóság történetét a kez­dettől napjainkig. A somogy- csicsói testület megalakulását egy nagy tűz előzte meg 1876. augusztus 15-én. Két négy év körüli kisgyerek a gabonaka­zal tövében tüzet gyújtott. A nagy szárazság és az erős északi szél miatt szinte percek alatt lángokban állt a falu. Színészportré Egy-két óra múlva a negyven zsúptetős házból és a mellék- épületekből csupán hat ma­radt viszonylag épségben. Ta­lán a pusztítás megismétlődé­sétől való rettegés késztette a falu lakóit arra, hogy megala­kítsák a tűzoltótestületet. Néhány beszédes adat a kezdeti és a jelenlegi fölsze­relés összehasonlítására. Az első felszerelésük egy targon­cafecskendőből, három tömlő­ből és egy hordólajtból állott. Ez a felszerelés 1950-ig szol­gált. 1958-ban új' szertárat kaptak a régi fészer helyett, oda került az új felszerelés: két vízszállító lajt, egy kocsi­fecskendő. Ma már a kender tömlőket kicserélték műanyag szövésűre, műszálasra. A beszámoló után többen ki­fogásolták, hogy a faluban hó­napok óta nincs telefon. Leg­közelebb egy kilométerről, a tsz-majorból lehet csak tele­fonösszeköttetést teremteni a külvilággal. A jelenlévő járási vezetők azonnal megígérték, hogy a telefont hamarosan be­szerelik. Reméljük, hogy így is lesz. A KÖZGYŰLÉS záróak­kordjaként átadták a testü­letnek az országos parancs­nokság ajándékát. Több tűz­oltót soron kívül előléptettek, mások pénzjutalmat kaptak jó munkájukért. Bencsik Antal még csak ti­zennégy éves, úttörő tűzoltó. Az ő egyik őse, Bencsik Jó­zsef volt a megalakulástól 1912-ig az első tűzoltóparancs­nok. — Már igazi tüzet is oltot­tam két éve a cigánytelepen. Én is hordtam a vizet. Ha nagy, leszek, önkéntes tűzoltó leszek, megvédem az embere­ket a tűz ellen. Ihárosi Ibolya IBUSZ-úton Spanyolhonban Tőled óban kell, hogy boldog légy Már vagy egy órája bolyogtunk Horváth János tv- riporter kollégámmal az esti sötétségbe borult toledói utcá- kor. amikor a szállodához sze­rettünk volna visszajutni, de sehogyan sem sikerült. Az út­vesztők tömege után mindig a pompásan kivilágított székes- egyházhoz jutottunk. Amit nappal,érdekesnek és elraga- dónak találtunk, az most félel­metes volt. Az októberi 38 fo­kos napsütésben megcsodáltuk az ősi város szűk, kacskaringós utcáit, amelyek gyakran csak 130—150 centiméter szélesek, s csupán keskeny labirintusnak tűntek a föléjük hajló 20—30 méteres házfalak között. Szóval meguntuk a céltalan barangolást és megállítottunk egy járókelőt, igazítson el ben­nünket a főtérig. Az ránk né­zett, és csak ennyit mondott: »Lehetetlen az utat elmonda­ni. Menjenek csak egyenesen és gyakran érdeklődjenek«. Bizony Európa egyik legré­gibb városa teljes egészében megőrizte középkori jellegét. A város szinte egyetlen nem­zeti műemlék, drágakő, amely minden romantikáját és báját megcsillagtatja a vendégek előtt. Ha Toledóról beszélünk, nem lehet elég jelzőt felso­rolni. Pompás, elragadó ez a gránitra épült, szakadé­kokkal és meredek fallal kö­rülvett város. Bejutni is csak két hídon lehet — mintha a középkorban lennénk. Amikor Madridból elindul­tunk a 70 kilométerre fekvő Toledó felé, kopár, sziklás vi­déken vezetett az út, és az autóbusz utasai közül unalom­töltésből többen is dúdolni kezdték a régi dalt: »Toledó- ban kétszer kettő négy, Tole- dóban kell, hogy boldog légy . . .■* Amikor azonban a távolból sziluettszerűen fel­tűnt a város, abbamaradt a dal, a zsibongás és úgy érez­tük, hogy mesevilágba kerül­tünk. Először megkerültük a várfalakat, és a Tajo folyó túlsó oldaláról szemléltük a nagyszerű panorámát: a távol­ból kiemelkedő katedrálist, az itotf- ablakok A színészet — Janus arcú mesterség ... Egyik az ember önmaga, a másik a szerep. Egy tekintetből is kiolvasható és a jó alakításoknál találkozik mindkettő. Ezt éreztem Rank doktor figurájában a Nóra elő­adásán. Sokféle szerepből vil­lant felém ez a tekintet: a Sa- lemi boszorkányok, Csínom Palkó, Adáshiba, Tüzet viszek. Mindegyik darabból Garay Jó­zsef színészi karaktere. Beszélgetünk. Mikor szín­házban ül az ember, akkor csak az az egyfajta tekintet érdekli. Mikor beszélget, akkor az egész arc, az összes tekin­tet forrása. Nyitott album van előttünk. Szerepei. Minden kép egy sze­rep, egy történet. Bajor Gizi mélytüzű szeme, mellette egy fiatalember, a nagyszerű epi­zódszerepben, amely a pálya talán legkedvesebb emléke, a Kertész kutyája nemzeti szín- házbeli előadása. Lapozgatjuk az albumot. Kollégák, rendezők, — pálya­társak. Repülőtér. Romeltaka­rítás. Budapest, vidék. Meghí­vás külföldi filmszerepre. Nagy klasszikusok és kortárs szerzők próbálkozásai. Ludas Matyi, Pilátus. Lapozgatunk, vastag az al­bum. Az első szikrára vagyok kíváncsi. — Szertomászok voltunk, azt mondta egyszer az egyik barátom: Te, mit szólnál, ha színészek lennénk? Megpróbál­tuk. Neki nem sikerült... Garay Józsefnek sikerült. Tanulságképpen ott az al­bum, vagy a mostani előadá­sok. A jelenről beszélgetünk a fényképek között. Elmondja evv napját. Délelőtt próba. Délután próba vagy előadás. Este előadás. Némi öngúnnyal tette hozzá: — Ha a színésznek sok a dolga, panaszkodik, ha kevés, még jobban panaszkodik ... Kiss Ferenc érdemes mű­vészről beszél. Tanóra volt, most kettős szereposztásban játsszák az Adáshibát. Ritka találkozás. A város, a séta. Kedvtelései. Haza csak karácsonykor uta­zik feleségével, a szülőkhöz. A többi a munka, a szerepek. Sokféle figurából lehetne ösz- szeállítani ezt a portrét. Mi­lyenné? Haragossá. (A Játék a sötétben ezredese.) Csöndes­sé. (Adáshiba.) Bölccsé. (Pilá­tus.) Cinikussá. (A Tüzet vi­szek festője.) Nehéz végigsorol­ni, hányféle a tekintet, és fi­gyelmeztet az album is. Sok benne még a képre, szerepre várakozó, üres oldal. T. T. Alcazart, a folyón kecsesen keresztülívelő Alcantara hidat. A városban kényelmes, ked­ves kis szállóban kaptunk he­lyet, s azután nekivágtunk, hogy közelebbről is érzékeljük azt, amit a szem a távolból már megcsodált. Tulajdonkép­pen minden utcáról külön él­ménybeszámolót lehetne írni, de a város három legérdeke- kesebb épülete szerintem még­iscsak a katedrális, a zsinagó­ga és Greco, a híres festő há­za. A katedrális — egyike a legnagyobb egyházi épületük­nek — 113 méter hosszú és 30 méter magas 5 hajóra osztott templomtest, a főoltárt 47 ki­sebb kápolna övezi. Órákig le­het bolyongani a belsejében csodálva a gazdag műkincse­ket, Greco, Rubens és mások festményeit. Sekrestyéje olyan terjedelmű, mint máshol egy önálló templom, benne pedig arany és ezüst kegytárgyak gazdag múzeuma. A katedrá­list 265 évig építették, kegy­tárgyait pedig részben a dél­amerikai földrész kirablásából szerezték. / A zsinagóga a spanyolor­szági zsidóság egyik legszebb műemléke, amelyről Spanyol- országról szóló munkájában Hispánia szerelmese, Passuth László így ír: »Fehér ragyo­gásával, csodálatosan kikép­zett, orientális s mégis spanyol záját A mes­teremberek an­nak idején a harcba induló hódítók számá­ra dolgoztak, most souveni- rokat készíte­nek Ameriká­ba, Nyugat-Né- metországba, vagy éppen a mi esetünkben Magyarország­ra. Hires mes- Kls aut6; még térség az arab iparművészet folytatása, a gravirozás. Mi is meglátogattuk, az egyik kis üzemet, ahol az acélra fe­kete alapot égetnek, majd ki­vésik és a véső alkotta min­tákba arany szálakat kalapál­nak. Kerestük, hogy van-e más­fajta ipar is a városban. Nem voll A kézműveseken kívül jelentős iparág nem fejlődött ki, és a megélhetés gondjait csak növeli, hogy a város körüli földek terméketlenek. A lakosság számára a bevé­telt leginkább az idegenfor­galom jelenti. Spanyolország 504 748 négy­zetkilométernyi területén kö­Toledói látkép a városba vezető Alcantara híddal. mennyezeti díszeivel egyedül­álló zsidó építészeti műemlék Spanyolországban. Talán a múzeummá alakított krakkói zsinagógával tarthat rokonsá­got«. A harmadik jellegzetes ér­dekesség Greco háza. Egy pa­rányi térré szélesedő utca egyik oldalán húzódik meg ez a kedves, romantikus ház, amelynek belső udvarában le­anderek és érdekes színű vi­rágok pompáznak. Az érkező turistacsoportok valóságos áhí­tattal hallgatják az idegenve­zetők ismertetőit, azután hal­kan — mintha attól tartaná­nak, hogy megzavarják mun­kájában a nagy mestert — vé­gijárják a szobákat, ahol gaz­dag Greco-gyűjteményt talál­nak. Toledót úgy ismerik mint az acél, a kardok, a pengék ha­rülbelül 32 millió ember él. Életük messze elmarad az európai átlagtól. Mezőgazda- sági termékei közül a búza, az olívaolaj, a cukorrépa, a szőlő, árpa, burgonya és a dé- iigyümölcsök termelése érde­mel említést. Kén-, pirit-, hi­gany- és cinkbányászata je­lentős, de előkelő helyen em­legetik a ranglisták a szén- és vasérbányászatát is. Egy adat szerint Spanyolországban az egy főre jutó nemzeti jövede­lem egy évben nem éri el a 360 dollárt, amely alacsonyabb az európai átlagnál. Mindezek ellenére a legutóbbi eszten­dőkben jelentős fejlődés ta­pasztalható a spanyol gazda­ságban. 1959 óta a spanyol ipari ter­melés 7 S százalékkal nőtt. Spanyolország ma a világ leg­nagyobb tankhajógyártó or­keskenyebb utca, szága és a többi között éven­ként 375 ezer autót bocsát pi­acra saját üzemeiből. Szinte mindent maguk igyekeznek előállítani. Az üzletekben fő­ként spanyol holmikat árusí­tanak. Autómárkáikat a Fiat­tól, a Renaulttól a Mercedes- től vásárolták, de mindegyik­nek spanyol nevet adtak. Egyes hivatalos jelzések sze­rint évenként átlag 200 millió dollárnyi külföldi tőke áram­lott az országba, hogy segítse a jelenlegi fellendülést. Ez a mozgás fejlődést és jelenleg gyorsütemű életszínvonal­emelkedést is jelent az or­szágban. De térjünk vissza Toledó- hoz amelytől egy szombat es­te búcsúzott el IBUSZ-csopor- tunk. A főtéren, a Zocodove- ren mozgalmas volt az élet, mintha a város lakóinak több­sége itt adott volna találkozót. Az idősebbek a tér közepén csoportokba verődve, vagy az éttermek teraszán ülve be­szélgettek a vörös bor, a tinto mellett, a fiatalok pedig in­kább a cukrászdákat, eszpresz- szókat (vagy ahogy itt ne­vezik bárokat) keresték fel; A zenegép zsivaja mellett jó­kedvűen nevetgéltek és itták a sört, meg a könnyű bort, hozzá pedig vacsorának is be­illő apró szendvicseket, hala­kat és olajbogyókat ettek. Itt már valóban látható a jelleg­zetes spanyol faj. A lányok szépek, karcsúak, a fiúk pe­dig csinosak, feketék, büszke tartásúak. öltözetük szolid és rendes, sehol nem látni elha­nyagolt, hosszú hajú beatni- keket. A zsibongd", a forgatag mindössze 11 o-.aig tartott, azután lassan kiürült a tér. Pihenni tértek az emberek. Éjfél után már csak néhány kíváncsi turistát lehetett látni az utcákon, a csendben pedig a Guadia Civile, a csendőrjár­őr lépte hallatszott. Kapalyag Imre (Folytatjuk.) Négy világrész huszonhét országába... Akár karácsonyi ajándékul is kedveskedhetünk szeret­teinknek külföldi társasuta­zással. Az IBUSZ mór jóval előre, december elején közzé­tette jövőre tervezett program­jait: 100 útvonalon négy világ rész huszonhét országába. A kiutazási tervek közül né­hány érdekesség. A megnöve­kedett igényeket figyelembe véve több helyet biztosítottak a szovjet tengerparti üdülőhe­lyeken. Bővítik az ausztria5 utazási lehetőségeket. Már 1400 forintért üdülhetnek üzemi csoportok Steiermarkban. S az ötnapos bécsi utat a múlt évi árnál olcsóbban kínálják. Kü • lön repülőgéppel utaztatják a turistákat az olasz tenger­partra. A több országot érin­tő körutazások közül az Oslo— Stockholm—Koppenhága, az i Alpoktól Párizsig, vagy a Le­ningrad — Lvov — Krakkó — Kassa útvonalak számíthatnak nagy érdeklődésre. Indítanak különvonatokat a Szovjetunió­ba, külföldi vásárokra, kiállítá­sokra, sporteseményekre. Olcsóbb utakat is kínálnak — néhány napos, hétvégi ki­rándulásokat a Tátrába, sítú­rát Lengyelországba, magán- szálláson történő elhelyezéssel Jugoszláviába. S még egy könnyítés: a kétezer forintnál magasabb áru utakat a Szocia­lista országokba OTP-hitelle- vélre is árusítják. Belföldön 107 IBUSZ-iroda. szállodai és határkirendeltség áll az utazóközönség rendelke­zésére. Foglalkoznak a bel- és külföldi vasúti, hálókocsi, autó­busz, hajó, szárnyashajó és re­pülőjegyek, 30 napos menet­térti jegyek árusításával, út­levél-, vízum- és valutaügyek intézésével, autóbuszos IBUSZ —TIT országjárás, külföldi tár­sasutazások szervezésével, egyéni utasok számára idegen- forgalmi szolgáltatások biztosí­tásával bel- és külföldön, vá­rosnéző körséták, kirándulá­sok, szórakoztató programok szervezésével, szüreti és disz­nótoros túrák, sítúrák, iskolai kirándulások rendezésével. Té­li utazásokat indítanak a fő­városba, különböző esemé­nyekre különjáratokat. Az IBUSZ farsangi, szilveszteri és más nagyszabású rendezvé­nyeire utakat szerveznek. Növelni kívánják a Magyar- országra utazó turisták lehető­ségeit is. A Balatonon nyaraló külföldiek 30 féle program kö­zül válogathatnak. Új idegen- forgalmi kirendeltségeket nyit­nak. Növelik a kölcsönözhető gépkocsik számát, az utóbusz­parkot. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. december 5.

Next

/
Thumbnails
Contents