Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

UJJÉ, ÚJÉV! Szilveszter, újév. búcsú és évkezdés — leszámolás és tervezés. De miért éppen ja­nuár 1-én? Ezt az évkezdést a XIII. Gergely pápa által megreformált (Julianus) nap­tár tette általánossá. Az újév az ókori népeknél is nagy ünnep volt, amelyet összekötöttek a téli napfordu­lóval, a napisten születésével. Ez a nap — a tél fordulása, a természet felszabadulása, a tavasz éledése. A zsidók Tisri hó 1-én, Ádám teremtésének napján ülték meg az újévet. Krisztus születésnapjának megállapítása után az egyház Krisztus körülmetélésének napjára tette az év kezdetét. A középkorban más évkezdő napok is szerepeltek. Nap­jainkban az egyiptomi koptok augusztus 1-ét, a szíriai ke­resztények szeptember 1-ét ünnepük. Újév napján a régi ró­maiak, a perzsák ajándékot adtak egymásnak, szeretteik­nek. A karácsonyi ajándéko­zás szokása eredt ebből. Az év utolsó és első napjá­nak fordulójához szokások egész sora fűződött már az ókorban. A perzsák újévkor tojással, a világ teremtésének szimbólumával lepték meg egymást. A magyar népszokások tá­janként változók. Legáltalá­nosabb és legelterjedtebb az óévet jelképező szalmabábu elásása (tél temetése), vagy öregembernek öltöztetett le­gény kiűzése (tél ki verése). A tanyákon 15—20 legény a kondás vezetésével hangos kolompolással, pergőzéssel és kurjongatással kergeti az ó- esztendőt. Másutt a szomszé­dok megtréfálják egymást: ol­tott mésszel telt, ledugaszolt üveget dobnak egymás udva­rába, ahol az nagyot durran. Városokban még áll a kará­csonyfa, még tart az utcák, terek ünnepi kivilágítása. A világ más-más országai­ban sok hasonlósággal é$ he­lyi szokással köszöntik az új esztendőt. Moszkvában újévre állí­tanak fényes, kivilágított, vagy pörgő-forgó karácsony­fákat az utcákon, tereken, a nagy üzletekben, a lakások­ban. A Vörös téren öt emelet magas óriásfa áll. A fát sza­loncukor formájú hlapuska ékesíti, de ez a dísz nem cuk­rot, csokoládét rejt. Az egyik­ből konfetti hull szerteszét, a másik kibontva nagyot puk­kan. Kedves szokás a szovjet éttermekben, szórakozó helyei ken megjelenő ifjú és öreg télapó. Mindketten fehér ru­hában, piros puttonnyal ér­keznek, piros zsákban hozzák az ajándékokat — cukrot, gyümölcsöt, csokoládét. Aztán megjelenik Hópelyhecske, Tél­apó lánya. Fehér bundácská- ban, jégcsillagokból álló ko­szorúval. Mivel a gyerekek december 31-ig járnak iskolá­ba, ott is megrendezik a Tél­apó-ünnepélyt. A fehér vattá­val díszített karácsonyfa alá játékállatokat, nyulat, medvét, rókát, farkast, az erdők la­kóit gyűjtik egybe. Rómában éjfél előtt csende­sek az utcák, családi körben, rokonoknál, ismerősöknél bú­csúztatják az óévet. De pont­ban 12 órakor megnyílnak az ablakok, s hangos zörgéssel, csörömpöléssel kidobálják a fölösleges holmikat. Öcska bútorok, lábosok, lavórok, használt ruhaneműk, lyukas cipők, üres dobozok, üvegcse­repek hullanak, recsegnek, ro­pognak, tovább törnek és sza­kadnak. Jókedvű kiáltozások kíséretében szabadulnak meg az ócska holmiktól a rómaiak. S tesznek eleget annak az ősi népszokásnak, amely szerint nem'szabad az új esztendőbe valamiféle ócskaságot átvinni. Mint mondják, a kidobált ódonságok még 2—3 napig ott maradnak forgalmi akadály­nak a római utcán, aztán el­viszik az utcaseprők, a szeme­tesek. Japánban az újév a legnagyobb ünnepek egyike. Az újévi fesztivált a leggon­dosabb szertartással celebrál­ják. Már három nappal előbb bezárnak az üzletek, a bankok, a hivatalok. Megjelennek a há­zakon, az utcákon az újév dí­szei: a fenyőgallyak, a bambu­szok, az áruházak tarka-barka zászló- és virágdíszben hirde­tik meg év végi nagy kiáru­sításukat. Az otthonokban speciális újévi ételeket készí­tenek, s legszebb ruhájukat, ünnepi kimonójukat öltik fel a rokonok, barátok látogatá­sához. Japánban ünnep az új év első három napja, ekkor egy­szerre szólal meg Tokió 108 harangja és gongja, mindenki meglátogat egy örömöt, bol­dogságot szimbolizáló isten­szentélyt. Tele az utca sár­kányt, léggömböt eregető, tol­laslabdázó fiúkkal, lányokkal. Január másodikén szabad a belépés a császári palota kert­jébe is (az évnek csak két nap­ján, január 2-án és a csá­szár születésnapján látogat­hatják a japánok a palotát). New Yorkban éjfélkor, az ünnepi köszöntők után a Ti­mes Square-n, a város legna­gyobb terén érdemes körül­nézni. Tíz- és tízezrek tolon­ganak, újonganak, ismerősök és ismeretlenek köszöntik egy­mást csókkal, öleléssel. A tv is a térről közvetít az új év első perceiben. Miamiban, a milliomosok üdülőhelyén január elsején kellemes nyár van. Itt már szilveszter délutánján meg­kezdődik a színes, látványos felvonulás, a King Orange Parade. A déli államok válla­latai, gyárai, üzleti vállalko­zásai, iskolái, egyetemei fel­virágozott kocsikat állítanak. A virágkocsikból csinos nők integetnek, virágot szórnak. Zene szól, és hosszú sorokban vonulnak a díszkocsik. És Budapesten? Már napok­kal előbb újévi kabalaárusok­kal. szilveszteri kellékárusok­kal tele a Körút, a Rákóczi út. Árulnak trombitát és si- milabdát, konfettit és szer­pentint, sípokat, álarcot, ár- valányhajas kalapot, újévi malacot, kéményseprő figurát, patkót csokoládéból, műanyag­ból. fémből, üvegből és por­celánból. Szilveszter > elén mozgal­mas az utca. Éjfélkor hangos ünneplők töltik meg az alul­járókat, az utakat. Ismeretle­nek ismerősként köszöntik egymást, szembejövők emelik koccintásra a magukkal vitt üvegeket. Pezsgő pukkan, ma­lac sivít, kacagás hallik mindenütt. Az Újévi ételek szinte az egész világon a pénz, a gaz­dagság jelképei: bablevest, lencsefőzeléket eszünk, hogy az új esztendőben gazdagok, szépek legyünk. A sárgára főtt kukorica- és babszemek már az ősi Egyiptomban is az aranypénzt jelképezték. Az ősvallások hiedelme szerint, aki fogyaszt az »aranyból«, az magához vonzza az igazi aranyat is. Újévi malacot sü­tünk, mert a malac a kincske­resés lázának ideje óta a sze­rencse szimbóluma Európá­ban. Bár a keleti népek már évezredekkel ezelőtt szeren­csét hozó szent állatként tisz­telték a malacot, mert kitúrja a kincset. Szilveszter, újév, jókedv, vi­dámság, búcsúzkodás és év­kezdés. Megannyi kedves szo­kás, mulatság az egész vilá­gon. K. M. \ Szakmát — érettségi után Tízegynéhány fiú üli körül az asztalt, ahol beszélgetünk. Ipari tanulók. Nem a szokvá­nyos utat járják: az érettségi után kerültek ide. Képzési ide­jük is rövidebb: két év. Tizenkilenc-húsz éves fiata­lok. Túl a serdülőkoron, köz­vetlenül az ifjúkor küszöbén. Amikor csillapulni kezd a Beatlesek iránt érzett hév, s komolyabban érdekű őket a társadalom ezernyi jelensége, s legszembetűnőbbek a visz- szásságai. Mi a közös és mi a megkülönböztető köztük és a kollégium többi — fiatalabb — lakója között? Hogyan élnek? Ez érdekelt, ezért kerestem őket Kimenő — megszorításokkal A Virág utcai iparitanuló­kollégium a maga 190 lakó­éival egységet, rendet követel. a gyakorlat.,.« Ennyi fiatalember életét közös keretbe fogni nem könnyű, ha el akarják kerülni az anar­chiát és egységes nevelő ha­tást próbálnak érvényesíteni. Ugyanakkor a tizenhét fiú ese­te, aki érettségi után került ide. természetesen különbözik a többi lakóétól. Közhasznú szóval azt mondhatjuk: félig kész emberek. Keresetük, és az, hogy tanulók, bizonyos fo­kig függővé teszi helyzetüket, de mégis más mércével kell mérni, ha róluk van szó. A fö­lösleges merevség ugyanis el­viselhetetlen feszültségekhez vezetne, míg ha okosan, a fiúk igényeit figyelembe véve az alkalmazkodás kölcsönös, ak­kor az érettségizettek hasznos segítséget nyújthatnak. Leginkább talán a házi­rendben érvényesül ez a köl­csönösség. Egy-egy esti mozi, táncest vagy más rendezvény látogatása megengedett, persze csak módjával, s csak akkor, ha ez nem ütközik a kötelező foglalkozások időpontjával és a többiek érdekével. Vannak ugyanis kötelező foglalkozá­sok, mint a heti egyszeri al­kalommal megtartott nevelési óra. Látogatásom idején tették szóvá a fiúk, hogy bizony ezeknek a programja alig ad valami újat, témái többnyire a középiskolás osztályfőnöki órákon hallottak ismétlése. Többre, jobbra, másra vágy­nak. Örömmel emlegetik a fiatalok részére tartott jogi előadásokat. Nem közömbös Más a hangulat, amikor a munkahelyről esik szó. A munkahelyről, ahol a gyakor­latban sajátítják el a szakmát, ahol a kéz a legfontosabb műveleteket tanulja, s ahol anyaghoz, szerszámhoz, gép­hez rendeződik az a töménte­len adathalmaz, mely a fejek­ben van. — Nincs szükség ott a mi munkánkra! — mondja egyikük, amikor a gyárra te­relem a szót. — Hetekig csak malmozik az ember, s a válto­zatosság kedvéért néha bar- kochbázik. Néha azért dolgo­zunk is valamit. A múltkor például virágtartókat készítet­tem. Elektroműszerész létemre. S mint a gátat tört patait, buggyan fel a panasz áradata. Közös alapja a jövőbeni eg- zisztenci féltése, de főképpen a szakma szeretete. Mert ezek a fiúk jó műszerészek szeret­nének lenni. Manapság annyi vád éri a fiatalokat: állhatat­lanok, nem kitartóak, keresik, hol tudnának kibújni a munka alól. Itt pontosan fordított a helyzet. A fiúk azt nehezmé­nyezik, hogy nem kapnak munkát vagy ha kapnak, olyat, amilyet egy előképzettség nél­küli segédmunkás is el tud vé­»Nincs szükség a munkánkra!« gezni —, s nincs biztosítva szakmai fejlődésük a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá­rában és a Budapesti Finom- mechanika Kaposvári Rádióte­lefon Gyárában. — Jobban fé­lek a szakmunkásvizsgától, mint az érettségitől annak ide­jén. Az elmélettel nincs baj, de a gyakorlat... Nem tu­dom, mi lesz. Pedig most azt tanulom, amit mindig szeret­tem volna... Mi lehet az oka, hogy az em­lített vállalatok pontosan a legjövedelmezőbb befektetés­sel nem törődnek kellőképpen? Jól tudom, hogy a sok mun­kást foglalkoztató nagy gyára­kat ezernyi más, termelési, szállítási, szociális stb. prob­léma foglalkoztatja. S ezek mellett talán csak huszadran­gú kérdésnek minősül a fiúk helyzete. Számukra viszont hallatlanul jelentős; egész éle­tüket meghatározhatja, milyen szakmunkás lesz belőlük. S az egyéni érdek itt a népgazda­sági érdekkel párosul: a me­gyének, de az országnak sem közömbös, hogy kik fogják né­hány év múlva formálni, ala­kítani arculatát. Csupor Tibor Megjelent a pályaválasztási tájékoztató LESKÓ LÁSZLÓ VE BENYÚJTJA A SZÁMLÁT 3. Havas Balázs az új Béri könyvről beszélt: — Nagy siker lesz — jósol­ta buzgón. — Nagyon nagy si­ker. A Rozsdatemetőhöz ha­sonló. Szerintem ... Kreisinger-Király egy kissé gúnyosan mosolygott: — Hagyjuk talán az értéke­lést azutánra, hogy könyv alakban is lapozgathatjuk majd Miska regényét. Béri újra az aprósütemény- nyel kínálgatta őket. Vé kivett egy marékravalót. Ha édességgel kínálták, nem tudott ellenállni. Domborodó pocakját emiatt nem tudta már leplezni nőismerősei előtt sem. Mariann jött vissza. — Na látják, nincs semmi baj, nem lesz itt eső. Az ablaktáblán ekkor kezd­tek pattogni az első csöppek. — Gyerünk, amíg nem késő! — kiáltotta Lovász Gyuszi. Futtában kezet csókolt Ma­riannák: — Viszlát, köszön­jük a... Az utolsó szót kintről hallot­ták. Fedett helyen, egy üres. ol­dalán nyitott fásfészerben állt Lovász Trabantja. Beültek. A novellista gázt adott. Fel­bőgött a motor, az indulás azonban elmaradt. »Biztosan várja valami a városban« — gondolta rossz­máj úan Vé. — »Azért sietne úgy.« Lovász felnyitotta a motor­házat, olajos kézzel motozott valamit, aztán újra a volán­hoz ült. Semmi. Vé is kiszállt, körüljárta a kocsit, lehajolt néhányszor, az­tán elmosolyodott. — Itt éjszakáztok — mond­ta határozottan Béri Miska. — Hely van, s megtörtént ez már máskor is veletek. Legfeljebb egy kicsit összehúzzuk magun­kat. Felballagtak a lépcsőkön. Mariann már pongyolában volt, és láthatóan nem lepte meg a visszafelé baktató tár­saság. — Nos, akkor folytathatjuk, amit elkezdtünk — ajánlotta Béri. — Aludjunk inkább egyet' — szólt közbe Lovász Gyuszi nem a legudvariasabban. — Mást úgysem tehetünk. Szavait nagy dörgés szakí­totta félbe. — Ez itt lehetett valahol a közelben — vélte Havas Ba­lázs. — Mari, gondoskodj az ágy­neműről! Én kibérelem ma­gamnak a dolgozószobámat, a többi helyiségen osztozkodja­tok ti — mondta Béri Miska. — Szeretnék még dolgozni egy keveset. Vé-t és a novellistát a dol­gozószobától jobbra, a harma­dik ajtóhoz kalauzolta Ma­riann. — A fürdőszoba itt van maguk mellett — mondta. — Csak úgy, mintha otthon len­nének. A kritikust a dolgozószobá­val szemközti ajtóhoz kísérte az asszony. Havas Balázs, még mielőtt eligazítást kapott vol­na, bement a fürdőszobába. — Elnézést! — mondta el­pirulva. Lányos arcú fiatalember volt, gyorsan piruló. Vé és a novelüsta már az ágyon ültek, mikor Mariann lépett be, behúzva maga mö­gött az ajtót. — Van valamilyen kívánsá­guk? — kérdezte. — Bármi legyen az, jól esne, ha úgy éreznék, mintha nem a szük­ség kényszerítette volna ma­gukat nálunk éjszakázni. Egy könyvet talán? Vagy bekap­csoljam a televíziót? — A vihar miatt úgysem lehetne élvezni — mondta Vé. — Pedig ma az NSZK játszik Olaszország csapatával. — Talán egy könyvet — mondta még mindig bosszú­san a maradni kényszerülésért Lovász Gyuszi. — Lehet, hogy ’ Miska is megvette Max Frisch' Stillerét. Otthon elkezdtem ol-J vasni, szívesen lapozgatnám* elalvás előtt egy félóráig. Amikor az asszony indulni] akart, akkor hallották meg aj zuhanást. Néhány pillanatig dermed- ten álltak, egymásra nézve, j Aztán Vé indult kifelé elsőnek.] A dolgozószoba ajtaja rés- nyire nyitva állt, most Vé szé-] lesre tárta, s a látványtól egy] pillanatra visszahőkölt: Béri] Mihály arcaborulva feküdt 3i padlón, fehér ingén és hátán] nagy vörös folt látszott. Mel­Csak húsz százaléka szellemi A legtöbb f iatalt az ipar várja MEGJELENT a pályaválasz­tási tájékoztató, amelyben a Somogy megyei pályaválasztá­si tanács az általános és kö­zépiskolákban végző fiatalok 1971. évi továbbtanulási lehe­tőségeit ismerteti. A füzet sokoldalúan mutatja be a me­gyén belüli és kívüli beiskolá­zási lehetőségeket Már az előszóban ott talál­juk a figyelmeztető számada­tot: az új munkahelyeknek 80 százaléka fizikai és csak 20 százaléka szellemi. A tájékoz lette az ötvösremek papírvágói tató részletes leírást tartalmaz kés feküdt, pengéjén és körű-] a gimnáziumokról, szakközép­lötte néhány sötét pöttyöcske. Mariann felsikoltott Vé mö­gött. Az újságíró összerezzent a( hisztérikus hangra. Időmérték] nélküli, hosszú sikoly volt, leg-] alábbis Vé számára úgy tűnt.i — »Legyen már vége!« — erre< gondolt hirtelen az újságíró.] »Istenem, mikor lesz már vé-] ge?« S dühös volt magára,* hogy ezt gondolja. iskolákról, szakmunkásképző intézetekről. Somogybán ki­lenc gimnázium fogadja a je­lentkezőket. Kaposváron mind­két gimnáziumban ötféle ta­gozat indul természettudomá­nyos tárgyakból és nyelvek­ből. A vidéki gimnáziumok közül a siófokiban és a fonyó- diban lesznek szakosított (né­met, angol, illetve orosz, fran­4 0 cia nyelvű) osztályok. So­Sajnálta az asszonyt. Siko­lya szinte belökte a szobába Vé-t Lehajolt. Nézte barátja ar­cát. Csak egy kis részt látott belőle, mert a szétvetett kezek között Béri arca a padló felé fordulva nyugodott. Mariann a férjéhez rohant,i és szinte betakarta a testével. — Meghalt! — kiáltotta. - Nem látják? Meghalt! Zokogása megbénította Vé-t. Álldogált tétován, később az1 íróasztalnak dőlt. A többieket^ figyelte. ( (Folytatjuk.) ! mogyban kilenc szakközépis­kolát tartanak számon, ame­lyek korszerű általános mű­veltséget és középfokú szak­mai képzést nyújtanak. Ka­posváron gépipari, közgazda- sági, kereskedelmi, élelmi- szeripari, egészségügyi és me­zőgazdasági, Tabon mezőgaz­dasági gépszerelői, Balaton- bogláron kertészeti, Marcali­ban közgazdasági, Siófokon egészségügyi, Barcson pedig vízügyi szakközépiskola van. Az előző években a közgazda- ságiban 350 százalékos, a gép­ipariban 300, az egészségügyi j szakközépiskolában pedig 200 * százalékos volt a túljelentke­zés. A megyén kívüli szakkö­zépiskolák évente két-három tanulót iskoláznak be Somogy- ból. A tájékoztatóban a szak­munkásképzéssel kapcsolatban alapos ismertetést olvashatunk a jelentkezés módjairól, a szakmunkásképző intézetek ta­gozatairól, követelményeiről, a szakmunkásképző intézetek ta- ösztöndíjáról. a munkaidőről és az egészségvédelemről. Több mint hatvanféle szakmában várják a fiatalokat a megye tizenhét szakmunkásképző in­tézetében. Az 1971—72-es tan­évben főképpen az ipar terü­letén lesz szükség tanulókra. Somogybán egyebek között több mint hetven hegesztőre, négyszáz gépszerelőre, mintegy kilencven asztalosra, nyolcvan gépi forgácsolóra és csaknem háromszázötven kőművesre tartanak igényt az üzemék. vállalatok, tsz-ek és állami gazdaságok. A lányokra első­sorban a textil- és ruházati iparban, a gépi forgácsoló, vil­lanyszerelő-, kertész- és állat­tenyésztő-szakmákban számí­tanak. A szakmunkásképző in­tézetekben A, B és C tagoza­ton oktatnak. A TANULOK évfolyamon­ként tanulmányi eredményük­től függően ösztöndíjat kap­nak. Az iparban például az első évfolyamtól a harmadik évig negyven, illetve hatvan forinttól ötszáz, illetve hat- száz forintig terjedhet. A szakmunkásképző intézetek az érettségizett fiatalok számára is széles körű lehetőségeket biztosítanak a továbbtanulás­hoz. I SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. december 31. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents