Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-29 / 303. szám
TV-JEGYZET Karácsonyi tallózás Gazdagon díszítette fenyőfáját a televízió is, és ajándékként fogadtunk el sok korábbi meglepetést — ismétlésként. Érdemes volt? Mindenképpen hiszen nem mindenki láthattr ezeket a korábbi bemutatókat, és néhány film — erényére — valóban elérte azt a szintet, hogy még egyszer megtekintsék a nézők. Ilyenkor lehetőség nyílik arra is, hogy sok, eddig föl nem fedezett szépségre rátaláljunk, jobban szemügyre vehessük a formavilágot a tartalom ismeretében. Olyan ez, mint amikor újra meg újra fellapozunk egy könyvet, beleolvasunk egy kedves, régi versbe ... Először talán Lengyel József Igézőjéről. Rajz János és Avar István rokonszenves egyszerűsége, mondatról mondatra, mozdulatról mozdulatra karaktert építő tudása a felfedezés. De lehet, hogy kép és zene távoli, mégis hangulatában, ihletésében közel hozott világa az. És egy másik film — homlok- egyenest ellenkező — a dokumentum műfajából, Urbán Ernő Kántor családja. Azt hiszem, meleg mosollyal idézhetjük Balassit, emberségből Mondhatná Gyerek- valaki, hogy ! 1 , ez az, ami leszemmel hetetlen. Hi- ' ______________ szén erről igazá ban csak egy gyerek nyilatkozhatna. Mégis, a felnőtt választja ki a gyerekszemnek kedves ajándékokat, és ez sokszor sikerült a televíziónak is. Néha olyan fájdalmas-szépen sikerült. A gyertyagyújtás előtt láthattuk Hector Malot regénvéből készült francia filmet, Család nélkül címmel. A teljes nosztalgiától és a dickensi utánérzéstől elsősorban a kis Remi, Simone Renant mentette meg játékával. Kár, hogy a finoman szentimentális, de megragadó meséjű Piros léggömb csak későn került vetítésre. Igaz, hogy a felnőtteknek is sok örömet szerzett, de erre a szépségre és erre a lírai hangra mindenképpen fogékony lett volna a gyermek néző is. Andersen mesélő fantáziája mögött elmaradt a rendező fantáziája, az igazi mókát, jókedvet inkább csak a rajzfilmek és a bábfilmek hozták, és Sucksford csodálatos filmje, a Nagy kaland. Meggyőző módon illusztrálta ez a svéd film a kamera türelmes és csodálatra méltó ellesőképességét. az új bemutatók nem hozták a legkellemesebb meglepetést. A Kékszakállú herceg vára a népballadák hangulatát idézte, stílusát is, és nagyszerű operát írt belőle Bartók. De a próza hiányosságait nem tudta ellensúlyozni sem Gábor Miáhs, sem Piros Ildikó. Megteremtették ugyan kontraszt- szérűén a nő érett szépségét, ösztönös félelmét és jóságát, a herceg fáradt kegyetlenségét. Ez a kiteljesedés azonban korántsem mérhető a népballadákéval. A Világirodalmi Magazinban a szokott szellemességgel és a szokott színvonalon jó összeállítást láthattunk. A Tévedni isteni dolog jó ötletre épült, kár, hogy Cupido figurájában Sinkovits Imre kevéssé tudta kamatoztatni sokszínűségét, a történetek pikantériája és iróniája csak helyenként volt találó, csupán a szicíliai sztori mondható sikeresnek. A csillogó és kevésbé csillogó díszek között hosszan és semmitmondóan húzódó angyalhajként »örülhettünk« a Holtidőnek. Nem tartogatott Ismétlések .példát, kérdezésből formát adott az íróriporter. Meg egy tanulságot. Ezekből a látszatra hétköznapi sorsokból kikerekítették az ünnep talán legszebb műsorát. A fenyőfára jutott ajándék a felnőtteknek is. Bár nem _______________hiszem, hogy a t elhetetlen néző szólna belőlem, amikor azt állítom, hogy semmit a nézők számára ez a film, még az angyalhaj is látsz .’.í volt, csupán, közelebbről megnézve csak üres vatta maradt. Tröszt Tibor Nyugdíjasok klubjában A LATINCA-HAZ folyosóján megszólítok egy bácsit: — A nyugdíjasok klubját keresem. — Jó helyen jár. Jöjjön csak velem, én is oda megyek. Az asztaloknál hol csoportokban, hol pedig magányosan üldögélnek, halkan beszélgetnek vagy újságot olvasnak. Nyugalom és csend van. Az olvasók felkapják fejüket, a szemek rám szegeződnek. A tekintetekből kiolvasom: vajon ki lehet ez a fiatal, aki betör a mi birodalmunkba? Amikor elmondom, hogy miért jöttem, megenyhülnek, a szigorú pillantások feloldódnak. — Mióta működik ez a klub? — kérdezem Kosaras Lajos gazdasági felelőstől. — Talán tíz-tizenkét éve, nem is tudnám pontosan megmondani, mert én csak négy éve vagyok itt. Kedden, pénteken meg vasárnap átveszem a tagdíjakat. De beszéljen Vá- ladics Istvánnal, ő nyolc éve Filmkritikánk zömének végére, a nézői érdeklődést is mérve, ezt írhattuk volna 1970-ben is: sajnos, kevesen látták. Minden ország szak- és napilapkritikusa ebben megegyező véleményen van, a mozik elnéptelenedése világjelenség. Megváltó gondolatban nem hiszek. De abban igen, hogy elérhetők azok az emberek, akik nem hogy filmet nem néznek, de messze esnek a kultúra partjaitól, a művészetektől is. És talán sok pesszimista érzület is feloldható — a fiatalokban. Ezért tudok annyira örülni annak a kezdeményezésnek, mellyel a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat ezek elé az emberek elé indult. A megye valamennyi iskolatípusában megszervezték és beindították az ifjúsági bérletsorozatokat. Ennek eredményeképpen három hónap alatt — októbertói decemberig — hétezer-nyolcvannégy ifjúsági bérletet vásároltak meg a tanulók. Ez pontosan 94 576 nézőt jelent. Szép eredmény az is, hogy a termelő- szövetkezetek kilencszáz felmindennap itt van délelőtt, délután. Ilyenkor alig néhány ember jön össze. Ebéd után megélénkül a helyiség. — Mivel töltik az idejüket, István bácsi? — Újságokat olvasunk, én reggel felhozom az összesét, az olyan megszokott teendőm. Iszom egy kávét, aztán lassan érkeznek a többiek is ... Bevásárolok, sétálok egyet, aztán elücsörgöm itt. Rádiót hallgatunk vagy tévét nézünk, meg aztán ultizni is szoktunk. Beszélgetünk erről-arról. Nyáron teljesen elnéptelenedik a klub, mert olyankor a szabadban, a parkban üldögélünk a napsütésben. — Az a baj — szól közben Heppenheimer Jakab —, hogy á 190 nyugdíjas közül csak páran jönnek rendszeresen. Majd mindenki az építőipar nyugdíjasa. — Sokan, négy év alatt harminc-negyven ember hagyott itt bennünket, így a tagdíjpénnűtt bérletet fizettek ki, ezekkel jutalmazzák dolgozóikat. A kulturális alapra megszavazott pénzt valóban kulturális célokra is fordítják. A karádi tsz például 103 felnőtt és 100 ifjúsági bérletre tartott igényt. A tapsonyi 75 felnőtt bérlettel kedveskedik tagjainak. Barcs községben 300 felnőtt s ugyanennyi ifjúsági bérlet kelt el. A kaposvári járási KISZ-bi- zottság a járási tanáccsal karöltve KISZ-bérletet szervezett a járásban. A klubszerűén megtartott vetítések alkalmával mód nyílik arra is, hogy a fiatalok a filmről beszélgessenek, megismerjék ennek a kimondottan huszadik századi művészetnek a jellemzőit, műhelytitkait is. Ilyen KlSZ-bér- letes előadásokat már tartanak több járási kisközségben is. Osztopánban, Göllé ben, So- mogyszilban, Kapospulában, Nagybajomban stb., összesen tíz helyen. És ha ezeken a helyeken sikerült, miért ne lehetne a megye más falujában, nagyközségében, járási székhelyén, városában is előbbre lépni? H. B. zek nagy része elmegy a temetési költségekre. — Persze szeretnénk utazgatni, régen egynapos kirándulásokat tettünk busszal. Nem nagyon törődik velünk a szakszervezet. — Nem a szakszervezet tehet róla! Közülünk kellene valakinek megszervezni, de senki sem vállalja. — Dehogynem! Csak nincs meg a létszám a buszhoz. Kevesen kaphatók a kirándulásra, meg nincs elég pénze az embernek. Vitatkoznak, de egy pillanat múlva már ismét mosolyognak. — Az ünnepekre sokan elutaztak a családhoz, majd utána megélénkül az élet. Jakab bácsi ma színházba megy. — Van bérletem, állítólag jó a darab. Eddig még egyik sem tetszett. Minden filmet megnézek, a nyugdíjas mozibérlet egészen olcsó. Hogy mi volt a legjobb? Arra már nem emlékszem, annyit láttam. RÉGÓTA szórakoznak együtt vagy csak jólesően hallgatnak. Ismerik, megszokták, szeretik egymást. Sz. A. ináig nagyon büszke voltam, hogy ilyen rangos barátom van. Bizony, Batoniak vitte a legtöbbre közülünk. Néha ösz- szeakadtam vele, ahogy rohant egyik értekezletről a másikra. De mindig megállt, hogy kezet rázzunk és pár pillanatra elbeszélgessünk. — Gyere már be egyszer a hivatalomba, öreg cimbora, hogy végre jól kibeszélgethessük magunkat! — invitált. —• Ugyan, hogy is foglalhatnám le a te értékes idődet? — Ne bolondozz már, számodra mindig akad egy-két szabad percem. Én azonban nem siettem elfogadni a meghívást. De egy napon, amikor éppen elmentem a hivatala előtt, úgy döntöttem, hogy benézek. A titkárnő egy karosszékbe ültetett, mondván, hogy az igazgató úr nem ér rá. Sokáig vártam, s már éppen el akartam menni, de akkor a titkárnő betessékelt. — Jaj, de örülök, ülj le, foglalj helyet! — üdvözölt a barátom, •— Most legalább elMozibérlet-rendszer a megyében Mese, rajs9 Jelenet a Temetés című filmből. »Egy nagy Farkas, mikor fagy már nem látogat, Meglát egy zöld gyepen füvelgető Lovat« — így indul a film. Hóvirág pattan ki a földből, lomb borul az ágakra, a fákon madarak énekelnek, a réten ló legelész. A farkas agyában megszületik az ötlet. »... S ily csellel közelít: Hippokratesz a régi mester Nevelte, s tudja jól minden fű titkait Milyen bajon, melyiken segít, gyógyít mindent —... Seborvos is vagyok. Már sok Ló úr baját Megorvosolni volt szerencsém, így udvarol. Pedig csak alkalomra les, Hogy betegét felfalja szépen. A Ló megsejti ezt, kirúg, s úgy vágja képen, Hogy ott meg nem maradhat épen Sem fog, sem állkapocs«. Így mondja el a történetet La Fontaine, és erről szól a razjflim, melyet a meséből francia—magyar kooproduk- cióban a Pannónia Filmstúdió készített. Több ismert La Fontaine mese ötlött már filmformát Darbay Attila rendezésében, Sajdik Ferenc figuratervei alapján. S mutatják a plakátot is. mely szerint egész estét betöltő filmet állítottak össze több kis filmből — négy közülük a Pannónia Filmstúdióban, egy- egy román és bolgár alkotó- műhelyekben készült. Több nyugati országban bemutatták — nagy sikerrel. A magyar közönség is megláthatja vajon ezeket a kedves. szellemes filmmeséket? — Azt mondják: előbb-utóbb igen. A Pannónia — x*ajz- és bábfilmstúdió; de csinálnak reklámfilmet, betéteket játékfilmekhez, egészségügyi felvilágosító filmeket. Az idén 120 hosszabb-rövidebb film készült, 15 ezer méter hosszúságban. Gyerekeknek szól az Egy világhírű vadász emlékiratai című sorozat is, melyben az öreg vadász ifjúkori kalandjait meséli el. Vagy a Kukori és Kotkoda sorozat — a baromfiudvar állatairól. Nemcsak mesét, tanulságos történeteket mondanak el a rajz- és bábfilmek. Nemcsak gyerekeknek, legalább annyira felnőtteknek szóló alkotások. Kovásznay György Fény és árnyék címen tudományos ér- dekességű témát vitt filmre. Az emberi beszéd, a hangok kialakulása a »sztori«. Ez az első pillanatra egyáltalán nem filmszerű téma, nagyon is képszerűen, filmnyelven elbeszélve. A forgatókönyvet HanDecember 5-i lapunkban »Buszmenetrend-módosítást a Koppány völgyében« címmel cikket írtam egy olyan témáról, amely — véleményem szerint — a szülők és a kisdiákok kérésén kívül gazdasági és társadalmi jelentőségű is. A cikk harmadik mondata így hangzott: »Szombatonként, amikor az iskolában (tö- rökkoppányi) már nincs napközi, a gyerekek estig felügyelet nélkül maradnak.« A törökkoppányi általános iskola igazgatójától, Erős Lé- nárdtól levelet kaptam a közelmúltban, melyben arról tájékoztatott, hogy a somogy- acsai gyerekek a szombat délutáni órákban nem maradnak felügyelet nélkül, hiszen az ügyeletes napközis nevelő velük marad az iskolában, s megvárja a busz indulását, sőt a felszállásukat is figyelemmel kíséri. kiss Elemér, az ismert irodalomtudós írta. A temetés Gémes József néhány perces filmje. Óriási tömeg. A búcsúztató megható szöveget olvas. Mindenki sír, szipog — s akkor egyszer csak nevetés hallik. Nevetés, kacagás, hahotázás. Dermedten figyelik, ki lehet az? S mikor kiderül, hogy a halott — agyonverik, mert hogy »rendnek muszáj lenni«. Hasonló fintor az Esemény is. A repülőtéren óriási tömeg várakozik és leszáll — egy békegalamb. A tv-rajzfilmek közül befejeződött a Magyarázom a jövőnket sorozat, most új szociológiai témával foglalkozó sorozat készül, a Magyarázom magunkat című. A somogyacsai gyermekek szombati felügyelete ezek szerint biztosított, s az említett cikkben szereplő megállapítást így készséggel igazítjuk helyre. Az igazgatói levélben előbukkant azonban néhány olyan gondolat is, melyre érdemes felfigyelni. »Azért, hogy So- mogyacsáról legyen autóbuszközlekedés Andocsra, más módszert is ki lehetne találni... — írta Erős Lénárt igazgató. — A szerkesztőség, az AKÖV és a somogyacsaiak egymás között vitatkozzanak az autóbuszjáratról. A törökkoppányi iskolát azonban hagyják ki ebből.« Figyelmeztető közömbösség, hogy egy olyan közlekedési gond megszüntetésében, amely általános iskolai tanulókat érint, s amelynek megoldásában a sajtó is igyekszik a maga módján segíteni, az érintett iskola igazgatója érdektelenséget tanúsít. Elhatárolja magát a kérdést lényegétől, s úgy véli: vitatkozzanak csak egymás között az AKÖV vezetői, a somogyacsaiak és az újságírók (!), a törökkoppányi iskolát azonban hagyják ki ebből. A cikk megírásakor az a gondolat vezetett, hogy megoldást keressünk: a tél beálltával ne okozzon gondot a gyerekek utaztatása. Ez a törekvés tükröződött egyébként hat község tanácsi vezetőjének fáradozásából is, akik olyan menetrend-módosítást dolgoztak ki, amely megváltoztatná a jelenlegi — ideálisnak egyáltalán nem mondható — közlekedési helyzetet. Az ő eljárásuk is tanúság arra, hogy az autóbuszközlekedés jelenlegi rendje sok kívánnivalót hagy maga után Koppány völgyében. Remélem, hogy a menetrendvíta hamarosan, az összes érdekeltek igényének kielégítésével lezárul, és sikerül pontot tenni az ügy végére. Sajnálatos azonban, hogy éppen a törökkoppányi iskola igazgatója zárkózik el kis tanulóinak érdemi segítésétől. Saly Géza Feliks Derecki: *4 látogatás beszélgetünk. Igen, igen — sóhajtozott —, azok voltak a szép napok! Bocsáss meg egy pillanatra... — ugyanis ekkor megszólalt a telefon. Röviden elintézte a beszélgetést, majd hozzám fordult: — Hol is tartottunk? — Ö, hát a régi szép napoknál. — Igen, azok voltak csak a szép idők. Ifjúságunk szép napjai, nem igaz? Várjál már egy pillanatra, azonnal jövök. Ekkor már elég sokáig volt távol. Aztán visszajött, ismét kiment, majd újból visszatért. — Igen, semmi sincs, ami a régi szép napokhoz fogható, mikor még fiatalok voltunk — mondta isten tudja hányadszor. aztán megint csak ki kellett mennie a szobából. Várakozás közben elaludtam, és nagyon éhesen ébredjem, de szerencsére volt nálam egy szendvics. A titkárnő készített hozzá teát. A következő szunyókálás után egészen elveszítettem az időérzékemet. Nem tudom, meddig ülhettem ott, de a szakállam sarjadzásából ítélve jó ideje lehetett már. Aztán felpattant az ajtó, belépett egy férfi, és letelepedett az íróasztal mögött. Ekkor rám esett a pillantása. — Hé, mit keres maga itt? — Batoniak igazgató úrra várok. — Nem ismerek semmiféle Batoniak igazgatót. Itt én vagyok az igazgató. Nehézkesen álltam fel a karosszékből, és lassan az ajtó felé indultam. Ahogy áthaladtam a kis előszobán, észrevettem, hogy már a titkárnő is új. Fordította: Zilahi Judit K. M. Mivel foglalkozzon a sajtó? Válasz a törökkoppányi iskola igazgatójának SOMOGYI BíÉPbAP Kedd, 1970. december 29. 5 I!
