Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

Illemkódex és nagypolitika Ha Valaki szereti B2M- riasmi a közhangulatot, figyel­ni egy-egy közéleti megnyil­vánulásnak az emberekre gya­korolt hatását, akkor ilyen megfigyelésekre bőségesen és gazdagon nyílt alkalma no­vember végén, a X. pártkong­resszus napjaiban. Nem egészen hivatalos he­lyen — de nagyon jellemző ap­ró epizód formájában — kap­tam az egyik, számomra legér­dekesebb híradást erről a visszhangról. Az egyik Pa­tyolat-fiókban álltam sorba, amikor is türelmetlen hangu­latú vitára lettem figyelmes. Szemüveges néni szidta a hosz- szú sorbaállást, a szervezet­lenséget: »Igen, úgy van, ahogy azon a konferencián vagy min mondták, nem néznek arra, hogy ésszel is lehet, jobban is lehet« Aztán folytatta azzal, hogy néhol úgy fest, az asszo­nyok nem is dolgoznak, a há­ziasszony ideje nem drága... És megint rátért a kongresz- szusra, amelynek a nevét nem idézte pontosan, de a szellemét igen: hogy a szolgáltatások és sok minden egyéb is akkor tölti be hivatását, ha jobban törődik a dolgozó nők helyze­tével, idejével, fáradságával. Ha számol »az ország lakossá­gának felével«. Ez a Ids szemüveges öreg­asszony odafigyelt! És sok tíz­ezren & százezren figyeltek oda — igen ők, akikről a be­számoló is szólt, annyi hozzá­szólás is és végül a határozat is; »... hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság elve teljes mér­tékben érvényesüljön mind­azokon a területekéi, ahol a nők dolgoznak, illetve társa­dalmi és politikai tevékenysé­get fejtenek ki... További in­tézkedések szükségesek az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének következetes érvénye­sítésére, az anyák, a sokgyer­mekes családok, a gyermekne­velés támogatására, a nők szakképzettségének növelésére, munkakörülményeik javításá­ra, úgyszintén a háztartás el­látásának könnyítésére..." Lehet; a sorára nem éppen türelmesen váró néni a hatá­rozatot nem tudja majd pon­tosan idézni. De a televízió nézőinek serege (a kongresz- szus több millió részvevője, így is mondhatjuk) nagyon jól emlékszik Kádár János zár- szavának a nők iránti tiszte­letre vonatkozó részére is. Miért? Talán azért, mert é mondatok nem a »nagypoliti­ka" megfogalmazásában hang­zottak el, hanem az előre kö­szönés és ülőhelyátadás »ap­rónak« látszó, öreg illemkóde­xekből idézett szabályaival együtt Amelyek szintén nem egészen mellékesek. Amelyeket a mi korszakunk embere sem dobhat félre, »mert a termé­szet törvényein senki sem tud változtatni...« És kétszeresen nem dobhat félre azért, mert elveink, tár­sadalmi elképzeléseink és gya­korlatunk humanizmusa és a lakosság felének érdekeivel számoló reális politikai érzéke sem engedi a nők iránti tisz­telet csorbulását, az alkot­mányban leszögezett elvek megsértését. Mert erről is szó van — nagyon is szó van. Olyan or­szágban, ahol a szavak és a tettek egységére immár más­fél évtizede következetesen vi­gyáz a társadalom fejlődését irányító párt — bizony még hosszú évekig kell küzdeni, hogy ennyire fontos társadal­mi kérdésben a magunk elfo­gadta saját elveink gyakorlat­ban is megvalósuljanak. »Fent?« Nem hiszem. Alig hi­szem, hogy volna ennek az or­szágnak olyan irányító szerve, testületé, ahol a női egyenjo­gúság, az asszonyoknak a kongresszuson felszínre került kérdései, problémái ne lenné­nek eldöntött kérdések és reá­lisan látott problémák. De a jó elvek nem »oda­fent« valósulnak meg. Emlékszem egy nagyon régi mesére, a királyról, akt taná­csosaival beszélget, és a hosz- &zú asztalnál vita alakul ki arról, miért nincs pénz a kincstárban. De hiszen az adó­kat beszedjük — mondjál; a hivatalnokok. Akkor megszó­lalt valaki: »Hozzatok be egy marék lisztet.« Behozták és az asztal végéről kezdik továbbad­ni a királyhoz. Mire odaér, nem marad belőle jóformán semmi, elporlik, odatapad a tenyerekhez. A folyamatot a valóságban fordított irányban is el lehet képzelni. Egy »fe­lülről« elindított elképzelésből is mindig elporlik, lemarad, lekopik valami, és mire a pártközpont és a Miniszterta­nács »tenyeréből« az üzemi igazgató, a tsz-elnök, a helyi tanács, a brigádvezető kezéig jut, olykor alig marad belőle valami. Pedig a kérdések a gyakor­latban odalent oldódnak meg Ismerek nagyüzemet, amely­nek vezetője, elismert és kitű­nő szakember, bizonyára tel­jes szívvel egyetért a párt nő­politikájával, és talán már szép beszédben is méltatta. De amikor a vállalat egy fontos osztályának élén megüresedett a hely, a rendelkezésre álló ki­tűnő szakembert, az addig he­lyettesként dolgozó derék, kommunista asszonyt... újra csak helyettesnek »szemelte ki« — és kívülről, teljesen más területről »importált« fér­fi vezetőt az osztály élére. Hány ilyen eset fordulhat elő az országban? Erről épp úgy nincs statisztika, mint a kong­resszus visszhangjáról. Az igazi visszhangot azzal tudjuk értékelni, mennyire csökken majd az ilyen esetek száma néhány év alatt, meny­nyire kerülnek előtérbe bölcső­dék és óvodák, gyerekes anyák, háztartást vezető asszonyok. És mennyire válik erősebbé a tisztelet irántuk — amelynek immár fóruma lett a párt leg­felső fóruma. B. F. Zászló és dicséret Teljesített feltételek Kongresszusi hetet rendez­tek a Pamutionó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárában. A verseny november huszonhar- madikától huszonnyolcadikéig tartott, s a vállalat vezetősége naponta értékelte az eredmé­nyeket. — Hány dolgozó vett reszt ebben a versenyben? — kér­deztem Papp Józsefnétól, a gyár termelési felelősétől. — Hatvankilenc brigád mintegy ezerhuszonhat dolgo­zója. Elmondhatom, hogy va­lamennyien megállták helyü­ket. Nehéz feltételeket kellett teljesíteniük. Ilyen volt a ter­melékenység növelése, az egy főre jutó termelés túlteljesí­tése, anyagtakarékosság, a munkaidő jobb kihasználása, valamint a selejtmentes ter­melés. Különösen szép ered­ményeket érték el a Fonó I- és a Fonó II-ben dolgozó bri­gádok, melyek egész idő alatt az elsők között teljesítették a tervet és a kitűzött feltétele­ket, — A hatalmas csarnokokban szinte alig értettük egymás szavát. Szédületes sebességgel peregtek az orsók, s a fehér fonalak végeláthatatlanul kí­gyóztak a gépek között. Itt ta­láltuk Pressing Lajosnét, a Fonó I. gyűrűs »C« műszak­jának munkamódszer-átadó­ját, aki egyben műhelytitkár is. Ebbe a tisztségbe a nemrég lezajlott szakszervezeti válasz­táskor került, addig mint he­lyettes titkár vett részt a moz­galomban. — Szegedi vagyok — mond­ja. Ott ismerkedtem meg a fo­nónői mesterséggel. Bizony na­gyon régen volt — huszonegy Pressing La jós ne. éve. Azóta Kaposvárra kerül­tem, s most mint munkamód­szer-átadó dolgozom. Sok se­gítséget kaptunk a vállalat párt- és a KISZ-vezetőitől e munkákhoz. Több mint hetven KISZ-fiatal dolgozik az üzem­részben. Munka közben ezek a fiatalok ellenőrizték a többi dolgozót, s ahol hulladékot ta­láltak, ott figyelmeztettek mindenkit, hogy vigyázzon, s dolgozzon jobban. Hisz a se­lejtmentes termelés is a ver­seny egyik fontos követelmé­nye volt, A pergő orsók között dolgo­zik Kálmán Eszter. Gyors mozdulatokkal cseréli le a megtelt orsókat, s teszi he­lyükre az üresekét. Ügyesen köti össze az elszakadt, vé­kony szálakat. — Nehéz mindezt nyolc órán keresztül csinálni — mondja fáradtan, mikor egy pillanatra abbahagyja a mun­kát. . — Három gépen dolgo­zom,' s 1152 orsóra kell fel­ügyelnem, hol szakadt el a szál, hol kell lecserélnem az orsót. A kongresszusi hét alatt mindennap a legjobb dolgozók között volt, neve mindig sze­repelt a falitáblán. Két alka­lommal pedig a se1;-“'Tizászlót is megkapta. Gfvrtyls László Kálmán Eszter. Korszerű berendezések a megyei kórház szülészeti osztályán Tegnap bemutatják a megyei kórház új fölszereléssel ellá­tott és átépített szülészeti, nő- gyógyászati osztályát A ven­dégek között volt Somogyi Jó­zsef, a városi pártbizottság el­ső titkára és dr. Csáki László, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője is. Dr. Domány Sándor, az or­vostudományok kandidátusa, osztályvezető tőorvos kalau­zolta végig a vendégeket a há­rom szinten. Miközben a szé­pen csempézett folyosókról be­nyitottunk a műtőbe, a beteg­szobákba, megtekintettük a pálmával díszített beszélgető­sarkot, a főorvos elmondta, hogy a kórházat 1932-ben épí­tették. Az akkori követelmé­nyeknek megfelelően hetven ágy volt a szülészeti és nőgyó­gyászati osztályon. Két, két és fél ezer beteg fordult meg ab­ban az időben itt évente. Az utóbbi időkig százhat ágyra emelték az osztály befogadó- képességét, és nyolcezer bete­get láttak el évente. Ennek ve­lejárója a túlzsúfoltság volt A rekonstrukció után szép, tiszta, tágas osztály fogásija betegeket. Az újszülött osztály például háromszor akkora alapterületű, mint eddig. A ti- zennégy-tizenhat ágyas szo­bákat kisebbre vették, új Me­dicor ágyakkal fölszerelt két- és ötágyas szobákat alakítot­tak ki az átépítés során. A ko­raszülések száma az 1952-es évekhez képest háromszorosá­ra nőtt, eléri évente az ötszá­zat A koraszülöttek részére modem osztályt létesítette];. Megfelelő színdinamika ér­vényesül a tierxnekben, szobák­ban, műtőkben. Kicserélték a ■műtő negyvenéves lámpáját >s, az új Medicor-lámpa minden igényt kielégít. Ülésezett az SZMT nőbizottsága Megvizsgálták a nők bérügyi helyzetét Az újszülött osztályon még csönd fogadta a vendégeket, hisz a szülészeti osztálynak nincsenek még lakói. A beköl­tözést az ünnepek utánra ter­ÜLÉST TARTOTT tegnap az SZMT nőbizottsága. Arról tárgyaltak: mit tettek a szak- szervezeti szervek a párt nő­politikái határozatának végre­hajtásáért. Megvitatták ezen­kívül a nőbizottság 1971. félévi munkatervét is. Horváth Sándomé, a nőbi­zottság vezetője a beküldött jelentések alapján igyekezett átfogó képet adni az utóbbi két hónap eredményeiről. El­mondta, hogy a szakszervezeti szervek többsége igen komo­lyan vette a határozatokból adódó feladatokat. Mint isme­retes, még ebben az évben meg kellett vizsgálniuk a nők bérügyi, szociális helyzetét, a gyermekintézmények körül­ményeit, valamint a nők szak­mai képzésének lehetőségeit. A pedagógus szakszervezet megyei bizottsága például ala­pos felmérést készített az ok­tatásban dolgozó nők életkö­rülményeiről; ezt szeretnék a megyei tanács vb elé is eljut­tatni. Vannak területek (köz- alkalmazottak), ahol még min­dig nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. A közigazgatási pá­lyán egy vizsgálati helyen a következőket jegyezték föl: 1500—1800 forint között kap fizetést 112 nő és 71 férfi, 2500—2800 forint között pedig csak 23 nő és 174 férfi. Az aránytalanságokat meg kell szüntetni. A szakszervezetek foglalkoz­tak az egészségügyben dolgozó nők éjszakai pótlékának eme­lésével. Évről évre nagyobb gondot jelent az óvónői után­pótlás is. Most, megyei szin­ten, az óvónőképzésnek vala­milyen helyi megoldásán fára­doznak. A korábbinál nagyobb figyelmet szentelnek az egye­dülálló nők életkörülményeire is. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál, a Volán 13. sz. Vállalatánál, a textilművek­ben, a ruhagyárban, a villa­mossági gyárban évente leg­alább két alkalommal segély­a megyei partbizottság. A gaz­daságpolitikai osztály aktíváit Fábri István, a gazdaságpoli­tikai osztály vezetője köszön­tötte. Közvetlen, baráti sza­vakkal méltatta, értékelte azok munkáját, akik napi fel­adataikon túl is többet tettek, vállaltak a megye gazdaság- politikai célkitűzéséinél; való­ra váltásáért. A köszöntő sza­vak így zárultak: — Kérem, hogy most egy új év, egy új tervidőszak kü­szöbén, ismerve a kongresszu­I si és a megyei pártértekezlet határozatait, ki-ki a maga te­rületén a korábbihoz hason­váltásáért. A köszöntő es köszönő sza­vak után a gazdaságpolitikai osztály 16 aktívájának tárgy- jutalmat adott át Fábri Ist­ván. A jelenlévők nevében Tóth Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetője mondott köszönetét az elisme­résért. Hangsúlyozta, hogy az ajándékozás kedves emberi figyelmesség, de talán ennél is többet jelent az ünnepi meg­emlékezés, az elvtársi, baráti összejövetel, mely erőt ad feladataink még jobb elvég­zésére, ben részesítik őket. Nem oszt­ják be őket éjszakai ügyelet­re, üdülési költségeiket is té­ríti a vállalat. Megértésre ta­lált az üzemek, vállalatok kö­rében a gyermekintézmények hálózatának fejlesztési terve is. A megyei kórház, a Volán 13. sz. Vállalata, a Pécsi Pos­taigazgatóság, a villamossági gyár például már megoldást talált az óvodai, bölcsődei gondok enyhítésére. TOVÁBBRA IS jelentős energiát köt le a nők szak­mai képzésének, továbbképzé­sének problémája. A szakszer­vezetek és a nőfelelősök tö­rekvésein kívül a vállalatok vezetőinek kell a fontos ten­nivalók között számon tarta­niuk a szakmunkásképzésben a nők arányának javítását. A nőbizottságoknak, a nőfelelő­söknek a szakszervezeti vá­lasztások jó lehetőséget adnak arra, hogy elmondhassák ész­revételeiket, és kéréseik be­kerüljenek a határozati javas­latok közé. vezik. Az alagsorban a terhesség- megszakításokat végzik el. Na­ponta tizenöt-húsz ilyen be­avatkozásra kerül sor. A mű­tő mellett három betegszoba van, összesen tizenkét, ággyal. A kórház betegforgalmának mintegy huszonöt százalékát a szülészeti, nőgyógyászati osztá­lyon bonyolítják le. Tehát a rekonstrukció jelentős állomá­sa a kórház fejlődésének. Négymillió-háromszázezer fo­rintba került az átépítés, egy­millió-nyolcszázezer forint ér­tékű az új berendezés. A tervek dr. Domány Sán­dor elképzelései szerint valók. A kivitelezés mérnöki munkái Ecsy Lászlót dicsérik. 1971 első újszülöttjét már a korszerű épületben várják... H. B. KÖSZÖNET A JÓ MUNKÁÉRT Jutalmazás a megyei pártbizottságon Kedves, meghitt ünnepség lóan becsületesen, odaadoan színhelye volt tegnap délután dolgozzon feladataink valóra %'edif, 1SW áeeesubw Ti. 3

Next

/
Thumbnails
Contents