Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
Vallomások Somogyról megyei pártértekezlet küldötteit lepte meg először az MSZMP Somogy megyei Bizottsága a Vallomások Somogyról című visszaemlékezés-gyűjtemény- nyel. A kötetben hatvanan: politikusok, tudósok, írók, művészek, munkások és termelőszövetkezeti parasztok vallanak szülőföldjükről, a tájról, amely életükben nagy szerepet tölt be. Idősebbek és fiatalabbak, Somogybán élők és elszármazottak tárják ki szívüket a kötet oldalain. A szű- kebb haza, a táj meleg szerete- te süt át a visszaemlékezéseken még akkor is, amikor mostoha módon bánt fiaival. So- mogyországot nem lehet nem szeretni, ezt írhatnánk a könyv mottójául. Ezt olvashatjuk a kötet majdnem háromszáz oldalán is. »A cselekvés közös gond és együttes öröm« — ez, ami összefogja a több mint fél száz somogyi vallomást. Kádár János bevezető visz- szaemlékezésében az eltelt huszonöt esztendő megyei eredményeit és a gyermekkori benyomásait összegezi. A visszaemlékezések kivétel nélkül Somogy történelmi múltját gazdagítják számtalan új adattal, benyomással. Valamennyire itt nem térhettünk ki — hiszen mindegyik megérdemelné —, így kénytelenek vagyunk a legnehezebb feladatra vállalkozni, néhányat kiemelni a hatvan közül. Ber- náth Aurélt ismerjük szellemes és hangulatos kaposvári és somogyi memoárja után. Megkapó gazdagságot, az emlékek friss hamvasságát találjuk Gyergyai Albert század- eleji visszaemlékezésében. 1903-tól nyolc éven át a gimnázium diákjaként egy sor gazdasági, társadalmi, főleg kulturális esemény zajlott le a poros és álmos kisvárosban. Gyergyai professzor gazdag művelődéstörténeti visszaemlékezése számunkra premier planba hozza Kaposvár század eleji életét. Ispánki József a harmincas évek városvezetésének kulturális nemtörődömségéről ír a személyes élmények alapján. Kulturális adalékokkal gazdagítja Somogyot Olsvai Imre, Vavrinecz Béla visszaemlékezése. Olsvai Imre például a Somogybán gyűjtött szabadságdallamot hasonlítja össze a többi hasonló magyar dallammal. Ez, a tanulmánynak beillő visszaemlékezés az irodalom- és zenetörténészek jövőbeni érdeklődésére tarthat számot. L egtöbben a szülőföld felszabadulásáról, illetve az azóta eltelt változásról vallanak emlékezésükben. Állami- és pártvezetők, tudósok, írók, művészek, fizikai dolgozók, a munKáshata- lom birtokosai emlékeznek a legnagyobb történelmi sorsfordulónkról, a felszabadulásról. Losonczi Pál, a megyéből elszármazott államférfi életútja példázza azt a politikai, társadalmi változást, mely 1945-től kezdődött a felszabadult magyar nép életében. Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Böhm József megyei tanácselnök életében ugyanaz a történelmi sorsforduló jelentette a munkásévek gondokkal és örömökkel teli hétköznapjait, majd adta a szocializmus építésének megyevezetői posztját. A korábban itt dolgozó, ma az ország felsőbb irányításában részt vevő dr. Szabó Zoltán, Tömpe István, Szirmai Jenő, dr. Markója Imre vallomása fontos történelmi forrrásként használható. Dr. Szabó Zoltán miniszter lírai hangú emlékezése átfogja a múlt, jelen és jövő somogyi távlatát: »Az alapkőbe helyezzük a nagyatádi kórház építése megkezdésének ünnepi írásait. Pillanatra a jelent váltja most a múltra emlékezés. Esik a havas eső, apám betegen fekszik a kisszobában. Aggódva várjuk, mikor érkezik már Szilből lóháton, ázottan-fárad- tan Kőnek doktor. Nem hintó, kocsi se járja a földutakat, és a decemberi sarat. Ahogy fölnézek — újra a jelenben —, az alapkő mellett vörös terítős asztalon, az épülő kórház makettjén csillan a nap es a jelen idő. Ki gondolhatta akkor régen, hogy kórház lesz majd és kórházba mehetnek Marcaliban, Siófokon, Nagyatádon, gyógyintézetbe Mosdóson, Lengyeltótiban.« A szocialista építés évei adták és adják meg azt a távlatot, amelyért oly sokat harcoltak és életüket áldozták a megye legjobbjai. A történelmi forrásokat vallatóknak a fentiek mellett a forradalmi múlt gazdag hagyományaira hívnánk fel figyelmét. Rostás Károly nyomdászmunkás, ma Kaposvár tanácselnöke, a Munkásotthon, az ifjúsági és munkásmozgalom városi eseményeire emlékezik. Szirmai Jenő a felszabadulás előtti ifjúmunkás-mozgalom kiemelkedő alakjairól ír visszaemlékezésében. Teknős Péter második világ- háborús kaposvári élményeit és kapcsolatát az illegális kommunistákkal írja le. Gazdag kortörténeti adalékokat közöl negyedszázad távlatából Kaposvárról Sipos Gyula költő és Bokor Péter iró. Több visszaemlékezést találunk a somogyi ifjúsági mozgalom fel- szabadulás utáni történetére. Bán Károly, Fábián Gyula, Kovács Géza, Mészáros Károly, Kaposi Kis István és dr. Márkája Imre írásait ajánljuk az ifjúsági mozgalmat tanulmányozóknak. Somogy dolgos munkásait, parasztjait szólaltatja meg a kötet Nagy József, Walter Imre, Nyári Pál és Retek József vallomásaiban. Az egyszerű, dolgos nép tízezrei építették föl a háborús ájultság után a mai boldog és gazdag Somogy- országot. űvészek, költők lírai vallomásaikban szólnak a megváltozott és megszépült megyéről a kötetben. Képek és szobrok megváltozott életünk szerves részeseivé és megszépítőivé váltak az elmúlt években. Az ízléses kiállítású könyv Paizs Gábor jó szerkesztőkészségét, valamint a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat közösségét dicséri. A kötet elolvasása után az egészséges lokálpatriotizmus szelleme keríti hatalmába az olvasót. Erről így vallott a könyvben a költő: »Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt!« A. A. HÁROM HÉT AZ NDK-BAN Kecske a címerben és ajándékul ni, de aztán mégis megadta magát sorsának. — varosunk címerében bakkecske van. barátságunk jelképéül ajándékozzuk önöknek az élő állatot, fogadják szeretettel, s a város húsüzemében készített kolbászt, szalámit és a tsz tyúkfarmjáról hozott tojást is — mondotta katonáink lelkes tapsa közepet te Werner Spahl polgár- mester. Huszárruhába öltözött katona egy tálcán Balaton menti bort, hazai kolbászt és a város címer*. tábori sütöFárasztó, nehéz feladatot jelentett a gyakorlatra való készülődés. De azért jutott idő, hogy katonáink találkozzanak, kicseréljék tapasztalataikat a többi nemzet katonafiaival, a Német Demokratikus Köztársaság lakóival. Többször találkoztak a Szabad Német Ifjúság képviselőivel, s hasznos beszélgetést folytattak velük. — Elsősorban az ragadta meg figyelmüket, hogy a Szabad Német Ifjúság — a mi KISZ-szervezetünkhöz hasonló ifjúsági szövetség — sokkal nagyobb gondot fordít a fiatalok politikai nevelésére, s ezt láttuk a polgári életben és a hadseregben is. Sokat tanultunk tőlük — mondotta Orbán Pál őrvezető, az egyiK alegység KISZ-szervezetének titkára Jártak katonáink üzemekben és termelőszövetkezetekben, találkoztak a különböző pártok és az állami szervek képviselőivel, s azok is gyakran látogattak el táborunkba. Ilyen volt a kapcsolat a többi hadsereg katonáival is. Itt beszélgettem azzal a fiatal szovjet, tankistával, akit a gyakorlaton részt vevő magasabb egységünk parancsnoka — több más társával egyetemben — a felkészülés, a gyakorlat érdekében végzett kiemelkedő munkájáért a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája jelvénnyel tüntetett ki. — Komszomolista vagyok, egységem a második világháború nehéz harcaiban érdemelte ki a gárda elnevezést. Példaképeink azok a szovjet hősök, aki a sztálingrádi, a kurszki, a székesfehérvári ütközetekben áldozták életüket a győzelemért. Megfogadtuk, méltók leszünk hozzájuk, s ezt a gyakorlatot sikeresen hajtjuk végre. A sok baráti találkozó egyik legderűsebb pillanata volt, amikor Jüterbog város, járás vezetői látogattak táborunkba. Katonáink ezt az eseményt bizonyára soha nem felejtik el. Érdekes, szorb népviseletbe öltözött csinos leányok és a város, valamint az ottani termelőszövetkezet vezetői jókora, ugrándozó bakkecskét vezettek táborunkba. A csökönyös jószág a nevető, tapsoló katonáktól megriadva nem nagyon akart engedelmeskeddében készített ízletes kenyeret nyújtott át viszonzásul a vendégeknek. Sokáig beszélgettünk fehér asztal mellett Jüterbog képviselőivel, köztük Sandhop Fridrich termelőszövetkezeti elnökkel. Elmondották azt is, honnan származik a címer. Valamikor a városban volt egy csinos fogadós menyecske, s annak volt egy hatalmas bakkecskéje. A jó italt szerető férfiak nem merték asszonyaik előtt nyíltan mondani, hogy a csinos menyecskéhez mennek iddogálni, kaptak. Jüterbogban, akiket nagyon kedves barátnak tartanak ... Még egy ilyen felejthetetlen pillanat volt. Manöverbálba hívták meg katonáinkat. Javában állt a tánc, a mulatság a potsdami Sportpalotában, amikor hirtelen vadászkürtök hangja nyomta el a tánczenét. Egyenruhába öltözött vadászok frissen lőtt, de már belső részeitől megtisztított vaddisznót cipeltek a terembe, átadták katonáinknak e szavak kíséretében: Kizárólag azért hajtottuk fel és lőttük le, hogy hanem így kérdezték: — Jössz-e, komám, a kecskéhez ... ? Állítólag innen — némi módosítással — a város neve és a címerében megörökített névadó jószág is. öreg emberek azonban váltig erősítik, hogy így volt, mert ők is így hallották apáiktól. S azt is elmondották ezek az idős emberek, ilyen ajándékot csak azok magyar barátainknak örömet szerezzünk vele. Készítsék el és fogyasszák el jó étvággyal... De gondoltak arra is, hogy az ízes vadételre nem illik vizet inni. Egy jókora hordó kiváló minőségű sört is begurítottak a terembe, s azt is katonáinknak ajándékozták. Szalai László (Folytatjuk.) Osztálytársak Klubot nyitottak az idős embereknek Balatonlellén SOKAN JÖTTEK össze november hatodikén, ezen a szép őszi délutánon a bala- tonlellei művelődési házban. Valamennyien öregek —nyugdíjasok. Deres hajú, mélyen barázdált arcú idős emberek, hogy birtokukba vegyék kicsiny helyiségüket, melyet az ő számukra hozott létre a ba- latonlellei szakmaközi bizottság. Néhány kis asztal, körülötte frissen fényezett székek. A sarokban rádió, az asztalokon újságok, kártya és sakkkészlet. Ez a helyiség most az övék lett — a nyugdíjasoké, hogy az otthon sokszor unalmas egyhangúságát baráti beszélgetéssel, olvasással töltsék itt el. Hajas Gyula, a szakmaközi bizottság titkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 53. évfordulójára emlékezett, majd néhány mondatban ismertette a balaton- lellei szakmaközi bizottság munkáját, eredményeit. — Lassan tíz éve, hogy itt, a Balaton-part egyik kis üdülőtelepén megalakult a szakmaközi bizottság. Foglalkozott az‘ ifjúság védelmével — különösképpen a nyári időszakban fejtett ki kemény munkát az ifjúságvédelmi bizottsággal közösen. Az ünnepségek megrendezésében, a sportélet föllendítésében is részt vett a bizottság. A HELYI szakmaközi bizottság jelenleg százhét tagot tömörít. Megalakult a nyugdíjasok csoportja, s a kérés az vuli, hogy önálló klubhelyiséget kapjanak. A helyi szakmaközi bizottság a Szakszervezetek Megyei Tanácsának segítségével berendezte ezt a kis klubhelyiséget, s most az ő rendelkezésükre bocsátotta — fejezte be beszédét Hajas Gyula. Bolla Gáspár, a balatolel- lei szakmaközi bizottság elnöke ajándékot adott át az egyik alapító tagnak, Horovitz Bélának, aki tíz évvel ezelőtt néhány idősebb társával együtt sok akadályt leküzdve hozta létre a bizottságot. A kis ünnepséget Szabó Géza, az SZMT szervezési és káderbizottságának munkatársa zárta be. A kis szoba lassan megtelt nyugdíjasokkal. Félénken nyúltak a kikészített újságok után. Lassan felkerültek a táblára a sakkfigurák, öreges, reszkető kezek igazgatták helyükre őket, aztán megkezdődött a játék. A rádióból szálló dallamok megtöltötték a helyiséget. A művelődési ház, mely valamikor kastély volt, most otthont adott az időseknek, fiataloknak egyaránt. A TENNI AKARÁS a társadalmi szervek segítő szándéka hozta létre ezt a klubot. Ahol szakmaközi bizottságok működnek, ott a jövőben sorban klubot nyitnak majd az idős szakszervezeti tagoknak. Gy. L. A főosztályvezető rosszul lett hivatalában. Az előhívott orvos veserohamot állapított meg. Húsz perccel később a beteg már a kórházban volt. A sebész főorvos beadta az injekciót, és a beteg fájdalmai megszűntek. — Ha nem tér vissza a roham, nem kell operálni. Ha azonban újból... A főorvos elhallgatott. Jól megnézte betegét, és megkérdezte: — Nem a Barcsayba járt? — De igen. — Akkor te vagy a Gombóc! — Én. Es te vagy a Kopasz! Nahát, hogy te sebész főorvos lettél! Emlékszem, sírtál, amikor szálka ment a kezedbe. — Emlékszel? Annak már csaknem negyven éve. Es te? — Főosztályvezető vagyok az AZÉRT-ban, a számvitelin. — A sebész elmosolyodott: — Te? Hiszen mindig pótvizsgán mentél át számtanból. Na, szervusz! Mindjárt visszajövök, egy vakbelest kell megnéznem. A főosztályvezető emlékezni kezdett... Egyszer összevesztek valami szamárságon, verekedés lett a dologból, ö a fejesvonalzóval jól fejbe csapta Kopaszt. Akkor sokáig haragban voltak, és később sem békültek ki egészen. És most 6 fogja meg- operálni? Biztos, hogy nem felejthette el a fejesvonalzót! Es most kés lesz a kezében. Az ápolónő jött be: — Hallom, a főorvos úr iskolatársa. Arany keze van a iäoßvas zmuikt Azzal az aranykezével adott neki a Kopasz negyven évvel ezelőtt egy nagy pofont, és akkor vágta 6 fejbe a vonalzóval. De talán elfelejtette ... Egy ilyen híres orvos szórakozott, feledékeny. A főorvos visszaérkezett: •—• Emlékszel? Annak már fejbe vágtál a nagy fejesvonalzóval? Négy öltéssel varrták be a sebet. Sokáig látszott a helye a koponyámon Nna, reggel megnézlek! Este kapsz még egy injekciót, talán elkerülhetjük a műtétet. Ha nem, akkor én foglak operálni. Kapsz altatót is Szervusz1 Az altató csak éjfélig tartott. A főosztályvezető ancát kiverte a verejték. Fé'lt. . . Mindig gyáva és borúlátó, pesszimista ember volt. A hivatalban is félénknek ismerték. És most félt a Kopasztól. Lám, az orvos nem felejtette el a fejesvonalzót! És ha műtétre keidül sor, ki lesz szolgáltatva volt osztálytársának. No, de orvosi eskü is van a világon ■ Es egy gyermekkori verekedés miatt nem fog negyven é!o után elégtételt venni, hí'lzen az gyilkosság lenne! Vágy műhiba? Nem, nem, őrültség! Másnap az orvosi uszály élén bejött a főorvos. — Gratulálok! — mondta. — Hallcim a főnövértől, hogy semmi fájdalmad sincs. Nincs szükség műtétre! Örülsz? — Nagyon — válaszolta felszabadultan a beteg, és arra gondolt, hogy ha egyszer megint rohamot kapna, azon lesz, hogy más kórházba ke- mljön, JMWsff Kämt» STOM CT13 Y>T NEPT&AP J 5
