Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Bisztróprogram A külterületek ellátásáért Drága az áruszállítás, ráfizetnek a boltra — ABC-áruházak építését Somogy külterületnek számító 887 településén har­mincötezer ember él. Ez a megye lakóinak 9,6 százalékét teszi ki. A két város — Ka­posvár és Siófok — lakóinak pedig 54 százaléka — tötjb mint 37 000 ember lakik a peremterületeken. Az ellátá­sukat szolgáló bolt- és ven­déglátó-hálózat nem éri el az átlagszintet, s árukínálatuk is elmarad az igényektől. Ezt a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának legutóbbi ülésén állapították meg. Az ellátás javítását néhány külterületi lakott helyen az is megnehezíti, hogy 1—10 em­bert számláló tanyák és úgy­nevezett készenléti lakótele­pek is vannak köztük. A 887 külterületi település közül hatvannak van boltja, s össze­sen tizenhétben működik kocsma. Ezeknek a boltok­nak a forgalma egynegyede a megyei átlagnak, de a ven­déglátóhelyeké sem éri el az átlagforgalom felét. Nehéz ezeknek a települé­seknek az áruellátása is: leg­többjük csak földúton közelít­hető meg, és az áru gyakran közvetve — a belterületi boltok közvetítésével — jut el hozzá­juk. A tsz szállítja vagy ko­csit béréinek. Érthető, hogy ilyen körülmények között a boltokat üzemeltető szövetke­zetek nem támaszthatnak üz­letvezetőik elé olyan magas követelményeket, mint má­sutt: esetenként szakképzetlen kereskedők végzik a kiszol­gálást. Az alacsonyabb forgalom, a szállítási nehézségek miatt ezeknek a boltoknak körül­belül a hetven százaléka vesz­teséges. Csak a szállítási költ­ségek fölemésztik a kiskeres­kedelmi árrés 15 százalékát. A gondot súlyosbítja, hogy a kétéves adókedvezmény elle­nére a magánkereskedők sem létesítenek ezeken a terüle­teken boltokat, pedig nagy arányú szervező munkát is végeztek ennek érdekében. E periférikus területek kereske­delmi ellátottságának javítá­sára a következő tervidőszak­ban is törekednek. A negye­dik ötéves terv somogyi irány­elvei szorgalmazzák ezeken a területeken a közös fejlesz­téssel történő ellátás javítást. A megyei tanács végrehajtó bizottsága e témáról tárgyalva „ Teljesítettük“— irta a Latinca-brigád Október 20-án szűkszavú, de annál tartalmasabb levelet kapott a kaposvári fogyasztási szövetkezet igazgatóságának elnöke a mezőgazdasági vas- szaküzlet Latinca-brigádjától. A levélben bejelentették, hogy a X. pártkongresszus tiszte­letére indított munkaverseny vállalásainak eleget tettek. Megkerestük a négy éve együtt dolgozó közösséget, amelynek feladata, hogy a megye nagy mezőgazdasági üzemeit, a ház­táji gazdaságokat — de más ipari üzemeket és ktsz-eket is — a termelést segítő cik­kekkel ellássa. A 17 tagú brigád az év ele­jén olyan vállalásokat tett, mint a 12 százalékos forgalom- emelkedés, a forgási sebesség javításá, 400 óra társadalmi munka, az elfekvő cikkék 50 százalékos csökkentése, szakmai és politikai oktatás stb. A brigád fennállása óta két­szer nyerte már el a szocialista címet. Várható, hogy 1970. évi munkájukat hasonlóan ismerik el. Nem ok nélkül. 39,4 millió forint volt a tavalyi egész évi forgalmuk. Az idén október 30-ig már 47 millió forint ér­tékű árut adtak el, és újabb 10 milliós növekedés várható. A beszerzés nem könnyű a sok ezernyi cikk esetében. Üz­leti partnereik — vevők és el­adók — nemcsak Somogyból, de az egész ország területéről felkeresik őket. A,zt hiszem, az is egyedülálló, hogy az ez évi várható 57 millió forint áruel­adást mindössze 7,2 milliós •készlettel érték aL A forgási sebesség tehát 48— 52 nap. Valóság már a 400 óra társadalmi munka is. A havonta rendszeresen megtar­tott brigádértekezletek, poli­tikai és szakmai oktatása jelzi, hogy Ígéretüket komolyan ve­szik. Horváth Gyula boltigazgató. Varga Imre szocialista brigád­vezető tizenöt társukkal, a Latinca-brigád tagjaival együtt nyugodtan várják a X. párt- kongresszust. Mert büszkék arra, hogy amit vállaltak, azt becsülettel teljesítették is. D. Z. Tovább folytatják az utasította kereskedelmi osz­tályát, hogy gondoskodjon a fejlesztésről s ezzel mérsék­lődjenek a problémák, de szükségesnek tartja azt is, hogy az ellátást javító fej­lesztéseket az alsóbb fokú ta­nácsok anyagilag is támogas­sák. Jelenleg — meglehetősen éles határral — elkülönülnek a belvárosi részek és a' pe­remkerületek is. Az itt élő emberek életmódja — s ezzel együtt igénye is — azonos a belvárosban élőkével. Amire szükség van, azt viszont nem mindig találja meg a lakó­helyéhez közel eső boltban. Az itt működő üzletek fel­szereltsége, kulturáltsága nem éri el az átlagos szintet, és az áru kínálata sem megfe­lelő. A boltok nyolcvan szá­zaléka élelmiszert árusít, s emiatt a naponta szükséges iparcikkeket nem tudják meg­venni. A lakók — munkahe­lyükről hazafelé tartva — az útba eső boltokban vásárol­nak iparcikkeket. Az ered­mény: zsúfolttá, túlterhel tté lesznek ezek a boltok is. Ka­posváron e gond megoldására tesznek már erőfeszítéseket. A Füredi utcában, a Cserben, a Kisfaludy utcában a tanács és az Élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat közös összefo­gásával kis ABC-k épültek. Ez a program tovább tart. Ugyanakkor Kaposváron is, Siófokon is, több magánke­reskedő segíti a peremkerü­letek ellátását. Az erőteljesebb fej­lesztést gátolja, hogy az üze­meltetők a minimális gazda­sági hatékonysággal járó be­ruházásoktól tartózkodnak. A negyedik ötéves tervben e terület kereskedelmi fejlesz­tésére vonatkozó elképzelés szerint a megvalósulás után Kaposváron megszűnik az el­látatlanság, ha felépülnek azok az ABC-áruházak, ame­lyek most előkészítés alatt állnak. Siófokon pedig meg­alapozzák a további hálózat- bővítést azzal a három — összesen kétezer négyzetmé­ter alapterületű — ABC-áru- házzal, amelyek építésének előkészítését — Balatonkili- tiben Szabadi-Sóstón és Szép­iákon — megkezdték. Megin­dul a következő tervidőszak­ban a peremkerületek jobb ellátását szolgáló bisztróprog­ram is. Ehhez mintegy 6—8 millió forintos támogatásra van szükség. Kercza Imre Vörösköy János i4 fekete macska visszatér 4. — Ugyan — felelte Beke — kényszerről szó sincs! De higy- gye el, fontos volna. — Nekem az a fontos, hogy be tudjam fejezni a dolgozat­javítást. Egyébként sem tettem semmi törvényellenest. Jó na­pot! Nem azért volt elhárító tiszt, hogy ne ismerje az emberi természetet. A futballközvetí- tés lármája kihallatszott az előszobába. Beke tudott a meccsről, az órájára pillantott, azt is látta, hogy mindössze hat-hét perc lehet hátra a végső sípszóig. Rágyújtott és türelmesen várakozott az ajtó előtt. Tíz perc múlva, amikor új­ra csengetett, az igazgató meg­békélt arccal fogadta. — Hát tessék — mondta, — Befejeztem a dolgozatokat... Mit óhajt tőlem? — Az I. b)-vel szeretnék megismerkedni... — Az első osztályos növen­dékekkel?' — Hubert most az iméntinél is döbbentebb volt. — És éppen a b)-osztállyal? Ez... ez, hogy úgy mondjam, szokatlan eset. Az őrnagy igazolta magát. — Vagy úgy. Akkor termé­szetesen nem faggatom. De a növendékek sajnos nincsenek itthon. Osztálykirándulásra mentek. Valószínűleg megér­keztek már. — Miből gondolja? A prog­ram szerint ma egy bakonyi turistaházban alusznak. — Megkérhetem, hogy tele­fonáljon a tanárnőjüknek? — Természetesen. — Hubert már tárcsázott is. — Meglátja, nem lesz otthon. E pillanatban egy női hang jelentkezett. — Magdika? — Hubert har­madszor hökkent meg. — Ma­guk már itthon vannak? Nem értem. Hogy el sem ment? De hát micsoda dolog! Ez nem mentség, kérem. Legalább be­jelentette volna... Holnap majd beszélgetünk erről! Az igazgató most végképp felindult lett, hangja fenyege­tően csengett Aztán, a kagylót D SOMOGYI NÉPLAP jzombat, 1970. november 7. helyére téve, les telikedve Be­kéhez fordult: — Sárkány tanárnő itthon maradt. Azt mondja, az utolsó este belázasodott, s az osztályt egy kolléganőjére bízta. Az illetőt Csalogány Máriának hívják. De higgye el, rendkí­vül lelkes tanár. Biztosra ve­szem, hogy mindent Sárkány tanárnő útmutatása szerint intézett. Minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezték. — Ebben nem vagyok biz­tos ... Az őrnagy elővette a fény­képet, amit a veszprémi ka­pitányságon kapott, s amit a bűnügyi fotós vett fel a Vad­galamb romjairól. — A turistaház, ahol az osztály aludt volna... Beke pár szóval ismertette a Vadgalamb pusztulását, majd engedélyt kért az igazgatótól, hogy másnap felkeresse a gimnáziumot. Hubert annyira készséges lett, hogy otthonát rögtön felajánlotta éjjeli szál­lásul, az őrnagy azonban nem vágyott társaságra. Épp in­dulni akart, amikor a telefon csengeni kezdett. A vonal . túlsó végéről re­kedt, öreg hang hallatszott. Ehhez képest kissé meglepő­nek tűnt, amikor Hubert — a kagylót befödve — odasúgta az őrnagynak: — Csalogány! — Miért nem hívott előbb? — kiabálta felindultan Hu­Halló, itt porta! Várakozásteljesen, készen­létben áll a pult mögött. Sö­tétszürke egyenruháján a cím­ke: Hotel Kapos. Kiegyensú­lyozott mozdulatokkal végzi a munkáját, kedvesen beszél pár szót az érkezőkkel. Nem meg­szokásból, unott közönnyel, hanem természetesen. Kérdé­semre, hogy milyen egy por­tás élete, Stropek Sándor így válaszol: — Érdekes, forgalmas. Örök­ké új arcok, új emneiek, né­ha pedig felbukkanó régi is­merősök. Vannak állandó ven­dégek, akik hétről hétre ugyanazt a szobát kérik. Sok a külföldi, főleg németek szállnak meg a Kapósban. — Milyen nyelvet beszél? — A németet. De tanulok angolul,' s néhány fontos szót értek oroszul, fraciául és ola­szül is. Udvariasság, még pedig a vele született udvariasság a leglényegesebb tulajdonsága. Az emberek különbözőek, de az ő szemében minden vendég egyforma. Nem szól vissza so­ha a megjegyzésekre, akkor sem, ha sértegetik. Pedig van ilyen kötekedő természetű, szobát kereső vendég is. Et­től aztán minden vendéglátó­ipari dolgozónak tönkremen­nek az idegei. Rajta nem lát­szik semmiféle ideges nyugta­lanság. — Fontos az emlékezőtehet­ség meg a jó arcmemória. Jól­esik a vendégeknek, ha arcról megismerjük, ha fejből tud­juk a szobaszámot. — Volt-e valamilyen külön­leges élménye? Munkában a hotel portás. — Nem nagyon, de sok ap­róságból tevődik össze az em- ben élete. Közismert szemé­lyek gyakran fordulnak meg a szállodában. Írók, költők, szí­nészek, zenészek és sportolók. — Hány éve portás? — A tanulóévekkel együtt a tizennegyediket taposom. Bres- nitz Bélára, a régi főnökömre gyakran visszaemlékezem. Pél­daképemnek tartom: kiválóan ismerte ezt a hivatást. Meg­szerettette velem is. pedig én nem akartam portás lenni. Egy életre szóló tanáccsal lá­tott el. ö mondogatta: »Két hét alatt meg lehet mindent tanulni, de még harminc év múlva is lesznek olyan esetek, amikor az ember nem tud mit csinálni.« — Mi a legfontosabb tulaj­donsága egy »igazi« portás­nak? — Rendelkezzék jó ember- ismerettel, és mindenkivel a megfelelő hangnemben kell beszélnie, mert ha sematiku­san hajtogatok egy udvarias­nak látszó mondatot, azt észre­veszik, és hasonlóan bánnak velem. — Milyen hosszú egy átvir­rasztott éjszaka? — Eleinte nem olyan bor­zasztó, mert egy ideig admi­nisztrációval vagyok elfoglal­va, de reggel felé már nine» munka, s akkor álmos és fá­radt vagyok. Az elmúlt tíz évben egyre jobban megszerette a munká­ját A legnagyobb öröme ab­ban van, ha megismeri vagy emlékszik a nevére egy-egy évekkel ezelőtt itt járt vendég. (Bizonyára nem az udvariat­lansága miatt jegyezték meg a nevét!) Berreg a telefon. — Halló, itt porta! Fölveszi az üzenetet, és le­írja egy papírra. Végzi a dol­gát. Tulajdonképpen szürke hétköznapok ezek, és mégis ér­dekesek. Szerecz Ágnes Jó ütemben folyik a halastavak lehalászása JövBre 40 000 darab növényevő halat telepítenek — 610 mázsa halat elvitt az augusztusi árvíz NAGY MUNKÁBAN van­nak ezekben a napokban az állami és termelőszövetkeze­ti halastavak dolgozói. Fo­lyik az őszi nagy lehalászás. Az idén az állami tulajdon­ban lévő tavakból több mint tizennégyezer mázsa, a ter­melőszövetkezetek tavaiból pedig mintegy négyezer má­zsa halat fognak lehalászni. Ez az eredmény valamivel elmaradt a tervezettől. A ki­esés oka: az augusztusi so­mogyi árvíz. A természeti csapás következtében 610 má­zsa hal veszett el a somogyi tavakból. (Az állami kezelés­ben lévő tavak közül az Alsó­somogyi halgazdaság tavait érintette a kár, a termelő­szövetkezeti tavaknál a pa- tosfai tsz-t 200, a somogy- sárdi tsz-t pedig 70 mázsás kár sújtotta.) bért. — Hogyan? Hogy fog­laltat jelzett? Már másfél órá­ja? Számoljon be a történtek­ről! „ Hubert nem óhajtotta le­leplezni az őrnagy előtt, hogy a mérkőzés ideje alatt a tele­fondugót is kihúzta. — Jó, jó, hát adjon hálát, ezt magára bízom — kiabálta az igazgató. —; De addig is ve­gyen be idegcsillapítót. Rend­ben van. Jó éjszakát. Az igazgató Bekéhez for­dult. — Megértem, hogy a hatóság tisztázni kívánja ezt az ügyet. Ami az iskolát illeti, minden­ben a rendelkezésére állok. Holnap bevezetem az osz­tályba. Persze, nem ártana, ha civilben ... — Természetesen. Milyen óráik lesznek? — Magyar, matematika, rajz... — Válasszuk talán az utób­bit! Civilben magam is fes­tegetek. — Értem. Ha megengedi, úgy fogom bemutatni, mint festőművészt Beke elmosolyodott Hubert buzgalmán. — Ezt talán mégse! Elég, ha annyit mond, hogy a Nép­művelési Intézetből jöttem. — Ahogy kívánja. Beke sietve elbúcsúzott. Az utcán kocsiba ugrott, és a# A megyei halászati fel­ügyelő elmondta, hogy a te- nyészanyag biztosítva van, a jövő évi halivadék mindenütt rendelkezésükre áll, csak a növényevő ivadék hiányzik. Ebből a halfajtából jövőre 40 000-et akarnak telepíteni a somogyi tavakba. Az iva­dékot a dinnyési tógazdaság biztosítja. A Balatonba ezekben a na­pokban 800 mázsa kétnyaras pontyot telepítettek a megfe­lelő egészségügyi vizsgálatok elvégzése után. Az Alsó-somo gyi Halgazdaság var ászlói üzemegységében 1971-ben kor­szerű ikrakeltetőt létesítenek. Ez biztonságosabbá teszi az ivadéktenyésztést. Ugyanez a gazdaság jövőre 100 000-re nö­veli a harcsa ivadéktenyész­tést. (Eddig csak 50 P00 har­csaivadékot neveltek.) Ebből a mennyiségből már nemcsak a megye, hanem más megyék tavait is ellátják kishalakkal. A megye állami gazdaságai közül az idén ők szerepeltek a legjotban a budapesti me­zőgazdasági kiállításon: tü­körpontyukat bronzéremmel tüntették ki. Az alsó-somog'ri- ak az említett feladatok mel­lett tovább folytatják a ha­lastavak korszerűsítését, fel­újítását, és erre a célra a kö­vetkező öt évben négy és fél millió forintot fordítanak. Ezzel a beruházással jelentő­sen nőnek a hozamok, a je­lenlegi 445 kilóról 680 kilóra emelkedik a holdankénti »haltermés.« A Balatoni Halgazdaság dolgozói az idén kilenc hó­nap alatt 85 és fél vagon ha­lat fogtak a Balatonból. En­nek többsége fehér hal (ke­szeg). Említést érdemel az is, hogy az idén eddig 400 má­zsánál is több angolnát sike­rült kifogni (tavaly 250 má­zsát). Az angolna elsősorban nyugati exportra megy, így ielentős devizát kapunk ér­te. (Egy kiló angolnáért át­lag 96 forintot fizetnek.) ELMONDTA MÉG a halá­szati felügyelő, hogy a ta­pasztalat szerint a Balatonon a fogas-süllő kiheverte az T965-ös nagy halpusztulást, és most már jelentős mennyi­ségben fogiák a halászok, de a horgászok közül is soknak a horgára került egy-egy szép példány. Fonal László postára hajtott. (Folytatjuk) Balaton környéki távbeszélő hálózat-szerelési munkákhoz a Pécsi Postaigazgatóság Hálózatépítő Üzeme kábelszerelőket, valamint szak- és segédmunkásokat Szabad szombat, étkeztetési hozzájárulás és szállás biz­tosítva. Jelentkezés; Takács László munkavezetőnél Ba- latonföldváron, Tátrai Ferenc főépítésvezetőnél Nagyka­nizsán, vagy bármely postahivatalnál. (180787) r í 5302010001000002010101000002010102

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents