Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

Az AKÖV nem hatóság Elhibáztak egy döntést Egy fiatal üzem — a VIDEOTON tabi alkatrész- gyára— nagy gondjairól hall­gattam felháborodott hangú panaszt:­A szinte hatóságként tár­gyaló 13. sz. Autóközlekedési Vállalat egyik intézkedésével súlyos gondot okozott nekik. Maga a tény röviden ennyi: kihasználatlanságra hivatkoz­va leállította a Tab—Ságvár, valamint a Tab—Kapoly— Zics—Zala között késő ■ este közlekedő járatot. Emiatt a délutáni műszakba járók este nem tudtak hazamenni. Az üzemnek két lehetősége volt: vagy elküldi — illetve elenge­di — a munkásait, vagy meg­próbálja másként megoldani a foglalkoztatásukat. Ezt az utóbbit választották. — Eljutottunk odáig — mondta Honti Ferenc üzemve­zető —, hogy a délelőtti mű­szakban két munkahelyen hárman dolgoznak. A délutáni műszak pedig csak névlegesen van meg. A szükséges létszám­nak mindössze öt százaléka ül le a munkapadok mellé. Ennek természetesen van olyan kö­vetkezménye is, hogy a reggeli autóbuszjáratok túlzsúfoltak, hiszen az eddig délutáni mű­szakba járók is délelőttre jönnek. Ez azonban a kiseb­bik gond. A nagyobb az, hogy a lehetőségekhez képest sok­kal rosszabb körülmények kö­zött kell az embereknek dol­gozniuk, s olyan tabi munká­sokat is délelőttre kellett „be­osztani, akik eddig délután jártak, mert a munkafolyama­tok egymáshoz kapcsolódnak: nem lehet megcsinálni azt, hogy valaki elvégzi a munká­ját, s egy fél nap múlva a kö­vetkező munkafolyamatot is csinálja meg. Az AKÖV kétheti — nem tévedés — türelmi idöt(!) adott a tabi üzemeknek, s aztán ismét megjelentek a községben, hogy összegezzék ennek a két hétnek a tapasz­talatait. Nagy Lajos, az AKÖV képviselője — idézem a jegy­zőkönyvet — -kifejezésre jut­tatta, hogy az üzemek tekin­tetében létszámfejlődés egyál­talán nem mutatkozik. Java­solta az esti műszakról 22 óra után az autóbusz Ságvárig Lengubózó üzeni Iharosberényben Ke v ebon tás után szalagra kerül a száraz len. Iharosberényben és a szom­szédos községek lentermesz­téssel foglalkozó termelőszö­vetkezeteinél évenként vissza­térő gondot jelentett a leara­tott termés elszállítása. Rend­szerint vasúton, leponyvázott kocsikban, nagyon körülmé­nyesen jutott el a len a Keszt­hely melletti Fenékpusztára, ahol a kévékbe kötött termést kicsépelték — gubózták. A szállítási nehézségek miatt az utóbbi néhány évben jelentő­sen csökkent a lentermesztő terület ezen a vidéken. Ilyen előzmények után az iharosberényi termelőszövetke­zet vezetősége a szegedi Rost- kíkészftp Vállalattal folytatott megbeszélések eredményeként elvállalta egy új lengubózó üzem működtetését. Ez azt je­lenti, hogy öt, leni er mesztés- sel foglalkozó község közvet­lenül a termőföldekről szállít­hatja el a termést a feldolgozó helyre. • Az új üzem október 13-án beindülf. A falutól mintegy két kilométerre lévő tsz-ma- jorban félépített gépszín alatt már teljes ütemben folyik a munka. A korszerűen felszerelt futószalagrendszerú . kis üzem — azonkívül, hogy több köz­ség gondjáit - oldotta meg — 18—20 iharosberényi tsz-tag- nak 10 hóhapon keresztül ál­landó kereseti lehetőseget biz­tosít, a gazdaságnak pédig csaknem másfél millió forintos bevételt jelent. Ugyanakkor a len melléktermékei is értéke­síthetőek. A pelyvája kiváló takarmánykeverék-alapanyag. Az új ütem kedvező hatásá­ra j nő a termelési kedv. Az' iharosbérényiek sze­rint' néhány termelőszövetkezet máris ügy gondolja, hogy nö­veli lpnterületét. Maguk az iharosberényiek az idei 170 hold helyett jövőre 300 holdon foglalkoznak majd az értékes növény termesztésével. K. V. J. való közlekedésének leállítá­sát. Javasolta továbbá Zala— Kapoly—Zics irányában az autóbusz 22 óra utáni leállítá­sát ... A községi tanács képvi­selője, Tóth Ferenc elvtárs kérte az Autóközlekedési Vál­lalat jelenlevő képviselőit hogy még egy hónap türelmi időt adjanak a létszámben! fejlesztésére.« Az AKÖV azonban hajtha tatlan maradt Hajlandó vi­szont különjáratként autóbu­szokat közlekedtetni, ha a vállalatok fizetik a költségeit. Az autóbuszok leálltak,- s a tabiak törhetik a fejüket, mit csináljanak. Ennél a ténynél nem árt viszont emlékeztetni arra, hogy fejlődnekr az itteni üzemek. A ma még csak né- hányszáz embert foglalkoztató VIDEOTON például ezer em­bernek ad a következő évek ben kenyeret. Kifejezetten a környék munkaerőgondjánál: megoldására telepítették ide, s most a meglevő munkahelyeit sem tudja betölteni, mert dol­gozói nem jutnak időben Tab -a. S itt, ezen a ponton az AKÖV érdeke elé nő a kör­nyék, a megye érdeke, amit viszont nem vettek figyelembe a döntésnél. Aztán arról is be szélnek Tabon, hogy ezek a já rátok tulajdonképpen nem vol tak olyan nagyon kihasználat lanok. Sajnos, van egy rossz szemlélet nálunk: akkor te­kintjük kihasznál tnak a tö­megközlekedést lebonyolító gépjárműveket, ha hering módjára zsúfolódnak össze benne az emberek. A Tablói induló járatok leállítása — egyöntetű véle­mény szerint — elhibázott lé­pés volt Nem segített, hanem ártott a nagyközség fejlődését megalapozó iparfejlesztésnek. S —■ ezt is el kell mondani — a közlekedési vállalatoknak nem az a feladatok, hogy ha­tóságként intézkedésre szólít­sák fel a vállalatokat, határ­időt is kitűzve, hanem az, hogy az igényeknek megfelelően in­dítsák járataikat Pedig az előbbi történt meg, amikor kétheti határidőt szabva fel­szólították az üzemeket, hogy növeljék munkáslétszámukat azon a két vonalon. Ebből a szemszögből vizs­gálva a tabiak jogos panaszát, csak egy következtetést lehet levonni: állítsák minél gyor­sabban vissza a régi munkás- járatokat! Kercza Imre Engels emlékülés Kaposváron Születésének 150. évforduló­ja alkalmából. Engels Frigyes­re, a filozófusra, a teoretikus­ra és a politikusra emlékeztek tegnap délelőtt Kaposváron. A pártiskola hallgatói, az esti egytemek tanárai, vezető pro­pagandisták, pártmunkások és a tömegszervezetek munkatár­sai vettek részt az Oktatási Igazgatóság emlékülésén, ame­lyet a megyei pártszékház nagytermében tartottak meg. Az elnökségben helyet' foglalt Szigeti István, a megyei párt- vb tagja, a megyei pártbi­zottság titkára is. Az ülést Kocsis László, a megyei párt-vb tagja, a me­gyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának ve­zetője nyitotta mag, hangsú­lyozva, hogy ez az évforduló fontos esemény minden ország munkásosztálya, a marxista­leninista pártok, s az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom életében. Engels kivételesen nagymér­tékben vette ki részét a mar­xista elmélet összes alkotóré­szének létrehozásából és kidol­gozásából. És ugyanilyen na­gyok az érdemei a tudományos kommunizmus eszméinek el­terjesztésében, népszerűsítő sében és megvédelmezésében is, mindennemű elferdítéssel szemben. Megnyitója végén megállapította, hogy a megem­lékezés jó alkalom arra, hogy méltóan adózzanak a teoreti­kus Engels emlékének, s meg­mutassák: milyen fontosak Engels eszméi napjainkban is, az előttünk álló feladatok megoldásában, a marxizmus­tól idegen eszmék elleni harc­ban. < Ezután dr. Nagy Lajos, a Megyei Oktatási Igazgatóság igazgatója tartott előadást En­gels Frigyes életútjától, «mun­kásságáról, s Engelsnek Marx Károllyal együtt végzett tudo­mányos tevékenységéről. Az előadó leszögezte, hogy Engels Frigyes munkássága kiterjedt a filozófia, a politikai gazda­ságtan, a történelem, a .hadá­szati elmélet és a nyelvtudo­mány területére. Olyan tudós volt, aki szorosan- összekap­csolta életét az élenjáró forra­dalmi osztály — a munkásosz­tály — életével, aki követke­zetesen megvalósította az el­mélet és gyakorlat egységét; olyan politikus volt, akit a munkásosztály érdekei. éltet­tek, élete értelmét ebben látta és találta meg. Az Engels Frigyes tiszteleté­re megrendezett emlékülés Ko­csis László zárszavával fejező­dött be. Köznapi krónika NEM TUDOM magamban .artani, kikívánkozik belőlem. Nem tudom miért. Talán azért, mert némelyikükkel magam is találkoztam, és tulajdonkép­pen arra sem volt idő, hogy az üső percek mindig jelenlevő, zavart feszültsége feloldódjon, mert menni kellett tovább Menni, folytatni a munkát. Vagy tán azért, mert egy kö­tetlen beszélgetésen valaki azt monejta:. »Ügy van az, hogy a legnehezebb hajrás idő, mint amilyen ez az ősz, mindig meghozza a maga sok száz szép emberi történetét, — nersze bosszúságát és baját is. De éppen ezek az apró embe­ri történetek segítenék át, az amúgy is nehéz időszak ba­jain ...« Évek óta névtelenül dolgozó emberek, a hajrás időben egy- csapásra hősökké válnak. Va- -lami olyat tesznek, apai bámu­latot kelt, szívet melegít, amit jó lenne följegyezni, (je nincs rá idő. Aztán, amikor a nagy hajrá elmúlik, és a nem egy­szer az emberi képesség vég­ső határát súroló feladat el­készül, mindenki mintha nagy tehertől szabadult volna meg, Cöllélegzik. Szinte észrevétele­iről ismét névtelen katonák lesznek a köznapi hősökből. A sok száz szép emberi történet a szaladó napok hátán a feledés ködébe burkolózik. Milyen kár! Valahogy úgy vagyok, hogy sajnálom. Sájná- lom, hogy ma már csali azt mondja a kukoricát húsz napig betakarító lcombájnos: »Ke­mény munka volt...« Es sem 14 fekete macska visszalép 22. Beke melegen kezet fogott (Csalogány kisasszonnyal, meg- (köszönte a meggyes pitét, és (sietve elhagyta a szobát. Áz utcán frissen, felszaba­dultan í'eUelegzétt. A rendőrségen mai' várta a •veszprémi orvosrol beszerzett •anvag, közte egy fénykép is. •Beke szeraügyre vette és elmo- •solvodott. A képen felismerte 'az öregurat, akit a Vadgalamb [teraszán látott. Igen, ő meg a két, tömött [hátizsákkal felszerelt fiú ült ott [a lövedékek becsapódásának pillanatában. Azok hárman épp úgy meghalhattak volna, ’mint a kislány, aki a kávét •hozta, vagy az I. b) növendé­kkel. Az öregúr azóta biztosan hírt kapott Sárkány tanárnőtől, de akkor, azon a reggelen nem ért él hozzá a levél, amit a ta­nárnő nyílván Medgyes Kati­val akart átadatni neki. Tanít­ványával, akinél jobb barátnőt nem is kívánna magának. Nog, ha a tanárnő tudja, hogy a Vadgalambot szét fog­ják lőni, s ezért betegséget színlel és otthon marad, sze­relmét aligha ültette volna oda , a teraszra, hogy a diák­lányokkal együtt meghaljon. Mi haszna lehetett volna az öregűr halálából? Érzéseit ti­tokban tartotta, s így utólag sem mondhatta volna: alibim van, hiszen azt, aki draga volt számomra, odarendel­tem, ePPUgy, mint a tanít­ványaimat. A kapcsolat olyan irreális és elvont volt, hogy gyakorlatilag képtelenség lett volna hivatkozni rá. Nem, az orvos halála aligha szolgált volna mentségül Sárkány ta­nárnő számára. De az, hogy odarendelte, valóban alibi­nek számíthat. Éppúgy, mint Csalogány kisasszony makacs­sága, amellyel megtiltotta, hogy a lányok átszálljanak a turis­tabuszra. A két tanárnő ezek szerint artatlan. S ha így van, akkor egyetlen megoldás marad: az Útitervet meghamisították! A cselhez ismerni kellett a két tanárnő jellemét, az egyiknek a precízségét, pedantériáját, a másiknak a rendíthetetlen en­gedelmességét Tudni, hogy Csalogány kisasszony szigorú­an tartani fogja magát az uta­sításhoz, a Sárkány tainámő a'tál papírra vetett útitervhez. A két pedagógus egyénisége persze közismert. De ki tud­hatta előre azt, hogy Sárkány tanárnő az utolsó este megbe­tegszik, és képtelen elutazni ? Egyedül az, aki a rosszullétet előidézte’ Erre pedig csak an­nak nyűt alkalma, aki a, kö­zelében volt... Ez az illető még Csalogány kisasszony megérkezése előtt besurran­hatott volna a tanári szoba előre »nyitva felejtett« abla­kán, hogy átjavítsa, megha­misítsa az útitervet. Volna... Hisz Medgyes Ka­ti, az egyetlen, aki szóba jö­het, alig tud járni! | Igen, gondolta Beke, egye­lőre feltételes módban kell fogalmazni. De vajon arról, ami a feltételes mód haszná­latára rákényszeríti, meggyő­ződött-e már? Tudja-e vagy csupán hiszi, hogy a lány, aki Király őrmestert az' iroda ab­lakához vonzotta, valóban bé­na? A válasz döntő lehetett, de Beke, mielőtt a szolnoki anyag befutott volna, nem is pró­bálta megadni. A szállodához hajtott, föl­ment a szobájába és lepihent. Este, mielőtt munkatársai megérkeztek, egy nyugati ma- gaúnit olvasgatott. Friss szám volt, és egyik hosszabb cikke kínos emlékeket idézett fel az őrnagyban. A cikk annak a fiatal kémnőnek a beszámoló-} ját tartalmazta, akit az elmúlt} nyáron, június utolsó napjai-5 ban az elhárítok lelepleztek,} de sikerült megszöknie, és ki­bújnia a hálóbóL Most — a magazin bizony­sága szerint — büszkén és fö­lényesen nyilatkozott a bravú­ros menekülésről, és átszökésé- ről a határon. Arról, hogy kém volt, tér-# mészetesen hallgatott. # 17. Á három tiszt reggel a ka­pitányság telefonjára éhredt. Sietve mosakodtak, egymás ke­zéből kapkodtál! ki a villany­borotvát, és tíz perccel ké­sőbb mindhárman kocsiba ug­rottak. A rendőrségen már várta őket a telexgépen leadott szö­veg. Beke, miközben átfutotta, megállapította, hogy Sárkány tanárnő nem hazudott neki. Mindaz, amit a Medgyes csa­ládról elmondott, megegye- # zett a valósággal. ^ (Folytatjuk) ő, sem más nem beszél arról, hogy amikor belelendültek a hajrába — és. nem is annyija az utasítás, hanem' valami érfh nél is erősebb belső kényszer hajtotta őket —, heteken át négy-öt órát aludt. Csak a pi­henő családot látta, ha haza­jutott, beszélni nem volt idő, még arra sem, hogy megkér­dezze: »M? újság itthon?« S végül a fáradtság egy maga­sabb fokán a kormányra buk­va pihent, míg ürített a gép. De ha este tizenegykor nem fogyott le a tábla, ő volt. aki azt mondta: »Ezt a kis dara­bot már ne hagyjuk itt, embe­rek!« És nem beszélnek arról, hogy a határban járó »mozgó« szerelők ültek fel a kombájnra arra a félórára, míg ebédeltek a kombájnosok. »Egyetek, fiúk! Mi majd megyünk addig. Ne álljon a gép erre az időre sem ...« Nem, ezt nem kérte senki. Soha nem hangzott el ilyen utasítás. Az őszinte törekvés, igyekezet hozta magával. Mert a félórákból órák lesznek, azok pedig napokká dagadnak. S amikor annyira sürget a munka, a »többet tennie akarata ezeknél a félóráknál kezdődik... EZEK A FÉLÓRÁK sokat jelentettek. Mint ahogy sokat jelentett a köznapokon életre kelt sok száz szép emberi tör­ténet, megnyilvánulás is. És sokat jelentett, hogy á gazda­ság első számú vezetői ott voltak a hajnali kezdésnél azokkal együtt, akik közvetle­nül végezték a munkát, és éj­szaka együtt tértek be velük a határból. Mert* valami azt diktálta, legyenek ott azokkal, akiknek ezek a hetek a .leg­fárasztóbbak, legnehezebbek. ... És a kitűzött cél megva­lósult. a nagy feladatot sike­rült elvégezni. Aztán már csak ez marad meg. A hétköznapok krónikáját nem jegyezte sen­ki. A szaladó napok hátán egyre sűrűbben gomolyog a feledés köde. Pedig az évek óta névtelenül dolgozó embe­rek egycsaoásra köznapi hő­sökké váltak. Hősökké? Talán nem is. Csak igazat, szépet cselekvő emberekké ... Ezekkel a sorokkal róluk emlékezem. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. november 29. 1 0201010001000002010248000031110102

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents