Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

1 XXVI. évfolyam, 280. szám 1970. november 29., vasárnap yiLAG PROLETÁRJAI, EG OLJETEKI Befejezte munkáját a X. pártkongresszus Szambái; reggel 9 órakor az Építők Rozsa Ferenc Mű­velődési Hazában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A zárt ülés után a kongresszus ismét plenáris ülést tar­tott, s Kádár János elnökletével folytatót munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a Fellebb- vitell Bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozato­kat hoztak. Megválasztották a párt két vezető testületét: a 105 tagú Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bi­zottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság is megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztségviselőit. A Központi Bizott­ság megválasztotta a Politikai Bizottságot, a titkárságot, munkabizottságait és az ügyvezető tisztségek viselőit. Ezután Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Köz­ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó nagy taps­sal fogadták, amikor Németh Károly bejelentette: a Köz­ponti Bizottság első titkárának a párttagságunk, a munkás- osztály, a nép akaratával egyetértőén ismét Kádár Jánost választotta. A Központi Bizottság vezető szerveinek megválasztásá­ra és az apparátus vezetőinek megerősítésére, illetve kine­vezésére vonatkozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zárszót. Ezután a kongresszus részvevői elénekelték az Inter- nacionálet, majd Kádár János a jelenlévőknek jó egészsé­get, sok sikert kívánt, s a kongresszust berekesztette. Az alábbiakban közöljük Kádár János pénteken elhang­zott vitazáró beszédét, a X. pártkongresszus határozatát, is­mertetjük a párt vezető testületéi, munkabizottságai tagjai­nak, ügyvezető tisztségviselőinek névsorát, valamint Kádár János zárszavát. Kádár János vitbeszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők, Eivtár- sak! A négynapos vita és az an­nak során elhangzott 56 fel­szólalás a legfontosabb kérdé­sekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésében eltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Köz­ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást (Nagy taps.) Pártunk .X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett test­vérpártjaink minden kül­döttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfo­gadták és képviseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja s általában a kongresz- szusunkon részt vett testvér­pártok, küldöttségük összetétel­iével és felszólalásaikkal — ta Ián érdemén felül is — meg­tisztelték pártunkat (Nagy taps) A testvérpártok küldöttsé­geinek felszólalására külön- külpn nem tudok kitérni. Köz­ponti Bizottságunk névében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kong­resszusának általános értelem­ben és nemzetközileg is rend­kívül nagy súlyt adtak. Test- vérpártjainknak pártunk tö­rekvéseivel kapcsolatos inter­nacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülöz­hető, életbevágó fontosságú tá­mogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalásába vita magas szín­vonala is méltó volt a kong­resszus rendeltetéséhez. A vi­ta egyik részvevője mondta felszólalása után, hogy nehe­zen tudta azt elkezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derült­ség.) Mert aki a szó jó értel­mében értékeli és tudja, hogy milyen fórumhoz szól, aki tud­ja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a fe­lelősséget. Ügy vélem, annak a tény­nek, hogy az elvtársak általá­ban leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az okn. s. ezt. csak i.'dvözöbv lehel. Be szer. . jaKj-jlt . ben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kong­resszus politikai előkészítésé alaposabb és szerv tebb volt, mint korábbi kongresszu­sunké. Ezúttal még jobban ki­fejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmá­csolják. A kongresszus küldöt­tei tudják és. érzik, hogy mind­egyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer ma­gyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. , Az egyik szünetben alkal­mam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív kép­viselőivel. Ketten közülük — A kongresszv — itthon éi A felszólalásokban kifeje­zésre jutott az á politikai fej­lődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként álta­lában párttagságunknak, pár­tunk aktivistáinak, a politikai­lag aktív' dolgozóknak, sőt le­het mondani, egész népünk­nek egyik jellemző" ■ K:széle­sedett . az embert f köre, erősödött pártunk '.«véle­ményünk egyetértése es egy­sége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett halla­ni, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nempsák .beszélni tudnak jól, hunén;! — ha tetszik.. Ka. nem kör.gazda;ágtá;nra iy uicgtaiutanak minket. A fel­szólalók 'egyikét-másjkat ré­gebbről ismerem és’ tudom, hogy nemcsak beszélni tanuk az egyik párttag, a másik pár­ton kívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mond­ta, hogy szót akart kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna monda­ni, azt szinte szóról szó­ra ugyanúgy már elmond­ták. Mindezt csak illusztráció­ként említem, tanúságul an­nak, hogy a kongresszus álta­lános vitája magas színvonalú volt, és minden egyes felszó­laló átérezte a felelősséget, fel­készült és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kér­désekhez. s visszhangja külföldön tak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel A kongresszus vitájá­ban ez is megfelelően tükrö­ződött A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységé­nek, az elhangzott két beszá­molónak minden fontos kérdé­se. Ezért azt gondolom, meg­értik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden moz­zanatára kitérni. Kérem, en­gedjék meg, hogy az egyes fel­szólalásokra külön-külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóak, egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a va­lóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen tarnak is tulajdonítható, hegy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem ki­bővült. Nagyon kevés időelté­réssel a kongresszusi eszme­csere ezekben a nappkban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész ország­ban. És amint az általunk is­mert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgat­ta a testvérpártok felszólalá­sait is, amelyekből megismer­te azt az intérnacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értéke­lik- Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az országokban, ahol testvérpártjaink publici­tást tudtak biztosítani kong­resszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt el­lenségeik is figyeltek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, sa­ját párttagságunk, a mi né­pünk, testvérpártjaink, a , szo­cializmust építő testvéri né­pek A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik hogy a párt kő-* vetkeaetesen megy tovább ed­Kádár János pénteken elhangzott vitazáró beszéde után a Központi Bizottság, beszámolójának elfogadásáról szavaznak a X. kongresszus küldöttei. digi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles kőim az egyetértés. A kongresszuson el­hangzottakból teljesen nyil­vánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak " a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus állás­pontját is. De az egyetértés még széle­sebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik ió és nemes értelemben magu­kénak érzik a párt, a szocia­lizmus ügyét És mint már er­re utaltam, egyetértéssel ta­lálkozik kongresszusunk _ alap állásfoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, a szocializ­must építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nem­zetközi — nagy erőt ad pár­tunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő mun­ka során mint párttagságunk is dolgozó népünk véleménye, igénye jutott.kifejezésre, amit hétfőn a. Központi Bizottság beszámolójában még csak ja­vasoltunk, s ami most meg­erősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még követ­kezetesebben, még jobban ér­vényesítse politikai irányvona­lát. Ez a jóváhagyás pár­tunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kö­telező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiisme­retűnk szerint szolgálni akar­juk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekinte­nünk ezt, mint munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk, társa­dalmunk minden pozitív ere­jének igényét, mint pártunk kötelező feladatát. Ez az egy­séges állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még követ­kezetesebbén és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie. Szénbányászat, textilipar, mezőgazdaság Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktú­ra átalakításának népgazdasá- gilag feltétlenül helyes prog­ramja, amely célul tűzte ki a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásá­nak növelését. E népgazdaságilag feltétle­nül helyes cél megvalósításá­hoz hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az energiaigény hihetetlen gyor­sasággal — talán még a szá­mítottnál is nagyobb mérték­ben — növekedett, az ener­giaforrások kiszélesítése vi­szont nem tartott lépést a je­lentkező szükséglettel Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a fel­adat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőertékű, nagy költséggel kibányászható sze­nek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaér­tékű szenet továbbra is bá­nyászni fogjuk. Megfelelő mó­don gondoskodtunk a bányá­ban tovább nem foglalkoztat­ható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország új­jáépítésében, a szocialista for­radalomban szerzett nagy ér­demeiket. Biztosítottuk szá­mukra, hogy elhelyezkedhes­senek más munkaterületen. Mindennek viszont , azt lett a látszata; hogy a szénbányá­szat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelme­zés. Belső, helyi változtatáso­kat a jövőben is kell eszközöl­ni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jp szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányász­ható és alacsony fütőértékűt. A magyar szénbányászat, fi­gyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükséglétét, körülbelül ezen a szinten ma­rad. Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekap­csolja a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illett: aki ismeri az új, negyedik ötéves népgazda­ság-fejlesztési tervet, az tud­ja, hogy a magyar textilipar­nak komoly jövője van. Nagy arányú rekonstrukciót terve­zünk, és az meg is fog valósul­ni. E rekonstrukció nemcsak.a termelőeszközök modernizá­lására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javításá­ra is. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egész­séges, a jövőben gyorsan fej­lődő ágazata lesz; és szüksé­ges, hogy ellnek megfelelő le­gyen az ott dolgozók helyzete is. Felmerült a vitában a ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nem­csak az árvíz sújtotta terme­lőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növényter­melésben komoly kiesések vol­tak, és azokban a tsz-ékben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jö­vedelemkiesés is jelentkezett. A mezőgazdaság a jó terv, a gondos emberi munka, a szük­séges anyagi eszközök biztosí­tásán túl jelenleg, és azt hi­szem még igen sokáig, jelen­tős mértékben függ a termé­szeti viszonyoktól, többek kö­zött — az időjárástól. Külö­nösképpen vonatkozik ez á növénytermesztésre, és köz­vetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászok­hattak, hogy a mezőgazdaság­ban vapnak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. Es ez mindig így is lesz. Ezen mi em­beri erővel egyelőre még nem (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents