Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
1 XXVI. évfolyam, 280. szám 1970. november 29., vasárnap yiLAG PROLETÁRJAI, EG OLJETEKI Befejezte munkáját a X. pártkongresszus Szambái; reggel 9 órakor az Építők Rozsa Ferenc Művelődési Hazában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A zárt ülés után a kongresszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnökletével folytatót munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a Fellebb- vitell Bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak. Megválasztották a párt két vezető testületét: a 105 tagú Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság is megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztségviselőit. A Központi Bizottság megválasztotta a Politikai Bizottságot, a titkárságot, munkabizottságait és az ügyvezető tisztségek viselőit. Ezután Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó nagy tapssal fogadták, amikor Németh Károly bejelentette: a Központi Bizottság első titkárának a párttagságunk, a munkás- osztály, a nép akaratával egyetértőén ismét Kádár Jánost választotta. A Központi Bizottság vezető szerveinek megválasztására és az apparátus vezetőinek megerősítésére, illetve kinevezésére vonatkozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zárszót. Ezután a kongresszus részvevői elénekelték az Inter- nacionálet, majd Kádár János a jelenlévőknek jó egészséget, sok sikert kívánt, s a kongresszust berekesztette. Az alábbiakban közöljük Kádár János pénteken elhangzott vitazáró beszédét, a X. pártkongresszus határozatát, ismertetjük a párt vezető testületéi, munkabizottságai tagjainak, ügyvezető tisztségviselőinek névsorát, valamint Kádár János zárszavát. Kádár János vitbeszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők, Eivtár- sak! A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésében eltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást (Nagy taps.) Pártunk .X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képviseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja s általában a kongresz- szusunkon részt vett testvérpártok, küldöttségük összetételiével és felszólalásaikkal — ta Ián érdemén felül is — megtisztelték pártunkat (Nagy taps) A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására külön- külpn nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk névében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Test- vérpártjainknak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalásába vita magas színvonala is méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. A vita egyik részvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség.) Mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy milyen fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. Ügy vélem, annak a ténynek, hogy az elvtársak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az okn. s. ezt. csak i.'dvözöbv lehel. Be szer. . jaKj-jlt . ben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítésé alaposabb és szerv tebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és. érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. , Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — A kongresszv — itthon éi A felszólalásokban kifejezésre jutott az á politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív' dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünknek egyik jellemző" ■ K:szélesedett . az embert f köre, erősödött pártunk '.«véleményünk egyetértése es egysége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nempsák .beszélni tudnak jól, hunén;! — ha tetszik.. Ka. nem kör.gazda;ágtá;nra iy uicgtaiutanak minket. A felszólalók 'egyikét-másjkat régebbről ismerem és’ tudom, hogy nemcsak beszélni tanuk az egyik párttag, a másik párton kívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akart kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondták. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságul annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt, és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kérdésekhez. s visszhangja külföldön tak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel A kongresszus vitájában ez is megfelelően tükröződött A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének, az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön-külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóak, egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen tarnak is tulajdonítható, hegy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a nappkban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt az intérnacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik- Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az országokban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeik is figyeltek a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a , szocializmust építő testvéri népek A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik hogy a párt kő-* vetkeaetesen megy tovább edKádár János pénteken elhangzott vitazáró beszéde után a Központi Bizottság, beszámolójának elfogadásáról szavaznak a X. kongresszus küldöttei. digi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles kőim az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak " a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik ió és nemes értelemben magukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk _ alap állásfoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk is dolgozó népünk véleménye, igénye jutott.kifejezésre, amit hétfőn a. Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. Ez a jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretűnk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebbén és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie. Szénbányászat, textilipar, mezőgazdaság Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának népgazdasá- gilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését. E népgazdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az energiaigény hihetetlen gyorsasággal — talán még a számítottnál is nagyobb mértékben — növekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőertékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem foglalkoztatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Mindennek viszont , azt lett a látszata; hogy a szénbányászat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jp szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fütőértékűt. A magyar szénbányászat, figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükséglétét, körülbelül ezen a szinten marad. Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolja a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illett: aki ismeri az új, negyedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet, az tudja, hogy a magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagy arányú rekonstrukciót tervezünk, és az meg is fog valósulni. E rekonstrukció nemcsak.a termelőeszközök modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítására is. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ellnek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is. Felmerült a vitában a termelőszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermelésben komoly kiesések voltak, és azokban a tsz-ékben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett. A mezőgazdaság a jó terv, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez á növénytermesztésre, és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságban vapnak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. Es ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel egyelőre még nem (Folytatás a 2. oldalon)
