Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

Számadás a szakszervezetekben S omogybán is megkezdőd­tek a szakszervezeti vá­lasztások, amelyeknek során több mint tizenegy ezer tisztségviselőnek szavaz bizal­mat a tagság az üzemekben, a gazdaságokban és az intézmé­nyekben. A tisztújítással járó beszá­molási kötelesség, a tagsággal közösen végzett számvetés mindig fontos eseménye a szakszervezeti életnek, nagy erőpróbája a szakszervezeti szerveknek: a tartalmi munkát pedig nagyban segíti, jó ala­pot ad az áttekintéshez és a feladatok kijelöléséhez a párt X. kongresszusa. A kollektív munkával készí­tett, őszinte és tárgyilagos be­számolók arra serkenthetik a szakszervezeti tagságot, hogy a kongresszus határozatainak szellemében, együtt gondolkoz­zanak a feladatok megoldásán. Ha a vezetőség a beszámoló- ban—,linden olyan kérdésre vá­laszol, amely érinti és érdekli a tagságot, egészen biztos, hogy termékeny vita várható, s mindenki őszintén és bátran véleményt mond, javasol, bí­rál és kér. Nagyon fontos, hogy min­denhol mélyrehatóan elemez­zék a legutóbbi választásokon hozott határozatok végrehajtá­sát, azt, hogy miként alakult az üzemben, a gazdaságban a szervezett dolgozók s az egyes rétegek helyzete, a fejlődés eredményei, s még milyen el­lentmondások tapasztalhatók. Értékeljék, hogyan éltek a szakszervezetek a megnöveke­dett jogokkal és hatáskörrel, s mit kell tenniük azért, hogy azok minél teljesebben érvé­nyesüljenek! Az is érdekli a tagságot, összességében miként vettek részt a kollektív szer­ződések kidolgozásában, a rhunkaidő-csökkentés föltéte­leinek megteremtésében, a vál­lalati lakásépítés szorgalmazá­sában, a munka- és egészség- védelem javításában, a szak- szervezeti demokrácia szélesí­tésében. Nem maradhat ki a számvetésből a nők és fiatalok helyzetének megjavításáért tett erőfeszítés, a munkaver­seny, valamint a szocialista brigádmozgalom föllendítése, a dolgozók eszmei, politikai, vi­lágnézeti nevelése sem. Sok beszélgetés és véle­ménycsere alapján azt a ta­pasztalatot szűrtük le: a tag­ság elvárja az alapszervezetek, tői, hogy a munkásközvéle­ményre támaszkodva, még jobban képviseljék a dolgo­zók érdekeit. Ehhez arra is szükség van. hogy elemezzék- Vajon a jelenlegi körülmé­nyeknek megfelelőek-e. a mód­szerek? Mit kell megtartani, mit csiszolni, s esetleg mit el­vetni? A feladatok meghatározása­kor minden alapszervezetben állítsák a középpontba, hogy a szakszervezeteknek védel­mezniük kell mind az egész társadalom, mind a szakszerve­zeti tagok, az egyes dolgozók érdekeit. Éppen ezért ösztö­nözzenek mindenkit a helyi lehetőségek jobb kihasználásá­ra, a belső tartalékok feltárá­sára; tegyenek meg mindent — sajátos eszközeikkel — a mun­kafegyelem megszilárdításáért, a termelékenység növeléséért, a helyes munkaerő-gazdálko­dásért, az ösztönző bérezésért. V an mit tenni azért is, hogy javuljon a politi­kai tömegmunka, a munkások eszmei-ideológiai nevelése, elevenebb legyen az agitáció, ■ meggyorsuljon a he­lyi tájékoztatás. A választások alkalmával arról is beszélni kell, hogyan lehet szélesíteni az üzemi demokráciát, valósá­gos részvételt biztosítva a munkásoknak az üzem, a vál­lalat sorsát, céljait érintő alap­vető kérdések eldöntésében. A szakszervezet belső élete akkor lesz pezsgő, akkor vár­ható a vezetés színvonalának emelkedése, a tekintély továb­bi növekedése, ha politikailag szilárd, a szocializmus iránt felelősséget érző szakszervezeti tagok kerülnek minden tiszt­ségbe — a bizalmiaktól a szak - szervezeti tanácsok és bizottsá­gok tagságáig —, olyanok, akik értik és érvényesíteni tudják a párt politikáját, élvezik a dol­gozók bizalmát, s van vezető­készségük és tekintélyük is. Éppen a megnövekedett fel­adatok követelik meg, hogy Nyugodtan várják az év végét Jelentős baromfiexpoit — Ellátják Baranyát is A KAPOSVÁRI Húskombi­nát baromfifeldolgozó üzerrie már most, november végén nyugodtan nézhet az év végi értékelés elé. Békés Lajos osz­tályvezetővel és Dános Mária technológussal — az eddig el­telt tíz hónap összesített ered­ményeinek ismeretében — elő­szűr az éves tervszámokról és tényekről beszélgettünk. — 800 vagon baromfi, 110 vagon nyúl feldolgozását és 110 millió tojás felvásárlását ter­veztük. Az októberi összesítés szerint a terv teljesítésével nem lesz baj,, sőt egyes téte­leknél már csak az a kérdéses, hány százalékkal tudjuk majd túlteljesíteni. A kimutatás sze­rint baromfiból 694, nyúlból pedig 141 vagonnal már fel­dolgoztunk. A tojás a terve­zett mennyiségnél jóval több, s becslésem szerint 115 száza­lék körüli eredménnyel zárjuk az évet. — Somogyon kívül hova szállítanak még baromfit? — Megyénkén kívül Bara­nya fogyasztóinak kielégítése \'ár ránk és Budapest ellátásá­ba is rendszeresen besegítünk A nyári időszakban mindehhez még a Balaton környéke csat­lakozik. Az igény nagy, hisz maga a két megyeszékhely is jelentős mennyiséget rendel hétről hétre. Egy-egy szombati napon átlagosan csak csirkéből 60—70 mázsát kér a kereske­delem. Különösen az előhűtött baromfit kedvelték meg a há­ziasszonyok, mert — szemben a mélyhűtött áruval — csak az előző napon van vágás (keres­let szerinti mennyiségben), s így frissen jut a vásárlóhoz. A hazai értékesítés mellett ielentős az exportunk is. Az NSZK, Hollandia és Olaszor­szág a nyulat szinte az utolsó darabig elviszi. A tojásnak mintegy 45 százaléka szovjet, nyugatnémet, olasz, svájci és osztrák háziasszonyok kosará­ba kerül. A baromfiból a pe- cenyekacsa és a hízott liba a sláger. Ezeknek 90—95 százalé­kát exportáljuk. A libamájat pedig a budapesti osztályozás után — első osztályút kilón­ként 702 forintért — Francia- országba és Svájcba »röpít­jük«. Dános Máriától tudom: csir­kéből harmincezret, nyúlból négyezret dolgoznak fel na­ponta. A SZÁLLÍTÓIKKAL úgy kooperálnak, hogy az egész évi egyenletes feldolgozást lehető­leg munkacsúcsok és állásidők nélkül biztosítsák. Gy. A. olyanok legyenek a jelöltek —■ s majd a megválasztott tiszt­ségviselők is —, akik kellő következetességgel és politikai bátorsággal helyt tudnak állni a gazdasági vezetéssel óhatat­lanul adódó vitákban, akik kiállnak az egész társadalom érdekei, a dolgozók gondjai­nak. problémáinak megoldása mellett. A jelölő bizottságok már munkához láttak. A dolgozók azt várják, hogy kérjék ki minden tag véleményét, s azo­kat javasolják, akiket a több­ség rátermettnek és, a legal­kalmasabbnak tart. Az eddig végzett munka elismerését, a lelkesen és lelkiismeretesen dolgozó szakszervezeti tisztség- viselők megbecsülését is kife­jezésre juttathatják egyúttal minden üzemben és gazdaság­ban, mégpedig azzal, hogy is­mét jelölik és megválasztják őket bizalminak, a műhelybi­zottság, a szakszervezeti ta­nács stb. tagjának. A mostani választás jó alkalmat terem! arra is, hogy a vezető testüle tekben minden dolgozó réte­get az arányának megfelelően képviseljenek. Elsősorban a fizikai munkások, a nők és a fiatalok számának növekedé­sére fordítsanak gondot az alapszervezetekben! R eméljük, hogy az itt megfogalmazott elvek szerint újítják meg a tisztségviselőket minden alap­szervezetben, és helyesen jelö­lik meg a legfontosabb felada­tokat. S akkor jó munkáról adhat majd számot a megye szakszervezeti tagságának kül­döttértekezlete a jövő év már­ciusában. Pusztai Ferenc, az SZMT megbízott vezető titkára ! „Masaménak érzem mfotet. '’mil a barcsiak manukénak fotel»“ I —--------------------;---------------------------------------------------------­T sz-kiilittség a Parte Losonczi Pál levele a Vörös Csillag Tsz tagságához A tisztán fogalmazott mon­dat, mely az alábbiakban szó szerint olvasható, tulajdonkép­pen mélyből felszakadó vallo­más. A szavak ugyan keretet illesztenek a gondolatok köré, de az érzések túlcsordulnák az írásjelek foglalatán, és fény­nyel terítik be a fehér papír­lapot : »Ma is és mindenkor a jö­vőben is magaménak érzem mindazt, amit a barcsiak magukénak tudnak; a tájat, a szocialista gazdaságot, a szövetkezeti közösséget, az alkotó munkát — amit nagy­szerűen végeznek —, a for­málódó szocialista emberi kapcsolatokat.« Ez a néhány sor részlet ab­ból a levélből, melyet a fővá­rosból szállított a posta Barcs­ra. A címzett: a,Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet. A feladó: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Van ennek a levélnek előz­ménye is, epilógusa is. Nézzük előbb az elsőt. — Amikor szövetkezetünk fennállásának huszadik évfor­dulójára készültünk, a helyi általános iskola rajztanára, Maróti László ceruzarajzot ké­szített a termelőszövetkezet bölcsőjéről, Szilonicspusztáról — tekint vissza szavaival a kö­zelmúltba Berkics Mihály, a tsz pártalapszervezetének tit­kára. — Az ünnepség után a rajz a KISZ-klub falára került, mert gyakorta láttuk, lassan megérlelődött bennünk a gon­dolat: olajfestményen kellene megörökíteni a pusztai tájat, s azzal megajándékozni szövet­kezetünk egykori alapító elnö­két, Losonczi Pál elvtársunkat. Elkészült ez a kép is, és kül­Az asztalon Szilonics-puszta géz Mihály, Czinder István, döttség kereste fel vele a Par­lamentben az Elnöki Tanács elnökét. A megbeszélt időpontban — ünneplőbe öltözve — hárman várakoztak az államelnök tit­kárságán: Czinder István és Dergez Mihály brigádvezetők, valamint Szokol József, a tsz erdészeti munkacsapatának ve­zetője. — Gyertek, kerüljetek csak beljebb! — nyitott ajtót a bar­csiakra az Elnöki Tanács eh*ö- ke. Sorra kezet rázott velük, hellyel, étellel kínálta őket, s közben nem fogyott ki a kér­désekből: Hogyan élnek a szö­vetkezetben az emberek? Mi­lyenek a terméseredmények, mennyire haladtak az őszi munkákkal? — El kellett mondani, hogy a kukoricatáblákról olyan ter­mést takarítottunk be, ami­lyent még soha eddig — eleve­rajza, körülötte (balról) Berkics Mihály. Der­Országos jelentőségű kezdeményezés Évente több millió forintos megtakarítás A Dél-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsége, a Nagyatádi Járási Pártbizott­ság és a berzencei Jobb Élet Tsz rendezésében a közelmúlt­ban korrózió elleni védelemről szóló szakmai tanácskozásra és gyakorlati bemutatóra került sor Berzencén. A rendező szervek nevében Siszler István, a tsz-szövetség titkára köszöntötte az országos hatóságok képviselőit, köztük dr. Károlyi Józsefet, a Nagy­nyomású Kutató Intézet igaz­gatóját, dr. Vámos Endre fő­osztályvezetőt, Pusztai Józse­fet, a MÉM osztályvezetőjét, Kutasi Lászlót, az. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Korróziós Állandó Bizottságá­nak osztályvezetőjét és a dél­somogyi tsz-ek vezetőit, szak­embereit, összesen mintegy kétszáz részvevőt. Pálffy Miklós, a Lábodi Ál - lami Gazdaság üzemmérnöke — aki már három éve végez eredményes korróziókísérlete­ket — A korrózió-elhárítás je­lentősége a mezőgazdaságban címmel tartott előadást. El­mondta, hogy a korrózió a népgazdaságnak évente súlyos veszteséget okoz. Ennek meg­akadályozása, illetve csökken­tése fontos feladat a mezőgaz­dasági nagyüzemekben is. Or­szágunk mezőgazdaságában évente mintegy 2,5 milliárd fo­rintnyi kárt okoz a korrózió. A mezőgazdasági gépek korróziós romlása nem elsősorban az üzemeltetés folyamán követke­zik be, hanem a munkaidé­nyek közötti időszakban, és el­A bemutató részvevői megtekintették a szakszerűen kezelt gépeket. sősorban a helytelen tárolás következtében. A korrózió miatti üzemkiesés késlelteti a munkákat, és oda vezethet, hogy tönkremegy a termés. A mezőgazdasági gépeknek mintegy 88 százalékával szabad téren dolgoznak, s így ki van­nak téve az időjárás viszon­tagságainak. A munkához ha­sonlóan a szükséges eszközök is többnyire idényjellegűek. Átmeneti védelmükről gondos­kodni kell. A legtöbb gazda­ságban azonban nincs leac tároló, de ennek ellenére is meghosszabbítható a gépek élettartama. Az előádó elmon­dotta, hogy gazdaságukban az 1968 óta végzett kísérletek mintegy 600 gépen bizonyítot­ták az eljárás célszerűségét, alkalmazhatóságát és eredmé­nyességét. A gépek szakszerű tisztítása és szárítása után ke­rül sor a hazai gyártmányú, aránylag olcsó védőbevonat rászórására. A rendezvény során levetí­tették A mezőgazdasági gépek korrózióvédelme és Az átme- ti korrózióvédelem anyagai és felhasználásuk című filmeket. Ezt követően a tapasztalatcsere részvevői a tsz géptelepére mentek, ahol megtekintették a szakszerűen tárolt és kezelt gépeket. Itt került sor a gya­korlati bemutatóra is. A rész­vevők úgy summázták a látot­takat és hallottakat, hogy a jövőben ők is rátérnek gép­parkjuk szakszem korrózióvé­delmére. Varga János, a Jobb Élet Tsz elnöke elmondotta, hogy a módszer évente mint­egy 250—300 ezer forintnyi megtakarítást jelent számukra. A vitában sok szakember el­mondta a véleményét, s ezek egyöntetűek voltak: a korrózió elleni védelem új eljárását va­lamennyi mezőgazdasági nagy­üzemben meg kellene honos! tani. D. S. níti fel a beszélgetést Dergez Mihály. — Beszámoltunk arról, hogy 900 holdon földbe tettük már a búzát, s arról is, hogy a pártkongresszus tiszteletére valamennyi őszi munkát befe­jezzük november végéig. Szó esett a szövetkezés kezdeteiről, az azóta bejárt útról, s a máig jó barátnak megmaradó egy­kori szegényparasztokról,.. Kínált bennünket az államel­nök konyakkal, hosszú nyakú üveg is volt az asztalon, de nem kellett pohár ahhoz, hogy szót értsünk. Ügy éreztük mi is, ahogy Losonczi elvtárs mondta: ha jó a vezetés, ha ér­vényesül a tagság akarata és van bizalom is, akkor boldogul a közösség. Aztán átadták a festményt — a tagság ajándékát — az államelnöknek. Ö kézbe vette, és hosszasan nézte a hűséggel megörökített tájat, mely egy­kor számára a mindennapok valóságát jelentette. — Nyomban ráismert a ké­pen a majorsági épületre — említi Czinder István —, melyben családjával s négy másik családdal együtt lakott. Egy kis sóhajjal mondta ki: három esztendőt töltött el a ház falai között, s azért volt nehéz az az idő, mert szinte semmijük sem volt, amivel az új életet elkezdhették volna. Aztán — két óra múltán — véget ért a »fogadás«, á ked­ves, baráti kedélyű beszélgetés. Losonczi elvtárs köszönte az ajándékot, szívélyes üdvözletét küldte a tsz egész tagságának. — Jó egészséget, eredményes zárszámadást! — mondta bú­csúzóul. Az, ami a látogatás után tör­tént, már a mába kanyarodik. A kongresszusi verseny eredményeit most vették szám­ba a szövetkezetnél, és felelős­séggel állapíthatták meg: a termelőszövetkezet dolgozói eleget tettek valamennyi válla­lásuknak. Több mint másfél­ezer holdon elvégezték a beta­karítást, 1450 holdon került földbe a mag, 2000 holdon befe­jezték az őszi mélyszántást. Patkó Ferenc traktoros külön felajánlással köszöntötte a pártkongresszust: a -.tanácsko­zás napjaiban 20—áO holdon végzett mélyszántást Dutra-gé- pével a tekeresi táblában. Azon a vidéken születtek ezek a munkasikerek, amelyen Losonczi elvtárs vezetésével kezdtek új életet a nincstelen parasztok, s amelyre a tsz-kül- döttség látogatását követően így emlékezett az államelnök a szövetkezet tagságához küldőit levelében: »Az átnyújtott ajándék fel­idézte bennem mindazt, ami a barcsi Vörös Csillaggal, annak szorgalmas és tehetsé­ges tagságával, a kollektívá­val és egyes tagjaival, a táj­jal, amelynek részletét a múltból elém varázsolták, el- téphetetlenül összeköt.« A szavak ugyan keretet il­lesztenek a gondolatok köré, de az érzések túlcsordulnak az 'rásjelek foglalatán. Fénnyel terítik be a változa­tos, gazdag barcsi határt, az ott munkálkodó embereket. B. X. D SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. november 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents