Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
következetesebben harcolniuk — a nyilvánosság eszközeinek felhasználásával is — maguknak az országos és területi szövetségeknek s még inkább a szövetkezetek tagságának, kommunistáinak! A szövetkezeti élet és gazdálkodás szellemétől teljesen idegen s mindenképpen elvetendő a közösség, a népgazdaság érdekeinek lebecsülése, semmibe vevése, még akkor is, ha az látszólag az adott szövetkezet érdekében történik! Kialakul a optimált» üzemnagyság Fehér Lajos ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mező- gazdasági termelőszövetkezeteink is elérték a legtöbb helyen a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális üzemnagyságot. Ezen már lehet nagyüzemileg jól és eredményesen gazdálkodni. — Véleményünk szerint csak kevés helyen indokolt a tsz-ek további egyesülését szorgalmazni, ott, ahol az üzemi méretek lényegesen alatta maradnak a gazdasági optimumnak, fékezik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságának kibontakozását. Szükségesnek tartjuk ezúttal Ss hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a megalapozatlan, szélsőséges méretek kialakítását helytelennek kell minősíteni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezet vezetése átfoghatatlan, a termelőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében ilyen esetben óhatatlanul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetek egyesüléséről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növekedése nem állt egyenes arányban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges műszaki, vezetési színvonal létrehozásával. A helyes és egészséges megoldás útja itt is az, amit a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek ajánlunk: le kell küzdeni itt is azt a bármily jó szándékú, de nagyon felületes, rövidlátó gondolkodást, amely a korszerűséget, a fejlett technikát az üzemnagyság elvont szempontú túlméretezésével köti össze. Arra kell a figyelmet és az erőt fordítani, hogy a kis- és középüzemi méret megtartásával a műszaki színvonal emelkedjék, a beruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz való alkalmazkodási készség sem. A gazdaságirányítási reform során — elsősorban a több ízben végrehajtott mező- gazdasági árrendezés, a hitel- rendezés és egyéb Intézkedések nyomán — lényegében megteremtettük a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit Ez nagy alkotó kedvet s általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban, kiváltképpen a termelőszövetkezetekben. A munkásosztály segítségével, a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, munkakedve gyümölcseként szemmel láthatóan javult a termelési színvonal. Termelőszövetkezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshoza- mk' g őr' .' eh Hazai terme- lésbl — • ••V.V iiuk a kenyér- gabona' s eléggé meg: iláráv.lt a -'mnr is 1961—69 ke a mezőgazda- sági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 szá(folytatás a 2. oldatról.) zalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítettük. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszer-gazdaság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül devizatermelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaságban — csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. A növekvő terméshozamok, a javuló munkatermelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermek- gondozási segély és más szociális intézkedések kedvező hatására — miként a kongresszusi beszámoló említette — a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. A szövetkezeti gazdaságok között is tovább folyik a differenciálódás. Ez szükségszerű folyamat, sőt — a fejlődés egyik hajtóereje. Annak érdekében viszont, hogy a szövetkezetek között a személyi jövedelmek tekintetében túlzott, szövetkezetek termelése évente megközelítően 6 százalékkal nőtt társadalmilag sokszor feszültséget okozó különbségek ne alakuljanak ki, illetve azok mérséklődjenek: a kormány ez év őszén az eddiginél progresz szívebb, 1971-ban életbe lépő földadó- és jövedelemelvonási rendszer életbe léptetésére hozott határozatot Mindent összevetve, a mező- gazdasági termelőszovetkeze ■ tek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is- gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége. SZEKERES LÁSZLÓ, a Jászberényi Járási Pártbizottság első titkára elmondotta: az előző kongresszuson Szolnok megyéről még azt jelentették, hogy az ipari fejlődésnek csak a kezdetén tartanak, most viszont arról adhatnak ■zámot, hogy megyéjük ipari fejlődésében lényeges változás következett be. A vidéki ipar- telepítés során 21 minisztériumi iparvállalat és hárorr. ipari szövetkezet létesített új ipartelepet a megyében. SZABÓ ISTVÁN, a nádudvari Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnöke, a TOT elnöke, Hajdú-Bihar megyei küldött bevezetőül arról szólt, hogy a IX. pártkongresszus határozatai kedvezően hatottak a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek működésére, gazdálkodására, lényegesen javították a termelőszövetkezeti parasztság életviszonyait. Rámutatott: a párt szövetkezetpolitikája nyomán nőtt a szövetkezetek társadalmi megbecsülése. Ma a tsz-tagok és vezetők a szocialista társadalom megbecsült, egyenrangú építőinek érezhetik magukat: szövetkezetüket szocialista szervezetnek, vagyonukat az állami tulajdonnal egyenrangú szocialista tulajdonnak ismeri el a párt és az állam. Befejezésül megemlítette, hogy az idei természeti csapásokkal terhes év súlyos próbát jelent az egész szövetkezeti mozgalom számára. Több szövetkezetben nehéz helyzet állt elő. A tsz-ek azonban ismerik a negyedik ötéves tervből reájuk háruló tennivalókat, kellő tapasztalatokat szereztek és mindent elkövetnek, hogy feladatukat teljesítsék. Szünet után Csáki István, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára elnökölt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Tovább szilárdult a szocializmus helyzete falun A mezőgazdaság harmadik ACZÉL GYÖRGY: Pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes vár feleletet a tudósoktól, hanem az oktatásban, az ismeretterjesztésben való részvételüket is igényli. Egyik legfontosabb feladat, hogy hasznosítsuk a hazánkon belüli munkamegosztás nagy tartalékait, és jobban feltárjuk, kiaknázzak a nemzetközi munkamegosztásban — mindenekelőtt a testvéri országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködésben rejlő — óriási lehetőségeket. A beszámolóban a Központi Bizottság azt javasolja, hogy a közeljövőben pártunk tűzze napirendre az állami oktatás kérdéseit, vizsgáljuk meg képzési rendszerünket az^aisófokú intézményektől' az egyetemeken folyó oktatásig & továbbképzésig. PULLA1 ÁRPÁD: A közművelődés problémáiról szólva utalt a népművelőd olyan továbbfejlesztésére, amelyben a természettudományos — technikai műveltség is megfelelő helyet kap, majd a televízió és a helyi közművelődés viszonyával foglalkozott. A televízió műsorától és a helyi népművelési munkától egyaránt függ a kultúra terjedése — mondotta. — Ismert példa hogy a televízió jó néhány mű - 3ora szervezte és élénkítette a népművelést. Csak a legutób bit említem: a »Röpülj, páva! című műsor ének- és zeneka rok, tánccsoportok százait mez gáttá meg és segítette a helyi kulturális központokat, a népművelés lelkes híveit. Ugyanilyen gyümölcsöző lehet a kölcsönhatás a televízió és az irodalom között: ha a televízió és a rádió jót ad — márpedig sokszor ad jót is —, akkor új igényeket is kelt az olvasótól a képzőművészetig minden kulturális ágazat iránt. Ezért a televíziót és a rádiót nem a népművelés versenytársának, hanem eszközének, szövetségesének tekintjük. Ugyanakkor a népművelés úgynevezett »hagyományos« formái — •a kórusok, a színjátszás — véleményünk szerint soha nem fognak elévülni. Határozottabban kell fellépni azokkal a véleményetekéi szemben, amelyek a kulturális öntevékenységet idejétmúlt jelenségként ’ szelik, erkölcsileg nem becsülik, anyagilag nem segítik. Központi feladat továbbra is, hogy közelebb vigyük a művészetet a tömegekhez — és a tömegeket a művészethez. Ez sokrétű, bonyolult ideológiai és sz ervez "munkát követel mindannyiunktól. Irodalmunk, művészetünk nagyrészt adós a munkásosztály, a dolgozó nép mindennapiakban gyökerező igazi problémái?:, új jelenségek ábrázolásával. Aczél György ezután szólott a kultúra alkotásainak eljuttatásáról a legszélesebb néprétegekhez. — Ezt a feladatot sem lehet rendeletekkel és formálisan megoldani. Az ízlést, az ismereteket rendszeresen fejleszteni kell. A kultúra kibontakoztatásához össze keli fogni az alkotó erőket A tömegek ízlésének fejlesztésében, a kulturális igények felkeltésében, a közvélemény tájékoztatásában nagy feladat hárul a marxista kritikára. Mi megvédjük a marxista kritikusokat minden olyan bírálattól, amelynek forrása a személyes sértettség vagy az elméletellenesség. De több életközelséget, a népélet mélyebb ismeretét és az igazi alkotás iránti nagyobb tiszteletet kérünk a kritikától is. Soha nem volt még olyan tömegprobléma a szórakozás, a szórakoztatás, mint amilyenné napjainkra vált. Életünk alakulásával, a növekvő szabad idővel és anyagi lehetőségekkel — egyszóval fejlődésünkkel — függ össze ez is. Csakhogy a jókedvre, pihenésre, kikapcsolódásra váró emberek nem ízléstelen, ostoba és hazug szemléletet terjesztő se- lejtre vágynak. S ha volna is ilyen igény, azt nem kell, nem szabad kielégíteni. Es ne találjuk ki a sajátos magyar találmányt: az unalmas szórakoztatást sem. A párt és az állam vezetése akkor töltheti be eredményesen a feladatát, ha figyelve a gyakorlati tapasztalatokat, gyorsan reagál az új jelenségekre, akár pozitívak, akár negatívak: ha elméletileg elemzi, általánosítja és alkalmazza őket a gyakorlatban. Az irányításnak határozottabban kell biztosítania az ideológiai-politikai felelősség érvényesítését az alkotóműhelyekben. Mert az önállósággal — valljuk be — nem mindenütt nőtt arányosan a felelősség. Felelősek vagyunk azért, hogy biztosítsuk és erősítsük eszméink befolyását a köz- gondolkodásban, a kultúrában. De hogy ezt az ideológiai nevelőhatást kifejthessük, ahhoz a vitákat le is kell zárni; az alkotóműhelyek, szerkesztőségek, kiadók gyakorlatában igent, de nemet is kell tudni mondani. A feladat teljesítéséhez jók, jobbak a körülményeink, mint bármikor. De ahogyan társadalmunk fejlesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó, együttes munkára; a kultúra kibontakoztatásához is minden alkotó erőt össze kell fogni. A Központi Bizottság referátumának szavaival élve: „A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán” — mondta nagy tapssal fogadott felszólalása végén Aczél György. — A Központi Bizottság beszámolója mély elemzés alapján, tényekkel, adatokkal alátámasztva joggal állapíthatta meg: »Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósítását.« Ezek a megállapítások helytállóak. Bárki, aki összeveti a magyar nép mai műveltségét és művelődési lehetőségeit, ideológiai és szellemi életének színvonalát a múltéval, megállapíthatja: a változások ezen a téren is történelmiek. A múltban a felnövekvő nemzedéknek még húsz százaléka sem tanult iskolában Ezen az útou h Mikor pártunk kialakította művelődéspolitikai irányelveit, amelyek munkánkat ma is meghatározzák, kiformálta azt a munkastílust, azokat a módszereket, amelyekkel az élet minden területén érvényre akarjuk juttatni a marxizmus —leninizmust, a szocialista életszemléletet és erkölcsöt, tudta, hogy ez az út, mint minden előre vivő út, nem lesz könnyű. Az eredmények pa- rancsolóan írják elő, hogy ezen ez úton haladjunk tovább. A tudomány kérdéseiről szólva rámutatott: — Korunkban a tudomány súlya és felelőssége rendkívül nyolc éven át, ma pedig azért vagyunk — joggal — elégedetlenek, mert a magasabb képzést nyújtó nyolc osztályos általános iskolát gyermekeinknek csak 90 százaléka fejezi be eredményesen. A hajdan kiváltságosaknak számitó érettségizettek száma négyszer, a diplomásoké pedig háromszor akkora, mint a második világháború előtt volt. Méltán sorolhatjuk vívmányaink közé azt is, hogy alkotóink számára olyan légkört teremtettünk, amelyben szabadon bontakoztathatják ki tehetségüket népünk és az emberiség javára. A párt bizalmára az értelmiség bizalommal, odaadó munkával válaszolt. A szocialista kultúra építésében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak. iladank tovább nagy és egyre növekszik. Ez nemcsak a műszaki és természeti tudományokra érvényes, hanem a szocialista tudat fejlesztése szempontjából oly fontos társadalomtudományokra is. A tudomány napjainkban — nálunk — nemcsak termelőerővé, hanem emberi közösséget formáló humanista erővé is válik. Szerepének, tekintélyének növekedésével arányosan nő társadalmi felelőssége. Ez a tény tudósainkat joggal lelkesítheti, ugyanakkor a megnö- vekedett felelősség forrása is. Az ország nemcsak társadalmilag életbevágó kérdésekre Tovább kell erősítenünk a szocialista szemléletet Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. Engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propaganda munkájának, a szocialista tudat- és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmus—leninizmust, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnézetet világos eszmei tartalmú és határvonalú egységes eszme- rendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—leni- nizmus a társadalmi cselekvés tudománya. A legutóbbi években közvetlenebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között. A napi feladatok megoldása során — a sokszor nagyon szövevényes — kérdések helyes megválaszolása mélyebb összefüggések megértését igényelte. A pártpropaganda arra törekedett, hogy a valóságnak megfelelően, a széles közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyőzően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés feladataiból, az osztályszerkezet módosulásából következő politika tartalmát. Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helyzete következtében — érdekeit tekintve — szemben áll mindenféle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonytalankodással, a közéleti felelősség elől kitérő magatartással. A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kell "szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell tér jesztenünk. Fellépünk a szocialista eszméktől eltérő nézetek ellen Kedves Elvtársak! Kiterjedt és eleven gazda : Igpolftiksi pro;": -irt folytattunk az utóbbi evekben. A gazdaságirányítás alapelveinek, új vonásainak eredményes propagT ’ Íja mellett • -.atenk 5nt kir-é eeyoldal.iar "" ....... ' - :.úlr n-sa veit a . .. i. An- viszont, ami szocialista építe- (Folytatás a 4. oldalon.) SO^JGtl NÉPLAP Pénti k, 1970. november 27.
