Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

CukrásxuzemtSI a toronyházig Építési igények és lehetőségek Beszélgetés a Somogy megyei Beruházási Vállalat igazgatójával Az elmúlt napokban Nyíregyházán, országos tanácsko­záson vették számba a megyei beruházási vállalatok ve­zetői a negyedik ötéves terv végrehajtásában szervezeteik­re váró feladatokat. Köböl József, az Országos Tervhiva­tal főosztályvezetője előadásában ismertette, hogy a terv­időszak folyamán államunk 480 milliárd forintot fordít beruházásokra, s ebből az összegből több mint ötven szá­zalék az építési hányad. Az elhangzottak kapcsán néhány, az 1971—75. közötti somogyi beruházásokat érintő kérdésre kértünk választ Győrfi Endrétől, a Somogy megyei Beruházási Vállalat igazgatójától — Várható-e, hogy a beruházá­si piac feszültsége a következő öt évben megszűnik Somogybán? — Az építési igény és az épí­tőipar kapacitása közötti fe­szültség nem csupán Somogy- ra jellemző. Országos szinten is mintegy negyven százalék­kal több a beruházási megren­delés, mint amennyit az építők vállalni tudnak. Kormányza­tunk két fő csatornán keresz­tül kívánja fokozni az építő­ipar teljesítőképességét: egy­részt a tervidőszak végére 80 százalékkal növeli az építő­anyag-ipar termelését, más­részt az iparág korszerűsítését tűzte ki célul, s ehhez anyagi támogatást is nyújt a vállala­toknak. Megyénk építőipara — saj­nos — mind a teljesítőképes­ség, mind a fölszereltség te­kintetében elmarad az országos átlagtól. Ezért a beruházási piac feszültségét fokozottan érezzük, s megítélésem szerint nem is valósul meg valameny- nyi tervbe vett és pénzügyi fe­dezettel rendelkező somogyi beruházás a következő öt év során. Ilyen helyzetben vi­szont szükség lenne a létesít­mények fontossági sorrendjé­nek megállapítására, hogy a megye gazdasága és társadal­ma számára valóban legjelen­tősebb építmények készülje­nek eL — Ismeretesek már a Jelenben is olyan beruházási elképzelések, amelyek kivitelezése nem bizto­sított? — Megbízóink építési ka­pacitás lekötését is igény­lik tőlünk, s mert a me­gyén belül ez gyakran nem oldható meg, külső válla­latokkal is kötünk kiviteli szerződéseket Így isikerült már korábban megnyerni mélyépítő munkákra a pécsi Aknamélyítő Vállalatot, s a Balaton-parti tevékenységre a Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egy részlegét. Ennek ellenére jelentős problémáink vannak. Eddig nein tudtunk még kivitelezőt biztosítani a fővárosból Sántosra települő, állati fehérjetakarmányt elő­állító üzem — negyvenmillió forint értékű — építkezéséhez, a Latinca Megyei Művelődési Központ bővítéséhez, a kapos­vári színház műhelyének és raktárának, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat cukrász­üzemének, a megyeszékhely belterületi társasházainak, Ka­posvár—Donnerváros és Barcs 500—500 köbméteres víztornyá­nak létesítéséhez és egyéb munkákhoz. Jelenleg összesen 2,2 milliárd forint értékű beruházás lebo­nyolítására van megbízásunk. Eddig 700 millió forintnyi munkához sikerült kiviteli szerződést kötni, ebből az idén több mint félmilliárd valósul meg. — Maga a vállalat hozzá tud-e Járulni a beruházási piac feszült­ségének mérsékléséhez? — Noha csak beruházásokat lebonyolító apparátussal ren­delkezünk, keressük a gondok csökkentésének módját. Rész­ben — mint említettem — más megyék építőipari szervezeteit igyekszünk megnyerni a somo­gyi feladatok elvégzéséhez, részben a könnyűszerkezetes építési mód meghonosítására törekszünk; ez utóbbinak egyik előnye az, hogy az épít­kezés ideje körülbelül a felére rövidül, így a befektetett tőke visszatérülése hamarabb kez­Nem tudtam eléggé köszönni Tíz éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen Kontra Ferenc bácsi. Még akkor kezdte itt, Marcaliban, amikor a Finom- mechanikai és Gépjavító Vál­lalaté volt az üzem. Azóta új név került a cégtáblára is. Eh­hez kapcsolódik Feri bácsi el­beszélése. — Nagyszerű dolog a hála — mondja. — Szerintem az egyik legszebb emberi érzés. S én mind ez idáig nem tudtam, hogy kínzó is lehet. Fogalmam sem volt, az ember mennyire szükségét érzi annak, hogy há­láját lerója. Nincs is annál kellemetlenebb, ha nem talál­ja meg a módját: miként. S az ember, amikor eljön az ide­je, valami nagyon-nagyon szé­pet szeretne mondani, de csak annyit tud: köszönöm. Ilyen szürkén, jelentéktelenül. Mit is tehetne mást egy gyári portás? Se pénzem nincs — igaz. hogy restelleném is — se hatalmam, hogy másént kimutassam a há­lámat. így csak a köszönöm marad. — 1960-ban a gép mellett dolgoztam. A munkámat sze­rettem, és szépen duzzadt a borítékom fizetéskor. Három évvel később trombózist kap­tam, azóta is alig tudott járni. Csak ülőmunkát engedélyez az orvos. Az akkori üzemvezető­nek nem tetszett a dolog. Visz- szaküldte a munkakönyvem, ami, ugye, egyet jelentett a felmondással. Az egyeztető bi­zottság nekem adott igazat, de az üzemvezető hallani sem akart róla, hogy visszavegyen. Igen mérgesen, elkeseredve mentem fel hozzá, és váratla­nul ott találtam az igazgatót, Nagy Antalt. Amikor meghal­lotta, miről van szó, azonnal utasította az üzemvezetőt, hogy a kárpitosüzemben adjon munkát. — Azóta a Mechanikai Mű­veké lett az üzem. Korszerű termékeket gyártó üzem nőtt itt fel. Két éve, május 16-án, kifelé állt a szekerem rúdja, s be is jelentettem: kilépek. De másnap mégis meggondoltam magam. Azóta is itt dolgozom. De ebben az évben, amikor nyereséget osztottak, sokan pe­dig törzsgárda jelvényt kaptak, csodálkoztam. Miért maradtam ki ebből? Hiszen egy évtizede én is itt dolgozom! Nekem is járna. S akkor tudtam meg, hogy a munkakönyvemben ott tanúskodik a bejegyzés: 1968- ban kilépett. Tehát megszűnt volna a folyamatos munkavi­szonyom. Hamis tanúzás volt ez kérem. Rögtön fellebbeztem, de a vállalat központjában nem tudtak semmit sem tenni. Siettem be Kaposvárra, a Fi­nommechanika személyzetisé­hez. Mondom mi történt. Saj­nálkozva széttárta a kezét: — Nem segíthetek — válaszolta kérésemre — már mindehová, az SZTK-ba és a szakszerve­zetbe is bejelentettük a dolgot. Bekopogtam az igazgatóhoz, és elmondtam, mi a baj. Hivatta a személyzetist. — Ezt önök rontották el, tehát önöknek kell kiköszörülni a csorbát! — mondta. S valóban minden rendbejött. — Tudja, számomra mit je­lentett ez? Rengeteget. Nem is tudtam eléggé köszönni. Egy igazgató, akinek tudom, ren­geteg gondja van, tárgyal, irá­nyít, utazik, meg minden. S mégis tud időt szakítani, hogy a kisember ügyével foglalkoz­zék. Gondolja meg: más válla­lat alkalmazottja vagyok, nem lett volna kötelessége en­gem fogadni, velem törődni. S hogy mégis megtette, ez vala­mi többletet jelent. Azt hi­szem, ezt nevezik emberség­nek. Ca. T. dödik meg. A másik előnye, hogy általa olyan termelőka­pacitások kapcsolhatók be az épületek elkészítésébe (Dunai Vasmű, Székesfehérvári Köny- nyűfémmű. Jászberényi Hűtő­gépgyár stb.), amelyekkel ed­dig az építőipar nem számolt. A könnyűszerkezetes épületek munkáiból a megyei építőipart alig 15—20 százalék terheli, vagyis a szerkezeti elemeket gyártó, összeszerelő, s a befe­jező szakipari munkákat is el­végző vállalatok biztosítják a kivitelezés nagyobb hányadát. — Készülnek-e Somogybán ilyen épületek? — Igen, mégpedig viszonylag rövid időn belül. A LAKÓ- TERV-nek már korábban meg­bízást adtunk a Kaposvár köz­pontjában — az áruház mellet­ti területen —, valamint a Ka- linyin városrészben felépülő 18—20 emeletes toronyház ter­veinek elkészítésére. A köny- nyűszerkezetes megoldást al­kalmazó terveket 1971 végén- kapjuk kézhez, s az elképzelé­sek szerint 1973-ra az építés is befejeződik. Emellett a ka­posvári sportcsarnok jövőre kezdődő építkezésénél is köny- nyűszerkezeteket használnak fel. Ez az építési mód üdülők, is­kolák, szállodák, üzletek, rak­tárak, ipari csarnokok létesíté­sénél különösen előnyös, s a jelentkező 20—25 százalékos többletköltség az építési gyor­saságban, az épületek korsze­rűségében megtérül. — Visszakanyarodva a szabolcsi tanácskozáshoz: miben látják a főhatóságok a beruházási válla­latok feladatait az újabb terv­időszakban? — A Minisztertanács Taná­csi Hivatalának képviselője, Éliás László kifejtette: az ed­digi munka elismerése mellett kormányzatunk fontosnak tart­ja, hogy a beruházási folyama­tokat ezután is a szervezettség jellemezze. A jövőben bővül az alsóbb szintű 'tanácsok beru­házási hatásköre, de számos ilyen tanács nem rendelkezik kellő apparátussal, szakembe­rekkel a beruházások lebonyo­lításához. Feladataink tehát csak fokozódnak a továbbiak­ban. s vállalatunk minden dol­gozója kész arra, hogy megbí­zóink várakozásának megfelel­jen — fejezte be nyilatkozatát Győrfi Endre, a Somogy me­gyei Beruházási Vállalat igaz­gatója. B. X. Ünnepi műszak december végéig Hetven ember dolgozik Ta­bon, a Horizont ÁFÉSZ üze­mében. Kevés hasonló hely van a megyében, ahol ilyen mostoha körülmények között végzik munkájukat az embe­rek. Amikor Gulácsi Zoltán üzemvezetőtől érdeklődünk eredményeikről, illetve arról, hogyan köszöntik pártunk X. kongresszusát, így válaszol: — Mind a hetvenen elhatá­roztuk, hogy az utolsó negyed­ben, október elejétől december végéig ünnepi műszakot tar­tunk, növeljük üzemünk nye­reségét, s olyan munkát vég­zünk, hogy egyetlen termé­künk ellen se legyen minősé­gi kifogás. Ez a vállalás tőlük sokkal több munkát, áldozatot, köve­tel, mint más üzemek munká­saitól. Elsősorban azt, hogy va­lamennyien összefogjanak vál­lalásuk, elhatározásuk megva­lósítása végett. Az üzemben mindenütt, amerre járunk, ezt az összefogást tapasztalni, s azt, hogy nem vállalkoztak le­hetetlen feladatra. Bognár István munkásőr a tmk-részleg vezetője. Munkás- őrtársával, Csontos Lászlóval és a többi szerelővel azt vállal­ta, hogy az ő mulasztásukból nem lesz gépállás. A várható hibákra alaposan felkészültek beszerezték, részben pedig há­zilag elkészítették a fontos al­katrészeket, s állandóan ügye­letet tartanak, hogy a meghi­básodott gépeket mielőbb ki­javíthassák. A szabászok a hulladék mennyiségének csökkentését vállalták; gazdaságosabban használják ki az anyagot, ezzel segítik a nyereség növelését és a termelés emelkedését is. Ko­vács Istvánnét tartják a leg­jobb szabásznak: egy műszak­ban 20 000-nél több táska sza­bását végzi el. Alapító tagja az üzemnek, társai kiemelkedő munkája alapján egyhangúan javasolták a szakszervezeti bi­zottság titkárának. Bognár Istvánná a hegesztők közül emelkedik ki munkájá­val. Ö is alapító tagnak számít, s hogy munkája alapján mi­lyen tekintélye van társai kö­zött, azt bizonyítja, hogy ő a jelölt a szakszervezeti bizott­ság elnöki tisztségére. A KISZ-istákat is di­csérni lehet összefogásukért. A fóliagépen dolgozó Kurucz Va­léria, Vízvári Katalin, a fröccs­öntőgépnél Illés Zsuzsa és Hor­váth József né, de a többiek is mindent elkövetnek a terme­lés emeléséért. A vállfakészí­tők például azt vállalták, hogy műszakonként harminc száza­lékkal növelik teljesítményü­ket, és ezt is sikerült elérni. Az üzem kollektívájának kö­zös felajánlása, hogy a ter­ményvédő fóliaponyvát rende­lő termelőszövetkezeteknek so­ron kívül elvégzik ezt a mun­kát. Táskából negyvenfélét készít a Horizont ÁFÉSZ tabi üze­me. A megrendelők között van a Kaposvári Húskombinát, a Sió Áruház és a Sátoraljaúj­helyi Fehérneműgyár is. Az utóbbinak például hárommillió fóliatáskát készítenek. Némi bizonytalanságot vál­tottak ki az üzemben a jövővel kapcsolatos híresztelések, de ezek sem zavarják az ünnepi műszak lendületét. S ha már a jövőről beszélünk, érdemes szóvá tenni kínálkozó lehetősé­geiket. Nemrégen kezdte meg működését Tabon a mézeska­lácsüzem, amely helyben van és egyik igen nagy megrende­lőjük, mert termékei többségét csomagolva értékesíti. A Szegedi Medicémia Ktsz — legújabb partnerük — ren­delt náluk különböző méretű flakonokat, melyekben fagyál­ló folyadékot árulnak. A kivá­ló minőségű fagyálló folyadék iránt az országban és Európa- szerte nagy az érdeklődés. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy a tabiak által készített jó minő­ségű flakonokból a jövőben esetleg több millióra lesz éven­te szükség. Szalai László Megalakult a Hazafias Népfront Somogy megyei nőbizottsága A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége mellett műkö­dő nőbizottság alakuló ülését tegnap tartották a Kilián György Ifjúsági és Úttörőhöz nagytermében. Az ülés. előadója Varga Ká­roly, a Hazafias Népfront me­gyei titkára volt. Előadásának középpontjában az MSZMP KB februári, a nők helyzeté­vel foglalkozó határozatának néhány fontosabb kérdése, va­lamint a megye népfrontmoz­galma előtt álló feladatok és a megyei nőbizottság munká­jával kapcsolatos tervek is­mertetése állott. — Ma már — hangsúlyozta egyebek között — az ország­ban a keresőképes nők 61 szá­zalékát foglalkoztatják. 1965- ben az aktív keresőknek csak a 39 százaléka volt nő, ez az utóbbi időben negyven száza­lékra növekedett. Somogybán Zsalusserkesei exportra Csomagolják a zsaluszerkezcteket az óbudai Gépipari Ktsz marcali üzemében. A hor­ganyzott lemezekből készült termékeket a Szovjetunió északi részén, Bilibinóban épülő atomerőmű hűtőtornyában használják feL a keresők 47 százaléka nő. Hatalmas tömeget érint tehát, ha a nők élet- és munkakö­rülményeiről, szociális, kultu­rális helyzetéről esik szó. •Számtalan helytelen nézet gá­tolja azonban még munkájuk, törekvéseik kiteljésédését. Nem érvényesül mindenhol például az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. Országos adatok szerint: ezer forint alatt a nők 2.8 százaléka ke­res, a férfiaknak pedig csak 1,2 százaléka. Kétezer forint fölött viszont a férfiak 27,6 százaléka, a nőknek pedig mindössze 9 százaléka. Sokkal kisebb az arányuk a szak­munkásképzésben is. 1968-ban 6600-ból 1420 volt a női szak­munkástanuló. Az iparban és a mezőgazdaságban sem vál­toztattak kielégítően a mun­kahelyi körülményeken. Nem méltányolják megfele­lően a nők közéleti szereplé­sét sem, hiszen megyénkben a tanácstagoknak 13,6 százalé­ka nő (az országos átlag 18,2 a népfrontbizottságokban az országos 23 százalékkal szem­ben Somogybán a nőknek csak 18.5 százaléka tevékenyedik. Ezek a legszembetűnőbb or- vosolnivalók. Sokoldalú és széles körű tennivalója lesz tehát a megyei nőbizottság­nak. Segítséget jelent, hogy a párthatározat kimondja: a nő­kérdéssel való foglalkozást a Dártmunka szerves részévé kell tenni, és a korábbinál szélesebb alapokra kell he­lyezni. Ennek az elgondolás­nak a szellemében jött létre tegnap a Hazafias Népfront nőbizottsápa is, hogy a külön­böző foglalkozású és végzett­ségű nőket egy csoportba tö­mörítse. (A közelmúltban a megye 52 helységében is meg­alakították a Hazafias Nép­front nőbizottságait.) A megyei nobizottság fontos feladatának tekinti egyebei: között javaslatokat tenni a nő­ket érintő lakóterületi problé­mák megoldására, a kereske­delmi ellátás, a gyermekintéz­mények és a szolgáltatások fejlesztésére. A nőpolitikái teendőket 25 tagú megyei bizottság végzi, amelynek elnöke dr. Nánási Imréné, titkára pedig Sallai Lajosné lett. Alelnöknek Eit­ler Györgynét és Tóka Lajos­áét választották meg. 10 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. noveariMr M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents