Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Bátrabb kezdeményezés Beszélgetés a nőpolitikái határozatokról Síit tettek eddig a szakszer- fezetek a nők helyzetének ja­vításával kapcsolatos központi bizottsági és SZOT-határoza- tok végrehajtásáért — erre a kérdésre kerestük a választ Horváth Sándoréval, az SZMT nőbizottságának veze­tőjével folytatott beszélgetés során. Mielőtt az általános ta­pasztalatokról szólnánk, hadd idézzünk két véleményt: Fonai János, az Építő- Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének megyei tit­kára: — Tizenegy alapszerve­zet tartozik megyebizottsá­gunkhoz. A határozatokat, a tennivalókat minden szinten megvitattuk. Elkészült az in­tézkedési tervünk: »A dolgozó nők helytállása, a róluk való gondoskodás jelentősen befo­lyásolhatja fejlődésünket... a nők egyenjogúsága megvalósí­tásának még csak a kezdetén vagyunk« — olvasható az in­tézkedési tervünkben. Felmé­réseink, tapasztalataink sze­rint igen sok a tennivalónk. Most elsősorban a kollektív szerződések elkészítésénél igyekszünk segíteni oly mó­don, hogy ez is tartalmazza, amit tenni kívánunk és tehe­tünk a dolgozó nők helyzeté­nek javításáért Vannak he­lyek, ahol az alapoknál kell kezdeni, de van olyan is, mint például az építőipar, ahol már régebb óta igen jó nőbizott­ság működik. Szakszervezeti választásokra készülünk, el­sődleges, hogy ennek során is érvényt szerezzünk a nőpoli­tikával foglalkozó határoza­toknak. Gondolok elsősorban arra, hogy mind a megyebi­zottságban, mind az alapszer­vezetekben a nők számará­nyuknak megfelelő képvisele­tet kapjanak. Dolgos Gyula, a HVDSZ megyei titkára: — A határo­zatok megjelenése óta eltelt időben végzett munka hetven százaléka elvi jellegű: a hatá­rozatok magyarázása, ismer­tetése, megértetése. Tizenhét alapszervezetünkben termé­szetesen nem egyforma súly- lyal jelentkeznek a feladatok, a dolgozó nők arányától füg­gően módosul a tennivaló. Amellett, hogy folyamatban van jelenleg is egy sor konk­rét intézkedés, már eddig is bevezettünk néhány olyan szolgáltatást, amely ' minden­képpen a lakosság, a dolgozó nők érdekében történt. Ilyen például a Patyolat háztól há­zig történt szállítása, a , város különböző pontjain sorra megnyíló nyolc új felvevő­hely, a különböző árengedmé­nyes akciók (mosás, festés stb.) gyakoribbá és rendszere­sebbé tétele. Egészen új a Temetkezési Vállalat szolgál­tatása: elegendő a halálesetet bejelenteni, a vállalat minden további ügyintézést magára vállal. Nemcsak a nőket, az egész lakosságot, a társadal­mat érintilc ezek a szolgálta­tások, véleményem szerint nem is lehet különválasztani, hiszen a nők helyzetének ja­vítása társadalmi ügy. Ha te­szünk valamit, ebből a néző­pontból kell kiindulni. — Két vélemény, amit két megyei titkár mondott el. Mindkettőből kiderül, hogy hozzáfogtak általánosságban is és konkrétan is a nők tár­sadalmi, %>olitikai és gazdasági helyzetének javításával kap­csolatos határozatok végrehaj­tásához. Ez az aktivitás jel­lemző-e valamennyi megyebi­zottságra? — Az SZMT-hez nyolc me­gyebizottság tartozik — vála­szolta Horváth Sándorné —, közülük öt megtárgyalta a KB- és a SZOT-határozatot, a MEDOSZ, a KPVDSZ és a pedagógusok megyebizottsá­ga nem. Nem mindenütt ha­lad tehát egyforma ütemben ez a munka. Jóllehet éppen a szakszervezeti választások sürgetik, hogy mielőbb elké­szüljön mindenütt a dolgozó nők helyzetének körültekintő felmérése. Hiszen a tények is­meretében lehet meghatározni a feladatokat — Kétségtelen, hogy a hely­zet körültekintő elemzése, a hibák pontos feltárása az alapja az egész munka megfe­lelő elvégzésének. A tapaszta­lat szerint mennyiben követi a gyakorlat ezt az elvet? — Általánosságban jól elem­zik a nődolgozók helyzetét A problémákat, a bajokat — akár szociális vagy bérügyi, akár szakmai továbbképzésre vonatkozó — helyesen és bát­ran feltárják. A munka során sok érdekes, figyelemre mél­tó tény került már felszínre. Mi indokolja például azt a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárának gyermekin­tézményében, hogy az egy gyerekre jutó ellátottság (fel­szerelés, eszköz) öt-hat fo­rinttal alacsonyabb, mint az anyavállalatnál ? — Szerintem ezt megmagya­rázni nemigen lehet. Mint ahogy erről szó volt a megyei pártértekezleten egy másik üzem, az elektroncsögyár vo­natkozásában is. A megoldás ez esetben, megítélésem sze­rint, túlnő az üzemen. Am bi­zonyára vannak olyan tények, olyan problémák, melyeket meg lehet, sőt üzemen belül kell megoldani. — Az eddigiek alapján tu­lajdonképpen ennél a pontnál látok én hibát amelyre sze­rintem most, a kezdet kezde­tén kell fölfigyelni. A határo­zatok világosan kifejezik, hogy a fogyatékosságokat ott kell megszüntetni, ahol a nők él­nek, dolgoznak. Az igaz, hogy a hibákat gondosan feltárják, ám amikor a teendő intézke­dések megfogalmazására kerül sor, akkor a megoldást to­vább címezik fölöttes szervek­nek, hatóságoknak, a társada­lomnak stb. — Egyszóval kevés a helyi kezdeményezés, kevés a helyi ötlet, javaslat. Erre a jelen­ségre valóban most kell több figyelmet fordítani. Mert igaz az, hogy a nőpolitikái határo­zatok megvalósításához né­hány vonatkozásban indokolt és szükséges a »külső« segít­ség, de igen nagy hiba lenne mindent kívülről várni! — A megalakuló nőbizott­ságoknak, nőfelelősöknek, a szakszervezetnek felhívtuk er­re a figyelmüket. Mint ahogy arra is, hogy a nők szakmai, politikai továbbképzését a he­lyi viszonyok messzemenő fi­gyelembevételével kell meg­szervezni, és hogy a választá­soknál a vezetésbe nem kell mindenáron nőt bevonni, ha­nem mindenáron azt a nőt, aki megfelelő. A két említeti megyebizottságnál jól megy a munka. Természetesen még hosszú időt, sok fejtörést és fáradozást kíván az, hogy megszülessenek az első ered­mények — fejezte be a be­szélgetést Horváth Sándorné. V. M. JA megyei pártértehezlet után Segítség a további munkához Rácz György, a komiósdi Bé­ke Termelőszö­vetkezet péter- hidai pártalap- szervezetének titkára, az egyesült gazda­ság gépszerelő­je ott volt a megyei pártér­tekezlet kül­döttei között. Végighallgatta a kétnapos ta­nácskozást, s a közelmúltban munkahelyén, a szövetkezet komiósdi szere­lőműhelyében kerestük föl. Arról érdeklőd­tünk, mit adott számára a kül­döttértekezlet, mi ragadta meg különösen a figyelmét, milyen hasznosítható tálatokat szerzett. — Munkatársaim, jóllehet az újságban is olvashatták, mégis érdeklődnek az értekezlet felől öten dolgozunk itt, ebből hár­man vannak pártonkívüliek, de őket is foglalkoztatta a mi ta­nácskozásunk. Nekem, érthető okból, főképp a mezőgazdasá­got érintő hozzászólások tet­szettek a vitában, meg a jelen­tésnek az a része, amelyik na­gyon gondosan és pontosan feltérképezte ezt a területet az eredményekkel és a gon­dokkal együtt. Olykor úgy éreztem, hogy pontosan ró­lunk, a mi szövetkezetünkről van szó, annyira illett ránk egy-két megállapítási és olyan I alaposan ismerték a helyze­tapasz­tet azok, akik elmondták véleményüket. — Miben találkoztak az értekezleten elmondott ész­revételek a Béke Tsz saját problémáival? — Például a gépesítés és a szakember-ellátottság elégte­lenségével kapcsolatos megál­lapítások a mi helyzetünket is tükrözik. Húsz erőgépünk van, jó lenne egységes típust kialakítani, hogy a javítás és az alkatrészbeszerzés egysze­rűbb legyen. Sajnos, ez nem megy. Aztán több gépész szak­ember is kellene. Éppen annyi traktorosunk van, ahány trak­tor, és ebből következik, mi­lyen gondot okoz a gép mun­kába állítása, ha a kezelők közül 'valaki megbetegszik. Mindössze két ipari tanulónk van. Barcs iparosodása ugyan­csak erőt von el tőlünk, s ezt különösen az utánpótlás gyen­geségében érezzük, örültem, hogy a sikerek mellett őszin­tén elhangzottak a problémák is a megyei pártértekezleten, és módszerbeni útmutatást is kaptam az alapszervezeti mun­kához. — Ebből mit kívánnak megvalósítani, mit tudnak hasznosítani Pétcrhidán? — A mi alapszervezetünk tíztagú, ebből heten végeznek fizikai munkát. Az idén két új tagot vettünk föl, mind­kettőjüknek a KlSZ-alapszer- vezet volt az ajánlója, s itt látunk mi további lehetőséget a folyamatos pártépítésre. Ami módszerbeni segítséget jelent, az ugyancsak a vitában hang­zott el. Egy-egy küldött el­mondta, hogyan szervezik meg náluk az alapszervezeti mun­kát. Én azt a következtetést vontam le, hogy nekünk sem szabad megállni a pártmegbí­zatásokkal csak a vezetőségi tagoknál. Kapjon minden kom­munista feladatot, melynek megoldásáról rendre beszá­moltatjuk. Rövidesen megbe­széljük alapszervezetünk tag­ságával a megyei pártértekez­letből adódó feladatokat, ezek­nek a megvalósítását össze­kötjük a kongresszus utáni tennivalókkal: így kívánjuk erősíteni pártszervezetünket és hatékonyabbá tenni mun­kánkat a következő négy év­ben — mondta a péterhidai párttitkár. Hemesz Ferenc Lányok as emeletről Behívtak a kilences szobába. A helyiséget otthonossá tette a padlóváza, a vízi buzogánnyal és a megbámult náddal. Egy fe­hér papírba burkolt csomagot kaptam. A könyv címe: A kis indián története. — Nekünk nincs kinek adni, nincs senkink. Pedig adni öröm. Meghatódtam. Megjutalmaz­tak, s ezzel sokkal nagyobb ajándékot adtak, mint csupán egy könyvet. Ez az ajándék a bizalom volt Nyolcezer forint a takarékban Egy lánnyal beszélgettem.. Elmúlt tizennyolc éves. Hosszú ideje állami gondozott. Megjárt már sok intézetet. — Ameddig csak lehet, itt akarok maradni. Leköltözöm a földszintre, mert itt csak 15— 18 éves korig lehet maradni. A földszintre nem szívesen me­gvet Súlyos ellentétek húzód­nak közöttünk. Lenéznek ben­nünket, »államisokat«, pedig nem vagyunk mi rosszabbak. A tört félmondatok szenve­délyessége tudatosság nélkül is protestál az előítéletek, a lát­szat ellen. — Egy éve megismerkedtem egy fiúval. Már a vőlegényem. Férjhez fogok menni, és ve­szünk egy házat. Sokat tervez­getünk. — Honnan lesz rá pénzetek? — A takarékkönyvemben több mint nyolcezer forintot tettek félre, mert a fizetésünk harminc százalékát automati­kusan elteszik, s csak amikor nagykorúak leszünk, akkor kapjuk meg. Nagyon jó ez így, nem egy szál ruhában indu­lunk. Virösköy János \v4 fekete [macska \.visszatér 16. — Harmadikán vagy negye­dikén lehetett. Szóval, néhány tem ... ™PPa! a/'esct előtt- kora - Emberi dolog! - mosoly, délután. Éppen nem volt más u Beke _ Halljuk, hogy mi. vendeg A férfi csak beugrott vel kapcsoiatban ? vermutot meg szendvicseket vett, és sietett vissza az erdő­be. Motorral volt, de a rend­Miközben összeszedte a fény- nak, hanem a legkisebb moz- — Hogy nagyjából az oszlop képeket, futó pillantást vetett dulatra is felrebbennek, és el- közepén kellett volna talál- a kiválasztottra. szállnak. Az embernek pedig, kozniuk. Félúton. Király őrmester fényképe aki feltételezésünk szerint ott — Ügy van. De Zalay az volt. tartózkodott, nyilván mozognia utolsó kocsikig jutott, Tárnok Beke virágos kedvvel érke- kellett: felhúzni meg leenged- pedig csak a hátulról számított zett Násfára. Ébert és Paál, ni a lőszeres ládát. Hát nem második teherautóig. Nem fur­akik a politikai helyettes iro- mozgott, mivel nem is volt ott! csa ez? dájában várták, ezt már az ud- A liftmegoldás, ahogy a lőszer- Beke, bár az új adat alátá- varra néző ablakból észrevet- cserét eddig elképzeltük, esze- masztotta saját elképzelését, ték. Az őrnagy, a kocsiból ki- rint képtelenség. A nyomok, óvatosságból ellentmondott, szállva, oly barátságosan fo- természetesen, valóságosak, és — Zalay talán lassabban gadta az udvaron átvágó Ki- nyilván arra szolgáltak, hogy ment. Egy-két kocsinál meg- rály őrmester tisztelgését, becsapjanak bennünket. Sejte- állt... mintha egész éjjel vele álmo- niük kellett, hogy a fát meg Ébert vállat vont. dott volna, csupa vidám és biz- fogjuk vizsgálni, és remélték, , tató dolgot. hogy be is dőlünk a trükknek: ~ í- Nos, mi újság a könyves- Az ágat nyugodtan elégethet- ta8lálkozikdaz alezredessel,^mert boltokban? - kérdezte a be- tok korábban ideje van előresétálni. De nem még leverte» fogadta volna a volt A lényégén az sem val­— Azt hiszem nagyot téved- hírt. Hajnal óta azonban na- toztat ha Zalay egyenesen _ u niszem' nagy°l teveü ovnn JftRR7.j»váöott az elken- cammogott volna. Mert Tárnok ugyanakkor messzebb, elorebb jut. De, tegyük fel, lestoppol lépő őrnagy. Paál savanyú arcot vágott. zeléseivel. — Rendben van — mondta. — Fő, hogy tisztázódott a do­log. Menjünk tovább. Milyen ott, az utolsó lőszeres kocsi nál. Mi történik? Várnia kell,' — Amiben a legjobban bíz- J°8- Menjünk tovább. Milyen yőbe telik, amíg az alezredes1 tam! A bükkfán talált nyo- híretek van meg? odaér hozzá. A valóságban vi­. , , , , mokkái. Nemcsak a tüzérbe- — A legfontosabb — kezdte szont azonnal találkoztak! ,t rtottuK mérő, a löveg kezelőszemély- Ébert százados. — Tárnok és — Helyes! — bólintott Beke.1 zete is azt állítja, hogy az első Zalay elvtárs találkozásáról — Kertésznek, úgy látszik, lövésig a fán szakadatlanul szól. A hajnali találkozásról, az igaza volt: a találkozás, amely fontosnak megjegyezni. — Igen — erősítette meg a Mondta, bármilyen kérdésre szívesen válaszol, még a múlt­ról is beszél, ha akarom. Akar - tam. — Tolnán L alakú házban laktunk, öt testvéremmel és a szüleimmel, Apám ivott, és ütötte anyámat. Féltékeny ter­mészetűember volt. December közepén, télen, anyám szülői értekezletre ment. Sietett haza apám miatt, aki viszont a ház sarkánál megleste, és leöntötte két vödör jéghideg vízzel. Hiá­ba vártuk egész éjjel. Reggel aztán megtaláltuk a hóban. Kórház, szanatórium... válás. Most Pesten él egyik testvé­remmel. — Szoktál levelezni a csa­láddal? — A húgom néha ír. ö is in­tézetben van, hasonló a hely­zetünk. Nekem szokott panasz­kodni. Mástól nem szeretek le­velet kapni. Néha eszembe jut mindaz, amin keresztülmen­tem. Ilyenkor bőgök. A hazai levélnek itt senki sem örül: a múltat idézi, amit jobb elfelejteni. A leányotthon emeletén gya koriak a könnyek. Az emelet lakói lelki sérültek. Egytől- egyig. Az erőszak törvénye — Ha valamit ellopnak tő lem, nem biztos, hogy vissza tudom szerezni — kapcsolódik a beszélgetésbe egy sápadt ar­cú, vékonyka lány. — Ha ná­lam erősebb az illető, megver Ha viszont én vagyok az erő sebb, én verem meg. Ilona kicsi kora óta intézet­ben nevelkedett. Jól ismeri »az erősebb igazságát-«. Sajnos, itt ez a törvény. — Megfelel-e nektek az in főzet rendje? — A rendtartás? Kimenő es­te tízig; szombaton kettőig, va­sárnap éjfélig. Szórakozáshoz művelődéshez, sportoláshoz mindenki hozzájuthat. Dohá­nyozni szabad. fiú —, azonnal elrobogott. Ta- burukkoltak a vadgalambok! utolsó lőszeres kocsinál. Mind- látszólag megoldhatatlannáf ián várta valaki, például... A barátnője, Mármost: ha a lombok között, ketten azt állítják, hogy az tette a rejtélyt, valóban egér különösen a megjelölt ágon, a oszlop megállásának pillanata- fogó lett.' Csapda, amelyben fészek közvetlen közelében ban kiszálltak, és elindultak, már ott vergődik a vad... — Köszönöm — mondta Be- ember rejtőzik, a galambok Zalay hátra, Tárnok előre. Mi ke. nemcsak, hogy nem turbékol- következik ebből? (Folytatjuk.) Szökések — Milyen a munka?­— Rettenetes. Nehezen lehet bírni a három műszakot. Pedig t az általános iskolában az osz­tály legjobb tanulója voltam, de most nem tudok tanulni, el­fáradok a munkától. A szó elvész a dübörgésben. Géperdő. A levegőben por száll, ránehezedik a tüdőre, fojtogatja az ember torkát. De nincs más lehetőség. A leány­otthon a gyárhoz köti őket, csakúgy, mint néhány száz tár­sukat. De ők az átlagosnál is érzékenyebbek. Gyerekek. El­viselik, vagy megszöknek. Nyá­ron mindennaposak a szöké­sek. A Balaton vonzereje óriá­sivá nő. A balatoni élet egyen- - lő számukra a szabadsággal. Pár nap múlva éhesen, pisz­kosan, tépetten megjönnek vagy a rendőrség cipeli őket vissza. Nyoma sincs gőgös ma­kacsságuknak. Arcukon - a szemfesték és a por maszatos- sá lelsz a könnyektől. Csak megértéssel — Mit tehetnénk? Megbocsá­tunk — mondja Simon Lajos, az Ifjúság- és Gyermekvédel­mi Intézet igazgatója, — Kez­dünk elölről mindent. A neve­lést,. a bizalmat, a munkaszere­tet feltámasztását. Az igazi szülő is megbocsát a gyereké­nek minden félrelépést, a csa­lád újra befogadja. Mi a csalá­dot igyekszünk helyettesíteni. Hihetetlen türelem és hit a mi munkánk fő követelménye. Hit az emberben, s türelem az em­berhez. Sokat tettek és tesznek is az állami gondozottakért. De még ennél is többet kellene — vallja az igazgató. — Mit tehet az intézet? — A kevesebb baj azokkal van, akik már csecsemő koruk óta hozzánk tartoznak. Meg­szokták ezt az életmódot, ez az otthonuk, és nem is kívánkoz­nak el innen. Akik később ke­rülnek ide erkölcsi okból, szin­te majdnem nevelhetetlenek. Az egyik oldalról a humánum, a nevelők szeretete, az egész intézmény segíteni akarása, a másik oldalról a felelőtlen fel­nőttek meggondolatlansága. Putrik, kunyhók, éhség, leány­szállás, reggeli, ebéd, vacsora. — Van kilátás az eredmény­re? — Ha azok közül a fiatalok közül, akik erkplcsi okból ke­rültek ide, csak néhány szakít régi felfogásával, és becsületes, hasznos emberré válik, már megérte. Szerecz Ágnes 0 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. nőve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents