Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

KONGRESSZUS ELŐTT A legnagyobb osztály A vezető osztály »Társadalmunk vezető osztá­lya a munkásosztály. A terme­lésben, a társadalmi életben és a politikai szervezetekben el­foglalt helyénél fogva a szo­cializmus építésének vezető ereje. Vezető szerepe a párt, a népi hatalom útján érvénye­sül . ..« (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) egyben a társa­dalom legnagyobb osztá­lya is. A népszámlálás idő­pontjában, 1970 elején ötmil- lióan voltak azok, akiknek rendszeres kereső foglalkozá­suk volt, tehát az úgynevezett aktív keresők. Közülük 74 szá­zalékot tett ki a fizikai dolgo­zók aránya. Ezen belül a leg­többen — 1736 ezren — az iparban és az építőiparban dolgoztak. A szocializmus épí­tésének vezető ereje, a mun­kásosztály, az elmúlt években számbelileg is tovább gyara­podott, és súlya, szerepe foko­zódó jelentőséghez jutott a gazdasági tevékenységben épp­úgy, mint a társadalmi élet­ben. Nem véletlen, hanem tör­vényszerű tehát, hogy a párt­taggyűléseken és a pártérte­kezleteken sok szó esett a munkásosztály helyzetéről, ve­zető szerepének érvényesülésé­ről, s arról, hogy a következő esztendőkben a munkásosztály helyzetével összefüggő kérdé­sekre jusson az eddigieknél is nagyobb figyelem. A munkásosztály több mint két évtizede tartó számbeli gyarapodása a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból szár­mazó embereket formált és formál munkásokká. Régi, tősgyökeres munkáscsaládok tagjai ma éppúgy megtalálha­tók a gyárak, vállalatok falain belül, mint tegnap még a föl­deken serénykedő parasztok,.s szép számmal akadnak az úgy­nevezett egyéb társadalmi ré­tegekből, a különböző alkal­mazotti csoportokból, önállók­ból származó kétkezi dolgozók is. Érthető tehát, ha vita folyt és folyik a munkásosztály fo­galmának meghatározásáról, de ugyanígy érthető az is, hogy a számbeli növekedés, a sok­féle ember, és a sokféle ember által képviselt nézet nem is ritkán ellentmondásosnak tűnő helyzetet teremt. A kongresszusi előkészületek jegyében lezajlott taggyűlése­ken és különböző szintű párt­értekezleteken észrevételek, bírálatok, javaslatok tömege hangzott el. Az üzemi demok­rácia erősítése, a munkások beleszólási jogának bővítése éppúgy szerepelt a felszólalá­sokban, mint a vezetők és a munkások kapcsolata, a bére­zés teljesítmény szerinti diffe­renciálása, a törzsgárdának adott nagyobb megbecsülés, a munkáscsaládok életkörülmé­nyeinek további javítása. A felszólalások lényege joggal fievelmeztet arra, hogy napról napra válaszolni kell a fejlő­dés szülte kérdésekre. A munkásosztály vezető sze­repének hangsúlyozása, e veze­tő szerep érvényesülésének elemzése napjainkban sem vesztett aktualitásából. Talál­kozni ugyanis azzal a nézettel, amelynek vallói a karunkban végbemenő tudományos-tech­nikai forradalom láttán úgy vélik, a munkásosztály vezető szerepét az értelmiség veszi át és gyakorolja. Akadnak olyan nézetek is, amelyek a társada- dalom különböző osztályainak és rétegeinek egymáshoz való közeledéséből, a nemzeti egy­ség erősödéséből azt a követ­keztetést szűrik le, hogy nap­jainkban csökkent a jelentősé­ge már annak a kérdésnek, melyik osztály vezet. a törté­nelem igazolja, hogy a munkásosztály vezető szerepe gazdasági és társadalmi törvényszerűségek érvényesülésének terméke, s nem átmeneti jelenség, hanem alapvető történelmi igazság. Aligha kell különösebben bi­zonygatni, hogy a kapitalista társadalom megdöntésében a kizsákmányolt, a nincstelen, az éhező, a jogfosztott proletariá­tus volt a leginkább érdekelt, s ezért a tőkés rend megdöntésé­re irányuló forradalmakban a vezető szerepet vállalta és vál­lalja napjainkban is. Törvény- szerű, ugyanakkor világos az az összefüggés is, hogy a mun­káshatalmon alapuló szocia­lista rendszer erősítésének, gazdagításának vezető ereje csakis maga a munkásosztály lehet, s hogy az ezt szolgáló munkáspolitikát a munkásosz­tály pártjának politikája és programja testesíti meg. A nagy kérdésekre a leg­többször egész egyszerű a fe­lelet. Arra a kérdésre, vajon a társadalom többi csoportja el­ismeri-e, ha igen, miért is­meri el a munkásosztály veze­tő szerepét, az a felelet: azért, mert a munkásosztály érdekei A leglöl tanú. egybeesnek a társadalom egé­szének alapvető érdekeivel, mert a szocializmus felépítése, a munkáshatalom erősítése nem csupán a vezető osztály­nak, hanem a társadalom min­den osztályának és rétegének többet nyújt, gazdagabbá, em­beribbé formálja a jelent, s ígéretessé a holnapot. Tegyük fel a második kérdést: mivel a vezető szerep a fontiek alap­ján aligha vonható kétségbe, miként érvényesül az a gya­korlatban? A felelet itt is egy­szerű, bár sokféle tényezőre tá­maszkodik. A vezető szerep ér­vényesül a párt politikájában, amely osztálypolitika. A népi hatalom az élet minden terüle­tén a munkásosztály alapvető érdekeit — s ezzel a tár­sadalom egészének alapvető érdekeit — szolgálja. A mun­kások és a munkásosztály so­rából kinőtt vezetők ott van­nak az államhatalmi és társa­dalmi vezető testületekben, az irányító posztok ezreit foglal­ják el, s ahogy az országban, úgy napjainkban és egészében egyetlen munkahelyen sem történhet semmi a munkásosz­tály érdekei ellenére, a mun­káshatalom rovására. A munikáshatalom megte­remtése és megszilárdulása nemcsak anyagi értelemben emelte föl a proletársorsból és annak minden szenvedéséből a munkásosztályt, hanem föl­emelte erkölcsi értelemben is. A gyárak, vállalatok hatalmas munkásserege napjainkban természetes jogának érzi, hogy gazdája a hatalomnak, hogy nemcsak lehetősége, hanem egyenesen joga van beleszólni mindenbe, ami az országban történik, s ami a gazdaság vagy a társadalom bármely kérdésével összefügg. Igaz, napjainkban olykor nem any- nyira szembetűnő a munkások e joga, mint volt a »fényes szelek« idején, a bankok, bá­nyák, gyárak államosításakor, az államigazgatás népi hata-1 lommá való átszervezésekor, a szocialista tervgazdálkodás megkezdésekor. Akkor könnyebb volt elválasz­tani egymástól az igazat és a hamisat, a társadalmilag hasz­nost és a helytelent. Könnyebb volt tehát a tömegeket is meggyőzni arról, mi áll érde­kükben, s mi nem. Napjaink­ban, amikor úgynevezett apró dolgokban ölt testet a mun­kásérdek, a szervezettebb ter­melésben, a termékek minősé­gének javításában, a gazda­ságfejlesztés helyesebb ará­nyainak megteremtésében, az életkörülmények igazságosabb, a társadalmi csoportok sajá­tos helyzetét jobban mérlegelő javításában, már nehezebb megértetni és elfogadtatni, hogy mindez szerves tartozéka a vezető szerep érvényesítésé- sek, s ahogy régen, úgy e fel­adatok valóra váltásához is a tömegek alkotó együttműkö­dése szükséges. A nwnkásosztál/ ItSf napjainkig megkétszereződött A mennyiségi fejlődésen, belül örvendetes, hogy elsősorban azokban az iparágakban nőtt a munkások száma, amelyek a legfejlettebb technikával dolgoznak, következésképp te­hát az itt tevékenykedő mun­kások is tanultabbak, művel­tebbek. 1949-hez mérten 1969-ben a híradástechnikai iparban mint­egy hatszorosára, a műszer­iparban közel hétszeresére, a vegyiparban három- és félsze­resére nőtt a munkások száma. Ha e számbeli növekedés mel­lé társítjuk azokat a tényeket, amelyek a munkások művelt­ségének, szakmai tudásának gyarapodására mutatnak — így például azt, hogy 1970-ben a fizikai dolgozók 55 százalé­kának legalább nyolc általános vagy annál magasabb iskolai végzettsége volt, hogy az álla­mi iparban a szakmunkások 11,2 százaléka már középfokú végzettséggel rendelkezik. Világosan láthatjuk, hogy a legnagyobb osztály, a szocia­lizmus építésének vezető ere­je nemcsak számbelileg, ha­nem tudásban, felkészültség­ben, tapasztalatban is együtt nőtt, erősödött a maga terem­tette rendszerrel. MAI KOMMENTÁRUNK A holdról a hektárt a A közelmúltban jelent meg a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium hivata­los lapjában az a kormány­rendelet, amely a földterü­letek méterrendszerű nyil­vántartásáról rendelkezik. Amiről ezúttal szó van, nem először kerül terítékre. Hazákban már voltak pró­bálkozások a földterületek méterrendszerű kialakítására, ám mindmáig tartotta ma­gát a négyszögöl meg a ka­taszteri hold. A közeli múlt­ban viszont már hallottunk, olvashattunk arról, hogy vég­re történik valami, s ezt iga­zolja az említett kormányren­delet is. A földrészletek te­rületének méterrendszerű nyilvántartására az ország egész területén fokozatosan — a földnyilvántartási adatok gépi feldolgozásával egyide­jűleg — térnek át. Az áttérés érdekében az ölrendszerben — négyszögölben kataszteri holdban — nyilvántartott földrészletek területét méter­rendszerre — négyzetméterre, hektárra — kell átszámítani. A földterületi adatok átszá­mításának ütemét a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter állapítja meg. Folyamatosságról, ütemes átállásról van tehát Szó. Mint azt dr. Mohar Lászlótól, a Somogy megyei Földhivatal vezetőjétől megtudtuk, az át­számítás Somogybán több mint egymillió hold földterü­letet érint. Ez a hivatal szá­mára olyan nagy munkát je­lent, amire még nem volt példa, s mindezt úgy kell megoldanunk, hogy mellette egyéb, nagy fontosságú fel­adatot — például a zártker­tek rendezése, a gépi adatfel­dolgozásra való áttérés — ugyancsak teljesíteniük kell a kijelölt idő alatt. Noha még nem jelent meg a végrehaj­tási utasítás (a végrehajtás­ról a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter gondos­kodik), a hivatalra váró mun­ka nagyságára így is követ­keztetni lehet. Mit és hogyan érint az át­számítás ott, ahol erre sor kerül? A jogszabályok szerint a háztáji földnek, a megváltás alól mentesülő földnek, a sze­mélyi földtulajdonnak és földhasználatnak 800—1600 négyszögölben, az illetmény- földnek 800 négyszögölben meghatározott mértéke kere­kítve 3000—6000 négyzetmé­terre, illetőleg a 3000 négy­zetméterre változik. A terme­lőszövetkezeti közös földből kijelölt háztáji esetén a köz­gyűlés határozza meg, hogy a háztáji föld kiadásánál az áttérést követően a 3000 négyzetméteres új alsó ha­tárt, illetve a 6000 négyzet­méteres új felső határt mikor alkalmazza. A rendeletnek a hivatalos lapban közzé tett melléklete tartalmazza azokat az adatokat is, amelyek az aranykorona-értékek átszá­mítására vonatkoznak. A fokozatosság folytán az elkövetkező években Somogy­bán is a méterrendszerü nyilvántartás lesz a jellem­ző a földterületeken. A négy­szögöl helyére a négyzetmé­ter, a kataszteri hold helyére a hektár lép, természetesen más területi értéknagysággal. Ez könnyebbé, egyszerűbbé teszi a mérést, a számolást, és csatlakozást jelent egy vi­lágviszonylatban elfogadott és alkalmazott földterületmé­rési rendszerhez. De addig még nehéz feladatot kell tel­jesíteni: az áttéréssel kell megbirkózni. Bizonyosan megfelelő segítséget kap eh­hez a munka oroszlánrészét végző földhivatal, hiszen egy régóta vajúdó probléma hosz- szú távra szóló megoldásá­ról van szó. H. F. A Dráva-partról a kongresszusra A Dráva menti Egyetértés Termelőszövetkezet dicsérete­sen dolgozó állatgondozója. Férfimunkát végző asszony: ti­zennyolc hizómarhát gondoz a szövetkezetben. Ez ünnepnapo­kon is lekötöttséget jelent. Eső­ben, hóban, didergő hajnalo­kon is indulnia kell. Férfimun­ka. Ö volt az első nő Tótújfa­lun, aki megszerezte a jogosít­ványt, és motorra ült. Ennek már nyolc éve. A lánya követ­te a példáját. Erről most az anya beszél. A sokat vállaló asszony, a szókimondó — érzé­keny nő. — Nehéz az örömről szólni, a megilletődésről emlékezni. En­gem innen küldöttnek válasz­tottak a járási pártértekezlet­re, s Barcson a járási küldöttek érdemesnek tartottak arra, hogy ott legyek az őket képvi­selő kommunisták között a me­gyei pártértekezleten. Ott vá­lasztottak meg kongresszus: küldöttnek... Azt mondja, nagyon nagy megtiszteltetésnek veszi ezt a bizalmat, és mindjárt hozzá­teszi: úgy érzi, ez nemcsak Várhegyi Józsefné tótújfalui tsz-tagnak szól, hanem a nő­nek, a gondokban és örömök­ben egyaránt osztozó asszony­nak. A szorgalmasan dolgozó nők megbecsülését is látja a kapott száz százalékos szava­zatban. önmagáról beszéltetem, a munkájáról kérdezem, hogy jobban megismerjem. — Mindjárt a szövetkezet megalakulásakor ötvenkilenc­ben én is beléptem. Akkortól vagyok tagja a vezetőségnek, a pártnak bedig hatvanöt óta. Dolgoztam a nőtanácsban, most beválásztottak a járási pártbizottságba. Felelősségteljes megbízások az ugyancsak nagy felelősség­gel járó napi szövetkezeti munka mellett. Jó időbeosztás­sal mindez jól elfér egymás mellett, meg lehet birkózni ve­lük úgy, hogy egyik ne men­jen a másik rovására. — Tizennyolc hízómarha gondozása esik most rám, de volt már időszak, amikor hu­szonhétnek is gondját viseltem. Ezerötszáz, ezerhatszáz forin­tot kapok havonta ezért a munkáért. Hajnali négykor ke­lek, hét óra tájban hazamegyek, aztán délután négy felé megint kezdek, és hat óra körül vég­zek a közös jószággal. Persze, sgk minden van még emellett. PÍ. öt hízó meg 14 malac a háztájiban, és három hold vál­lalt kukorica a közösből s több mint egy hold a háztájiban. Könnyű kiszámítani, mindez mennyi időt, energiát vesz igénybe ... Mondja a hajnaltól estig ter­jedő programját. Azt, hogy a kétkezi munkán kívül még mi minden tölti ki a napot. Az asszonyok természetesnek tart­ják — mint ahogyan az is —, hogy gondjaikkal, panaszaik­kal hozzá forduljanak. Kis ügyek vagy nagyok? Mindenki a sajátját véli a legnagyobb­nak. Nem azért mondják el ép­pen neki, mert mástól nem várhatnak megoldást, hiszen a Dráva menti Egyetértés Tsz vezetőiről igazán elmondható, hogy szívükön viselik a tagság sorsát, de az asszonyok egy­más között mégis közvetleneb­bül szót értenek. — Van, aki a nyugdíjjal kap­csolatban kér tanácsot, mások arról érdeklődnek, hogyan kaphatnának méltányos enged­ményt a községfejlesztési hoz­zájárulás fizetésénél. Olyan dolgok ezek, amelyek anyagi­lag érintik egyik-másik asz- szonyt, és joggal elvárjak, hogy megkapják a kért tanácsot. Hamarosan ott ül majd az ország kommunista küldöttei­nek tanácskozásán a főváros­ban. — Részt vettem a járási és a megyei pártértekezleten, el­olvastam a jelentéseket, és vé­gighallgattam a vitákat; isme­rem a kongresszusi irányelve­ket, ezért várok sokat a buda­pesti úttól. Mindenki láthatja, milyen komolyan foglalkozik pártunk az ország ügyeivel, az emberek sorsával, s eddig még mindig jó irányt adott. Bizto­san így lesz ez most is. Ilyen gondolatokkal indul Várhegyi Józsefné tsz-tag a Dráva mellékéről a X. párt- kongresszusra — a somogyi küldöttek egyikeként. Emeletes sertéshizlaló Mindent automatizálnak az öreglaki telepen Az építkezés messziről sem hasonlít a megszokottra. A ku­polásán kialakított vázszerke­zetek inkább nagy sátrakra emlékeztetik az öreglaki Ál­lami Gazdaság készülő sertés­telepe felé járókat, 'mint ser­tésólakra. A szerkezet részei Hamburgból érkeztek, s már két BSN-rendszerű épület sej­teti, milyen is lesz majd a te­lep, ha teljesen elkészül. Öt­százhatvan hízó fér majd el egyben-egyben. A teherautók­ról a malacok a földszintre, vagy az emeletre kerülnek. A padló törhetetlen mű­anyag lesz, és a falakat sem a ha^ymányos módon emelik. A kocaszálláson hatszázötven ko­ca várja majd ellési idejét Az ember szerepe az ellenőrzésre korlátozódik, hiszen a takar­mányt a tornyokból villanymo­tor adagolja. f. % _ y Már két épület sejteti, milyen lesz az új sertéstelep. Az építkezés október elején kezdődött, saját brigáddal és egy Hamburgból érkezett mér­Hernesz Ferenc. Épül a szarvasmarhák szállása is Vitya-pnsztan. nők irányításával. Az út- és villanyhálózat hosszúsága le­rövidül a hagyományoshoz ké­pest A tervek szerint a tele­pen — mely egyharmadával kerül kevesebbe, mint a más­hol megvalósítottak — 3,20 ki­logramm abrak elegendő lesz egy kilogramm hús előállításá­hoz. December végéig négy új típusú épület készül el. Meleg víz és levegő biztosítja majd a megfelelő hőmérsékletet. Az országban ez a harmadik ilyen telep. A Vitya-pusztai kerületben négyszáz férőhelyes szarvas­marhatelep épüL Ahogy Ta­kács Jenő kerületvezető el­mondta: a gumipadlójú helyi­ségekben a trágyahordást is ki­küszöbölik. Közvetlenül köz­ponti tárnákba gyűlik majd össze, ahol műtrágyával keve­redik. Nyolcszáz holdra juttat­nak belőle. L. É SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. november 17. t »

Next

/
Thumbnails
Contents