Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Olajkút, asztalosrészleg ! Díjazott képek Emeletes áruházat terveznek Karádra Pénzt ad a tanács, a gazdaság Tízezer ember él a karádi fogyasztási szövetkezethez tar­tozó községekben, pusztákon. Ellátásuk, igényeik kielégítése azért jelent nagy gondot, mert a megyeszékhely, a nagyobb üzlettel rendelkező járási szék­helyek megközelítése igen ne­héz. A feladat a fogyasztási szövetkezetre hárul. Kihúzott tételek Andocson a közelmúltban nyílt meg a szövetkezet kor­szerű kisáruháza. Sok mindent árulnak itt, az áruház vezető­je szerint azonban a havi fél­milliós forgalomhoz kicsi az árukészlet. Ottjártunkkor pél­dául csak szalonnát, kínáltak a vevőknek — igaz, akkor vár­ták a turajáratot —, s mint elmondták, téliszalámit, minő­ségi kolbászt, turistaszalámit nem kapnak. Nagy szükség lenne még egy hűtőpultra, hogy a tejterméket külön tá­rolhassák. Matisa Ferenc, a karádi mű­szaki bolt vezetője, a szövetke­zet szb-titkára szerint egész sor, a háztartásokban igen fontos árut hiába rendelnek meg, nem kapnak. Por- és olaj f estéiteket, ecsetet, hor­ganyzott edényt, vödröt, mo­sófazekat igen keveset kapnak, Nagyon nehéz megmagya­rázni a vevőnek, miért nem tudnak nekik például mesze- lőt és az építkezésekhez nél­külözhetetlen vasanyagot adni. Szocialista szerződés Gondjaikról, terveikről és eredményeikről kérdezgetem Pavelka Bélát, a szövetkezet elnökét. A keresett áruk hiá­nya ellenére évről évre emel­kedik a szövetkezet kiskeres­kedelmi forgalma, s ezzel együtt a nyereség is. öt alka­lommal nyerték el a kiváló címet — Kezdeményezésünkre ala­kult meg az árubeszerzési és tanácsadó iroda aí megyében, jelenleg öt szövetkezet vesz részt ebben. Olyan kereskedel­mi partnereket keresünk, akik közvetlenül szállítanak szövet­kezetünknek, s így néhány árut olcsóbban kaphatunk A választék növelését, az ellátás javítását szolgálta, hogy szo­cialista szerződést kötöttünk a vas- és műszaki nagykereske­delmi vállalattal. Ennek ered­ményeként az idén 40 száza­lékkal több árut adtunk el. A régi, korszerűtlen üzletek helyén megfelelő raktárral, szociális helyiségekkel rendel­kező üzleteket terveznek. Társadalmi összefogás — Az andocsi kisáruház hosszú évekre megoldja itteni gondjainkat. Erre egymillió forintot költöttünk. Tervezzük, hogy Karúdon hárommillió fo­rintért emeletes áruházat épít­tetünk. Ez 1973-ra készülne el. Ez a beruházás a fejlesztési alapot tíz évig kötné le. Mit szólnának a többi község szö­vetkezeti tagjai, hogy náluk nem törődünk az üzletek, ven­déglők fejlesztésével? Jogos Pavelka Béla elnök aggodalma, hiszen a korszerű üzletek, vendéglők, presszók iránti igény nemcsak a közsé­gekben, hanem a pusztákon is megvan. Ezért keresték meg annak lehetőségét, hogy üzlethálóza­tukat társadalmi összefogással fejleszthessék. Andocson pél­dául egy presszó megnyitásá­hoz nyújtott segítséget a ta­nács, a termelőszövetkezet és a lakosság társadalmi munká­ban. Nágocson ugyancsak a ta­nács és a lakosság ad támoga­tást, hogy a korszerűtlen üzlet helyén modernebb épülhessen. Nagytoldipusztán a Kaposvári Állami Gazdaság járult hozzá, hogy az ott élő embereknek megfelelő vegyesboltot épít­hessenek. Jövedelmezően gazdálkodni A választék növelése, az el­látás javítása mellett a szö­vetkezetnek úgy kell gazdál­kodnia, hogy a tervezett jöve­delmet, nyereséget biztosíthas­sák. Németh Józsefné főköny­velő szerint az első félév ada­tai biztatóak. Az idei tervük, harminckét­millió, ebből június végéig ti­zenhétmilliót teljesítettek, s például a kiskereskedelmi for­galom emelkedésében másodi­kak voltak a megyében. Több ipari szolgáltatást be­vezettek: az ÁFOR-tól benzin- és olajkutat vettek át, három községben gázcseretelepet nyi­tottak, Balatonszemesen aszta losrészleget helyeztek üzembe, darádra és Nágocsra szintén terveznek ilyet. Bútorokat, üz­letberendezéseket készítenek és a lakosság az építkezések­hez szükséges asztalosmunká­kat is megrendelheti náluk. Vegyesipari részleget is sze­retnének nyitni, ebben fodrász, villanyszerelő, rádió és televí­zió javító-szerelő szakembere­ket foglalkoztatnak majd. Sz. L. Megpofozott gyerek és a mosoly Kecsesen hajladozik a gép mellett. A vendéghez siet, aki merev arccal tekint a len­csébe. Beszél hozzá kedvesen, mosolyogva, közvetlenül. — Egy picit jobbra. Nem. Nem annyira. Így. Most jó. Köszönöm. Végre kicsihol egy eredeti mosolyt. Szalad a géphez, mi­re odaér merev lett a vendég arckifejezése. (Miért akarunk szebbek, mások lenni, mint amilyenek vagyunk, amikor megörökítik életünk egy gyor­san futó pillanatát?) Sokáig dolgozik, cseyeg, mosolyog. Végre sikerül a természetes, az Igazi arcot fotóznia Velecz Ágnesnek, a Kaposvári Fod­rász és Fényképész Ksz tag­jának a Május 1. utcai műte­remben. Kedves, bájos lány. Piros pulóver élénkíti halvány arcát. Vékony derekán fekete bőröv szorítja össze a kockás, trapéz alakú szoknyát. Sok szépet, jót hallottam róla. Osváth Jenőné, a nőbizottság titkára hívta föl rá a figyelmemet. Kitűnő mun­kás, szereti a szakmáját. Ti­zenegyig, éjfélig dolgozik. A X. kongresszus tiszteletére rendeztek versenyt. Kiállítot­ták a legjobb képeket. Hu­szonöt felvételt készített Be­mutatták a képeit az országos versenyen is. Három képét állították ki — háromszoros zsűrizés után —, A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE „Tudtuk, hogy helyt kell állnunk...“ Lender József. HÉTSZÁZ DOLGOZÓ vesz részt a kongresszusi munka­versenyben az Oreglaki Állami Gazdaságban. S ez nemcsak a vezetőség jó szervező munká­jának tulajdonítható, de az emberek jó hozzállásának, kez­deményező készségének is, melynek indítórugója a biza­lom. A verseny egésze részfel­adatokból tevődik össze. A ve­tést már november elején befe­jezték a gazdaság 2800 holdján. Nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi munka is kifogás­talan. A kerületek között az első helyet az alsóbogátiak sze­rezték meg. A gazdaság veze­tősége 12 000 forint jutalmat osztott szét a legjobbak között. A másik részfeladat a kuko­ricatörés és betakarítás. A me­zőgazdasági üzem dolgozói vál­lalták, hogy december elsejére befejezik ezt a munkát is. Sza­vukat nemcsak állták, vállalá­sukat túl is teljesítik. Novem­ber közepére végeznek a kuko­ricatöréssel. A feltételek között szerepel, hogy gépi meghibá­sodás, baleset nélkül dolgoz­nak. A szakszervezeti és gazda­sági vezetőség naponta íolmé- ri a verseny állását. A szerves trágyázást is vég­zik. A feladat harmadik részét ez képezi. A mélyszántás be­fejezését december ötödikéig vállalták. Völgyesi János igaz­gató és Szabó Ferenc csúcstit­kár elmondta, hogy ilyen ko­rán még egyetlen évben sem sikerült a vetéssel végezni. A kukorica törésébe a kooperá­ciós ruhaüzem százharminc dolgozó«a is besegített. Lehet rájuk számítani, a nyáron már bebizonyították ezt a gyü- nölcsszedésnél. Nagy lelkese­déssel végeznek minden mun­kát. Jövőre egyébként a gaz­daság a kukoricabetakarítást teljes mértékben gépesíti, kézi erőre nem lesz szükség. Az idén ősszel 1534 holdon ter­mett, ennek hetven százalékát gépek törték le. Az őszi szán­tást 3463 holdon végezték. A szerves trágyázást, mely még feladatként szerepel, 1770 hol­don kell befejezniük. Már nincs sok hátra, a négyötödé kész. Az új feladatok, melyeket kerületenként gyűléseken is­mertettek a mezőgazdasági üzem dolgozóival, a nyári munkákból következtek. Vető­brigádokat szerveztek, melyek sikeresen birkóztak meg a szo­rító határidejű munkákkal. Az emberek átérezték a verseny jelentőségét, felajánlásaikkal, tanácsaikkal is segítettek a gazdaság vezetőinek. A legjobb traktorosok fölkeresték a ke­rületvezetőket, kérték, hogy vasárnap is dolgozhassanak. Felelősséggel szóltak az előt­tük álló feladatokról. A gazda­ság tizenkilenc szocialista bri­gádja, 289 ember példát muta­tott a többieknek. Munkájuk eredménye valószínűleg újabb szocialista címért küzdő brigá­dok alakulását eredményezi majd. A mezőgazdasági üzem dol­gozóinak nem egy javaslata került a járási, illetve a me­gyei pártértekezlet elé. Vára­kozás előzi meg a Kongresz- szust. Ezt éreztük Lender Jó­zsef traktoros szavaiból is: — Szocialista brigádnak va­gyok a tagja. Meghány tuk-ve- tettük magunk között is nem­egyszer: hogyan tovább? Ho­gyan lenne jobb? Bízunk ben­ne, hogy a kongresszus majd kijelöli a helyes utat. Hisszük, hogy jól végzett munkákkal mi is hozzájárulunk a tanács­Vörösköy János S I | i4 fekete tunes ka visszatér 10. Beke azonnal kapcsolt: — Arra gondolsz, hogy kötéllel? — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt vala­ki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehet­te észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s ráakasztotta a gyor­san ledobott kampóra. Egy pillanat, és a zsákmány már el is tűnt Fent, a magas­ban, a lombok között. De épp ily gyorsan le is ereszt­hették a másik, az éleslő­szert rejtő faládát. A tüzér­bemérő háttal állt, és az egész akció zajtalan volt. Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint a kamaszkorban megmászott eper- meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült fel­kúsznia a lombok közé. — Nehogy csalogánnyá változz, őrnagy elvtárs! — tréfált Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből min­dig elégségesem volt! — Egy fészket már lá­tok ... De ez, ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkapaszkodott és Bekét is felsegítette, szögescipő talpá­nak nyomai látszottak, friss horzsolások, melyek az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, bele­tépő vaskampó okozhatott Feltétlenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akad­tak rájuk, nem hagyott két­séget: aligha egy szerel­mespár mászott fel ide, mi­alatt a fa tövében ott fe­küdtek a lőszeresládák. — Túl szép lenne — dör- mögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegek­ben jársz. — Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a fő­hadnagy. — Nézz le, leg­alább öt méter magasan va­gyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép las­san letört. A két tiszt, egy pillanatnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ej­tőernyővel érkeztek volna. — Íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bűnjelet is magunkkal hoz­tuk. Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a fő­hadnagy sugárzó arca el­árulta a többieknek: a szem­le eredményes volt A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták — fél tízkor el is hagyta á tisztást, és útban volt Nás- fa felé. — Mondd, Paál! — kér­dezte Beke a kocsiban. — Milyen madarak lehettek abban a fészekben? — Azt hiszem, vadgaiam- bok. Igen, igen, hiszen mi­előtt a fészek közelébe kúsz­tam, hallottam is, hogy turbókéinak. Aztán, persze, elröppentek... Beke rét tára elgondolkozva gyújtott ciga­A násfai Kölcsey utca, a ( dunántúli kisváros csendes ( mellékutcája, amelyre Zalay, alezredes parancsnoki irodá­jának vasrácsos ablaka né-i zett, már sötét volt. Az író­asztalon égett az olvasólám-( pa, de Beke még nem fo-< gyott ki a kérdésekből Pon-i tosan ismerni akarta annak ( a tíz katonának a múltját,! egyéniségét, akit leginkább l gyanúba vehetett. Hatan a! harmadik üteg első lövegé- nól teljesítettek szolgálatot, < négyen pedig a két utolsó < teherautóban ültek. Zalay alezredes — kövér, | lassú mozgású, ötven körüli, szőke férfi — már az előző, napon beszerezte a tíz ember, adatait, néhányat pedig sze-i mélyesen is jól ismert. — Boda, a lőszeres kocsi ( sofőrje, gazdag, maszek au-( tószerelő fia. Mielőtt bevo-i tűit, a Gömbvillám nevűi beat-zenékarban játszott. Gi-1 táros. Az együttessel több-l szőr járt külföldön. Az I NSZK-bam és Spamyolor- < szágban is. A honvédségnél! büntetve nem volt. — Ki ült mellette? (Folytatjuk) Bazsák Ferenc, kozás eredményességéhez. Sok «•csatában« vettem már részt eddig, hiszen 1958 óta ülök traktoron. Ez a mostani a leg­nagyobbak egyike. Bizonyítani akarunk. Bazsák Ferenc vetögépfaros- ként dolgozott a nagy munká­ban. — TUDTUK, miről van szó. Tudtuk azt is, hogy helyt kell állnunk. Nem szeretnem, ha dicsekvésnek* hatna: nyoicszáz hold gabonát vetettünk el a traktorossal. Korán keltünk, későn feküdtünk. Nagy ese­mény lesz a kongresszus min­den ember életében, azt hi­szem. Kíváncsian várjuk a te­levízió, a rádió meg az újsá­gok híradásait. Ezt minden dolgozótársam nevepen el­mondhatom. Ügy gondolom, hogy munkánk példa lesz a kö­vetkező évekre is. Leskő László s egyet díjaztak is. Végre van egy perc ideje, beszélgetünk. A munkájáról kérdezem. — Nagyon szeretem ... — Hány fölvételt készít? — Nagyon nehéz erre vála­szolni. Ez függ a vendégtől, az igényektől és sok minden más­tól. Naponta háromszáz ember fordul meg nálunk az igazol­vány- és az esküvőszezonban. — Máskor?­— Legkevesebben százan jönnek. — Hány fölvételt készített ebben az évben? — Hosszú ideig zárva vol­tunk az üzlet átalakítása miatt. Hétezer-hétszázötvenhárom portrét, tízezer igazolványké­pet készítettünk, ötezer teker­cset dolgoztunk fel. — Az üzletben tizenhatan dolgoznak. Az átlagos életkor? — Huszonnégy év. Lelkesek mindannyian. Valami újat keresünk a szakmában ... Az igazit, ami jellemző egy arcra... az egyéniséget. — Élményei? — Sok van. Rengeteget nyújt ez a szakma. — Mondja el a legérdeke­sebbet. — A gyerekek... Nagyon szeretem a gyerekeket. Ara­nyosak. Némelyik meghatódik, a másik sír a gép előtt. Ilyen­kor játszunk. Megfésülöm a hajas babát, néha bujócská- zunk, előfordul, hogy futballo­zunk. Nem szeretem, ha «sírós képet« akarnak, mert fölképe- lik a gyereket. Utána csokolá­déval kárpótolják, de hiába. — A felnőttek? — Nehéz emberek. Minden­ki egy kicsit más szeretne len­ni. Különösen a férfiak. — Miben nyilvánul ez meg? — A retusált képet szeretik. Igazán nehezek az esküvők. Szezonban előfordul, hogy 14 esküvőt fényképezek egy dél­után. (Egy esküvő 18—20 föl­vétel.) Nemrégen 18 esküvőt fényképeztem. Este tízkor ösz- szeesett az utolsó vőlegény. — És a menyasszony? — Remegett a csokor a ke­zében, de hős volt • — Minek örül a legjobban? — Annak, ha visszajönnek a gyerekkel. Ez a legnagyobb öröm. Mi nem borravalót ka­punk, hanem köszönetét. Ez nagyon jó érzés. Készíthetek egy fölvételt? — Köszönöm. Nem... Ne fáradjon (mégis hagyom, hogy a gép elé ültessen.) Végigpász­táznak a sárga fényszórók. A gép felé pislogok. — Egy pici mosolyt... Nem jó, az igazit Megpróbálom. Nem megy. Nem tucjpk nevetni. Pe­dig de jó lenne kinevetni mindazt amit gyakran látok. Az önzést, a képmutatást a törtetést... Nem tudok nevet­ni, fáradt, szomorú az arcom. Szakács Erzsébet E SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. uovenber 3

Next

/
Thumbnails
Contents