Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

Korszerű munkaeszközök a nádudvari tsz-ben Az országosan Ismert nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben a kor követelményeinek megtel élőén a legkorszerűbb eszkö­zöket állították be a termelésbe. Gépesítették a könyvelé­süket, automaták szoptatják a borjakat, és gépjavító műhe­lyükben valamennyi erőgépüket maguk javítják. A szoptató automata tejporból keveri a megfelelő hőmérsékletű tfjet. Csak akkor és annyit kever, amennyit a borjú szopni akar. Észak-Somogy kutatóinak csoportja Siófokon A siófoki járás folkloristái­nak részvételével múzeumba­rátok köre alakult megyénk második városában. Mintegy húsz-huszonöten arra vállal­koztak, hogy felgyűjtik Észak- Somogy tárgyi és szellemi néprajzi emlékeit. A kör tag­jai reszortmunkát végeznek. Kijelölték, hogy ki mivel fog­lalkozik. Helytörténeti kuta­tás, munkásmozgalmi téma szerepel többek között prog­ramjukban. Fontosnak tart­ják a gyűjtés mellett a fel­dolgozó tevékenységet is, a publikációt A siófoki járás múzeumba­rátai körének a Kálmán Imre- emlékház adott otthont, ahol három havonta találkoznak a jövőben a járás múltját szív­ügyüknek tekintő gyűjtők. HANGULAT A park még zöld. De fakó, fáradtzöld. A sétány üres. Az ezer színű, vidám, zajos élet elmenekült. Mert nem szereti látni a búcsúzást. Pedig ez is szép. Most csend van. Megkapó, különös hangulat. Nyugalom. A ritkuló levelek között va­kító, sárga fényoszlopok. Keringőzve hulló, hulló fa­levelek. Az utolsó tánc. A le­velek tánca. A természet ke- ringöje. Fenséges és egysze­rű, vidám és szomorú. Szü­net nincs. A nagykeringő szól, a levelek táncolnak, pereg­nek, forognak. Hullanak. Végigsimítom a hajam. A tenyeremben egy fonnyadt le­vél. A padnak támasztva gyász­fekete sörényű söprű. A pá­don munkaruhás férfi. Ciga­rettázik. Nem gondol sem­mire. Vége a nyárnak. Nézi a leveleket. Most örökké sö­pörni kell. Morcos. Üres padok sora. A szerel­mesek is elmenekültek. Kar­cokat, véséseket, fába írt ne­veket hagytak maguk mögött. Emlékek, jelek. Valamit sze­retünk hagyni, ami megörö­kít. Minden kis vonás, minden kis karcolás néma jelzője egy kis köznapi történetnek. A pad üres, a jelek, a tanúk hallgatnak. Csak a víz csacsog, locsog, fecseg. Szüntelenül, szakadat­lanul mossa a köveket. Távol­ról kék. közelről hidegzöld. Játszik velem. Most van ide­je háborítatlanul játszani. Fényparipán szellő vágtázik el fölötte. A víz bőre borzolt lesz. Fázik? Talán. Egy pil­lanat. s az összekuszált tükör elsimul újra. A kövek között folytatódik a szűnni nem akaró csacsogás. Beszélget a víz. mesél. Kövek. A víz kidobta ma­yából és a kövek vállára rak­ta a nyári szemetet. Műanyag mosószeres doboz, összegör­bült bádogdarab, egy fél pár papucs, kitépett, elszáradt hi- nárcsomó... Szemét. A víz kidobta. És most tiszta lett. Tiszta, hidegzöld. A móló. Három horgász. Megnézik a pulóveres nőt, aki könyvvel a kezében a móló végére megy. Leül. Nézi a vizet, a kikötőbe surranó sirá­lyokat: Aztán olvas. Egy fehér inges, nyákkendős idősebb úr, aztán egy újabb horgász. Gyorsan lépkednek. Mintha siettetné őket valami. Valami, amiről nem akarnak lema­radni. Cipőjük kopog a kövön. Most lehet sietni. Nem kell sétáló, andalgó embereket ke­rülgetni. A móló néptelen. A kikötőben horgonyzó vitorlá­sok árboca csupasz. Égbe nyú­ló, párhuzamosan sorakozó, sötét karok. Van bennük va­lami komor, lehangoló. Vá­doló és kérő. Lemeztelenített árbocerdö. Mintha dideregné­nek. Pedig mellettük oldott fénykévét ringat, dajkál a víz. És fényszikrák pattognak... Lábam alatt a sétány kavi­csa megcsikordul. Különben csend van. Nyugalom. A mun­karuhás férfi kézbe veszi a gyászfekete sörényű seprűt. Vakító sárga fényoszlopok közt ballag.- Észreveszi? Nem tudom. Morcos. A levelek pe­regnek, keringenek, hullanak, hullanak... Aztán néhány percre szi­lánkokra törik a különös han­gulat. Óvodás apróságok sza­ladnak a parkba. Nem gon­dolnak arra, hogy a padok üresek, és ott távol csupasz lett az árbocerdö. Hogy vala­hai elmúlt. Valami megválto­zott. Ök szaladnak, kacagnak és lehajolnak. Csöppnyi ke­zükben gyűjtik a piros, sárga, ezerszínű leveleket. Mert a nagykeringő közben szüntelenül szól, és a fényosz­lopokon ringva, lebegve utol­sót táncolnak a levelek ... Vörös Márta AZ MSZMP SOMOGY MISYII BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI. évfolyam, 240. szám. Kedd, 1970. október 13. Somogy lakosságának 14,8 százaléka nyugdíjas Kevés a hely a szociális otthonokban — Nagyobb gondot az üzemekre Somogy az ország második i nyugdíjasok és legöregebb megyéje, ha a nyug­díjasok, járadékosok létszámát vesszük összehasonlítási ala­pul. A megyében ötvenhárom- ezer-nyolcszázan kapnak nyug­díjat és járadékot, ez pedig Somogy lakosságának 14,8 százalékát jelenti. Tavaly csaknem tízezren adták be nyugdíj-, illetve járadék-ké­relmüket. Kevesen tudják, hégy évenként mintegy há­romezerrel nő átlagosan a szama. Sajnos, a nyugdíjak összege alatta van az országos átlag­nak. A felszabadulás előtt na­gyon sok mezőgazdasági cse­léd élt a megyében, és szol­gálati idejüket az ötéves megszakítás miatt csak 1970. július 1-e óta lehet figyelem­be venni. Akik előbb mentek nyugdíjba, azok éppen ezért kevesebbet kapnak havonta. A nyugdíjak összegét erősen be­ióiejdíszes fokos „vezetett“ a kimmerek nyomára Értékeb bronzlelet a Borsod megyei Prügyön A Borsod megyei Prügy községben Mucsi József pin­ceásás közben égetett agyag urnára és bronztárgyakra bukkant. A leletről értesítette a miskolci Herman Ottó Mú­zeumot, amelynek régésze, dr. Kemenczey Tibor a hely­színi feltárás során párat­lan értékű bronzkincset ho­zott napfényre. A lelet között harmincöt, bronzból öntött és megmun­1 lt balta, tizennyolc karpe­rec, zablák, lószerszámdíszek kerültek napfényre, valamint egy »mini«, alig félliteres bronzüst. Ennek értékét az adja meg, hogy ebből a kor­ból ilyen kis méretű konyha­edényt még nem találtak. A legértékesebb lelet azonban az a lófejdíszes fokos, amelyből eddig a Kárpát-medencében még csak két darab került elő. A régészek előtt ismert ló­fejdíszes fokos korát és ké­szítőinek kilétét eddig nem tudták megállapítani, mert kí­sérő leleteket, amelyekből kö­vetkeztetéseket vonhattak vol­na le, nem találtak. A prügyi lelet értékét éppen az adja meg, hogy a kísérő mellékle­tekből, a bronzbaltákból, kar- perecekből meg tudták állapí­tani a fokos korát is. Dr. Ke­menczey Tibor régész megálla­pítása szerint a bronz tárgya­kat időszámításunk előtt a nyolcadik században ezen a vidéken megtelepült kimme­rek használták. Ez volt az el­ső, hazánk területén megtele­pült keleti nép, amely már a lovat használta, s így került annak ábrázolása használati tárgyaikra. A kimmerekről a régészek és a történettudomány igen keveset tud. A szkítákat meg­előzve települtek a Kárpát­medencébe, de emlékeik ed­dig még csak szórványosan kerültek elő. A prügyi bronz­kori kincsek ennek a »titok­zatos« népcsoportnak Ma­gyarországon eddig felszínre került leggazdagabb »hagya­téka«. járadékosok i folyásolja, hogy a somogyi dolgozók átlagkeresete szintén alacsonyabb az országos átlag­nál. Somogyra is jellemző, hogy egyre több idős ember szeret­ne szociális otthonban lakni. Mindössze ■ nyolcszázhetven öregnek van helye a hajdani kastélyokból átalakított ottho­nokban .Most is háromszáz öreg kérelme vár arra, hogy teljesítsék. Nagyon sokat segít a munkában elfáradt embere­ken és asszonyokon, hogy hu­szonnégy öregek napközije van már a megyében. A következő években kétszáz hellyel gya­rapodnak a somogyi szociális otthonok. Jövőre befejeződik a patalomi kastély átalakítása, s itt is száz öreget helyezhet­nek el. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a nyugdíjigények egy ré­sze — tavaly például a har­minc százaléka — rokkantság­gal, valamilyen egészségügyi károsodással összefüggő. A megyében nagyon sokat javul­tak a szociális és az egészség- ügyi körülmények, egyes he­lyeken azonban még mindig nem megfelelőek. Ugrássze­rűen megnőtt például a meg­betegedések aránya a mező- gazdaságban a kemizálás óta. Ez a helyzet mindennapos fel­adatává teszi a szakszervezeti bizottságoknak, hogy figye­lemmel kísérjék a dolgozók egézségügyi helyzetét, érvényt szerezzenek az egészségügyi szabályoknak. Aratott a halál a somogyi utakon Megdöbbentően sok baleset történt Somogybán a hét vé­gén, három közülük tragédiá­val végződött. A jó idő sok gépjárművet csalt ki az utak­ra, a forgalom egy közepes nyári vasárnapéval ért föl. A 7-es számú főúton, a sá- volyi útelágazásnál a megen­gedettnél gyorsabban, figyel­metlenül vezette személygép­kocsiját Molnár Gáspár nagy- kátai lakos, és elütötte az út­testen szabálytalanul gyalogló 22 éves, újfehértói Kontyos Másodszor virágzik a gesztenyefa TASM Mihályt, alti meg akarta állíta­ni a kocsit. A fiatalember a helyszínen meghalt. A nyomo­zás tart. Somogyzsitfa és Csákány kö­zött kerékpárjával áttért a menetirány szerinti bal oldalra Szelhoffer György 26 éves sző- kedencsi segédmunkás, és ösz- szeütközött a 24 éves Dongó János vezette motorral. Szel­hoffer György a helyszínen meghalt, Dongó János súlyosan megsérült. Ittasan, figyelmetlenül ve- _ zette személygépkocsiját Som belterületén a 25 éves, tabi Mojzer Károly, a járdára haj­tott, egy épület falának ütkö­zött, majd felborult. A gépko­csi utasai közül a 19 éves, tabi Fazekas József életveszélyes, a 23 éves, bedegkéri Kimmel László súlyos, a 22 éves, tabi Sipos Magdolna és a 18 éves tabi Fekete László könnyebb sérüléseket szenvedett. Mojzer ellen büntetőeljárás indult. Marcaliban lovas kocsijával nem adta meg az elsőbbséget Fehér János 48 éves útőr az ifj. Ottó Imre 21 éves horvát- kúti erdészeti dolgozó vezette motorkerékpárnak, és összeüt­köztek. Ifj. Ottó Imre megsé­rült. Szabálytalanul előzött Mer­cedes személygépkocsijával Balatonszárszó és Balatonsze- mes között Josef Zarnhoffer osztrák állampolgár, és elgá­zolta a motorkerékpárjával szabályosan haladó Fics Ist­vánt. A motoros könnyebben megsérült. Zamárdi külterületén figyel­metlenül vezette a motorke­rékpárját Bölcsik István 37 éves siófoki művezető, és egy lovas kocsinak hajtott. Súlyo­san megsérült Andocs közelében egy bekö­tő úton ittasan, vezetői enge­dély nélkül motorozott Wälder József 30 éves zádori lakos, és egy útkanyarban a betonkor­látnak ütközött. Utasa, a 49 éves andocsi Boros Károly a helyszínen meghalt, Wälder súlyosan megsérüli. Az eljárás megindult. VÉGE A NYÁRNAK hét végi megállapítás — Hogy a csodában tudhatja az időjárás ilyen pontosan, mikor van hét vége — bosszankodik a barátom. — Hiszen nem is tudja. — Akkor miért romlik el az idő mindig éppen hét végére?! BIZTOS IDÖJÜSLAS — Mit gondolsz Péter, fog esni? Péter tudálékosan felnéz az égre, majd megfontol­tan leszögezi: — Ha ilyen marad az időjárás, akkor nem. SZÄZ SZÁZALÉK A Meteorológiai Intézet jelenti: a zivatar valószí­nűsége negyven százaléka. 1—* 1 Tehát nem lesz ziva­tar! — szólal- meg K. de­rűlátóan. Felesége azonban a sza­vába vág: — Ne örülj! Elfelejtet­ted már, hogy a minap csak tízszázalékos volt az eső valószínűsége, s mégis százszázalékosan megáz­tunk? HŰVÖS NYARAK DTÄN A húszéves Kati nyár végi sóhaja: »Lassan, el­múlik az ifjúságom, de még nem volt egy igazán forró nyaram!« NEM BAJ, HA VÉGE A NYAKNAK A nemrég férjhez ment Zsuzsi így panaszkodik a barátnőjének: — Nagyon sajnálom, hogy vége a nyárnak. — Miért? — érdeklődik a barátnő. — Mert többször nem lehetek az új fürdőruhám­ban — magyarázza Zsuzsi. — Tudod, abban, amelyet a férjem külföldről hozott. Olyan senkinek se volt a strandon. — Ezért igazán ne bú­sulj! — vigasztalja a ba­rátnője. — Hiszen ezen könnyű segíteni. — Hogyan? — ég Zsu­zsi a kíváncsiságtól. ' — Vetess a férjeddel egy új bundát is: olyat, amilyen senkinek sincs! Jubileum Egy öreg földműves és életpárja a disznóól előtt álldogál. Az asszony így szól: — Nézd, Károly, holnap lesz az ezüstlakodalmunk. Öljük le ezt a disznót. A férfi nézi a disznót, azután a feleségét, majd ezt mondja: — Miért ölnénk le a szegény állatot azért, ami huszonöt évvel ezelőtt tör­tént? ö igazán nem tehet róla... Ü&iAp Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: jávori béla Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u- 2. Telefon: 11-516 Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünl-t meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatalokn és postáskézbesítőknél. Előfizetési díi egy hónapra 20 Ft Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner Józs@í

Next

/
Thumbnails
Contents