Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-10 / 238. szám
Káderpolitika — a gyakorlatban LÉPÉST TARTANI A FEJLŐDÉSSEL U i tervidőszak feladatait foglalta törvénybe az országgyűlés legutóbbi ülésszaka, a következő öt esztendő előirányzatairól tanácskoznak a somogyi üzemeknél, vállalatoknál, intézményeknél, termelőszövetkezeteknél, hivataloknál is. Gyorsabb előrehaladást, gazdagabb holnapot ígérnek ezek a tervezetek — de valósággá csak a munka vátoztatja majd őket. Olyan munka, amelyet jól szerveznek, okosan irányítanak, amely arányba hozza eredményeinket a lehetőségeinkkel. A helyzet kulcsa bizonyos értelemben most a gazdasági és politika vezetők, az igazgatók, a tsz-elnökök, az agronó- musok, a könyvelők, a közgazdászok, a tanácsi szervek, a közigazgatási emberek kezében van. S mert helyenként tnég jogosan hangzik el kifogás a nehézkes ügyintézés, a szakszerűtlenség, az indokolatlan félénkség, a visszahúzó szűklátókörűség miatt, változatlanul időszerű jeladat a vezetés színvonalának növelése. Számos lehetőség kínálkozik B vezető tisztséget betöltő személyek munkájának javítására, a cél azonban valamennyi esetben azonos: korszerű színvonalon, a tudomány eredményeinek hasznosításával, a hatékonyság növelésével funkcionáló irányítás kialakítására törekszünk. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozik ehhez a káderek képzése, továbbképzése. Megyénkben — mint a megyei párt-vb ülése megállapította — a Politikai Bizottság 1967. évi határozata után a párt-, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek kidolgozták a hosszabb távra szóló oktatási és iskolázási terveket, amelyek általában helyesen határozzák meg a politikai és a szakmai képzés összhangját. Egészséges törekvés tapasztalható e tervek realizálására, s ha közben hiányzik is néha a megértés, elmondható: fokozódott a marxizmus—leninizmus mélyebb megismerésének, a magasabb fokú szakmai ismeretek elsajátításának igénye Somogy megyében. F ogyatékosságként említhető a vezetők kis hányadánál — főleg az állami, gazdasági területeken — a politikai képzettség alacsony szintje, azonkívül a szakemberképzésben az üzemek, termelőszövetkezetek erőfeszítéseinek hiánya. A műszaki és a közgazdasági szakemberek szervezett továbbképzéséi sem oldottuk meg. A szakemberek egy része még ma is másodlagosnak tekinti a politikai képzést, s nem gondol arra, hogy a beosztottak nevelése, a szakmai, termelő munka irányítása a szakismereteken túl politikai felkészültséget is igényel. A vezetők fejlődését, a politikai és szakmai »lépéstartást« szolgálják a minősítések alkalmával kialakuló beszélgetések, a személyes foglalkozások során elhangzó tárgyilagos, kegítő szándékú bírálatok. Noha nem mindenütt vált még a minősítés az első számú vezetők munkájának szerves részévé, azért nagy a fejlődés e téren a korábbi időszakhoz képest. Az elkészülő minősítések és azok rendszeres kiegészítési jó pártmunka alapja Az új tisztségviselők gyors felkészítése Minden somogyi pártszervezetben. befejeződtek a vezetőségválasztások, a tagság bizalmából a vezetőségbe került elvtársakat azóta megbízták egy-egy reszorttal. Hamarosan megkezdődik a pártoktatási évad, a szakszervezeti választás, készülnek a vállalatok, üzemek, szövetkezetek és gazdaságok jövő évi tervei, bőven lesz tehát dolguk az új vezetőségeknek. Éppen ezért nem mindegy, hogy a most először tisztségbe került kommunisták mikorra szerzik meg a pártmunkájukhoz szükséges ismereteket. A megyében csaknem ezernégyszáz új párttitkár és vezetőségi tag tanulja meg teendőit a munka során. Kaposváron például ötvenhárom új titkárt, kétszázhatvanöt új vezetőségi tagot választottak meg, ugyanis új párt- szervezetek is alakultak. Mindenhol törekedtek arra, hogy javítsák a vezetőségek összetételét. Ezt tükrözi például, hogy kedvező a nők száma a pártvezetőségekben. pártértekezletek, a X. kongresszus határozatainak megvalósításán. Az utóbbihoz a jövő év elején megrendezendő megyei tanfolyamok nyújtanak majd nagy segítséget. A pártbizottságoknak azonban arra is gondolniuk kell, hogy az esti egyetem, a marxista-leninista középiskola jövendő hallgatói között ott legyen az új titkárok és pártvezetőségi tagok egy része is. Az új pártvezetőségek eredményes munkáját alapozza meg a most megválasztottak jó és gyors felkészítése. L. G. sei — feltéve, hogy kollektív véleményt tükröznek — jól segítik a nyílt, őszinte légkör kialakulását, erősítik a vezetők és a beosztottak kapcsolatát. Az ilyenkor megnyilvánuló állásfoglalásokból a dolgozók megismerik a róluk alkotott véleményt, s útmutatást kapnak ahhoz, hogy szakmai és politikai felkészültségük, vezetői adottságaik javítására a továbbiakban mit kell tenniük. Vannak esetek, mikor az érintettek a segítő szándék mögött intrikát, ellenszenvet vélnek, s elutasítják a bírálatot, önmaguknak is ártanak ezzel, hiszen a követelményektől, a fejlődéstől való lemaradás az adott tisztség betöltésére való alkalmatlansághoz vezet. A közép- és alsóbb szintű vezetők nevelésében nagy jelentőségű a személyes példa- mutatás. A magas képzettségű, elismert vezetők is elakadnak a feladatok megoldásában, ha jellemükkel, emberi magatartásukkal nem vívják ki közösségük megbecsülését. Hangsúlyozta a párt-vb a vezetői továbbképzés szervezettségének fontosságát. A rátermett munkásokat, fiatalokat az üzemek irányítsák a megfelelő stúdiumokra, a továbbképzés tematikája igazodjék a célhoz, s vezessen az egyes szakágakban szorongató kádergondok feloldásához. A különböző továbbképzési formák általánosan hasznosítható, eredményes módszerei pedig váljanak közkinccsé. A vezetők felkészültségének emelése sokrétű, bonyolult feladat. Egyeseknél a szakismeret gyarapítása, másoknál a kommunista világnézet elsajátítása a tennivaló, s mindezeken túl nélkülözhetetlen a gyakorlati tapasztalatok gazdagítása. Biztató a megyében kialakult helyzet, de egyes jelenségek — mint például Siófok »kádergyengesége«, vagy a közművelődési vezetők kiválasztása, a műszakiak és a közgazdászok továbbképzésének gondjai — arra intenek, hogy az eddginél is többet kell törődni a káderek továbbképzésével, a vezető beosztásban dolgozók ismeretkiegészítő tanulmányainak folyamatosságával, az e célból szervezett tanfolyamok előkészítésével, lebonyolításával. A továbbképzés, a vezetői képességek és erények gyarapítása — sokasodó feladataink ismeretében — objektív szükségszerűség. S ugyanez a kérdés a funkcióba állított káderek nézőpontjából: megtisztelő kötelesség. B. T. (Folytatjuk.) Fél órával a vb után Az igazgatási osztály vezetőjével csak a testületi üléseken találkoztam. Futólag üdvözöltük egymást, egyszer egyik mondatából glossza is született, de zárkózott, befelé forduló természete, aprólékosan megfontolt beszéde soha nem biztatott a közelebbi ismerkedésre. A napokban sikerült időpontot egyeztetnünk, s dr. Terlaky József, a Kaposvári Járási Tanács igazgatási osztályvezetője a 4 '•* végrehajtó bizottsági ülés után — miután előterjesztését megtárgyalták — szívesen állt rendelkezésemre. Augusztus 15-én múlt húsz éve, hogy a járási tanács apparátusában dolgozik. A jegyző édesapa mellett kezdte az államigazgatás ábécéjét, majd helyettes körjegyző volt, s a járási tanácsok megszervezésekor az akkor Simonién dolgozó fiatalembert titkársági előadónak nevezték ki. — Nyolc hét híján tizenöt évet dolgoztam egy helyen, a titkárságon. Végigjártam a »szamárlétra« különböző fokozatait, voltam előadó, főelőadó, csoportvezető, majd 1965 májusától az igazgatási osztály vezetője. Cseng a telefon. Amíg beszél, olyan kérdésen töröm a fejem, amelyre szívesen válaszolna. — Nem tudom, mennyit ismer a tanácsok »őskorából«? Kocsink nem volt, taxival jártunk vagy gyalog, biciklivel, esetleg vonattal. Egy éjszaka Vityapusztáról kerekeztem haza... Büssüből tartottam Kaposvár felé — szintén éjszaka —, amikor rám kiáltott egy hang az árokból: Vigyen el! Részeg volt, józan volt — máig sem tudom, de a pedált nagyon megnyomtam ... A húsz évvel ezelőtti tanácsi gárdából mindössze hatan maradtak a tanácsnál. Hárman a pénzügyön, hárman az igazgatási osztályon dolgoznak. Kolléganője kávét hoz, s míg kavargatom, körülpislantok a szobában. íróasztal, mögötte két nyitott ajtajú szekrény, tele aktákkal, könyvekkel. Balról fehér ajtó, de mellette a fal kivágva. Ott jöttem be. — Ez azt jelképezi, hogy minden nagykapu mellett van egy kicsit... Az ajtó és az ajtónyílás egyforma nagyságú. — Vicces megjegyzést hallottam a minap: nálunk nincs olyan nap, hogy vagy egy törvény, vagy egy törvényerejű rendelet meg ne jelenne ... — Olvasnivalóban valóban nincs hiány. A táskám állandóan csurig van közlönyökkel, s olykor-olykor valóban kevés a nap, hogy mindegyiket átolvassa az ember. — Jók még az idegei? — Türelem nélkül elmenekülhetne innen bárki. Annyiféle ember, annyiféle idegállapotban keres meg bennünket, hogy velük csak türelemmel és jő idegekkel lehet tárgyalni. Ez persze nem egyedi. Minden olyan szervnél, ahol a döntés az egyik fél számára kedvező, a másik részére viszont hátrányos, alapvető követelmény. Az igazgatási osztályhoz tartoznak a gyámügyek, szabály- sértések, kisajátítások, lakásügyek. Azt gondolom, nem kell bizonygatni, hogy az emberi indulatok ezekben a vitás kérdésekben robbannak ki a leghamarabb. — Hogyan dönt például egy állami gondozásba vételről? — Egyetlen esetből következtetést levonni nem lehet, az összesét tekintve viszont egyáltalán nem biztos, hogy az általánosra jellemzőt tudom elmondani. Adva vannak a jogszabályok és a lekiisme- retem. Van ügyintéző és vannak szakértők. Nem szeretném, ha ebből azt a következtetést vonnák le, hogy a határozat meghozatala előtt a legteljesebb határozatlanságban vagyunk. Szerintem a legnehezebb előre gondolkodni. Tehát amit most elhatároztam, az jó lesz-e tíz-húsz év múlva is. Vannak ügyek, melyekre egykét napot alszunk. — Remélem, nem haragszik meg egy kérdésért: megbecsülik? — Igen. Ügy érzem, igen. — Elégedett-e önmagával? — Az elégedettség egyben megállást is jelent. Tehát azt, hogy egy ponton lehorgonyzók és ott maradok. Azt, hogy az elmúlt húsz év alatt milyen munkát végeztem, nem én vagyok hivatott eldönteni. Volt sok fölösleges dolog is, amit nem kellett volna megcsinálni, s amiért ma már sajnálom az energiát. Persze más fejjel gondolkozom most, s mással gondolkoztam tizenöt évvel ezelőtt. Az igazgatási osztály vezetőjével csak a testületi üléseken találkoztam. Futólag üdvözöltük egymást, egyszer egyik mondatából glossza is született, de zárkózott, befelé forduló természete, aprólékosan megfontolt beszéde soha nem biztatott közelebbi ismerkedésre. Ügy érzem, ez a mostani beszélgetés mégsem volt hiábavaló. Saly Géza Hitelesség, pontosság — közérdekben Egy „falu” egy n A sok új titkár és vezetőségi tag felkészítését természetesen először az alapszervezetben kell megkezdeni. Azok a kommunisták, akik a választás előtt ugyanazt a tisztséget töltötték be, átadhatják a legfontosabb tudnivalókat, ismereteket és tapasztalatokat. A következő lépcső, hogy az új titkárok és vezetőségi tagok a politikai műveltségüknek megfelelően más-más szervezett tanfolyamon, elméleti konferencián vegyenek részt. A városi és a járási pártbizottságok már a választási feladattervükben programúkba vették, hogy tájékoztatják feladatukról az új tisztségviselőket. A közeljövőben tehát Barcson és Kaposváron, Nagyatádon és Marcaliban először találkoznak az új párttitkárok, a nőfelelősök, propagandisták stb. Az indításuktól függ, hogy a következő években hogyan dolgoznak majd a taggyűlés, a A képünkön látható tízszintes, úgynevezett középmagas lakóház a Kalinyin lakótelepen épül fél az ABC-áruház mellett. Ez lesz az első épület, amely kimagaslik a négyemeletes házak közül. Amíg nem épül meg a tervezett toronyház, legmagasabb lesg a lakótelepen. Egyben azonban sokáig megtartja elsőségét: háromszázharminc család kap benne lakást, s ez egy kisebb falunak felel meg. A Pécsi Tervező Vállalat elkészítette a több mint 197 méter hosszú sávház makettjét, s elküldte a róla készült fényképet Kaposvárra. Reméljük, hogy az Állami Építőipari Vállalatot a kivitelezés meggyorsítására ösztönzi az épület jövendő képének közlése. Csak akkor épülhet meg 1972 végére a középmagas lakóépület, ha a hosszas huzavona után végre folytatják a munkát az ABC- áruház mellett. Az idei mezőgazdasagi és élelmiszeripari kiállításon és vásáron ismerős téma ütötte meg a fülemet az egyik hazai gépgyárunk információs fülkéje előtt: a gépellátás problémája. Ott volt a kereskedelmi vállalatok egyik tröszti vezető munkatársa, és ő is részt vett a nagyon is időszerű eszmecserén. A téma onnan volt ismerős, hogy megyei testületek ülésein ugyancsak elhangzott jó párszor. Arról van szó: miért nem tudja a hazai gépgyártás, a kereskedelem, az importszállítás kielégíteni mezőgazdaságunk erő- és munkagép igényét? Többen elmarasztalták a kereskedelmet, a gépgyártást — mi is ezt tettük nemegyszer a lap hasábjain —, amiért ez a probléma évről évre megismétlődik, áthúzódik anélkül hogy megtalálnák rá a megoldást. A probléma a gazdaságokban vetődik föl, s — mint az mostani beszélgetésekből is kiderült — mint . a bumeráng, oda is tér vissza. Mert miről van szó? Azok, akikre panasz van, elmondják, hogy képtelenek az igényelt munkaeszközök — erő- és munkagépek — szállítására azért, mert a tényleges igények későn válnak ismeretessé. A gazdaságok — csaknem kizárólag a termelő- szövetkezetek az érintettek — bejelentik kérésüket egy bizonyos időpontban; a kereskedelem nagyjából ismerve a gazdaságok tényleges igényét, ennél jóval többet rendel a gyártól és a külkereskedelemtől, mert kételkedik a vevő bejelentésének valódiságában; megérkezik az áru, mely lényegesen több a gazdaságok korábbi igényléseiben szereplő mennyiségnél — azonban mégsem elegendő«! Jogos tehát a kérés, az, hogy a gazdaságok mérjék föl idejekorán a tényleges valódi igényeiket, ne csak a jelenre, hanem a jövőre is vonatkozóan, hogy ennek a teljesítésére készülhessen föl a hazai kereskedelem, a külkereskedelem, de legfőképp a gépgyártás. Senki sem várhatja, hogy az eddigi gyakorlat célhoz vezessen, hiszen a gyáraknak is idő kell, amíg a kért gépeket elkészítik. Nem szabad és nem lehet őket kész tények elé állítani. Ha az igénylés idejében összesítésre kerül és befut a gyárakhoz, importáló cégekhez, akkor rendelkezésre állhat az eszköz, amikorra kell. Hiteles, pontos és idejében elkészülő igénylésekre van szükség tehát. Számos panaszt hallunk a somogyi mezőgazdasági üzemekben is arra, hogy nem kapják meg a kért gépet, amikor arra a legnagyobb szükségük volna. Első hallásra hajlamos az ember arra, hogy együtt háborogjon a panaszossal. Ha azonban jobban utánanéz, eljut oda, hogy olykor a gazdaság is elmarasztalható az igények késői és pontatlan fölmérése és továbbbí- tása miatt. Akkor tehát, amikor a reklamációknál a közérdeket emlegetik — mert ténylegesen egy-egy szövetkezeti közösség érzi kárát a gépek hiányának —, a közérdekre kell hivatkozni a késedelmes igényfölmérésből eredő kieséseknél is! Ugyanis ezt sem engedi meg — a közérdek. Hemesz Ferenc SOMOGYI NEPLAI Szombat, 1970. október 10. EJ
