Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
Pártértekezlet az építőknél AM! KOMMENTÁRUNK Színvonalasabb munka és a megye fejlődése A pártértekezletre nagy várakozással indultam el. A fellobogózott székház, a szépen díszített tanácsterem ünnepi hangulatot keltett bennem, s nyilván abban a negyvenöt kommunistában is, aki hat pártszervezet száznyolcvanhét tagját képviselte. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának beszámolója jó kiindulási alap volt ahhoz, hogy a küldöttek megvizsgálják, mit tettek a IX. kongresszus szellemében a megyei pártbizottság határozatai alapján, hogy kielégítsék az építési igényeket Somogybán, 1970-ig négyszázmillióra növeljék a vállalat kapacitását. Hűen tükrözte a beszámoló is, milyen nagy erőfeszítéseket követel á vállalat gazdasági és politikai vezetőitől, hogy megépüljön mindaz a következő öt évben, amire szükség van a megyében. A termelés tervezett megkétszerezése csak korszerű technológiával, fejlettebb munkaszervezéssel, igényesebb és hatékonyabb műszaki fejlesztéssel, valamint az erők összpontosításával érhető el. Szinte ezeket a gondolatokat fűzte tovább Zeleznik Sándor, a vállalat igazgatója is, mint a taggyűlés elnöke. Azzal nyitotta meg a pártértekezletet, hogy az építőipar helyzete politikai és gazdasági szempontból is kihat a megye fejlődésére. A megnövekedett feladatokat nem oldhatják meg szakmai szeretet, teljes erőbedobás nélkül. Koczka László, a párt- bizottság titkára szóban kiegészítette a beszámolót. Ebből egy nagyon lényeges, a közvéleményt is foglalkoztató gondolatot szeretnék kiemelni. »A munkafegyelem kérdésében hajlamosak vagyunk válápiiimm . i. ■" .. Az űj művelődési központot és ifjúsági házat négyszáz személyesre tervezték. A kivitelező, a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a jövő év végére tervezi a munkák befejezését. Az építkezési költségek meghaladják a tizenhárom millió forintot. Elkészült és közvetlenül üzemelés előtt áll az Ungvár utca végén a nagy kapacitású gázfogadó állomás. Fejlődő Nagyatád Épül, fejlődik Nagyatád. A nagyközségbe érkező látogató mindenfelé föld- és kavicshegyekkel, téglahalmokkal, felvonulási épületekkel találkozik. Alig van olyan utca,ahol ne zúgna a betonkeverő, ne csikorognának az anyagszállító talicskák kerekei. Alapozáshoz készült mély gödrök, félkész falak, vakolatlan házsorok jellemzik a mai Nagyatádot. Azt mutatják, hogy a település egyre közelebb kerül a nagy célhoz: a városi ranghoz. lalaton kívüli, objektív okokat felsorakoztatni, s kevesebbet beszélni a helyileg megszüntethető hiányosságokról. Annak idején, amikor áttértünk a negyvennégy órás munkahétre, az irányelvek sokkal nagyobb politikai jelentőséget tulajdonítottak neki, mint amennyit a vállalat dolgozói mozgósításuk révén bizonyítani tudtak. Általában kitűnően ismerik jogaikat, ha azonban kötelességről, hiányosságról esik szó, azokat gyakran másokra vonatkoztatják. Az ilyen tapasztalatok felhívják a figyelmet, hogy a jövőben a vállalat politikai és gazdasági vezetői jobban támaszkodjanak a párttagok és az öntudatos dolgozók véleményére.« Megragadott, hogy nagyon sok küldött csatlakozott ehhez, s más-más oldalról világította meg, miben és hogyan vállalhatnak még nagyobb felelősséget a pártszervezetek tagjai. Például Kisiván Imre művezető azt szorgalmazta, hogy legyenek ott a pártbizottság tagjai a műszakiak konferenciáján, mert ez biztosítéka lehet a tervek, elképzelések megvalósulásának. Ahogy ő megfogalmazta, a kommunisták valamennyien felelősek ezért a vállalatért. Ezzel a javaslatai egyébként teljes mértékben egyetértett a küldöttértekezlet. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik mindaz, ami a párttagok rendszeresebb tájékoztatásáról, a kommunisták véleményének meghallgatásáról elhangzott. Nagyobb felelősségről ugyanis enélkül nem lehet beszélni egyetlen területen sem. Borsos János vezető üzemrendész a vezetőségválasztó taggyűlések vitáit összegezve elmondta, hogy a párttagok szerint nem kaptak meg minden segítséget az alapszervezetek vezetői a vállalat pártbizottságától, tagjai ritkán járnak az építkezésekre. Fehér Gyula kalkulációs csoportvezető, az irodai párt- szervezet titkára ezt kiegészítette azzal, hogy gyakrabban kellene beszélgetni a vidéki párttagokkal, összegyűjtve a véleményüket. Ha például több pártnapot tartanának, mód lenne bővebben tájékoztatni a dolgozókat a vállalat terveiről, gondjairól. Hegedűs János, a központi telep párttitkára elgondolkoztató megjegyzéseket fűzött ahhoz, mennyire kíváncsiak a terüleKészül a hetvenöt személyes óvoda is. Az építő, a Somogy megyei Állami Építőipari Vál lalat ez év végére tervezi az épület átadását. A költségek megközelítik a négymillió forintot. V tűkön dolgozó kommunisták véleményére. Sokszor nem volt hova és kinek továbbítani a bírálatokat, ha pedig megtették, akkor sehonnuA nem kaptak választ, sőt meg sem valósultak a javaslataik. Sok szó esett a pártértekezleten a munkaszervezésről, a munkafegyelem megszilárdításáról, a minőség javításáról és a nagyobb termelésre ösztönző bérekről. Borsos János megállapította a taggyűlések tapasztalata alapján, hogy a munkások nagyon sokszor azért álltak, mert nem volt anyag, nem volt megszervezve rendesen a munka. Javasolta, hogy a jövőben sokkal szervezettebben irányítsák át egyik munkahelyről a másikra az embereket. Kisiván Imre nagyon szenvedélyesen bírálta a szervezetlenséget, az olyan gépek és eszközök hiányát, amelyekkel termelékenyebbé, gyorsabbá és könnyebbé lehetne tenni a munkát. A jó minőséget követeljék meg a munkahelyeken, anélkül ugyanis nem lehet előbbre lépni. Bu- lecza János szakmunkásokta- tó-felelős nagyon fontosnak ítélte meg a tervszerű munkavállalást és -befejezést. Ez megszüntetné az építkezéseken most még gyakran előforduló kapkodást, fölösleges túlóráztatást, s természetesen a gyengébb minőséget is. Róna Imre, a megyei párt-vb tagja, hozzászólásában elmondotta, hogy a megyei pártbizottság elismeri a vállalat, az üzemi pártbizottság eddigi erőfeszítéseit, hiszen sokat tettek a megye fejlesztéséért. A következő ötéves tervben még nagyobb feladatok állnak a megye építőipara előtt, éppen ezért elmélyült és folyamatos munkát igényel a műszaki fejlesztés. A megyei vezetés anyagi eszközökkel is segíti ezt, a vállalat pedig hatékony terméléssel térítheti vissza. Kiemelte annak fontosságát, hogy az építők pártbizottsága többet foglalkozzon közgazda- sági elemzéssel, ösztönözzön a műszaki-szellemi erők jobb kihasználására, s arra, hogy a vállalat nyújtson segítséget a többi somogyi építőipari szervezetnek is. A küldöttértekezlet megválasztotta a huszonöt tagú pártbizottságot, a négy küldöttet a megyei pártértekezletre. A pártbizottság héttagú végrehajtó bizottságot választott. Titkára ismét Koczka László lett. Lajos Géza Szavazatunk jövend! értéke Regi szokásoktól búcsúzhatunk jövőre, amikor az urnák elé járulunk. A sok szavazólap helyett mindössze kettőt kapunk, ezeken azonban meg kell jelölnünk, hogy kire adjuk a szavazatunkat. S bizonyos, hogy alaposan megfontoljuk, melyik kockába tegyük a meghatározott jelet, mert városunk vagy járásunk országgyűlési képviselőjéről, községünk vagy körzetünk tanácstagjáról döntünk. Az új választójogi törvény, amelyet szombaton fogadott el az országgyűlés, mindenkinek lehetővé teszi, hogy még tevékenyebben vegyen részt a közügyek intézésében. Az elfogadott módosítások ugyanis tovább erősítik a választás demokratikus vonásait, amikor például közvetlenül a választók jelölő gyűléseire bízzák a képviselők és tanácstagok jelölését. Kik állíthatnak majd jelölteket? A nagyobb munkahelyek, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, a népfront bizottságai, társadalmi szervezetek, s bármely állampolgár. Ha a jelölő gyűlésen megoszlanak a vélemé- mények, több olyan embert ajánlanak tanácstagnak, aki áldozatkészen, hozzáértően és felelősen képviselheti a körzetet a község- vagy városházán, akkor most már egyenlő eséllyel indulhatnak a választásokon. Az új törvény szerint megszűnik az első helyen álló jelölt előnye, s az dönti el, ki a képviselő, ki a tanácstag, hogy a választók több mint ötven százaléka az ő neve mellé tette-e a jelet. Mindenki arra szavazhat, aki szerinte alkalmasabb a tisztség betöltésére, s jobban, még színvonalasabban valósítja majd meg a népfront programját. Már most érdemes kiemelni, hogy több jelölt állításának lehetősége nem jelenti — mint ahogy dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter is hangsúlyozta —, hogy mindenhol több jelöltet kell indítani. Ehhez tartozik természetesen az is, hogy újra jelöljék és válasszák meg azokat, akik derekasan helytálltak tisztségükben. Nagy érdeklődést keltet Somogybán is, hogy a jövőben közvetetten választják a me- gyeti tanácsot; a helyi tanácsok jelölnek saját tagjaikból, majd titkos szavazással választják meg megyei képviselőjüket. Egészen biztos, hogy a városok és a községek küldöttei nagyobb felelősséggel, felkészültebben tevékenykednek a megyeházán, az őket megválasztó testületek rendszeresen ellátják őket feladatokkal, s be is számoltatják őket a munkájukról. Természetes, hogy minden község nem választhat megyei tanácstagot, s több kisebb falunak egy »képviselője« lesz a megyei tanácsban. Ez nagy politikai felelősséget ró minden szervre. Amikor ott ülünk a jelölő gyűléseken, odaállunk az urna elé, mindnyájunknak élnünk kell jogunkkal. Szavazatunknak ugyanis csak akkor lesz értéke, ha a legmegfelelőbb jélölteket juttatja tisztségbe. Éppen ezért nagy jelentőségű az új választójogi törvény, amely a választási rendszer bevált alapelveit változatlanul fenntartja, a választások demokratizmusát azonban megnöveli. L. G. Verseny targoncavezetők részére Novemberben rendezik meg a III. országos targoncavezetői versenyt, amelyet első alkalommal a KGST-országok részvételével nemzetközi verseny is követ. A vetélkedő sokkal fontosabb, mint első olvasásra gondolnánk. A targonca ugyanis a népgazdaság számára, az anyagmozgatás korszerűsítésében elengedhetetlenül fontos eszköz. Egy-egy villás emelőtargonca a feladatoktól és az üzemi körülményektől függően 4—15 ember munkáját képes elvégezni, ha a vezetője szakszerűen érti a munkáját. Nincs ugyan hivatalos statisztika, de a becslések szerint 15 ezer targoncavezető dolgozik az országban. Sajnos, ezek képzése nincsen kellően megoldva, a vezető nem rendelkezik hozzáértését dokumentáló »■jogosítvánnyal«, pedig munkája hasonló, s nemegyszer nehezebb, mint a gépkocsivezetőké. A mozgások összerende- zettsége; a gép haladási és emelési sebességének helyes kombinációja; a teher felvétele és lerakása esetén találati biztonság stb. mind, mind sajátos szakértelmet kíván. A targoncavezetők kiválasztása ötletszerű, céltudatos képesség- vizsgálatot nem végeznek. Általában segédmunkásokat választanak ki, s házi kiképzésben részesítik őket. A többi a gyakorlatban dől el. Addig is, míg, átfogó képességvizsgálatokat nem rendeznek, fontos hézagpótló szerepük van a versenyeknek. A targoncakezelőt ügyességének, kézségeinek további fejlesztésére ösztönzik, s ennek a munkában is nagy hasznát veszik. Egyenes úton »AZ APÁM szegényember volt. Sokszor ettünk hús helyett savanyú paprikát. Eljártam részesaratásba a módosabbakhoz. Akármennyire fáradt voltam is estére, a könyvet mindig a kezembe vettem, ha hazaértem. Most fizikai munkát nem végzek, mégis elfáradok, mire megesteledik. Hogy melyik fáradtság a súlyosabb, a szempillát leragasztó? Ez az utóbbi. De térjünk vissza a könyvekre. Azt tartja a mondás: aki húszéves koráig nem elég szép, .harmincéves koráig nem elég okos, ötven éves koráig nem szerzett semmit, annak hatvanéves korában vége, mint a Végh Andrásnak, neki is sírt ásnak. Hát én igyekeztem szerezni. Igaz, nem a vagyonra értem ezt, inkább a gondolatokra. 1961. június 7-e óta vagyok tsz-elnök. Előbb Kazsokon, most meg az egyesülés óta az igali Aranykalászban. Ha valaki filmre venné a napjaimat, azt hiszem nem lenne izgalmas alkotás. Mégis: ezek a napok adják az egészet, az életemet. Negyed ötkor kelek. A háztáji állatállományom már türelmetlen, etetni kell, almozni. Kazsok- ról gépkocsin jövök át Igáiba. Mindig vár két-három ember. Tanácsot kérnek vagy panaszuk van. Mi is volt ma? Egyik tagunk a, földmegváltási díját sürgette, az állattenyésztőknek is volt közölnivalójuk. Vártak már segítséget tőlem családi ügyekben is az emberek. A reggeli feladatok közé tartozik a munkaszervezés is.' Ma meg a húskombináttól is jöttek. Tárgyaltunk, aztán megtekintették a Purina takarmánnyal hizlalt bikáinkat. Fél kettőkor ebédeltem. Hátravan még a silózás meg a negyedik lucernakaszálás ellenőrzése. Előreláthatólag tíz órakor kerülök ágyba. Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem: — Mondd, Kovács Lajos, elnök létedre melyik szakág nőtt a szívedhez? — csak nehezen tudnék vála- lasztani. Aztán talán ezt válaszolnám: — A növénytermesztés. Annak ellenére, hogy állattenyésztési szaktechnikus vagyok. Amikor Kacsokban megválasztottak elnöknek, a járási szervek javasolták: menjek technikumba. Ötvenéves leszek nemsokára, akkor se voltam már legényember, de azért vállaltam. Nappali tagozaton végeztem el a felsőfokút. Addig a helyettesem állt helyt a szövetkezetben. Utána esti egyetemre is jártam. Filozofálgató ember vagyok, nagyon érdekelt, amit ott tanultam. Szeretek beszélgetni. Mindegy kiveL Tanulni mindenkitől lehet, tanítani mindenkit lehet. Csak egyről nem szabad megfeledkezni: mindenkivel őszintén kell beszélni. Nyíltan, szemtől szembe. NAGY TERVEINK voltak az egyesüléskor. Nem máról holnapra elérhetők. Csak a szövetkezet vezetőségével, tagságával egy akaraton megvalósíthatók. Ez az év nem volt jó. Negyvenöt vagon gabonánk, tizenöt vagon borsónk bánja. Ennyivel lett kevesebb. Ámin legtöbbet fő a fejem: a gépi ellátottság. Kaptunk az idén három erőgépet, három pedig kilátásban van. Talán jövőre már jobban megállunk a lábunkon. Máris vannak eredményeink. Az állatalapunk 6 501 000 forintról 9 376 000 forintra növekedett. Nyolcvanszázalékos készültségi állapotban van a szakosított telepünk is. A tiszta vagyon egymillió forinttal lett nagyobb. Valaki nemrégiben azt firtatta, amikor a gondokról meg az életünkről beszélgettünk: félek-e a haláltól? Mit mondhattam volna? Nem félek. Hiszem, hogy nagyon egyenes utat hagyok majd ’magam mögött—« (Leskó) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, lm október 6. y
