Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-03 / 232. szám
I jl! ádfiirdői levél A magyar Karlovy Vary Új bolt Nagyatádon Korszerű önkiszolgáló élelmiszer- és háztartási boltot nyitott Nagyatádon a he’yi ÁFÉSZ. A több mint télmillió forintos költséggel épült új bolt az elmúlt két hónapban 220—250 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Siófoki tapasztalatok - országos tanulságok Az öregség magánya ellen — A Fogasban isszák el a segélyt Nem elég csak a tabletta! N éhány évvel ezelőtt gyomorpanaszokkal Parád- fürdőre kerültem. A remélt gyógyulásnak előre örültem, mégis bizonyos tartózkodással mentem a gyógyhelyre. Párád nevéhez valami felis- merhetetlen, nyugtalanitó érzés fűzött. Fogalmam sem volt róla, miért; mit hallottam, vagy Páráddal kapcsolatosan mi történt velem. Pszichológiai ismereteim és gyakorlatom alapján biztosra vettem, hogy a Párád név fölidézésére egy elfelejtett, megrázó élmény mozdul meg bennem. Pár napos ott-tartózkodásom után megoldódott a rejtély. A fák és a gyönyörű virágok között sétálva egy helyen hirtelen feltört bennem, hogy négyéves lehettem, amikor gyógyulást kereső, beteg édesanyám elhozott magával Párádra, és én ezen a helyen egy séta alkalmával bámészkodás közben elvesztettem, s nem találtam őt. Az idén télen utolért az influenza. Szövődményes tüdő- és mellhártyagyulladást kaptam, ez megtámadta a gyomromat is. Az első kettőből a kaposvári kórházban gyógyítottak ki, de a gyomorpanaszom megmaradt. Beutalóval a zsebemben így utaztam ismét Párádra. A fürdő gyógytényezőit, ivó- és fürdőkúráit, a kezeléseket már ismertem. A nemrég átalakított, újonnan rendbehozott kórház, mint nemes veretű, finoman cizellált szelence vagy ékszerdoboz ékeskedik a Mátra északi lankás oldalán, a völgyet övező hegyvonulat lábánál. A külsőnek megfelelően ragyogó tisztaság, fehérség uralkodik az épület belsejében, a betegszobákban és a folyosókon. Kitűnő terápiás eszközök, fölszerelések, nagyszerűen fölszerelt laboratórium, kiváló orvosi kar, előzékeny ápolószemélyzet várja itt a betegeket. A parádi gyógyvíz hatásáról már sokat olvastam, de mint érdekes élményt idézem itt az 1819-ben megjelent Tudományos Figyelő archaikus sorait, melyeket Fáy András vetett annak idején papírra. »Ritka víz nyújthatja oly csalhatatlan jeleit orvosi erejének, mint ez, mely az összehúzást kívánó betegségekben egyetlen a maga nemében. Nem ritkaság itten látni betegeket, akik láttomra is sorog- lyán vétettek le kocsijukról, s két-három fürdésre lábaikon járnak. A timsós víznek felette összehúzó ereje van, mely eleinte különös étkívánatot csinál. A parádi vizeket jól be- spontolt és szurkozott üvegekben messze földre el lehet vinni és sokáig tartani, anélkül, hogy tulajdonságából vagy erejéből legkisebbet is vesztene a legnagyobb melegekben is. Közönségesen tudatik, hogy ezen víz mérsékletesen íva a gyomrot javítja, az étkívánatot helyreállítja és a beleket tisztítja. Betegek, kik magokat orvosságokkal számtalan esztendőkön keresztül gyötörték, ezen vízzel élés által rövid idő alátt helyrejöttek.« Mindez igaz, hiszen Párád európai, s talán világviszonylatban is kitűnőnek ismert gyógyhely, és 102 esztendő óta a hazai és a külföldi orvosok minden évben itt tartják gyomorgyógyászati kongresszusukat. Havonta 250—300 beteg érkezik Párádra, mesélte nekem dr. Varga Béla. igazgató-főorvos. Néhány hét után a betegek 90 százaléka általában gyógyultan hagyja el a,z intézetet, a többiek állapota is javult. Láttam külföldi vendégeket is. Messze földről érkeznek ide gyógyulást kereső emberek. Többen visszatérnek, hogy újból helyreállítsák elhasznált erejüket, munkaképességüket. A hogy búcsút veszek, a kórház haliján áthaladva két világhíres magyar orvostanár portréja tekint le rám. Semmelweis Ignác és Korányi professzorok. A terhes és szülőanyák meg- mentője és a belső betegségek nagy hírű orvostudósáé. Ügy látom, az ő szellemüket őrzik a parádi gyógyfürdő-kórház falai között. Gyenes Zoltán A FIATAL VAROS nemcsak gyermekeire, nemcsak jövőjére fordít gondot — öregjeire is. A városi tanács egészségügyi csoportja a szociálpolitikai feladatok végrehajtásáról és a további teendőkről tájékoztatta csütörtöki ülésén a végrehajtó bizottságot. Tavaly huszonnyolc személy részesült rendszeresen szociális segélyben. Ez a szám az idén már harminchatra emelkedett. Több mint százezer forintot fordít erre a város. Dr. Várkonyi Imre, a megyei tarács vb-elnökhelyettese — szintén részt vett az ülésen — elmondta, hogy a siófoki öregek — de másutt is, az ország bármely részén — nemcsak anyagi segítséget igényelnek, hiszen a távoli vidéken élő gyermekektől ezt többé-kevés- bé megkapják. Szociális segély az is, ha hétköznapjaikat tesz- szük tartalmasabbá, és nem érzik az öregség magányát. A társadalmi összefogás gondolatából indult ki dr. Gáti István, a városi tanács vb-elnö- ke. És fiz elmondottak alapján reméljük, a nyugdíjasklub tervéből valóság lesz majd Siófokon. A másik probléma, amelyről a tanácsülés tárgyalt, szintén túlmutat a város határain. Hogyan osszák el a szociális segélyt? Az egészségügyi csoport és a végrehajtó bizottság testületének egybehangzó véleménye szerint ez nem pusztán adminisztrációs feladat, itt differenciálni kell. Elszomorító tapasztalt az, hogy vannak züllött szülők, akik a gyermek után megkapják az iskoláztatás költségeit enyhítő segélyt, — átmennek a Fogasba, és addig iszik az apa és az * anya, amíg futja a pénzből... Nekik teliát pénz helyett gyerekliol- mit utalnak ki. Dr. Huszár Teréz városi főorvos a kényszer-elvonókúrákról tájékoztatta az ülést. Többen is megkérdezték, mi a haszna a beutalásnak, elmen- nek-e a beutaltak Kaposvárra, részt vesznek-e az elvonókúrán és mi az eredmény? A következtetés egyben sürgős tennivalókra utal. A nagy forgalmú fürdővárosban szükség van arra, hogy minél előbb létrehozzanak egy elvonókúrát végző rendelőintézetet. Az urbanizáció, a városiasodás kísérő jelensége másutt is az alkoholisták emelkedő száma. A mértéktelen italozás elleni harcnak azonban nem egyetlen fegyvere — és erre helyesen mutatott rá a doktornő — a gyógykezelés és a tabletta! A korszerű szociálpolitikai elképzelések jóval túlmutatnak az anyagiakon, a társadalom nevelő hatású összefogásának irányába. S nagy szükség van arra, hogy k város szaporodó ipari üzemei, erősödő vállalatai, még a vendéglátó vállal at is, helyesen értelmezzék ezt a gondolatot. Mondhatná ugyan széles mosollyal egy üzletvezető, hogy az alkoholellenes küzdelem az állam pénztárcájára, a forgalom rovására me"’'. EZ LÁTSZÓLAGOSÁN »ördögi kör« csupán. Az arányokat megtartó vendéglátói szemlélet szerint is csak egyféleképpen szabad megítélni a kérdést. Ahogy a vb-ülés alapján megfogalmazhatjuk, társadalmunknak józan emberekre van szüksége, és ha nem így van, akkor minden italboltból eredő pénzösszeg ellenére csak kára keletkezhet belőle. T. T. Batéi példa — példa nélkül A hatvanas évek derekán, vagy négy-öt éve megint épít- ) kezeshez kezdtek a batéiak. Több mint négy és fél százezer forintot adott a falu — " pénzben, munkában. Az új művelődési ház összértéke meghaladja a hatszáa- |j| ezer forintot. Azt nyilván nem lehet kiszámítani, hogy mennyit ér ebben a mozielőadás és a néhány TIT-előadás, és hány százezer |! marad parlagon ... Persze a kultúrát nem forintban mérik — egészen torz vállalkozás lenne, ami mégis ij sajnálatos, ennek a létesítménynek, amely talán a Ka- I f pos mente legszebb ilyen kül- detésű intézménye, tevékenysége, az élete értékéhez képest nágyon sivár... * " A korszerű művelődési ház "-előcsarnoka«. Bráz Andrásáé tanácstitkár: — Régebben volt itt néhány »megmozdulás«, de a fiatalokat ezzel nem lehet itthon fogni. Most már megkapják a klub- helyiséget is. Nemrég a járási tanács is foglalkozott a falu kulturális életével, és az a határozat született, hogy klub- könyvtárat létesítenek. Sandi István vezető tanító: — Ha azt akarják, hogy én vezessem a művelődési házat továbbra is másodállásban, akkor továbbképzésre megyek. Ez mindenképpen fontos. Én inkább azon tűnődöm, és ezt elmondtam a járási tanácsülésen is, hogy jobb lenne főállásban csinálni. Ha közigazgatásilag, gazdaságilag is összevonjuk a falvakat, akkor a kulturális életben sem ártana... Kérdések és megjegyzések: Szakkör vagy valamilyen hasonló kezdeményezés? Nincs. Üresek, sivárak a falak is a bejárat mellett. Segít a község, a tsz, az erősödő batéi TÖVÁL? Igen. A TÖVÁL például elvállalta, hogy a kisebb tatarozásokat ingyen elvégzi. Magukénak érzik tehát? Igen. Mégis abbamaradt az irodai- ( mi színpad, mégis parlagon J van a község kulturális élete. 4 Segítene a klubkönyvtár? Minden bizonnyal, de véleményem szerint korántsem oldja meg a gondokat. Egy kissé későn nyitották ki a fiatalok előtt a klubot. Előbb kellett volna! És nem helytálló, hogy a fiatalok azért nem »csinálják« a kulturális életet, mert a városba járnak. Sok példa van arra, hogy otthon is összefoghatok. Példa erre a nagyberki irodalmi színpad. Érdemes odafigyelni a tanító gondolataira, aki nagyon jól, kellő kritikával, sőt önkritikával figyeli a kultúra ügyét. Gazdaságilag koncentrálódnak falvai nk. A szükségletek és a lehetőség parancsa szerint a köz- igazgatás is. Kultúrában nem? Kaposho- mok, Kaposkeresztúr — taláré még Taszár is — mindössze pár kilométerre van. És mégis milyen messze. Mellékállásban pedig nehezen hozható köze- J lebb. Pedig megérdemelnék a helybeliek, hiszen példát adtak — otthont építettek a kultúrának. Kár üresen hagyni. Tröszt Tibor KÉPTOLVAJOK ÉS KÉPHAMISlTÖK Ebben a fejezetben visszatérünk egy már előbb tárgyalt kérdésre: a csempészetre. Igaz, most más a neve, mert a esem-, pészet e válfaja »a kulturális javakkal folytatott törvénytelen kereskedelem« elnevezést viseli. Mivel e fogalom rendkívül tág, a kulturális javak csoportjába tartozó tárgyak megítélésénél * fogadjuk el mérvadónak az UNESCO adta definíciót: Ezek »olyan ingó és ingatlan javak, amelyeknek nagy jelentőségük van valamely ország kulturális vagyona szempontjából: műalkotások, építészeti remekművek, kéziratok, könyvek és más jelentős mű» vészi, történelmi vagy régészeti javak, néprajzi dokumentumok, sajátos növény- és állattípusok példányai, fontos tudományos gyűjtemények«. Az Interpol kérésére az UNESCO tanulmányozta, hogyan lehet megóvni a különböző országok nemzeti-kulturális javait, »amelyeket túlságosan hosszú ideig a nemzetközi piacon szabadon értékesíthető, egyszerű kereskedelmi értékeknek tekintettek«. E megállapításból kiindulva az UNESCO 1964-es párizsi értekezletén, egész sor intézkedést javasolt a kulturális javaknak számító tárgyak kivitelének és behozatalának megtiltására, illetve megakadályozására. Olyan értelemben, hogy az import csak azoknak az országoknak a beleegyezésével engedhető meg, ahonnan az illető javak származnak. E hozzájárulás nélkül a kulturális javak mindennemű ex- portja-importja vagy átruházása tiltott műveletnek számít. Az államok között létrejött két- vagy többoldalú egyezményeknek segíteniük kell azokat a nemzetközi együttműködési intézkedéseket is, amelyek a tiltott ügyletek felderítését, a törvénytelen úton exportált kulturális és műalkotások visz- szaszármaztatását célozzák. Az említett értekezleten az Interpol javasolta, hogy minősítsék a műalkotások külföldre történő kicsempészését közjogi vétségnek, és mint ilyent, foglalják be az egyes országok törvényhozásába. HÍRES LOPÁSOK Említésre méltó, hogy — »amint azt az Interpol vizsgálatai kimutatták — a műtárgyak, főleg pedig a festmények eltulajdonítása nem any- nyira szervezett csoportok, mint inkább egyének műve.« Felmerül a kérdés: Hogyan értékesítik a tolvajok a világhírű festményeket? íme, a válasz: ha a., szóban forgó festményt magángyűjteményből lopták el, a tulajdonos többnyire szívesen fizet »váltságdíjat«, csakhogy a képet ismét gyűjteményében láthassa. A múzeumi lopások esetében pedig, amelyeket rendszerint magános tettes követ el, a lopott kép nem értékesíthető, és előbb-utóbb visz- szakerül a helyére. Felmerül egy második kérdés is: Ha a világhírű festmények nem értékesíthetők, miért gyakorolnak mégis oly ellenállhatatlan vonzóerőt a tolvajokra? Ha megvizsgálunk néhány ismertebb esetet, megállapíthatjuk, hogy az indítékok szempontjából a tolvajok csoportra oszthatók. EGY REJTELMES MOSOLY... 1504-ben készítette Firenzében a felülmúlhatatlan Leonard' > da Vinci. 1518-ban a festményt 4000 skudóért vásárolta meg I. Ferenc francia király. Kezdetben Fontalnebleau- ban, aztán Versailles-ban tartották. 1804-ben a Louvre-be került. Innen lopta el 1911. augusztus 21-én egy ismeretlen tolvaj... » Azon a reggelen a múzeum karbantártásával megbízott vállalkozó ellenőrző körútja során sokat időzött Mona Lisa arcképe előtt. »Ez a világ legértékesebb festménye« — suttogta, és el- merülten nézte a rejtelmes mosolyú Giocondát. Egy órával később a takarító személyzet ugyanazon az úton haladt visszafelé. A Négyszögű Szalonból azonban hiányzott Mona Lisa... — Ö! Bizonyára féltek, nehogy ellopja valaki — mondta egy munkás. — Biztonságba helyezték. S a nap eltelt anélkül, hogy más valaki észrevette volna a »La Joconde« eltűnését. Másnap egy képmásoló festő beült a Négyszögű Szalonba, s a múzeumlátogatók zsargonján megkérdezte az őrtől: »Hol a Vinci?« — »Fényképezik« — »La Gioconda« — így nevezik az olaszok. »La Joconde« — így a franciák. Mona Lisa, amely talán a világ leghíresebb festménye, Francesco del Giocondo feleségét ábrázolja, s válaszolta magabiztosan a teremőr, minthogy a kép hiányának nem lehet más magyarázata. / (Folytatjuk) SOMOGYI NGPLAF Sawahai. 1920. október 3. 5
