Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
Kongresszus előtt Osztálybéke? Osztályharc! A kapitalista országokban az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, amely bizonygatni próbálja: a munkásosztály állítólag elveszítette forradalmi szellemét és már nem ugyanaz, mint Marx és Lenin korában, következésképpen a forradalmi csaták és a heves osztályharc ideje a múlté. Ezek az írások táplálják és tükrözik a burzsoázia ama törekvését, hogy a »partnerség«, a »részvényesség« hangoztatásával osztálybékét hirdessen, vagyis a dolgozók tömegeit az osztályharc feladására buzdítsa. Sajnálatos, de tény, hogy ezeknek a reakciós köröknek bizonyos fokig a kezükre játszanak a munkásmozgalom soraiban tevékenykedő jobboldali opportunisták, akik a munkásosztály társadalomátalakító forradalmi szerepének »csökkenéséről« gyártanák »elméleteket«, és az ultraforra- dalmátok is, akik viszont sokszor anarchista kalandokba próbálják belerángatni a munkásságot és kommunista pártját. E torz felfogások és káros gyakorlatok legélesebb bírálója maga az élet. Vitathatatlan realitás ugyanis, hogy korunkat nem az »osztálybéke«, a »társadalmi béke«, hanem az jellemzi, hogy a munkásosztály, a dolgozók tömegei a kapitalista világban fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért is. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőkés uralmi rendszert veszik célba. Gondoljunk például a nagyszabású politikai csatákra Olaszországban. Ä dolgozók megmozdulásai megingatják vagy lehetetlenné teszik az uralkodó osztályok különböző manővereit a kapitalista rend stablilizálására. Ezzel magyarázható az űn. középbal-politika tartós válsága. De jó példa Spanyolország is, ahol a tömegek harca érezhetően gyengíti Franco diktatúráját. Mindent összevéve teljesen helytálló a kommunista- és munkáspártok tavalyi közös értékelése: »Fellendült az osztály-harc és a sztráj kmozgalom, erősödtek a dolgozók, a diákok és más társadalmi rétegek megmozdulásai...« B ár a kapitalizmus fellegváraiban folyó osztályharc említett új vonásának a jelentősége óriási, nem lebecsülendők e harc egyik megnyilvánulásának, a sztrájkoknak tömeges méretei sem. A fejlett tőkés országokban a sztrájkolok száma 1964 é® 1967 között 19 millió 500 ezer volt, 1967 és 1970 között pedig 52 millió! Ilyen kiterjedt sztrájkmozgalomra korábban még soha nem volt példa. Ez a minőségi és mennyiségi fejlődés tehát éppen akkor domborodik a monopóliumok elleni küzdelemben, amikor az imperializmus a munkásmozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokratikus szabadságjogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrtér- ror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza, s »beillessze« a kapitalista rendszerbe. Ilyen körülmények között vagyunk tanúi a tőkés országokban az osztályharc fellendülésének — és az »osztálybékét« hirdető elméletek nyilvánvaló,. tendenciózusan hamisító szándékainak. E z a fellendülés persze nem önmagától következett be. Döntő szerep jutott ebben a kommunista mozgalomnak, annak, hogy a pártok egyrészt maguk igyekeztek megtalálni a helyi politikának megfelelő helyes módszereket, másrészt tudatosan törekedtek a munkásosztály egységének megteremtésére, s a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal való — elvi engedmények nélküli — együttműködés mellett foglaltak állást. Közeledtek a munkásosztály harcához a kis- és középparasztság, a városi középrétegek, az értelmiség bizonyos csoportjai is. Fokozódó politikai aktivitást tanúsít az ifjúság egyre nagyobb része, főleg Nyugat-Európában, de Amerikában és Japánban is. Megfigyelhető a nők tömeges részvétele az osztályharcban, főleg az imperialista külpolitika ellen, a béke frontján. Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni megmozdulásokban tapasztalható. Ha tehát összegezni akarjuk mindazt, ami ma a kapitalista országokban folyó osztályharcot jellemzi, azt mondhatnánk, a célok horizontja kitágult, a monopollistaellenes front sorai bővültek, s a harc eredménye, hogy — idézzük a kommunista mozgalom tavaly júniusi nemzetközi tanácskozását — »a munkásság nagy osztálycsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait.« Ezek olyan nyilvánvaló lények — mondhatná valaki —, hogy nem is lehet vitás: az osztályharc a tőkés világban változatlanul folyik. Mivel tudnak akkor operálni azok, akik a munkásosztály »megváltozott szerepét« bizonygatják? Vegyük például korunk egyik jellemző vonását, a tudományos—műszaki forradalmat. Nos, ebből a burzsoá ideológusok szociális demagógiával, a kapitalizmus »kimeríthetetlen lehetőségeiről« terjesztett illúziókkal arra a következtetésre próbálják rávezetni — magyarul: megtéveszteni — az embereket, hogy enyhülni fognak a szociális és ideológiai konfliktusok, eltűnnek az osztályok, jön a »népi kapitalizmus«, a »jóléti állam«, a »bőség társadalma«. Ezzel szemben az igazság az: hogy a tudományos—műszaki forradalom nemhogy elseké- lyesítené az osztályharcot, hanem új feladatokat állít elé. Űj módon kell küzdeni a munkanélküliség, a kizsákmányolás ellen, a munkafeltételek javításáért, más körülmények között kell fellépni a monopó-í liumok nemzetközi összefonódása ellen — hogy csak néhány problémát említsünk. S enki sem gondolja persze, hogy az osztályharc sima, kitaposott út. Görögországban vagy Indonéziában, az Egyesült Államokban és Portugáliában — de sorolhatnánk más országokat is — nagyon nehéz körülmények között vívja harcát a munkásság. Sokak életébe kerül ez a harc, sokszor minden erőfeszítés ellenére is előretör a reakció,. a győzelmeket olykor vereségek váltják fel. De vajon ezek a helyenkénti és átmeneti vereségek megváltoztat jék-p azt -a tényt, hogy a munkásosztály és szövetségesei egyre nagyobb erővel támadtják a monopóliumok hatalmát? Nyilvánvalóan, világméretekben nem. Igazuk van a X. párt- kongresszusra kiadott irányelveknek: »Az imperializmus elérhet ugyan átmeneti sikereket, a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait azonban nem képes megoldani, a politikai válság állapotában van...« P. T. ŐT HÓNAP UTÁN J Miben segíthet az MTESZ? Ezerötszáz Somogybán élő műszaki, közgazdász és agrárszakember tevékenykedik az MTESZ megyei szervezetének tizenegy szakcsoportjában. A májusban megalakult szervezet székházába pénteken este ellátogattak a megye vezetői. Az MTESZ elnöksége nevében Sugár Imre köszöntötte Németh Ferencet, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Bogó Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát, Böhm Józsefet, a megyei tanács vb- elnökét. Részt vett a látogatáson Papp János, a városi párt- bizottság tátikára is. Sugár Imre, az MTESZ elnöke és Deák Ferenc titkár ennek a társadalmi szervezetnek eddig végzétt munkájáról tájékoztatta a vendégeket. Elmondták, hogy túljutottak a kezdeti lépéseken, kialakultak a szervezeti keretek. A megyében az MTESZ dolgozó tagjainak 50—55 százaléka felsőfokú, 40—45 százaléka középfokú végzettséggel rendelkezik, s a tagok 5—10 százaléka szakmunkásokból, munkáiul . szerető fizikai dolgozókból áll. A tizenkilenc tagú élnek' é" úgv í'é’i meg. hogy ez . -I jeen: tart jak azonban bővíteni a szakcsoportok számát: ezután I alakul meg az energiai tudományos egyesület megyei csoportja, valamint a szervezesés vezetéstudománnyal foglalkozó csoport. Ügy számolnak, hogy az év végére kétezerrel emelkedik az MTESZ-ben dolgozó tagok száma. A találkozón elhangzott a kérdés: Mit várnak a megye vezető politikai és állami szervei a műszaki értelmiséget, a közgazdászokat és a mezőgazdasági szakembereket magába tömörítő társadalmi szervezettől? — Mielőtt részletesen megfogalmaznánk, hogy mit várunk — mondta Németh Ferenc —, tisztában kell lenni azzal, hogy mire képes Somogybán az MTESZ: milyen — eddig még fel nem használt — társadalmi erőket tud mozgósítani. Szerintem a meglévő üzemi, városi és megyei elképzelések megvalósításában kellene tevékenyebben részt venni, s emellett segíteni a távlati elképzelések kidolgozásában is. A szervezet tagjai üzemekben, vállalatoknál dolgoznak. Jó volna, ha elsősorban az üzemben a termelésre lenne jó hatással a nezsgőbb műszaki élet, s ezen •"■c-'rtt'l és ezt követve segítené a megye fejlődését.. Én is el tudnám képzelni, hogy a megye számára fontos elképzelések, tervek kidolgozásában segítséget adna egy-egy szakosztály: mielőtt határozat születne a nagyobb jelentőségű fejlesztési elképzelésekről, vé-, leményt mondanának az itt tevékenykedő szakemberek is, s így az ő bírálataik, javaslataik birtokában lehetne dönteni. Ez szélesebb társadalmi bázist is jelentene. Ehhez az is szükséges, hogy megkeres- 'sék azokat, akik még nincsenek teljesen lekötve, s az MTESZ révén hasznosíthatnánk tudásukat, tapasztalatukat. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az itt tevékenykedő szakemberek megítélésében az a mérce, hogyan végzik el saját munkájukat a vállalatokon belül. — Én örömmel veszem az MTESZ elnökségének azt az ajánlatát, hogy bekapcsolódik a megye vezető testületjei elé kerülő egyes napirendi pontok előkészítésébe — mondta Böhm József. — Azt is örömmel hallottam, hogy az építőipar gondjait napirendre tűzik. Javasolnám azt is, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne a somogyi építőipari szervezetek fejlesztését gyorsítani. Jó téma lenne a közgazdászoknak, ha megvizsgálnák: Ifjú kőművesek versenye Immár negyedik alkalommal rendezik meg a »Ki minek mestere« ifjúsági szakmunkás- versenyt a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Az idén először burkoló, parkettázó, szobafestő, szombaton pedig a kőműves szakmában dolgozó fiatalok mérték össze tudásukat. A hideg, szeles időjárás bizony nem kímélte a versenyző fiatalokat, akik a Damjanich utcai építkezésen az új, háromemeletes épületekben szorgalmasan rakták egymásra a téglákat. — Választófal-felhúzásból, njylaszáró-szerlfczetek beépítéséből vizsgáztak a fiatalok a gyakorlati versenyen — mondta Kiss Béla, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára. — Ért a versenyt s azokat, melyek már lezajlottak, pártunk X- kongresszusának tiszteletére rendezték, s a kőműves fiatalok versenye egyben záró aktusa is ennek a munkaversenynek. Reggel 9 órakor kezdték el a fiatalok a munkát, hisz a kiszabott feladatokat az építőipari normák szerint bírálják el. A versenyen minőségi és mennyiségi munkából vizsgáztak, és az összpontarány, melyet kaphattak, minőségből és mennyiségből harmme-har* mine pont. Persze, ha valaki jobban oldotta meg a feladatát. akkor plusz pontot kaphatott: ha rosszul, akkor pontlevonást. , Az épületekben boszorkányos gyorsasággal emelkedtek a válaszfalak. A fiatalok ügyeltek arra, nehogy valami rosszul sikerüljön. így minden a helyére került, hisz a szigorú zsűri tagjai — Hopp Antal és Ágócs György építésvezetők. Lukács László műszaki osztályvezető, a zsűri elnöke — a legapróbb hibákat is észrevette. A verseny első része a gyakorlati, melyet délután négy órakor fejeztek be. Az elméleti döntő vasárnap került megrendezésre, ahol anyagismeretből, gyártásismeretből, szakismeretből és aktuális politikai kérdésekből bizonyítottak a fiatalok. Az elméleti vizsga után eldőlt a verseny. Az első helyet Árok Károly, a másodikat Molnár János, a harmadikat Lantos Sándor szakmunkás szerezte meg. Valamennyien a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A verseny első helyezettje nyolcnapos NDK-beli utazáson vesz részt; a másik két helyezett egy táskarádiót és egy villanyborotvát kapott eredményes szerepléséért. Gy. L. „Eleven, élő munkakapcsolat“ Együttműködik a KISZÍV és a MÉSZÖV A SZÖVETKEZETEK megnövekedett gazdasági és tár- tteidalmi feladatai új módon vetették fel az egymáshoz való viszonyukat- A gazdasági élet jelenlegi mechanizmusa, amely nagyobb rugalmasságot, intenzívebb piackutatást, s a meglévő, még kihasználatlan lehetőségek feltárását és hasznosítását követeli meg, parancsoló szükséggel írta elő a szövetkezetek munkájának koordinálását, s konkrét együttműködésüket. Napirendre került ez annak ellenére, hogy esetlegesen versenytársak is a piac bizonyos területein. Az együttműködésnek elsősorban olyan területeken kell megnyilvánulniuk, amelyek kölcsönös gazdasági előnyöket Ígérnek. S ilyen terület vám bőven, tehát a lehetőség is szinte korlátlan. Ezenkívül az adminisztráció kölcsönös ésszerűsítése, a promilyen irányt érdemes követni a településszei'kezetet is figyelembe véve a megye ipar- fejlesztésében. Jó volna kutatni annak az okait, hogy mi a megye gyenge tsz-eiben az eszközszegénység oka. Többször felmerült a megye műszaki szakemberei között a továbbképzés igénye. Hogyan tudná ezt az MTESZ megoldani? Szerintem az egyesület alkalmas olyan kapcsolatok ■kialakítására is országos hírű szakemberekkel, vezetőkkel, amelyeket egy üzem, nem tud megoldani. Bogö László arról beszélt, hogy a negyedik ötéves tervről szóló törvény nagy súlyt helyez a hatékonyságra. Hogyan lehet ennek megvalósítását elősegíteni? — Ha fel akarunk zárkózni az országos ütemhez — mondotta —, akkor ezért nagyon sokat kell tenni. Szerintem itt a megyében tisztázásra vár néhány közgazdasági fogalom is: az intenzív fejlesztést például sokan leszűkítik a gépi beruházásokra. Ez lehet igaz egy üzemben, de megyei, társadalmi méretekben bővebb a fogalom. A beszélgetésen szóba került a tapasztalatcsere fontossága is. Ebben sokat segíthetne ez a szervezet. Most ■már megvannak hozzá a legszükségesebb szervezeti keretek és a helyiségek is. K. I. paganda és a reklám, valamint a sport és a művelődés területén is akad sok közös és hasznos tennivaló. Ezekről esett szó tegnap, a KISZÖV vezetőségének és a MÉSZÖV elnökségének együttes ülésén, ahol az együttműködés konkrét formáit és lehetőségeit tárgyalták meg. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Országii Zoltán, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa is. A két szövetkezet közötti együttműködésnek már komoly múltja van. A közösen rendezett szövetkezeti napok, a kulturális vetélkedők, és az a tény, hogy az ÁFÉSZ-ek vezetőségeiben is ott találjuk a ktsz-ek képviselőit, biztatóak a jövőre nézve. A gazdasági élet területén azonban több a kihasználatlan lehetőség. A legjellemzőbb, hogy a megyében működő kisipari szövetkezetek esetenként más megyei kereskedelmi szerveknél is értékesítik termékeiket, ugyanakkor ezek a cikkék hiányoznak megyénk szövetkezeti boltjainak választékából. S ez fordítva is érvényes: az ÁFÉSZ-ek nem tudnak beszerezni bizonyos cikkeket, s ezzel egyidőben pedig nem egy ktsz a kapacitás kihasználatlanságával küzd. A társadalmi elvárások is a fokozottabb együttműködést sürgetik; a ma még hiánycikklistán szereplő közszükségleti cikkek termelése és forgalmazása jelentősen növelheti a lakosság életszínvonalát. Hogy a kapcsolat élő legyen és közvetlen, és a felmerülő problémákra gyorsan tudjanak reagálni, az éves munkaprogramot egyeztetni fogják a következő évtől, s félévenként n vezetőségek közösen értékelik, hogyan valósították meg a tervezett tennivalókat- 1971. jaMár most — két hónappal az év vége előtt — lemérhető, hogy az attalai Vörös Csillag Termelőszövetkezet tehenészetében mennyiségileg és minőségileg túlteljesítik a tervet- Az ott dolgozók munkájukat lelkiismeretesen végzik: ennek köszönhető, hogv 90—95 alékban első osztályú tejet szállítanak innen. Nagy az előrehaladás a tejtt'rtoság terén. A tejzsír százalékban kifej ?:: ti mértéke is egyre nő. Tőgyullanuár 1-től a KISZÖV, a MÉSZÖV és a területi tsznszövet- ségek hatoldalas, havonként megjelenő lapot jelentetnek meg, előreláthatóan 10 000 példányban, Somogyi Szövetkezeti Élet címmel. A lap a párt szövetkezetpolitikájának egyik legfontosabb népszerűsítője lesz, és bemutatja a szövetkezetek életét, munkájuk eredményeit, de nem titkolja el a gondokat sem. Fontos az együttműködésnek az a területe is, amely a kaposvári ktsz-eknek t lehetővé teszí, hogy a könyvelést a MÉSZÖV könyvelő gépállomásán végeztessék el. Az előterjesztés foglalkozik még a két szövetkezeti szövetség szakembereinek kölcsönös részvételével a belső ellenőrzési munkában, a közös reklám és propaganda tevékenységgel, társasutazásokkal, az oktatási és a kulturális és sportmunkával és a két nőbizottság .együttműködésével. A tanácskozás során javasolták a jogi együttműködést és a koordinált szakmunkástanuló-képzést is. A közös gazdasági tervek sok új lehetőséget kínálnak. Szorgalmazzák a kereskedelemben, a kishatármenti árucserében, és a lakossági szolgáltatások fejlesztésében való közös fellépést. Már a vázlatszerű felsorolásból is kitűnik, hogy mennyire sokrétű és hasznos program ez. Csak egy példát említenénk: ha a ktsz-ek és a. fogyasztási szövetkezetek együttesen rendelnek vas-műszak) cikkeket ;nagv tételben, jóval olcsóbban, tehát gazdaságosabban vá'áreihatnak. A TA’'Äot'Kr,zA t-rw ei_ he-’gz«tA - avas'« i—*" ér ...«/'tel ek fe1 dolgozásává' -rtréást készítenek, ami vé"’ '«"■ formába önti a két szövetség közötti megállapodást. dás, mely a gondatlan fejes eredménye, csak elvétve fordul elő. Ahogy Mészáros Zoltán főállattenyésztő elmondta, napi kilencszáz liter tejet femek, s ezt Dombóvárra szállítják. Fejlesztik a sertésállományt is. A kocák száma kéf'záz, dupláin a tavaidnak. .A. sz.-.no- «ulatból el is adnak más gazdaságoknak. Szeptember harmincadikéig 130 ellés volt a sertéstelepükön. Állattenyésztés Attalában SOMOGYI NÉPIAI Kedd. 1970. október 37.
