Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

Folytatja munkáját az országgyűlés Kádár János, Kállai Gyula és Nyers Rezső a Parlament üléstermében. MA! KOMMENTÁRUNK További erőfeszítéssel (Folytatás az 1. oldalról.) a lehetőségeket. Gálné a vidé­ki, főleg falusi dolgozó asszo­nyok gondjait enyhítendő ja­vaslatot is tett, hogy a gép­javító állomások szabad kapa­citásukat ne a gyáraktól vál­lalt termelőmunkával, hanem lakossági javító-szolgáltatással töltsék ki, hasonlóképpen a ktsz-ek is többet foglalkozza­nak e szükségletek kielégíté­sével, ehhez viszont kapjanak — ha kell — adókedvezményt. A pénteki tanácskozás másik minduntalan visszatérő fontos témája: a mezőgazdaság volt. Sümegi János Nógrád me­gyei képviselő, tsz-elnök, nagy éietismerettel jellemezte a fo­lyamatot, amelynek során a szakmunkások és az agrár ér­telmiség száma, szerepe ugyancsak megnőtt a termelő- vetkezetekben. — Ez a feltéte­le annak — jelentette lei —, hogy a főbb növények terme­lése iparszerűvé váljék, s hogy gyorsabb előrehaladást érjünk el az egyelőre még sok gon­dot okozó állattenyésztésben is. Dr. Baskay Tóth Bertalan, Pest megyei képviselő, gödöllői egyetemi tanár, az országgyű­lésnek ugyancsak népszerű tagja, szintén a növényter­mesztés — ezen túlmenően a mezőgazdasági kutatás — meg­változott körülményeiről szólt a parlamenti tanácskozáson, miközben élénk színekkel ecsetelte a gödöllői agráregye­tem európai jelentőségét. — Schullmann István, Fejér me­gyei képviselő, ugyancsak tsz- elnök, viszont a hústermelés régen vajúdó, különben világ­szerte gondot okozó problé­máit fejtegette, s olyan kül­földi példákat idézett, ame­lyeknek szélesebb körű meg­ismerése lehetőséget nyújtana, hogy a mi mezőgazdaságunk­ban is lényegesen olcsóbb le­gyen a szarvasmarha-tenyész­tés, mert jelenleg bizony rendkívül költséges. Ötesztendős népgazdasági tervről lévén szó, természete­sen ezúttal is többen foglal­koztak a beruházások gyakor­lati és közgazdasági kérdései­vel. A már említett Kovács Antal Vas megyei képviselő az állattenyésztéssel kapcsola­tos építkezések megfontoltabb tervezését és szervezését sür­gette. Gál Andrásáé a feldol­gozó üzemek és az alapanyag- gyártók terveinek jobb össze­hangolását, dr. Vdvardi Ká- rolyné budapesti képviselő, üzemi párttitkár pedig — te­kintettel a gépkocsiközelekedés várható gyors növekedésére — Lakatos András, a Balaton- boglári Állami Gazdaság fő­kertésze elöljáróban arra hív­ta fel az illetékeseket, hogy fordítsanak nagyobb figyel­met a »'"enge adottságú ter­melőszövetkezetek gondjainak enyhítésére. — Az ország közös gazdasá­gainak jelentős hányada tar­tozik a kedvezőtlen adottságú, gyenge kategóriába. Nehezíti a helyzetet, hogy ezek a gaz­daságok jórészt olyan vidé­kein vannak az országnak, ahol a térség termelési pro­duktumának ma is, és még hosszú ideig is, legnagyobb volumenét a mezőgazdasági termelés jelenti. A kedvezőt­len adottságok között gazdál­kodó mezőgazdasági üzemek fejlődési üteme, jövedelmező­sége, sőt fejlesztési lehetősége nem kielégítő. Elmaradásuk az országos átlagtól az elmúlt esztendőkben nem hogy csök­kent volna, de fokozódott. Eb­ből következik, hogy egyre na­gyobb a különbség a tsz-ta- goknak a közösből származó jövedelmei között. S ez nem amiatt van így, mintha a gyenge adottságú termelőszö­vetkezetek tagjai kevesebbet dolgoznának, vagy rosszabb munkát végeznének: ez a tsz- en kívülálló természeti ténye­ző, a rosszabb ellátottság ve­lejárója. — Nem sokkal rózsásabb a helyzet az eszközellátottságot a hazat gumiabroncsgyártás szükséges bővítésének meg­nyugtató megalapozását tartot­ta kívánatosnak. Dr. Bodogán János Veszprém megyei kép­viselő, megyei tanácsi vb-el- nök, az építőipar és az építő­ipari árak, valamint a terüle­tileg eléggé különböző építési lehetőségek oldaláról szólt a beruházási tevékenységről. Voltaképpen szintén az épí­tési, beruházási feszültségeket elemezte dr. Petri Gábor sze­gedi képviselő, egyetemi se­bésztanár is az egészségügy szemszögéből. Hat-hét milliárd forint értékű fejlesztést tesz lehetővé a terv, amelynek fel­tétlenül meg kell valósulnia — Az egészségügyi építkezé­sek azonban — hangsúlyozta a a professzor — hátrányos helyzetben vannak, hiszen ko- rántsincs e téren olyan érde­keltsége az építőiparnak, mint más munkahelyeken. Meg kel­lene találnia tehát a módját annak, hogy a kórház- és kli­nikaépítés mégse szenvedjen hátrányt. Említést tett a tárca beru­házási gondjairól Szurdi Ist­ván belkereskedelmi miniszter is, hangoztatva: még a jelenté­kenyen megemelt kereskedel- ,mi fejlesztési összegek sincse­nek arányban a forgalom vár­ható növekedésével. Miután azonban — 17 milliárd forint­ról lévén szó — a számítások tekintve sem: megyénkben az egy katasztrális holdra ju­tó állóeszköz értéke alig ha­ladja meg az ötezer forintot, s hasonlóan alacsony a forgó­eszköz-állomány is, valamint az állami támogatás terület- egységre eső hányada is. — Az intenzívebb gazdálko­dásra áttérő tsz-ek mind több ipari eredetű anyagot hasz­nálnak fel — hangoztatta La­katos András —, mind jobban csökkentik az élő munka ará­nyát a termelésben. Az ipari anyagokat viszont súlyos esz­közlekötés terheli, amely nagy teherként nehezedik a mező- gazdaságra. A megye tőkesze­gény üzemei egyre nehezebben állják a versenyt. — Megyénk mezőgazdasági termelésében az állattenyész­tésnek jut a legnagyobb sze­rep; ide koncentráljuk a ren­delkezésünkre álló eszközöket is. Az állattenyésztés közis­merten a legtőkeigényesebb mezőgazdasági termesztési ágakból tevődik össze, s az alacsony eszközellátottság miatt a kívánt fejlődéshez szükséges alapbázist nagyon •sok üzem nem tudja megte­remteni. Ha a kedvezőtlen adottságú üzemek nem kapnak olyan segítséget, amely a .je­lenleginél nagyobb mértékű fejlődést tesz lehetővé, tovább növekszik elmaradásuk. Fel­tétlenül meg kell találni a módját annak, hogy a kedve­szerint többre most nincs le­hetőség, elsőrendű fontosságú, hogy e hatalmas összeget a lehető leghatékonyabban hasz­nálják fel. A hatékonyság — mint a negyedik ötéves terv megvaló­sításának egyik vezérelve — szinte minden képviselő mon­danivalójában szerepelt. Dr. Szabó Kálmán budapesti kép­viselő, közgazdászprofesszor, felszólalásában szélesebb ösz- szefüggésben is megvilágítot­ta a kérdést. Hangoztatta, hogy bármennyire nehéz is, mégis a kiemelt feladatok gyors meg­oldására kell összpontosítani az erőket, és elegendő erőfor­rás híján, vissza kell utasítani az egyébként fontos szükség­letek kielégítését célzó számos jogos beruházási igényt. Azért kell visszautasítani, hogy a ki­emelt feladatok gyors, gazda­ságos megvalósításával, és az ezáltal elért nagyobb nemzeti jövedelemmel később a pilla­natnyilag elutasított feladatok is megoldhatók legyenek. Tökéletesíteni kell a beru­házások szervezését, hiszen ha csak némileg is kevesebb len­ne a befejezetlen építkezésünk, máris jóval kevesebb jogos , igényt kellene elutasítani. Egy­szersmind fejleszteni és kor­szerűsíteni kell az építési ka­pacitást is. Mindenképpen kulcskérdés ez, amit a tervja­vaslat jól tükröz. zőtlen adottságú tsz-ek miha­marabb elérjék a kívánt szin­tet. — Véleményem szerint nem elegendő az a gépmennyiség sem, amelyet a következő öt esztendőben tervezünk besze­rezni. Ha nem akarjuk azt, hogy az elmúlt őszhöz hason­lóan — amikor gép híján a termés jó része kint maradt a határban — a jövőben is be­takarítási gondjaink legyenek, akkor feltétlenül több gépet kell vásárolnunk. A mostani terv ugyan 30—40 százalékkal több gép beszerzését irányoz­za elő, mint a harmadik öt­éves terv, ezek az eszközök azonban a számítottnál gyor­sabban kopnak, s használód­nak el. Somogy megyei fel­mérések szeript például leg­alább ötven százalékkal kelle­ne növelni a megye géppark­ját a harmadik ötéves terv gépállományához viszonyítva. Ez azért is fontos, mert to­vább kívánjuk csökkenteni a mezőgazdaságban foglalkozta­tottak számát, a jelenlegihez mérten 100—150 ezer fővel. — Gondokkal küzd a mező- gazdasági szakmunkásképzés, szakosítás is — hangsúlyozta befejezésül Lakatos András. — Amennyire örvendetes az, hogy a mezőgazdasági kutató- intézetek fejlesztésére a ko­rábbinál hatvan százalékkal többet fordítanak, legalább annyira sajnálatos, hogy a me­zőgazdasági szakemberképzés még a most záruló tervidő­szak összegét sem kapja meg. Hozzáértő, felkészült szakem­berek nélkül nem valósulhat meg az a tervünk, hogy a termelésben tovább csökkent­sük az élő munka arányát. — A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvény- javaslatot — mondotta végül — elfogadom, elfogadásra ajánlom. A negyedik ötéves tervről folytatott tanácskozás az esti órákban fejeződött be. A vita ma, szombaton reggel folyta­tódik. HÚSZÉVES a szakszervezeti társadalombiztosítás. A jubi­leum alkalmából a megyei tár­sadalombiztosítási igazgatóság ünnepséget rendezett tegnap délután Kaposváron, a Latin- ca Művelődési Központ nagy­termében. Az elnökségben he­lyet foglalt dr. Szőke Pál, a megyei párt-vb tagja, az SZMT vezető titkára, dr. Laczkó Ist­ván, Bárdos Endre, a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságának munkatársai. Illyés András elszavalta Vá­ci Mihály Nem elég című köl­teményét, majd Pusztai Ferenc, az SZMT titkára nyitotta meg az ünnepséget. Hangsúlyozta, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom és a társadalombiz­tosítás apparátusa büszkén és örömmel tekint vissza az el­múlt húsz év eredményeire. — A Szakszervezetek Megyei Tanácsának nevében őszinte elismeréssel és köszönettel adózom mindazoknak — az ap­parátusnak és a társadalmi ak­tíváknak —, akik eredményes- munkájukkal részesei voltak tennivalóink végrehajtásának. Ezután Hujber Ferencné, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetője mondott megemlékező beszédet a jubi­leum alkalmából. A felszaba­dulás előtt a társadalombizto­sítás nem képviselte a dolgo­zók érdekeit. Somogybán, mint agrárjellegű megyében, még az országosnál is rosszabb volt a helyzet. A magyar munkásság szociális ellátásának színvona­la a legalacsonyabbak közé tartozott Európában. A felsza­badulás után a megváltozott politikai, társadalmi és gazda­sági viszonyok szükségessé tet­ték a társadalombiztosítás szervezetének átalakítását. Az Elnöki Tanács húsz évvel ez­előtt bízta a szakszervezetekre a társadalombiztosítás igazga­tását a SZOT irányításával. Ezzel megvalósult a szakszer­vezetek XVII. kongresszusának »Innen az országgyűlés fó­rumáról szeretném felhívni a mezőgazdasági üzemek, ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetőit és dolgo­zóit további nagy erőfeszítés­re. Az őszi mezőgazdasági munkák elvégzése még előt­tünk áll... A jó őszi munká­tól nagyban függ a követke­ző gazdasági év alakulása is« — mondta Fock Jenő minisz­terelnök az országgyűlésen el­hangzott felszólalásában. Éppen azokban a percek­ben, mikor ezek a szavak el­hangzottak a Parlamentben, a siófoki járás .termelőszövet­kezeti elnökeinek egy csoport­ja tájértekezleten tanácsko­zott arról, hogy mit tehetnek a jelenlegi helyzetben. Meg­levő gondjaikat miként szün­tethetik meg úgy, hogy köz­ben a nagy őszi feladatokat is elvégezzék. A miniszterelnök szavait és a tájértekezlet tényét szándé­kosan említettem egymás után, mivel a kettő tulajdon­képpen kapcsolatban, szoros összefüggésben van egymás­sal. Amit Fock Jenő az or­szággyűlés fórumán elmon­dott, és kért a mezőgazdaság vezetőitől, dolgozóitól, annak gyakorlati megvalósítása ez a tanácskozás, illetve tanács­kozássorozat is. Mert az el­sőt más tájegységekben köve­ti a többi. A gondolat, a szán­dék és a tettek közötti har­monikus egységet ez esetben lehetetlen nem észrevenni! S ez mindenképpen biztató, üd­vözlésre méltó. A parlamentben a népgaz­daság következő fél évtizedes tervének megvitatása során hangot kapott legközvetle­nebb, legmaibb gondunk: az őszi mezőgazdasági munkák Ünnepség Kaposváron határozata. A húsz év eredmé­nyei bizonyítják, hogy a döntés helyes volt. A társadalombiz­tosítást azóta is a szolgáltatások színvonalának állandó emelke­dése, a gyors és pontos ügyin­tézésre való törekvés, a demok­ratikus vonások erősödése jel­lemezte és jellemzi. A társa­dalom gondoskodásának meg­valósulását bizonyítja az egy­séges és általános betegségi biztosítás, az alapelveiben egy­séges. nyugdíjrendszer, a kór­házi ápolás időkorlátozásának megszűnése, a gyermekgondo­zási segély, a családi pótlék, a nyugdíj emelése stb. A szakszervezetek dolgozók tízezreit nyerték meg a társa­dalombiztosítási munkának szerte az országban. Az aktí­vák hozzájárultak a biztosítás színvonalának emeléséhez, s egyre magasabb szinten képvi­selik dolgozótársaik érdekeit. Az eltejt húsz év alatt a társa­dalombiztosítás apparátusa is helytállt. Nem hiányzott az ügyviteli dolgozók munkájából helyzete. Ez önmagában utal ennek a feladatnak rendkívül nagy jelentőségére. Ez az ősz a mezőgazdaságban már ha­tással lesz arra, hogy a terv­időszak első évi céljait mi­képp tudjuk valóra váltani. Nagy felelősséget ró ez mind­azokra, akik. a mezőgazdaság­ban dolgoznak, vagy kapcso­latban vannak vele. A kérés­ben benne volt ez a két szó: »lelkiismeretesebben... ide­jében ... « Lehet ennek érde­kében az eddiginél még töb­bet tenni? Ez a tájértekezlet szavak nélkül is utalt rá: igen! Sokszor apróságoknak tűnő segítségadással is sokat lehet tenni; azzal, hogy a ság- váriak vetőgépet, a somiak ekét kapnak kölcsön valame­lyik szomszédjuktól. Ezen a tanácskozáson oldódott meg például ez a kérdés. De az itt elhangzott vélemények indí­tották az egyik elnököt ilyen summázásra: »Jók ezek a megbeszélések, egymás gond­jait részletesen megismerjük, ki ahogy tud, segít a másikon. De jó azért is, mert ötleteket, javaslatokat kapunk egymás­tól, hogyan is végezhetnénk a dolgunkat még célravezetőb­ben.« A lelkiismeretesebb munkához kapcsolódik ez is? Feltétlenül! S mindez éppen azokban az órákban történt a siófoki járásban, amikor a Parla­mentben elhangzottak Fock Jenőnek fent idézett szavai. A a szavak és tettek, úgy vélem, így vannak valamennyiünk javát szolgáló harmonikus egységben. Ám a nagy munka még előttünk ván, és a kérés vál­tozatlan: »További erőfeszí­téssel, lelkiismeretesen!...« az emberség, a hivatásszeretet sem. Az igazgatóság KlSZ-szerve- zetének irodalmi színpada Ba- ranyi Ferenc verseiből adott elő összeállítást, majd dr. Sző­ke Pál a Szakszervezeti mun­káért kitüntető jelvény arany fokozatát adta át Guth József­nek, az SZMT társadalombiz­tosítási bizottsága vezető jé- 1 nek, dr. Laczkó István pedig a főigazgatóság nevében az SZMT, illetve a megyei igaz­gatóság három-három vezető­jének bronzból öntött bányász- társládát nyújtott át, amely a munkások első szociális össze­fogását jelképezi. Guth József tizennégy szakszervezeti aktí­vát jutalmazott meg, Huj be- Feremcné pedig törzsgárdaje' vényeket és pénzjutalmak- ' adott az igazgatóság régi do’ gozóinak. AZ ARANY FOKOZATOT nyolcán, az ezüstöt tizenkette a bronzot pedig tizembe' kapták. fc. G. Lakatos András Somogy megyei képviselő felszólalása A gyenge termelőszövetkezetek gondjairól v. M. Bronzból öntött bányásztársláda Húszéves a szakszervezeti társadalombiztosítás SOMOGYI SwoHB-b&t, 1 NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents