Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

A körzeti iskolák tapasztalatai Autóbusz vagy diákotthon A Marcali Járási Tanács V.B. napirendjén EGYRE TÖBB TANÄCSI fórumon adnak számot a pe­dagógusok arról, hogyan halad az iskolareform végrehajtása, s egyre többet szólnak azokról a feltételekről is, amelyek a vég­rehajtás sikerét megszabják. Az általános iskolák körzeti irányító tevékenységéről, az irányadó tapasztalatokról szá­molt be a Marcali Járási Ta­nács művelődésügyi osztálya a tanács tegnapi vb-ülésén. A járás területén két iskola kivételével már valamennyi felső tagozatos tanuló osztott, szakrendszerű oktatásban ré­szesül. Ami a megyében talán kevésbé általános, de a járás­ra nagyon jellemző, a szétszórt településekről érkezett gyere­keket hétközi kollégiumokban helyezik el. Mint arról már másutt is hallottunk, ez a kol­légiumszervezés új útja. Nagyon sok a járásban a be­járó tanuló, a körzetesített is­kolák tanulói összlétszámúnak 30 százaléka. Sajnálatos ta­pasztalat az, hogy ehhez nem­igen igazodnak az autóbusz­menetrendek. így aztán Sá­volyban, Nemesviden és Nik­ién igen gyakran lemaradnak a gyerekek az Iskolatelevízió adásairól. Az alapkérdés végül is egy­értelmű. Bejárás vagy hétközi ÉDOSZ - egy városnegyed művelődési központja? A kérdőjel nem véletlen a címben, nem is bizlmatlanság. Kár, hogy egy írásjel nem fe­jezheti ki leírója várakozását és reményét, melyet azt hi­szem, egy egész városnegyed vár, hogy teljesüljön — műve­lődési központtá legyen az ÉDOSZ-szákház. Gáts Tibornak, az intézmény igazgatójának szavaira vissza­emlékezve valóban nem pe­remkerület a cukorgyár kör­nyéke már, hanem munkásne­gyed. Munkásnegyed, amely korszerű kultúrát akar. Jól tu­dom, megszokottan hangzik az előbbi mondat, de éppen akkor lesz igazi, ha bizonyítjuk ezt. Félezer kérdőívet küldött szét — amolyan teszt lapot — az igazgató, hogy mit szeretnének a környékbeliek. A vállalatok portáján postaládát helyeztek el, és a bedobott háromszáz- itven kitöltött lap árulkodik. A statisztika amellett bizo­nyít, hogy korszerűen akarnak szórakozni az idejárok. Csak léhány példa. Hívják meg ön­álló estre Berek Katit és Hoífy Gézát. De sokan várják Psota Irént, Básti Lajost és Fehér Klárát. És természetesen sok táncdalénekest is szeretnének hallani. Aztán tudományos elő­adásokat korunk jellegzetes kérdéseiről, és a 25 éven felü­liek táncot. Nem beatzenét. A kívánságok tehát prog­ramra inspirálóak. Jogos a kérdés, mit kapnak? — Először is bővítjük könyv­tárunkat, lehetőség szerint gyermekkönyvtárat is létesí­tünk — mondta Gáts Tibor —, és bővítjük a folyőlrattárat is. Jelenleg 35 napilap, folyóirat jár hozzánk, és mindegyik ol­vasott. Ez adta az ötletet ah­hoz, hogy a vendéglátó válla­lattal közösen, mintegy félmil­lió forintos beruházással, hír­lappresszót szervezzünk. Rend­szeresen tartunk majd újság­író—olvasó találkozókat. Ezek tervek csupán, de már működik a tíz előadásból álló filmklub, és nagyon népszerű a környékbeli lányok, asszo­nyok között a népi hímző- és kézimunkaszakkör. És még egy távlati terv: a pinceklub, amelyről már sok szóbeszédet lehet hallani a vá­rosban. Ezért a címben a tü­relmetlen kérdőjel. Mert vár­juk. hogy mielőbb igaz legyen a szóbeszéd. T. T. diákotthon. A kevesebb ta­pasztalat ellenére is az utóbbi­hoz kell ragaszkodni, mert az a korszerűbb és a célraveze­tőbb! Igaz, hogy nagy beruhá­zásokat igényel. Addig is arra kellene törekednie az autóköz­lekedési vállalatnak — tegyük hozzá, lehetőségeiben törekszik Is —, hogy ezeket a panaszo­kat megszüntesse. A körzeti iskola és a szülő kapcsolata új, nehezebb fel­adatot jelent, hiszen nem könnyű megszervezni, hogy egyszerre érkezzenek a szülők. Éppen ezért a járásban az a gyakorlat, hogy kihelyezett szülői értekezleteket tartanak. Igen szép eredményeket értek el, pedagógiai ismeretterjesz­tést végeztek ilyen alkalmak­kor, például a niklai, a so- megysámsoni és a sávolyi tes- testületek tanárai. A körzetesítés közművelődé­si problémákat is hozott. És ez nemcsak járási érvényű ta- oasztalat. A magára maradt alsó tagozatos nevelő nem tud­ja ellátni azt a népművelői te­vékenységet, amelyet azelőtt többen végeztek. A járási ta­nácsülésen azt javasolta a mű­velődésügyi osztály, hogy a körzeti iskolák pedagógusai se­gítsenek ebben a tevékenység­ben. Javasolták azt is, hogy ahol a közigazgatási körzethatárok­kal nem esik egybe a körzeti iskola vonzóköre, ott hajtsanak végre átcsoportosítást, így pél­dául a kelezivi és a csömendi iskolánál. AZ ISKOLAREFORM és va­lamennyi pedagógiai célkitűzés csak akkor lesz végrehajtható, ha megfelelő a munkakapcso­lat a helyi tanácsi szervek és az iskola között. Mert nemcsak a megyei vagy a járási fel­ügyeleti szervek a gazdái az is - kólának, hanem maga a köz­ség is, és ezt egyetlen községi vezetőnek sem szabad elfelej­tenie. Mert amikor az iskolát érintő kérdésről döntenek, sa­ját gyermekeik tanulási körül­ményeit határozzak meg. És ez nekik sem lehet mindegy. Magnó jár a győzelemért Fiatalok a virágos Balatonföldvárért Igazi nyári nap volt a Bala­ton partján. Emberek sétáltak kempingnadrágban, gyönyör­ködtek Balatonföldvár rende­zett parkjaiban, fényképezték a tanács előtti kis virágos te­rületet. Bors István fiúszobrát, amint hallal a kezében áll a park közepén. Senkit ne ijesszen meg ez az idillikus hangulat, nem a nyá­ri emlékeimet akarom papír­ra vetni, hanem a vénasszo­nyok nyarának mondott ősz egy napját. Egy hónappal ezelőtt érté­kelte a Balatoni Intéző Bizott­ság, a Hazafias Népfront és a megyei KISZ-bizottság a »Vi­rágos Balatonért!« mozgalom eredményeit. A Balaton deli partján a szigorú zsűri Baia- tonföldvárt és környékét talál­ta méltónak az elsőségre. Ugyanakkor a jó munka ered­ményes elvégzőit külön juta­lomban részesítette. A község közepén hatalmas ABC-áruház. Abban dolgozik a községi KISZ-alapszervezet fiatal titkára, Hegyi Olga. Mosolygó, barna hajú, ala­csony kislány. Amikor ered­ményei felől érdeklődöm, egy kicsit megilletődik. Nem is volt olyan ördöngösség — mondta. Miután értesültek a mozgalomról, azonnal benevez­tek, s a maroknyi kis gárdával nekiláttak a parkok és terek csinosítgatásának. Nehezítette a munkát a nagy nyári forga­lom, hisz olyankor szombat, vasárnap is dolgoznia kell egy eladónak, így nehéz volt időt A községi tanács előtti park. szakítani a társadalmi munká­ra. A nap meleg sugarai végig­pásztázzák a pirosló virágokat, a színes padokat. Mindenütt a rendezettség, a csinosítás ezer­nyi jele. — Egy-egy alkalommal- tíz- tizenkét fiatal jött el dolgoz­ni — mondta Móré Tamás. Az alapszervezetben már korábban beszéltek arról, hogy a község parkjait rendbe te­szik. így aztán kapóra jött ez a mozgalom, s néhány hónap alatt minden munkát elvégez­tek. Sokat köszönhettek — mond­ták valamennyien — Csizma- zia Tibornak, a községi tanács kertészmérnökének, aki taná­csokkal és tervekkel látta el őket. Egy ideig egyébként ő pártfogolta alapszervezetüket. — Nagyon nehéz volt a ver­seny — mondta a KISZ-titkár. — No meg hiúsági kérdése is volt a szervezetnek, hisz vala­mennyien földváriak vagyunk. A fiatalok más-más munka­helyen dolgoznak, s csak szom­bat-vasárnap találkoznak a klubjukban. Ez a klub is szerves része volt a versenynek, s örömet szer­zett, egyben bosszúsá­got is okozott valamennyiűk- nek. A régi pártbizottsági épü­letben kaptak egy helyiséget — mondta Gősi Erzsébet. Ez az épület magántulajdonban van, csak a pártbizottság bérli. A bejárati rész és az udvar na­Hegyi Olga KISZ-titkár (balról) cs Gősi Erzsébet EGY LÉPÉSRE A NAPTÓL (5) Az utolsót a vesztett kezemért Az erős vágyakozás gyerek­ké teszi az embert. Az égen tüzelt a nap, 35 fok élett lehetett a hőmérséklet. Izemben álltam a Pamir hó­üveges nyúlványaival. Mint egy látomás! Az az érzés kerített hatal- nába, hogy csak ki kell nyúj- ani a kezem, és mindezt el­érhetem. Szólok Kamidnak, ké­réseimet teljesítő, mindenki­re! szól értő kísérőmnek, de :sak rázza a fejét, hogy te- ;yek le ötletemről, repülővel s jókora út lenne. Épp ilyen kisdedkívánságnak átszőtt a másik kérésem is, íogy találkozzam egy magyar íevű, született üzbéggel, Ma- jyarov Maszadikkal. Pedig iamid lenne a megmondója, '.ányan segédkeztek közben, togy teljesüljön vágyam. A majdnem 3001)00 lakosú Vndizsán, háromnegyed ma- 'yarországi terület központjá- íak első titkára tíz perc vára­koztatás után fogadott s este va- :során látott vendégül a fehér irány — a gyapot — betakarí- asának dandárján. Hamid sírni tudott volna a negelégedettségtöl: még ilyet, >arátom! Nos, az első titkár adta az itletet; jó hetven kilométeres igrás, és találok egy magyart, iá csak a nevében magyar is, i kert, szőlő, bor: a Kirova zovhoz elnökének személyé­len. Korán reggel már utaztunk s. Gyönyörű vidék, 20—30 ki- umóterekre kiterjedő gránát­almás, a gazdaság központjá- ságot még autóval sem lenne ban valóságos kultúrintézet, könnyű körbeszáguldani, hiá- Ahogy dukál múzeummal, ki- ha is kísérletezünk. Roskadoz- állítással: mi mindent csinál- nak a fák az almától, új táró­nak a Kirova dolgozói. Baku- lóraktárakat építenek, ba, Kievbe, Moszkvába, És micsoda üdülőtelepek a Szevasztopolba és még ki hegy aljában! tudja, hányfelé viszik a porté- Sok vidám, kacagós, kórus- kájukat. ban éneklő lány válogatja a A komszomoltitkár gyönyö- termést. Megyünk tovább. A rű, szép szál, türk vonású fia- nap még mindig forral. Dél- talember túlszárnyalta lelke- után öt óra is elmúlik, és az sedésben az eddig látott és elnök még sehol, hallott idegen- i, vezetőket. Ma- gvarov Masza­dik azonban i sehol. Délelőtt tíz­kor sem — 1 (Legalább lesz \ időnk megnéz­ni a magazino­kat — mondja a titkárunk), ^ az ebédnél sem. De minde­nütt ott a ke­ze nyoma, és jönnek a köve­tei. Küldi ebédhez a fő- agronómust és kél tál friss szedésű fekete szőlőt. Italt is a javából, és újra az üzene­tei; majd ő is érkezik. Ezt a gazda- t'zbég dinnyeárus. Uzsonnázzunk? Várjuk meg az elnököt! Új követek érkeznek, törté­netekkel ütik el az időt. Ez csak nekik szól. Kimegyek a parkba a gyerekeket lesni. Ba­rack formájú sárga finiket szednek egy alacsony fáról, a puháját egymás orrára kenik, aztán futás! A szovhoz vendég­házának udvarán közben már fő az elmaradhatatlan piláf. Főhet, mert Magyarov Masza­diknak hírmondója sincs. Besötétedik: nyolc óra, ki­lenc óra. Érdeklődni sem me­rek. Mindenki türelmes, és mintha tudnák, merre jár az elnökük. — Valóban tudják? — pró­bálkozom a sofőrnél. Nem is fontos. Ilyen időben ezer a dolga, csak ki kell vár­ni. itt lesz. És neki lesz igaza. Félóra sem telik bele, az elnök meg­érkezik. Arca olajosbarna, erős vonású. másfél ember szélességű vállakkal. Látszik, hogy munkában is sokat ad magára. Jobb kezének kabátujja sza­badon lötyög, hiányzik belőle a kéz. Mert közben a többiek el­kezdtek az udvaron biliárdoz- ni, az asztal mellett ismerke­dünk. Nem szabadkozik a ké­sésért. Balja, mint a harapó­fogó. Rátekint a játékosokra, s villan a szeme. — Hogy legyein étvágy, egyenlő alapon kihívom a leg­jobbat — mondja, és már veszi is a kabátját. Csonkolt kezén most is friss kötés, pedig huszonhat éve, hogy elvesztette a fronton. Egyetlen kézzel céloz, hosszan összpontosít, aztán mintha ágyúból vágódna ki a golyó, úgy pattan a másikhoz. f Már egy órája játszanak. Fejj fej melletti a versengés. ErősJ az ellenfél, de az elnök újra* meg újra utoléri. Már húszán lessük a küzdelemmé fajult versenyt; csupán két golyó van az asztalon. — Az utolsót a vesztett ke­zemért — mondja az elnök, és végigfut a hideg a hátamon. Az elnök valóságai felfekszik az asztalra. Rámered áliával. az asztal posztójára, fejével, J nyakával pótolja hiányzó ke-J zét: céloz. Még mindig vár. És J a golyó bevágódik a lyukba. J Rövid a vacsora, röpke azi ismerkedés, egyszerű a köszön- f tő: f — A magyarokra! — így azj elnök. — Magyarra! — viszonzom a másik pohárral. Gyorsan feloszlik a társaság, elmúlt éjfél, másnapra hagy­juk a búcsúzást. Az udvaron mosakszunk. Hamidot vigasztalom, a vesz-J test. A szobában elővesz egyj üveg vodkát. J — Különös ember ez a Ma-i gyarov — töpreng —, nagyon 4 különös ember... De azért i nem bánom a vereséget — t mondja. Én meg a tizennégy órás megvánakoztatást. És bizonyításul pirkadatig megisszuk a maradék italt. Ferenczi József Móré Tamás. gyón elhanyagolt, ezért elhatá­rozták, hogy rendbe teszik, vi­rágokat ültetnek köré. Persze semmi sem lett belőle, mivel a tulajdonos megtiltotta. Mindez apró bosszúság, de furcsának találták, hogy nem méltányolják a jó szándékot. Ezen hamar túltették magu­kat, hisz még annyi mindent kell megoldaniuk. Az általános iskola mellett elhanyagolt a terület. A napokban nekiáll- nak, s rendbe teszik. Sétányt szeretnének kialakítani. A községi tanács nagyra ér­tékeli a fiatalok munkáját, hisz látta az eredményt: a tanács előtti terület parkosítását, az óvoda udvarának és kerítésé­nek rendbetételét, a kápolna környékének csinosítását, a rengeteg virágot, melyet kiül­tettek, s így szebbé, hangula­tosabbá varázsolták a környé­ket, A jutalom sem marad el, egy szép magnókészüléket kapnak a győzelemért a rendező szer­vektől, a helyi tanács pedig bútorral rendezi be klubhelyi­ségüket. A fiatalok ezután is azon fáradoznak, hogy a Bala­ton déli partjának egyik leg-, szebb üdülőhelye méltán vált­sa ki a nyaralók tetszését. (Folytatjuk.) Gyertyás László SOMOGYINEPLA 1970, október

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents