Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-23 / 249. szám
szaki Uj iskola lunkástanulóknak Lelkesen ünnepelt a pöttöm közönség HAMUPIPŐKE Az erőteljesen fejlődő, iparosodó Tab nagyközség szakmunkás-utánpótlásának helyzetét hivatott megoldani, illetve enyhíteni az a tegnap átadott új épületszárny, amely az általános iskolához csatlakozik és az ipari tanulók képzésére szolgál. A négytantermes, modem, világos épületszámyat tetemes késéssel a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat készítette el. A költségek meghaladták a 2.5 millió forintot. Az összeget a Munkaügyi Minisztérium és a tanácsok közös erőfeszítéssel teremtették elő. Az iskolaavató ünnepségen, amelyen megjelent Bogó László, a megyei pártbizottság titkára és dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese is, Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője adta át a létesítményt. Beszédében kiemelte a helyi összefogás jelentőségét. A szakmunkásképzés ma már egyenjogú része az iskola- rendszernek. Évente országosan 220 ezér fiatalt képeznek ki a különféle intézményekben, s jelenleg a szakmunkásként dolgozók hatvan százalékát már szocialista szellemű és módszerrel dolgozó intézmények bocsátották ki. Tabon azonban a legutóbbi időkig nem volt megnyugtatóan megoldva a szakmát tanuló fiatalok helyzete. Pedig a nagyközségbe települő Budapesti Vegyigépgyár jelentős szívóhatást fejt ki a helyi és a Tab környéki munkaerőre. Ugyanakkor a szolgáltatások rohamos fejlődése is egyre több, a szakmát jól értő munkást igényel. A képzés feltételei eddig nem feleltek meg a megváltozott követelményeknek. Közös tanteremgazdálkodás jellemezte a tabi szakmunkásképzést: az ipari tanulók az általános iskola termeit, felszerelését használták, jelentős szervezési és egyéb bonyodalmat okozva ezzel. Az új épületszárny azonban — úgy tűnik — hosszabb távra megoldja ezeket a* problémákat, s a tabiak is korszerű körülmények között sajátíthatják el a szakmát. Jó lenne, ha a jelenlegi lendület és összefogás a jövőben egy 80—100 fős kollégium építését is eredményezné. Buksj fejek vigyázták a reflektorok fényes csóváját, élénk kíváncsisággal lesték a hatalmas bordó függönyt, hogyan elevenedik meg a sokszor hallott szép németalföldi mese, amely Grimm mester tollából indult gyermekhódító útjára... És nem csalódtak! A pöttömök és kísérőik nevében írom: nagyszerű élményt szereztek a Csiky Gergely Színház művészei a tegnap délutáni bemutatón. A mese és a játék világát élettelivé és örökszép színpadi mesévé — »pöttömék- számára talán csak az álomképek csodájával mérhető — színezte a rendező. Kedves és megkapó volt a színpadi látvány; hol a kincstár gazdagságát, hol az árva kuckójának egyszerűségét idézte — a mesék törvénye szerint. Romhányi József szövegének népszerű rímei különösen az udvaronc és a király (Varga Tibor és Komlós István kitűnő karakterei) szerepében érvényesültek. És amit az ifjú közönség legföljebb megérzett: a színház művészei igazán nekik játszották szeretettel a bájos Hamupipőkét.' Pogány Juditot nagyon szép és igényes játéka elismeréseképpen valóságos gyereksztárrá" avatták az ösz- szecsattanó apró tenyerek. Hasonlóképpen a hercegét — Kup- pán Ferencet is. Nemcsak szeÓvodás kora óta mond verseket Fodor Eva, a Magyar Nemzeti Bank könyvelője nyerte a KPVDSZ megyei szavalóversenyét. — Hogyan került kapcsolatba a verssel? — Már óvodás koromban azzal gyötörtem a családomat, hogy verseket mondtam, emlékszem, egyszer a megyei tanácson is szerepeltem. Általánosban ez folytatódott, gimnazista koromban is szavaltam. Komolyabb terveim ezzel kapcsolatban nem voltak, szórakozásnak tekintettem a versmondást, mint ahogyan az is felüdülés számomra, ha egy fárasztó nap után este verseket olvasok. Van akinek Rejtő Jenő a pihenés, szórakozás, nekem Juhász Gyula, Tóth Árpád és a többiek. Kedvenc költőm Radnóti Miklós, mindenkori legkedvesebb versem a Hetedik ecloga. — Hogyan fér össze a versmondás a könyveléssel? — Ellentmondásnak látszik. de az egyik munka, a másik szórakozás, időben elférnek egymás mellett. A középiskolában nem szerettem a matematikát, ma sem rajongok érte, meg elég gépies munkát végzek, de a társaság, akikkel együtt vagyok a munkahelyemen jó, szívesen jövök be reggelente. Sok a fiatal, jól működik a KISZ-alapszervezet is — Hogyan választja ki azt a verset, amelyet egy-egy versenyen elmond? — Általában kedvenc költőimtől választok olyan verseket, melyeket szeretek, ezeket általában már majdnem tudom is, nem kell sokat tanulni a szöveget. Nem minden szép verset lehet jól szavalni, tehát az is szempont, hogy hatásos, jól szavalható legyen. Ha megtaláltam a verset, akkor addig mondogatom, míg nem vagyok biztos a szövegben, közben már kialakul a felépítése is. Most a versenyen Illyés Gyula Bartók című versét mondtam. Ezt időszerűvé tette az évforduló. A versenyen nagyon szoros volt a mezőny, nem is tudták egy vers alapján eldönteni a helyezéseket, a Hetedik ec- logát is el kellett mondanom. — Szabad idejében ezenkívül mit csinál szívesen? — Sokat olvasok, prózát is. Fiatal vagyok, szeretek táncolni. — További tervei? — Jövőre egyetemre jelentkezem, levelező tagozaton szeretném elvégezni a jogot. Verseket továbbra is szívesen mondok, most az országos versenyre készülök. A megyei eredmény alapján megyénket Kri- nyár Éva és én képviselem, a magam részéről szeretnék ott is jól szerepelni. Sok sikert mindkét terv megvalósításához! I. I. repükkel — a jó szakács és a gonosz mostoha —, hanem játékukkal is hangos közbeszólásra bírták a közönség apraját Farkas Anny, a színház Jászai-díjas művésznője és Csorba István Jászai-díjas, aki a darab rendezője is. Tetszett a két elkényeztetett lány, különösen Horváth Zsuzsa volt igazi mesebeli rossz nővér — minden mozdulatában, sokszínű hangtechnikájával. Fényes Szabolcs gyermekfülnek szánt dallamai között sok ismerős, de játékos és lírai muzsikát hallhattunk. Nem emelkedett operettesen a játék fölé, inkább illusztrálta, és ez a jó. Egy helyütt a cselekményt dalhan fonták tovább, és ez is erénye, mert oktató szándékú. Hiszen a színház, a pedagógusok és népművelők közös igyekezete nyomán lépett elénk Hamupipőke. A mai gyerek korán kap könyvet a kezébe, gvorssn avatjuk tv-nézővé, rádióhallgatóvá — és ez nem baj. Fontos az is — és ezért üdvözöljük a tegnapi megvalósulást —, hovv bizonyítjuk a színházkedvelő felnőttek nem Ids önömére: a darab világa, a színházi élmény végül is nem pótolható mással. Az apró kezek hatalmas tapsa — kötelez is. Ha megszerették a színházat, mindig ilyen jó előadást lássanak! A legkönnyedebb darabot is ilyen komolysággal, ötletes koreográfiával. szép játékkal — a színészet ajándékozó szereteté- vel. Tröszt Tibor 1- I R ügyrobbantó tavasz. A vasúti megálló »egyen«-sár- gára festett épülete. Hunyorgó ablakok. Kerekeskút vas- küllői harapják a levegőt. Fiatal lány arcába hullik hosszú fekete haja. Utolsót köpve hallgat el a cső. A lány áll a kannával. A falu felől vezető úton, a megállóhoz már egészen közel öt ember közeledik, öregek. Hárman bottal, egy fekete szemüvegben. Valószínűtlen lassúsággal közelednek. Az egyetlen hivatalos helyiségből most lép ki a piros parolinos. Fáradt szemű ember. — Az új főnök — mondja az egyik kampósbotos. — Megérkezett az új főnök. Egérarcú öregember. — Meg a lánya. Roppannak a szavak. Karvalyorrú öregember szavai. Letelepednek az épület előtti kispadra. Látszólag nem törődnek tovább a piros pa- rolinossal meg a lányával. Azok elbizonytalanodva figyelik a fekete ruhás öregembereket. — Akkor is ilyen szép tavaszi nap volt. Kenyérszelethez elég volt a levegő. Csak a sivítást hallottuk. liiiijijj... EgyüüVŰ képű mondja ezt. Nyála csordul a vijjogástól. Fél karja van. A lány a konyha felé tart mellrezdítő léptekkel. Kiloccsan a víz a lába szárára. — A Szúnyog-Kovács fia Pesten kiugrott a negyedik emeletről... Varjak, messzire röpüljetek! Szivarfüstbe burkolózó öregember. Furcsa elégedettség bujkál hangjában. Bent a piros parolinos szobájában cseng a telefon. — Hiiiiiiijj ... Üira az együgyű képű. A piros parolinos a sorompó tekerőkarjához lép. Ferdéből vízszintessé juhászodó pirosfehér sorompórúd. Sínek erejét próbáló kék szerelvény: az expressz. Tutulása egyenlő magasságban lebeg az öregemberek elnyújtott fejhangjával: — Iiiiiiiiijj . . . A lány az udvaron áll, fülére szorított kézzel. Hirtelen szakad meg a szirénázáshoz hasonló vijjogás. Bántó a csönd. Sandán nézik a lányt. — Rossz lehet itt egy lánynak egyedül az apjával i.. A sötét szemüveges állapítja meg. Mosolyog. Diákok közelednek a falu felől. Talán a városba mennek majd a személlyel. Egyik hóna alatt hegedűtök. Nézi a lányt. Az lesüti a szemét. Indul befelé a kannával. 2. A nap sárgája szétkenődik gz égen. Gyümölcsérlelő nyári nap. Az öregemberek a pádon ülnek. Arcukat tartják a melegnek. — Nem kellett a hegedűsnek .., A szivaros vihogása. A karvaly orrú ránéz: — Az apja jó főnök volt. Értette a sorompó kezelését. A másik meghunyászkodik: — Igenis, parancsnok. A lány megy a kerekeskút felé. Hosszú haja vastagodó derekáig ér: érett gyümölcs. Bugyog a víz. — Az unokám birkózó. A versenyen megroppantotta az ellenfele derekát. Érződik, hogy az egérképű örül ennek, — Egyszer egy digó egészen az előőrsökig kúszott. Eltörtem a kezét... Az együgyű képű bólogat mondandójához. Üres kabát- ujja leffenik egyet-egyet. Az irodából most lép ki a körte arcú. Ö az új főnök. > — Segíthetek? Felveszi a kannát. A másik keze a lány vállán. Mennek befelé. — Vonat! Főnök úr! Vonat! Előbb csak a sötét szemüveges kiáltja, aztán a többiek is: — Vo-nat! Fő-nök úr! Vonat! A körte arcú rohan a sorompóhoz. Aztán zavartan néz az öregemberekre. Göcö- gő nevetés. 3. A megálló udvarának kerítését zizegő kukoricalevelek simogatják. Tyúkok kúrálnak maguk kapirgálta gödrökben. Bágyadt őszi idő. A földbe süppedt pádon moccanatlanul ül négy öregember. — Az evangélikus egyház szeretetotthont létesít. Kirándulnak is. Ezer forint egy hónapra... Az együgyű képű hangjában nyoma sincs a vágyakozásnak. Az egérarcú poroszkál a falu felöl az úton. Mellette kendőbe bugyolált öregasz- szony, a felesége. — Pesztrás — mondja a karvalyorrú az egérképűnek. — Pesztrás! — vihognak a többiek. Az öregasszony iszkol visz- szafelé. A körte arcú főnök a jelzőkhöz ballag. Csóválja a fejét. A karvalyorrú magához inti a lányt. Oszloplábain nehézkesen ballag az öregemberhez. Fekete hajában fehér sávok. A karvalyorrú az iroda nyitott ablakához noszogatja a lányt. A körte arcú főnök asztalán fénykép. A képen: a körte arcú csinált mosollyal áll felesége oldalán. Mellettük két borzas hajú gyerek. A lány hallgat. Lassan fordul meg, indul a kerekeskút felé. Amikor ellépked az öregemberek előtt, a szivaros belecsíp a combjába. — Szerbiában volt egy ilyen lány, mint ez volt fiatal korában — motyogja a szivaros. — Az egyik támadáskor egy akna... — liiiiUijj. . Az együgyű képű boldog szirénázása. A lány indul befelé a konyhába. Megroggyan a lába. elejti a kannát. Víz nedvesíti a földet. .' E. Porka havak szelídülő tánca. A körte arcú főnök hali- nacsizmában lépdel a hóban. A jelzőnél áll, kétségbeeset- tan rángat valamit. Az öregemberek a váróteremben ülnek. — Most már nem sok van hátra ... • A karvalyorrú tárgyilagos megállapítása. — A púpos Gerber lánya tegnap este egy maréknyi altatót vett be. Alig tudott a mentő bejönni érte x faluba— A szivaros szájából dől a füst. A lány lép be. Hajlott hátát már nem tudja kiegyenesíteni. Pókháló haja meg- lebben a huzattól. Piszkavassal élesztgeti a tüzet. — Magányosan a halálnál is rosszabb... A sötét szemüveges mondata kiszámítottnak hat. — A múltkorában is mondtam a feleségemnek: ha egyedül maradnék, hát felkötném a kötelet az istálló mennyezetére, aztán hoznám a kis- sámlit... Az egérképű pislogása. Cseng a telefon. Követelőző hangja moccanásra készteti a lányt. Kinéz az ablakon. — Hol a főnök? Az öreremberek vonogatják a vállukat. — Valakinek fel kellene venni. Menjen, négye fel! A karvalyorrú most újra pzrancsnők. Ä lány indul az irodáim. — Halló! Te vagy az? Tehervo.i_ xtod, Siess, már elhayy.a az állomásunkat ... — Tehervonat — motyogja a lány. A kagylót nem teszi vissza, s az tétován himbálódzik zsinórján. — Egyszer egyedül maradtam. Hátravonták a csapatot. A digó!: rákezdtek. Majd megörültem a félelemtől. Nincs borzalmasabb, mint mikor. az ember egyedül marad, .. A szivaros kapkodó hangja. A lány a homlokát szorítja, szalad kifelé. Dübörög a tehervonat, remeg az épület. Jajongva engedelmeskednek a kerekek a fékeknek. A körte arcú főnök kiáltása kintről: — A kerekek alá ... Istenem, a kerekek alá... Az irodai telefon még mindig hintázik a zsinóron. Férfihang hallatszik belőle: — Halló! Magának nagyon szép hangja van. Szóljon egy szót... Kérem, szóljon valamit. Meglátogatnám a hét végén ... Az öregemberek indulnak kifelé az ajtón. Szél kavarja a havat. Mintha felkapná Őket is. Fekete madarakként röpülnek. lAnko László SOMOGYI rontok, 197«. NÉPLAP Október SS. s
