Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-23 / 249. szám

Kong ■ resszus e'cTtt KÖZGAZDÁSSZAL UTAZTAM Első osztályú tej Büssüből A gyorsvonat Budapest felé robogott, a kis fül­kében csak ketten utaz­tunk. — Szabad egy percre köl­csönkérnem a töltőtollát? — Tessék — válaszoltam úti­társamnak, aki figyelmesen olvasta a kongresszusi irány­elveket. majd vagtag vonalak­kal aláhúzott néhány sort. »A negyedik ötéves terv fel­adatai szükségessé teszik a gazdaságirányítás módszerei­nek további tökéletesítését _ J avítani kell a vállalati terve­zést, bontakozzék ki jobban az állami és szövetkezeti vállala­tok önállósága, erősödjenek egymás közötti gazdasági kap­csolataik.« Amikor toliamat visszaadta, szomszédom észrevette, hogy kezemben az egyik közgazda- sági folyóiratunk legújabb szá­mát tartom. Kollégának vélt és vitapartnernek fogadott. — Küldöttnek választottak a pártértekezletre. Ha szót ka­pok, felhívom a figyelmet, hogy megyénk ipari üzemeinek többsége nem önálló vállalat. Olyan üzem közgadásza va­gyok, amelynek központja Pes­tem van. Azt tapasztalom, hogy a gazdaságirányítási reform megtorpant a gyáregység ka­puja előtt. — Hogy érti ezt? — Arra a feszültségre gon­dolok, hogy megváltozott a vállalatok népgazdasági mére­tű irányítási mechanizmusa, de kevés változást tapasztalunk a gyáregységek irányításában. A nagyobb vállalatok a szocialis­ta tervgazdálkodás jelenlegi fejlettségi fokának megfelelő önállóságot kaptak, bátrabban élnek is a jogokkal, de sok gyáregységnek ma még csak a vállalati központtól kapott tervutasítás végrehajtásához van joga. — Milyen íejlődésgátló kö­rülményeket tapasztal? — Népgazdasági és vállalati szinten a munka legfőbb mér­céje a nyereség lett. De a gyár­egységeknél, az üzemeknél, ahol tulajdonképpen a nyere­ség képződik, gyakran nem is tudják, hogy. mennyi a tényle­ges üzemi nyereség; gyáregy­ségi szempontból nézve helyte­lenül osztják el a központban a fejlesztési és részesedési alapot, nem adnak kellő ön­állóságot az ésszerű létszám- és bérgazdálkodáshoz. Ilyen körülmények között hogyan lehetne jól szervezni a terme­lést, vajon mikor és hogyan ju­tunk előbbre a termelékeny­séggel, a gyártás- és a gyárt­mányfejlesztéssel? — Nem türelmetlen ön? — A hiányosságokat nem tudom szótlanul tnézni. Min­den vezetőnek, köztük a köz­gazdásznak is, kötelessége az üzem irányításának korsze­rűbb módját keresni. Hogyan, milyen ismeretek alapján osz- szák el a nagyvállalatok és a gyáregségek között az anyagi eszközöket, a különféle alapo­kat és juttatásokat? Ha az üze­mek közötti elosztás során na­gyot tévednek, akkor becsapva érzik magukat a gyáregységek dolgozói, és kárt szenvedhet a népgazdaság is. Könyvelnek »•lent« az üzemben és »fenn« a nagyvállalatnál, s a kettősség miatt meglehetősen felduzzadt az alkalmazotti létszám. Ho­gyan, milyen számítások sze­rint határozzák meg a vállala­ti központban, hogy a gyáregy­ségnek mennyi legyen negyed­évenként a termelési értéke, a létszáma és az egy -főre, egy órára jutó munkabére? A vál­lalati eredmény milyen hánya­da függ a gyáregység munkájá­tól, illetve a központ irányító tevékenységétől? Ilyen és ha­sonló kérdéseinkre szeretnénk megnyugtató választ kapni központunktól, hogy egyes in­tézkedései mögött ne gyanít­sunk minduntalan igazságta­lanságot. — Igaza van. Érdemes volna figyelmesen megvizsgálni a nem önálló üzemek irányításá­nak tapasztalatait, és összeha­sonlításokat végezni az ered­ményesség szempontjából. Ta­pasztalatom szerint az üveg­iparban viszonylag megfelelő önállóságot adtak a gyárnak, Labdajáték egy fűtőolajkúttal Az előzmény I. félidő Az olvasó jogosan hökken meg a címen: hogyan lehet labdázni egy olajkúttal? Saj­nos nem mi találtuk ki ezt a játékot, olvasóink közül is ré­szesei voltak már jó néhányan, amikor hivatalból ki, hibatalba be járkáltak ügyük intézése közben. Persze a végén mindig kiderül, hogy egy pecsét vágy egy aláírás a: világ legegysze­rűbben megszerezhető doku­mentuma, ha... A napokban az ÁFOR 3. ______számú tájegy­ségi központjából izgatott hang keresett telefonon, s arra kért, legyek segítségükre. A Siófoki Városi Tanács — nagyon fino­man fogalmazva — akadály o- kat gördít egy siófoki háztar­tási fűtőolajkút létesítésének útjába. Ö t perc múlva a műszaki osztályon voltam, ahol Pósfai István, az osztály vezetője és Sánta János előadó jo néhány iratot terített elém a követke­ző történet kíséretében. — Négy me­gyében kérdez­tük meg a me­gyei, városi és községi vezető­ket, hogy hová építsünk háztar­tási fűtőolajat árusító helye­ket. Somogy megyében össze­sen hatot létesítenénk. Kapos­várnak háromra, Balatonföld- várnak, Taszárnak és Siófok­nak egy-egyre van szüksége. Siófokon április 9-én vetettük fel az ötletet, s mindenki egyetértett vele. Júniusban — miután addig nem kaptunk hi­vatalos választ — a városi ta­nács vb-elnökének írtunk, hogy mondjon már á-t vagy b-t. A válasz ismét elmaradt. Ennek ellenére július 24-én megszerveztünk egy úgyneve­zett hatósági bejárást (az ösz- szes illetékes szerv képviselő­je kimegy a helyszínre, vitat­koznak, mérlegelnek és végül eldöntik, hogy jó-e ez a terü­let vagy másikat kell keresni), ahol kiderült, hogy Siófokon a Somogyi utca és a Vak Boty- tyán utca sarkára a város nem tud használati jogot biztosíta­ni, ugyanis az a terület a járá­si tanácsé. A járási tanácson megesküdtek, hogy nem az övék, hanem a városé. Az ügy­ben a telekkönyvi hivatal dön­tött: a terület a járási kór­házé. A kórház gazdasági igaz­gatója a legnagyobb készség­gel adta beleegyezését: termé­szetesen hozzájárul a fűtőola­jat árusító hely megépítéséhez. Az már csak részletkérdés, hogy a kórház nem járási, ha­nem városi területen van, ezt csupán órák kérdése volt el­dönteni. Miután a terület tu­lajdonjoga ennyi hercehurca után tisztázódott, úgy nézett ki, csak az építési engedély kiadása van hátra, s máris kezdhetik a betonozást. * A városi tanács építési osz­tályvezetője, Laki Albert úgy is nyilatkozott, hogy szombat­ra, azaz október 17-re elküldi az engedélyt. A papír nem ér­kezett meg, ezért hétfőn föl­hívtuk telefonon és érdeklőd­tünk, vajon milyen hibát kö­vettünk el? Az osztályvezető közölte, hogy nem tudja elol­vasni (!) a tervdokumentáció aláíróját, így építési engedély­ről szól sem lehet. Ekkor tele­fonáltunk a iszerkesztpségbe — mondta Sánta János. II. félidő Siófokon két helyen lehet ______ fűtőolajat vá­sárolni. A benzinkútnál és az ÁFOR kirendeltségén. Ez az elárusítóhely a kilitiek számá­ra jelentett volna könnyebb­séget. Azért is írtam feltételes módban, mert megépítésére csupán egyetlen százalék az esély. Könnyen elképzelhető, hogy a jelenleg Földváron dol­gozó kivitelezők az idén már nem vállalják el a siófoki munkát. E béd után . felhívtam Laki Albert osztályvezetőt: — A július 24-i jegyző­könyvben rögzítettük, hogy az építési engedély kiadásához milyen okmányokra van szük­ség. Addig, amíg hiányzik a kétpéldányos helyszínrajz, a kezelőépület és a tartály raj­za, a KPM szakaszmérnökségé­nek szakvéleménye (sőt a hely­színrajz hamis (!) adatokat is tartalmaz) nem adjuk ki az engedélyt. — Igaz, hogy én az ilyen műszaki rajzokhoz és doku­mentációkhoz nem nagyon ér­tek, de azt nem tudom elkép­zelni, hogy az ÁFOR ne ismer­né egy ilyen eljárás állomásait és elfelejtené az okmányokat elküldeni — válaszolok. — A terv, amit beküldtek, nem típusterv, hanem egyedi, de mi ennek ellenére hajlan­dók voltunk tárgyalni. Az alá­írás nem cégszerű, csak egyet­len és olvashatatlar név van rajta. Minket kötnek a törvé­nyek, ezeket nem mi találtuk ki, törvénysértést nem követ­hetünk el. Azt meg'gérem, ha valamennyi okmány rendben és megfelelően itt van a ke­belül enge­zünkben, tizenkét órán megkapják az építési délyt. Ezek után természetesen is­mét felhívtam az ÁFOR-t, s el­mondtam nekik az osztályve­zető véleményét. Körülbelül akkorát csodálkoztak a vála­szon, mint amekkorát én néz­nék egy repülő csészealj láttán. — Hiszen minden okmány ott van náluk. Az a terv pe­dig, amelyik állítólag egyedi, a központunk által készített és sokszorosított okmány. Az or­szág összes településén ezek alapján építünk, s idáig min­denkinek megfelelt. Egyedül Siófok lenne kivétel? Annyira lem isme­rem a siófo­És a végeredmény.. ki állapotokat, hogy határozot­tan meg tudjam ítélni, kell-e még egy fűtőolajkút a városba vagy sem? Feltételezem, hogy igen, mert különben áprilisban nem kérték volna. Az »ok­mányháborúban« nem kívánok sem a városháza, sem pedig az ÁFOR oldalára állni, mert az ügy tisztázása, az igazság ki­derítése számomra reményte­len. Csupán egyetlen tanulság le­vonására vállalkozom: ilyen hosszú ideig és ennyi bürokra­tizmussal nem szabad a közér­deket szolgáló ügyeket intézni, ha ezt egyáltalán ügyintézés­nek lehet nevezni. Most már csak egy a kérdés, ha zavarok mutatkoznának a siófoki fűtő­olaj-ellátásban, vajon ki tart­ja a hátát az eladóhely meg­építéséhek elmaradásáért? Saly Géza de a dohányiparban, az érc- bányászatban, a konzervipar­ban és több könnyűipari gyár­egységnél a központi irányítás módszere nem látszik elég korszerűnek, hjitékonynak. — Pedig a múlt év végén miniszteri utasítás jelent meg a nagyvállalat és a törszt szer­vezeti korszerűsítésére és az érdekeltségi rendszer tökélete­sítésére. Az eddigi eredmények meglehetősen gyérek, viszont az előrelépés indokai egyre sürgetőbbek. Természetesen más a nagyvállalat és más a gyáregységek hatásköre, önál­lósága. De azt ésszerűtlennek, logikátlannak tartom, hogy akik »íentről« igénylik a na­gyobb önállóságot, a kellő dön­tési, cselekvési szabadságot, ugyanazt »lefelé« vonakodnak megadni. Ez a felemás, illetve ellentmondásos állapot aligha tartható fenn sokáig. V alóban, de mi legyen a megoldás? Hiszen minden vállalat és üzem adottsága más, ezért a vállalat új belső irányítási módszerének bevezetését nem lehet egy tollvonással elren­delni, ennek részletes szabá­lyait nem lehet kormányzati szinten kidolgozni. Erre min­den vállalatnak önmagának kell megoldást keresnie. A kedvező fordulat érdekében a vállalat kommunistái tehetik a legtöbbet, ezért kívánom ön­nek, hogy észrevételeivel -sike­rüljön a pártértekezlet figyel­mét fölkelteni, cselekvést el­indító támogatását elnyerni. F. L. Etetés. Ipari üzemnek inkább lát­szik messziről a büssüi szako­sított telep, mint mezőgazda- sági épületkomplexumnak. S KISZ-taggyűlés a Nagyatádi Konzervgyárban (Tudósítónktól.) A papokban taggyűlésen tár­gyalta meg a Nagyatádi Kon­zervgyár 1. sz. KlSZ-alapszer- vezete a párt ifjúságpolitikájá­ról szóló KB-határozatot, és az ebből fakadó helyi tenniva­lókat. A 63 tagú alapszervezet­ből ötven fiatal jelent meg a taggyűlésen. Borsos József tit­kár ismertette a napirendet, különösen, hangsúlyozva alap­szervezetük, üzemük ifjúságpo­litikai tennivalóit. Az üzem­nek ez az alapszervezete, a ka­zánház, a tmk-műhely és az irodaház fiataljait foglalja magában. A fiatalok tehát há­rom munkahelyről tevődnek össze, ami bizonyos hátrányt is jelent. Munkaidejük eltér egy­mástól, ezért nehéz össze­egyeztetni a taggyűlések és egyéb rendezvények időpontját úgy, hogy azokon mindem fia­tal részt vehessen. Ezért java­solta a titkár, hogy az alap­szervezetet helyes lenne há­rom részre bontani. Ezután a KISZ-fiatalok társadalmi mun­kavégzéséről beszélt, valamint a munkaverseny megszervezé­sére irányuló tevékenységük­ről. A fiatalok részt vettek or­szágjáró kiránduláson, kul­turális vetélkedőkön és egyéb rendezvényeken is. A múlt évben nyolc KISZ- fiatalt ajánlottak a pártba va­ló felvételre. Valamennyit föl is vette a pártszervezet. A vitában több fiatal is fel­szólalt. Gerlecz Pál arról be­szélt, hogy a jövőben, differen­ciáltabb programot kell össze­állítani az alapszervezetnek, hogy az elvállalt feladatot minden tag el is tudja végez­ni. Káplár János egyetértett azzal a javaslattal, hogy az alapszervezetet üzemrészen­ként meg kell osztani. Ez fo­kozza a tagok felelősségét és aktivitását is. A fiatalok végül egy feladattervet fogadtak el, melynek megvalósításán vala­mennyi KISZ-tagnak köteles­sége lesz dolgozni. belül —1 a vakító fehér csem- péjű mosdót, zuhanyozót látva — sem fordul ellenkezőjére az első benyomás. Egy esztende­je telepítették be. Háromszáz­húsz szarvasmarha várja a fejős idejét. A központi fejő­berendezés az NDK Elía gyá­rában készült. A tejkezelő alaprajzát is ők adták meg. Modern épület. Egy kétezer- és egy ezerliteres hűtőtárolót is elhelyeztek benne. Automa­ta vezérlésűek, csövön ömlik a tej, szennyeződéstől mente­sen. Az asszonyok dolga csak a tőgyek mosása, a fejőkelyhek felcsatolása. Fehér ruhábaVi, fehér csizmában léphetnek be a tágas istállókba. Az első osztályú tejet Dombóvárra szállítják. A bociszállás nem típusterv alapján készült, ahogy Szabó Sándor főállatte- nyésztő és Herr Tibor telep­vezető elmon#ta, A célnak megfelelően alakították át, s jól bevált. Épül már a magtár is a kisgyaláni Egyesült Erő Tsz büssüi majorjában. Nyolcvankilenc kombájnos versenye Nagy jutalmak a legjobbaknak Mint minden évben, a kö­zép-somogyi tsz-szövetség te­rületén az idén is megrendez­ték a kombájnosok versenyét. Az üzemi adottságoknak meg­felelően két kategóriában in­dítottak mozgalmat és tűztek ki magas jutáimat a legjobb eredményt elérőknek. Az első kategóriában tizenöt termelőszövetkezet hatvan­nyolc kombájnosának, a máso­dik kategóriában kilenc ter­melőszövetkezet huszonegy Rekordmennyiségű kalászost fémzároltak Somogybán Gondok a burgonyával Befejeződött a kalászosok idei fémzárolása Somogybán: mintegy 1000 vagon magot zár­tak l,e — ebből 990 vagon bú­zát —, lényegesen többet, mint bármikor a korábbi esztendők­ben. Tavaly például 660 vagon kalászost fémzároltak. Vdradi Gyula, a Somogy megyei Vető­mag-felügyelőség vezetője ezenkívül arról is tájékoztar tott, hogy ez a mennyiség meghaladja a megyei szükség­letet, sokat küldtek a vetőmag­ból az alföldi megyékbe, sőt húsz-huszonöf vagonnyit ex­portáltak az idei termésből. A saját termésből vetőmag­nak szánt gabanatételekből mintegy 600 minta érkezett a tsz-ektől a felügyelőségre az­zal a céllal, hogy vizsgálják meg azt, és mondjanak véle­ményt a vetésre való alkalmas­ságáról. 130 termelőszövetkezet küldött magot. Ezt megvizsgál­ták, a tapasztalatokról, útmu­tatásokról megkapták az érte­sítést a termelők, és eszerint végezhették a vetést. Ezekben a napokban folyik a kukorica éréskori szemléje és a burgonya fémzárolása. A fel­ügyelőség 330 vagonnál t(irt, az évi terv viszont 1000 vagon. Mint megtudtuk, a lassúság­nak nem a betakarítás vonta- tottsága az oka, hainem az, hogy a megrendelők némelyike lemondja az őszi szállítást, s helyette tavaszra kéri az igé­nyelt tételeket. Ez a módszer költségmegtakarításból ered­het: az idei kiesések után sze­retnék, ha a költség nem ezt, hanem a következő évet ter­helné. A termelőgazdaságok viszont — érthető okból — sze­retnének túladni az értékesí­tésre termelt vetőburgonyán, hozzájutni megérdemelt pén­zükhöz, s elkerülni a téli táro­lással járó gondokat Félő, hogy ez a mostani probléma nem viszi előbbre Somogybán az amúgy is stagnáló vetőbur- gonya-termesztést... kombájnosának teljesítményét értékelte a versenybizottság. Az idei aratás nem volt zök kenőmentes, nem jelentet könnyű feladatot, s bár kiugró rendkívüli eredmények ner születtek, nagyon keményen meg kellett dolgozniuk a kom bájnosoknak a kenyér- és ta­karmánygabona jó betakarí­tásáért. A verseny mimdenkép pen serkentett, ösztönzött a minél nagyobb teljesítményei: elérésére. Az első kategóriában maga­san a legjobb, 102 vagonős tel­jesítménnyel első lett a só- mogyjádi Számyasi József és Birkás Béla. A második és har madik helyezett az egyesült nagyberki Kaposvölgye Tsz két kombájnosa: Pohl József, illet­ve Blézer János. A második kategóriában hetvenegy vago- nos teljesítménnyel első a ká­nyái Király József. Ifj. Paskr Ferenc, a nagyberényi tsz kom­bájnosa 54 vagoné® teljesít­ménnyel a második helyen végzett. Harmadik az ahdocsi Moózs Miklós lett, teljesítmé­nye 45 vagon gabona kombáj nolása. Mindkét kategóriában az első helyezettek háromezer, a második helyezettek kétezer. a harmadik helyezettek ezer forint pénzjutalmat és elisme­rő oklevelet kaptak. A közelmúltban a szövetség küldöttgyűlésén ünnepélyesen adták át a díjakat! és az elis­meréseket, SOMOGYI NÉP LAI Péntek, 1930. október 33. \

Next

/
Thumbnails
Contents