Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
Nem döntött a vb Vita a tüzelőszállítás díjtételeiről Fiatalos kedv és lendület SOMOGYI NEl’LAI Kedd, »7«. október 30, — Tisztelt végrehajtó bi»ottság! Az a javaslatom, hogy az előterjesztés és a vitában elhangzottak alapján a tüzelőanyagok íuvartarifájával kapcsolatban most ne foglaljunk állást, hiszen olyan egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el, amelyeket mi nem vagyunk hivatottak kibogozni. Kérem, fogadják el, hogy erre a témára — egy újabb előterjesztés alapján — január közepén térjünk vissza. Addigra világosabb és érthetőbb lesz az egész. Az átlag t újságolvasóban óhatatlanul is felmerül a kérdés, ha lapunk vagy más, országos lapok tanácsülésről vagy végrehajtó bizottsági ülésről szóló jelentését olvassa, vajon mindent elfogad a testület? Nem született még olyan előterjesztés, melyet kifogásoltak, vagy alapjaiban megváltoztattak volna? A válasz egyszerű: de igen. A megyei tanács végrehajtó bizottsága csak az idén háromnégy előterjesztést elutasított, mert nem tudott benne egyértelműen dönteni, vagy nem értett vele egyet. A megyei tanács vb legutóbbi ülésén erre a sorsra került az az előterjesztés is, amely a háztartási tüzelőanyagok fuvardíjtételeiről s a díjszabások megváltoztatásáról szólt. Itt hangzott el Böhm József vb-elnöknek a cikk elején idézett három mondata, amely alapos vita után született meg. Az építési, közlekedési és vízügyi osztály előterjesztése szerint Kaposváron alacsonyak a tüzelőszállítási díjak, az AKÖV-nél például még az önköltséget sem fedezik. Ugyanakkor a magánszállítók 8—12 forintot kémek mázsánként, s tehetik, mert az AKÖV nem rendelkezik elég szállítóeszközzel. A fuvart vállaló szövetkezetek is lassan, késedelmesen juttatják el a tüzelőt a vásárlóhoz. A megyei tanács kereskedelmi osztálya szerint a szén tervezett mázsánkénti hatforintos fuvarozása magas; a korábbi ötforintos egységárhoz viszonyítva indokolatlan áremelést jelent. Az ÉKV-osztálv vezetője viszont azzal replikázott. hogy a »maszekok« 8—12 forintos fu- vartarífáiához kénest ez mAr! mindig megfizethető, «mól nem is beszélve, ho»v e-'ért a pénzért a vásárló jobb kiszolgálást is kan. A zsúfolt terem hangulata percről percre emelkedett. Érvek és ellenérvek csaptak össze, az egymás mellett ülők egymásnak bizonygatták állításuk helyességét. Ekkor Térítési József, a MÉSZÖV elnök- helyettese kért szót: — Az előterjesztés megállapítja, hogy a tüzelőanyagok felhasználásában egyre inkább ve.szít jelentőségéből a hagyományos, szilárd tüzelő, s helyét a fűtőolaj és a gáz fqglal- ja el. A TÜZÉP-telepek és a porpán-bután gázcseretel epek száma kevés, a késedelmes szállításért jogosan reklamál a fogyasztó. Azt kérem a végrehajtó bizottságtól, támog^sm elképzelésünket. A megyébe" több helyen látható a kerítéssel határolt »ketrec« fűtő- anvag-tároló helv. Ha ez megfelelő, akkor a fogyasztási szöA leendő sertéstelep. Sertéstelep harmincmillióért 1971 júniusában adják át a Böhönyei Á’lami Gazdaság Új, terebezdi szakosított sertéstelepét. Ottjártunkkor a gazdaság saját építőbrigádja utat betonozta. Az Agárdi-típusú épületek alapanyaga alumínium, szigetelőréteg és hul- lámíemez. A nagy, tágas helyiségekben minden műveletet a vezérlőhelyiségből irányít majd a villanyszerelő. Rajta kívül csak egy gondozó tartózkodik majd az állatoknál. Az új létesítmény 360 kocaférőhelyes lesz. Az állami gazdaság vezetősége jövőre szeretne még 480 sertésnek helyet biztosítani új épületek felállításával. A telep harmincmillió forintos beruházással valósul meg. Készül már a 360 va- gonnyi termés befogadására alkalmas tároló és szárító is. Dús István íőagronómus és Lábass Elemér csúcstitkár arról is tájékoztatott, hogy a megnövekedő állomány szükségessé teszi jövőre a vetésszerkezet megváltoztatását. A szokásos hétszáz hold kukorica helyett kilencszázat vetnek. A betongyűrűkben silóznak majd. vetkezetek ilyeneket alakítanak ki, de van egy korszerűbb és jobb megoldás is. Kétezer literes »földelt« tároló tankokat építenénk mindenhová, ahová csak igénylik. Sajnos az az egyetlen szépséghibája, hogy a tűzoltóság igen mereven elutasítja ezt, pedig ha sikerülne megállapodásra jutni, akkor a jövő évben már nem fájna a fejünk a rengeteg panasz és sorban állás miatt. Suri Sándor, a 13. számú AKÖV igazgatója az előterjesztéssel egyetértett és azt hangoztatta, hogy a lakosság közmegelégedésére Tolna és Fejér megyében ezzel a magasabb fuvartarifával megoldották a tüzelőszállítást. Ha a régi tarifa mellett dönt a vb, akkor az állami szektort sújtja, s a »maszekoknak« ad további lehetőséget. A megyei pártbizottság munkatársa ezzel szemben azzal érvelt, hogy az AKÖV is megvizsgálhatná, mennyivel tudná önköltségét csökkenteni, s akkor számára sem lenne ráfizetéses a mázsánkénti öt forint. — Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy az AKÖV mindössze négy (!) gépkocsival, tehát kocsiparkjának egy százalékával fuvaroz tüzelőanyagot, s évi nyereségét tekintve az innen származó árbevétel majdnem minimális. Egyébként a közelmúltban emelték föl a orooán-bután gázr>a!aekov szállítását hét forintról kilencre... Sási János vb-elnökhelyettes sem értett egyet az áremeléssel. Kifogásolta, hogy az iszapszén fuvarköltségét is emelni szándékoztak, pedig ez éppen a kis keresetű embereket sújtja. Szabó Gyula, a KPM Közúti Főosztályának vezetője az új. magasabb tarifa kialakítása mellett tört lándzsát. Elmondta azt is, hogy amikor a fuvardíjtételeket 1968-ban irányelvként megállapították, és a megyei tanácsok hatáskörébe utalták, akkor közigazgatási határokat vettek figyelembe. Ez az állásfoglalás azóta a múlté. Bebizonyosodott, hogy nem vezet eredményre. A fuvardíjak dzsungelében minden körülmények között rendet kell teremteni. Ennyi egymásnak ellentmondó vélemény után Böhm József vb-elnök azt javasolta, hogy az előterjesztést most ne fogadja el a végrehajtó bizottság. így a tüzelőszállitások díjtételeinek megállapítása január közepén kerül ismét a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. Saly Géza Munkában a ill B. A mártonpusztai határ egyáltalán nem nevezhető ideális fekvésű területnek a marcali járásban. A Vésétől mintegy 8—10 kilométerre elterülő termőföldek megközelítése őszi esők idején még a nagy teljesítményű erőgépeknek sem könnyű feladat. Bizony gyakran összekoccan a foguk azoknak a diákoknak — akik reggelenként tehergépkocsin teszik meg ezt az utat —, ha egy-egy mélyebb kátyún átzökkennek a kerekek. Itt dolgozik ugyanis a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium csaknem 200 III. és IV. osztályos tanulója. A Böhö- nyej Állami Gazdaság tere- bezdpusztai üzemegységét segítik az őszi munkákban. Nagy szükség van erre, hiszen a gazdaság a mostoha időjárás miatt hetekkel lemaradt a betakarítással. Az ifjú munkáskezek nagyban hozzájárulnak a feladatok megoldásához. Amikor kedvezőbb volt az időjárás, három nap alatt több mint 35 holdról törték le a termést. A gazdaság a teljesítményeket osztályonként értékeli, bizony van olyan közösség, ahol egy-egy diák elérte az 50 —60 forintos átlagot naponta. — De mire is költik a fiatalok a kemény munkával megszerzett forintokat? — Ahogy eddig, az idén is a kirándulás a fő cél, de talán jut belőle rendezvények szervezésére, a kollégistáknak hálószobáik csinosítására. Persze, ha valaki kívánja, saját célokra is elköltheti — tájékoztat Kovács Erzsébet harmadikos tanuló. Tőle tudtam meg azt is, hogy az ellátással, melyet a gazdaság biztosít, elégedettek. Rend és tisztaság mindenütt — erősítik meg a többiek is. Hogy valóban nagy gondot fordít a gazdaság a tanulók kifogástalan étkeztetésére, arról magam is meggyőződtem, amikor fél egykor az »ebédes« kocsi megérkezett. A mártonpusztai határ szinte megfiatalodott. Ahogy a gazdaság idősebb dolgozói elmondták, nemcsak a segítség jelent sokat, hanem az is, hogy ilyen környezetben jobb kedvvel, lendületesebben megy a munka is. y_ j A HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓ Kongresszusra készül a DÍVSZ V alóságos főhadiszállássá alakult át Budapesten a DÍVSZ székháza. A különben csendes, napi munkáját szinte észrevétlenül végző apparátus valamennyi tagja előtt fáradságos, izgalmas feladat áll, a DÍVSZ VIII. kongresszusának előkészítése. — Az antiimperialista ösz- szefogás minden eddiginél kedvezőbb feltételei és a lehető legjobb körülmények között készülhettünk a világ ifjúsága vezetőinek fogadására — mondta Varga József, a DÍVSZ magyar titkára .— Két évvel ezelőtt a KISZ és a magyar állam támogatásával felépült a minden igényt kielégítő, modern DlVSZ-székház, amely modern külsejével, jó fölszerelésével szinte érezhetően megkönnyítette munkán- Keit) Ma, a VIII. DlVSZ-kong- resszus előtt már olyan természetesen ejtjük ki, hogy több mint száz ország lépett tagjai sorába, hogy magába foglal 200 tagszervezetet és 350 szimpatizáló, baráti szervezetet, mintha évtizedek óta így lenne. Pedig, érdemes visz- szapillantani arra a harcos 25 évre, amíg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség eljutott mai szervezettségi fokára. Még alig hallgattak el Európában a fegyverek, amikor a romok közül, mint a történelem folyamán annyiszor, éppen a fiatalság hallatta először szavát. 1945-ben Londonban alakult meg a világszervezet, melynek már első jelmondata a béke megteremtésére hívta föl az ifjúság, a világ figyelmét. J elentős szerepet játszott hazánk, s ezen belül a magyar ifjúsági mozgalom a DÍVSZ tevékenységének föllendítésében. A második kongresszuson, amelynek színhelye szintén Budapest volt, a szövetség emblémája mint vezérfonal, irányelv szerepelt: — »Egységbe ifjúság! Előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek nemzeti függetlenségéért, az ifjúság jobb jövőjéCélprémiumot adnak a vetőknek a kaposvári Latinra Tsz-ben Szabó Zoltántól, a kaposvári Latinca Termelőszövetkezet főagronómusától arról érdeklődtünk, hogyan haladnak a gazdaságban a legfontosabb őszi munkákkal. Mint azt a tájékoztatásból megtudtuk, igyekeznek jól kihasználni a viszonylag kedvező időt. A 348 hold kukoricájukból sokat törtek le kézzel, de ezen a héten fokozódik igazán az ütem — kombájnt állítanak munkába. Egy gabonabetakarító kombájnt alakítanak át erre a célra, sikerült adaptert szerezniük hozzá. Ettől a géptől 250—300 mázsás napi teljesítmény ígérkezik. Tavaly 50 vagonnyi kukoricát tudtak így betakarítani, s az idén még többet várnak a kombájntól. Csaknem 570 hold a kenyér- és takarmánygabona idei vetési terve a Latinca Tsz-ben most túl vannak a teljesítés felén. Várhatóan október 28-ig földbe kerül az ősziek magja az előirányzott terület egészén. Naponta hathét traktor vesz részt a magágykészítésben — a szántásban, tárcsázásban, műtrágyázásban — és a vetésben. A gabona alá szánt területből egyre többet szántanak fel. Ennek egy részén kukorica van, de felkészültek arra, hogy ha az időjárás hátráltatja a betakarítást, területátcsoportosítással enyhítenek a gondon, és igénybe veszik az e célra kijelölt biztonsági táblájukat. Az utóbbi években jól bevált gyakorlattá vált a szövetkezetben a vetők premizálása, eredményes ösztönzőnek bizonyult a munkadíjon felüli juttatás. A vetésben részt vevő traktoros és faros például 1,50 forinton osztozik egyenlő arányban minden elvetett hold után. A szántók 2 forintot, a tárcsázók meg a " 'ürüshengerezők 50 fillért kapnak ugyancsak holdanként és munkabéren felül. Természetesen nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi teljesítést is figyelembe veszik a célprémium odaítélésénél. Az éjszaka vagy vasárnap is dolgozó traktorosok 40 százalékkal emelt munkadíjat kapnak a szövetkezettől. Két műszakban ugyan nem mennek a gépek, de az este nyolc óra utáni munkáért már emelt . díj jár. Nagy segítséget jelent majd, 1 ha munkába állhat az új vetőgépük, amely eddig alkatrészhiány miatt kényszerült tétlenségre (csütörtökön utaztak az Alföldre »szerencsét próbálni«, beszerezni a hiányzó alkatrészeket.) Ez a gép 15—20 hold vetéssel végezhetne naponta. És !lyen őszben bizony nemcsak a napok, hanem az órák jó kihasználásától is nagyon sok függ. Ezért fontos, hogy a meglévő gépek teljesítőképességükhöz mérten a lehető legtöbbet adják — ezt szeretnék elérni a kaposvári Latinca Tsz-ben is. i H. F. ért.« E célkitűzések hatották át a DÍVSZ életének első évtizedét. A hidegháborús években egyre nehezebben dolgozhattak a kapitalista országokban a DÍVSZ szervezetei. A szervezet központját Párizsból 1950-ben kiutasították. Ekkor ajánlotta fel vendégszeretetét hazánk. Azóta is itt székel a nemzetközi központ, és innen irányítja a vezetőség a szervezetek munkáját. Sokat jelentett a VII. kongresszus, mely Szófiában zajlott le 1966-ban. Egységes fellépésre szólította a világ ifjúságát az imperializmus elleni harcban. — Elismerik-e a világszövetséget a nemzetközi politikai élet porondján? — Fontos feladatul tűzték ki maguk elé a DÍVSZ vezető szervei (az iroda és a végrehajtó bizottság), hogy minél több demokratikus, haladó • szervezettel működjenek együtt — válaszolja Varga József. — A legfontosabb, hogy a DIVSZ-t ma már jelentős nemzetközi szervezetként tartja nyilván az ENSZ is. Ez a DÍVSZ befolyásának- nemzetközi tekintélyét tükrözi. Már nem sók idő választ el az október 26-tól november 4-ig tartó kongresszustól. Több mint száz ország képviselőjét várja a DÍVSZ központja Budapestre. A MÉMOSZ-szék- házban a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, az ifjúság feladatairól és helyzetéről tanácskoznak majd. — Gazdag program vár a 600 fiatal küldöttre — mondja Varga József. — A Csók Galériában erre az alkalomra nyitjuk meg Az ifjúság ma című fotókiállítást. A kongresz- szus idején indítjuk útnak a Keleti pályaudvarról Vietnamba azt az ajándék vonatszerelvényt, amelyet a magyar fiatalok vásároltak. így tanúi lehetnek közvetlenül is a vietnami műszakok eredményének. Több vidéki városban rendezünk nagygyűlést a kongresszus alatt. A küldötteket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke fogadja a Parlamentben. K étszeresen nagy jelentősége van a DÍVSZ VIII. kongresszusának: hóink felszabadulásának 25. évében rendezik meg, ekkor ünnepük a DÍVSZ 25 éves fennállását. R. I.