Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

Nem döntött a vb Vita a tüzelőszállítás díjtételeiről Fiatalos kedv és lendület SOMOGYI NEl’LAI Kedd, »7«. október 30, — Tisztelt végrehajtó bi­»ottság! Az a javaslatom, hogy az előterjesztés és a vitában elhangzottak alapján a tüzelő­anyagok íuvartarifájával kap­csolatban most ne foglaljunk állást, hiszen olyan egymásnak ellentmondó vélemények hang­zottak el, amelyeket mi nem vagyunk hivatottak kibogozni. Kérem, fogadják el, hogy erre a témára — egy újabb előter­jesztés alapján — január köze­pén térjünk vissza. Addigra világosabb és érthetőbb lesz az egész. Az átlag t újságolvasóban óhatatlanul is felmerül a kér­dés, ha lapunk vagy más, or­szágos lapok tanácsülésről vagy végrehajtó bizottsági ülésről szóló jelentését olvas­sa, vajon mindent elfogad a testület? Nem született még olyan előterjesztés, melyet ki­fogásoltak, vagy alapjaiban megváltoztattak volna? A válasz egyszerű: de igen. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága csak az idén három­négy előterjesztést elutasított, mert nem tudott benne egyér­telműen dönteni, vagy nem ér­tett vele egyet. A megyei ta­nács vb legutóbbi ülésén erre a sorsra került az az előterjesz­tés is, amely a háztartási tüze­lőanyagok fuvardíjtételeiről s a díjszabások megváltoztatásáról szólt. Itt hangzott el Böhm Jó­zsef vb-elnöknek a cikk ele­jén idézett három mondata, amely alapos vita után szüle­tett meg. Az építési, közlekedési és vízügyi osztály előterjesztése szerint Kaposváron alacsonyak a tüzelőszállítási díjak, az AKÖV-nél például még az ön­költséget sem fedezik. Ugyan­akkor a magánszállítók 8—12 forintot kémek mázsánként, s tehetik, mert az AKÖV nem rendelkezik elég szállítóesz­közzel. A fuvart vállaló szö­vetkezetek is lassan, késedel­mesen juttatják el a tüzelőt a vásárlóhoz. A megyei tanács kereskedel­mi osztálya szerint a szén ter­vezett mázsánkénti hatforintos fuvarozása magas; a korábbi ötforintos egységárhoz viszo­nyítva indokolatlan áremelést jelent. Az ÉKV-osztálv vezetője vi­szont azzal replikázott. hogy a »maszekok« 8—12 forintos fu- vartarífáiához kénest ez mAr! mindig megfizethető, «mól nem is beszélve, ho»v e-'ért a pénzért a vásárló jobb kiszol­gálást is kan. A zsúfolt terem hangula­ta percről percre emelkedett. Érvek és ellenérvek csaptak össze, az egymás mellett ülők egymásnak bizonygatták állí­tásuk helyességét. Ekkor Té­rítési József, a MÉSZÖV elnök- helyettese kért szót: — Az előterjesztés megálla­pítja, hogy a tüzelőanyagok felhasználásában egyre inkább ve.szít jelentőségéből a hagyo­mányos, szilárd tüzelő, s he­lyét a fűtőolaj és a gáz fqglal- ja el. A TÜZÉP-telepek és a porpán-bután gázcseretel epek száma kevés, a késedelmes szállításért jogosan reklamál a fogyasztó. Azt kérem a végre­hajtó bizottságtól, támog^sm elképzelésünket. A megyébe" több helyen látható a kerítés­sel határolt »ketrec« fűtő- anvag-tároló helv. Ha ez meg­felelő, akkor a fogyasztási szö­A leendő sertéstelep. Sertéstelep harmincmillióért 1971 júniusában adják át a Böhönyei Á’lami Gazdaság Új, terebezdi szakosított sertéstelepét. Ottjártunkkor a gaz­daság saját építőbrigádja utat betonozta. Az Agárdi-tí­pusú épületek alapanyaga alumínium, szigetelőréteg és hul- lámíemez. A nagy, tágas helyiségekben minden műveletet a vezérlőhelyiségből irányít majd a villanyszerelő. Rajta kívül csak egy gondozó tartózkodik majd az állatoknál. Az új létesítmény 360 kocaférőhelyes lesz. Az állami gazda­ság vezetősége jövőre szeretne még 480 sertésnek helyet biz­tosítani új épületek felállításával. A telep harmincmillió forintos beruházással valósul meg. Készül már a 360 va- gonnyi termés befogadására alkalmas tároló és szárító is. Dús István íőagronómus és Lábass Elemér csúcstitkár arról is tájékoztatott, hogy a megnövekedő állomány szük­ségessé teszi jövőre a vetésszerkezet megváltoztatását. A szokásos hétszáz hold kukorica helyett kilencszázat vetnek. A betongyűrűkben silóznak majd. vetkezetek ilyeneket alakíta­nak ki, de van egy korszerűbb és jobb megoldás is. Kétezer literes »földelt« tároló tanko­kat építenénk mindenhová, ahová csak igénylik. Sajnos az az egyetlen szépséghibája, hogy a tűzoltóság igen mere­ven elutasítja ezt, pedig ha si­kerülne megállapodásra jutni, akkor a jövő évben már nem fájna a fejünk a rengeteg pa­nasz és sorban állás miatt. Suri Sándor, a 13. számú AKÖV igazgatója az előter­jesztéssel egyetértett és azt hangoztatta, hogy a lakosság közmegelégedésére Tolna és Fejér megyében ezzel a maga­sabb fuvartarifával megoldot­ták a tüzelőszállítást. Ha a ré­gi tarifa mellett dönt a vb, ak­kor az állami szektort sújtja, s a »maszekoknak« ad továb­bi lehetőséget. A megyei pártbizottság munkatársa ezzel szemben az­zal érvelt, hogy az AKÖV is megvizsgálhatná, mennyivel tudná önköltségét csökkenteni, s akkor számára sem lenne rá­fizetéses a mázsánkénti öt fo­rint. — Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy az AKÖV mindössze négy (!) gépkocsival, tehát kocsiparkjának egy szá­zalékával fuvaroz tüzelőanya­got, s évi nyereségét tekintve az innen származó árbevétel majdnem minimális. Egyébként a közelmúltban emelték föl a orooán-bután gázr>a!aekov szállítását hét forintról kilenc­re... Sási János vb-elnökhelyettes sem értett egyet az áremelés­sel. Kifogásolta, hogy az iszap­szén fuvarköltségét is emelni szándékoztak, pedig ez éppen a kis keresetű embereket sújt­ja. Szabó Gyula, a KPM Közúti Főosztályának vezetője az új. magasabb tarifa kialakítása mellett tört lándzsát. El­mondta azt is, hogy amikor a fuvardíjtételeket 1968-ban irányelvként megállapították, és a megyei tanácsok hatáskö­rébe utalták, akkor közigazga­tási határokat vettek figyelem­be. Ez az állásfoglalás azóta a múlté. Bebizonyosodott, hogy nem vezet eredményre. A fuvardíjak dzsungelében minden körülmények között rendet kell teremteni. Ennyi egymásnak ellent­mondó vélemény után Böhm József vb-elnök azt javasolta, hogy az előterjesztést most ne fogadja el a végrehajtó bizott­ság. így a tüzelőszállitások díj­tételeinek megállapítása ja­nuár közepén kerül ismét a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága elé. Saly Géza Munkában a ill B. A mártonpusztai határ egy­általán nem nevezhető ideális fekvésű területnek a marcali járásban. A Vésétől mintegy 8—10 kilo­méterre elterülő termőföldek megközelítése őszi esők idején még a nagy teljesítményű erő­gépeknek sem könnyű feladat. Bizony gyakran összekoccan a foguk azoknak a diákoknak — akik reggelenként tehergépko­csin teszik meg ezt az utat —, ha egy-egy mélyebb kátyún átzökkennek a kerekek. Itt dolgozik ugyanis a csur­gói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium csaknem 200 III. és IV. osztályos tanulója. A Böhö- nyej Állami Gazdaság tere- bezdpusztai üzemegységét segí­tik az őszi munkákban. Nagy szükség van erre, hiszen a gaz­daság a mostoha időjárás miatt hetekkel lemaradt a be­takarítással. Az ifjú munkás­kezek nagyban hozzájárulnak a feladatok megoldásához. Ami­kor kedvezőbb volt az időjá­rás, három nap alatt több mint 35 holdról törték le a ter­mést. A gazdaság a teljesítmé­nyeket osztályonként értékeli, bizony van olyan közösség, ahol egy-egy diák elérte az 50 —60 forintos átlagot naponta. — De mire is költik a fiata­lok a kemény munkával meg­szerzett forintokat? — Ahogy eddig, az idén is a kirándulás a fő cél, de talán jut belőle rendezvények szer­vezésére, a kollégistáknak há­lószobáik csinosítására. Per­sze, ha valaki kívánja, saját célokra is elköltheti — tájékoz­tat Kovács Erzsébet harmadi­kos tanuló. Tőle tudtam meg azt is, hogy az ellátással, me­lyet a gazdaság biztosít, elége­dettek. Rend és tisztaság min­denütt — erősítik meg a töb­biek is. Hogy valóban nagy gondot fordít a gazdaság a tanulók ki­fogástalan étkeztetésére, arról magam is meggyőződtem, ami­kor fél egykor az »ebédes« ko­csi megérkezett. A mártonpusztai határ szin­te megfiatalodott. Ahogy a gazdaság idősebb dolgozói el­mondták, nemcsak a segítség jelent sokat, hanem az is, hogy ilyen környezetben jobb kedv­vel, lendületesebben megy a munka is. y_ j A HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓ Kongresszusra készül a DÍVSZ V alóságos főhadiszállássá alakult át Budapesten a DÍVSZ székháza. A különben csendes, napi mun­káját szinte észrevétlenül vég­ző apparátus valamennyi tag­ja előtt fáradságos, izgalmas feladat áll, a DÍVSZ VIII. kongresszusának előkészítése. — Az antiimperialista ösz- szefogás minden eddiginél kedvezőbb feltételei és a le­hető legjobb körülmények kö­zött készülhettünk a világ if­júsága vezetőinek fogadására — mondta Varga József, a DÍVSZ magyar titkára .— Két évvel ezelőtt a KISZ és a ma­gyar állam támogatásával fel­épült a minden igényt kielé­gítő, modern DlVSZ-székház, amely modern külsejével, jó fölszerelésével szinte érezhe­tően megkönnyítette munkán- Keit) Ma, a VIII. DlVSZ-kong- resszus előtt már olyan ter­mészetesen ejtjük ki, hogy több mint száz ország lépett tagjai sorába, hogy magába foglal 200 tagszervezetet és 350 szimpatizáló, baráti szer­vezetet, mintha évtizedek óta így lenne. Pedig, érdemes visz- szapillantani arra a harcos 25 évre, amíg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség eljutott mai szervezettségi fokára. Még alig hallgattak el Eu­rópában a fegyverek, amikor a romok közül, mint a törté­nelem folyamán annyiszor, éppen a fiatalság hallatta elő­ször szavát. 1945-ben London­ban alakult meg a világszer­vezet, melynek már első jel­mondata a béke megteremté­sére hívta föl az ifjúság, a vi­lág figyelmét. J elentős szerepet játszott hazánk, s ezen belül a magyar ifjúsági mozga­lom a DÍVSZ tevékenységének föllendítésében. A második kongresszuson, amelynek szín­helye szintén Budapest volt, a szövetség emblémája mint ve­zérfonal, irányelv szerepelt: — »Egységbe ifjúság! Előre a tar­tós békéért, a demokráciáért, a népek nemzeti függetlensé­géért, az ifjúság jobb jövőjé­Célprémiumot adnak a vetőknek a kaposvári Latinra Tsz-ben Szabó Zoltántól, a kaposvá­ri Latinca Termelőszövetke­zet főagronómusától arról ér­deklődtünk, hogyan haladnak a gazdaságban a legfontosabb őszi munkákkal. Mint azt a tájékoztatásból megtudtuk, igyekeznek jól kihasználni a viszonylag kedvező időt. A 348 hold kukoricájukból so­kat törtek le kézzel, de ezen a héten fokozódik igazán az ütem — kombájnt állítanak munkába. Egy gabonabetaka­rító kombájnt alakítanak át erre a célra, sikerült adaptert szerezniük hozzá. Ettől a gép­től 250—300 mázsás napi tel­jesítmény ígérkezik. Tavaly 50 vagonnyi kukoricát tudtak így betakarítani, s az idén még többet várnak a kom­bájntól. Csaknem 570 hold a ke­nyér- és takarmánygabona idei vetési terve a Latinca Tsz-ben most túl vannak a teljesítés felén. Várhatóan ok­tóber 28-ig földbe kerül az ősziek magja az előirányzott terület egészén. Naponta hat­hét traktor vesz részt a mag­ágykészítésben — a szántás­ban, tárcsázásban, műtrágyá­zásban — és a vetésben. A gabona alá szánt területből egyre többet szántanak fel. En­nek egy részén kukorica van, de felkészültek arra, hogy ha az időjárás hátráltatja a be­takarítást, területátcsoportosí­tással enyhítenek a gondon, és igénybe veszik az e célra ki­jelölt biztonsági táblájukat. Az utóbbi években jól be­vált gyakorlattá vált a szö­vetkezetben a vetők premizá­lása, eredményes ösztönzőnek bizonyult a munkadíjon felü­li juttatás. A vetésben részt vevő traktoros és faros pél­dául 1,50 forinton osztozik egyenlő arányban minden el­vetett hold után. A szántók 2 forintot, a tárcsázók meg a " 'ürüshengerezők 50 fillért kapnak ugyancsak holdanként és munkabéren felül. Termé­szetesen nemcsak a mennyisé­gi, hanem a minőségi teljesí­tést is figyelembe veszik a célprémium odaítélésénél. Az éjszaka vagy vasárnap is dol­gozó traktorosok 40 százalék­kal emelt munkadíjat kapnak a szövetkezettől. Két műszak­ban ugyan nem mennek a gépek, de az este nyolc óra utáni munkáért már emelt . díj jár. Nagy segítséget jelent majd, 1 ha munkába állhat az új ve­tőgépük, amely eddig alkat­részhiány miatt kényszerült tétlenségre (csütörtökön utaz­tak az Alföldre »szerencsét próbálni«, beszerezni a hiányzó alkatrészeket.) Ez a gép 15—20 hold vetéssel vé­gezhetne naponta. És !lyen őszben bizony nemcsak a na­pok, hanem az órák jó ki­használásától is nagyon sok függ. Ezért fontos, hogy a meglévő gépek teljesítőképes­ségükhöz mérten a lehető leg­többet adják — ezt szeretnék elérni a kaposvári Latinca Tsz-ben is. i H. F. ért.« E célkitűzések hatották át a DÍVSZ életének első évtize­dét. A hidegháborús években egyre nehezebben dolgozhat­tak a kapitalista országokban a DÍVSZ szervezetei. A szer­vezet központját Párizsból 1950-ben kiutasították. Ekkor ajánlotta fel vendégszeretetét hazánk. Azóta is itt székel a nemzetközi központ, és innen irányítja a vezetőség a szer­vezetek munkáját. Sokat jelentett a VII. kong­resszus, mely Szófiában zajlott le 1966-ban. Egységes fellépés­re szólította a világ ifjúságát az imperializmus elleni harc­ban. — Elismerik-e a világszö­vetséget a nemzetközi politikai élet porondján? — Fontos feladatul tűz­ték ki maguk elé a DÍVSZ vezető szervei (az iroda és a végrehajtó bizott­ság), hogy minél több demok­ratikus, haladó • szervezettel működjenek együtt — vála­szolja Varga József. — A leg­fontosabb, hogy a DIVSZ-t ma már jelentős nemzetközi szer­vezetként tartja nyilván az ENSZ is. Ez a DÍVSZ befolyá­sának- nemzetközi tekintélyét tükrözi. Már nem sók idő választ el az október 26-tól november 4-ig tartó kongresszustól. Több mint száz ország képviselőjét várja a DÍVSZ központja Bu­dapestre. A MÉMOSZ-szék- házban a legfontosabb nemzet­közi kérdésekről, az ifjúság feladatairól és helyzetéről ta­nácskoznak majd. — Gazdag program vár a 600 fiatal küldöttre — mondja Varga József. — A Csók Ga­lériában erre az alkalomra nyitjuk meg Az ifjúság ma cí­mű fotókiállítást. A kongresz- szus idején indítjuk útnak a Keleti pályaudvarról Vietnam­ba azt az ajándék vonatsze­relvényt, amelyet a magyar fiatalok vásároltak. így tanúi lehetnek közvetlenül is a viet­nami műszakok eredményé­nek. Több vidéki városban rendezünk nagygyűlést a kong­resszus alatt. A küldötteket Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke fogadja a Parla­mentben. K étszeresen nagy jelentő­sége van a DÍVSZ VIII. kongresszusának: hó­ink felszabadulásának 25. évében rendezik meg, ekkor ünnepük a DÍVSZ 25 éves fennállását. R. I.

Next

/
Thumbnails
Contents