Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
A tanácsok és a lakosság kapcsolata m tanácsok tevékenysé- Z1 gük, működésük során v " eleven és sokoldalú kapcsolatban vannak szociális, gazdasági, kulturális, kommunális és hatósági területen a lakosság legszélesebb rétegeivel. Intézkedéseik különböző formában ugyan, de hatnak az állampolgárok életére, közérzetére, a tanács és hivatali apparátusának munkájáról alkotott véleményére. A tanács dolgozóinak magatartása a mindennapi érintkezésben, a lakosság igényeinek kielégítése meghatározza a kapcsolat alakulását. Ennek egyik igen fontos formája a hatósági igazgatási ügyek intézése. Az elmúlt években beigazolódott, hogy a hatósági ügyek határidőn belüli intézése, a feleknek küldött ügyiratok hangneme, az ügyfelek fogadása és eligazítása, a velük folytatott tárgyalás hangvétele mennyire célravezető, üdvös és helyes módszere, megnyilvánulási formája lehet az eleven tömegkapcsolatnak. A hatósági igazgatási munka: a szabálysértési, kisajátítási eljárás, a gyámhatósági tevékénység, az anyakönyvi eljárás, a gyermek- és ifjúság- védelem, az építés engedélyezése, a családi események szervezése, valamint az adóügyi igazgatás, továbbá az állampolgárok jogszabályban biztosított jogainak biztosítása sokrétű kapcsolatot alakít ki a tanácsok és az emberek között. Somogy megyében 1969-ben egymillió-százhúszezer ügyet intéztek a tanácsok. A megye lélekszámút tekintve ez azt jelenti,, hogy az állampolgárok évente átlagosan háromszor keresik föl a tanácsokat különböző ügyeikkel. Megelégedéssel állapította meg a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront elnöksége 1969. évi együttes ülésén, hogy a megyében a hatósági ügyek intézésének színvonala, szak- szerűsége, kulturáltsága folyamatosan javult, az ügyek 94 százalékát a beérkezéstől számított harminc napon belül elintézték. Megállapította azt is, hogy az anyagi jogszabályok alkalmazásának színvonala, az államigazgatási eljárás törvényessége egyre javul. Ezt bizonyítja, hogy az ügyek 95,7 százaléka első fokon befejeződött, és mindössze 1115 ügy (4,3 százalék) jutott a másodfokú fórumokhoz. K edvezően hatott a kapcsolat alakulására, hogy a tanácsi apparátus az elmúlt években sokat fejlődött Politikai, felkészültsége, szakmai hozzáértése, általános és szakmai műveltsége lassan megközelíti a követelményeket Egyre több a jogi, mérnöki, közgazdasági egyetemet, valamint középiskolát végzettek száma. Javítja az apparatus munkáját, hogy egyre többen végzik el az előírt szakmai tanfolyamokat. Örömmel állapítható meg, hogy az apparátusban dolgozók döntő többsége lelkiismeretesen, nagy ügyszeretettel, hozzáértéssel foglalkozik az állampolgárok ügyeivel. A tanácsok és a lakosság kapcsolatát azonban egyes helyeken zavarja, hogy a döntések nem elég megalapozottak, hiányos vagy felszínes a döntés alapjául szolgáló tények, körülmények feltárása, nem körültekintő a bizonyítási eljárás, nem tanácskoznak az ügyfelekkel, a döntések indokolása nem győzi meg az állampolgárt. A harmonikusabb kapcsolat kialakítása céljából többet kellene foglalkoznunk az ügyfelekkel, nem sajnálva a fáradságot, a jó szót azért, hogy meggyőzzük őket a döntés helyességéről. így kevesebb lesz a fellebbezés, a panasz és a bejelentés, csökken az ügyfelek indokolatlan utazgatása, erősödik az ügyfelek igazságba vetett hite. 7 »alálkozni még azzal is i —bár ez nem jellem ző —, hogy az emberek gyakran hosszú hetekig, hónapokig járnak ügyes-bajos dolgaikkal a tanácsokra, mert az ügyintézés többször lassú, vontatott. Helyenként és esetenként, találkozni rideg magatartással, figyelmetlenséggel, udvariatlansággal és türelmetlenséggel. Azok az ügyfelek akiket hátrányosan érint egy. egy döntés, általában nem nyilatkoznak kedvezően az ügyintézésről. Jogos az állampolgárok igénye, hogy az apparátus dolgo zóit az ügyek intézésénél, a döntés meghozatalánál a szocialista emberiesség hassa át. Az egyes ügyeket ne önmagukban, hanem összefüggésükben kezeljék, lássák mögötte az embert a maga gondjaival, és mérlegeljék döntésüknek a társadalomra, az egyénre és környezetére gyakorolt hatását. Döntéseik mindenkor fele jenek meg a párt politikai irányvonalának, a növekvő társadalmi követelményeknek. A tanács és a lakosság kapcsolatának alakulását kedvezőtlenül befolyásolja, hogy az apparátus tevékenységében vannak még bürokratikus vonások. Ezt az apparátus dolgozóinak többsége is elítéli Azonban szóvá kell tenni, NAPFÉNYBEN hogy egyes területek jogi túlszabályozása, vagy a társadalmi fejlődés által túlhaladott jogszabályok — amelyek fölösleges megkötöttségeket írnak elő — gyakran akaratán kívül kényszerítik az apparátust a bürokrácia útvesztőibe. (Például a hatósági bizonyítványok kötelező beszerzésével kapcsolatos túlzások.) Szóvá kell tenni azonban azt is, hogy a közvélemény még gyakran összetéveszti a bürokratizmust a szervezett államélethez nélkülözhetetlen adminisztrációval, és bürokratizmusról beszél akkor is, amikor tulajdonképpen a szocialista társadalmi viszonyok megszervezéséről van szó. A megalapozatlan észrevételek nyilvánvalóan sértik a tanácsi apparátus dolgozóinak önérzetét, úgy érzik, hogy néha indokolatlanul marasztalják el őket. Kedvezően érezteti hatását, hogy az elmúlt két évben a szabálysértés, a gyámügyek egy része, az ipar jogosítványok, a kereskedélmi engedélyek kiadása, az építési engedélyezési eljárás a járások hatásköréből a községek, illetőleg a nagyközségek hatáskörébe került. Ezzel az ügyek tekintélyes részét első fokon az állampolgárok lakóhelyén intézik, s ez — tapasztalataink szerint — igen kedvezően hat a tanácsok és a lakosság kapcsolatának alkulására. N agy szerepük van a lakosság és a tanácsok kapcsolatának tovább fejlesztésében a vb vezetőinek és az apparátus dolgozóinak. Mindinkább át kell hatnia őket annak a tudatnak, hogy a népért vannak és a népet kell szolgálniuk. A szocialista demokrácia kiszélesítése végett állandó feladatuk az emberekkel való kapcsolat szorosabbra fűzése, a szívélyes, udvarias légkör meghonosítása. Bár a hatósági munka nem nélkülözheti a kényszert, az ügyek intézésekor mégis a módszeres meggyőzésnek kell előtérbe kerülnie. Meg kell változtatni a kapcsolatot torzító hibás munkastílust; az ügyeket a lehető leggyorsabban, legnagyobb szakértelemmel, az emberek iránti tisztelettel és megbecsüléssel kell végezni. Mezsárga az őszi napfény. Az árnyékok hosszúak és éles vonalakkal határolódnak el. Különös ragyogás — telet sejtető árnyék. Az almafa ritkuló levelei közül vérpiros gyümölcs intjeget az útra. — Szépen van az idén... Az ember arcán béke. Ruhája a földet művelő ember mindig kicsit kopottnak tetsző, munkásruhája. Arcát keménybarnára égette a nyár, most mégis a nap felé fordul. — Kell a meleg. Dr. Németi László a megyei tanács vb osztályvezetője Balatonendréd. A házakat körülöleli a határ. A határ, mely kenyeret, életet ad a házakban élőknek. — Az utolsó zsúpos ház is rövidesen eltűnik. A határ kenyeret ad. És munkát. Most különösen sok munkát. Az új nap mindig korán kezdődik. Akkor még nincs mézszínű fény, és a vérpiros gyümölcs is szunyókál a hullani készülő levelek között. De az ember megy. A jószághoz, hogy etesse, a géphez, hogy felkészítse az egész napi munkára. A reggel szinte észrevétlenül jön meg. A dolgozó embernek most nincs ideje arra, hogy a napszakok -változását figyelje... Forog a burgonyaszedő, por csillog a fényben. Á földre terített gumókért asszonyok hajladoznak. A kéz földes. Fáradhatatlan. A telt hasú zsákok számának gyarapodásával arányosan egyre jobban sajog a derék. (Mire e sorok megjelennek, múlt lesz ez is. Negyvenhárom holdról holdanként nyolcvan mázsát szedtek föl az asszonyok.) A major környékén zúgó gépek. Silóznak. Megszokott, begyakorlott mozdulatok, ismert utak. Mindenki teszi a folyamatból ráeső részt. Keveset beszélnek. Minek? Ez a silózás tulajdonképpen, kicsit szomorú. Nem a munka miatt. Hiszen tulajdonképpen ezt a feladatot már becsülettel befejezték. De egy éjszaka alattomos éa váratlan fagy dermesztette meg a határt. A következmény? Egy negyvenholdas, gazdag termést ígérő kukoricatáblát csak így, silózással lehet megmenteni. A kombájnok néhány napig pihennek. Nekirugaszkodtak egyszer a napraforgónak, de korai volt. Most várni kell. Jövőre kenyeret terem ez a föld. Csak egy-két napot, hogy a megfeketedett szárakon csüngő tányérokban kevesebb legyen a víz. (Ha beszélni tudnának a gépek, elmondanák, hogy túl az aratáson, aprómagcséplé- sen, mit munkálkodtak, »öregedtek- az idén. És milyen érdekességekkel találkoztak. A negyven hold lucerna fele holdanként 130, másik fele pedig csak harminc kilóval fizetett. A gépek nem beszélnek, de az ember tudja, hogy ez a méhek érdeme. Ott, ahol a mintegy száz család .méh tanyázott, jó volt a magkötés. Másutt gyengébb. Az ember érti ezt — a tanulságot levonja.) A mézsárga fény szétfolyik a határban. Elszáradt kukoricalevelek között bujócskázik a szél. A levelek rekedten zörögnek. — Még egy forduló, és kész ,ez a tábla — Bozsoki Imre leszáll a gépről, sapkáját följebb igazítja. Farkas József vetőgépkezelő a korlátra támaszkodva figyel. — Tizenegy-tizenkét órát vetek naponta. Szorítjuk az időjárás végett. Nagyon megijedtünk, amikor voltak azok a fagyok. Hogy lemaradunk... — Ne vessünk tíz kilóval több magot? — Kékesi Jenő elnök a traktorost kérdi. A traktorost, aki immár kilenc éve »hú,... nagyon sokat vetett«, és olyan gyakorlata van hogy nem kell a nyomjelző, a »szamárvezető«, mégis pontosak, szépek a csatlakozó sorok ... — Nem. Szerintem elég ez a 160 kiló. Különben igen szép, jó magágy ez! Le a kalappal, amilyen munkát végeztek a Dutrák! •• — Most Törzsökösbe megy innen, ugye? — Oda. A ságvári útra. — Az nem fogy el a héten ..» — Az? Semmi sem marad ott! Annak meg kell készülni Hacsak nem lesz valami műszaki hiba. A traktoros tekintete magabiztos, komoly — az elnöké derűs. (Nyolcszázötven hold' őszi vetésnek lassan a fele kész, és száz hold kivételével vetésre készen áll minden tábla.) Távolodó óriás dongó zaja a felberregö traktor hangja. Zuhog, árad, ömlik a mézszínű napfény. Az ember becsukja a szemét — és látni vél mindent. Azt is, ami nincs közvetlen előtte. A negyven asszonyt, aki valahol messze hagymát tisztít. A szilvaszedő fiatalokat. Az ezüstösen csillanó, földet forgató ekéket, a gépeket kormányzó Bozsovics Józsefet és Zsiga Józsefet. A fürgébben forgolódó három tárcsázó gépet, a másik vetőgépet Schlett Lajossal. Mintha repülőről nézné, látni véli az egész nyüzsgő, élő, fényben fürdő határt. És szavak nélkül átérzi: az ember most nagyon igyekszik. Az ember most erőt nem kímélve fárad, törekszik... '3!' Benn a faluban csönd. Béke. És különös ragyogás. A ritkuló levelek között vérpiros gyümölcs. — Szépen van az idén. A kemény, barnára égetett arc a nap felé fordul. — Kell a meleg. Holnap is keik Vörös Márta Értelmiségiek fóruma Nagyatádon A vidéki pártszerveknek és — szervezeteknek, községi, járási népfrontbizottságoknak évek óta fejtörést okoz az értelmiségiek bevonása a közéletbe. Számtalan jelentés, tanulmány és ötlet született már erről, s hozott több-kevesebb sikert. Nagyatádon három évvel ezelőtt alapították meg az esti egyetemet végzettek klubját, s azt a szakmai és módszertani munkaközösséget, amely talán a legjobban egyesíti magában mindazokat az elképzeléseket, amelyet? az értelmiség közéleti szereplésével és szerepeltetésével foglalkoztak. Erről beszélgettünk Gémesi Sándorral, Nagyatád nagyközség pártbizottságinak titkárával. — Három évvel ezelőtt határoztuk el, hogy a járásban é’ő és dolgozó mezőgazdászok, műszakiak, közgazdászok, orvosok és pedagógusok számára olvan, a járás fejlődését szolgáló fórumot hozunk létre, amelyben nemcsak ők dolgoz iák és alkotnak szívesen, hanem eredményeik a járás »konyhájára« is hoznak valamit. Az igazság szerint mindkét csoportról vagy klubról külön kellene beszélni, de miután többen vannak, akik mindkettőnek tagjai, hiszen a kiindulópontunk az esti egyetem volt, összekapcsolnám a kettőt. A szakmai és módszertani munkaközösség három munkacsoportban tevékenykedik. A mezőgazdaságiban körülbelül tizenketten, a gazdaságpolitikaiban tizennégyen, s a harmadikban — ide tartoznak az orvosok, pedagógusok — szintén ennyien. A mezőgazdasági és a gazdaság- politikai megalakulása óta töretlenül dolgozik, a harmadik még egy kicsit nehezebben áll a lábára. — Miben mutatkozik meg a csoportok munkájának haszna? ‘ — Azokban a tanulmányokban, amelyeket idáig elkészítettünk. A járás mezőgazdasági gondjainak megoldását könnyítik, mert az igen alapos és elemző munkák alapján minden irányító és végrehajtó szerv számára egyértelmű a feladat. — Az első tanulmány a talajerő-gazdálkodás belső üzemi lehetőségeivel foglalkozott, s ezt követték a többiek. Az állóvizek komplex hasznosítását tárgyaló tanulmány vitájára a járás összes állóvízzel rendelkező gazdaságának szakembereit meghívtuk, foglalkoztunk a Rinya vízrendszerterületének vízgazdálkodási lehetőségeivel, valamint a forgatás nélküli mélyművelés jelentőségével a dél-somogyi hátakon. — Ezek valamennyien kö- zös munkák? — Nem, azaz nem egészen. A közösség egy-egy tagja vezeti, irányítja a kutatást, rendszerez és szerkeszt, de mire rákerül a stencilpapírra, néha ötven-nyolcvan szakember munkája fekszik benne. Amikor elkészült, vitára bocsátjuk. Először magunk kör zött, majd később azokkal beszéljük meg, akiket a legjobban érdekel. Egy-egy ilyen vitán szégyen némán végigülni a beszélgetést, mert ez nálunk azt jelenti, hogy lebecsüli a másik munkáját, pontosabban nem tartja szóra érdemesnek. — Hogyan választják meg a témákat? — Mindig a járás igényeiből indulunk ki. Három évvel ezelőtt a tejhozamokat tekintve az országos statisztika legvégén kullogtunk. Nyilvánvaló, hogy miért kellett összedugni a fejünket, de ugyanezt mondhatnám például a kukoricatermesztésről szóló tanulmányról is, amely hároméves kutatás eredményeként készült eL — Ezek után kérem, mondjon el valamit a klubról is. Az esti egyetemet végzettek havonta egy alkalommal találkoznak, amikor országos, megyei előadók előadását vitatjuk meg. A legkülönbözőbb témákat válogattuk össze, s az- aktuális gazdasági és politikai események megvitatásán kívül filozófiai és szociológiai, sőt munkapszichológiai kérdésekkel is foglalkoztunk. Nagyatádon az értelmiségiek szívesen léptek be a szélesre tárt ajtókon, mert olyan ügyhöz kérték közreműködésüket, amely mind az egyén, mind pedig a társadalom számára gyümölcsöző. Hároméves tevékenységük, elképzeléseik és terveik pedig még magasabb színvonalú munkára engednek következtetni Ezek után egyetlen megjegyzésünk van csupán: több hasonló munkaközösségre volna szükség Somogybán. S. G. ÍJj szőlőfeldolgozó gépsor Két helyen Ugyanakkora területet vetnek el a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezetben most ősszel, mint a korábbi években; 744 holdat A búza ebből 466 hold. A munkának több mint felével végeztek. Az előmunkálatok hat-nyolc erőgépet vettek igénybe. A vetést november hetedikére szeretnék befejezni. Huszonöt erőgépük van, így ez biztosítottnak látszik. Ahogy Mikié Vilmos főagronómr.s elmondta, a kukorica nehezen érik. 389 holdra vetettek, a törést már megkezdték ötvenöt mázsa az átlagtermés. A munkát kézierővel és Braud adapterrel végzik. A silókukoricát már korábban betakarították 144 holdról. A cukorrépa átlagtermése 240 mázsa. A 80 hold körülbelül 900 000 forintot hoz majd a szövetkezetnek. Még tart a szüret is. Szedik az olaszrizlinget, zöldszil- vánit, leánykát, ötven mázsát agy holdról átlagban. Folyik a feldolgozás is. Az idén új gépsor segít munkájukat. A berendezés 250 000 forint értékű. Korábban nyolc ember két műszakban végezte ezt a munkát, s csak az egyharma- dát tudták feldolgozni a mostaninak. Az idén mindössze három ember dolgozik itt A nagy teljesítményű, ügyes gépsor könnyíti meg munkájukat. Napi kétszázötven-háromszáz mázsa szőlőt dolgoznak feL SOMOGYI NfiPlAI Vasárnap, 1970. október 18. 1
