Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
Tükörkép Kaposhomokról Sívek óta tudtam, hogy egyezer majd csak eddig váltom meg a jegyemet. S a piros zászlós bak tér pillantásától ki- sérvét elindulok az úton a házak felé, melyek közül szemnek váratlanul emelkedik ki a templom szürkésfekete tornya. Mi vonzott? A képzeletbeli, idillien eszményi falut-sejtés? A -lakni volna jó*-nosztalgia? Választ ettől a naptól, ettől a látogatástól várok. Karinthy Ferenc mondta egyszer egy televízióadásban: ha ismeretlen várost látogat meg, először a temetőbe megy. Az vall az élőkről is. Az út a templom mellett a domb testébe vág. Ferdén nőtt, a sárgás talajba görcsösen kapaszkodó fák. A temető L alaprajzú. A betű egyik szárában magasra nőtt az aljnövényzet. A sírok a földdel egyenlőek, a kőtáblék egyike- másika hanyatt dőlt, néhány csak fáradtan féloldalra hajolt. Betűzni próbálom az elmosódott feliratokat. -Johann Härtner.« S távolabb: -Anna.« A keresztnév betűi elvesztették arany ragyogásukat. Az L. másik szárában friss virágok, gondosan tisztított utalt, virágok. A nevek itt is árulkodnak. A falut hajdan német ajkú lakosság lakta. A történelem vihara íitán létesült ez a másik szárny. A Jánosok, Annák, Péterek temetője.-Csak egy ember Idősebb a faluban, mint én. Éldegélek az öreg falak között: öregember — egyedül. Pedig heten voltunk testvérek. Heten röppentek ki a szülői házból. Csak én jöttem vissza. Én, aki szüleimtől a György nevet kaptam a Pruckner családnév mellé. Hetvenkilenc évvel a vállamon szémlálgatom a napokat. Hány lesz még a napfénytől meleg? Korán köszön t-e be a tél? Néha még a vállamra akasztom az öreg tarisznyát, kiballagok a szőlőbe. Nézem a fákat. Fiatalok, éltető nedvektől egészségesek. A gyümölcsért lehajolni már nehéz. Nem tudom már lecipelni a hegyről vékában. Ha erre gondolok, elszomorodom. Az értelmetlen elhullás szomorúságot okozó látvány. A szőlőt még leszüretelem. Eladni nem tudom, itt ‘mindenkinek van, ki venné meg ? A Márt már kerek tíz éve itthagyolt. Csak a lányom jön minden héten, s kérdezi: — Édesapt^*!, mondja, mi kellene? Dé hát mi is kellene már az öregembernek? A nyugalom megvan. Egy kis főtt étel néha-néha. Egyszer meg eljött hozzám az a fiú, aki egy ideig nálam lakott. A menyasszonyát hozta bemutatni. Azt mondta: beköti ide hátra is a villanyt. Minek? Az újságot úgyis nappal olmasom, akkor világos van. Az egyetlen dolgom: a takarítás. Valaki a múltkor azt mondta, olyan rend van, mintha asszony lenne a háznál. Állatot nem tartok, nem bírnék már vele. Háromszáz forintot kapok a tsz-től. Ha az ember hetvenkilenc évet megér, sok mindent lát. Láttam a falu lakosságának cserélődését is. Mi az, amit elmondhatok, ami nyugodt napokat ad? Dolgoztam, tántorogva senki sem látott végigmenni az Utcán.« A falon Ferenc József és Vilmos császár pirospozsgás arcú képe. Az öregember még őket szolgálta. A húszegyné: hány évvel ezelőtt beköltözőiteket még ma is úgy hívja: -a telepesek«. De már nem érzi azt az idegenkedést, melyet akkor érzett, amikor az elsőt meglátta közülük az országúton közeledve.-Egy vagyok azok közül, akik otthont találtak itt. Zágráb közeléből érkeztem 1940- ban. Nem mondom én, hogy ellenségesen fogadtak bennünket. Csak valahogy elkülönültünk egymástól. Külön azok, akik ittmaradtak, külön a Felvidékről ideszármazók, meg mi is, akik délről jöttünk. De hát akik egymás mellett élnek, együtt dolgoznak egy célért, a falu boldogulásáért, azok között — mint ahogy két part között a jég felolvad — eltűnik a keménység. Megalakult a szövetkezet itt Is 1959-ben. Most a batéi November 7. Tsz taszári üzemegységéhez tartozunk. ötvenhét éves vagyok, növénytermesztési brigádvezető. Itt, Kaposhomokon csak két tag fiatalabb nálam a szövetkezetben. Nem jó ez így. De mit lehet csinálni? Kaposvár közel van, a fiatalok bejárnak oda dolgozni. Az idősebb asszonyok a napokban leszedték a dohányt. De hogyan lesz jövőre? Hogyan lesz Konferencia a fizikai dolgozok gyermekeiért Dr. Vajó Péternek, a KISZ kb titkárának elnökletével pénteken kerekasztal konferenciát rendeztek az ifjúsági szövetség székhazában. A tanácskozás — amelyen részt vettek a Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ kb és a különböző egyetemek, főiskolák képviselői is — témája az volt, hogyan kaphatnának nagyobb segítséget továbbtanulásukhoz a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei. A vita során megfogalmaz- 1' ! egyetemeinken, felsőoktatási intézményeinkben már jó néhány esztendeje csökkenő tendenciát mutat a fizikai dolgozók gyermekeinek jelentkezési és felvételi aránya. Az 1964—65-ös tanévben a nappali tagozatok első évfolyamára felvett munkás származású gyermekek aránya még 45,7 százalék volt, az elmúlt tanévben már csupán 38,9 százalék. A különlegesen jó felkészülést igénylő szakokon (nyelv, filozófia, pszichológia, elméleti matematika, kibernetika stb.) egészen csekély a fizikai dolgozók gyermekeinek száma. Nem megnyugtató a mezőgazdasági dolgozók gyermekeinek felsőiskolai továbbtanulási statisztikája sem: számarányuk az elmúlt tanévben mindössze 10 százalék volt. Több hozzászóló rámutatott: az okok egy részét feltétlenül a középiskolában kell keresni, hiszen ott is romlott a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. (Az 1986—67-es tanévben 54,7 százalék, az elmúlt esztendőben már csak 49,4 százalék.) A Fővárosi Tanács oktatási főosztályának felmérése szerint az értelmiségiek gyermekeinek 94,2 százaléka, a fizikai dolgozók gyermekeinek csupán 62,4 százaléka jut el az érettségiig, a többi lemorzsolódik. Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy lényegesen nagyobb, jobban koncentrált pedagógiai segítséget kell nyújtani a továbbtanulásra valóban alkalmas, tehetséges munkás—paraszt származású tanulóknak. Néhány életrevaló kezdeményezés már eredményeket is hozott. Ezek közül kitűnik a budapesti KISZ-bízottság ösg- szevont központi középiskolái szakköreinek munkája, a harmadikosok, negyedikesek számára életre hívott budapesti munkás—paraszt tanuló kollégium, az Eötvös kollégium nyári bentlakásos előkészítő tanfolyama. Ez természetesen csak a kezdet lehet — mutattak rá a konferencia részvevői —, a fizikai dolgozók gyermekei tanulásának támogatása társadalmi feladat, amelynek eredményes megoldása nagymértékben függ a társadalom különböző rétegeinek segíteni akarásától, összefogásától. Je- lentős anyagi hozzájárulásra is szükség van, számottevő fejlesztésre szorul a diákotthoni hálózat, korszerűsíteni kell az oktatást, javítani kell a pedagógusok élet- és munkakörülményeit. {MTI) öt év múlva? Csak a gépek segíthetnek. Most, hogy itt tolom a kerékpárt a homokos úton. hangosan mondom ki, amiről rnáskbr magamban gondolkodom.« Tolja a kerékpárt a kaptatón, levett sapkával köszön a szembejövő öregembernek, aki nagyfogú gereblyét cipel a vállán. Bata Pál brigádvezető eltűnik a dombhajlatban. »Mucsiban laktunk, Tolna megyében. Itt jobb, embernek érezhetjük magunkat. A férjem az esztergomi magasépítőknél dolgozik. Építkezünk, otthonunk lesz végre. Most még vacogunk éjszakánként ebben a szükségbódában. Csak a gondolat melegít bennünket: a telet téglafalakon belül töltjük. Bogdán Imrééknek házuk leszl... Négy gyerekünk van, azt szeretnénk, ha egyszer majd azt mondanák: — Az apánk meg az anyánk mindent megtett, hogy semmi se különböztessen meg bennünket a többiektől. Most még nehéz: a bútoraink a szomszédoknál. De már az ácsmunkákat végzik! Nincs messze a beköltözés .. Végigsimít a homlokán. Beköltöznek végre. A faluba. Az országba. Hazát találtak. Szomszédokat, akik sohasem használnak megkülönböztető jelzőt: »-cigány«. Lomnici Zsuzsa tanítónő görögös profilja. Az alsó tagozatot tanítja. — Neki kell kezdenem a falu históriájának kutatásához. A Széchenyi utcát egykor Tilos utcának hívták. Szántó volt a domb azon a részén, tilos volt arra járni. Most arrafelé építenek Bogdánék. A három utca olyan, mint a villa ágai. Erről Gabelzínk-nek hívták egykor a másik utcát, ebből lett a Cinka név. Ma Rákóczi utcának hívják. Kezdődik a környezetismeret-óra. Elhangzik az első kérdés: — Keletet hogy jegyzed meg? — Ott kel fel a nap. Egy az időtlen őszi délutánok közül. Ügy érzem: ebben a faluban mindig délután van. Csönd, szilvalekvárízű nyugalom. Anyóka a tornácon, paprikagyöngysort fűzve a háznak ékéül. Háttérben »hegynek« mondott dombok, melyek oldalából, mint tűpárnából a hegyes tűk: szőlőkarók állnak ki. Festő ecsetje vászonra lopta-e már a tájat? A zsongást: a méhzümmögésből, tyúkkárá- lásból, kocsikerék-nyekergés- ből összetevődőt úgysem tudja visszaadni. Egy napig a falu érverésén tartottam kezemet. A »lakni volna jó ebben a faluban« nosztalgiája — ha nyugalomra vágyom a zajos városban —, tudom, majd újra erős lesz bennem. Leskó László í *■ t Ragasztószalagok, majd a fsidney-i laboratórium. t Az eredmény: a nyomok (•pontosan megegyeztek azok- íkal, amelyeket a gyermek rumliéin találtak. A növénytörme- (• lékek a Savara-ciprusoktól (•származtak. A Ford csomagig tartójában, Graeme Thorne • ruháin és a pokrócon talált f szőrszálak azonos eredetűek voltak: a Bradley család pincsikutyájáról származtak. I«smét házkutatás Bradley réfs lakásába«, és új elemeit, kerültek a nyomozók közébe. Zárszó az I. dél-dunántúli népművészeti hétről NÉGY MUNKÁS, és hangulatában ünnepi nap után tegnap délelőtt befejeződött az I. dél-dunántúli népművészeti hét, melynek szülője és első megrendezője Somogy, illetve Kaposvár volt. Péntekre az összegezés feladata maradt a vendéglátóknak. — A találkozó sikeres volt — így foglalta össze a négy nap tapasztalatait dr. Várkonyi Imre, a Somogy megyei Tanács V. B. elnökhelyettese. A somogyi kezdeményezés újszerűségét ismételten hangsúlyozta: — Nem lehet közigazgatási határok közé zárni a népművészeteket — mondotta. — Szükségessé vált, hogy olyan vitás kérdésekről, mint például a somogyi hét programjának gerincét alkotó népdalról egy tájegységnyi országrész, négy megye, Baranya, Tolna, Zala és Somogy együttes tanácskozást rendezzen. — A tudományos élet képviselőin kívül részesévé vált ennek a találkozónak szinte az egész megye. A kultúra, a népművészet és a tömegek kapcsolata tovább erősödött — állapította meg dr. Várkonyi Imre. — A művészeti estek forró fogadtatásán túl szinte meglepetés volt a megyeszékhely kiállításainak látogatottsága. Naponta mintegy ezer ember fordult meg a Rippl-Ró- nai Múzeumban, az Ifjúsági és Úttörőházban, valamint a TIT- székházban. Bebizonyosodott: a népmfi- vészetnek a szocialista társa- d0.1ómban is van szerepe, és a jövő is ezt ígéri. A tanácskozás szellemében kiemelte az iskolai oktatás szerepét a népművészetek megismertetésében és elmondta, hogy máris megállapodás született ennek a témának a napirendre tűzéséről. A dél-dunántüli népművészeti hét hímzett buzsálti zászlaját levonták, legközelebbi helyéről Zala és Tolna még a következő napokban dönteni fog. AZ I. DÉL-DUNÁNTÜLI népművészeti hét munkásainak, elsősorban a művelődés- ügyi osztályok dolgozóinak és a részvevőknek köszönetét mondva zárta be a találkozót a megyei tanács elnökhelyettese. Kiosztották a népművészeti pályázat díjait Tegnap délelőtt hirdették ki a népművészeti hét pályázatainak, valamint a XVIII. önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatnak az eredményeit. Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője köszöntötte a pályázókat, a népművészeket és a vendégeket. Elmondta, hogy a déldunántúli népművészeti hét rendezőit egy cél vezérelte: megrajzolni a tájegységnek, a négy megye népművészetének teljes, hű keresztmetszetét. S hogy ebben a megyék lakói is közvetlenül bekapcsolódhassanak, pályázatot hirdettek. A pályázatnak nagy sikere volt. A mintegy száz beérkezett pályamunka tovább gazdagítja hagyományainkat, szellemi kultúránkat. A népművészeti tárgyú dolgozatok első díját Lantos Miklósáénak (Pécs) ítélték oda. Kiemelt munkajutalmat kapott Sós József tabi, munkajutalmat pedig Gelencsér Zoltánná és Csepinszki 'Mária kaposvári pályázó. A népi játék kategóriában első és második helyezés nem volt. A harmadik díjat megosztva kapta Kiss József Kutasról és Klujber László Kaposvárról. Sokan küldték el alkotásaikat a fotópályázatra, amelyen Jávori Béla kaposvári alkotót jutalmazták az első díjjal. A második és harmadik díj tulajdonosa két pécsi fotós: dr. Szász János és Lantos Miklós. A filmpályázaton dr. Torma Ákos (Kaposvár) munkajutalmat kapott. A népművészek különösen bő termést küldtek be. Tizenhárom faragó hetven pályamunkával jelentkezett. Az első díjat Takács Vendel niklai népművésznek adták, a második díjat Szőke 1st Ván kaposvári, a harmadikat pedig Hakli Sándor ádándl faragónak ítélték. A tolnaiak Vitték el a babért a hímzés-szövés, csipkekészítés kategóriában. A hatA költözködés után visszamaradt hulladékok között film- darabot találtak. A filmszalagról másolt képek a Bradley családot ábrázolták egy kiránduláson. Az erdő szélén, a fűre kiterített egyik pokróc azonos volt azzal, amelyikbe a gyermek holttestét becsomagolták. Október 4-én este a nyomozók arra a meggyőződésre jutottak, hogy Bradley a gyilkos, vagy legalábbis egyike a gyilkosoknak. Az Interpol nemzetközi letartóztatás! kérelme akkor érkezett Colombóba, amikor a »Himaláya« éppen horgonyt vetett a kikötőben. A ceyloni rendőrség október 14-én letartóztatta Bradleyt. A hosszadalmas és bürokratikus kiadatási formaságok azonban egészen november 19-ig elhúzódtak. Végül november 19-én az Ausztráliából kiküldött két detektív Brad- ley-vel együtt repülőgépre szállt. Bradley már útközben papírra vetette vallomását. A gyermekrablás gondolata akkor ötlött fel benne, amikor az újságban olvasta, hogy Thome megütötte a főnyere-i ményt. i Miért nem telefonált többé ? < Amikor a kis Graeme-mel' hazaérkezett, a kocsit a ga-' rázsba vitte, azután összekötözte a gyermeket, majd a pokrócba göngyölte, és a csomagtartóba zárta. Amikor es-( tefelé felnyitotta a csomagtar-( tót a gyermek már nem élt. ( Megfulladt. Erre azonnal kifutott a( Forddal, hogy megfelelő helyet ( keressen, és azon a puszta tel-, ken rejtette el a holttestet,, ahol augusztus 16-án megta-', lálták. , E gonosztevő előéletének | vizsgálatából kiderült, hogy | Bradley határtalanul pénzsó- < vár ember volt, minden áron| meg akart gazdagodni. Azt) hitte, hogy a gyennekrablás) egyszer s mindenkorra meg-< szabadítja anyagi gondjaitól,! amelyekbe éppen szennyes! üzletei miatt keveredett. ( A sidneyi esküdtszék 1961.! március 29-én Bradleyt élet-! fogytiglani kényszermunkára < ítélte. | fVégej * vanöt munkadarabból a pincehelyi Kárpáti Jánosné kézimunkáit találták a legszebbnek. övé lett az első díj, a második helyre Szemes Béláné dombóvári és Váradi Jánosne buzsáki hímzőasszony került. A fazekasok ősi mestersége két fiatal alkotónak hozott szép sikert. Pozsár Lajos Kaposvárról második díjas, Kecskeméti Sándor szintén Kaposvárról pedig harmadik díjas lett. Ugyancsak szép eredmény- nyei zárult Somogybán, immár tizennyolcadszor, az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat. Égy szakkör és tizenkét gyűjtő készített pályamunkát. Az első díjat nem adták ki. A második díjat megosztva kapta Dégi Zsolt Ordacsehiből és Pillér Dezső Zamárdiból. A harmadik díj Gelencsér Sándor nagyberki gyűjtőé lett. A díjakat dr. Várkonyi harc, a Somogy megyei Tanács V. B. elnökhelyettese adta út a pályázóknak. % SOMOGYINfiPbAf ■MA* Itt* aÉáÜMc XL B
