Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

Százdolláros szabadságon München, Innsbruck, Grác Üzletek, árak — Ismerkedés a várossal — Szexhullám Münchenben A valutaigénylés ápri­lisi beadásáról mindenki lebe­szélt. Hogyan lehetsz olyan naív, hogy megkapod? Május végére megjött a válasz, ha ka­pok útlevelet, kapok valutát. S miután e cikk címe is azt mutatja, hogy rövidesen mind­kettő a kezemben volt, szep­temberben fárasztó, de felejt­hetetlen napokat töltöttem a Német Szövetségi Köztársaság­ban és Ausztriában. Hegyeshalom, aztán Salz­burg. Ausztria és az NSZK ha­tára, onnan már csak egy macskaugrás München — a ba­jor főváros. — Kábítószer? Pálinka? Nagy mennyiségű cigaretta? — érdeklődik az udvarias nyu­gatnémet vámőr, mire óvatosan megjegyezzük, hogy inkább egy kávét kérnénk. Este nyolcat mutat a mün­cheni Haupt Bahnhof nagy­órája, amikor lelépek a kocsi lépcsőjéről. Ismerősök várnak, boldogan újságolják, hogy si­került olcsón szállást szerezni, de egy kicsit messze van. — Te úgyis szeretsz gyalo­golni — mondják, mire buz­gón bólogatok. Bezzeg később... Éjfél, mire ágyba kerülök a tündéri kis városkában, Pul- lachban, kedves házigazdáim, a Heim család barokk szobá­jában. Másnap reggel kocsival értem jönnek, s a Salzburg— München közötti autópályán beszáguldunk a városba. A filmhíradóból és az újsá­gokból már többször is értesül­tünk az olimpiai előkészületek­ről, s azokról az óriási épít­kezésekről, amelyek jelenleg folynak. Sugárutak lezárva, minden sarkon ott a terelő­forgalom jelzőtáblája, az autó­sok számára teljes a káosz, a várost egyelőre nem ismerő turista számára még inkább. Az autóbusz-menetrend kilo­métermutatója szerint a város szívétől otthonomig 12,4 kilo­métert megy a busz, s miután eltévedtem, ezt az utat kényte­len voltam végiggyalogolni. Másnap reggel nem is mentem be Münchenbe, csak a környé­kén sétáltam. A következő nap ismét visz- szamerészkedtem a városba, jártam az áruházak emeleteit, vásároltam is — óvatosan per­sze — és átböngészem az esti lap moziműsorát, mert hol is pihenhetné ki a gyalogos tu­rista a fáradalmait, ha nem egy olcsó moziban? Az olcsó mozi legolcsóbb je­gye három és fél márka. A külföldről hazaérkezett turistának általában második kérdésként azt teszik fel: mit vettél? Velem sem történt másként. Időm, energiám és megrendelésem volt bőven — a pénzről persze nem mond­hatom el ugyanezt —, végig­jártam tehát a legnagyobb áruházakat, amelyekben való­ban öles:' i lehet vásárolni. Quelle, Nackermann, Kaufhof, Karstadt három-ötemeletes áruházak, ahol a fogpiszkáló­tói a Honda motorkerékpárig minden kapható. Kosarakban, hatalmas pulto­kon egymás hegyén-hátán he­ver a pulóver, ing, fehérne­mű, méteráru stb. A nálunk oly módi garbók lassan kimen­nek a divatból, s ez szerencsé­re az árukban is megmutatko­zik. Vettem is kettőt. Este, amikor felpróbáltam őket, az egyiknek pillanatok alatt föl- feslett a nyaka, s amikor más­nap visszamentem, meglepődve vettem észre a bolhabétűs fel­iratot: kis hibával. Egyik este az ismerősömmel találkoztam, ő elvitt München állítólag egyik legolcsóbb ön- kiszolgáló éttermébe. — Mit választasz ? — kérdez­te, miközben a legolcsóbbat kerestem. Végül megállapod­tam tíz deka virslisalátában, aktmagazinokig minden kap­ható, s van is, aki megfizeti. A mozik szintén döntik ma­gukból az erotikát. A bajor fő­város 73 mozijának legalább hetvenöt százalékában szex­filmet játszanak. A többi meg­oszlik a krimik, vámpírok, Drakulák és más szörnyek kö­zött. Kinntartózkodásom tíz napja alatt egyetlen művészi­nek nevezhető filmcímet talál­tam a moziműsorban, Ingrid Bergmannal a Kaktusz virágát. A színházjegy szintén drága. A Deutsches Theater- ben a román operaház előadá­sában a Marica grófnő ment, a prózai színpadokon — lehet, hogy a szezonkezdés miatt — klasszikust nem láttam, csupa számomra ismeretlen író isme­retlen darabját játsszák. A szex egyébként már ide is betört. Az eddig leírtakból az olva­egy pohár sörben és egy zsem- | só joggal következtethet arra, lében, öt pfennig híján négy márkát fizettem érte. Az újságíró, de a turista is huzamosabb külföldi tartózko­dás után »megéhezik« a kul­túrára. Az újságosbódéban és előtte annyi a színes magazin, hogy belekáprázik a szem, a napilapok viszont több helyen is ott virítanak a kirakatok­ban, bárki olvashatja minden oldalukat. A könyv nagyon drága. A legolcsóbb ponyva is nyolc-tíz márka. így nem is csodálkoztam, amikor elmond­ták, hogy inkább kis füzeteket, magazinokat, újságokat olvas­nak. Ami rányomja a bélyegét az átlagember irodalmi igényére, az egyedül és kizárólagosan a szex. Két szexüzlet van Mün­chenben (az egyik Európa leg­nagyobbja), ahol fantasztikus árakért kínálják a pornográ­fiát. A könyvektől a fotókig, a gyógyszerektől a szex habfür­dőig, az intim fehérneműtől az hogy semmi másért nem utaz­tam ki, csupán a vásárlás ked­véért, hiszen alig ettem, min­dent drágállok, s a múzeumok­ról, a kiállításokról nem is ej­tettem szót. Mint ahogyan ez a kis írás is bizonyítja, nem haltam éhen, vásároltam is, sőt a múzeu­mokat és egy pazar Picasso- kiállítást is megnéztem, de az ésszerű takarékoskodás nélkül már Münchenből egyenesen hazajöhettem volna. Pedig még várt rám Ausztria, a két gyö­nyörű város, Innsbruck és Grác, ahova üres zsebbel ugyancsak nem lehet elutazni. Csütörtökön ruhatáram ösz- szes eleganciáját összeválogat­va látogatóba mentem. Az olimpiai előkészítő bizottság sajtóosztályára, ahol igyekez­tem mindent megtudni a XX. nyári játékok munkálatairól. Saly Géza (Folytatjuk.) Nemzetközi konferencia az államigazgatás korszerűsítéséről Az államigazgatás korszerű­sítéséről és az ezzel összefüggő szakszervezeti feladatokról kezdődött kétnapos tanácsko­zás kedden Budapesten a bol­gár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli, a román, a szov­jet és a magyar közalkalma­zottak szakszervezete vezetői­nek részvételével. A konferen­ciát Giorgio Sanguinetti, a Közalkalmazottak Nemzetkö­zi Szakszervezeti Szövetségé­nek titkára nyitotta meg, majd — Gál Lászlónak, a SZOT tit­kárának üdvözlő szavai után — dr. Prieszol Olga, a Közalkal­mazottak Szakszervezetének főtitkára ismertette a magyar államigazgatás racionalizálá­sának időszerű kérdéseit és a szakszervezet ezzel kapcsolatos tevékenységét. Második beszámolóként Vac- law Pawlik, a lengyel közal­kalmazottak szakszervezetének elnöke az államigazgatási dol­gozók szolgálati viszonyának és bérrendszerének hazájában kialakult alapelveit ismertette. Messze hangzó muzsikaszó Falevél, kéreg, fűszál kel­tette messze hangzó muzsika kapaszkodott a szélbe a szán­tóvető ajkáról, és bejárta az egész határt. A színpadon, a vakító reflektorok fényében meg a közönség ijesztően nagy tömege előtt féket kap a jókedv, inkább a virtus in­dítja el a dalt. Először bátor­talanul, aztán biztosabban, majd az első taps után — kedvvel, örömmel. És lenyű­göző szépséggel. öreglak, Vízvár — lehetne sorolni a somogyi falvakat — énekesei, muzsikusai mutatkoztak be a népművészeti hét első estjén a Latinca Művelődési Központ­ban. A buzsáki párnatánc, Or­bán István kéregsípja után öz­vegy Princz Ferencné énekel­te a cinegemadárral felelge­tősét (szinte az összes nép- költészet jellegzetes motí­vuma), és eljárta a női ver- bunkot rusztikus egyszerű­séggel, méltósággal. öreglakról hárman is jöt­tek. Az Alföldről elszármazott két pásztorember pásztornó­tákat hozott. Búgott, szomor­kásán futott a klarinét az énekmondó dallama után, virtussal cifrázott, máskor meg legényes jókedvvel ka­paszkodott össze a síp és a dal. Árok László kanásznótá- kat énekelt, a somogysámso- niak zengő citerája kísérte. Mindegyiküket pártoló szóval, szakszerű tömörséggel mutat­ta be Olsvai Imre. A dráva- mellék szláv népművészetét hozta nagyon szép zenével és hasonló koreográfiával a Dráva együttes. És a menyecskekórusok! Aki látta, egyetért velem — nehéz lenne egyet dicsérni. Szenna, Buzsák, Karád. Göl- le — egy megyén belül — milyen sok mégis a dal. Az újat, a még keveset hallott népdalokat a magas énekkul­túrájú karádiak adták elő. Ahány dal, annyi viselet. A sokszoknyás gölleiek között véletlenül sem volt két egy­forma, a buzsákiak rátétese pedig egyforma volt — de legalább olyan szép! Jól si­került ez a találkozás — még többet is szívesen néztünk volna belőle, és még többször is szívesen néznénk dyen gazdag, eredeti bemutatót. ötletes, szép színpadképet komponált a rendező. Hogy mennyire hódít a népdal? Hallhattuk- — a páva cda- szállt a sámsoniak citerájára is... Csak egy tanulság: ez a gazdag, hatalmas folklór mai művészetünk egészét ihleti, hiszen annyi mindenről be­szélt, táncolt, énekelt az élet alapvető mozdulásaitól az apró örömig, lírával, gúnyos nevetéssel. Egyszóval bizo­nyított ... Kezdhetném így is a máso­dik részről írandókat — az »ihletettek«. De ez már túl patetikus. Kisebb, nagyobb hagyományokkal, sikerekkel és címekkel rendelkező somogyi együttesek mutatkoztak be. Szabados Péter szép versmon­dása közben jutott eszembe — megyénknek néhány jó iro­dalmi színpada van —, miért nem ajándékoztak meg ben­nünket egy nagyon ide illő népi játékkal vagy feldolgo­zással? A két táncegyüttes kétfajta erénnyel büszkélke­dett. A BM együttesben a szólótánc sikerült szépen, bra­vúros technikával, a Somogy együttesre a kavargó, harmó­niába olvadó, temperamentu­mos együttáncolás a jellem­ző. örülünk a Somogyi képek kísérletének. Ha összevetjük a műsor első részeinek eredeti képeivel — érezhető a somo­gyi folklór ihletése, főleg a dinamikusabb pergő zenében, táncban. A lassúbb részeknél nemegyszer revüsen tablósze­rű volt a színpadkép, érződött a feldolgozás erős stilizáltsá- ga. Mindenesetre jó ígéret és figyelmet érdemel. A kórusok bemutatkozása a megyeszék­hely kórusmozgalmának szép, de túlságosan terjengős ke­resztmetszete volt. A legna­gyobb élményt a Vikár Kórus adta a Kodály-művek előadá­sával. Tröszt Tibor A FIŰÉRT v Gazdag kirakat A népművészeti hét szép darabjait a járókelők is megcso­dálhatják — a kirakatrendezők jóvoltából. A fotóriportert a Május 1. utcai Carmen illatszerbolt kirakatának gazdag népművészeti anyaga állította meg. áttam fekete, göndör­fürtű fejét. Madár arcát, közönyös sze­mét. Az életét. Létét, mely nem ismeri a holnapot. Gon­dolat nem bántja, számadás nem foglalkoztatja. Személye pánikot kelt; felháborodott sanda pillantásokat, tátogón- ordító becsmérlést. A képlet­ben világos a helye. Kárté­kony állat! Mocskos disznó! — mestersége címere. S a keze. Ismert kapcsok fogják közre, szorító acélhur­kok. Húsba vágók, csontba vájok. Neki terminust jelöl­nek. Nyár és tél helyett cel­lába zárt szakaszokká alakít­va a heteket, hónapokat. A szabad ég és a négy fal ka­lendáriumára. S az acél kar­perec jelenti az új év kezde­tét. Neki döröghetnek a fegy­verek Közel-Keleten. Neki aztán leszállhat simán a holdszonda. Ugyan, mit neki B. Bardot szőke haja? Hadd zúgjon a tv, hadd suhanjon a legújabb Opel! Épülhet a gázfűtéses öröklakás! A nagy sikerű abszurd dráma? Mi az? Publinok, tergálok, texek, marhaboxok. las­Borovicska, szatmári, kecs­keméti, szekszárdi. Orionton, Camping, VEF 12, Szokol. A legjobbat, a legszebbet, a legdrágábbat. Mindenből. Klottban, cájgban jár, ka­bátja szakadt, lötyögős. Feke­te a sarka, kócos a haja. S vékony csuklóján acélbi­lincs csillog. Az újévi köszön­tő. Mit tettél fiú? Mit tettél az alig két évtizededdel, ragyo­gó napjaiddal, szunnyadó su­garas emberségeddel? Elté- kozoltad? Elkóty avetélted? De volt-e mit? Hiszen nem viseltél puplint, nem húztál marhaboxot. Nem ittál kecs­kemétit, s a Szokol nem ne­ked játszotta a tánczenét. Nem volt a tiéd semmi huza­mosan, csak a hátadon zöty- kölődő tarisznya, s benne rémséges gyerekkorod. Kosz­pólyák, savanyú löttyök, al­koholmámor, nikotin. Szeder­jesre fagyott lábaid. Nem is­merted a párnát, a habköny- nyű meleget. Nem tudtál a családi élményről semmit. Nem érezted a karácsonyi il­latokat, a meleg bejglik, illa- tűs gyertyák szagát. Nem! Hi­ányzott a csöppnyi mag, melyhez tapadva kiépül, szü­letik a gondolat, keletkezik az érzés. Maradtak veledszü- letett , ösztöneid. Élni kell! Enni kell! Melegedni kell! S valami homályosan, zagyván rád ragadt sejtés és a sűrű­södő tapasztalatok megértet­ték veled; ehhez pénz kell. KELL. Hányszor sírtad el magad; nincs. Hányszor ver­ted a fejed; üres a zsebed. A munka alig jelentett többet, mint az abszurd dráma. Csak hallottál róla. Példákat a tal­ponállókban lebzselő szűkebb környezetedben nem láttál. Ök sem tudták, mi az. Iskola? Ellenséges közeg, idegen tö­meg. Más volt a szaguk, más a szavuk. Nem ért el hozzád semmi, senki. Osztályátlag voltál, mondták; állandóan rontod. Szeretted volna javí­tani, de nem tudtad, hogyan. Idegen szavak, fogalmak röp­ködtek körülötted, társaid megmártóztak bennük, s ra­gyogva, frissen, új meg új élelre-kedvre kapva nőttek, csiszolódtak, fejlődtek. Vakí­tó fehér ingben kötötték fel a vörös nyakkendőt, s te szur- tosan, lángvörös arccal olda- logtál el az avatandók kis csapatából. Bosszút álhattál volna; nem tetted. Sírhattál volna; nem tetted. Csatangoltál. Csavarogtál. Éhes voltál. Sovány teste­det láz borzangatta végig. Az első zsákmányod öt da­rab perec volt. Többet nem mertél... De végre neked is SIKE­RÜLT VALAMI! Végre neked is csöppent valami. Pénzed lett; néha jóllak­hattál. Barátaid; néha nevet­hettél. Valahová tartoztál; néha megértettek, meghall­gattak. Néha adtak a vélemé­nyedre. Kezdtek tisztulni dolgok, egyenesedett a világ. Te és a hozzád hasonlók — aztán a többiek. Rájöttél a vita édes-izgalmas ízére. S dicséretet is kantái. Társaid csak a te kezedre esküdtek, furfangjaidnak híre járt. Fej lettél, fiú! Sorozatos lebuká­said nem érdekeltek. Meg­szoktad. Elviselted. Hozzátar­tozott a mindennavokhoz. Ahogy a tavaszt felváltotta a nyár, s az őszt a tél. tőled független erők. ismeretlen té­nyezők játékaként, úny kö­vetkeztek hosszabb-rövidebb ideig tartó kóteros időszakaid. Mi változott bent? Alig va­lami. Mi változik ezután? Lehet, hogy semmi? Lehet, hogy minden? Hiszen te is ember volnál... Csupor Tibor SOMOGYI NÉPLAP Saezd* MN. október 14, 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents