Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
Hozamok és önköltség a növénytermesztésben Általános felfogás szerint a mezőgazdaságban a növénytermesztési hozamok növelésének szinte beláthatatlan lehetőségei vannak. Ugyanakkor — szabály szerint — a hozamok növekedésével valamilyen arányban az önköltségnek csökkennie kell; bár igaz az is, hogy ez csak egy bizonyos határig lehetséges. Hogyan hat, hogyan érvényesül ez a törvényszerűség a megye mező- gazdaságában ? A fontosabb növények termésátlagai az utóbbi 10 évben mintegy másfélszeresére emelkedtek. A gyorsabb ütemű fejlődése a mezőgazdaság szocialista átszervezése után következett be. Az intenzív fajták, a fejlett agrotechnika döntő szerepet játszottak a hozamok növekedésében, de tény az is, hogy a termésnövekedést megközelítő arányban emelkedtek a ráfordítások is. Ebből a körülményből következik, hogy először azt kell megvizsgálnunk, milyen lehetőségeink vannak a terméseredmények növelésére, és ezeket a lehetőségeket hogyan használjuk ki. TalaimOvelés. talajerő-gazdálkodás Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink mai megnövekedett terméseredményeinek alapja a talajművelés teljes gépesítettsége. Ehhez az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben több mint 5000 traktoregység áll rendelkezésre. Ha nem is a legmegfelelőbb gyártmányfajtákból és eléggé elhasználódott műszaki állapotban, de rendelkezésre állnak a talajművelő gépek is. Mégsem mondhatjuk el, hogy minden rendben van a talajművelésnél. Például 1968 őszét kivéve 40—60 ezer hold őszi mélyszántás évente elmaradt, s igen sok a kifogás a munkák minőségével kapcsolatban is. Ha a talajművelés, a talajerő-gazdálkodás tartalékairól szólunk, feltétlenül beszélni kell a legfontosabbról, az istállótrágyázásról. Az utóbbi két évben csökkenő tendenciát mutat, a nagyüzemek évente átlag 60—70 ezer holdat istállótrágyáznak. A számosállatra jutó istállótrágya- felhasználás az állami gazdaságokban 76 mázsa, a tsz-ek közös és háztáji gazdaságaiban 67 mázsa, tehát a felhasználásnak vannak további tartalékai. Számokban ki nem mutatható veszteséget okoz az istállótrágya helytelen kezelése, fel- használása. A műtrágya-felhasználás az utóbbi 10 évben megháromszorozódott. A tsz-ekben túlhaladta a 300, az állami gazdaságokban megközelítette a 600 kilót holdanként. A következő években a felhasznált mennyiség minden bizonnyal még tovább növekszik. A műtrágya-felhasználás fokozódása természetesen maga után vonja a terméseredmények növekedését. Ám éppen a költségek miatt nem mindegy, hogy a megvásárolt műtrágya mekkora hányada hasznosul. Szinte minden üzemben van mit javítani e téren. Ugyancsak a hozamnövelés, a költségcsökkentés elve kívánja, hogy a felhasznált műtrágya összhangban legyen a talaj adottságaival, és megfeleljen a termesztett növény igényeinek. Minden műveletet megfelelő időben Egyes munkák eredményessége és költsége jelentős mértékben függ attól, hogy azt megfelelő időben vagy elkésve végezték-e el. A termelőszövetkezetek legnagyobb része jelenleg még nem rendelkezik olyan gépi felkészültséggel (sokszor elégséges kézi munkaerővel sem), amekkora a legnagyobb — őszi — munkacsúcsban szükséges lenne. Éppen az állami gazdaságok tapasztalata bizonyítja, hogy a korszerű, az üzemi adottságokhoz igazodó szervezés és a következetesen érvényesített, rugalmas munkarend jelentősen segíti a hatékonyság fokozását. — Csuda érdekes élményem volt! Egy tehén bőre alatt tettem egy különös, ér- dekfeszítö sétát... — Egy tehén bőre alatt? Egyenesen benn a tehénben? ... Mondd, ezeket a — hogy is mondjam — »élményeket« mióta veszed magadon észre? — Hogyhogy mióta veszem észre? Ez nem észrevétel dolga! Egyszer, egy ízben volt alkalmam ilyen sétára! Ha kívánod, napra pontosan megmondom, mikor... — Ah... áh... nem kívánom. (Ráhagyni, ráhagyni.) — Mit mormolsz? — Semmit. Csak eszembe jutott valami. Állítólag egy Jónás nevű úriémbernek volt ilyen kalandja bizonyos cet- hallal. De hát az már mikor volt?! — Tréfálsz??? — Nem! Nem! A világért sem! Csak föl ne izgasd magad! Inkább mesélj! Ügy nyelt el téged is a tehén, vagy... egyáltalán hogy jutottál be? — Egyszerűen. A tehén első lábánál volt egy kapu, ott bement az ember, szépen körbesétált, a másik lábánál levő kapunál pedig kijött. Hogy mi mindent lehet ott benn látni?! — Ne mondd! * — Láttam a nyelőcsövet, a tüdőt, a föütöeret, közel hajolva hallottam, hogyan dobog a szív. Megfigyeltem, hogy működik a bendő fala, hogy dolgoznak benn a baktériumok ... — Te, nem érzed magad rosszul? — Nem! Miért?... És képzeld, ezenkívül feliratok igazítják el az embert, hogy például miért fontos a hizlalásnál a fehérje és a szénhidrát, és valahonnan mélyről élőszóval is szüntelenül tájékoztatják az érdeklődő sétálót, hogy mi, miért történik ... Na, miért nézel ilyen rémülten? Hová rohansz? Éppen most akartam megmutatni a képet... (Nos, a kép itt van. A séta, a tehén igaz. A német Purina-cég rendkívül ötletes, szellemesi és tanulságos bemutatója ez a »pavilon-tehén« a mezőgazdasági kiállításon. Az állatnyésztők körében ismertek a cég takarmánytápjai, és ez a tehén nemcsak ötletes reklám, hanem egy rövid séta alatt szinte mindenre ráirányítja a figyelmet, amit a tenyésztőnek, a gondozónak szükséges ás jó tudni.) Vörös Márta Mindez természetessé, érthetővé teszi, hogy a negyedik ötéves terv irányelvei között fontos helyet foglal el a növénytermesztés technikai bázisának fejlesztése. A hozamok és a költségek elemzésénél feltétlenül meg kell vizsgálni a munkatermelékenység és a munkaerőgazdálkodás alakulását. Az adatok, a tények azt mutatják, hogy az állami gazdaságokban 1 hold termőterületre vetítve mintegy 60 százalékkal több élőmunka, 80 százalékkal több gépi munka felhasználásával mintegy kétszeres termelési értéket termelnek, mint a tsz-ekben, s ezek az eredmények feltétlenül még tovább javíthatók. Az eredményekkel arányosan nőtt a dolgozók átlagkeresete is. A tsz-ekben egyrészt kiütközik az alacsonyabb fokú eszközeflátottság, másrészt megmutatkoznak a munkaintenzitással, a munka- időalappal való helytelen gazdálkodás hátrányai. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az anyagráfordítás és a gépi munka növelése csak úgy lehet gazdaságos, ha ezzel együtt jár az élőmunka-felhasználás viszonylagos csökkenése. fl tudás, a szorgalom jelentősége A világ legnagyobb tehene Csupán néhány vonatkozásban tekintettük át a növény- termelés több fontos kérdését. Az elmondottak igazolják, hogy növekvő anyagi ráfordításokkal fokozni lehet az eredményeket, de csak úgy, ha ezzel együtt jár az élőmunka, a felhasznált eszközök hatékonyságának fokozódása is. A felsoroltakon kívül még szólni kell valamiről, aminek szerepe van a központi folyamatban. Ez pedig a szaktudás, a szakismeret. Egy ember önmagában — bármilyen sokat tudjon is — kevés. Csak egy jól szervezett kollektíva képes áttekinteni minden összefüggést, megismerni, és az üzem adottságainak megfelelően alkalmazni minden újat. Az ilyen vezető kollektívák élvezik a dolgozók, a szövetkezeti tagok bizalmát. Összegezett következtetésként megállapíthatjuk: ha egy gazdaság a nagyobb célok érdekében növeli a ráfordításokat, akkor ezzel arányosan többet kell törődnie a hatékonysággal, a munkatermelékenységgel. Nagy körültekintést, alapos gazdaságossági számításokat kíván ez. Mert hiába fogunk elvetni bármilyen drága vetőmagot, ha ez nem kap az igényének megfelelő talajmunkát, nincs talajerő, nem vetjük el időben, elgyomosodik. vagy éppenséggel kint éri a tél (mint például a múlt ősszel a legintenzívebb kukoricák jelentős részét). Viszont az is igaz, ha már nem sajnáltuk az anyagot, a gépet és a munkát a vetéstől, akkor mindezt csak megfelelő vetőmag fogja visszafizetni. Dr. Szerény! János, a megyei pártbizottság munkatársa Ahogyan a gazdák látják Adand, Aranymezó Termelő- szövetkezet ... Ez az északsomogyi közös gazdaság néhány évvel ezelőtt gyakran hallatott magáról, s nevét nem éppen a jó híre miatt tette ismertté az országos sajtó. Azóta a súlyos beteg újból járni tanul. Ám a megrázkódtatás nem múlt el nyomtalanul. Hallgassuk csak a főkönyvelőt: — Közömbössé váltak az emberek. Talán a múltba nyúlik ennek a gyökere, a csalódások vezettek a mostani érdektelenséghez. Pedig tavaly már rendszeresen fizettünk előleget egész évben, és úgy mondják, ilyen ezelőtt itt nem volt. Hogy miképpen vélekednek a gazdák az idei esztendőről? őket kell kérdezni... Megkérdeztük. Velük beszélgettünk a határban, a majorban, a faluban. Velecz János traktoros: — Munkánk bőven van. Ügy tudom, a búzánál volt valami kiesése a gazdaságnak. A kukorica viszont jónak ígérkezik. Ezt látom, mert naponta járom a határt. Sokat számít, hogy milyen lesz az ősz. A traktorosok igyekszenek jól dolgozni. Azt hiszem, közepes év lesz az idei. Kár, hogy a gabona egy része tönkrement, még mielőtt _ beérett volna. Valami nagy kárt tett benne. Mészáros lm- ráné baromfi- gondozó : — Ahogyan én latom, jó évet zárhatunk. Igaz, hogy a búza gyenge volt, ezt mindenki tudja, de a kukorica (* szép, csak beérjen. És tető alá kerüljön mind. A cukorrépánk igazán gyönyörű. Nem lehet kifogás a szarvasmarha-, meg a pulykaállományra sem. Ami az én területemet illeti, bizony elég gondot okozott, hogy a tízezer csirke, amit kaptunk, már beteg volt, amikor megérkezett. Sok elhullott belőle. Az istállóban, ahol én is dolgozom, 3700 csirke van ... Talán elérjük a tervezett 30 forintos munkaegységet. Én nem nyugtalankodom. | Baksa István gyalogmunkás, rakodó: — Talán jobban is sikerülhetett volna ez az esztendő. Az ember látja mi az, ami jó, és |||; mit lehetett volna másképpen csinálni. Itt van például a réti széna, aminek az elejét harmadáért, a sarjúját feléért kaszáltuk. Én az elsők között levágtam a magam parcelláját. Mások késlekedtek. így aztán az igyekvők szénája, köztük az enyém is, többször megázott. Kár ez nekem is, a közösnek is. Az lett volna a jó megoldás, hogy a késlekedőknek csökkentik a kukoricaterületét, mert nálunk a kaszálás a részes kukoricához kapcsolódik. Problémák mindig voltak és mindig lesznek. Ügy hírlik, a tsz az idén sem lesz képes a hátralevő hónapokban kifizetni az esedékes előleget. Takács Gyula sertésgondozó: — Szép az állomány, de rövid már az idő, hogy mind elmenjen, amit erre az évre terveztek. Hétnyolc hónap kell a legtöbbnek, hogy kész hízó legyen. Száznyolcvan süldőnk van, többnyire 40 kilós átlagsúlyúak. A vezetők szerint meglesz a 30 forintos egység. Én egy kicsit kételkedem. * * * Virág János elnök nem lepődött meg, amikor elmondtam, mit hallottam a gazdáktól. Ismeri a problémákat, egyik-másik esetben, mint például a kaszálás dolgában, máris intézkedtek. — Könnyen terjednek a rémhírek — mondja az elnök. — Pedig nyugodtak lehetnek az emberek, az eddig szokásos 80 százalékos előleget továbbra is megkapják. Sőt arra is futja a szövetkezet pénzéből, hogy tagjainkat, akik tavalyi munkájukkal jogot szereztek a fizetett szabadságra, a közös költségén felutaztassuk a mezőgazdasági kiállításra. Sok a hátra1 evő munkánk, és egyre kevesebb a munkabíró tag. Pedig a betakarításban szükség lesz az erőre. Ettől is függ, sikerül-e megalapozni fejlődésünk'1. Hernesz Ferenc Gondolatok egy taggyűlés után Felelősséget társadalmunk fejlődéséért Egyetértés a kongresszusi irányelvekkel, a szervezeti j szabályzattervezettel, mélységes felelősségérzet pártunk politikájának gyakorlati megvalósításáért, példát mutatni, részt vállalni az előttünk álló feladatokból — ez jellemzi kommunistáink taggyűléseit, amelyeken a kongresszusi irányelveket, a szervezeti szabályzatot vitatják meg, s egyúttal újjáválasztják a párt- szervezetek vezetőségét is. A taggyűlések többsége bizonyítja, hogy az irányelvek a párttagság, a munkásosztály, dolgozó népünk egyetértésével találkoznak. Mindenütt, ahol a pártcsoportok a taggyűlést megelőzően tanulmányozták az irányelveket, ott a taggyűléseken jól felkészült kommunisták vettek részt. S ahol a pártvezetőség az irányelvek, a szervezeti szabályzat módosításra javasolt pontjainak elemzése, a párttagok véleménye alapján tolmácsolta a vezetőség álláspontját, ott tartalmas, egészséges vita alakult ki. Szenvedélyesség, bátor szókimondás, felelősségérzet jellemezte a barcsi lakatosüzem kommunistáinak tanácskozását is. Füle István vitaindítójából elsősorban az derült ki, hogy a pártvezetőség, valamennyi kommunista egyetért az irányelvekkel, a szervezeti szabályzat módosításával még akkor is, ha néhány pontjánál vita alakúit ki. Megállapították például, hogy a dolgozó nők helyzetével többet kell törődni. Elmondták, hogy a törvényeket, rendeleteket semmibe vevő vezetőket vonják felelősségre. Ifjúságunk nevelésében valóban sok a tennivalónk. A KISZ, a szülők, a pedagógusok ebben rengeteget segíthetnek, s a rádió, a televízió is helyes műsorpolitikájával. Üzemükben á tanulók, a fiatalok nevelése nem megy rendben; tiszteletlenek, nem úgy dolgoznak, mint várhatnák. Ebben nem a járási párt- bizottság segíthet elsősorban, hanem az ott levő kommunisták példamutatásukkal és azzal, hogy segítséget nyújtanak a KISZ-nek. Igaz, a beszámoló meg a hozzászólók is azt hangoztatták, hogy az ifjúság többségével nincs baj, de amikor arról beszéltek, nem szóltak üzemük fiataljairól. S arról sem, mit kíván tenni e téren a pártszervezet. — Igazságosabb lakáselosztást; fellépni a harácsolok, az élősködők ellen; közös, nagy feladataink megvalósítása érdekében elérni, hogy a járási és a megyei, valamint az országos vezetők és az egyszerű kommunisták,, pártonkívüliek között még emberibb, közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki — szerintünk is helyes és jogos igény. Hiszen pártunk gyakorlatában eddig is ezt tapász- talhattuk. Nem állíthatjuk azonban, hogy nem követtünk el hibákat, s nem ért sérelem embereket. De mindenkinek jogában áll, hogy az őt ért sérelem orvoslását kérje, s ne hordozza azt masában talán évekig is Helytelennek tartjuk, hogy a személyes sérelmek, panaszok alapján — amelyekből jó néhány elhangzott ezen a taggyűlésen — általánosítanak. Ügy bírálnak, mintha ez jellemezné munkánkat, és nem veszik észre a szocializmus építésének eredményeit. Voltak, akik sürgették az üzem már korábban beígért műszaki fejlesztését, gépesítését; javasolták, hogy a párt- szervezet több segítséget adjon a vezetőknek, s elismeréssel szóltak arról az erőfeszítésről, mely a járásban tapasztalható többek között a lakásépítésben. Az üzem kommunistáinak többsége vidéki, mégsem derült ki szavaikból, miiyen sokat fejlődött a járás, pedig az elmúlt néhány év alatt félmilliárd forintot ruháztak be itt. Űj utak, a Drá- va-híd, üzletek és iskolák, tsz- majorok, hizlaldák épültek. S az is számottevő eredmény, hogy a munkások többsége afc új barcsi lakatosüzemben tanult szakmát, kaivttlbigns, jó kereseti lehetősége^. Lehetett és kellett volna többet szólni arról, ho^y nekik, valamennyiükneR mi a feladatuk az irányelvekben rögzítettek megvalósítása érdekében. hogyan lehetne növelni az üzemben a termelést, a termelékenységet. — Mi, kommunisták a jólétért harcolunk — hangoztatta több felszólaló is. Ez így igaz. De azokat az eredményeket, amelyekre valamennyi kommunista, egész népünk büszke lehet, nem szabad a barcsi lakatosüzemben dolgozó kommunistáknak sem elfelejteniük. Szenvedélyességet, a szocializmus építésében való helytállást, példamutatást kért tőlük Süveges Sándor, a járási pártbizottság első titkára, Hencz Pál, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa és azt: ha bírálnak, legyenek tárgyilagosak. Legyenek büszkék eredményeinkre, amelyekben az ő munkájuk, erőfeszítésük is benne van. Ilyen szellemben kell majd nevelnie a lakatosüzem kommunistáit a most megválasztott új pártvezetőségnek. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970, szeptember LL I
