Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-09 / 211. szám
Tanácsot ad, véleményt mond Megtartotta első ülését az SZMT ifjúsági bizottsága CSAKNEM HARMINCEZER somogyi fiatalt képvisel az SZMT mellett működő ifjúsági bizottság, amely tegnap délelőtt alakult meg Kaposváron, a szakszervezetek megyei székházában. A hattagú bizottságban olyan fiatalok kaptak helyet, akik tevékenyen részt vesznek a KISZ munkájában is. Dr. Rétsági Béla, az SZMT szervezési és káderbizottságának vezetője elmondta, hogy az SZMT elnöksége a közelmúltban megtárgyalta azokat a feladatokat, melyeket a Központi Bizottság, a megyei pártbizottság és" a SZOT ifjúságpolitikai határozata ró a szakszervezeti mozgalomra. Az elnökség úgy határozott, hogy meg kell alakítani a Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett az ifjúsági bizottságot, amelynek véleményező és javaslattevő szerepe lesz. Márkus Mihály, az ifjúsági bizottság vezetője tájékoztatta a fiatalokat arról, hogyan foglalt állást az elnökség, mi a feladatuk a szakszervezeti szerveknek az ifjúság — elsősorban a dolgozó ifjúság — problémáinak megoldásában, élet- és munkakörülményeik javításában, kulturális és sportigényeik kielégítésében. Ezután az ifjúsági bizottság feladatait ismertette. Rendszeresen segíti az SZMT elnökségének vezető-irányító tevékenységét a fiatalok gazdasági, szociális és kulturális helyzetét javító elvi feladatok meghatározásában, részt vesz a döntések és az állásfoglalások előkészítésében. A bizottság rendszeresen vizsgálja, milyen a fiatalok helyzete az üzemekben, a vállalatoknál és az inTanévnyitó a tanítóképző intézetben Tegnap délelőtt a Kaposvári Tanítóképző Intézetben is megnyitották az új tanévet. Merő László intézeti igazgató a múlt tanév eredményeinek ismertetése után rátért azokra a feladatokra, amelyeket 1970—71től következetesen meg kell oldaniuk az intézetnek és a hallgatóknak közösen, egyúttal javítva a tanár és a hallgató szocialista kapcsolatát. A cél: kommunista világnézetű, erkölcsű és hivatást szerető tanítók nevelése. Az új tanévben új tanterv szerint kezdődik meg a munka a tanítóképző intézetekben országszerte. A fejlődés újabb szakasza lehetővé tette, hogy az eddigi hatvan elsős hallgató helyett már nyolcvanötén foglalják^ el helyüket a padsorokban. A következő években ez a szám tovább emelkedik, 1974—75Lre az intézet hallgatóinak a száma eléri már a négyszázat is. A jövő igényének szellemében készült el az új tanterv, melynek megkülönböztető vonásai: a szakmai gyakorlat az eddigi fél év helyett egy hónap lesz, ellenben az intézeti tanítási gyakorlatok száma megkétszereződik. Gondot fordít az új tanterv a belső szakosításra is, a hallgatók speciális kollégiumot hallgathatnak. Új tantárgy: a beszédnevelés. A matematika órák számát is növelték a tanítóképző intézetekben a korszerűbb oktatás végett. Csökkent az előadások száma, viszont nagyobb hangsúlyt kap az önálló ismeret- szerzés. Nyolcvanöt első éves hallgató fogadalomtételével tett pecsétet arra, hogy igyekezettel helytáll a tanulásban, elősegíti a magyar pedagógia ügyét. Évről évre ünnepi pillanata a tanévnyitóknak, amikor a hatvanöt, hatvan és ötven éve diplomát szerzett tanítóknak átadják a vas, a gyémánt, illetve arany diplomát. Harminchétén részesültek ebben az elismerésben Somogybán. A vidékiek falujukban, a kaposváriak most a tanítóképző tanévnyitóján vehették át jubileumi kitüntetéseiket. Harsányi József intézeti tanár, Sasvári Attila intézeti docens, az intézet női karának és hallgatóinak közreműködésével ünnepi műsor zárta a tanévnyitót. H. B. tézményekben, figyelemmel kíséri és ellenőrzi, miként hajtják végre az ifjúsággal kapcsolatos határozatokat, törvényeket és rendeleteket. A fiatalok helyzetével is foglalkozó előterjesztésekről — amelyek majd az elnökség elé kerülnek — a bizottság tagjai elmondják a véleményüket. A helyes állásfoglalásukat segíti, hogy összegyűjtik és elemzik azokat a tapasztalatokat, amelyeket a fiatalok képzésével, érdekvédelmével, közéleti szereplésével kapcsolatban szereztek. Ezeket minél szélesebb körben népszerűsítik is. A bizottság tagjai közül Békés Lajos, Horváth Katalin, Kardos Erzsébet elmondták, hogy megtiszteltetés számukra a megbízatás, és a legjobb tudásuk szerint tevékenykednek majd a bizottságban. Flór László, a megyei KlSZ-biZott- ság munkatársa arról beszélt, milyen nagy jelentősége van a megyében, hogy megalakult az ifjúsági bizottság. Akkor felel meg hivatásának, ha mindenhol — a negyedévenkénti üléseken és kint az üzemekben is — véleményt mond, szószólója le£Z a fiatal szakszervezeti tagok érdekeinek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagy gondot fordítsanak az ifjúsági rétegek között végzendő munkára. Dr. Rétsági Béla hosszú távra programot adott azzal, hogy meghatározta, mely kérdésekben hogyan működhet együtt a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet. A fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, a munkaversenyben való részvételükről, az üzemi demokrácia keretei között a gazdasági vezetésbe való bevonásukról, a fiatalok mozgalmi tevékenységéről, szociális és munkakörülményeik javításáról, szakmai és politikai képzésükről, kulturális és sportolási igényeik kielégítéséről beszélt. Ha az üzemekben következetesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, akkor a következő időszakban tovább javul az ifjúság helyzete. A TANÁCSKOZÁS végén Szabó Géza, a szervezési és káderbizottság munkatársa a kongresszusi irányelvekről tájékoztatta a bizottságot. L. G. Valójában éppen akkor állt a legközelebb a bukáshoz. Bertillon megkísérelte egy tudományos alapokra helyezett használható nyilvántartási rendszer kidolgozását. Ezt vitathatatlan érdemének tudjuk be, de gyakorlati szempontból a törvényszéki antropometria tudománytalannak és használhatatlannak bizonyult. Tekintettel arra, hogy az egének közötti eltérések rendkívül változatosak, az antropo- metriai mérések jegyzéke nem kevesebb mint 61-re szaporodott. Még ez sem tette azonban lehetővé, hogy kiküszöböljék a bertillonálás tévedéseit és hibáit, amelyeknek fő forrása annak a tételnek az elfogadása, hogy a csontozat fejlődése a 20. életév betöltése után megáll. Érdekes viszont az, hogy az Interpol ma átvette Bertillon rendszerének néhány gondolatát, és valahányszor nem áll rendelkezésre valamely nemzetközi gonosztevő ujjlenyomata, alkalmazza is. HOLMI UJJNYOMOK Ügy 100 000—60 000 esztendővel időszámításunk előtt valamelyik művészi hajlamú ősünk nekiállt, hogy lerajzolja a kezét. Pontosabban: a bal kezét, mivel jobbját — akárcsak mi — munkavégzésre használta. Ezeket az őskori rajzokat századunk elején fedezték fel a franciaországi Aurignac mellett. A rajzok némelyikén eléggé világosan megfigyelhetők a bőrredők, az ujjfodorszálak. így tehát már a »homo aurignac« észrevette, hogy ujjai begyét milyen fura rovátkák borítják. A kéz művészi ábrázolásának kezdeteit, mint láttuk, a történelem köde fedi. Az ujjlenyomatok tudományos kutatása csak a XVII. században indul meg, s egy olasz orvos, Malpighi nevéhez fűződik. Ámde sem ő (1686-ban), sem pedig csaknem másfél évszázaddal utána Purkyne cseh tudós (1823-ban) nem tett mást, minthogy tanulmányozták, leírták és osztályozták a bőrfo- dorraj zolatokat. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az ujjlenyomatokat esetleg hasznosítani lehetne a bűnüldözésben, a gonosztevők személy- azonosságának megállapítására. W. J. Herschel, egy Bengá- liában szolgáló brit gyarmati tisztviselő jutott arra k gondolatra, hogy az »ujjnyomokat-« — akárcsak az ókori Kínában — aláírásként használja fel. »Sok ezer ujjnyomot gyűjtöttem össze, s most ezek alapján azonosítani tudom a nyilvántartásomban szereplő szeméKultúrközpont a Vörösmarty téren Hosszas vita előzte meg a Vigadó és a Vörösmarty téri kultúrközpont építését. Megtartsuk-e, felépítsük-e eredeti formájában a Vigadót, hogyan bővítsük, milyen épület csatlakozzon hozzá? Mivel a Vigadót elsőrendű műemlékké, védendő városképi jelentőségű épületté nyilvánították — lebontásáról szó sem lehetett. A régi, Pollák Mihály építette régi Vigadó 1849-ben leégett, 1859—65 között Feszi Frigyes tervei szerint felépítették az újat. A romantikus stílusú, monumentális középület impozáns bál- és hangverseny- termeiben Liszt, Brahms, Gigli, Huberman, Debussy, Heifetz hangversenyezett. A tervezőknek így a helyreállítást és a Vörösmarty téri foghíj beépítését kellett összhangba hozniuk. Tallós Elemér, a KÖZTI tervezőmérnöke ezt úgy oldotta meg, hogy az új épület az első és második emeletén kapcsolódik a Vigadóhoz. Ezzel lehetővé válik, hogy a két épületnek közös központú elektromos ellátása, klímaközpontia A Duna-part felől eredeti formájában Vigadót. állítják helyre a Első és második emeletén reprezentatív tárgyalótermek, a Magyar Zeneművészek Klubja, a Filharmónia próbaterme és a Magyar Állami Hangversenyzenekar próbaInterkoncert itt bonyolítja le zenei exportunkat. Az épület többi emeletén 900 személyes, steril Irodaházat rendeznek be. (A sterilség úgy értendő, hogy az ügyfelek nem mennek föl az irodákba.) A 70 ezer légköbméteres teret változtatható válaszfalak osztják irodahelyiségekre. A falak szükség szerint — csavarmegoldással — átszerelhetők. A földszinti előcsarnokba Vilt Tibor Zene című szobra kerül. Az üveg és acél anyagú alkotás egy Bach-figura ritmussorát eleveníti meg, világítási effektusokkal. Az emeleti hangversenytermet Majoros János kerámia faliképé, a kis hangversenytermet Doma- novszky Endre faliszőnyeg- fríze díszíti majd. A Vigadót — külsejében — eredeti formában építik föl. Belső helyreállítása a legmodernebb követelményeknek megfelelően történik. 650 fős hangversenyterem, 250 személyes kamaraterem, reprezentatív kiállítási termek, s a zenei élet kiszolgáló termei kapnak legyen. A korszerűség és sze- I terme, kis hangversenytermek, t helyet benne. A kultúrközpont Vörösmarty téri homlokzata. rénység jegyében fogant irodaház külső burkolatát fehér natúr műkő és bronz színű belga üveg adja. A belga üveg hővédő szerepet tölt be, felfogja a nap hősugárzását. A Művelődésügyi Minisztérium 18 vállalata költözik majd ide az év végén. A földszinten üzleteket nyitnak; az Országos Filharmónia jegyirodát, a Képcsarnok Vállalat képzőművészeti alkotásokat árusító galériát, a Qualiton hanglemezgyár bemutatótermet. szólam-próbaszobák lesznek. Itt kap helyet az Országos Rendező Iroda, a Filharmónia és a hanglemezszínház, ahol a hanglemezklub tagjainak mutatják be az új felvételeket, az A Vörösmarty téri kultúr- központot 1967 óta építik, s még az idén, decemberben átadják rendeltetésének. K. M. Tegnap már nem volt ura magának Halálra ítélték a gyilkos kályhásnét lyeket« — írja Herschel 1877. augusztus 5-én a bengáliai börtönök főfelügyelőjének. Herschel felmérhetetlen fontosságú felfedezést tett. Ész-, revette, hogy az emberek ujjait borító rajzolatok sohasem változnak meg, sohasem alakulnak át. Az életkor, a legsúlyosabb betegségek sincsenek hatással rájuk. Az ember megöregszik, haja megőszül, lefogy, arcát ráncok lepik el, de ujjnyomai nem változnak — születésétől a haláláig. Az ujjlenyomatok felfedezésétől egészen napjainkig sok százmillió ujjlenyomat került kartotékra a világ daktiloszkópiai nyilvántartásaiban. Ennek ellenére egyetlen ismétlődés sem fordult elő. Herschelnek tehát igaza volt. Javaslata mégsem talált megértésre. És így az ujjlenyomatok elvesztették az első csatát. DÉL-AMERIKA MEGELŰZI EURÓPÁT 1892. június 29-én késő éjjel velőírázó kiáltozás verte fel Necochea argentin kisváros szegénynegyedének nyugalmát. Egy fiatal asszony, Francisca Rojas sikoltozott: »A gyermekeim ... megölte őket... Velasquez megölte őket... « A nyomorúságos kunyhóban szétzúzott koponyával hevert a földön Francisca két törvénytelen gyermeke: egy hatéves ■ kisfiú és egy négyéves leányka. A rendőrök kinyomozták, hogy a szóban forgó Velasques egyre durvább ajánlatokkal zaklatta a nőt, aki azonban nem hallgatta meg, mondván, hogy mást szeret. Aznap Velasquez erőszakosabb volt, mint bármikor. Megfenyegette a nőt, hogy »megöli azt, aki számára a legdrágább«. Este a munkából hazatérve, a kunyhó ajtaját feltörve és gyermekeit vérbe fagyva találta. Velasquezt letartóztatták és megkínozták. De nyolc napi kínvallatás után is tagadott. A rendőrfelügyelő figyelme ekkor Francisca Rojas fiatal szerelmesére terelődött, aki nem egyszer kijelentette, hogy elvenné feleségül, ha nem állnának boldogságuk útjában az asszony gyermekei. Francisca Rojast is »harmadfokú« vallatásnak vetették alá, de a meggyilkolt gyermekek anyja továbbra is csak Velasquezt vádolta. Július 8-án La Platából jö; vet Necocheába érkezett Alvarez rendőrfelügyelő. Körültekintő alapossággal, megvizsgálta Francisca kunyhóját, s az ajtón rozsdabarna színű, gyanús nyomot vett részre. A rendőrük elképedésére a felügyelő fűrészt kért. és kivágta az ajtó deszkájából azt a darabot, amelyen — szerinte kétségtelenül — ott volt a gyilkos ujjainak nyoma. Alvarez egy bélyegzőpárnát kért a necocheai rendőrfőnöktől, majd elrendelte, hogy vezessék elő Francisca Rojast. A jelenlevők meglepetten figyelték, amint egyenként előbb a bélyegzőpárnára, majd egy fehér paprlapra nyomta az asz- szony ujjait. A papíron fura, tekervényes vonalú rajz jelent meg. (Folytatjuk) Alig néznek rá a tanúk. Arii cukon vibrált az iszonyat és a megvetés. Falubeliek, de nem- 'ligen ismerték — ahogyan ők inevezik — a kályhásnét. Gál- f/iélc pár hónapja laktak Göllé- ^ ben. Tudták róluk, hogy rosz- Jiszul élnek, a férfi italozik, ott- Jhon mindennaposak a veszekedések. Majdcsaknem nyomorban élnek, két kicsi gyerek, házrészlet, adó, illeték, — mindezek ellenére nem vállalnak tisztességes munkát. A falu elkönyvelte őket. így Gál- fi Ferencné nem sok sikerrel házalt a kölcsönökért. Lakott a faluban egy magányos, nyolcvanhárom éves öregember. Szente Imre. Néha kisegítette áz asszonyt, bár maga is havi 260 forintos járadékból élt. Baromfit nevelt, innen volt egy kevés megtakarított pénze. Pár száz forint Gálfiné sokkal többet sejtett — ezreket. Előtte különféle ürügyekkel járt az öregnél, majd május 9-én este ismét bekopogott. Égett a villany, de az öreg már lefeküdt. — Beszélgettünk egy darabig, mondtam, dióért jöttem. Majd reggel, válaszolt a bácsi. De a dió nem érdekelt engem. Vittem magammal egy üveg benzint, s azt beszélgetés közben egy festékesdoboz- ba töltöttem. Mielőtt az öreg gyanút foghatott volna, ráöntöttem a lábára meg az ágyneműre és égő gyufát dobtam oda... Itt megszakadt a vallomás, zokogásban tört ki. Azt hajtogatta, hogy nem így akarta, neki csak a pénz kellett volna. Az idős emberen lángolt a ruha, a földre esett, jajveszé- kelt. Az asszony megrémült és kirohant a lakásból. Hogy az öreg ne tudjon segítséget hívni, kulcsra zárta az ajtót és hazarohant. A kétségbeesett kiáltozásra felfigyeltek a szomszédok, kihívták a mentőket. Szente Imre életét azonban o kórházban sem tudták megmenteni. A tanácsvezető bíró bemutatta a bűnjeleket. A táska, mely 9-én az asszonynál volt, a benzines üveg. a festékes doboz kíméletlenül közel hozta a borzalmas estét, a 28 éves asszony kegyetlenségét. Gálfinéval mindjárt a letartóztatása után is beszélgettünk. Akkor kezdett ráébredni, mit is tett valójában. A tegnapi tárgyaláson már nem volt ura magának: minden kérdés, minden tanúvallomás felidézte a fetrengő öregember kínjait — az asszony szakadatlanul sírt. Anya nélkül maradt hat- és hároméves kislányát emlegette ... Gálfi Ferencnét a Megyei Bíróság dr. Márton Géza tanácsa előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. Lapzártakor az ítélethirdetés tart, így az esetleges fellebbezésekről csak lapunk holnapi számában tudósíthatunk. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. szeptember 9.
