Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-08 / 210. szám

Kongresszus előtt KETTŐS KAPOCS A Központi Bizottság irányelvei a párt X. kongresszusára a többi között megállapítják: »A tö­megszervezetek és a tömeg- mozgalmak egyre inkább be­töltik szerepüket, tevékenységi területükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoz­nak.« Az irányelvekben a tények tö­mör sűrítéseként áll ez a mon­dat, a mindennapok ugyanak­kor a részletek gazdag tárházát is megnyitják. A részletek oly­kor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyű­lésen is, amelyen a pártveze­tőség dicsérte ugyan a KISZ- esf/ekeb aktivitásukért;, bátor kezdeményezéseikért, de el is marasztalta őket mondván, »•nem mindig támaszkodhat­nak« az ifjakra. A megállapí­tásból vita kerekedett. Voltak, akik azt is kétségbe vonták, amit a vezetőség beszámolója elismerően rögzített, mások vi­szont azt firtatták, mint jelent valójában a tömegszervezetek­re támaszkodás? Élvezetes és tanulságos vita volt. Élvezetes, már-már nyers őszinteségével, s tanulságos, mert kiderült belőle, hogy hol túl gyakorlatias, hol túl elvont a támaszkodás követelménye. —-A pártvezetőség — mondot­ta felszólalásában a többség derültségétől kísérve a KISZ- szervezet titkára — hol udvart takarítani küld bennünket, mert reggel látogatóba érke­zik a felügyeletet gyakorló mi­niszterhelyettes, hol meg arra ösztökél, hogy vitatkozzunk külpolitikai kérdéseken. Nem vagyunk csodagyerekek — folytatta a titkár —, akik egyik pillanatban a gyűléste­remben rohangálnak a székek­kel, meg a térítőkkel, a másik­ban meg tidvartakarítástól szurtosan vitatják a kambod­zsai eseményeket. — A felszó­lalást sokan nagy tapssal fo­gadták. de akadtak, akik azt mondták, a KISZ-titkár tiszte­letlen volt. Azért szóltunk üyen részle­tességgel a beszámoló taggyű­lések egyikén szerzett tapasz­talatokról, mert rávilágítanak: a pártalapszervezetekben nem egységes a szemlélet a tömeg­szervezetek, tömegmozgalmak szerepét, feladatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellent­mondásos, nem lehet más a gyakorlat sem. Hol »segédcsa­patnak« tekintik a tömegszer­vezeteket, melyekre ráosztható bármilyen feladat, az udvar­takarítástól a nőnapi ünnepség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevékenysé­get alig végző valamiként fog­ják fel, s ítélik meg azokat. Talán éppen ez a szemléleti, gyakorlati bizonytalankodás az oka annak, hogy a beszámoló taggyűléseken majdnem min­denütt sok szó esett a tömeg­szervezetekről, az ott dolgozó kommunisták eredményeiről és feladatairól. N e kerüljük meg mi ma­gunk sem a kérdést: miben és hogyan tá­maszkodjon a pártszervezet a tömegs zervezetekre? A tömegszervezetek és tö­megmozgalmak feladatait sajá­tos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti felada­tokat nem láthatja el az ifjú­sági szervezet, a nők problé­máival aligha birkózna meg egymagában a Vöröskereszt, hiszen azoknak csak speciális részét vállalhatja magára, pél­dául az egészségügyi felvilá­gosítást. A sajátos szerepkör egyben arra is utal, hogy a párt — a tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták segítségével — a tömegszerve­zetek útján kapcsolódik a leg­szélesebb nyilvánossághoz, folytat szüntelen párbeszédet kis és nagy dolgokról, gondok­ról, tervekről, teendőkről. Ez a támaszkodás lényege, értelme, s felelet arra is, miben tá­maszkodjék a pártszervezet a tömegszertvezetekre. Ugyanak­kor választ ad a hogyanra is: a tömegszervezetekben tevé­kenykedő kommunisták útján. Az utóbbi években a munka­helyeken éppúgy, mint a tele­püléseken megélénkült, sokré­tűbbé vált a tömegszervezetek élete. Jó példa erre az, amit a különböző aépfrontbizottságok nyújtottak a településfejleszté­si tervek kidolgozásához, meg­vitatásához és végrehajtásához adott segítséggel, vagy amit a szakszervezeti bizottságok, vál­lalati szakszervezeti tanácsok, műhelybizottságok tettek a legutóbbi két évben a dolgo­zók érdekvédelméért. A tö­megszervezeti tevékenység élénkülése, az aktivitás hőfo­kának emelkedése kedvező le­hetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártmegbízatásként tö­megszervezeti munkát végző kommunisták gazdagítsák kap­csolataikat, ne elégedjenek meg azzal, hogy közvetítik a párt politikáját, hanem gyűjt­sék és továbbítsák a visszhan­got, a véleményt, a javaslato­kat, észrevételeket is. A kedvező lehetőségekkel rosszul sáfárkodnak ott. ahol még ma is csupán másodrendű teendőket bíznak a tömegszer­vezetekre, ahol nem tisztelik öncélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömeg­szervezeti munka — amint ezt az egyik taggyűlésen szelleme­sen megfogalmazták — nem a pártfeladatok egy részének »al­bérletbe adása«, hanem olyan sajátos, önálló tevékenységi te­rület, mely végső eredményei­ben a párt feladatainak, s po­litikájának teljesítését, érvé­nyesülését szolgálja. A tömeg­szervezetekben, tömegmozgal­makban, jelölésükhöz illően valóban tömegek tevékenyked­nek a a munkahelyi, területi pártszervezetek nem­csak támaszkodnak a tömegszervezetekre, hanem igénylik az ott összegyűlt ta­pasztalatokat, véleményeket is, ha nemcsak a politikai munka eszközét látják azokban, ha­nem egyben emberformáló is­kolákat is, akkor olyan kettős kapcsot hoznak létre, mely szo­rosan összefogja, s a közös ér­dekek, célok szolgálatába állít­ja kommunisták és pártonkí- vüliek szavait és cselekedeteit. M. O. Kacsák tava Da rá ny ban 10 500 kacsa úszkál a darányi tJj Elet Termelőszövetkezet volt halastavának vizén- Hét- nyolc hetes korukban 2,5—3 kilogrammos súlyban szállítják a szárnyasokat a húskombi­nátba. ! H NŐK A TEJÜZEMBEN Csomag a hűtőben — Melyik munkakörben nem alkalmazna nőt? A kérdésen Szondi István, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója is meglepődött. Számba vette a vállalatnál lé­vő munkahelyeket, és így vála­szolt: — A telefonkezelőtől az igazgatóig egyetlen olyan mun­kakör sincs, amelyiket ne tud­na nő ellátni. Szerintem rá­termettség, megfelelő iskolai végzettség, szakképzettség után a férfiakéval azonos ered­Negyedszer elnök Életem a munkásmozgalomban telt el... Sokáig beszélgettünk az irodájában. Nagyon tetszettek a szenvedélyes gesztusai, a mély érzéseket tükröző szem­villanásai. Pártfegyelemről és szovjetunióbeli utazásairól be­szélt, s az sem zavarta, hogy közben fel-felvillant a fotós kollégám vakuja. Most itt fekszik az íróaszta­lon a kész fénykép, s ahogy nézem e cikk írása közben, egyre az jár az eszemben: csakugyan olyan rajta, mint egy mindenkori elnök. S ezt nemcsak a fehér ing, a nyak­kendő és a sötét öltöny teszi. Egyik régi ismerősöm hív­ta föl a figyelmemet arra, hogy írhatnánk valamit Tóth Lajos elvtársról, hiszen az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat kommunistái immá­ron negyedszer választották meg a vezetőségválasztó taggyűlés elnö­kének. S még kiegészítette azzal is, hogy a Tanácsköz­társaság meg­döntése után mártírhalált halt Tóth La­jos fia egyik megalapítója volt ennek a pártszervezet­nek. — Valójában kétszer alakí­tottuk meg elv­társaimmal ezt a pártszervezetet. Először húsz Sajnos, nincs külön párthelyi­sége az alapszervezetnek. Örü­lök, hogy a vállalat igazgatója megígérte, hogy hamarosan kapunk valahol. Az augusztu­si taggyűlésünk mégis ünne­pélyes volt, mert az Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat tanácstermében tarthattuk meg Dévényi Zoltán igazgató segítségével. Az asz­talon selyembrokát, Lenin mellszobra, vörös szegfű, a parkettán perzsaszőnyeg... Ilyen helyiségben nem tartot­tunk mostanában párttaggyű­lést. — S a taggyűléstől kapott megbízatás? Elgondolkozik egy pillanat­ra. évvel ezelőtt, aztán 1956 őszén ^ _ Egyhangúlag megszavaztak U/Ii«cllzó+' 4-nftfTtn'ílÁcíir>lr vrinTi 1____________ ___'KT... —_______________.__— M indkét taggyűlésünk a mozi' val szemben levő épületben volt. Többször szétvált és egyesült á két évtizeddel ez­előtt megalakított pártszerve­zet, ahogy a kereskedelmi vál­lalatok átszerveződtek. Az in­duláskor a Népbolt Vállalat pártszervezete volt, most az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalaté. — S vannak-e még benne az alapítók közül? — Nemigen hiszem, hogy van ... Kádas Palival alakítot­tuk, o most a MESZÖV-nél van. Talán még az öreg Vár- vizi meg a Horváth Ilonka, ő a nyomdában dolgozott mint berakólány az apám mellett... — Milyen volt az augusz­tusi taggyűlés? — Nagyon tetszett, hogy a párttitkárunk, Kurucz József külön foglalkozott a beszámo­lóban az idős kommunistákkal, megköszönte az eddig végzett munkánkat. Én a felszólalá­somban megköszöntem ezt az idős kommunisták nevében. a kommunisták. Nagy megtisz­teltetésnek veszem, nagyon örülök neki, igazán jóleső ér­zéssel fogadtam. Négy évvel ezelőtt mentem nyugdíjba, mint az ÁKF helyettes veze­tője. m.z 1966. évi vezetőség­választó taggyűlésen még úgy elnököltem, mint dolgozó em­ber, most nyugdíjasként veze­tem majd a taggyűlést. Én va­lahogy úgy vagyok minden ilyen munkával, hogy szíwel- lélekkel csinálom. Az egész életem a munkásmozgalomban telt el... a felszabadulás után gyorsan kiemeltek, s mindig oda tettek, ahol a legjobban szükség volt rám... Voltam én igazgató, népnevelő, propa­gandista — csak párttitkár nem. Ez sohasem fért össze a beosztásommal. Nekem min­dig az édesapám volt a példa­képem. s annak a nyomdokain próbáltam haladni, habár úgy érzem, hogy nem egészen tud­tam, .mert én nem VQltam annyira harcos ... Gyerek vol­tam, amikor bika csőkkel meg­vertek a Horthy-nyomozók. Egy hónapig minden éjjel hat szuronyos katona állított be hozzánk, s házkutatást tartott. A valóságban és képletesen is megismertük az ostort és a korbácsot... Az apámat meg­gyilkolták az elveiért, a csa­ládunkat üldözték. S végig itt laktunk ebben a városban. Amikor még azt sem tudtam, hogy mit jelent pontosan az a szó, úgy csúfoltak a gyerekek: »te kommunista...« Csak egyet mondhatok, felnőttként az egész életem a párté volt, s az ma is. Megint hallgatunk. A vallo­más olyan mélyről és olyan őszintén tört fel a galambősz veteránból, aki ma is tevéke­nyen áolgozik, mint megyei fegyelmi referens, az MSZBT megyei elnökségének <;agja. Sok brigád. KISZ-szervezet vi­seli mártírhalált halt édesapja nevét­A beszélgetés nem lett volna kerek, ha a búsúzáskor meg nem kérdem, hogyan ké­szül a vezetőségválasztó tag­gyűlésre. — Mondhatom, hogy van gyakorlatom, nem először tisz­teltek meg ilyen tisztséggel. Amikor tagja voltam a városi párt-vb-nek, gyakran jártam a pártszervezetekhez. Meg aztán benne is élek ebben, szinte fejből tudom, mikor mi követ­kezik. Mégis vázlatot készítek magamnak, nagyjából el is ké­szültem vele. Szeretnem a leg­jobb tudásom szerint levezetni a taggyűlést. — S valamilyen kívánság? — Szívesen lennék négy év múlva is elnök a pártszeve- zetben . . Kívánjuk, hogy így legyen. Lajos Géza \ ményt tudnának mindenütt el- ’ érni. Beosztás és fizetés A kérdést egy statisztikai fölmérés során tették föl az igazgatónak. A Tejipari Tröszt az ország két vállalatánál vizs­gálja meg, hogyan, milyen kö­rülmények között dolgoznak a nők. A kaposvári vállalat 488 dolgozójából 216 nő. 142-en kö­zülük munkásként dolgoznak. Szakmája tizenkettőnek van, ötvennyolcán betanítottként, hetvenketten pedig segédmun­kásként dolgoznak. A műszaki állományhoz nyolcán, az admi­nisztratívhoz 45-en tartoznak. Huszonegyen kisegítők. Ha a számokat összevetjük kiderül, hogy a létszámhoz viszonyított arányukban nem vesznek részt aivállalat vezetésében. A mun­ka végrehajtói, a termelés se­gítői. Pedig — az igazgató fo­galmazta így — nem tesznek kivételt a munkakörök betöl­tésénél nő és férfi között. S ennek bizonyítására megint csak a statisztika a legalkal­masabb: a művezetők 19, az adminisztratív vezetők 40, az önálló központi előadók 25, az alkalmazotti állomány csoport­vezetőinek 67, az osztályveze­tőknek pedig 40 százaléka nő. De üzemvezető egy sincs kö­zöttük. (Az egyik üzem veze­tőjének helyettese nő.) A számokat érdemes még tovább vallatni: hogyan oszlik meg a fizetés az azonos mun­kát végző férfiak és nők kö­zött? A kérdés után még egy kérdés következik: miért ma­gasabb az azonos beosztású fér­fiak átlagkeresete? Ez az or­szágos jelenség ennél a válla­latnál így fest: az üzemi ad­minisztratív vezetők közül a férfiak 2333 forintot, a nők 2200 forintot kapnak átlag ha­vonta. Az önálló előadói mun­kakörben 2900 a férfiak átlag- keresete, a nőké 2125. Igaz, az átlagok sok mindent eltakar­nak, mert nem mutatják pél­dául a munkában eltöltött időt, a gyakorlatot, de sok tenniva­lóra fel is hívják a figyelmet. Mit tettek eddig? A tejiparban több műszak­ban dolgoznak a nők. A válla­lat segíteni akar a gondjukon. Érdemes néhány ezzel kapcso­latos intézkedési '.ngevlíter>i. A kaposvári vaj- és a marcali sajtüzeipben naponta össze­gyűjtik, hogy milyen élelmi­szert és vegyi árut akarnak az asszonyok munka után vásá­rolni. A megrendelést a boltba juttatják, s a műszak lejárta után — becsomagolva — a hű­tőtárolóban megkapják. A vi­dékről bejárók helyzetének javítására született az a kapos­vári elképzelés, hogy a sajt­üzemben női munkásszállót építenek. Ha a törekvéseket veszem alapul, akkor kétségtelen a tény: a Kaposvári Tejipari Vállalatnál törődnek a nőkkel. A lehetőségeket figyelembe vé­ve javítják a körülményeket. Helyzetük további — úgy is mondhatnám — általános ja­vulása azonban már korántsem egy vállalat feladata. Amikor a fölmérést végezték, egy üzem­ben kérdezték meg az asszo­nyokat, milyen intézkedést vár­nak, milyen szolgáltatás beve­zetését tartanák szükségesnek, hogy az otthoni munkájukat is könnyebbé tegyék. A kérdés — és a kérés — indokolt, hiszen a nők legnagyobb része a ház­tartás gondja mellett az anya­ság gondját is viseli. Ez érző­dik a kérdésre adott válaszo­kon is. A legtöbben az óvodai férőhelyek növelését szeretnék. És bölcsődét, óvodát a város szélén is. Másik megoldandó gondként a város külterületén lévő utak portalanítását jelöl­ték meg. Aztán a sorrend így folytatódik: olcsóbb, szebb ki­vitelű gyermekruhák, s csak ezt követi a vállalatnál zett munka könnyítését gáló gépek beszerzése. Kérés és javaslat Az életkörülmények javítá­sát célzó javaslatok között szerepel egy különösen elgon­dolkodtató: az albérletek he­lyett építsen a város a garzon lakásokhoz hasonló, gyermek télén házaspárok részére kiad­ható, szállodaszerű lakást. Ezt legalább bárom eve adja ki — arányos bér ellenében —, hog: a nem éppen magas kezdőfiz.' tésből összegyűjthessék a tár sasházhoz vagy a szövetkezét lakáshoz szükséges pénzt. Já vasolják, hogy csökkentsék í legszükségesebb háztartási gé pék árát, legyen olcsóbb a vil­lany, a gáz és a konyhakés? étel. Ebből biztosítsanak vidé­ken is nagyobb választékot. Így csokorba fogva soknak tűnik, nagy feladatnék Mtyni e gondok megoldás'’, ''é—'s'k teljesítése, de megvizsgálni — s ha lehet — orvosolni min- denkéopen érdemes, hiszer anélkül, hogv általánosíts rí próbálna v«1’»’-’ meg «ii—i ...................... '.......V -ája e z. Eercza Imre vég­szol­SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. sseptember 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents