Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

I Világrekordok LAKÓCSA ARCAI Londonban érdekes könyv jelent meg: A világrekordok könyve. A 350 oldalas könyv nem olimpiai csúcsokat tar­talmaz, hanem általában mindenféle rekordot: a legmaga­sabb és. a legalacsonyabb ember, a leghosszabb vonat, a leg- ritkában kimondott szó, a leghosszabb nevű helység stb. adatait. A sok száz adat kizárólag hiteles okmányokon alapul. Lássunk néhány érdekessé get a könyvből. Ki volt a legmagasabb em­ber a világon? Robert Voud- low, aki 1918-ban született az Egyesült Államokban, az Illinois állambeli Atona vá­rosában, 2 méter 72 centi­méter volt a hossza. Nem a magassága, hanem a hossza, mivel a hiteles okirat a Mr. Voudlow halála után (1950- ben) végzett mérés eredmé­nyét tartalmazza. Életében va­lószínűleg még egy kissé ma­gasabb volt. Ezzel szemben a legalacso­nyabb ember, akinek törpe ter­metén kívül semmi látható tes­ti fogyatékossága nem volt: 1876-ban született, a Pauline hercegnőnek becézett Pauline Masters volt. Tizennyolc éves korában mindössze 58,9 centi­méter magasra nőtt. 1894-ben halt meg. A világ legsúlyosabb embe­re az amerikai Robert Earl, volt, 32 éves korában, nem sokkal 1958-ban bekövetkezett halála előtt, 484,9 kilogrammot nyomott. Családjának komoly gondjai voltak a temetéssel: sehol sem kaptak megfelelő koporsót. Ezért Earlt egy kissé átalakított zongoraszállító lá­dában temették el. A koporsót daru segítségével bocsátották le a sírba. Ami a legöregebb embert illeti, a könyv kételkedik a ma­tuzsálemekről szóló legendák hitelességében. Azt írja: »Az ilyen jellegű adatok többnyire dicsekvésből, tévedésből vagy tudatos csalásból erednek.« A szerzők által megvizsgált ese­tek közül teljes és hiteles do­kumentáció csak a kanadai Pierre Jubner esetében létezik, aki 113 évet és 124 napot élt, 1701. július 15-étől 1814. no­vember 16-áig. (A könyv meg­jegyzi, hogy a Szovjetunióban állítólag 224 férfi és 386 nő él, akiknek életkora meghaladja a 120 évet.) A sok gyermek rekordját vi­szont 1872 óta napjainkig egy moszkvai asszony tartja. Fjo­dor Vaszilyev felesége 50 évig 15-én indult el az egyesült ál­lamokbeli Nyugat-Virginia ál­lamból Ohio államba. A szenet szállító tehervonat 500 vasúti kocsiból állt. A világon a legritkábban ki­mondott szó a »csin«, az »én« személyes névmás egyes szám első személye a japán nyelv­ben. Az egyszerű japánok nem ejtik ki ezt a szót, mert a köz­emberek számára az »én« így hangzik »vatakusi«, a »csin« szót csak a császár használhat­ja, amikor önmagáról beszél, és még ő sem mindig. Ha pél­dául a császárnéval veszek­szik és bizonygatja, hogy »nem én törtem össze a tányért« a »vatakusi« szót használja. De amikor hadat üzen, vagy vala­melyik alattvalóját harakiri el­követésére szólítja fel, akkor a »csin« szóval él. Mivel azon­ban az ilyen esetek ma már szerencsére ritkák, napjaink­ban a »csin« szó a legritkáb­ban kiejtett szó a világon. A világ leghosszabb hely­ségneve, amely máig is szabá­lyosan szerepel az igazolvá­nyokban és ott áll az útjelző táblákon, így hangzik — fi­gyeljünk jól! — »Taumataw- katangihangarkmoauauoteatu- ripukakapikimungahoronuku- pokaivhenuaki tanatabu.« Ez a számunkra kimondha­tatlan nevű városka (a maorik könnyedén kimondják) Űj-Zé- landban van. A városnév ma­gyarra fordítva így hangzik: Az a hely, ahol szerelmesének fuvolázott Tamatea, a nagy tér­dű ember, aki felkapaszkodott a csúcsokra és elnyelte a he­gyeket, ezért földevőnek ne­vezték.« A napjainkban forgalomban levő legnagyobb értékű bank­jegy a százezer dolláros bankó, f Máig is forgalomban van be­lőle 394 darab. A legnagyobb méretű bankjegy viszont a 10 000 dolláros, 1812 előtt kibo­csátottak 2 millió font sterlin- ges bankjegyeket is, meg is vannak mindmáig, de csak Egy nem létező film forgatókönyve A gépkocsi ablakán át lát­juk az utcát. A házsorok pár­huzamosa összeszűkülve rohan felénk. Napsziporkák bombáz­zák az ablaküveget, a csillo­gásban feloldódnak a sima fe­lületek, egybeolvad a paprika- füzér-béklyó á fehér fallal, az udvari virágorgia a látszatra híggá lényegülő drótkerítések­kel. Egy pillanatra látszik a templomtorony egyenese, az­tán a megforduló, gépkocsi elől elrejtik a kuszán. nőtt faágbo- gak. Szobabelső. Arc a fal sima­ságát megtörő színes képek előtt. Mély árkú vonalak az orr mellett, a homlokfelületen. Veriga Vince arca. Az ember­magasságú tükörben látjuk: fe­kete ruhás asszony öltöztet^ horvát népviseletbe egy fiata­labbat. Veriga Vincéné gyors mozdulatai, Golubics Pálné ezüstmosolya. , Veriga Vince halkan csordo­gáló mesélései: »Régen egy-két hold földje volt csak az em­bernek. Meg a fiatalsága. Itt születtünk, ehhez a faluhoz kötnek az emlékek. Az emlé­kek! A legénykor. A szerelem. Romanicz Katicával, aki a fe­leségem lett. A fonóba jár­tunk ...« A szavak megelevenednek. Csak az ablakok sárgája válik ki a sötétségből. Bent asztal , Nagy-Britannia kormánya tartó, bizonyara nem könnyű ( használja őket, kizárólag belső élete folyamán 69 gyermeket szült. Tizenhatszor kettős, hét­szer hármas és négyszer né­gyes ikrei voltak. A , világ leghosszabb vasúti szerelvénye 1957. november elszámolásokban. Az étkezés területén sok re­kord van a világon, de a leg­nagyobb konyhaművészeti tel­jesítmény alighanem a sült te­ve volt, amelyet egy arab sejk lakodalmára készítettek. Fejre kerül a kendő. körül ül a család. Legények kocogtatják meg az üveget; a nagylány az ablakhoz fut. — A fonóba elvárunk! Izgatott, kapkodó mozdula­tok. Suhog a rubacska (mell alatt megkötött szoknya), az ujjak a rukávit gombolják Gyermekdalok, mesék, mondókák — oroszul Kísérleti nyelvtanítás az alsó tagozatban Hallás után — Nyári továbbképzés Úttörő Vállalkozás indul szeptemberben a Tanítóképző Intézetben. Megkezdik azok­nak a hallgatóknak a képzé­sét, akik majd az alsó tago­zatban oroszt tanítanak. A hallgatókat Druzsin Ferenc, az intézet orosz tanára oktatja, ö készíti el a jegyzetek egy részét is. ■ — Ma már egyre inkább bi­zonyossá válik, hogy minél ko­rábban kezdik a nyelvtanítást, annál hatásosabb. Bulgáriában például már régóta folynak kísérletek a 9—10 éves gyer­mekek iskolarendszerű nyelv- tanítására. Nálunk is kísérle­teztek már ezzel, sőt vannak úgynevezett idegen nyelvű óvodáink is. A tanítás azonban eddig tanfolyamszerű volt. Ha a harmadik—negyedik osztá­lyos gyerekeknek akarunk ide­gen nyelvet tanítani, akkor olyan módszereket kell alkal­mazni, amely életkoruknak megfelel. Erre h feladatra pe­dig az alsó tagozatban tanító pedagógus a legalkalmasabb. • — Hány hallgató vesz részt az oroszképzésben, és hogyan választják ki őket? — A most induló első évfo­lyamból körülbelül tíz hallga­tót választunk ki. Külön fel­vételit nem hirdettünk az in­tézetbe való jelentkezés előtt. Most az év elején választjuk ki azokat, akik a középiskolá­ban elért jó eredményük alap­ján alkalmasak erre. — Hogyan alakul a prog­ram? — Nem orosz szakos taná­rokat képzünk. Ez a képzés tematikáját, az anyag össze­állítását is meghatározza. A hallgatók megtanulják a tárgy tanítását, módszertanát —ho­gyan is kell, kisgyerekeknek nyelvet tanítani, gyakorlati is­mereteket szereznek és termé­szetesen elsajátítják magát a nyelvet. Az első félévben az orosz nyelv hangjainak pon­tos, szabatos kiejtését tanulják meg. Ez rendkívül fontos, mert a hallgatók leendő ta­nítványaiknak hallás után ta­nítják a nyelvet — a betűket csak ötödik osztályban isme­rik meg a gyerekek. A prog­ramban szerepel még a társal­gás. Szeretnék a gyermeknyel­vet megtanítani, mert a be­szélt köznyelvhez ez hasonlít tegjobban. Az anyagban helyet kapnak a gyermekdalok, me­sék, mondókák, amelyek szí­nessé tesznek egy órát. Druzsin Ferenc most készít a második év anyagához egy háromszáz oldalas szöveggyűj­teményt, amely az- orosz—szov­jet gyermek- és ifjúsági iro­dalom javát foglalja magá­ban. Ennek egyrészét dolgoz­zák fel az órán, körülbelül fe­lét pedig a hallgatók önálló­an hasznosítják majd, ha ta­nítanak. — Említette, hogy első két évben csupán heti két órá­ban tanítják az oroszt. Nem kevés ez? — De igen. Pillanatnyilag azonban nem tudunk nagyobb óraszámot biztosítani. Az orosz speciálkollégiumot végző hall­gatók számára viszont nyári továbbképzés lesz. Szeretnénk elvinni a hallgatókat Lenin- grádba, valamint Magyaror­szágon , is olyan táborokba, ahol szovjet fiatalokkal le­hetnek együtt, és gyakorol­hatják az orosz nyelvet. Simon Márta A pulykavári major. (buggyos ujjú blúz, virágmin- i nyerek szorítják egymás vál­tókkal hímzett), fejre és váll­ra kanyarítják a színes kendőt. A fonó. Az egyik sarokban a legények durákoznak, a másik­ban a lányok dolgoznak, (gyak­ran akad egymásba egy-egy fiú és lány pillantása. Ilyenkor a fonal összegabalyodik az ujjak között. Alig pelyhedző állű le­génykéket kergetnek ki a lá­nyok. — Majd, ha a vállunkig ér­tek! Játék. Egy legény ül háttal a lányoknak, talán a fiatal Ve­riga Vince. — Mit vársz? — kérdezik tő­le. — Csókot. — Kitől? Hangzik a válasz. Pironkodó lány lép oda mögé, talán az ifjú Romanicz Katalin. Szállingóznak hazafelé. A lányok a kezükben viszik a lábravalójukat. Újra Veriga Vince arca, az idős. — Mert akkoriban a mezít­láb volt a divat. Rákényszerí- tett a szegénység... Nyári ruhás fiatalasszony megy az utcán. Villányi József- né. Betér a boltba, szeme vé­gigpásztázza a választékot. — Én már inkább hallomás­ból ismerem a régi lakodalma­kat. Úgy volt az, hogy elmen­tek a fiú szülei kérőbe. Meg­egyeztek. Az eljegyzést a lá­nyos háznál tartották. Az es­küvők általában délben kez­dődtek. A szavak újra megelevened­nek. Násznép ér a lányos ház kapujához. A vőfély kemény tartású, büszke pillantásé fér­fi: — A lányukért, Maricáért jöttünk. Adják-e? Az örömapa válaszol: — Aztán mennyiért vinnék? A kapun kívül állók össze­hajolnak : — Négyszáz... Az örömapa csóválja a fejét: — Ilyen olcsón nem adom a mi Maricánkat. A vőfély tartja parolára a kezét: — ötszáz! Csapjon bele a te­nyerembe éá induljuk, mert a pap már csak ránk vár! Poharak koccanása. Sült húsba mélyedő fogak. Mosoly­gós arcok. Dobogó lábak, te­lát: a kóló. A zenekar vadul játssza: »Bj lane moje...« A menyasszony kipirult arca. A vőlegény forgatja. Egy erős hang a zene hullámai fölött lebeg : »Ec, kec, kume, Lázo ... Ej, haj, Lázó komám.'..« A tanácsház tömbje.. Már­ványtáblán: 1843. július 16-án Lakócsa községben született Fodor József, a közegészség­tan első egyetemi tanára, a cambridgei egyetem díszdok­tora . r.« A vb-elnök, Gulyás János profilja. — Végre orvosunk is van, július 16-a óta. Gyógyszertá­runk is van már. Épül az állat­orvosi lakás. Ikerházba költöz­tek a pedagógusaink. Három és fél milliós beruházás lesz az új iskola. Jövőre óvodát aka­runk építeni. Végre nem kell a világ végén érezni magunkat. Megjelenésének napján kapjuk kedd óta a Somogyi Néplapot is. Televízió minden második házban, rádió még több helyen. Lépegetünk élőre, a mezítlábas kor számunkra véget ért... A major épületei napfény­reflektor világításban. Szekér téglát hoz. Tucatnyi férfi ado­gatja kézről kézre az építő­anyagot Ide új fiaztató, és ko­caszállás épül majd. Borjak között.- Magas, sváj­ci sapkás, piros arcú férfi, Frankovics György támaszko­dik az egyik oszlopnak. — A megalakuláskor léptem be a szövetkezetbe. Pásztor Egy férfi siet az utcán, meg­áll, beszélget a szembejövők­kel, kezelnek. Filip Márk, a Drávamenti Egyetértés csúcs­titkára. Inas, barna arcú em­ber. A hangját halljuk: — Kevés a fiatal a szövet­kezetben, nemcsak helyi gond ez. Idősebb embereket kell be­osztanunk az állattenyésztés­hez is. A növénytermesztésben egy kezemen meg tudnám szá­molni a fiatalokat. Bejárnak Pécsre, Szigetvárra, Barcsra. Tehetséges, szorgalmas embe­rek lakják Lakócsát, így látom én, a szomszédos falvak egyi­kének lakója és a párttitkáruk. Hogy mi a legjobb? Az, hogy már nincs olyan ember, aki azt mondja: ez a tsz-é, ez meg az enyém. Fiatal, kedves arcú lány ül a szövőgép előtt. Tarr Erzsi. Térdére kígyózik a sárgás-fe- ketés mintájú »nagy futó«. Né­zegeti a készülő térítőt. — A nagyanyámtól tanultam a mintákat meg a szövést is. A Pécsi Háziipari Szövetkezet be­dolgozója vagyok. Tizenhét" éves. Ági, a húgom, aki itt csé­vézik mellettem, tizenöt esz­tendős. Kedv és kézügyesség kell a szövéshez. Az ember a gombolyagból »felveti« a szá­lat, aztán a szövőszéken előbb a nyüstbe, majd a bordába fű­zi. A múlt hónapban 2193 fo­rintot kerestem. Néha elme­gyek a könyvtárba. Horvát Tarr Erzsi a nagyanyjától tanulta a szövést. voltam, aztán az utat építet­tük idáig a pulykavári majo­rig. Most állattenyésztési bri­gádvezető vagyok. Reggel fél háromkor már itt vagyok az etetésnél. Megnézem, minden rendben van-e. Meg, hogy lesz-e ellés. A borjúneveidében egészségesek-e a borjak. A sertésszállásokhoz fél hétkor érek. Hazamenve pihenek egyet, aztán délben már me­gint itt vagyok. Ellenőrizni kell a takarmányt, az etetéseket. Az esti fél nyolc vet haza. Otthon. Frankovics György az újságot nézegeti. A fejlé­cen: Narodne novine. Bent, a másik helyiségből a televízió kékes fénye vibrál. A konyhá­ban mosógép. A nyitott ajtón át az este moccanásai: tehén­dobogás, malacvisítás. Lehal­kulva, csendesen... nyelvű könyvek is vannak, de mi már nemigen olvassuk eze­ket. Pedig az iskolában tanul­tuk az irodalmi nyelvet. KISZ- tag vagyok. Egy jó KISZ-tit- kár kellene, aki összefogjon bennünket. Meg több kultúra. Még több. Üj kultúrotthon, eszpresszó ... Felvillanó képek: a fonóbeli játék, a mezítlábas »népvise­let«, Tarr Erzsi sétája a falu utcáján cipőben, eke fölé gör­bédé férfi, talán a fiatal Veri­ga Vince, Frankovics György esti pihenője és a kékes fényű televízió, a vb-elnök rokon­szenves arca: — Végre nem kell a világ végén érezni magunkat... Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Ytoáraajfc 1870. szeptember, 6.

Next

/
Thumbnails
Contents