Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
Közösségi feladatok - közéleti demokrácia Ö rök téma a demokrácia. Őrök és elévülhetetlen, mint a szabadabb és a. jobb élet vágya. Sokan és sokféleképpen értelmezzük. Hiszünk benne elvont, általános értelemben is, mint olyan társadalmi rendben, amelyben a társadalom tagjai a legszabdabban és egyenlő mértékben élhetnek összes lehetőségeivel. Ennek az ideális demokráciának azonban az a föltétele, hogy a társadalom egyes osztályai, rétegei és csoportjai között ne legyenek jelentős érdekkülönbségek és ellentétek. Amíg vannak’ ilyenek, addig szükségesek olyan hatalmi intézkedések, amelyek korlátozzák a rétegek szabadságát és egyenlőségét, ezáltal lehetetlenné teszik a közösségék felbomlását. Éppen ezért a szocialista demokrácia is osztálytartalmú, tehát korlátozott — nem »eszményi demokrácia«. Fogalmilag ehhez az általános demokráciához a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet eljutni. Párt-, állami és tömegszervezeteink ma egyik fontos feladatuknak tartják ezt. Természetes okokból. Egy szocialista ország, vagy annak kisebb-nagyobb intergrált közigazgatási, gazdasági egysége csak akkor teljesítheti mind magasabb szintű politikai és termelési feladatait, ha igénybe veszi a dolgozók lehető legszélesebb korénak véleményét és közvetlen részvételét a közösségi munkában. Ez a közéleti aktivitás vagy a közügyekben való részvétel bizonyos — történelmileg kialakult és állandón változó — módszerekkel és keretek között jut érvényre. Gondolom, igazat ad nekem az olvasó, ha azt mondom: szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában már létrejöttek a közéleti tevékenységhez szükséges főbb szervezetek. Azok véleményével ellentétben tehát, akik a közélet további demokratizálását újabb- szervezetek, bizottságok stb létrehozásával látják elérhetőnek — azt tartom, hogy a már meglévők működésének demokratikusabbá tétele a fő feladatuk. A közügyékben való részvétel legáltalánosabb, de nem egyetlen módja a választójog gyakorlása. Jelentősége a mi viszonyaink között azért nagy, mert lakosságunk nemcsak az állami képviseleti szervek megválasztásában vesz részt, hanem sok más társadalmi képviseleti szervében is. Befolyását a hatalom gyakorlására azonban a lehetőséghez mérten csökkenti, hogy sokan csak formálisan élnek ezzel a jogukkal. Az 1967. évi tanácsválasztások idején mindössze nyolc esetben nem fogadták el a Hazafias Népfront községi jelöltjét. Az összes szavazatból 23 081-et kaptak a jelöltek, és nyolc szólt' ellenük a nagyatádi járásban. Elméletileg persze lehet tökéletesen is jelölni. Az azóta eltelt időszak viszont arról tanúskodik, hogy képviseleti szerveink tagjainak bizonyos hányada passzivitásával egyenesen hátráltatja a testületek munkáját. Ennek ellenére a legritkább, hogy a választók élnének a visszahívási jogukkal. J árási párt-, állami és tömegszervezeti szerveink összesen hat tagját hívták vissza tisztségéből a legutóbbi választási ciklusban. Jellemző, hogy őket sem választói kezdeményezéssel és azért, hogy megbízatásuknak nem feleltek meg. Mindez persze nem írható csak a közömbösség számlájára. Szerepe van ebben a hagyományok hiányának is, főleg annak, hogy a visszahívás módjai — a tanácstagokét kivéve •— viszonylag kidolgozatlanok és nehézkesek. Változatlanul sok a forma- , Irtás a tanácstagi beszámolás és a fogadóórák rendszerében is. Nem lenne vajon célravezetőbb, ha a választott testületek tagjai bizonyos — a választókat érintő — esemény kapcsán adnának számot tevékenységükről? Ilyen lehetne mondjuk egy könyvtárava- tás, egy évforduló, vagy akár egy közérdekű bejelentés. Míg egyfelől hiányoljuk a nagyobbfokú közéleti aktivitást, addig másfelől megnyugtat bennünket annak növekedése. Jussunk túl gyorsan pár bizonyító számadaton. Az elmúlt években átlagosan tíz fölött volt a járási és hetven körül a községi tanácsülésen elhangzott interpellációk száma. Ezek nagyságrendje kapcsolatban van a kiváltott intézkedések hatékonyságával. 1968-ban 4 207 000 forint volt a járásunkban elvégzett társadalmi munka összértéke, ebből egy lakosra 121,5 forint jutott Ezek a számok 1989- ben 4 477 000, illetve 135 forintra alakultak. A közösségi feladatok egyéni elfogadását bizonyítja továbbá, hogy a lakosság önkéntes hozzájárulása az. 1968. évi 97 000 forintról 168 000 forintra nőtt. Háromfa és Tarany új művelődési háza, Lábod négy alapszakmás orvosi rendelője, a somogyszobi törpe vízmű, bekötő utak és járdák kilométerei mind ezt példázzák. Járásunk választott testületéiről általában is elmondható a demokratizmus szélesedése, amelynek nagy szerepe volt fejlődésünkben. A közéleti demokratizmus azonban nemcsak az állandó szervezetek (pártbizottság, tanács, végrehajtó bizottságok stb.) kereteiben érvényesül. Az elmúlt években talán túlzottnak mondható mértékben létrejött ideiglenes formák (bizottságok stb.) is ezt szolgálják. A közélet demokratizálása jutott kifejezésre a különböző testületek mellett működő aktívák számának és munkája hatékonyságának növekedésében is. Több a közérdekű bejelentés is. Mégsem lehetünk elégedettek! A közügyekben részt vevők köre ugyanis bővíthető, másrészt tevékenységük hatása még nem kielégítő. Hadd szóljak egy-két olyan tényezőről, amely ezt akadályozza. Álljon itt elsőnek a bürokrácia (fogalmi meghatározás nélkül). Gondoljon az olvasó egy kibírhatatlanul hosszú értekezletre, amelyen általános vagy jelentéktelen részletkérdésekkel untatják a részvevőket Arra a testületre, amelyiknek sorozatosan egy döntési lehetőséget ajánlanak, amelyik »kénytelen« megsokszorozni saját azonos értelmű határozatait, képzelje magát egy olyan bizottság tagjának, amelyiknek sem hatásköre, sem felelőssége, és a tanácsaira nem kíváncsi senkt Ne folytassuk! A közélet társadalmi munkásai joggal elvárják, hogy legyen értelme annak amit tesznek. Többségüket a tudományos, technikai forradalom korában sérti az üresjárat, a pontatlanság és a szószátyárság. Egy járási elnökségi tag nemrég így kezdte hozzászólását: »Kérem, ha én egyszer egy konkrét megbízatást kapnék!...» Kapott, de átment érte egy másik szervezetbe. A közéleti demokratizmus gyakorlásának lényeges föltétele a közéletben nem hivatásosan szereplők rendszeres informálása. Konkrétan azokról a problémákról, amelyekkel foglalkoznak. Ennek ismert okai közül 'csak egyet emelek ki: hogy a közfunkció hivatásos képviselőinek működését hatékonyan ellenőrizni tudják. Ha az informálás tartósan elmarad, akkor annak olyan következményei lesznek, mint amilyenekről az Iharosberényi Gépjavító Állomás és a 13. sz. AKÖV nagyatádi telepének legutóbbi taggyűlésén értesültünk. Iharosberényben a gépjavító állomás több mint száz dolgozója két év óta teljes bizonytalanságban él. Maradnak vagy eladják az üzemet — évek óta ez foglalkoztatja őket. Választ mindmáig nem kaptak a megyei igazgatóságtól. Az AKÖV nagyatádi dolgozóinak nevében párttagok mondják el, hogy észrevételeiket, javaslataikat még válaszra sem méltatja — nemhogy orvosolná — a vállalat vezetősége. Utasításokat kapnak, de magyarázatot nem. A végkövetkeztetés mindkét esetben: »Miattam akár összedőlhet a világ ezután. ..« Még mindig találkozói a hivatali tekintély féltésével. A közügyek intézésébe való bekapcsolódás ugyanis függ attól is, hogy észlelhető-e mulasztás a hivatásos vezető részéről. A közéleti tevékenység időigényes. Ezért mindazok kimaradnak belőle, akiknek valamilyen oknál fogva kevés a szabad idejük. Vidéken — így járásunkban is — az iparban dolgozók között sok a kétlaki, ezret meghaladó áz ingázók száma, sokan dolgoznak váltott műszakban. Előnytelen a közéleti demokratizmus kibontakozása szempontjából is, hogy lakosságunk többsége csak általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségű. Van ugyanis az ismereteknek egy minimuma, amelynek hiánya megnehezíti, hogy a .közéletben tevékenykedő ne csak megérzések és sejtések alapján, hanem felkészülten foglalhasson állást közügyekben. Közoktatásunk fejlesztése tehát a demokratizmus fejlesztésének eszköze is. A közösségi feladatok teljesítésének egyben a közéleti demokrácia érvényesülésének módjai és keretei végtelenül sokfélék. Ehelyütt még a felsorolásuk is lehetetlen. Éppen ezért a következő észrevételeknek adjunk helyet. Először: a demokrácia további szélesítése elengedhetetlen föltétele társadalmi elrőehaladásunknak. Ezzel együtt kell azonban járnia a neki megfelelő centralizmus erősödésének is. Ellenkező esetben anarchia jönne létre, ami semmiképpen sem egyenlő a demokratizmussal. Másodszor: a szocialista demokrácia fejlődésének nélkülözhetetlen előfeltétele a pártdemo’—ácia fejlődése. A-úrtszarvezetek és- szervezetek feladata, hogy belső életünk további demokratizálásával adjanak példát az egész társadalomnak. A párt képes a tömegek igényét programmá kovácsolni, és azt a tömegek elé állítani. A kongresszusi előkészületek során ezen munkálkodnak a nagyatádi járás pártszervezetei és -szervei is. Szabó István a Nagyatádi Járási Pártbizottság csoportvezetője Egy szobányi tabló a múltról tudósít. Azt mondom bányász, s a fekete szénfal mellett izzadó emberekre gondolok. A fekete arany — a kőolaj — és a színtelen földgáz nem jut eszembe. Legalábbis az első gondolatra nem. És az emberek sem, akik a föld gyomrából a fogyasztóhoz olykor izzadva, máskor dideregve juttatják el ezt az energiát. . A közúyelv a gázról és a kőolajról beszél. « A szénhidrogénről alig. Egy öreg, sokat tapasztalt vezetéképítőtől hallottam: — A szén a múlt és a jelen. A kőolaj és a földgáz a jelen és a jövő. Egy szobányi tabló a szénhidrogén-termelés regénybe illő múltjáról tudósít a komor szürke épületben, a siófoki Kőolajvezeték Vállalat székházában. A nevek mellé történelmi események kapcsolódnak. Azt olvasom: Magyar—Amerikai Olajipari Rt., s a háború után leromlott zalai olajmező jut eszembe. A vezeték — mely a termékét szállítja — itt húzódik a város határában, s hogy szállíthat, abban azoknak is részük van, akik nem engedték ésszerűtlenül fgkozni a termelést Aztán az államosítás következett. és nem sokkal — éppen húsz évvel utána egy új fejezet kezdete. A hajdani Ásványolajvezeték igazgatóját, Dobányi Imrét most a húsz évről kérdezem. Számokat sorol, mert a számok mutatnak a legtöbbet. A magyar kőolaj és földgázkincs akkor azonos volt a zalai olajmező termelésével. Ma 2360 kilométer újonnan épített vezetéken 4 900 000 tonna olaj és négymilliárd köbméter földgáz érkezik a Barátság I. kő- olajvezetéken a Szovjetunióból. És a fejlődés csak most kezdődik: ha elkészül a Ve- csés—Algyő közötti hatszáz- milliméteres gázvezeték. A negyedik ötéves tervben újabb 360 000 lakásba vezetik be a földgázt, s összesen egymillió-nyolcszázezer család kap propán-bután gázt. — Húsz év alatt tízszeresére nőtt a vállalat termelése — hallom az igazgatótól. — Húsz évvel ezelőtt egy mérnökünk és két technikusunk volt. Ma száz, nagyrészt fiatal mérnök és háromszázötven technikus dolgozik a vezetéképítésen. Akkor négyszázötven munkásunk volt, ma három és fél ezer. Míg idáig eljutottak, nemcsak a földet vallatta meg az ember. Kíváncsi / volt arra, hogy mit rejt a mély, s amikor megtalálta az energiát, bírókra kelt még a folyóval is. A Tisza medrében öt, a Dunáéban pedig hat vezeték fekszik, s bennük feszítve rohan az energia. A vállalat túllépte az országhatárt is, .hogy energiát Az NDK mezőgépipara a kiállításon A Nemet Demokratikus Kóz.<us«oag ruezogci>ipa.ra mezőgazdaságunk egyik legjelentősebb külföldi szállítója. Az elmúlt tíz év során megháromszorozódott a mezőgép- és íraktorexport, s ez a jelentős külkereskedelmi kapcsolat híven kifejezésre jut a mostani jubileumi mezőgazdasági kiállításon is. Harminchat új munkagépet, berendezést, gépsort és modellt mutatnak be az NDK mezőgépgyáraL A sok közül az égjük — látványnak is szép — újdonság a vízki emelő Diesel-motor. hozzon: Romániából és a Szovjetunióból — Csehszlovákián keresztül — érkezik az o’aj és a földgáz. Egyszóval energia. Űj, fiatalos, akárcsak maguk az emberek, akik érte dolgoznak. S ez a munka változást idézett elő az ország energiastruktúrájában is: a kőolaj részesedése ma tizenöt százalék az energiából. A fel- használás azonban ennél jóval nagyobb: eléri a huszonöt százalékot. A megkezdett munka tovább tart: épül már a Barátság II. kőolaj-távvezeték Ez Szibériából 1980- ban tízmillió tonna olajat szállít hazánkba. Két év múlva már üzemel. A Kőolajvezeték Vállalatnál most azt mondják: előbbre lehet hozni egy fél évvel az üzembe helyezést csak nagyobb erőfeszítésre van szükség. És az erőfeszítés — mondják — meglesz. 1972 második félévében jöhet a gáz és az olaj. Nagy munka. Többet ér egymilliárd fői rintnáL A kényelmet, amelyet az embernek biztosít majd, nem lehet csak pénzben mérni. Ezért mennek a nagy teljesítményű gépek után sárban, téli fagyban, vagy hóviharban és forró nyárban a munkások. A vezeték a földbe kerül, s olyan lesz,' mint egy ér a testben: senki nem tud arról, hogy hol van, vagy hogy meg- ^ van-e, de ha meghibásodik, valami hiányzik az életünk- 'bőL De nem hibásodik meg tartósan. A technikában lehet hiba: az ember leleményessége azonban határtalan. És a küzdeni tudása is az. Az igazgatónak feltettem a kérdést: mit ^rt a legnagyobb eredménynek? Így felelt: • , — Á mi embereink soha sem mondják azt: hogy nem lehet megcsinálni. Ha a gázról és az olajról van szó, csak azt lehet hallani: ezt meg kell tenni, és kész. A húszéves évfordulóra bronz plaketteket készített a siófoki Kőolajvezeték Vállalat A legrégibb és a legjobb munkások kapták meg háromheti fizetéssel együtt. Az ünnepségen az igazgató arról beszélt, hogy a negyedik ötéves terv végére 8,5 millió tonna kőolajat és 5,5 milliárd köbméter földgázt kell évente elszállítani. Ehhez újabb vezetékek, berendezések kellenek. A munka a bányászokra vár, akik nem fejtőkalapácsot, hanem traktort, csőhúzógépet kezelnek, hegesztőpisztollyal ‘dolgoznak, és így köszönnek: — Jó szerencsét! Keress Imre SOMOGYI NÉPLAP t'áeárnap, 1970, September 6.
